Absztraktok 2020/01

Repelik Gábor
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején

A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.

The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.

Csanádi Viktor:
A babonás exorcizmus napjainkban

„Nem értem annak rettegését,
aki így kiáltozik: „Ördög! Ördög!”,
jóllehet azt is kiálthatná: „Isten! Isten!”,
s ezzel az egész poklot megfélemlíthetné.”1
Avilai Szent Teréz

A tanulmány célja, hogy megvilágítsa a napjainkban megnyilvánuló egyházi exorcizmus megjelenésiformáit és felekezetközi áttekintést adjon annak babonás felhangjairól. A témaválasztás indokoltságát az adja, hogy elkeserítően alacsony a kapcsolódó szakirodalom/populáris irodalom arányszám, amely egyértelműen a félreértések és – még teológusok közt is – a tévhitek melegágya. A téma egyike azon területeknek, amelyek nem csupán felekezetek között, de azokon belül is megosztják a teológusokat és a híveket egyaránt. A tanulmány feltárja, hogy az egyes felekezetek képviselői miként viszonyulnak az exorcizmus bibliai vonatkozásaihoz, valamint hogyan alkotnak saját hagyományokat, integrálva a népi hiedelmeket az egyházi tradíciókba.

The aim of the study is to provide a comprehensive overview of the appearances of exorcism in Christian denominations, and the superstitions often attached thereto. The topic is an important and underresearched one: popular literature prevails in the field, with very little scientific inquiry, which gives rise to many misunderstandings and heterodox beliefs even among theologians. Exorcism is a divisive topic, both inter- and intradenominationally among theologians and laypersons. The study describes how the representatives of several denominations relate to biblical descriptions of exorcism and how they have created their own traditions, incorporating folk beliefs into ecclesiastical practices.

Pál Eszter:
Fogyatékossággal élő személyek hitoktatása

Tanulmányom témáját a fogyatékosággal élő személyek oktatási lehetőségei, azon belül is a hitoktatásra való kitérés határozza meg. Körül határolás szempontjából fontos megemlíteni, hogy csupán kisebb részben az érzelmi és viselkedészavaros, nagyobb részben pedig az enyhén értelmi deficittel rendelkező és/vagy a tanulási korlátokat (zavar, nehézség, akadály) mutató gyermekek körét érinti e dolgozat. A kutatások és tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tanulási zavarokkal pedagógusként, hitoktatóként találkozunk. Így célul tűztem ki a definíciók tisztázását, rendszerbe állítását, úgymint SNI, tanulási korlátok részképesség zavar, specifikus tanulási zavar, tanulásban akadályozottság, érzelmi és viselkedés zavar. Mindezek után a fejlesztendő területeket veszem végig, felmutatva, hogy egyes feladatok, játékokon keresztül, hogyan is lehetséges a hittanórán való korrekció.

The subject of my study is determined by the educational opportunities of persons with disabilities, within that define of the religious education. Important to mention this dissertation had a smaller part of the children with emotional and behavioral disabilities, and had a bigger part about the children with mild intellectual disabilities and / or with learning disabilities (disturbances, difficulties, barriers). The explorations and experiences are showing we are meet with the learning disabilities as an teacher or catechist. Based on these opinions I have my objective to clear and make the definations in system, like SNI, learning disabilities
partial disability, specific learning disability, learning disability, emotional and behavioral disability. After all I check the ares which can be improved, I go through the areas to be developed, and show some tasks across games how possible the correction across a religious lesson.

