A főszerkesztő jegyzete 2023/01

XVI. Benedek pápa

halála meghatározta a 2022–23-as év fordulójának közbeszédét egy- házi, társadalmi és politikai területeken egyaránt. A római és az ökumenikus méltatások „méltók” voltak hozzá: tudományos teljesítményéhez, pietásához és egyáltalán emberi nagyságához. Az ultraliberális kritikus megnyilatkozások egyrészt minősítik szerzőiket, másrészt pedig megerősítik a pápa hűségét a Szentíráshoz és egyházának hitté- teleihez.

Ezek tudatában persze a Theologiai Szemle örömmel közli Kránitz Mihály méltó megemlékezését, amihez lélekben csatlakozva búcsúzik a keresztyénség szellemi, lelki óriásától. Úgy érzem, hogy a Theologiai Szemle nevében azonosulva az elismerő szavakkal kimondhatom azt az evidenciát is, hogy a római egyház máig érvényes, elsősorban ekléziológiai tantételei határt szabtak az ökumenikus nyitottságának is. A visszaemlékezések, méltatások között több megemlékező nem tudta nem említeni azt a különlegességet, hogy „nyugalmazott pápáról” van szó. A pápák nem szoktak lemondani, nem szoktak nyugdíjba menni. A történelem tanúsága szerint – a pápaság körüli középkori botrányoktól eltekintve – V. Celesztin volt az, akit jámborsága, imád- ságos jó lelke miatt beszélt rá a lemondásra utóda.

Az persze tény, hogy Joseph Ratzinger bajor bíboros – majd később a hittani kongregáció prefektusa – elsősorban teológus volt a tudományosság és a pietás tekintetében egyaránt. Ez a lelki habitus bizonyára sokszor nehézséget szenvedett az egyházkormányzói feladatok végzésekor. Ez talán magyarázatul szolgál arra, hogy 2013 februárjában egészségének megromlására hivatkozva lemondott. Ekkor 86 esztendős volt, ami tisztes kor, de ha azt vesszük, hogy utána viszonylagos szellemi és lelki frissességben, valamint aktív munkában tölt még itt e földi világban közel 10 esztendőt, akkor e tény egy kicsit meggyöngíti a korábbi érvelést.

A pápák betegen, kerekesszékben is pápák, ameddig lelki, szellemi méltóságot hordoznak. Ez az állapot XVI. Benedeknél egy évtizeddel élte túl pápai hivatalát. Ez pedig talán jogosan veti föl azt a kérdést, hogy visszavonulásakor nem nehezedett-e rá elhordozhatatlan súllyal ugyanaz – az önmagában is ellentmondó – ultra-liberális kritika, amely szándéka szerint a méltó főhajtást is megzavarni kívánja. Akik azonban nem előítélettel, hanem ideológiáktól szabadon gondolnak az elhunyt pápára, azokat ez nem tudja eltántorítani a tiszteletteljes emlékezéstől.

Inspiráció a bibliai hagyományban

A Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány 2022. november 10–11-én tartotta a Debreceni Református Kollégium dísztermében a fenti címmel az úgynevezett III. Debreceni Ökumenikus Napokat. A gazdag anyag tematikájáról és a neves előadók soráról az alábbiakban adunk információt a következők szerint:

Fabiny Tibor: Inspirációtan a jelenkori protestáns teológiában

Kránitz Mihály: Inspirációtan a jelenkori római katolikus teológiában

Balogh Csaba: Inspiráció a prófétai elhívástörténetek és önreflexiók fényében

Cziglányi Zsolt: Igaz és hamis próféták, avagy az inspiráltság kritériumai

Hanula Gergely: Ihlet és inspiráció a görög/hellén világban

Oláh Zoltán: A Septuaginta és az inspiráció

Peres Imre: Az Újszövetség tanítása az inspirációról

Gyurkovics Miklós: A görög egyházatyák és az inspiráció

Zsengellér József: Szent Lélek és inspiráció Qumránban és a rabbinikus irodalomban

Krakomperger Zoltán: Inspiráció és kánon

Hafenscher Károly: Inspiráció és az igehirdetés

Az érdekfeszítő teológiai témától is „inspirálva” a reggeli áhítatot Fekete Károly Tiszán- túli református püspök tartotta, amelynek meditációját e lapszámunk 3. oldalán olvashatják. Az alábbiakban pedig Kocsi György: A Lélek emberei az Ószövetség történeti könyveiben, Kustár Zoltán: Profétizmus és a kultusz, továbbá Adorjáni Zoltán: Josephus Flavius és Alexandriai Philón inspirációtana című előadásokat olvashatják. (a főszerkesztő)