Nyomtatás

 

Absztraktok 2020/02

 

 

Repelik Gábor:
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején

A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.

The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.

 

Molnár Andrea:
Rúth könyvének első fejezete a rabbinikus irodalom sokszínű olvasatában

A Ketuvim, azaz az Írások gyűjtőnév alá sorolt Rúth könyve terjedelmére nézve látszólag nem tartozik a Tanakh kiemelt fontosságú részei közé, valójában mégis meghatározó helyet foglal el a textus egészére nézve. Ennek alapvető magyarázata abban rejlik, hogy a messiási geneológia egyik fontos mozzanatának lelőhelye, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy a teljes szöveg számtalan utalást tartalmaz a halacha, azaz a zsidó vallásjog kérdéseinek korabeli gyakorlatára vonatkozóan. Az írásmű a különféle művészeti ágak képviselői számára is ihletet szolgáltatott a keletkezése óta eltelt hosszú évszázadok során, s miközben sokszínű tudományos
érdeklődés kisérte a szociológiától kezdve a történettudományon át a fenomenológiáig, a rabbinikus hagyomány kiemelt írástudói is hozzátették különleges, semmihez nem hasonlítható meglátásaikat e bibliai elbeszéléshez.
A teljes könyvből kiemelt első kaput – az erec Izraeltől való elszakadás, majd a sajátos alija által keretbe foglalt bevezető – egy tragikus életfordulatokkal tűzdelt, jóllehet kedvező végkifejletbe torkolló családtörténet bevezetője, melyet írásom a Tanakh és a hagyomány együttes olvasatában igyekszik láttatni, mégis utóbbira helyezve inkább a főhangsúlyt. A kétféle szöveghagyomány összeolvasása nyomán élesebb közelképként válik láthatóvá egyebek mellett a vigasz, a hűség, a kegyelem, az irgalmasság keresztény olvasatban is oly értékes valósága, s ezzel együtt a zsidóság alapértékei szempontjából meghatározó rabbinikus irodalom
vonatkozó recepciójához is közelebb kerülhet az érdeklődő olvasó.


The volume of the Ruth‘s book, known in the Jewish liturgy as Megillat Ruth, does not seem to be one of the most important parts of the Tanakh, but in fact occupies an important place in the text as a whole. The basic explanation is the fact of an important piece of messianic geneology, but it is also important to note that the text as a whole contains numerous references to the contemporary practice of halacha, or Jewish religious law. The writing has inspired inspiration from various artistic disciplines over the centuries since its inception, and while diverse scholarly interest has ranged from sociology to history to phenomenology, the distinguished.
The first portrayed in the entire book, the opening of the erec from Israel, followed by the introduction of its specific aliyah, begins to unravel a tragic life story, albeit favorable, that my writing seeks to illustrate by reading Tanakh and tradition together. the main emphasis. By combining the two types of text traditions, the more intimate close-ups of conscience, faithfulness, grace, and mercy in Christian reading, among other things, bring the interested reader closer to the relevant reception of rabbinic literature that defines the fundamental values of Judaism.

 

Fekete Csaba:
Jer, örvendezzünk

Magyaros-rímes énekvers alakjában szólt egykor az invitatorium magyarul, és már 1548-tól (Székely István) és 1574-től (Huszár Gál) prózazsoltárként is. A későbbi közlések apró eltéréseit elemezve a helyreállított zsoltárdicséret szövege olvasható alább. Majd Szenci Molnár genfi zsoltár dallamára Béza nyomán haladó zsoltárverse. Ennek a fontos zsoltárnak a második felét 1806 óta a hazai reformátusság nem tekinti énekelhetőnek, törölte, ezt 1948-ban mai énekeskönyvünk mintegy szentesítette. — Istentiszteleti helye a meghagyott félzsoltárnak sincs.