Kun Ágnes Anna:
Az Énekek éneke rövid zenetörténeti áttekintése

Mint teológus és operaénekes, elkezdtem gyűjteni az Énekek éneke szövegén alapuló zeneműveket. Az évek során több ezer művével ismerkedtem meg mintegy 1000 zeneszerzőnek. Az előfeltevésem az volt, hogy a kompozíciókat elemezve bemutatható, mely zeneszerző hogyan értette, illetve magyarázta az Énekek énekét. Szerettem volna az évszázadok során változó fő teológiai magyarázási módok nyomait felfedezni az azonos
korszakokban megjelenő zeneművekben. Ez könnyű volt a reneszánszban és a korai barokkban, de a klasszika és a romantika idején csupán pár zeneszerzőt érintett a téma. A 20. században aztán óriási lett az érdeklődés az Énekek éneke iránt. Ami a magyarázatokat illeti, szinte minden teológiai megközelítés megtalálható. Hogy elkerüljem az „eiszegézist”, kutatásaimban a kortárs zeneszerzőkre fókuszáltam. Felvettem velük a kapcsolatot, és személyesen beszéltem át velük, hogy miért az adott textust választották, hogyan értelmezik a szöveget, mit szerettek volna kifejezni, és miért az adott zenei formát választva tették azt meg.

Being a theologian and an opera singer, I began collecting musical compositions on texts of the Song of Songs. During the years I have found many 1000 pieces of almost 1000 composers. My preconception was that by analyzing the compositions I can show how the composers understood and interpreted the texts of the Song of Songs. I wanted to find the clues of the mainstream theological interpretations in the compositions of the same period. This was very easy in the Rennaisance and the early Baroque periods. In the Classical and the Romantic era there were but a few compositions on texts of the Song of Songs. In the 20th century there was an explosion of interest on the Song of Songs. Analyzing the interpretations, I could find the greatest variety. Almost every theological interpretation is present. In order to avoid eisegesis, I focused my research on contemporary compositions. I contacted the composers to ask them why they chose texts of the Song of Songs, which interpretations they had, what they wanted to express, and why they chose the particular musical form.

