• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

Absztraktok 2023/03

Háló Gyula
Baptista500 – emlékév a Kárpát-medencei anabaptizmusról


Az alábbi tartalmi kopfot megelőzően főszerkesztői örömmel jelzem, hogy e jelentős eseménysorozatról egyrészt az alábbi írásokkal több, mint hírt adhatunk és hogy az említett Tudományos Akadémiai ülésen elhangzott előadások közül kettőt, valamint az őszi tudományos napok egy előadását közölhetjük: Dienes Dénes, Gudor Kund Botond és Bereczki Lajos tollából. (a főszerkesztő)

A Magyarországi Baptista Egyház 2023-ban emlékévvel ünnepli meg a kárpát-medencei anabaptista misszió 500. évfordulóját. A magyar baptista közösségben kialakult álláspont szerint félezer éve kezdték meg működésüket a hajdani Magyar Királyság területén a reformáció hitvalló keresztséget hirdető teológusai. Az 1523-as év egy közmegegyezéses sarokpont a hazai baptista közvéleményben. Az 1930-as években dr. Somogyi Imre és Kirner A. Bertalan kezdeményezésére került be ez a dátum a baptista köztudatba. Az évszámot először Hörk József, jeles pozitivista történész publikálta 1896-ban Az eperjesi ev. ker. Collegium története című munkájában. Ennek az adatközlésnek hitelességét a tudományos közösségben mindeddig senki nem vitatta.
A baptista egyháztörténészek számára 1523 szimbolikus dátum, mivel nem tudhatjuk írásos emlékek hiányában, hogy volt-e ennél is korábbi anabaptista mozzanat a Kárpát-medencében. Másrészt azt sem lehet pontosan megállapítani a korszak hitvitáinak hevülete miatt, hogy milyen reformátori, teológiai irányzatot jelent, amikor egy-egy személyre az anabaptista bélyeget ütik a kortársak.
Az 1523 tehát egy közmegegyezésen alapuló, leginkább valószínűként elfogadott kezdőpont. A Kárpát-medencében megjelenő hitvalló keresztséget gyakorló korai anabaptista tanítás a német és a svájci anabaptizmussal párhuzamosan alakult. Ennek igazságát nem csorbítja az a tény, hogy a Magyarországi Baptista Egyház által 2022-ben elindított kutatások arra derítettek fényt, hogy Hörk József az 1523-as dátum meghatározásakor hibát vétett az általa kutatott 1778-ban befejezett, latin nyelvű, eperjesi egyháztörténeti kézirat feldolgozása során. Az eredeti kéziratból egyértelműen azt lehet megállapítani, hogy 1528-ban, vagy néhány évvel korábban már anabaptista tételekről is szóló hitvitákra került sor Felső-Magyarországon, olyan teológusok részvételével, akik már azt megelőzően is a területen ténykedtek.
A kárpát-medencei anabaptizmus legkorábbi dátumának megállapítása további történelmi vizsgálódást igényel. Ebből a célból kezdeményezte a Baptista Levéltár vezetője, Bereczki Lajos „A Kárpát-medencei anabaptista örökséget feltáró és értékelő kutatócsoport” felállítását. A fiatal baptista történész és egyháztörténész generációtól várja a baptista közösség az anabaptista örökség alaposabb feltárását, megismertetését, hogy szellemi elődeink lelki, közösségi és kulturális értékei a helyükre kerüljenek. A kutatások várhatóan gazdag lehetőséget kínálnak a magyarországi reformáció hitvalló keresztséget valló ágának alaposabb megismerésére, a korabeli vallási és társadalmi viszonyok árnyaltabb megközelítésére, és új kutatási témák elindítására.
Az emlékév történelmi munkacsoportja ezért is tartotta fontosnak, hogy „Történelmi emlékkonferencia az anabaptizmus Kárpát-medencei 500 éves múltjáról” címmel 2023. április 14-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezzen hazai és nemzetközi történész és egyháztörténész kutatók részvételével tudományos konferenciát.
Az emlékév során a gyülekezetek és az oktatási intézmények számára publikációk, kiadványok, előadások, konferenciák, túrák sora segíti a korai anabaptista történet alaposabb megismerését.
Az emlékévben a Magyarországi Baptista Egyház különösen is törekszik a Kárpát-medencei anabaptista misszió és történelem örökségének ápolására, biblikus értékeinek képviseletére, tanulságainak összegzésére, valamint példamutató személyei és üzenetük megismertetésére kötelezi magát, hogy ezáltal is hitelesebben, szilárdabban tudja képviselni Jézus Krisztust és a történelemben kikristályosodott értékrendet, mert „az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Péld 12,3)

 

