• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Dr. Fischl Vilmos állami kitüntetésben részesült

  

 

Kedves Testvérem!

 
Örömmel adok hírt arról, hogy a MEÖT főtitkára, dr. Fischl Vilmos állami kitüntetésben részesült.

Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta Dr. Fischl Vilmos főtitkárunk számára.

E magas állami kitüntetést Balog Zoltán miniszter adta át a Pesti Vigadóban, március 15-i Nemzeti Ünnepünk alkalmából, azért, mert dr. Fischl Vilmos, a MEÖT immár második ciklusú  főtitkáraként az ökumené ügyét, közös céljainkat és értékeinket az Állam számára is építő módon képviselte.

Főtitkár Úrnak imádságos szívvel gratulálunk, köszönjük odaadó szolgálatait, életére, további szolgálataira Urunk gazdag áldását kérjük!

 
"Tudom, kinek hiszek!" (2Timóteus 1,12)


Steinbach József, püspök, a MEÖT elnöke

 

 

8. KÖSZI Téli berek értékkereső tábor

Kedves Barátunk!

Szeretnénk felhívni figyelmedet a megújult KÖSZI Téli berek értékkereső táborunkra, mely azoknak a 18-29 éves fiataloknak szól, akik az ifjúsági táborokból már kinőttek, és még nem családos fiatal felnőttként keresik az útjukat, vagyis érettségizők, főiskolások, egyetemisták, pályakezdők.

A 8. KÖSZI Téli berek értékkereső tábort 2017. február 2-5. között rendezzük meg Nagyvelegen, egy kellemes téli környezetben, rendezett, fűtött és kényelmes táborhelyen, ahol érdekes és vidám programok várnak Rád.

Már a gimnáziumi padban is tűkön ültél, és visszaszámláltad a hónapokat, amíg betöltöd a bűvös 18-at? Amikor végre függetlenítheted magad a szüleidtől, és úgy élheted az életed, ahogy elképzelted, korlátok és kimenőkérés nélkül… De mi van akkor, ha fiatal felnőttnek lenni mégsem olyan egyszerű és szabad érzés, mint ahogyan elképzelted? Ha a boldog önállóságérzés helyett egyre komolyabb felelősségtudattal és döntések sorozatával kell megküzdened? A nyomás egyre nő, a helyes utat megtalálni egyre nehezebb, már az elköteleződés is a levegőben lóg (legyen az szakma, társ vagy más értékek mentén), de talán még nem vagy rá képes? Melyik a helyes irány, ki tud egyáltalán utat mutatni? Nos, mi megpróbálunk közösen találni…

A fiatal felnőttkor buktatóit és örömeit, választásait és megoldásait járjuk körbe a KÖSZI új, 18 éven felülieknek szóló táborában. Ez a hosszú hétvége sok szabadsággal, mellette mégis közös élményekkel és gondolkozással vár, kikapcsol a mindennapokból, és újratölt hittel, energiával, szerető barátokkal. Felnőttként beleszólásod lehet a programokba, mégis gondtalanul játszhatsz és szórakozhatsz velünk, akár egy gyerek! Ugye számíthatunk Rád?

Idei témánk: Válaszúton

A tábor célja segíteni eligazodni a felnőtt életüket éppen elkezdőket az útvesztőben, amit a nagybetűs életbe való kikerülés jelent: az iskolapadból a munkába és felsőfokú tanulmányokba, zsebpénz helyett önálló pénzgyűjtésbe, puskázás helyett vizsgán való helytállásba, biztonságos kiscsoportból a felnőtt kapcsolatokba, szülői házból a (talán távoli) saját otthonba. A kamaszkori identitáskeresés után ez az időszak az elköteleződésé, társ, szakma, életstílus vagy baráti kapcsolatok mellett – és ez korántsem könnyű, hiszen az irányítás már a fiatal felnőtté, a választási lehetőség és a buktatók száma azonban igen nagy.

A tábor küldetése, hogy bonyolult világunkban egy kis kapaszkodót nyújtson, olyan szórakoztató, de egyben elmélyülni is képes, szerető közösséget, ahol nem kell buliarcnak lenni, de túlzottan felnőttet sem kell játszani, ahol lehet azonosulni vagy épp elszakadni a szülői mintától, és lehet közösen gondolkodni arról, mit is akarunk valójában az életünktől.