A főszerkesztő jegyzete - 2019/04

A genderről még egyszer

Az elmúlt lapszám főszerkesztői jegyzetében – amelyet e témában olyan magyar református hivatkozással fejeztem be, amely sokak számára reményteljes bizodalmat hordoz – azt ígértem, hogy a témát e keretben még folytatjuk. Ennek az ígéretemnek teszek most eleget.
Elismeréssel kell említenünk az Egyesült Metodista Egyházat, amely – globálisan csaknem 13 millió tagot számlál – ez év februárjában tartott „Generális Konferenciáján”, megerősítette, hogy LMBTQ személyeket nem szenttel lelkészi szolgálatra és értelemszerűen nem áldja meg az ebbe a csoportba tartozók házasságát.
Innen „balra” vannak az úgynevezett evangelikál és fundamentalista egyházak, majd messze „jobbra” a római katolikus, az ortodox és a monofizita egyházak, melyek mind radikálisan ellenállnak e „korszellemnek.” S a kettő között vannak azok a protestáns egyházak, melyek mindeddig elkerülték, elodázták a „status confessionalis” szorítását, vagy, mint a Magyarországi Református Egyház, tradicionális népegyházként vállalták a biblikus hitvallást e téren. Statisztikai ismereteink tükrében bátran kijelenthetjük, hogy a fölsorolt egyházcsaládok messze többségben vannak a keresztyénségen belül. Mindazonáltal sajnálatos, hogy éppen az északi világ jómódú, eredendően mélyen biblikus egyházai engedtek a korszellemnek – talán nem túlzás azt mondani – a Szentlélekkel szemben.
De miért is kell(ett) engedniük. Mi a kényszerítő erő? Két tényező világosan mutatkozik.
1. A modernség igényének kiszolgálása, amely egyházi mentalitás – nagyon helyesen – tárt karokkal várja a szekularizáció győzelmes tengeréből hozzájuk (vissza)térőket. Ugyanakkor a befogadó készséget demonstráló mentalitás – nagyon helytelenül – föláldozza a biblikus értékrendet, vállalva azt is, hogy ezzel a tradicionális tagjainak az elvesztésével fizet.
2. Intézményi aggodalom – nevezetesen, hogy az egyházszakadás miatti félelem okán, vállalnak föl olyan „gesztusokat”, amellyel egyszerűen megsértik önmaguk biblikus megalapozottságát és így szolgálatuk hitelességét. Nagyon nehéz megítélni, hogy társadalmi presztízsben és/vagy missziói sikerben ezek a liberális döntések „mennyit hoznak és mennyit
visznek?”.
Az viszont elég világos, hogy az ökumené terén csak visznek. Megnehezítik az ökumenikus kapcsolatokat az összes relációban. Egy konkrét példa a közelmúltból: A Mekane Yesus Etióp Evangéliumi Egyház (EECMY) Addisz-Abebában
tartotta tizenötödik zsinatát 2019. augusztus 20–24. között, ahol megerősítette elkötelezettségét, miszerint csak olyan egyházakkal működik együtt, amelyek értelmezik a házasságot. E határozat eredményeképp az EECMY fölmondta hosszú távú együttműködését a Presbiteriánus Egyházzal (PC(USA)), más egyházzal pedig emiatt föl sem tudja venni a kapcsolatot.
Ehhez hasonló esetek vannak a mögött a tény/jelenség mögött is, hogy mind az EVT, mind pedig az EEK tagsága csökkent az elmúlt években, pedig éppen az Európában gyökeret verő afrikai és ázsiai evangelikál és pünkösdi jellegű egyházak hozhattak volna egyfajta megpezsdülést például az EEK-ban. Ez a nem titkolt reménység sok esetben az egyneműek házasságához való viszony okán ment/megy a füstbe.
Az ortodox egyházak kilépése, tagságuk fölfüggesztése az EVT-ben és EEK-ban szintén részben, vagy egészben ezen a területen inkább bukik, mint áll. És itt nem csak a házassági, vagy papi áldásról és szentelésről van szó, hanem a gender-témakör mélységéről, az embernek, mint férfinak és nőnek a megítéléséről. „Krisztus fénye és az egyház” című előadásában, Kirill metropolita, az orosz ortodox egyház akkori külügyi vezetője, a Nagyszebeni Ökumenikus Nagyülésen, 2007-ben egyértelműen kimondta, hogy korábban a dogmatikai viták ellenére (szociál)etikai téren az egyházak egyet tudtak érteni, együtt tudtak nyilatkozni, esetleg cselekedni. Ma az etikai megítélésekben meglévő nagy különbség a nyugati és keleti egyházak között szinte ellehetetleníti az ökumenikus párbeszédet. Példának a gender-ügyet, a homofíliát és a bioetikát említette. (THSZ 2007. 201. o.) Utóda, Hillarion metropolita bizonyára ugyanígy gondolja.

Bóna Zoltán és a DC Ökumenikai szekciója

TARTALOM

A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: A genderről még egyszer . . . 194

SZÓLJ, URAM!

FABINY TAMÁS: Kívül tágasabb . . . 195

TANÍTS MINKET, URUNK!

HODOSSY-TAKÁCS ELŐD: Régészet és Biblia: az első száz év . . . 196
CSABAI ÁGNES: Jezábel halála. Hnum contra Jahve – az egyiptomi-zsidó konfliktus Elephantiné szigetén . . . 204
REPELIK GÁBOR: Arám a Népek táblájában (1Móz 10) . . .  218
KODÁCSY TAMÁS – INHOFF MONA: Halogatott reménységben . . . 224
KISS JENÔ: A csomópont-létezés és velejárói . . .  229
CSEPREGI ANDRÁS: Hatalom, erőszak és megváltás Walter Wink teológiájában . . .   235

KITEKINTÉS

Eucharisztikus tudományos konferencia

FEKETE KÁROLY: Az úrvacsora értéke és jelentősége a református teológiában . . . 239
SZEBIK IMRE: Az úrvacsoráról szóló teológiai felfogás és az úrvacsora gyakorlata az evangélikus egyházban . . . 245