Dienes Dénes
Anabaptisták Sárospatakon

A magyarországi reformáció során megjelent az anabaptista igehirdetés, de hosszabb távon nem talált befogadó készségre a társadalom széles rétegeiben. A Nyugat-Európában általános üldözés következtében költöztek hozzánk anabaptista közösségek, és több helyen létrehozták sajátos, a többségi társadalomtól elkülönült közösségeiket. Sárospatakra I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna költöztette őket 1645-ben. Termelői vagyonközösségben éltek. A kortársak újkeresztyénnek nevezték őket. Délnémet származásúak, német anyanyelvűek voltak, néhány morva- és cseh család csatlakozhatott hozzájuk morvaországi tartózkodásuk során. A hutterita tanítás határozta meg keresztyén életüket. Kitűnő kézművesek voltak, számos iparágban tevékenykedtek, különösen jelentősek voltak a művészi értékkel bíró kerámia árucikkeik. A fejedelmi pár nem azért telepítette őket Sárospatakra, hogy a helyi jobbágy-iparosok tevékenységét visszaszorítsa. Ellenkezőleg: a gazdasági recesszióban lévő város kézműves iparának fejlesztése volt a céljuk. A 17. század utolsó évtizedei során, a jezsuita misszió következtében, egy részük katolizált, mások beolvadtak Sárospatak református társadalmába.

During the Reformation in Hungary, Anabaptist preaching appeared, but in the longer term it did not find receptive ear among broad society layers. As a result of general persecution in Western Europe, Anabaptist communities moved to our country and in many places established their own distinct communities, separately from the majority society. They were moved to Sárospatak by György Rákóczi I and Zsuzsanna Lorántffy in 1645. They lived in a farming community. They were called New Christians by their contemporaries. They were of southern German origin, German-speaking, with some Moravian and Czech families that may have joint them during their stay in Moravia. The Hutterite theology determined their Christian lives. They were excellent craftsmen, active in many branches of industry, and their ceramic wares of artistic value were particularly important. They were not settled in Sárospatak by the Princely Couple in order to curb the activities of the local peasant industry. On the contrary, their aim was to develop the handicraft industry of the town which was in economic recession. In the last decades of the 17th century, as a result of the Jesuit mission, some of them became Catholics, others were absorbed into the Reformed (Calvinist) society of Sárospatak.

 

Gudor Kund Botond
A vallási türelmességtől a gazdasági érdekig

Előadásomban az erdélyi Fejedelemség és az ide menekült hutterita közösség településsel-politikatörténettel kapcsolatos viszonyát és történetét ismertetem. Az erdélyi ipartörténetben oly közismert habán kerámia és kézműipar kézművesei egyszerre a kontinensen évszázadokon átívelő vallásháborúk áldozatai és a sajátos erdélyi vallási tolerancia kedvezményezettjei. Történetük messze meghaladja a Fejedelemség történetét. Közösség és teológiatörténet, amely Erdélyen át máig alakítja az Újvilág arculatát.

In my presentation, I will explain the relationship and history of the Principality of Transylvania and the Hutterite community that fled here in relation to the settlement and political history. The artisans of the Haban ceramics and handicraft industry, so well-known in the industrial history of Transylvania, are both victims of the centuries-long religious wars on the continent and beneficiaries of the specific Transylvanian religious tolerance. Their history far exceeds the history of the Principality. Community and theological history, continues to shape the face of the New World through Transylvania.

 

Bereczki Lajos
A vallási jogegyenlőség és az egyházi szükségek teljesítésének ügye az 1848-as törvények tükrében

Az előadás az 1848:20. törvénycikkel és más 1848-ban hozott, az egyházakkal kapcsolatos törvényekkel foglalkozik, valamint létrejöttük előzményeivel. Szó lesz az egyházak reakcióiról, terveiről és a vallásügyi törvény végrehajtására tett kísérletekről.

The paper deals with the 20th Article of the April Laws and other laws adopted in 1848 related to the churches and the antecedents of the creation of the laws. We discuss the reactions and the plans of the churches, and the attempt of the implementation of the 20th Article of the April Laws.

 

Szabados Ádám
Ábrahám megigazulása: két szempont egy ellentét feloldásához

Ábrahám megigazulásával kapcsolatban Pál és Jakab a leveleikben látszólag ellentmondó állításokat tesznek: Pál szerint Ábrahám egyedül hit által igazult meg, cselekedetek nélkül, Jakab szerint viszont hit és cselekedetek által. A két egymásnak feszülő állítás harmonizálását a tübingeni iskola teológusai a korai egyház utólagos szintetizáló munkájának látják. Ez a cikk azonban amellett érvel, hogy ha figyelembe veszünk egy tematikus (Pál a megigazulás jogalapját, Jakab a hit természetét magyarázza) és egy kronológiai (Pál és Jakab más eseményekre utalnak Ábrahám életében) különbségtételt, észszerűbb arra következtetni, hogy a páli és jakabi mondatok nem konfliktusos, hanem komplementer viszonyban állnak egymással.

