• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

Absztraktok 2021/01

Homoki Gyula:
Az Ószövetség használata a montanista vitában

 A bibliai szövegekkel foglalkozó kutatók már régóta rávilágítottak arra, hogy az ó- és újszövetségi iratok keletkezése és szerkesztése mögött nem elhanyagolható mértékben találkozhatunk olyan prófétai hangokkal, amelyek Isten üzenetének aktualizálását tűzték ki célul a saját közösségükön belül. Ebben a folyamatban a próféta nem pusztán a régi hagyományok ismétlőjeként jelenik meg előttünk, hanem e hagyományok kreatív felhasználásával a kortársak számára teszi jelenlévővé az isteni iránymutatást. A második század második felétől kibontakozó óegyházi prófétai mozgalomban – amely önmagát csak Új Próféciaként nevezte meg – fel-lépő próféták (Montanosz, Maximilla, Priszkilla és az ő utódaik) hasonló elv mentén fogalmazták meg kijelenté-seiket a kortárs nagyegyház számára. Jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy három főbb területen bontakozott ki éles vita köztük és az „orthodox” nagyegyház képviselői között az ószövetségi szent szövegek igaz interpretálásáért folytatott küzdelemben: a Lélek kitöltetéséről szóló jóeli prófécia beteljesülésének kérdésében, az ószövetségi alakok eksztatikus magatartásának érvényességében és a kiemelkedő bibliai női próféták szere-pének természetében. A két tábor képviselői közötti mindhárom törésvonal eltérő hermeneutikai-exegetikai alapállást tükröz, melynek részletes kifejtésére vállalkozik az írás.

It is a commonplace among biblical scholars to state that behind every biblical text we find certain prophetic voices which aimed at actualizing God’s message in their respective communities. In this process the prophet does not merely repeat the tradition but through the creative use of this tradition makes the guidance of God real for his/her contemporaries. The prophets of the New Prophecy movement (Montanus, Maximilla, Priscilla and their successors) formulated their own message along this line. In this paper I argue that three main areas can be discerned in the debate between the adherents of the New Prophecy and the representatives of the “orthodox” churches over the true interpretation of Old Testament texts: the question of the fulfilment of the prophecy of Joel concerning the outpouring of the Spirit, the validity of the ecstasy of certain Old Testament figures and the nature of the role of some biblical female prophetesses. Between the members of the two parties a different hermeneutical-exegetical standpoint can be discovered which is presented in the paper in detail.

 

Erbach Viola:
A római törvények és az apostoli egyház

 A római birodalomban érvényes törvények és jogszabályok kiváltképp hatással voltak a korai keresztyén gyülekezetek életére és mindennapjaira. Tanulmányomban épp ezeknek a római törvényeknek az apostoli egy-házra gyakorolt hatását vizsgálom, különös figyelmet szentelve az Újszövetség nyelvezetében felhasznált görög, illetve római jogi fogalmaknak. Kutatásom során megvizsgálásra kerül az örökbefogadásnak a római, illetve görög gyakorlata, s annak a Pál apostoli használata; valamint a római polgári jog típusai és azzal járó privilégiumai, és a fogalom megjelenése Pál apostol tanításában. Külön fejezetben foglalkozom a kora keresztyén gyülekezetek és a korabeli önkéntes egyesületek közötti hasonlóságokkal és különbségekkel.

Both the statutes and the legal procedures of the Roman empire had a lasting strong impact on the day-to-day life of the early Christianity. In my research I examine the effect there roman laws had on the apostolic church, specifically in regard to the Roman legal phraseology that was later used in the writings of the New Testament. My research focuses particularly on the Greek and Roman practice of adoption and its usage by Apostle Paul; as well as on the question of Roman citizenship (its types and the privileges given with it) and the appearance of the legal term is the teachings of Apostle Paul. The similarities and the differences between the Roman voluntary associations and the early Christian congregations is also discussed in a separate chapter.


Hubai Péter:

Caspar Tauber a reformáció osztrák protomártírja és az ő Mentsége

A tiszteletreméltó patriciust 1524. szeptember 17-én lovaskocsival kivitték Bécsen kívülre, ott a hóhér lefejezte, testét máglyán megégették. A protestáns hitvalló mártiriumát szinte azonnal megfogalmazták, és a Német-Római Birodalom több városában ki is nyomtatták. Öt kortárs forrás maradt ránk, ezek közül a Verantwortung Caspar Taubers címűnek egy példányát a közelmúltban a Fejérmegyei Levéltárban is megtalál-ták. Ennek a fordítását alább közöljük. Mindazonáltal még a legjobb forrásunk (Eyn warhafftig geschicht) – ami Tauber inkviziciós tárgyalásának a hivatalos jegyzőkönyvét tartalmazza, az ő elmondandó (de el nem mondott) bűnvallását, és az eseményekről szóló beszámolót – az is egy olyan mártiriológium, amit kritikusan kell olvas-nunk. A Verantwortung egyrészt az állítólagos börtönbeli öngyilkosságának a cáfolata, másrészt egy jellegzetes protestáns prédikáció.