ÖKUMENIKUS SZEMLE

GULYÁS GERGELY: Hit és értelem együtt teremt kultúrát . . .  247

KÖNYVSZEMLE

Ökumenikus Könyvest – 2009

SZATMÁRI GYÖRGYI: Simon Tamás László: Közelítések az Újszövetséghez . . . 249
E. KÖKÉNYES ZSUZSA: Cserbik János – Tonhaizer Tibor: Európa Bibliája . . .  250
OROSZ GÁBOR VIKTOR: Reformátori iratok új kiadásban . . .  251
JÓZSA GYÖRGY ZOLTÁN: Cselényi István Gábor: A Szentlélek anyai arca . . .  252

Absztraktok 2019/04

Hodossy-Takács Előd

Régészet és Biblia: az első száz év

A mai, bibliai tájakon folytatott archeológiai kutatás már nem „bibliai régészet” a szó évtizedekkel ezelőtti értelmében, hanem egy teológiai prekoncepcióktól független, egyre erőteljesebben antropológiai felismerésekre, kulturális változásokra koncentráló tudomány. Fókuszában nem kizárólag a nagy tell-ek állnak, hanem a kutatás a teljes vidék rajzát, ősi hasznosítását figyeli, legyen szó vízgazdálkodásról vagy legelőhasználatról. Interdiszciplináris, elválaszthatatlan a természet- és társadalomtudományok széles skálájától, a hidrogeológiától a gazdaságtörténetig. Mennyiben maradt meg „bibliainak”? Talán annyiban, hogy azokat a területeket kutatja, ahol a bibliai történetek nagy része zajlott. Írásunk röviden áttekinti a palesztinai régészeti kutatások történetének első évtizedeit, és megfogalmazunk néhány megállapítást a kutatási módszertan változásairól, valamint az értékelés sajátos, gyakran a tudomány határait komolyan feszegető irányairól.

Archeological research in today’s biblical landscapes is no longer “biblical archeology” in the literal sense of the word used decades ago, but a science that is increasingly focused on anthropological insights and cultural change, and independent of theological preconceptions. The focus is not only on great tell-s, but the research looks at the landscape, environment and utilization, be it ancient water management or pasture usage. It is interdisciplinary, inseparable from a wide range of natural and social sciences, from hydrogeology to economic history. To what extent did it remain “biblical”? It explores the areas where most of the biblical
stories took place. Our paper gives a brief overview of the first decades of the history of Palestinian archaeological research, and makes some observations on changes in research methodology, and on the specific directions of its evaluation that are often pushing the boundaries of science.

Csabai Ágnes

Jezábel halála
Hnum contra Jahve – az egyiptomi-zsidó konfliktus
Elephantiné szigetén

Elephantiné szigete Egyiptom déli határától nem messze található. Földrajzi elhelyezkedése alapján stratégiailag fontos volt már a predinasztikus kortól (Kr. e. 3500) kezdve. A szigeten főként különböző katonai
kolóniák állomásoztak, a késő korban arámiak vagy ahogyan magukat hívták: yehudi-ak. A zsidó jelenlét igazából a jeruzsálemi templom lerombolása (Kr. e. 587) után detektálható. A kolónia életét a hermopoliszi ill. az elephantinei papiruszok örökítik meg. Ezen kívül leírják a páska ünnepét, a templom lerombolásának történetét majd a kérést hogyan építhessék újjá a templomot. Jelen tanulmány bemutatja a zsidó kolónia megalakulásának történetét, némi betekintést nyújt mindennapi életébe, majd áttekintést ad a „Hnum-Jahve” konfliktusról, és a későbbi petíciókról. Végül felveti a kérdést, hogy vajon miért nem épülhet újjá a templom.

Elephantine Island is located not far from the southern border of Egypt. Based on its geographical location, it was strategically important from the Predinastic Age (3500 BC). There were mainly military colonies on the island, Late Aramaic or as they called themselves: Yehudi. The Jewish presence was actually discovered after the destruction of the Jerusalem temple (587 BC). The life of the colony was determined by hermopolis and. captured by elephantine papyrus. In addition, they describe the feast of the Passover, the history of the destruction of the temple, and the request for how to rebuild the temple. This study presents the history of the formation of the Jewish colony, gives some insight into daily life, and gives an overview of the „Hnum-Jahve” conflict and subsequent petitions. Finally, he wonders why the temple cannot be rebuilt.