Regarding the justification of Abraham, Paul and James make apparently contradictory statements in their letters: according to Paul, Abraham was justified by faith alone, without works, but according to James, by faith and works. The theologians of the Tübingen school see the harmonization of the two conflicting statements as the subsequent synthesizing work of the early church. However, this article argues that if we take into account a thematic (Paul explains the legal basis of justification, James the nature of faith) and a chronological (Paul and James refer to other events in Abraham’s life) distinction, it is more reasonable to conclude that the sentences in Paul and James are not in conflict, but in a complementary relationship.

 

Ledán István
Halál és túlvilágszemlélet orvosok ókori görög sírfelirataiban

Tanulmányomban csaknem harminc ógörög sírszöveget mutatok be, mely által egy meglehetősen átfogó keresztmetszetét kapjuk a hellenizmus, illetve a korai császárkor halál szemléletének. Tanulmányomban vázaltosan kitérek arra is, hogy miként viszonyultak az újszövetségi szerzők, illetve az újszövetségi emberek a halálhoz, hogyan értelmezték a halált, és milyen reménységgel tekintettek a halálon túlra. Az ógörög sírfeliratokból kirajzolódó halál-(és élet)szemlélet, illetve annak egybevetése az újszövetségi halálszemlélettel hozzásegít annak megértéséhez, hogy milyen ellenállásokba, milyen alapvető „világnézeti” sorompókba ütközött a korabeli keresztyén misszió, és hol mutatkozott szükség arra, hogy az olykori-gyakori görög
reménytelenséggel, „túlvilági pesszimizmussal” szemben felmutassa a Krisztusban való élet halálon is átívelő reménységét. Ugyanakkor látszanak azok a pontok is, ahol a keresztyénség nehézség nélkül kapcsolódhatott az általa megszólított emberek vágyaihoz és egzisztenciális igényeihez. A pszichológia nyelvén szólva akár még azt is mondhatjuk, hogy a különféle pogány pozitív túlvilági elképzelések, melyeknek közös nevezője a halál utáni intenzív boldogság reménye olyan mintázatok az emberi lélekben, melyek, mindenféle tudatos vagy öntudatlan kölcsönzés nélkül, a keresztyén kérügmában is szükségképpen jelen voltak.

In this study, I present and analyse almost 30 ancient Greek funeral inscriptions, which provide a kind of cross-sectional view of Hellenistic attitudes towards death. I have also sketched out how the New Testament’s authors and people understood death, and with what hope they looked beyond it. The view of death that emerges from the Greek funeral inscriptions and its comparison with the view of death in the New Testament helps us to understand the resistance that the Christian mission sometimes encountered and helps us to see where it was necessary – facing the Greek hopelessness and pessimism – to show the hope of post-mortem life in Christ. At the same time we can also see the points at which Christianity could relate without difficulty to the desires and existential needs of the people it addressed. Psychologically speaking, we might even say that the various pagan positive ideas of the afterlife, with the „common denominator” of the hope of intense happiness after death, are patterns or even archetypes in the human psyche which, without any conscious or unconscious borrowing on the part of NT authors, were necessarily present in the Christian kerygma as well.

 

Szalay Mátyás
A vallásfilozófia új útjai
Elmélkedés a ’philosophari in Maria’ lehetőség-feltételeiről

„In the face of the breakdown of philosophy
in modern Western society, the bond
between reason and existential philia,
between reason and openness toward the ground,
must be made thematically explicit.”

A Szemle köztudottan református indíttatású, amely már indulásának évében ökumenikussá lett a soproni evangélikus teológusok részvétele kapcsán, majd pedig az 1958-as újra indulásától magukénak tekinthetik mindazok, akik a laptulajdonos Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösségébe tartoznak. Az utóbbi évtizedekben nagyon örvendetesen a kör bővült római katolikus szerzők és tipikusan római katolikus témák bekapcsolódásával, illetve megjelenésével. Ez a folyamat zökkenőmentesen ment és remélem, most sem zökken, de őszintétlen lennék, ha nem osztanám meg azt a gondolatomat, hogy az alábbi írás a vallásfilozófiai útkeresésével általában és a „philosophari in Maria” tartalmú elmélkedésével különleges helyet foglal el lapunk hasábjain.
Természetesen értő szakteológus lektori ajánlása után kerül a Szemlébe az írás, amely szintén expressis verbis kimondja: „már maga a cím is mutatja, hogy ugyan protestáns teológusok számára kissé idegenszerűen hangzik az újszerű megközelítés, hiszen a filozófiát a Mária tiszteletben gyökerezteti. Ugyanakkor azonban római katolikus fül számára nem kevésbé meghökkentő Szalay Mátyás felfogása, hiszen nem a szokványos thomista teológia felől közelíti meg a kérdést.”
A fentiek alapján, mint unikálisan figyelemreméltó írást ajánlom kedves olvasóink figyelmébe.  (a főszerkesztő)