Részvételi díjak, kedvezmények és a technikai részletek pontos leírása a KÖSZI honlapján: www.koszi.net

Kapcsolat: Tóth Enikő

Telefon: +36 70 209 3307, E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Várunk szeretettel:

a KÖSZI táborszervező csapata

 

 

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány programjában való részvételre

 

A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány tehetségkutató projektje első lépéseként várja olyan, Kárpát-medencei, kiemelkedő tehetségű 16-30 éves fiatalok jelentkezését, akik:

- kimagasló tanulmányi eredménnyel rendelkeznek 

- országos, illetve nemzetközi tanulmányi-, sport-, művészeti versenyeken dobogós helyezést értek el,

- kutatási eredményeiket publikálták, 

- motiváltak, szorgalmasak, kitartóak, elkötelezettek céljaik megvalósításában,

- nem voltak, illetve nem szereztek dobogós helyet tanulmányi versenyeken, de úgy érzik kiemelkedően tehetségesek.

Az alapítvány által kiválasztott fiatal tehetségek egyénre szabott támogatásban részesülnek mindenki azt kapja, amire leginkább szüksége van a tehetsége kibontakozatásához (mely minden esetben tartalmaz mentori támogatást, ezen túl esetlegesen ösztöndíj, képzés, konferencia részvétel, kulturális és sport programokon való részvétel, stb.)

 

A jelentkezéseket www.kmta.hu/regisztracio elektronikus címen várjuk. 

 

 

 

 

Alpha Bemutatónap - 2017. január 7.

 

Már most szeretnénk mindenkit arra bátorítani, hogy jegyezze fel naptárába évindító Alpha Bemutatónapunkat. Itt a helyed, ha:

·  még nem ismered az Alphát, és tájékozódni szeretnél

·  már ismered az Alphát, és szeretnéd tudni, hogyan indíts egyet

·  már indítottál Alphát, és szeretnél tapasztalatot cserélni másokkal.

 

Az Alpha egy evangelizációs programsorozat, mellyel eddig több mint 30 millió embert sikerült elérni világszerte, és bemutatni nekik a keresztény hit alapjait.

Jelentkezés és információ: regisztracio.alpha.org.hu

Időpont: 2017. január 7., 9:30-17:30

Helyszín: 1035 Budapest, Kórház utca 37., KKFI

Kérünk Titeket, hogy hívjátok el keresztény barátaitokat is erre a napra, akik a jövőben potenciális Alpha-szervezők lehetnének. Köszönjük.

 

Baráti üdvözlettel,


Seres Ildikó
Projektmenedzser

Alpha Alapítvány, 1027 Budapest, Jurányi u. 1-3.

mobil: +36 30 986 5944
telefon: +36 1 633 3185
fax: +36 1 633 3797
skype: alphakia

alpha.org.hu     facebook

 

 

A baj gyökerét kell megtalálni


2016. október 13. 11:31


Magyarország szerint az illegális bevándorlásra az egyetlen megoldást az jelentheti, ha megtaláljuk a baj gyökerét - mondta az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.
Soltész Miklós a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által szervezett, Migráció és szolidaritás című nemzetközi konferencián kijelentette, Európának el kell döntenie, hogy a fájdalmat csillapítja vagy megkeresi a betegség gyökerét.
 


Fotó: Botár Gergely/kormany.hu


Arról beszélt, hogy meg vizsgálni, mitől alakult ki a migráció, kik a felelősök érte, és kik tehetik a legtöbbet a bajban levőkért, valamint, hogy meg tud-e valósulni a "demokráciaexport" az észak-afrikai országokban.
Emellett pedig azt is mérlegelni kell, megoldás-e az, hogy Európába hívnak embereket a munkaerőhiány pótlására, ahelyett, hogy helybe vinnék a munkalehetőséget és a fejlesztéseket.
Kitért arra, hogy a kormány rendszeresen találkozik közel-keleti keresztény vezetőkkel, akikkel mindig egyetértenek abban, hogy helyben kell segíteni, a háború gyökerét kell elvágni, és nem szabad Európába csábítani az ottani keresztényeket, mert akkor eltűnik onnan a kétezer éves kereszténység.
 