The venerable patrician 17th September 1524 was taken by a horse carriage out of Vienna, decapitated and burned by the executioner. The martyrdom of the protestant confessor has been formulated almost immediately and printed in different towns of the Holy Roman Empire. We possess today five different contemporary sources of the events. A copy of the Verantwortung Caspar Taubers (The Apology) has been discovered recently in the Archive of Fejér County; this document has been translated into Hungarian here for the first time. Even our most eminent source (Eyn warhafftig geschicht), which contains the official minutes of the Inquisition, Tauber’s confession to be read and the account of the judgement procedure is a martyriology, that should be evaluated critically. The Verantwortung is both a refutation of his alleged suicide while in prison and a typical protestant sermon.

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2020/04

 

A Theologiai Szemlét 1925-ben

Csikesz Sándor, református teológiai tanár alapította Debrecenben. A motivációjában nyilván benne volt az ország szétszakítottsága. A teológiai párbeszéd, a teológusok könnyed fórumai megnehezedtek, ezért a lap megalapításában az egyik szempont az volt, hogy a magyar nyelven teologizáló reformátusok fórumot találjanak, párbeszédnek, dialógusoknak helyet kapjanak, másrészt pedig talán már – és ennek nyilvánvaló történeti bizonyítéka is van –, hogy ez a református kör szélesedjék, elsősorban az evangélikusokkal és így tovább. Ez annál is inkább kézenfekvő volt, hiszen a tőlünk nyugatra lévő teológiai munkálkodásban nagyon sokszor, személyek esetében is, nem olyan egyértelmű, hogy ki református, ki evangélikus.
Merthogy a protestáns kifejezés a 16. századi reformációban gyökerező – tehát nem római – teológiai irányzatoknak a csoportját jelentette, minden további specifikáció nélkül. Persze sokféleképpen számon tartották, tartják a felekezeti hátteret, de mindig feszegették a határokat. Erre van bőven magyarországi példa: szószék- és oltárcserékről egyezmények, vagy például egy közös református-evangélikus lelkészképző létrehozásának terve.
A Szemléhez kötötten az egyik ilyen jel az volt, hogy nagyon hamar a soproni teológiának tanárait meghívta Csikesz Sándor ebbe az írásos diskurzusba, ami eredendően elég frekventáltan jelent (volna) meg, de az először gyakorlati, anyagi, később elvi akadályokba ütközött. 1958-ban debreceni református teológiai tanárok kezdeményezésére indult újra a lap a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának gondozásában. Az ökumenicitás ekkortól teljesen nyilvánvaló. Nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy az ökumenikus tanácsi szolgálatom összefüggésében és azon túlmenően is, immáron 25 esztendeje vagyok ennek a szakfolyóiratnak a főszerkesztője.
A megelőző évszázadban, de talán éppen akkor is, amikor a Szemle alapítást nyert, egyfajta teológiai liberalizmusnak még bőven volt helye, legitimitása, aztán anélkül, hogy belemennék a későbbi irányzatokba – például a barthi teológiának az ellensúlyozó hatásába – és különösen is elkerülném annak taglalását, hogy a Szemle soraiban és sorai között hogyan tapintható az éppen adott politikai klíma, az nyilvánvaló, hogy e 95 esztendő, beleértve a 10 év kényszerhallgatást, hitelesen tanúsítja azt a kort, amelyben megjelenhetett, de azt is, amikor nem jelenhetett meg.
Talán a szerkesztőbizottság kollektív döntését is ez a tény motiválta akkor, amikor az emlékkonferencia címét így fogalmazta meg: „Szabadság, mérték, közösség a protestáns teológiai gondolkodásban”. A bibliai mottó pedig így hangzik: „… megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32)
Természetesen a református kezdeményezettségű, protestánssá bővülő szakfolyóirat, mára már a szélesebb ökumenét is szolgálja, a kisebb egyházak, az ortodoxia és a római katolicitás, sőt a szekuláris tudományosság tekintetében is. Az ünnepi megemlékezés előadói és előadásai, amelyre sajnos csak online kerülhetett sor, ezt is világosan tükrözik. A teljes konferencia anyag e szám Kitekintés rovatában olvasható és a https://www.meot.hu/index.php/thszemle-m/videok, valamint a http://theolszemle.meot.hu/videok online felületeken meghallgatható.
Isten éltesse a Theologiai Szemlét alapításának 95 éves évfordulóján és természetesen
minden szerzőjét és olvasóját is!