A nyugati filozófia válságával szembesülve Eric Voegelin arra bíztat bennünket, hogy tematizáljuk az értelem és a szeretet, az értlem és az alap iránti nyitottság közötti összefüggést. Ezt az intést követve először is azt veszem szemügyre, hogyan fogalmazható meg a keresztény bölcselet radikális újdonsága. Ennek kapcsán azt vizsgálom, hogyan nyerhető vissza a teljes filozófia horizontja, s milyen új utakon indulhat el a vallásbölcselet. A továbbiakban részletesen és elemző módon érvelek amellett, hogy amire II. János Pál philosophari in Maria-ként meghívja a keresztény bölcselőket, háromféle iránymutatást tartalmaz, amennyiben (a) megmutatja, hogy a vallásbölcselet felelet, mi több, egy olyan küldetés elfogadása, melynek lényege Krisztus, az isteni Logosz testi befogadása és világra hozatala. (b) Feltárja, hogy vallásbölcselet sajátos aktusának ősmintája a ’Fiat’ és alapvető beállítottsága a szolgáé. (c) Megvilágítja ki a vallásbölcselet tulajdonképpeni alanya, vagyis ki fogadja be a logoszt.

A dolgozat végkövetkeztetése így hangzik, a vallásfilozófiának, legalábbis a philosophari in Maria értelmében vett vallásbölcseletnek ki kell lépnie a szűkössé vált egyetemi keretek közül, hogy kialakítsa az ellenállás és odaadás, vagyis a valódi bölcseleti élet új „monasztikus” közösségei

Fully conscious of the crisis of Western philosophy, Eric Voegelin encouraged us to thematically analyse the relationship between reason, love, and the fundamental attitude of openness. Following this suggestion first I concentrate on how to conceive the radical novelty of Christian wisdom. This train of thought allows for the discussion on how we can regain the horizon of the so-called „whole philosophy”. When reality is conceived within this framework philosophy of religion is provoked to launch new explorations. In order to demonstrate this I develop a detailed argumentation based on the threefold implication of St. John Paul II’s invitation to pursue a philosophari in Maria by Christian philosophers. (a) His approach shows that sapiential reflection must have a responsive character, moreover it means to accept a mission: receiving and the bodily expressing (giving birth to) the divine Logos that is ultimately speaking Christ. (b) Pursuing Philosophari in Maria also implies that the original model of the specific act of sapiential reflecion is the ’Fiat’, i.e. the fundamental act of the serving God and the others. (c) Philosophari in Maria also helps to identify the true subject of sapiential reflection.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete 2023/02

Az aktualitás iránti elkötelezettség


diktálja, hogy ismét reflektáljak a pápalátogatásra méghozzá azzal az egyetlen gondolattal, hogy összességében, általánosságában és fővonalában azért volt össztársadalmilag pozitív a fogadtatása, mert inkább volt katolikus, mint római. A 21. század észak-nyugati világának kritikus kérdéseire mondhatni, hogy olyan biblikus válaszokat adott, amelyek jó érzéssel rezonáltak a jó szándékú emberekben. És most elsősorban nem a politikai elitre, hanem a zsidó-keresztyén gyökerű, de a szekularizáció szelétől erősen megérintett tömegekre gondolok. Mindezt pedig úgy értékelem, mint az ökumenikus haladásnak egy megújuló jelenségét, amelyben a régi és egyszerű vágy teljesül: Nem azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Ezzel lett Ferenc pápa idei látogatása a felekezeti és politikai partikularitás felhangjain messze túlmutatóan – szerintem – össznemzeti, figyelemre méltó, sőt ígéretes eseménnyé. Soli Deo Gloria!

