• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

 





Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

 

 

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.


A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

 

 

A főszerkesztő jegyzete 2022/03


most valóban egy szerkesztési dilemmát taglal az alábbiakban. Nevezetesen, hogy milyen alapon történik a közlendő és nem közlendő írások distinkciója. Tanhivatalt játszunk? Ami meglehetősen idegen a protestáns szemléletű teológiában. Hitvallásaink sem veszik a bátorságot a punk-tum-igazság hordozására, hogyan tehetné ezt egy folyóirat, illetve annak szerkesztősége?! Vagy a másik végletbe sodródunk. Nevezetesen, helyt adunk minden írásnak kritika nélkül, bármilyen banalitásokat is tartalmazzon.
Persze helyénvaló a kérdés: Közel száz év alatt ez hogy volt? Miért most merül fel ez a probléma? Van válasz erre a kérdésre, méghozzá az, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentkeztek azok az írások, amelyek mögött hívő, többnyire természet- vagy társadalomtudományos műveltséggel rendelkező, nem teológusok boncolgatnak teológiai kérdéseket. Illetve ami még nehezebb, ugyanezek teológiai aspektusból kívánják megválaszolni a kor kritikus kérdéseit, pl. járvány, háború stb. Létrehoztuk a Kitekintés rovatot, de nem azért, hogy „laikus teológusoknak” biztosítsunk helyet, hanem azért, hogy a rokon-/segédtudományoknak, illetve a tudományosság mértékét meg nem ütő egyházi eseményeknek nyissunk teret. Ott persze eddig is egyéni dön- tésekkel közöltünk vagy nem közöltünk „laikus/amatőr teologizálásokat”, amelyek azonban úgy tűnik, mostanában és pláne a jövőben egyre nagyobb számban jelent- keznek. Főszerkesztőként úgy érzem, hogy nem kell mindentől megijednünk, ami furcsa, bizarr vagy éppen a professzionális teológiával könnyen cáfolható. Úgy gondolom, hogy a protestáns hagyomány szerint semmiféleképpen sem kell megijed- nünk az ilyen ambícióktól, pláne nem kell földbe döngölnünk azokat. Azt csak zárójelben említem, hogy az elmúlt 60–70 évben egész biztos, hogy a Barth-i újre- formátori teológia alapján, természetesen a szöveg/történet-kritikai bibliakutatás módszerével születtek az írások, amelyeket lektorálva mértékadónak tartottunk és az ún. Tanulmányi rovatban közöltünk, mintegy jelezve a mérvadó – általunk is teológiának ítélt – minőségükre. Itt még az is megjegyzendő, hogy az első 30 évben született írásokban bizonyára bőven felismerhetők a liberális teológia szempontjai, el egészen a természetteológia bátor alkalmazásáig.
Visszatérve az eredeti kérdésemre, amely költői kérdésnek tűnik abban az értelem- ben, hogy nem a szerkesztőbizottság munkájához kérek anonim segítséget, a közlési döntéseket meghozzuk, de jelzem, hogy ha a Kitekintés rovatban teológiai szemmel furcsa dolgokat olvasunk, az éppen abból fakad, hogy azok legitimitását a diszkusszió szintjén nem vonjuk kétségbe. Tesszük ezt éppen azért, mert a reformációi hagyományunkba tartozik a Szentírás szabad olvasása, az isteni inspirációnak a szerzőn túl az olvasóra való vonatkoztatása, a Szentlélek korlátozhatatlan kérése és fogadása, az ubi et quando visum est Deo alapelve, s nem utolsó sorban egyszerűen az emberi vélemény szabad alkotása és terjesztése a modern és különösen is a posztmodern korban. A szerkesztőbizottság továbbra is törekszik, hogy az írások a Tanulmány rovatban hűek legyenek a tudományos teológia műveléséhez a sola Scriptura alapján. A Kitekintés rovatban pedig széles vitára bocsátunk minden olyan írást, amelyek alapté- teleit és módszerét illetően megfelelőnek ítélünk, még akkor is, ha nagy valószínűséggel azzal kapcsolatban bárkinek véleménye támad vagy kétsége akad. Ezeket a véleményeket és kétségeket is természetesen szívesen közöljük.

