„A reformáció nem lezárt fejezet, hanem folytatásra vár”
Budapesten, a Reformáció parkban tartották meg a MEÖT központi ünnepségét
Reformációi megemlékezéssel zárult az Október a reformáció hónapja rendezvénysorozat október 31-én, pénteken. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) központi ünnepségére ebben az évben is Budapesten, a Reformáció parkban (a fasori evangélikus templom mellett, a Bajza utca és a Városligeti fasor sarkán) került sor. Az ünnepen arra emlékezünk, hogy Luther Márton – a hagyomány szerint – 1517-ben ezen a napon szögezte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára.
A parkban álló reformációi emlékmű négy oszlopa előtt állva köszöntötte az egybegyűlteket dr. Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára, átadva Steinbach József református püspök, a MEÖT elnökének köszöntését is. A főtitkár beszédében így fogalmazott: „Ötszáznyolc évvel ezelőtt emberek – férfiak és nők – bátran kimondták: »Isten igéje az egyetlen zsinórmérték.« Hálát adunk azért, hogy a reformáció nem pusztán történelmi esemény volt, hanem lelki megújulás, amely az egész egyházat formálta. És újra elköteleződünk amellett, hogy a reformáció szelleme – az Ige szeretete, a hit bátorsága és a kegyelem központi üzenete – ma is éljen bennünk.”
A főtitkár kifejtette: a reformációra való emlékezés során nem a múlt dicsőségét siratjuk, hanem kérdéseket teszünk fel hitünk, életünk őszinte vizsgálata során. Egyedül az Ige által kerülhetünk közelebb Istenhez és embertársainkhoz is. Örökségünk nem a megosztottság, hanem a megtérés és a közösség. „Mert az Úr egyházát nem a különbségek, hanem az Ő kegyelme tartja össze” – zárta köszöntőjét Fischl Vilmos. Szolgálata után a Fasori Evangélikus Gimnázium két diákja Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt című verséből olvasott fel részleteket.
Pataky Albert pünkösdi lelkész mondott ünnepi beszédet. Gondolatait a reformációi emlékmű keresztet formáló négy oszlopa, vagyis a reformáció négy alapvető igazsága (egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a hit, egyedül a kegyelem) köré szőtte. Feltette a kérdést: emlékünnep csupán számunkra október 31-e és a reformáció, vagy több annál? Beszédében mindennapjainkat meghatározó örökségnek nevezte azt, hiszen „a reformációt elindító elődeink szerint is az életet megreformáló, az életet alakító, az életet befolyásoló, annak célt adó örökség akar lenni mindannyiunk számára.” Mindenhez alap kell, folytatta, és hitünk négy alapjáról, a négy solaról szólva rámutatott: a reformátorok azt fogalmazták meg, hogy a hitélet alapja nem lehet a hagyomány, csakis Isten igéje. Hagyományok, információk, ideológiák, vélemények özönében, zajában kell ma biztos utat találnunk. Ez egyedül a Szentírás lehet, amely nem elméleti örökségünk.
A hit a második sola, amely „nem ópium, nem menekülés, a hit nem a valóság tagadása, hanem bizalom az Istenben a bizonytalanság közepette is. Ez a mi hitünk, a Szentírásra alapozott hitünk. Ebben a bizonytalan világban, amikor szinte mindent megkérdőjeleznek, a legalapvetőbb igazságokat is, akkor ebben a világban az Istenbe vetett hitünk az, ami bizonyosságot adhat számunkra.” A hit felelősség is, amely cselekvésre ösztönöz. A kegyelem a harmadik, melyre emlékeztetnek az oszlopok: az üdvösség Isten ajándéka, nem emberi érdem, fedezték fel újra a reformátorok. „Kegyelmet kapó, kegyelemből élő és kegyelmet adó emberek kell, hogy legyünk ebben a világban.” A legmagasabb oszlop az emlékművön, s aki nélkül nincs értelme a másik háromnak: Krisztus. „Hitünk középpontja nem egy tan, hanem egy személy, Jézus Krisztus. A vele való személyes kapcsolat határozza meg az életünket, jelenünket és jövőnket.” A reformáció örököseiként a négy sola vezeti életünket, „ez az örökség egyben a mi küldetésünk is. A reformáció nem lezárt fejezet, hanem folytatásra vár; bennünk és általunk.”
Az esemény zenei szolgálatát a Fóti Baptista Fúvóskar adta, végül a MEÖT tagegyházainak megjelent vezetői igei áldást mondtak, végül pedig virágokat helyeztek el az emlékmű talapzatán.
Forrás, képek: Evangélikus.hu: „A reformáció nem lezárt fejezet, hanem folytatásra vár”
Szöveg és fotó: Stifner-Kőháti Dorottya
További beszámoló: Református.hu: Ökumenikus imaest a reformáció napján