Hasonlóan említésre méltó eseménynek gondolom a CPAC – Konzervatív Politikai Akció Konferenciát, amely másodszor került megrendezésre Budapesten. Természetesen a progresszív-liberális ideológia szerint az egész esemény, benne minden szó, politikailag inkorrektnek minősül. Ezen nem csodálkozhatunk és fordítva is igaz. Ami miatt megemlítem ezt a rendezvényt az az, hogy az előadásokban általában azt a tipikusan kálvinista teologumenont véltem fölfedezni, amely az állam és az egyház radikális szétválasztása mellett nem csak az egyház és társadalom szétválaszthatatlanságáról szólt, hanem az Isten és a politika – a város és a közösség élete – szétválaszthatatlanságáról. Ez tipikusan az Isten abszolút szuverenitásának kálvinista hangsúlyozása, amely egész egyszerűen nem szabadítja föl a közéleti embert – akár hisz, akár nem – az Isten előtti felelősség alól. Még egyszerűbben: a püspök vagy a lelkipásztor nincs közelebb az Istenhez, mint a miniszter vagy a polgármester. Egyforma a távolságuk, mert az Isten és az ember közötti távolságot nem az ember, hanem az Isten határozza meg.

Sok szó esett e két napban a világ száz bajáról, vélt vagy vágyott megoldásokról. Számomra azonban mindezekkel együtt megerősödött a klasszikus apostoli és politikusi hitvallás: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

Bóna Zoltán

 

 

 

 

 

 

TARTALOMJEGYZÉK 2023/02

 

A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: Az aktualitás iránti elkötelezettség . . . 66

SZÓLJ, URAM!

GÉRESI RÓBERT: A Szentlélek temploma . . . 67


TANÍTS MINKET, URUNK!

CZÖVEK TAMÁS: Jákób története, Genezis 28,10–22. Hol a teológia az értelmezésekben?. . . 68

SZAKÁCS TAMÁS: Teodiceai útkeresések. Filozófiai kísérletek . . . 76

MUCSI ANDRÁS: 450 éve hunyt el Szegedi Kis István (1505–1572). Egy méltatlanul elfeledett reformátor kalandos életútja . . .  90

KARASSZON DEZSŐ: Ki énekelje a cantionalét? . . .100

FEKETE CSABA: Balogh Ferenc és az 1877-es énekeskönyv . . . 104


KITEKINTÉS

SÍPOS FERENC: „Öreg módú jó pap; meglehetős poéta” Sípos József életrajzi adatai . . . 109


KÖNYVSZEMLE

KOVÁCS ENIKŐ HAJNALKA: Egeresi László Sándor: Bibliai héber–magyar szótár . . .  125

SZEBIK IMRE: Egy rendkívüli könyv margójára: Közelítések a Miatyánkhoz. Értelmezések és tanulmányok az ökumenizmus jegyében . . . 126

 

 

 

 

 

 

Absztraktok 2023/02

Czövek Tamás:
Jákób története, Genezis 28,10–22
Hol a teológia az értelmezésekben?

Ebben a tanulmányban Jákób álmának elbeszéléséhez (Gen 28,10–22) írt nyolc kommentárt elemzek abból a szempontból, hogy milyen teológiai üzenetet fogalmaznak meg a történet alapján, és hogyan jutnak az adott eredményre. Három történeti után három teológiai kommentárt fogok vizsgálni, majd egy-egy irodalmi és lélektani megközelítést, mielőtt összegezném az eredményt.
This study analyses eight commentaries on the story of Jacob’s dream (Gen 28,10–22) from the perspective of what theological message they find in the story and how they “extract” that message. After three historical approaches I shall study three theological ones, then, a literary and a psychological approach as well. Finally, I shall summarise what I have found.

 

Szakács Tamás:
Teodiceai útkeresések
Filozófiai kísérletek

Jelen helyzetünkben (ismét) kritikus szakaszát éljük a világtörténelemnek. Covid és energiaválság sújt; az orosz-ukrán háború eszkalációjának pengeélén táncolva akár az egész világ újra (atom)lángokba borulhat. Mindez intenzíven veti fel a miért kérdéseit a szenvedés, a gonosz létével és tombolásával kapcsolatban. A teodicea különben is minden idők emberét foglalkoztatja. Ha nem a történelmi helyzet kapcsán, akkor egyéni életünkben általában több ponton érintettek vagyunk a teodiceával határos problémákban, ami aktuálissá teszi a témát. Nem csoda, hogy a legkülönbözőbb korokból, a legkülönbözőbb kulturális, szellemi, filozófiai, tudományos és vallási háttérből maradtak ránk művek arról, hogyan próbáltak megbirkózni némelyek a felmerülő kérdésekkel. Elsősorban filozófiai vonatkozásban, részben pedig a témából automatikusan adódóan teológiai téren. A tanulmány e sokféleségből gyűjtött egy csokrot, amely átfogó kíván lenni, ha teljes nem is lehet. Az összefoglalás egyúttal alap lehet egy jövőbeni tanulmány számára, hogy konkrétabb teológiai feldolgozását is adjuk a témának. Az ismertetés során nyitva maradt kérdések maguktól vezetnek tovább ahhoz, hogy a lutheri teológia szempontjából is megvizsgáljuk a teodicea kérdéseire adható válaszokat.