Repelik Gábor

Arám a Népek táblájában (1Móz 10)

Az izráeliek és az arámok egymás ellenségei voltak. Az ószövetségi hagyomány legalábbis többnyire ezt a képet festi elénk kettőjük kapcsolatáról. Nem így a Népek Táblája (lásd 1Móz 10), melyben e két entitás egyaránt, mint Sém leszármazottja, egymáshoz közel álló, ha úgy tetszik, rokon népként jelenik meg. Jelen tanulmány célja – az ószövetségi genealógia természetének rövid vizsgálatán túl – annak a kérdésnek a körüljárása, hogy milyen teológiai, területi-politikai vagy kulturális látásmód képezi ennek az összetartozástudatnak az alapját. Vizsgálódásom során elsőként a Tábla Őstörténetben elfoglalt helyét, kánoni szövegének forrásait és azok jellegzetességeit veszem górcső alá, ezt követően pedig kísérletet teszek Arám „testvéreinek” és „fiainak” beazonosítására, kapcsolatuk rekonstrukciójára.

The Israelites and the Arameans were enemies. At least, the most part of tradition of the Old Testament gives such a picture of them. This is not the case, however, with the Table of Nations (see Genesis 10), in which both entities are described as descendants of Shem, who are close to one another, or if you like, who are relatives. The purpose of this study – in addition to a brief overview of the nature of Old Testament genealogy – is to explore the question of what theological, territorial-political or cultural perspective forms the basis of this sense of close relationship. In the course of my examination, I first examine the place of the Table of Nations within the Primeval History, the sources of its canonical text and their characteristics, and then attempt to identify the „brothers” and the „sons” of Aram, and to reconstruct their relationship.

Kodácsy Tamás – Inhoff Mona

Halogatott reménységben

1978-ban született meg az első, in vitro fertilizációval (IVF) fogant csecsemő. Az asszisztált reprodukció eredményessége mérföldkőnek számított a meddőség elleni küzdelemben. A meddőséggel és gyermekszüléssel kapcsolatos események a Szentírásban is kiemelt fontosságúak. Kérdés, hogy keresztyén gondokozóként mit mondhatunk IVF során felvetődő kérdésekre. Tanulmányunk a hazai joggyakorlat és a különböző felekezeti állásfoglalások bemutatása után két etikai kérdésre fókuszál. Egyrészt: hogyan értelmezhetjük a terméketlenségi kérdést a karácsonyi történetben, hogyan fonódik a maga sötét valóságával az üdvtörténetbe? Másrészt: A meddőség átok vagy inkább az áldás elhúzódása?

The first baby conceived by IVF was born in 1978. The efficiency of assisted reproduction was a milestone in the fight against infertility. The events related to barrenness and childbirth have a high importance in the Bible
as well. What answers can we give to the questions surrounding IVF? Our paper focuses on two ethical questions after discussing the domestic practice of law and the statements of the different churches. On one hand, how can we interpret the question of barrenness in the Christmas story, how does it intertwine with its dark reality into the story of salvation? On the other hand, is barrenness a curse or rather the delay of blessing?