Come, let us raise a joyful song. – This invitatory psalm, number 95, up to the 19th century had been chanted and also song in the Reformed Church in Hungary as a strophic and rimed paraphrase. In print the prosaic form appeared first in 1548. Both form was edited, based on latter disappeared manuscript sources in the gradual (that is a protestant service book, partly gregorian, adopted in the mother tongue) of 1574 by Gallus Huszár Anaxius, a preacher and printer. His paraphrase was taken over in subsequent prints of the Hungarian Hymnal and Psalter before 1806. In addition to these since 1607 another paraphrase to Geneva tunes by Albert Szenci Molnar is in use. All the modification is dealt with critically here, restored and also proposed the right form and text in order to be authorized in the now prepared revision of the Hungarian congregation Hymnal and Psalter.

 

Szabó Beatrix: 
Az igehirdetés hatásos illusztrációja Thomas G. Long homiletikájában


Ez a tanulmány a prédikációk hatásos illusztrálásának kérdését vizsgálja Thomas G. Long, népszerű kortárs észak-amerikai igehirdető és gyakorlati teológus homiletikája nyomán. Long az illusztrációk három alapvető fajtáját azonosítja: az analógiát, a példa típust és a metaforát. Ezek a tanulmányban Long igehirdetéseiből és egyéb munkáiból vett példákkal kerülnek bemutatásra és tárgyalásra. A tanulmány hét gyakorlati tanácsot is felsorakoztat a jól látható prédikáció elkészítéséhez. Long meglátásai nemcsak a kezdő lelkipásztorok számára lehetnek hasznosak és inspirálóak, hanem a gyakorló lelkészeknek is. A tanulmány egyik legfontosabb forrása Long leghíresebb homiletikai szakkönyve, a The Witness of Preaching, amelyet nemrégen magyar nyelvre is lefordítottak. A tanulmány kedvet ébreszthet a teljes mű elolvasására is.

This study deals with the question of effective sermon illustrations in the homiletics of Thomas G. Long, a popular contemporary North American preacher and professor of Practical Theology. Long identifies three basic kinds of illustrations: the analogy, the example type, and the metaphor. These are presented and discussed in this study with examples from Long’s various sermons and other works. The study also lists seven practical pieces of advice for preparing a clearly visible sermon. Long’s insights can be useful and inspirational not only to those new to the pastorate, but to the more seasoned pastors as well. One of the main sources of this study is Long’s most famous homiletical book, The Witness of Preaching, which has recently been translated into Hungarian. This study can help awaken a desire to read this book in its entirety.

 

Czövek Tamás:
Igeszerű igehirdetés

Ez a tanulmány azt a kérdést feszegeti, mitől igeszerű/biblikus az igehirdetés. Ravasz László négy igehirdetésének ismertetésével kezdi, és kritikai értékelésével folytatja abból a szempontból, hogy mennyire veszik figyelembe a történeti és szövegösszefüggést. Arra a következtetésre jut, hogy a „biblikus/igeszerű” jelző félrevezető. Protestáns gyülekezetek ezt általában a Biblia tanításával összhangban levőként értik, egy igehirdetés azonban lehet „igaz” ebben az értelemben anélkül is, hogy kapcsolódna a textushoz. A cikk ezután röviden összefoglalja, mit mond Ravasz a homiliáról és sermóról, mielőtt a biblikus igehirdetésre tett néhány észrevétellel és egy igehirdetéssel zárulna.

This study examines the question of what constitutes a biblical sermon. It starts by summarizing László Ravasz’s four sermons and, then, provides a critical evaluation of each from the perspective of contextuality. It is argued that „biblical” is a misleading term of these sermons. In popular Protestant understanding, it usually describes a sermon in line with the Bible’s teaching. A sermon can, however, be „true” in that sense without being related to the text of the sermon. Finally, Ravasz’s view of homilia and sermo is delineated before some remarks as to biblical sermons are made and a full-text sermon is given as an exemplar.

 

SZILÁGYI-KISS HAJNALKA:
Az Iszlám megjelenése és térhódítása Mezopotámiában

A Közel-Keleten zajló konfliktusok helyi és regionális következményein túl ezek hatása nemzetközi szinten is érzékelhető. A térség a zsidóság, a kereszténység és az iszlám bölcsője, de ezek szembenállásának fő színtere is. A jelenlegi feszültségek megértéséhez hozzásegít bennünket, ha áttekintjük az iszlám térhódítását a kezdetektől, melyre az akkor a régióban élő keresztény és más vallásgyakorló népek között került sor. A tanulmány vizsgálja a kereszténység fennmaradásának okait, s az iszlám megjelenésének hatásait és következményeit a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen.