In our current situation we are (again) living through a critical phase of world history. Covid and energy crisis are hitting us. Due to the Russian-Ukrainian war, dancing on the edge of escalation, the whole world could be engulfed in (nuclear) flames. All of these intensively raise the questions of why about the suffering, and the existence and rampage of evil. Theodicy concerns people of all times. If not in connection with the historical situation, then through our individual lives we are usually involved in problems bordering on theodicy at several points, which indicates the actuality of the topic. So, it is no wonder that from the most diverse ages, from the most diverse cultural, intellectual, philosophical, scientific and religious backgrounds, we have been left with works about how some people tried to cope with the questions that arose. Primarily the philosophical aspect came in the forefront, and partly the theological one as an automatic result of the topic. This study is a colourful collection of that diversity, which aims to be comprehensive, even if it cannot be complete. The summary can be a basis for a future study in order to provide a more specific theological treatment of the topic. The questions left open during the overview, lead by themselves to examining the possible answers to the questions of theodicy from the viewpoint of Luther’s theology.

 

Mucsi András:
450 éve hunyt el Szegedi Kis István (1505–1572)
Egy méltatlanul elfeledett reformátor kalandos életútja

Szegedi Kis István a 16. századi magyar protestáns egyháztörténet egyik legérdekesebb alakja. A cikkben az ő élettörténetét és munkásságát követhetjük nyomon. Az élete jól ismert, mivel a tanítványa, Skaricza Máté részletesen leírta azt a mestere halála után tíz évvel. 1505-ben született Szegeden, kun eredetű polgári családban. A családja taníttatta, a Körös-Maros-vidéken több nevesebb iskolában tanult. Stúdiumokat folytatott Bécs és Krakkó humanista szellemiségű egyetemein. Itthon pedagógiai tevékenységet folytatott, egy idő után keresett tanár volt. Hamar a lutheri reformáció híve lett, és az 1540-es években teljesült a vágya, hogy a wittenbergi egyetemen teológiát tanulhatott. Személyesen ismerte Luthert és Melanchthont is. Hazatérve ismét a tanításnak és prédikálásnak szentelte az életét. Az Alföld keleti részén tevékenykedett, az életéből nem maradtak ki a nehézségek, személyes és családi tragédiák. 1552 a Dunántúlra váltott, ott Tolnán és Laskón lelkész és prédikátor volt, bár csak 1554-ben szentelték lelkésszé. Ugyanebben az évben választották meg püspöknek a reformátusok. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor csatlakozott a reformáció kálvini-református irányzatához. Egy ideig egy egyházban éltek együtt a lutheránusok és reformátusok. 1558-ban Kálmáncsa lelkésze lett, amely török területen feküdt, de ő mint lelkész rendszeresen átjárt a közeli magyar várak katonáit lelkigondozni. Egy személyes bosszú és ez a tény újabb veszélyt hozz rá: 1561-ben a törökök elfogták és magas váltságdíjat követeltek érte. Kaposvári és szolnoki rabságából egy gazdag kereskedő, Mező Ferenc szabadította ki, majd 1563-ban Ráckevén, a gazdag magyar-szerb városban telepedett le, és volt haláláig lelkész. Itt egy nyugalmas élet következett, és több jelentős teológiai munkát írt meg. Ezek csak a halála után jelentek meg Svájcban. Olyan jelentős könyvekről van szó, hogy egy ideig a protestáns teológiai oktatásban tanítottak belőlük a nyugati egyetemeken. Szegedi Kis István jelentősen hozzájárult a hazai református egyház kialakulásához, gondolkodása formálódásához. 1572-ben Ráckevén hunyt el.

