Absztraktok 2025/02

Dicső Melinda
Történeti megbízhatóság és teológiai ítélet: Manassé uralkodása

Manassé király ötvenöt esztendeig tartó uralkodása Júda történetében egy meghatározó időszakot ölel fel, hiszen mindeközben az Újasszír Birodalom erőteljes befolyása érvényesült a térségben. Ugyanakkor a Kr. e. 7. században Manassé Júdája a példa arra, hogy egy erős birodalom erőterében is lehet élni, fejlődni. A héber Bibliában Manassé igen negatív megítélésű uralkodóként jelenik meg. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy ezt a képet árnyaljam a történeti adatok ismertetésével. A Manassé uralkodása alatt zajló gazdasági folyamatok, illetve a vallási életben megfigyelhető jelenségek is kölcsönösen azt erősítik, hogy vallás és politika az ókorban kéz a kézben járt. Ahhoz, hogy valaki békében regnálhasson több mint félszáz esztendeig, elengedhetetlen az, hogy megfontolt döntéseket hozzon és stabilizálja a korábban megtépázott, parányi méretűre zsugorodott királyságot. Tézisem szerint pedig Manassé személyében éppen egy ilyen királlyal állunk szemben.

King Manasseh’s reign of fifty-five years in Judah was a pivotal period in the region’s history, as the Neo-Assyrian Empire exerted a powerful influence. At the same time, in the 7th century BC, Manasseh’s Judah is an example of how it is possible to live and develop in the shadow of a powerful empire. In the Hebrew Bible, Manasseh is portrayed as a ruler with a very negative image. In my study, I will nuance this picture by presenting historical data. The economic developments during Manasseh’s reign and the phenomena in religious life mutually confirm that religion and politics went hand in hand in ancient times. In order for someone to reign in peace for more than half a century, it was essential to make prudent decisions and stabilize a kingdom that had been shattered and shrunk to a tiny size. My thesis is that Manasseh is just such a king.

M. Takács Péter
Pápai enciklikák összehasonlítása

A szaktanulmány a katolikus egyház három legutóbbi pápájának politikafilozófiai megközelítéseit elemzi, különös figyelmet fordítva II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa társadalmi tanításainak vallástudományi, etikai és politikai filozófiai vonatkozásaira. A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként formálták ezek a pápák a keresztény társadalmi tanítást a modern társadalmi és politikai kihívásokra válaszul, miközben hangsúlyozzák az emberi méltóság védelmét, a gazdasági és társadalmi igazságosságot, valamint a globális felelősségvállalást. II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa pápai enciklikáinak teológiai, etikai és politikafilozófiai összehasonlító elemzése fontos iránymutatást ad a keresztény politikai filozófia jövőbeli fejlődéséhez.

This study analyzes the political-philosophical approaches of the last three popes of the Catholic Church, with a particular focus on the social teachings of Pope John Paul II, Pope Benedict XVI, and Pope Francis from the perspectives of religious studies, ethics, and political philosophy. The aim of the study is to demonstrate how these popes have shaped Christian social teaching in response to modern social and political challenges while emphasizing the protection of human dignity, economic and social justice, and global responsibility. A comparative analysis of the theological, ethical, and political-philosophical aspects of the papal encyclicals of John Paul II, Benedict XVI, and Francis provides essential guidance for the future development of Christian political philosophy.

Juliana J.J. Al-Masri
Az egyház szerepe a békeépítésben

Az izraeli-palesztin konfliktus, amelyet évtizedek óta politikai és vallási feszültségek jellemeznek, jelentős kihívást jelent a tartós béke elérése szempontjából. Miközben a nemzetközi szervezetek központi szerepet játszottak a béketeremtési erőfeszítésekben, a hitalapú szereplők, különösen az egyház, szintén jelentős mértékben hozzájárultak a megbékéléshez és a humanitárius segítségnyújtáshoz Palesztinában.
Ez a tanulmány az egyháznak a béke előmozdításában játszott sokrétű szerepét vizsgálja, a vallásközi párbeszéd, az erőszakmentes érdekérvényesítés és a szociális szolgáltatások nyújtása terén tett erőfeszítéseire összpontosítva. Olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a vallásközi konferenciák, oktatási programok és egészségügyi szolgáltatások, az egyház a muszlim, keresztény és zsidó közösségek közötti szakadékok áthidalásán dolgozik, hangsúlyozva a közös értékeket és az igazságosság fontosságát. Emellett az egyház jelentős szerepet játszott a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük a menekültek és a marginalizált csoportok azonnali és hosszú távú szükségleteinek kielégítésében.
Annak ellenére, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a korlátozott erőforrások és az elfogultság megítélése, az egyház erőfeszítései kiegészítették a nemzetközi szervezetek munkáját, egyedülálló erkölcsi és spirituális dimenziót kínálva a béketeremtéshez. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy az egyház palesztinai szerepe rávilágít a hitalapú szereplők fontosságára a konfliktusmegoldásban, bemutatva, hogy a vallási intézmények hogyan segíthetik elő az együttélést és ébreszthetnek reményt a mélyen megosztott társadalmakban. Az egyház hozzájárulásának vizsgálatával ez a tanulmány kiemeli a világi és vallási szervezetek közötti együttműködés lehetőségét a világ egyik legmaradandóbb konfliktusának kezelésében.