In addition to the local and regional consequences of conflicts in the Middle East, their impact is also felt at international level. The region is the cradle of Judaism, Christianity and Islam, but it is also the main arena of opposition. It helps us to understand the current tensions if we look at the conquest of Islam from the beginning, which took place between the Christian and non-Christian peoples living in the region at the time. We review the reasons for the survival of Christianity and the effects and consequences of the appearance of Islam in the area between the rivers Tiger and Euphrates.


CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez

Nagy szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe dr. Cselényi István Gábor: Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez. című írását, mely Csanádi Viktor: Babonás Exorcizmus napjainkban című munkájára ökumenikus nyitottsággal reagál. A cikkben Cselényi atya az eredeti írás pozitívumai mellett megpróbál rámutatni annak azon pontjaira, melyek módszertanilag kifogásolhatók voltak. Cselényi atya reflexiója elsősorban azokra az állításokra fókuszál, melyek a katolikus és részben az orthodox egyházi gyakorlat félreértéséről tanúskodnak. A tudományosság fontos elve ugyanis, hogy mindent a saját környezetével együtt és a maga értelmezési tartományában szabad csak vizsgálni. A katolikus és az orthodox szertartási gyakorlatot csak a saját teológiai rendszerével együtt lehet vizsgálni, máskülönben a két szilva
plusz három körte az hány barack? témakörében találjuk magunkat.
Az írás nagy értéke, hogy a reflexión kívül betekintést kínál a katolikus és részben az orthodox teológia olyan elemeibe, melyek ugyan idegenek a protestáns gondolkodástól, ugyanakkor nem lehet azt sem mondani, hogy ne lennének legalább annyira biblikusak.
A kereszténység a kezdeti időktől fogva a mai napig szervesen fejlődött, különböző irányzatai
alakultak ki. Ha ökumenikus párbeszédet szeretnénk tudományos alapokon folytatni, akkor meg kell ismernünk egymás teológiai gondolkodását és munkamódszerét. Nem helyénvaló a saját megközelítésünktől eltérőket automatikusan babonaságnak tekinteni. A különböző egyházak teológusainak nyilvánvalóan nem kell mindenben egyetérteniük, vagy elfogadniuk egymás tanítását, de, ha a másik egyház gyakorlatából kiragadunk egy-egy elemet anélkül, hogy a hátterét is vizsgálnánk, már nem a tanulmányunk tárgyát, hanem a róla kialakított véleményünket elemezzük. (Szentirmai Róbert)

Folyóiratunk idei első számában Csanádi Viktor a „babonás exorciusmussal” foglalkozik. Kutatása új területet ölel fel. Ám írása nyomán jó néhány kérdés vetődi fel. Nem ad definíciót sem az ördögűzésről, sem a babonáról. Az írás olvastán számos metodológiai kérdés vetődik fel: vajon tényleg csak azt fogadhatjuk el hitünkben, ami szó szerint benne van a Szentírásban? Vajon az ördögűzésben alkalmazott módszerek közül a szentelt vízzel való meghíntés, a kereszt és szentképek felmutatása, a szentek közbenjárásának kérése tényleg csak mágia, babonás szokás? Tényleg nincs az Egyház kétezer éves gyakorlatának bibliai gyökere ezen a téren?

In first nummer of our periodical Viktor Csanádi deals with „superstitious exorcism”. His research comprehends a very new domain. But in footsteps of his article are raised a lot of questions. The author don’t gives us definiton on the exorcism or on the superstition. And there are methodological problems. The believer can accept only what is literally in the Holy Scripture? Whether from the exorcist methods the consecrated water, the cross, the icons, the query of the intervention of the saints are really magic, superstitious uses? The two thousand years old practice of the Church has not biblical roots in this territory?