István Szegedi Kis ist eine der interessantesten Figuren ungarischer evangelischer Kirchengeschichte im 16. Jahrhundert. Im Beitrag kann seine Lebensgeschichte und Tätigketi mitverfolgt werden. Sein Leben ist gut bekannt, da Máté Skaricza es zehn Jahre nach dem Tod seines Meisters abfasste. Er wurde 1505 in einer bürgerlicher Familie kumanischen Ursprungs geboren. Seine Familie ließ ihn unterrichten, er lernte in mehreren namhaften Schulen des Körös-Maros-Gebiets. Er studierte an den Wiener und Krakauer Universitäten hunanistischen Geistes. Zu Hause führte er pädagogische Tätigkeit aus, nach einer Zeit war er ein gefragter Lehrer. Er war schon früh ein Anhänger der lutherischen Reformation und am Anfang der 1540-er Jahre ging sein Wunsch in Erfüllung, dass er an der Universität von Wittenberg Theologie studieren konnte. Nach der Heimkehr widmeter er sein Leben dem Unterrichten und Predigen. Er wirkte im östlichen Teil der Großen Tiefebene, ihm blieben die Schwierigkeiten, die persönlichen und familiären Tragödien nicht erspart. 1552 wechselte er nch Transdanubien, in Tolna und Laskó war er Lehrer und Prediger. Er wurde nur 1554 zum Pfarrer geweiht. In demselben Jahr wählten ihn die Reformierten zum Bischof. Wir wissen nicht genau, wann er sich der kalvinistisch-reformierten Richtung der Reformation anschloss. Eine Zeit lang lebten Lutheraner und Reformierten in einer Kirche. 1558 wählte man inhn zum Pfarrer von Kálmáncsa auf türkischen Gebiet, von dort aus ging er regelmässig in ungarische Burgen, und die Soldaten seelsorgerlich zu betreuen. Aufgrund einer
persönlichen Rache und dieser Tatsache wurde er 1561 von den Türken inhaftiert und sie forderten ein großes Lösegeld für seine Freilassung. Aus seiner Haft in Kaposvár und Szolnok löste ihn ein reicher Händler, Ferenc Mező aus. 1563 siedelte er in Ráckeve, einer reichen ungarisch-serbischen Stadt nieder, wo er bis zu seinem Tod als Pfarrer tätig war. Hier folgte eine ruhige Lebensphase und er verfasste wichtige theologische Werke. Diese erschien nur nach seinem Tod in der Schweiz. Es handelt sich um so wesentliche Bücher, dass man sie in der theologischen Ausbildung an den westlichen Universitäten verwendete. István Szegedi Kis trug wesentlich zur Ausformung der heimischen reformierten Kirche und ihrem Denken bei. 1572 starb er in Ráckeve.

 

Karasszon Dezső:
Ki énekelje a cantionalét?

A 16. századi cantionalék anyagának tartalmi, illetőleg irodalmi és zenei értelemben vett stiláris vizsgálata bizonyos esetekben meglepően biztos következtetéseket tesz lehetővé a darabok korabeli előadásmódjával kapcsolatban. Az elemzett példák alapján legalább négy kategória látszik elkülöníthetőnek: a templomi és a templomon kívüli (para-liturgikus) szóló-ének, a graduál-kórusnak szánt, metrikailag általában bonyolultabb, igényesebb cantio, és az egyszerűbb, de még mindig kellőképpen artisztikus gyülekezeti ének. Az eredeti funkciók közelében maradva feltehetőleg a jelenkori egyházi éneklés gyakorlatában is kevesebb frusztrációval kellene szembesülnünk.
Die stilistische und literarische Untersuchung des musikalischen Gehaltes von Kantionalen aus dem 16. Jahrhundert führt zu beinahe sicheren Ergebnissen im Hinblick auf die zeitgenössische Aufführung der Gesänge. Aufgrund der analysierten Beispiele lassen sich vier Kategorien unterscheiden: Sologesänge sowohl in der Kirche als auch paraliturgisch außerhalb der Kirche, metrisch komplizierte, hochwertige cantiones für den Gradual-Chor, und einfachere, dennoch künstlich wertvolle Gemeindegesänge. In dem wir diese ursprünglichen Funktionen beibehalten, dürften wir in unserer heutigen Kirchenmusik weniger Frustrationen erleiden.

 

Fekete Csaba:
Balogh Ferenc és az 1877-es énekeskönyv

Kihagyásos változata is megjelent az 1806-os énekeskönyvnek 1877-től az 1910-es évek közepe tájáig. Ugyanakkor továbbra is nyomtatták változatlan alakban is az énekeskönyvet. Debrecen egyháztörténész professzora volt az előkészítő munka szervezője, aki naplójában megörökítette munkálkodásukat, amely végeredményben javasolta az énekeskönyv negyedrészének elhagyását, amellett átdolgozást is. Református gyülekezeti énekeskönyvünk történetének ez a szakasza eddig teljesen ismeretlen volt.

An expurgated variant of the reformed psalter and hymnal had been printed since 1877 up to the middle of the 1910-ies in Debrecen. Professor Francis Balogh church historian organised a group, and he also commemorated the redaction of this version in his diary, 1875–1913. Two in number both of the town ministers, organists, and professors worked out their proposal. The full version was as well printed since 1806, also up to the middle of the 1910-ies. The plan expurgated variant of this working group became to delate of 777 strophes of the Geneva Psalter out of 1425, and 98 of the hymnal’s 1428 strophes. Alltogether a quarter of the book, 875 from 2853 strophes. They also proposed a new version to replace some parts of the traditional version of psalms. So far any such detailes hadd been totally unknown in home reformed himnology.

