• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Ökumenikus esküvő a Magyarországi Evangélikus Egyházban


„Ökumenikus esküvő a saját egyházamban. Mit tartok fontosnak a saját egyházam részéről a házasságkötés szempontjából?


Az evangélikus egyház tanítása szerint a házasság a teremtő Isten rendje. Ennél fogva Isten áldását adja a házastársi szövetségre. Egyházunk érvényesnek tekint az állami törvényeknek megfelelően kötött minden házasságot férfi és nő között. Az Istennek tetsző házasságnak ezen kívül az is feltétele, hogy a házasfelek elfogadják és kövessék Isten rendjét, amely kölcsönös szeretetet és halálig tartó hűséget követel tőlük. Az egyházi esketés bizonyságtétel a házasságnak erről az isteni rendjéről. Ez a bizonyságtétel kettős természetű. Egyrészt az egyház tanúskodik róla szentírási igék olvasásával, igehirdetéssel, és azzal, hogy megkérdezi házasságra lépő tagjait, magukra nézve kötelezőnek fogadják-e el ezt a rendet. Másrészt a házasságra lépő egyháztagok tesznek bizonyságot a házasság isteni rendjéről azzal, hogy házasságuk ügyét Isten és a gyülekezet elé viszik, és esküvel megerősített válaszukban kijelentik azt a közös elhatározásukat, hogy nem a maguk elképzelése vagy a világ „bevett normái" szerint akarnak házasságban élni, hanem Isten szándéka és Jézus tanítása szerinti szeretetben és halálig tartó hűségben. Bár a házassági eskü majdnem kizárólagosan magyar szokás, első nyomai a reformáció korában éppen evangélikus területen mutathatók ki, és ezt ma minden magyarországi egyház gyakorolja. A házassági eskünek két lényeges pontja van. Az egyik ténymegállapítás: a házastársi szeretet megléte. Erre lehet esküt tenni, ha megvan. A másik ígéret: a halálig tartó házassági hűség. Mivel ez az emberi lehetőség (justitia civilis) határain belül van, erre is lehet esküt tenni. 

Az esketés lehetőleg a gyülekezet előtt, de mindenképpen legalább két tanú jelenlétében megy végbe. 

Az ökumenikus esketéssel kapcsolatban evangélikus részről az alábbi elemek feltétlenül szükségesek, hogy a liturgia részét képezzék: igeolvasás és igehirdetés, a házasság rendjére vonatkozó szentírási lekciók elhangzása, az esketési kérdések és válaszok, az eskütétel, házassági áldás.  A hagyományos evangélikus liturgia részét képező, ám ökumenikus vonatkozásban nem kötelezően gyakorolt (pl. a református templomban történő református-evangélikus ökumenikus szertartásból hiányzik), de többnyire bevett elem a gyűrűzés is. 

 

Felhasznált irodalom: Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv II.

http://liturgia.lutheran.hu/evangelikus-istentisztelet-2013-liturgikus-koenyv-ii

 

Ökumenikus esküvő a Magyarországi Református Egyházban


HÁZASSÁGKÖTÉS MEGÁLDÁSA a református egyházban

Az Ökumenikus esketési szertartások rendje című útmutatás kétféle megjelölést használ a szertartások megjelölésére: házasságkötés szertartása, ha római katolikus templomban történik a szertartás, és Ökumenikus esketési szertartás, ha protestáns templomban kerül sor a szertartásra. Jelzésszerűen, de világosan benne van egy döntő különbség. A katolikus értelmezés szerint a házasság szentség, ezért azt nem is kötheti más, csak az egyház. Szentséget csak egyház szolgáltathat ki. A protestáns/református tanítás szerint a házasság nem szentség. Így az istentiszteleti rendtartások szerint nem is házasságkötés a szertartás megnevezése, hanem házasságkötés megáldása. /Ágenda, 1927. Istentiszteleti rendtartás, 1985. Magyar Református Egyház Istentiszteleti Rendtartása, 1998./ Ebből a különbségből több gyakorlati következtetés is származik a vegyes házasságokra nézve. Ezeket most nem érintenénk. Maradjunk az elvi értelmezés síkján! 

