• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg


A főszerkesztő jegyzete 2021/04

 

Karl Barth vajon mit mondana

arra a jelenségre, amit immáron fél éves nyugdíjba vonulásom folyamatában tapasztaltam? A késő nyári és kora őszi vasárnapok egyikén-másikán módom volt közelebbi vagy távolabbi gyülekezetek istentiszteletein részt venni. Öröm volt hallgatni a középkorú vagy fiatal lelkészek igehirdetését abból a szem-pontból, hogy biblikusak, hitvallásosak, megszólítóak és érthetőek voltak.

Egy hiányérzetből fakadó kérdés azonban megfogalmazódott bennem. Hol vannak a társadalmi applikációk? Azokban a napokban zajlott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amely megmozgatta mind a magyar politikai életet, mind pedig a magyar ökumenikus közösséget, mondhatni soha nem látott intenzitással. Akkortájt zajlott az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás, aminek voltak hisztérikus egyéni támadói, továbbá tendenciózus politikai kritikusai, de nem vitatható, hogy jó apropót kínált a valós ökológiai problémák érintésére, különösen azért, mert akkoriban van a magyar ökumené ágendáján a Teremtésvédelem. Árvizek és földcsuszamlások voltak világszerte. Arról nem is beszélve, hogy olyan szomorú jelenségek, mint a migráció és a keresztyénüldözések folyamatosan terhelik az életünket. És hogy el ne felejtsem, akkor jött a Covid–19 negyedik hulláma. Ezekre sem az imádságban, sem az igehirdetésben, sem a hirdetésben egy árva reflexió sem hangzott el. Nyilván nem igehirdetőket kritizálok nyilvánosan – volt, akinek a nevét sem tudom –, hanem keresem a 20. század nagy református teológusának Karl Barthnak azt az egyszerű megállapítását, hogy a teológusnak, sőt általában a keresztyén embernek a napi olvasmányai között szerepel-jen a Szentírás és a friss újság. Bizonyára megbocsájtja nekem Karl Barth, ha a sokszor vitázó kortársát, Paul Tillichet is idecitálom, aki egészen biztos, hogy Barthnak ezt a mondását teljes odaadással helyeselte és a maga apologetikus teológiája szerint az újságban látná a kor kérdéseit és a Szentírásban kerestetné, és a szószékekről proklamáltatná az örök érvényű válaszokat ezekre.

A bevezetésből kiderült a korom és azt sem titkolom, hogy eszembe jutott, hogy az én generációm szolgálatának az első harmadában a kommunista, ateista diktatúrában ennek különös nehézségei voltak. Egyik kezünkben ott volt a Biblia, a másikban pedig a kommunista, ateista propagandától terhes újság. Meg a megfélemlítések, a kádárizmus egyházpolitikája, meg a saját gyarlóságunk, amivel így vagy úgy alkalmaztuk az öncenzúrát. De most teológiai válaszokat adhatunk, vagy akár teológiai kérdéseket tehetünk föl a körülöttünk lévő világ jelenségeire. Továbbá korosztályom számára elképzelhetetlen tanulmányi lehetőségek vannak. Teológiáink egyike-másika intézményesen is egyéb diszciplínák fakultásaival együtt tölti be funkcióját, a világ-hálóról mindent egy pillanat alatt megtudhatunk és az igehirdetéseinket nem kell öncenzúra alá vetnünk.

Szépek és igazak voltak az igehirdetések. Mondanám azt, hogy két kézzel fogták a kollégák a Bibliát, amit csak helyeselni tudunk. De ettől még igaz marad, hogy olykor az egyik kezünkbe a napi újság nagyon helyénvaló lenne.

 

Bóna Zoltán

 

 

Joomla templates by a4joomla