Fotó: Botár Gergely/kormany.hu


Az államtitkár emlékeztetett arra, a magyarokat az utóbbi időben sokat vádolják azzal, hogy nem elég szolidárisak. Pedig a magyar kormány három területen is összefogott az egyházakkal, hogy segítsen a rászorulókon: karitatív szervezeteknek adott támogatást, hogy a magyar határon segítsék az úton levőket, a Közel-Keleten kórházak és iskolák építését támogatja, valamint élelmiszereket, orvosi felszereléseket juttat el az egyházakon keresztül Ukrajnába, illetve ukrán gyerekeket táboroztat Magyarországon.
Soltész Miklós úgy vélekedett, Európában
"hatalmas erkölcsi és hitbéli vákuum" alakult ki, mert a keresztények folyamatosan "hátráltak", engedtek erkölcsi és hitbéli kérdésekben, mivel a liberális politika azt akarta.
Mindez egy olyan "vákuumot" hozott létre, amely nyugatról a liberális világ genderelméletét hozza, keletről pedig az iszlámot, a kereszténység pedig ott áll középen, és nem mer a krisztusi tanításról beszélni - fogalmazott.

(MTI)

Forrás: http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/egyhazi-nemzetisegi-es-civil-tarsadalmi-kapcsolatokert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-baj-gyokeret-kell-megtalalni

A szembenállástól a közösségig - Konferencia plakát

 

 

Letöltés: pdf

 

 

Imádságra felhívás: Európa keresztyénségének megmaradásáért

 

„A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnöksége arra buzdítja a tagegyházak gyülekezeteit, hogy imádkozzanak magyar hazánk és Európa keresztyénségének megmaradásáért és megújulásáért.

Látjuk, hogy a háborúk hogyan dúlják fel nemcsak egyes országok, hanem a világ minden népének békéjét, hogy hogyan válnak lakhatatlanná a Föld egyes területei a környezetszennyezés miatt. Látjuk azt is, hogy a háborúk és a gazdasági nehézségek következtében hogyan indult meg egy megállíthatatlan embertömeg Európába.

Könyörögjünk közösen együtt és egy akarattal azért, hogy mindenki a saját országában élhessen békében, hogy ne kelljen ezreknek útra kelniük a háborúk miatt. Könyörögjük ébredésért, megtérésért a keresztyénség eszméléséért, népünk megtartatásáért kegyelmes Istenünkhöz. Hisszük, hogy egyedül Ő képes a békét helyreállítani, az emberi szíveket megváltoztatni.

Felhívásunkkal azt szeretnénk elérni, hogy templomainkban istentiszteleteinken könyörögjünk jövőnkért.”


„A REFORMÁCIÓ MINDIG A SZÍV REFORMÁCIÓJA, VAGY SEMMIT SEM FOG MEGÚJÍTANI!” 

REFORMÁCIÓT REGÉLŐ FESTMÉNYEK ÜZENETEI (I-II.)

ÜNNEPI FŐHAJTÁS A REFORMÁCIÓ EURÓPAI ÉS MAGYARHONI BAJVÍVÓI ELŐTT 

Írta: Dr. Békefy Lajos

 

A KÖZEL 400 ÉVES REFORMÁCIÓI FESTMÉNY ÜZENETE. Dicsőség és hála Istennek, az Atyának, Fiúnak, Léleknek mindazért, amit a reformáció segítségével 1517. október 31-től Európa és a nagyvilág, hazánk és a Kárpát-medence népeinek lelki-szellemi felemelkedéséért, magyarhoni anyagi és kulturális javainak megteremtéséért, a történelmet Isten Kijelentése, Igéje felől értelmező protestáns történelemlátásért, történetteológiáért, a „Mahumet” előrenyomulás szellemi és katonai feltartóztatásáért máig érvényes tanulságokkal tett a hitújítás bajvívóin és hadakozóin keresztül. Most Soli Deo glorias lélekkel előttük is fejet hajtunk, szívünkre öleljük azok nevét, akiket a történelem feljegyzett, de azokat is lelkünkben érezzük, akiknek nevét „csak” Isten tudja, s jegyezte be az Élet Könyvébe. A névtelenül maradt protestáns helytállók, gyülekezeti tagok, eklézsiaszerető, Istent tisztelő, embert becsülő protestáns népünk millióit, generációk során át. A hitújítás névtelen, talán csak egy-egy falvacska vagy városka népe előtt ismert és tisztelt papjaira, presbitereire is gondolunk, akik szűkebb szülőföldjükön lobbantották fel a reformáció igei világosságát, énekelték először magyarul a zsoltárokat, olvasták egyszerű templomokban vagy családi tiszta szobákban a háznépnek Isten megtartó evangéliumát. Főhajtásunk nekik, a neves és a névtelen millióknak szól, akik hűséggel megálltak, református, evangélikus hitükben, s ha kellett, vállalták ezért a hátratételt, testi-lelki meghurcoltatást, gályarabságot, s nem csak a bolsevizmus rémséges egyházpolitikája idején, hanem dicsőséges 1956-os forradalmunk leverése után is átmentették számunkra az Igazságot, s nem adták fel a reményt.