Sebestyén Jenő budapesti dogmatikai professzor etika kötetében két véglettől óv a református házasságkötés értelmezésében: „két végletet kell kikerülnünk. Az egyik a hivatalos és ortodox római katolikus álláspont, amely a házasságot mindenestől fogva egyháziasítani, tehát az egyház szuverenitása és jurisdictioja alá akarja helyezni és azt mondja, hogy a házassághoz az államnak semmi köze; a másik pedig a modern liberalizmus és radikalizmus álláspontja a házasság terén, amely szerint egyháznak, vallásnak, Istennek a házassághoz semmi köze, tehát azt egyszerű kétoldalú és polgári szerződéssé kell degradálni és az egyházakat egyenesen el is kell tiltani attól, hogy a házasságkötéssel bármilyen formában is foglalkozzanak.”  A két szélsőségben a közös az, hogy a hangsúly mindkét esetben a jogi vonatkozáson van, szerződésszerű eseménnyé válik a házasságkötés, még ha az előző esetben a lelki vonatkozást nem is vitathatjuk el. 

A református szertartás szerint, megnevezése is utalni akar erre, a hangsúly a lelki közösség hangsúlyozásán van, még ha tudjuk is azt, hogy egy házasságnak vannak jogi vonatkozásai, amelyek nem mellékesek, a szertartás lényege azonban nem az, és nem annak értelmezése. A szertartás döntően vallásos jellegű. A házasság egy életre szóló testi-lelki közösség, amely két irányban is kifejezésre jut a házasságkötési szertartásban. Egyrészt közösség a házasfelek között. Ezt olyan szépen és részletesen mondja el az eskü szövege: „hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom…” Önmagában ez azonban csak szép ígéret volna, emberi ígéret, amely gyarlóságunknak van kiszolgáltatva. A közösség másik iránya az Istennel való közösség, amely szintén ott van az eskü szövegének kezdetén: „esküszöm az élő Istenre, aki atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten…” Ez a közösség meghatározó minden templomi esküvőn, hiszen éppen ezért templomi, egyházi. Ebben az összefüggésben érvényesül Jézus Krisztus kijelentése, amit a farizeusokkal a válásról szóló vitájában mondott: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté 19,6) Mert a házasság nem valami társadalmi képződmény, amely a mindenkori társadalmi rend hatáskörébe tartozik, hanem teremtési rend, így nem maradhat sem a házasság, sem a bűn miatt bekövetkező elválás pusztán jogi eset, ahogy a farizeusi felfogás vagy a modern gondolkodás véli, hiszen „ez kezdettől fogva nem így volt” (Máté 19,8). A teremtési rend beletartozik Isten közösségébe, és minden bajaival együtt az Isten kegyelmébe.

 

Plakát letöltése: Plakát pdf / A4 pdf


 

 

Ökumenikus Imahét 2017

Kedves Testvérek!

Az Ökumenikus Imahét 2017. január 15-22 között lesz. Az imahét anyagát a németországi keresztyén testvérek állították össze, amelynek a központi igéje így hangzik: „…Krisztus szeretete szorongat minket…” 2Kor 5,14-20

A országos ünnepi nyitó istentisztelet a Kálvin téri református templomban lesz 2017. január 15-én, vasárnap 18 órakor. Dr. Erdő Péter bíboros mond Szent beszédet és igét hirdet Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök. Az ünnepi liturgiában szolgálnak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői.


Mindenkit szeretettel várunk!

Dr. Fischl Vilmos
főtitkár

 

Imahét letölthető füzete: pdf

Az Imahét letölthető liturgiája: docx / pdf 

Letöthető meghívó: docx

  

 

Közös Imádság

 

Letöltés

 

Híd a hétköznapok és az ünnep között


Az államalapítás ünnepének előestéjén ökumenikus könyörgést szervezett nemzetünkért a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a Budai Református Egyházközség templomában.