Bóna Zoltán

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék 2020/04

 

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A most 95 éves Theologiai Szemlét . . . . . . . . . . 194

SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY:
Felszabadító tanítványság . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

TANÍTS MINKET, URUNK!
KARASSZON ISTVÁN:
Narratív írásmagyarázat és történetírás . . . . . . . . 196
SZALAI MIKLÓS:
Wesley Salmon ateista érve . . . . . . . . . . . . . . . . 201
KODÁCSY TAMÁS:
A valószínűségi mezőn túli Isten
Reflexió Szalai Miklós Wesley Salmon
ateista érve című cikkére . . . . . . . . . . . . . . . . 206
MOLNÁR ANDREA:
Szkepticizmus versus istenfélelem?
Gondolatok a Kohelet zárófejezete kapcsán . 208

KITEKINTÉS
BÓNA ZOLTÁN:
95 éve szolgálja a Theologiai Szemle
a magyar nyelvű teológiai diskurzust . . . . . . . 211
BARÁTH BÉLA LEVENTE:
Házigazdai köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
KÁDÁR ZSOLT:
Szerkesztőségi köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
KUSTÁR ZOLTÁN:
Ószövetségi aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
VÁRADY ENDRE:
Újszövetségi aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
KAISER BERNHARD:
Vallástudományi aspektus
Fordította: Szentpétery Péter . . . . . . . . . . . . . 220
FÜSTI-MOLNÁR SZILVESZTER:
Dogmatikai aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225
NÉMETH TAMÁS:
Etikai aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
KORÁNYI ANDRÁS:
Egyháztörténeti aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237
KOCSEV MIKLÓS:
Liturgikai aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
KISS JENŐ:
Poimenikai aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
KRÁNITZ MIHÁLY:
Ökumenikai aspektus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
FISCHL VILMOS:
Zárszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252

KÖNYVSZEMLE
TIKÁSZ ÁBEL:
Literáty Zoltán: Ki ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253
SZŐKE NOÉMI:
A sokoldalú Josephus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254

 

 

 

Absztraktok 2020/04

 

Karasszon István
Narratív írásmagyarázat és történetírás
Antiokhosz Epiphanész Jeruzsálemben, Kr. e. 168

A tanulmány négy szövegre alkalmazza a narratív elemzés módszereit: 1Macc 1, 2Macc 5–6, Dan 11,21ff és Josephus Ant. 12.246ff. Ezek a szövegek a júdeai vallási válság kérdésével foglalkoznak, melyet Kr. e. 168-ban a rómaiak által Egyiptomban megalázott Antiochus Epiphanesnek tulajdonítottak. E szövegek elbeszélési technikáinak vizsgálata különösen hasznos módszer a történelem megkülönböztető aspektusainak felfedésében, amelyet el akarnak mondani olvasóiknak. A tanulmány egy olyan tradíciófejlődés megállapításával zárul, amely az idegen király visszataszító utálatosságával küzdött Jeruzsálemben. A hagyomány előbb megemlíti, hogy a hellenisztikus zsidók különböző tisztátalan felajánlásokat áldoztak fel a templom oltárán, amelyek irtózatosak
voltak a hithű zsidók szemében. A tradíciófejlődés végpontja Josephus, aki világosan kijelenti, hogy ez az utálatos felajánlás sertésáldozat volt. Josephusnak az eseményekről szóló beszámolóját azonban a legkésőbbre kell datálni, s ezért a történészeknek igazuk lehet, ha hitelességét megkérdőjelezik.


The study applies the methods of narrative analysis to four texts: 1Macc 1, 2Macc 5–6, Dan 11,21ff and Josephus Ant. 12.246ff. All these texts tackle the issue of religious crisis in Judaea in BCE 168 resulting from the humiliation of Antiochus Epiphanes in Egypt by Romans. An inquiry into the narrative techniques of each of  these texts is especially useful method in laying bare the distinctive aspects of the history they wish to tell their readers. The study concludes in establishing the history of a tradition which struggled with the abomination of the foreign king in Jerusalem. The beginning of the tradition mentions that Hellenistic Jews offered on the altar of the Temple different unclean offerings which were abominable in the eyes of the faithful Jews. At the end of the tradition we find Josephus who clearly states that this abominable offering was swine offering. However, Josephus’ account of the events is to be dated the latest, so historians are right in questioning its credibility.