De mivel hazánk és népünk, főként protestáns eleink színe-java nem tartozott a tejben-vajban és török, osztrák, orosz és honi árulók hatalmi dédelgetésében részesülők közé, nem is nagyon akadt olyan művész házunk táján még a módosabb erdélyi protestáns fejedelmek udvarában sem, aki megfestette volna a reformátorok olyan arcképcsarnokát, mint amire a német, holland vagy dán gazdag protestánsoknak futotta. De nekik legalább futotta erre, s meg is örökíttették emlékezetre méltó eleiket. Ezért most adakozó jólétük gyönyörű hagyatékaként megtekintjük azt a csoportképet, festményt, amit valahol Hollandiában vagy Dániában alkotott meg festőjük a 16. század végén vagy a 17. század elején.

A PROTESTÁNS JÓLÉT ÜZENETEI HATALMAS FESTŐVÁSZNAKON. A fenti nagyméretű, több négyzetméteres festmény alkotója éppúgy ismeretlen, mint a másiké. Annyi megállapítható, hogy mindkettő németalföldi festői hagyományok stílusában készült. A fenti, sötétebb, melegebb, barna tónusú kép a koppenhágai Sankt Petri templomban maradt fenn, a másik Berlinben található. A koppenhágainak és a berlininek is ugyanaz az ólommetszet az alapja. Ennek nyomán hasonlók terjedtek el sokszorosításban a későbbi századokban. Címet is adtak nekik, minden képen hollandul ez olvasható: Fény a gyertyatartóban. A német változat kiegészült ezzel: Luther a reformátorok körében. Kiket tartott szükségesnek, érdemesnek az ismeretlen festő arra, hogy így összehozza őket egy vásznon, akik között olykor ádáz teológiai vita vagy éppen ellentét is fennállt?

ELŐFUTÁROK ÉS REFORMÁTOROK EGY ASZTALNÁL. Az nagyon könnyen elképzelhető, hogy az ismeretlen festő annak a vágyálmának is kifejezést adott művén keresztül, hogy bárcsak ők, akik az evangéliumi világosság elkötelezett tanítói, hirdetői voltak, ilyen szép egységet alkotva tudnának egy asztalhoz ülni, s a való életben is egymást erősítve, a reformáció ügyét és igazságait mindenütt győzelemre vigyék. Mindenfajta és mindenféle szintről indított gyűlölet és teológiai, hatalmi praktika, ellenszél, lejárató egyház diplomácia ellenére, amint az a világosabb tónusú berlini festményen feltűnően megmutatkozik. Vizuálisan, és Bibliával alátámasztott igazukat tekintve, bár nem statisztikailag méricskélve, a reformátorok a képen túlsúlyban voltak a katolikus és világi hatalommal szemben. Az ábrázolt asztal innenső oldalán csoportosulva ugyanis mindhiába próbálkozik a gyertyaláng kioltásával a tiarás és pápai kettős keresztet (átokra, védelemre, tekintélyszerzésre?) emelő katolikus egyházfő, sem neki, sem a háta mögött, a vállára támaszkodó gonosz démonnak, s a mellette fújdogáló szerzetesnek sem sikerül ez. Éppígy mindhiába fújtatja az össztűzben a világi hatalom képviselője, a császár, mögötte meg egy főúr és egy bíboros a fény, világosság kioltására szánt leheletorkánt, együtt sem sikerül ez nekik. A kép azt sugallja, ha és ahol él a Biblia és az evangéliumi világosság által megteremtett egység, összetartás, protestáns szövetség, akkor a pokol kapui sem vesznek erőt az evangéliumi reformáción, a hitújításon és a hitújítókon. Európa jövőjének alapja a Biblia, az igazság, a világos gondolkodás, az érvelő logika, az egyértelmű élet, nem pedig a cselszövés, a gyűlölet, az emberi szóbeszéd, nem az önfeladás, az elgyökértelenítő konzumszédület és a dekadenciamámor, ami olykor még politikusok zűrzavaros magatartásában, beszédében, önellentmondó nyilatkozataiban és trágár beszédében is testet ölt.  Nem a fegyver és az inkvizíció a megmaradás ereje, nem az egyke vagy egy se újra pusztító európai demográfiai pestise. Isten Országa és Európa nem beszédben áll, hanem igazságban és életben, amint a Szentírás tudtunkra adja, minden népnek a maga nyelvén. És az a bibliai fundálású erkölcsi energia, ami tiszta evangéliumi energia, ezért nem szennyez, se környezetet, se benső világot, de letörli a port az arcokról, életekről, értékekről, a megőrizve-megtartani és beemelni mai életformánkba, továbbadni gyermekeinknek, hogy ne az idegen, amerikanizált „kultúrlöttyök” pillanatnyi élvezete vezesse félre unokáinkat, népünket, s tegye egy számunkra élhetetlen nemzetköziség áldozataivá őket. Mi az Igazságok örökösei és hírnökei akarunk lenni ebben a patchwork világban! Miként a képen megörökített előreformátorok és reformátorok népeket jelenítenek meg, nem csak önmagukat, azon népeket, melyek hajlottak a hitújító, életújító Igére és a forrásokhoz visszaszólító hitre, s tudták becsülni a megtartó erőt Istenben és az evangélium hajnalfényében fürdették meg kultúrájukat, s ez a fény úgy áthatotta őket, hogy napon észrevették: eltűnt a határ a küldő és a belső ragyogás között. Így lett evangéliumilag áldott vezető civilizáció Európa, mígnem… De az már másik történet.