Kiss Jenő

A csomópont-létezés és velejárói

E tanulmány a humán létezést a „kapcsolatok csomópontja” (Antoine de Saint-Exupéry), a „felelősségek szövete” (Emmanuel Levinas) és a „lojalitások szövete” (Böszörményi-Nagy Iván) metaforákkal jelzi. Ezek a képek az emberek összetartozását és annak tartalmát jelölik. A tanulmány 1. része a bibliai őstörténetek alapján leírja a teológiai antropológia legalapvetőbb elemeit (relacionalitás, partikularitás az összetartozásban, az emberi összetartozás etikai természete). A 2. rész vázolja a négy dimenziót, amely segít megérteni és értelmezni a létvalóságot: a tényszerűsített események, az egyéni megélés, a kölcsönhatások és a megérdemelt bizalom etikájának dimenzióját. A 3. rész elsőként bemutatja az együtt-létezés esélyeit, amelyek a teremtett emberi lét alapstruktúrájából (lehetőségek és szükségletek) adódnak és az emberek közötti adásban és elfogadásban bontakoznak ki. Ez után vázolja az együttlétezés kockázatait, amelyeket az adás és elfogadás mérlegének súlyos és tartós kibillenése rejt magában. A 4. rész pedig rámutat arra, hogy hogyan járulhat hozzá a kontextuális lelkigondozás a csomópont-létezés helyreállításához.

Dieser Aufsatz bezeichnet die humane Existenz mithilfe der Metapher ‘Knotenpunkt von Beziehungen’ (Antoine de Saint-Exupéry), ‘Gewebe von Verantwortungen’ (Emmanuel Levinas) und ‘Gewebe von Loyalitäten’ (Ivan Böszörmenyi-Nagy). Diese Sinnbilder spielen auf die humane Verbundenheit, beziehungsweise auf deren Inhalt an. Der erste Teil des Aufsatzes (1.) beschreibt aufgrund der biblischen Urgeschichten die fundamentalen Elemente der theologischen Anthropologie (Relationalität, Partikularität in Verbundenheit, ethischer Charakter der menschlichen Verbundenheit). Im zweiten Teil (2.) werden die vier Dimension beschrieben, die das Verstehen und Interpretieren der Existenzwirklichkeit befördern: die Dimension der objektivierbaren Fakten, des persönlichen Erlebens, der Interaktionen sowie der Ethik des verdienten Vertrauens. Der dritte Teil (3.) stellt zuerst die Chancen der Mit-Existenz dar, die sich aus der Grundstruktur des menschlichen Seins (Möglichkeiten und existenzielle Bedürfnisse) ergeben und sich im Geben und Empfangen entfalten. Danach skizziert die Risiken dieser Mit-Existenz, die das Aus-der-Balance-Sein vom Geben und Empfangen in sich birgt. Der vierte Teil (4.) weist darauf hin, wie die Kontextuelle Seelsorge zum Wiederherstellen der Knotenpunkt-Existenz beitragen kann.

Csepregi András

Hatalom, erőszak és megváltás Walter Wink teológiájában

Walter Wink amerikai biblikus teológus (1935–2012) érdeklődésének középpontjában a hatalom, az erőszak
és az aktív erőszakmentes ellenállás lehetősége állt. Kutatásai során találkozott René Girard munkásságával, amelynek bizonyos elemeit beépítette a saját elméletébe, más elemeivel szemben pedig kritikus álláspontot alakított ki. Tanulmányomban Girard kritikus recepciójának a folyamatát mutatom be Wink hatalom-trilógiájának egymást követő köteteiben. Wink és Girard gondolatainak találkozási pontjaiban megjelennek a teológia legfontosabb témái: Jézus Krisztus személye és műve, a megváltás és a megszentelődés, az egyéni és a közösségi etika aktuális kérdései.

Walter Wink, an American biblical theologian (1935–2012) focused on the problem of power, violence and the possibility of active non-violent resistance. In the course of his reseaarch he met the scholarship of René Girard. Wink has built some elements of Girard’s theory into his own train of thought, while he has started a critical discussion of some other aspects of Girard’s arguments. I show the process of the critical reception of Girard in the consequtive volumes of Wink’s power-trilogy. At the meeting points of Wink’s and Girard’s scholarships one encounters some of the most important topics of theology: the person and work of Jesus Christ, soteriology and sanctification, the actual challenges of individual and social ethics.