 

Szalai Miklós
Salmon ateista érve

Wesley Salmon (1925–2001), a közelmúltban elmúlt nagy amerikai tudományfilozófus szerint Hume híres valláskritikai műve, a Dialógusok a természetes vallásról nem csak a hagyományos természeti teológiai érveinek érvényes kritikája, hanem alkalmas pozitív ateista konklúziók levonására is. Salmon szerint az a tény, hogy a teista hipotézis (egy mindentudó, mindenható és testetlen szellemi lény hipotézise) sem a hétköznapi megismerés, sem a természettudomány területén soha nem bizonyult semmilyen tapasztalati jelenség megfelelő (kísérletileg ellenőrizhető és előrejelzések megfogalmazására alkalmas) magyarázatának, arra mutat, hogy ez a hipotézis valószínűtlen. A jelen tanulmányban Szalai Miklós védelmezi Salmon érvelését bizonyos filozófiai kritikákkal szemben. Kodácsy Tamás dialektikus teológiai megközelítésben reflektál a tanulmányra. Az érvelés fontos kiindulópontja lehet az Isten létezéséről szóló mai filozófiai vitáknak.


According to the late Wesley Salmon (1925–2001), the great philosopher of science, the arguments of Hume’s work, the Dialogues concerning Natural Religion not only undermine the arguments of traditional natural theology, but may be applicable to form a positive case for atheism. According to Salmon the fact, that the theistic hypothesis – the hypothesis of an omnipotent, omniscient, and disembodied spirit – has never proved to be a satisfactory (experimentally verifiable with predictive power) explanation of the empirical phenomena of our world – may be made the basis of an probablilistic argument for the conclusion, that this hypothesis is false. In this paper Miklós Szalai defends the philosophical intuition behind Salmon’s argument against some philosophical criticisms. Tamás Kodácsy reflects on it from a dialectical-theological viewpoint. The argument may be an important starting-point for the debate about the existence of God.


Bóna Zoltán
95 éve szolgálja
a Theologiai Szemle a magyar nyelvű teológiai diskurzust

Ennek méltó megünneplésére már egy éve készült a szerkesztőség a következő címmel és bibliai mottóval: „Szabadság, mérték, közösség a protestáns teológiai gondolkodásban”, …megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32).
A konferenciát Debrecenbe terveztük, hiszen a folyóiratot Csikesz Sándor debreceni teológiai tanár alapította 1925-ben. Már az első számok elmozdultak az ökumenicitás felé, hiszen az alapító meghívta a soproni evangélikus teológiai fakultás tanárait az aktív részvételre.
A konferencia tervezett dátumát többször módosítottuk, aztán feladtuk az emlékkonferencia megrendezésének tervét. A felkért előadókat így arra is kértük, hogy videókban, saját előadásukban is küldjék meg gondolataikat. Ezúton is köszönetet mondunk a plusz fáradozásukért. Az előadások
megtekinthetők a https://www.meot.hu/index.php/thszemle-m/videok és a http://theolszemle.meot.hu/videok weboldalakon.
Az alábbiakban az előadások írott formája olvasható.
A szerkesztők úgy gondolták, hogy a fenti cím és mottó egy kollektív előadásra utal, amelynek előadói egyben reprezentálják a kárpát-medencei magyar nyelvű teológiai intézményeket és a főbb teológiai diszciplínákat. Az alapítás helyszínére azzal utalunk, hogy a nyitó áhítatot – e lapszám 3.
oldalán található meditációként közöljük – Fekete Károlytól, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökétől, a házigazdai köszöntőt pedig Baráth Bélától, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektorától kértük. Ezek és a teljes Kitekintési rovat egyben azt is jelzik, hogy e számot tekintjük különösen
is az évfordulós lapszámnak A lap nevében értelemszerűen Kádár Zsolt, a szerkesztőbizottság elnöke köszönti a hallgatókat
és olvasókat. Az alábbiakban e két köszöntőn túl az átfogó téma diszciplináris aspektusait, anélkül, hogy ezt külön alcímekkel jeleznénk, a következő teológiai tanárok gondolataiként olvashatjuk:
Kustár Zoltán, ószövetség, református, egyetemi tanár, Debrecen  Várady Endre, újszövetség, baptista, főiskolai docens, Budapest
Kaiser Bernhard, vallástudomány, református, egyetemi tanár, Révkomárom (fordította: Szentpétery Péter, evangélikus, egyetemi tanár, Budapest)
Füsti-Molnár Szilveszter, rendszeres/dogmatika, református, egyetemi tanár, Sárospatak Németh Tamás, rendszeres/etika, református, egyetemi tanár, Pápa
Korányi András, egyháztörténet, evangélikus, egyetemi tanár, Budapest Kocsev Miklós, gyakrolati/liturgika, református, egyetemei tanár, Budapest
Kiss Jenő, gyakorlati/poimenika, református, egyetemi tanár, Kolozsvár Kránitz Mihály, ökumenika, római katolikus, egyetemi tanár, Budapest
És hogy az előadássorozatnak kerete is legyen, ne csak bevezetője, hanem zárása is, a laptulajdonos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa evangélikus főtitkárának, Fischl Vilmosnak a zárszavait olvashatjuk.
Isten iránti örömteljes hálával köszönöm meg minden aktív résztvevő munkáját, remélve, hogy mindez az olvasók kedvére és épülésére lesz. Nem szerénytelenül, de hálás, jó érzéssel Kránitz professzor úr szavaival zárom soraimat, aki az 5 évvel ezelőtti évfordulón így minősítette az idén 95
éves szakfolyóiratunkat: „A Theologiai Szemle a keresztény egység magyarországi hajtómotorja”.
Legyen ez így ma és az elkövetkezendőkben is. (a főszerkesztő)