REFORMÁTUS TEOLÓGUSOK EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN. A koppenhágai festményen 16 reformátort látunk. Ők egy asztalhoz telepedtek, melynek közepén az evangélium világossága, a gyertyatartóban égő mécses látható. Ez a jellegzetes 16-17. századi illusztrálási mód tipikusan holland, feltehetően református mesterekre megy vissza. A gyertyatartó közvetlenül egy könyvön áll, melynek neve: Euangelio – azaz evangélium, örömüzenet. De mivel nem hollandul, s nem németül, hanem latinul olvasható a szó, pontos jelentése ez: az evangéliumban vagy az evangéliumnak. Utalás arra, hogy a világosság az evangéliumból származik, abban jelenik meg, s akik ott vannak körülötte, az evangéliumnak szentelik életüket, számukra a norma a Biblia. Vannak olyan ábrázolások, főként az ólommetszetek, amelyeken a reformátorokat A betűtől Q betűig jelölik meg, s betűjelük alatt, a festmények vagy metszetek alján közlik rövid életrajzukat is. A betűrend nem ülésrend szerint jelöli őket, hanem inkább időrendben, ahogyan működésük az időben elhelyezhető. Eredetileg az ólommetszet rövid életrajz a festménnyel együtt 1700 körül keletkezhetett. Amikor 2012-ben restaurálták, kiderült, hogy ezeket az életrajzi toldalékokat lefestették, s némi torzítással ennyit írtak a festmény alá: „D – Luther Márton néhány elődje és sok követője között. A reformáció történetének magyarázata”. Ez illett ahhoz a helyhez, ahol a festmény állott, ez pedig a koppenhágai evangélikus Sankt Petri templom volt. Ugyanakkor mivel ez a stílus Angliából, illetve Hollandiából származik, nem meglepő, hogy az ábrázolt teológusok többsége református…

NEMZETEK – NÉPEK – TEOLÓGUSOK – BESZÉDES KEZEK. Balra fordítva tekintetünket a barna tónusú, koppenhágai evangélikus templomban látható festményen, a „G” betű jelöli Martin Bucert, Strassburg reformátorát (1491-1551), a „B” betű jelöli Husz János előreformátort (1370-1415). Az „I” jelöli Philipp Melanchthont, Luther professzortársát Wittenbergben, akit Németország praeceptorának, tudós elöljáró tanítójának is neveztek (1497-1560). Érdekes megfigyelni a világosabb, berlini festményen (lásd lejjebb!), hogy a kép jobb oldalán ábrázolt Husznak, a csehek reformátorának a balkeze a nyitott Biblián nyugszik, jobb kezével a fény, illetve Luther, meg Kálvin fele mutat, akik később érkeztek meg az idő síkján. Őket a két nagy protestáns felekezet, az evangélikus és a református „ősatyáinak” tekintjük. Melanchthon ezen a képen szintén a fény felé néz, s mutat, a már említett Bucer balkeze szintén. Jellemző, hogy a berlini festményen mennyire beszélnek a kezek: nyolc kéz mutatóállásban, illetve olvasóállásban egy gyújtópont, az evangéliumi világosságot jelképező gyertya, s a keze ügyükben lévő Szentírás fele mutat. Nem véletlen, hiszen a reformáció lényege éppen ez: lux lucet in tenebris – fény ragyog fel a sötétségben, az eltévedt és sok bűnnel terhelt egyházban, világban, s az evangéliumtól eltért, sötét bűnök mélységébe zuhant Európában. Minden kéz a Bibliát emeli látható és láthatatlan módon, messze kiemelve a reformáció egyik fő, oszlopos alapigazságát: SOLA SCRIPTURA – EGYEDÜL AZ ÍRÁS az, amin keresztül a szent titkok, az ég és föld, meg az emberi szív, legfőképpen Isten és a megváltás titkai napvilágra kerülnek, értelmezhetővé válnak, szavak öltözékében megjelennek közöttünk. Nincs más tekintély, se Róma, se Konstantinápoly, se császár, se pápa, se tanítóhivatal, csak a fundamentum a világosságban, nincs más forrás, mint a Biblia. Ez az egyetlen Kijelentés, amihez mint ősforráshoz vissza kell térnie pápaságnak és világi hatalomnak egyaránt. Mégpedig azért, hogy élet és jövő, Krisztus-formájú egyház, embertársat hitsorsosul, honfitársul, nem csak állampolgárul, polgártársul, ne adj’ Isten soha többé, „elvtársul” fogadó, hanem tettekkel átölelő, nem kirekesztő, nem saját népeivel szembeforduló, nem romboló, hanem megmaradásra átmentő, építő szeretet-kultúra, emelkedő nemzetek szülessenek ezen a kontinensen és népei életében.