A főszerkesztő jegyzete - 2019/03

A gender témakör

évszázados diskurzusa a kultúráknak, társadalmaknak és egyházaknak, bár legtöbbször nem nevezték így. Szekuláris, felekezeti és ökumenikus nemzetközi szervezetek, valamint nemzeti kormányok és egyházak ágendáján gyakran találkozunk bioetikai, azon belül szexuál-etikai kérdésekkel, így a gender-mainstreaming szabályozás mindennapi és rendkívüli megjelenéseivel. Mindennapinak nevezem azokat az eseteket, amely a férfi és a nő egyenlőségéről beszél társadalmi, emberi jogi megítélésben, munkajogban stb., de úgy, hogy közben figyelembe veszi a két nem sajátosságait. Erre hazai, protestáns példánk a hetvenes-nyolcvanas évek teológiai és egyházszervezeti diskurzusa a nők ordinációjáról és presbiteri tisztéről. Ez tipikus gender-téma volt, bár akkor nem nevezték annak.
A gender-ideológia szélsőséges elve és gyakorlata alatt pedig azt értem, hogy a nemi különbözőségről, mint teremtési, vagy természeti adottságról nem beszélünk, a férfiak és nők immáron egyetemlegesen személyek, vagy emberek, akik a lehetőségekhez mérten szabadon dönthetnek nemiségükről, és annak változtatásáról. Ennek megítélésében az említett döntéshozó entitások nagyban eltérnek egymástól a döntésük tartalmában, de abban is, hogy van vagy nincs állásfoglalásuk ez ügyben.
Akik a nemek teremtett, vagy természetes kettős megkülönböztetését tagadják, illetve „sokallják vagy keveslik”, azok következésképpen utat nyitnak számos nemnek úgy, hogy köztük mindennemű megkülönböztetést elítélnek. Ez alól szerintük nem lehet kivétel természetesen semmiféle egyházi szolgálat, például lelkészség, sem pedig társadalmi egység, például a házasság sem. Tehát az azonos neműeknek, vagy a hagyományosan alig definiálható transz-neműeknek is jár a házassági, vagy élettársi egyházi áldás, és a lelkészi/ egyházi szolgálatra minősítő szentelés. Ez a kettő egyébként szinte minden esetben együtt jár függetlenül a döntés tartalmától.
Anélkül, hogy végeláthatatlan és még akkor sem teljes formális okiratokat citálnék, amelyek hol egyértelműbben, hol megengedőbben, vagy odabízóbban fogalmaznak, kijelenthetjük, hogy a gender témakör és a homoszexualitás megítélése a múlt század végétől napirenden van liberális és konzervatív nyugati és amerikai protestáns körökben, sőt nálunk és világszerte is. Az összkép riasztó, de tény, hogy az e tárgyban liberális döntések mentén élő egyházak kisebbségben vannak. Ugyanakkor éppen ezek az egyházak, azok, illetve azok közül kerülnek ki, amelyekhez mi magyar protestánsok hitvallásainkat és sokféle egyházi gyakorlatunkat, vagy éppen a történelmi és jelenbeli kapcsolatainkat illetően a legközelebb állunk. De miért is kellett engedni Nyugat-Európa és Észak-Amerika protestáns egyházainak e kihívásban? Mi a kényszerítő erő? Nehéz megítélni azt is, hogy társadalmi presztízsben és/vagy missziói sikerben a liberális döntések „mennyit hoznak és mennyit visznek?” Ezekre és számos más idevonatkozó kérdésre helyhiány okán a következő számban visszatérünk.
Most szolgáljon megnyugtatásképpen a Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása a házasság, a család és a szexualitás kérdéseiről, 2004-ből, amely világosan kiáll a biblikus tanítás mellett: a család egy férfi és egy nő kapcsolatára épül, és csak ez a kapcsolat nevezhető házasságnak, továbbá leszögezi – természetesen a Szentírásra hivatkozva – hogy nem tartja lehetségesnek, hogy homoszexuális/leszbikus személyek egyházi/ lelkészi szolgálatot végezzenek, vagy arra fölkészüljenek.
És az is bizalommal tölthet el bennünket, hogy e meggyőződést a magyar egyházi és szekuláris társadalom nagy többsége osztja.

Bóna Zoltán és a DC Ökumenikai szekciója