The Israeli-Palestinian conflict, which has been marked by political and religious tensions for decades, poses a major challenge to achieving lasting peace. While international organisations have played a central role in peace-building efforts, faith-based actors, in particular the Church, have also made significant contributions to reconciliation and humanitarian assistance in Palestine.
This paper examines the multifaceted role of the church in promoting peace, focusing on its efforts in interfaith dialogue, non-violent advocacy and the provision of social services. Through initiatives such as interfaith conferences, educational programmes and health services, the Church is working to bridge the gaps between Muslim, Christian and Jewish communities, emphasising shared values and the importance of justice. In addition, the Church has played a significant role in addressing the immediate and long-term needs of vulnerable populations, including refugees and marginalised groups.
Despite facing challenges such as limited resources and perceptions of bias, the Church's efforts have complemented the work of international organisations, offering a unique moral and spiritual dimension to peacebuilding. This paper argues that the church's role in Palestine highlights the importance of faith-based actors in conflict resolution, showing how religious institutions can promote coexistence and inspire hope in deeply divided societies. By examining the contribution of the church, this study highlights the potential of cooperation between secular and religious organisations in addressing one of the world's most persistent conflicts.

100 éves a Theologiai Szemle

Természetesen idén nem lehet a Theologiai Szemlét úgy kinyitni, vagy a Theologiai Szemléről beszélni, hogy alapításának 100. évfordulója valamilyen formában ne kerülne elő. Mind a négy számban volt/lesz szó az évfordulóról és persze a 100 év alatt betöltött küldetéséről a mind máig egyetlen ökumenikus teológiai szakfolyóiratnak.
A Szemle történetének ismerői mindjárt csorbíthatják is a centenáriumi lelkesedést, mondván, hogy volt 10 esztendő, amikor nem működött, tehát jó esetben 90 esztendőről beszélhetünk. Technikai értelemben a fölvetésnek van legitimitása, de – véleményem szerint – már historikus tartalmi értelemben sincs. A szilenciumnak is van üzenete. Sőt, ez a hallgatás meghívja a Theologiai Szemlét egy olyan néma kórusba, ahol számos teológiai, spirituális, sőt pszichológiai, nem is beszélve a társadalmi és politikai témákkal foglalkozó irodalmi termékekről, amelyek hasonló sorsban osztoztak.
E sors mögötti egyházak újabb közös pontot kaptak az együttműködésre, különösen akkor, amikor 1958-tól újra megszólalhatott a Theologiai Szemle. Persze cenzúrával, öncenzúrával, olykor propaganda jellegű írásokkal, de megszólalhatott. Elemzésbe nem bocsátkozom, de ennél a pontnál annyit azért mondani kell, hogyha egy-egy írás mondjuk a társadalmi vagy gazdasági igazságosságról szólt, annak mindig prófétai, evangéliumi vagy apostoli alapja volt és arról nem tehetett a szerző, hogy markáns hazugságok formájában ugyanezeket az értékeket más alapokból kiindulva hirdették a diktatoriális kontextus „apostolai”.
Tehát az egyházak, élén a református egyházzal, aztán később egyre szélesedő ökumenikus ölelésben további egyházak boldogan fogadták ezt a – bár kontrollált és limitált – lehetőséget a teológiai eszmélődésre és disputára. A korlátozásról és az ellenőrzésről ne felejtsem el elmondani, hogy az alig jelentett többet a Theologiai Szemle esetében, mint bármilyen szellemi termék, intézmény vagy jelenség estében. Szóval ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van.
Az alábbi előadások a 100 éves évforduló kapcsán abba engedtek bepillantást április 23-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy hogyan is éltek az egyes felekezetek ezzel a lehetőséggel akár a kezdetekkor, akár az újraindulás után. Ezeket az előadásokat hordozzák a következő oldalak nem csak gazdag, informatív anyagot szolgáltatva, hanem azzal a reménységgel is, hogy ezek a jelen és a jövő teológusai és más tudósai számára inspirációt jelentenek mind az írásra, mind az olvasására vagy a rész szerinti vagy teljes valóság tovább gondolására.
Helyénvaló ismétlésnek tartom, hogy emlékeztetem az olvasókat arra, hogy a tudományos visszaemlékezés másik pillére az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében, 2025. november 13–14-én történik meg, nem a felekezetek szempontjából, hanem a diszciplínák megjelenését elemezve.
Az külön gazdagsága lesz e megemlékezésnek, hogy – a szervezők rugalmassága okán – mindez a Niceai Zsinat 1700 éves évfordulója tudományos megemlékezésének keretén belül történik.
Most azonban az alábbi értékes előadásokat ajánlom az olvasók szíves figyelmébe.

(a főszerkesztő)