 

UJJAK JÁTÉKOS EJTÉSE, ÚTMUTATÁSA: FÖLFELÉ ÉS A BIBLIÁRA. A világosabb tónusú berlini képen „C” betű jelzi az egyházkritikus Prágai Hieronymust (1370-1416), s a tekintetet a festő szándéka szerint a főreformátorra fordítva, a kép közepén külső-belső fénytől átszellemülten „E” betű alatt jelenik meg Luther Márton (1483-1546). Luthertől jobbra, neki kicsit hátat fordítva látjuk Kálvin alakját, Genf reformátorát profilból „H” betű alatt (1509-1564). Ez az enyhe elfordulás nem a lutheri és kálvini tanok közötti eltérésekre utal, hanem az az oka, hogy a festőnek ilyen profilú ismerete lehetett Kálvinról. A koppenhágai képen, s a lejjebb látható fekete-fehér rézkarc másolaton éppen Luther balján van, s kezében Bibliát tart, bal kezével mintha azt fejezné ki: Itt van az igazság, ezt hallgassátok, ezt olvassátok!  A koppenhágai, sötétebb tónusú képen öt kéz tart Bibliát, illetve mutat rá vagy magyaráz fölötte, mint Luther, egy pedig láthatóan szívére öleli a Szent Írást a kép bal oldalán. Igen, lehet szeretni a nemzeti nyelven, költői veretességgel Európa szerte megszólaló, világirodalmat teremtő, Istent, és irgalmasságának, szeretetének, megbocsátásának, üdvözítő tetteinek foglalatát, a Bibliát. A Szent Írást, amit védőfegyverül, kincsként, életgyógyszerül lehet odaölelni szívünk fölé és leginkább: a szívünkbe.  Úgy, ahogyan kortársunk tökéletes egyszerűséggel és aforizmaszerű tömörséggel megfogalmazta: „A reformáció mindig a szív reformációja, vagy semmit sem fog megújítani senkit és semmit” (Hans-Joachim Eckstein német protestáns teológus, 1950-).

 

A festmények alapjául szolgáló ólommetszeten mindenkit beragyog az evangélium világossága, s ott látjuk ezt az elrendezést, Lutherrel a középen, balján meg Kálvinnal, amit aztán a koppenhágai kompozíció hűen követ. Azon viszont csak Luther arcát ragyogja be a fény, így emelve ki az ő fontosságát és prioritását a reformáció megszületésében, s illően a lutheránus templom híveinek elvárásához. Kálvin mellett „P” betűvel a feje fölött látjuk a genfi reformátor utódját, Theodor Bézát (1519-1605), majd „A” jelzéssel John Wycliff angol egyházkritikust, előreformátort (1330-1384). De Lutherrel, s az összes egykori reformátorral kapcsolatban jó meghallanunk és komolyan vennünk a 20. századi emlékező figyelmeztetését: „Nem Luther, hanem Jézus a reformáció valódi, igazi témája. A reformáció szívhangja ez: Isten szeret, Isten eljön hozzánk, Isten megbocsát, Ő hazavisz Jézus Krisztus segítségével” (H. Wagner).