 

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2020/03


A Covid–19

járvány uralja gyakorlatilag az élet minden szegmensét: egészségügyi, politikai, társadalmi, gazdasági etc. szegmensét. Így érinti az akadémikus/társadalmi életet is, annak teológiai vonatkozásaival együtt, el egészen a gyülekezeti élet leghétköznapibb szintjéig és a missziói részletekig.
Az emberek általában szabadulni szeretnének tőle, legyőzni szeretnék azt. Ugyanakkor egy másik csoport az okát is szeretné tudni, sőt tudni véli azt.
– Egy telefonos szolgáltatónál a munkatárs, amikor megtudta, hogy egyházi előfizetésben járok, rögtön kérdezte a véleményem a Covid okáról, de nem várta meg a választ, hanem mondta a magáét. Úgy vélte, hogy a teremtés fellázadt az ember kizsákmányolása, ha úgy tetszik óriási önzése, kényelemszeretete, ökológiai lábnyoma ellen és tiltakozik. Ad egy radikális jelzést, mint ami szubjektív személyiséggel rendelkezik, hogy így nem mehet tovább, hogy ez a fajta rövidlátó fejlődéshajszolás nem tartható.
– Egy másik, szinte politikai véleményként jelentkezik az, hogy a teremtés koronája, az ember áll a jelenség mögött, méghozzá tudatosan azért, mert ezzel a módszerrel is világuralomra tör az egyik nagy ázsiai nemzet. Aki mesterségesen tolta a világ nyakába a vírust.
– És persze sokaknak eszébe jut a teremtő Isten, aki szintén arra ad jelzést, hogy az ember a Teremtőtől kapott hatalmával nem él, hanem visszaél. Nem óvja a teremtést, hanem kizsákmányolva veszélyezteti azt.
– S valláslélektanilag ugyanezen a vonalon van az a vélekedés, hogy a járvánnyal maga az ördög incselkedik mind a Teremtővel, mind pedig a teremtéssel.
Választhatunk ezek közül vagy megalkothatjuk a saját vélekedésünket a járvány okáról. Én – és úgy gondolom a Szemle olvasói – nem hiszem, hogy erre vállalkoznánk. Ugyanakkor korunknak e jelensége nem hagyhat bennünket sem érintetlenül. Ős ok keresés helyett, úgy gondolom, nekünk az a nagy feladatunk, hogy a kialakult helyzettel szemben hívő bölcsességgel és bölcs hittel vegyük fel a harcot. Végesek a lehetőségeink a higiénia, az egészségügy és a társadalmi kapcsolatok terén egyaránt. De ezekkel a lehetőségekkel élni kell.
Evangéliumi hitünk szerint pedig a teremtő Istent semmiképpen sem kereshetjük a probléma oldalán, hanem sokkal inkább a megoldás és megváltás oldalán. Adjon a Szentlélek bátor és bölcs hitet, hogy ezen az úton járva a megoldás, a szabadulás és a megújulás útját járjuk mindaddig, amíg újra e teher és megpróbáltatás nélkül élhetünk.

Bóna Zoltán

 

 

 

 

Joomla templates by a4joomla