 

Bóna Zoltán

 

 

 

 

 

TARTALOMJEGYZÉK 2022/03

TARTALOM

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A főszerkesztői jegyzet 130

SZÓLJ, URAM!
BÓNA ZOLTÁN:
Reményteljes és reménytelen jajszavak 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KUSTÁR GYÖRGY:
Gustaf Aulén és az engeszteléstan problémája 132
LÉGENDY KRISTÓF:
Hans-Georg Gadamer esztétikájának
teológiai reflexiója 138
NÉMETH BALÁZS:
Az optimum fogalmának újszerű teológiai megközelítése 144
KORMOS ERIK:
Péter látomása és az apostoli zsinat: reflexió egy hetednapi
adventista tanítás alapjaira 150

KITEKINTÉS
HÖRCSIK RICHÁRD:
Ötven éves a Doktorok Kollégiuma 158
KISS ENDRE JÓZSEF:
Megemlékezés a „párizsi vérnász”
450. évfordulóján 163
TEOLÓGIÁT IS MŰVELŐ ORVOSOK GONDOLATAI
SIPKA SÁNDOR:
A vallási hit élményéről 168
BATTA JÓZSEF TAMÁS:

FAZAKAS SÁNDOR:
Az ökumenikus öntudat
újragondolása felé 182

KÖNYVSZEMLE
REUSS ANDRÁS:
Útelágazás – Bivio 2020 191

 

 

 

 

Absztraktok 2022/03

Kustár György:
Gustaf Aulén és az engeszteléstan problémája

Gustaf Aulén A Christus Victor című művében az általa „keleti típusúnak” nevezett megváltástan rehabilitációjára törekszik. Ez az elmélet azt a problémát igyekszik kiküszöbölni, mely szerint Krisztus kereszthalála egyfajta elégtétel lenne – egyszerűen megfogalmazva: Isten a saját fia vérére szomjazna ahhoz, hogy megengesztelődjön. Aulén teológiájának és kategóriájának hatása megmutatkozik abban, hogy a Christus Victor motívum bevett megjelölőjévé válik a patrisztikus szerzők munkáiban végigkövethető jellemző egyik megváltás- képnek. Azonban az újabb teológiai-apologetikai kísérletek megmutatják a Christus Victor motívum gyengeségeit.

Gustaf Aulén, in his work titled Christus Victor, strives for the rehabilitation of the „Eastern type” of salvation-theory. This modell tries to solve the problem according to which the Death of Jesus is a penal substitution – to state it more simply: that God would thirst the blood of His own Son in order to be satisfied because of sin. Aulén’s theological influence is visible in that his „christus Victor” category for a certain salvation modell current in the patristic Fathers became commonplace. Yet the recent apologetical-theological endevoirs show that the Christus Victor motive has its backdrops in light of modern questions.


Legéndy Kristóf:
Hans-Georg Gadamer esztétikájának teológiai reflexiója

Tanulmányomban Gadamer esztétikai hermeneutikájának néhány főbb megállapítását teológiai nézőpontból vizsgálom. Gadamer kép és képmás értelmezése alapján a következőket állítom: 1) az a tény, hogy az istenkép nem érzékszervi tapasztalatból származik, egyáltalán nem zárja ki Isten valóságát; 2) az ember értékét az általa képviselt valóság adja, ezt nevezzük istenképiségnek; 3) az általános nyelvi tapasztalat rámutat arra, hogy a jelentés túlmutat a szavakon, mert a jelentés valami olyasmi, ami a szubjektummal történik. Összefoglalva: 1) az istenkép belső megtapasztalása 2) a valóság, amelyet az ember tetteivel és szavaival képvisel 3) a szavak jelentésének elkülönült valósága valószínűbbé teszi a dualista világnézetet (szellem-anyag, Isten-világ), mint a monista ateizmust.