 

ANGOL, SKÓT, DALMÁT, OLASZ HITÚJÍTÓK. Az ülő alakok után vegyük szemügyre az álló alakokat, illetve a dán festmény jobb felső sarkán elhelyezett ólommetszetek ábrázolását, amit más képekről jobban ismerünk. „N” betű jelzi Zwingli utódját Zürichben, Heinrich Bullingert (1504-1575), „K” pedig az olasz származású reformátort, Petrus Martyr Vermiglit, aki a reformációi tanok oktatója volt professzorként Strassburgban, Oxfordban és Zürichben. „L” alatt szerepel a festményen John Knox, a skótok reformátora (1514-1572). Zürich reformátora, Ulrich Zwingli (1484-1531) feje fölött pedig a „D” jelenik meg. „O” alapján azonosíthatjuk az ugyancsak olasz származású teológiai professzort Strassburgban és Heidelbergben, Hieronymus Zanchit (1558-1602). A dalmát vidékek és Isztria lutheránus reformátora, az egyháztörténet írás megindítója, Matthias Flacius (Illyricus) azonosítója az „M” betű (1520-1575). De nehogy kifelejtsük a puritanizmus, az evangéliumi egyszerűség teológusát, William Perkinst (1558-1602), aki a festményen a „Q” alatt szerepel. Bázel reformátora, Johannes Oekolampad (1482-1531) az „F” jelölést kapta.  

LENGYEL, HOLLAND, FRANCIA NEVEK. A festmény jobboldali felső sarkában található medálokon balról-jobbra haladva láthatjuk III. György anhalti fejedelem portréját (1507-1553), aztán Johannes Laskiét (1499-1560), aki lengyel származású református teológus volt Frízföldön és Londonban. Őt követi Guillaume Farel (1489-1565) portréja, aki a francia nyelvű Svájc református teológusa volt. Aztán következik Johannes Sleidanus (1506-1566), a reformáció legjelentősebb történetírója, majd Philipp Marnix (1540-1598) református politikus és író. A sort Franciscus Junius zárja (1545-1602), aki teológiai professzor volt Heidelbergben és a hollandiai Leidenben.

A 16 előreformátor és reformátor soha nem találkozott így személyesen egymással egy asztal mellett. Hiszen időben máskor éltek, de a reformáció korában, s összekötötte őket a Jézus Krisztusban megjelent evangéliumi világosság, az Igazság, meg a nemzeti nyelvű bibliafordítás nagy teremtő munkája. És az egyházszeretet, meg a szociális lelkület, együttérzés, a szegények pártfogása és az iskolázás, a műveltség terjesztésének a tüze és buzgalma.

AKIK HUNGÁRIÁBA MENTETTÉK AZ IGAZSÁGOT. LENNE OLYAN, AMILYEN MAGYARSÁG,

 

EVANGÉLIKUSSÁG ÉS REFORMÁTUSSÁG - NÉLKÜLÜK? Hazánkban ilyen ólommetszet vagy festmény nem maradt fenn. Nem maradhatott fenn, mert olyan viszontagságos idők és körülmények között kellett menteni az evangélium olykor pislákoló gyertyalángocskáját, máskor messze ragyogó fáklyalángját, ami a békés festegetést és a magyar reformátori körkép megszületését meghiúsította. Most viszont méltatlan lenne, hogy ennek hiányában, de a fenti festményeken megörökített nagy reformátorok magyar tanítványairól, Hungária, magyar föld peregrinus diákjairól, a reformációt az ősforrásnál magukba szívó, majd az hazahozó protestáns hithősökről nem tennénk említést. És a városokról, melyek fellegvárai lettek a honi reformációnak.

Hiszen nem csak a reformáció genfi emlékműve és a róla írt hatalmas illyési hősköltemény (A reformáció genfi emlékműve előtt) indít erre minket, hanem az, hogy ma Istennek köszönjük meg őket, akik nélkül mi 2016-ben a Kárpát-medencében nem lennénk evangélikusok vagy reformátusok. Hálaadással említjük nevüket, akik átmentették, hazamenekítették szívükben, szavukban, írásaikban az Igazságot. A magyarhoni reformáció elindítóiét: Dévai Bíró Mátyásét, aki Kassán, Budán és Debrecenben munkálkodott, Sztárai Mihályét, aki a Dráva-mentén 120 gyülekezetet alapított, Tolnában és Baranyában hegedűjén játszotta be a nép szívébe a genfi zsoltárokat. A török uralta területeken Batizi Andrást, Ozorai Imrét, Székely Istvánt, Sigerius Imrét említjük, akik Békés, Szatmár, Szilágyság, Szikszó, Gönc, Eszék népét hajlították közel az evangéliumhoz. És persze a nagyokat: Méliusz Juhász Pétert, a magyar kálvinista egyházalapítót, Debrecen reformátorát. Aztán Csanád, Cegléd, Temesvár, Baranya és Ráckeve prédikátorát, Szegedi Kis Istvánt.  