 

 

 

 

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete 2023/01

XVI. Benedek pápa

halála meghatározta a 2022–23-as év fordulójának közbeszédét egy- házi, társadalmi és politikai területeken egyaránt. A római és az ökumenikus méltatások „méltók” voltak hozzá: tudományos teljesítményéhez, pietásához és egyáltalán emberi nagyságához. Az ultraliberális kritikus megnyilatkozások egyrészt minősítik szerzőiket, másrészt pedig megerősítik a pápa hűségét a Szentíráshoz és egyházának hitté- teleihez.

Ezek tudatában persze a Theologiai Szemle örömmel közli Kránitz Mihály méltó megemlékezését, amihez lélekben csatlakozva búcsúzik a keresztyénség szellemi, lelki óriásától. Úgy érzem, hogy a Theologiai Szemle nevében azonosulva az elismerő szavakkal kimondhatom azt az evidenciát is, hogy a római egyház máig érvényes, elsősorban ekléziológiai tantételei határt szabtak az ökumenikus nyitottságának is. A visszaemlékezések, méltatások között több megemlékező nem tudta nem említeni azt a különlegességet, hogy „nyugalmazott pápáról” van szó. A pápák nem szoktak lemondani, nem szoktak nyugdíjba menni. A történelem tanúsága szerint – a pápaság körüli középkori botrányoktól eltekintve – V. Celesztin volt az, akit jámborsága, imád- ságos jó lelke miatt beszélt rá a lemondásra utóda.

Az persze tény, hogy Joseph Ratzinger bajor bíboros – majd később a hittani kongregáció prefektusa – elsősorban teológus volt a tudományosság és a pietás tekintetében egyaránt. Ez a lelki habitus bizonyára sokszor nehézséget szenvedett az egyházkormányzói feladatok végzésekor. Ez talán magyarázatul szolgál arra, hogy 2013 februárjában egészségének megromlására hivatkozva lemondott. Ekkor 86 esztendős volt, ami tisztes kor, de ha azt vesszük, hogy utána viszonylagos szellemi és lelki frissességben, valamint aktív munkában tölt még itt e földi világban közel 10 esztendőt, akkor e tény egy kicsit meggyöngíti a korábbi érvelést.

A pápák betegen, kerekesszékben is pápák, ameddig lelki, szellemi méltóságot hordoznak. Ez az állapot XVI. Benedeknél egy évtizeddel élte túl pápai hivatalát. Ez pedig talán jogosan veti föl azt a kérdést, hogy visszavonulásakor nem nehezedett-e rá elhordozhatatlan súllyal ugyanaz – az önmagában is ellentmondó – ultra-liberális kritika, amely szándéka szerint a méltó főhajtást is megzavarni kívánja. Akik azonban nem előítélettel, hanem ideológiáktól szabadon gondolnak az elhunyt pápára, azokat ez nem tudja eltántorítani a tiszteletteljes emlékezéstől.


Inspiráció a bibliai hagyományban

A Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány 2022. november 10–11-én tartotta a Debreceni Református Kollégium dísztermében a fenti címmel az úgynevezett III. Debreceni Ökumenikus Napokat. A gazdag anyag tematikájáról és a neves előadók soráról az alábbiakban adunk információt a következők szerint:

Fabiny Tibor: Inspirációtan a jelenkori protestáns teológiában

Kránitz Mihály: Inspirációtan a jelenkori római katolikus teológiában

Balogh Csaba: Inspiráció a prófétai elhívástörténetek és önreflexiók fényében

Cziglányi Zsolt: Igaz és hamis próféták, avagy az inspiráltság kritériumai

Hanula Gergely: Ihlet és inspiráció a görög/hellén világban

Oláh Zoltán: A Septuaginta és az inspiráció

Peres Imre: Az Újszövetség tanítása az inspirációról

Gyurkovics Miklós: A görög egyházatyák és az inspiráció

Zsengellér József: Szent Lélek és inspiráció Qumránban és a rabbinikus irodalomban

Krakomperger Zoltán: Inspiráció és kánon

Hafenscher Károly: Inspiráció és az igehirdetés

Az érdekfeszítő teológiai témától is „inspirálva” a reggeli áhítatot Fekete Károly Tiszán- túli református püspök tartotta, amelynek meditációját e lapszámunk 3. oldalán olvashatják. Az alábbiakban pedig Kocsi György: A Lélek emberei az Ószövetség történeti könyveiben, Kustár Zoltán: Profétizmus és a kultusz, továbbá Adorjáni Zoltán: Josephus Flavius és Alexandriai Philón inspirációtana című előadásokat olvashatják. (a főszerkesztő)

 

 

 

 

Joomla templates by a4joomla