In this paper I would like to expose some of the main statements of Gadamer’s aesthetic hermeneutics which are used to reach theological conclusion. Based on Gadamer’s interpretation of the ‘picture’ and the ‘copy’ I state the followings: 1) the fact that the picture of God does not come from a sensory experience does not exclude the reality of God at all; 2) the value of human beings is given by the reality it represents this is what we call image and likeness of God; 3) the general language experience points out that ‘meaning’ is beyond words, the ‘meaning’ is something what is happening with subjective. In summary 1) the inner experience of the image of God 2) the reality is represented by human beings and 3) the separate reality of the meaning of words makes the dualist worldview more likely than the monistic atheism.

 

Németh Balázs:
Az optimum fogalmának újszerű teológiai megközelítése

A tanulmány a matematikában és irányításelméletben gyakran használatos optimum fogalmát értelmezi válogatott bibliai-teológiai analógiákon keresztül. A megközelítés célja rámutatni arra, hogy ami a földi valóságban egymásnak ellentmondó feltétel, az a mennyei valóság figyelembe vételével összhangba hozható. Az újszerű megközelítésben bevezetésre kerülnek az eternális optimum, illetve a kiterjesztett valóság fogalmak, amelyek analógiái a 20. század teológiai gondolkozásában megtalálhatók. A tanulmány az optimum kérdését a 126. zsoltár témájából kiindulva a család és a hivatás összeegyeztethetőségének példáján keresztül vizsgálja.

In this paper the term of optimum in mathematics and control theory, through biblical and theological analogies is explained. The goal of the method is to illustrate that some contradictory conditions of earthy reality can be harmonized through the consideration of heavenly reality. During the development of the novel method the terms of eternal optimum and augmented realty are defined, whose analogies in the theological though of the 20. century can be found. The problem of finding optimum on the example of finding trade-off between family and profession is presented, which is motivated by the topic of Psalm 126.


Kormos Erik:
Péter látomása és az apostoli zsinat: reflexió egy hetednapi adventista tanítás alapjaira

A hetednapi adventista teológia, bár etikai jelleggel, de a zsidó teológiához hasonlóan a 3Mózes 11 alap- ján különbséget tesz a tiszta és a tisztátalan állatok, mint ételek között. Az alapvető különbség az, hogy az adventisták bizonyos újszövetségi szövegekre is hivatkoznak. Mivel úgy látják, hogy ez a rendelkezés nem szűnt meg, ez azt jelenti, hogy továbbra is a keresztény etika része maradt, mert „testünk a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19). A protestáns teológia válasza erre az érvelésre az apostoli zsinat, amely „feloldja” a júdaista rendelkezéseket. Tanulmányomban az apostoli zsinat alapjait szeretném feltárni, és azt a kérdést feltenni, hogy egyáltalán lehetséges-e az adventista etikai érveket az apostoli zsinat eredményeivel szembe állítani. Ezzel célom, hogy érveljek a hetednapi adventista teológia biblikus jellege mellett, amely mind a protestáns, mind a római katolikus teológia mérlegén megállja a helyét, s ezt bizonyította is már számos alkalommal.

Seventh-day Adventist theology, though ethical in nature, makes an important distinction between clean and unclean food based on Leviticus 11, in a similar way to Jewish theology. The fundamental difference is that Adventists refer to the certain New Testament texts, too. Since they see the provisions as not having ceased, this means that they remain part of Christian ethics because „our bodies are the temple of the Holy Spirit” (1Cor 6:19). The Protestant theology’s response to this argument is the Apostolic Synod, which „dissolves” the Judaistic provisions. In my study, I want to explore the foundations of the Apostolic Synod and ask whether it is even possible to counter the Adventist ethical arguments with the results of the Apostolic Synod. In doing so, my aim is to argue for the biblical nature of Seventh-day Adventist theology, which has stood the test of time in the scales of both Protestant and Roman Catholic theology.

 

 

 

Joomla templates by a4joomla