Erdélyben Heltai Gáspárt, Kolozsvár tudós tiszteletesét, s kiváltképpen a gönci szuperintendenst, a teljes Bibliát ízesen szép magyar nyelvre fordító Károli Gáspár nevét. Kicsit messzebbre pillantva, ne hagyjuk említés nélkül az erdélyi szászok, sőt „Erdély reformátora” nevét, Honterus Jánosét, Brassó prédikátoráét, aki főiskolát, nyomdát adott a városnak, s megírta „Vallásjavítás” c. könyvét. Lenne olyan, amilyen magyarság, evangélikusság és reformátusság nélkülük? Bizonyára nem!

A HITVÉDELEM KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR BÁSTYÁI, VÉGVÁRAI. És a hitvédelem bástyái nélkül? Wittenberg, Heidelberg, Genf, Zürich, Bázel, Utrecht, Leiden, s a hazai „ébredő” városok nélkül? A már említetteken kívül a szerényen hű városokról se feledkezzünk meg: Gyulafehérvárról, ahol 1550-től működött protestáns iskola, 1569-tól református nyomda. Kassáról, ahol 1522-től hirdették Luther tanításait, iskolájában tanult Bornemissza Péter, Szenczi Molnár Albert. Huszár Gál énekeskönyv kiadó lelkész pedig ott szolgált. És persze kincses Kolozsvár, Erdély reformátori fővárosa. 1545-től református iskolája van, 1550-ben Heltai nyomdája indul, itt adja Báthory a „kálomistáknak” az óvári templomot, majd Bethlen Gábor a Farkas utcait. Ott működött Szenczi Molnár Albert, ott tanult Pápai Páriz Ferenc. Három éven át a református kollégiumot Apáczai Csere János igazgatta. De említhetjük Mosonmagyaróvárt is, ahol 1553-tól Huszár Gál a város kálomista papja, majd nyomdát alapít.  Meg Nagyenyedet (balra feljebb), a mára honi támogatással gyönyörűen felújított Bethlen Kollégiumot, híres tanárokkal és Erdély szerte kiemelkedő tanítványokkal. És Nagyváradot, a református-unitárius disputák helyszínét, több református zsinat otthonadóját.

A dunántúli Athént, Pápát (jobbra itt), akadémiájával, kollégiumával, Sárvárt Sylvester nyomdájával és iskolájával, meg persze Sárospatakot, I. Rákóczy Györggyel és Lorántffy Zsuzsannával. Szatmárnémetit, amit Dévai Bíró Mátyás tesz a környék helvét irányú központjává. És Zólyom várát, ahol Bornemissza Péter volt a prédikátor, Balassi két fia, Bálint és Ferenc nevelője.

SEMPER REFORMARI. Őérettük is zengjen Istent dicsőítőn ma a magyar zsoltár, őérettük mondjunk hálaimát a minden kegyelem Istenének és hű Pásztorunknak, Jézus Krisztusnak. Ébresszen bennünk ily’ drága örökségünk iránt újult elkötelezést az a Lélek, aki 499 éve fellobbantotta a lángot Európa szívében, melyből szellemi világosság, lelki melegség, tiszta gondolkodás, megújuló életszeretet, erős protestáns keresztyénség támadt, áradt, árad szét ma is kontinensünkön, s magyar hazánk legeldugottabb portájára is. Ezért Bódás János, Pannónia dalos lelkű református költő-lelkipásztora verse szerint is semper reformari!

 

„Bizony, bizony, a „Semper reformari”

ideje jött el s elsősorban ránk!

Nem szekta, „izmus", Róma most a kérdés:

bennünk lobbanjon újra fel a Láng,

a szent Láng, ami őseinkben égett,

mitől sok fásult szív tüzet fogott

s áldozva szolgálták a hazát, s népet,

szerények, tiszták voltak, s boldogok.

Itt az idő, hogy a Lélek vezessen,

s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:

nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak

majd református reformáció!”.

 

 

 

Joomla templates by a4joomla