ÖKUMENIKUS LELKÉSZI MUNKATÁRSI KONFERENCIA
Nt. Vajs Tibor lelkipásztor beszámolója
Öt felekezetet képviseltek a jelenlevők, akik részt vettek a 2022. évi lelkészi és missziói konferencián Révfülöpön az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban június 20-24. között. Magyarország különböző területeiről érkezett a kb. 40 fő résztvevő. Örömet jelentett, hogy néhány fiatal is köztünk lehetett. A konferencia meghatározó igéje a következő volt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…!” (Máté 28,19.), témája pedig a Gyülekezetplántálás.
Tizennégy, a zongorakíséretet vállalókkal együtt tizenhat szolgálattevője volt a konferenciának, igehirdetők, igemagyarázók és előadók. Ne feledjük el megemlíteni a konferencia szervezőit, de a recepción és a konyhán dolgozókat sem. Az előadók hat felekezetből érkeztek: baptista, evangélikus, görögkeleti ortodox, metodista, pünkösdi és református. Délelőttönként egy igetanulmányt hallhattunk és két előadást, délután pedig öt csoportban folyt a megbeszélés. Nagyon sok szép ének hangzott el ügyes, egyházzenéhez értők (apa és leánya) kísérő zongorajátékával.
A konferencián a Délvidéken szolgált Venetiáner Sándor szemlélete érvényesült az öt felekezet képviselői részéről. Valamennyien szeretik saját felekezetüket, egyházukat, azonban készek tanulni és elfogadni mindazt a jó és építő bibliai látást és gyakorlatot, amely egy másik felekezetet képviselő előadó vagy jelenlevő testvér életéből tanulságos és hasznos a számukra. Az egymás hite és tapasztalata általi építkezés örömét élhették meg a konferencia résztvevői. Venetianer Sándor (Fadd, 1853 –Újsóvé, 1902) református lelkész, aki kiváló hebraista volt a maga korában, az evangélium vonalán nyitott volt más felekezetűek felé. Missziói munkát végzett Triesztben, Rohrbachban, és Kisinyovban. „Venetianer hálás volt azért, hogy a református egyházhoz tartozhatott. Szerette a kálvini tant, de nem vált dogmatikussá. Krisztus elfogadása és követése számára nem felekezeti kérdés volt, s ezt mindennél fontosabbnak tartotta.”
A tanítvánnyá tevés és gyülekezetplántálás a Krisztustól nyert új életből fakadhat és az Ő terve alapján megy végbe. Sem a gyülekezeti tag, sem pedig a gyülekezet élete nem öncélú. A hitben élő egyén gyümölcse egy másik hitre jutó ember, míg az élő gyülekezet gyümölcse egy másik gyülekezet plántálása, születése – hangzott el a konferencián.
Jó volt hallani arról, hogy egyes felekezetek komolyan veszik a gyülekezetplántálást, míg más felekezetek ezt a feladatot kisebb mértékben, szórványosan végzik. A lelki megújulás segíthetne abban, hogy a többi felekezet is felzárkózzon az említett missziói tevékenység mellé. Az előadók részéről több alkalommal követendő példaként hangzott el az ApCsel 2,42-47 rész.
Vannak a gyülekezetplántálás vagy a kiskörök építése terén bevált módszerek, azonban a Szentlélek vezetése, munkálkodása alapvető és az evangéliumhirdetés nélkülözhetetlen segítség ezen a területen.
Kiscsoportos és egyéni beszélgetések, kirándulások gazdagították az itt töltött időt.
A konferencia úrvacsorai istentisztelettel zárult, a Jézus Krisztushoz és egymáshoz, mint Krisztus testéhez való tartozásunk megerősítését szolgálva.
A közösség átélését erősítette még, hogy eltávozás előtt az ebédnél hálás szívvel lehettünk együtt az étkezőben.
1VAJS TIBOR: VENETIANER SÁNDOR–EGY IGAZ REFORMÁTUS LELKÉSZ, Acta Papensia - Műhely, Pápa, 2015.