„Azért jöttünk, hogy az ünnep előestéjén az Úr Jézus Krisztusra tekintsünk, aki azt mondta magáról, hogy ő az élet kenyere. Benne megerősödik szent és áldott önazonosságunk” – köszöntötte a magyarországi keresztyén egyházak vezetőit, a megjelent állami méltóságokat és a gyülekezet tagjait Steinbach József dunántúli református püspök.

A MEÖT elnöke magyarságunkat ránk bízatott drága kincsnek nevezte, s hozzátette: először mindig azt kérik rajtunk számon, amit kifejezetten ránk bíztak. Mint mondta: Krisztusra tekintve reménykedhetünk abban, hogy van jövőnk, munkánk nem hiábavaló, s minden körülmények között gondoskodik testi szükségleteinkről, s az örök életre táplálja lelkünket.

 „Fontosak a hidak” – Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök köszöntőjében arról beszélt, hogy az évente megtartott ökumenikus istentisztelet által szimbolikus híd épül a Duna szemközti partszakaszán álló Országház felé.

„Ugyanakkor az ünnep előestéje híd lehet a hétköznap és az ünnep között is” – tette hozzá. Mint mondta: jól tudjuk, mekkora szakadék tátonghat a kettő között, ha csak ünnepnapokon emlékezünk ezeréves keresztyén gyökereinkre, de a hétköznapokon Isten nélkül cselekszünk.

Az igehirdetés szolgálatát Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök végezte a 105. zsoltár első öt verse alapján. A Zsinat lelkészi elnöke szerint az ezekben a versekben található felszólítások sorozatai „nagy titkokhoz vezetnek bennünket”.

Ezen „szekvenciák” egyre inkább Istenre fordítják a hangsúlyt: az ember cselekedetei – dicséret, magasztalás, zsoltározás, az istenkeresés – mellett ott van az Isten nagy tetteinek hirdetése, a dicsekedés az ő csodás dolgaival és végül egyetlen szó marad, az emlékezés. A püspök szerint az emlékezés mellett mindig megjelenik Isten keresése és dicsérete, és a dicséret mellett ott van az emlékezés arra, ahogyan szabadító kegyelmét mutatja meg nekünk.

„Az emlékezés mellett az ünnepben mindig jövőnket is kutatjuk – tette hozzá. – Megmaradunk-e mi, magyarok a történelem nagy játéktábláján?” Sokszor keressük a bizonytalanságban a magabiztos szavakat magunk körül, Bogárdi Szabó István emlékeztetett, ez a zsoltár arról beszél, hogy fel kell kiáltanunk: „mi lesz velünk tehát? ” Aki nem teszi fel ezt a kérdést és nem keresi Istent benne, csak üres közhelyeket lesz képes hangoztatni, nélküle a könyörület szavai is könyörtelenek.

Az igehirdető szerint ezért szűkülnek ezek felsorolások, ezért összpontosul az állandó dicsérés, ujjongás egy szóra: „emlékezzetek!” Nekünk is emlékeznünk kell ezen az ünnepen is Isten nagyságos dolgaira, hogy nemcsak megáldotta, de meg is szánta a magyar népet. „A zsoltár arról szól – fejezte be igehirdetését a püspök –, hogy mi rendszerint elvétjük a dolgot, de Isten megtart, megszabadít, kivezet, életet ad. Zengjétek az Úr nevét!”

Az istentisztelet végén a résztvevők az egyházak képviselőinek vezetésével közösen imádkoztak a nemzetért és vezetőiért, a mindennapi kenyérért, a szenvedőkért, a keresztyének egységért, majd Isten áldását kérték az új kenyérre. Az alkalmon, melyen Kövér László házelnök is részt vett, a Légierő Zenekar szolgált fúvós kísérettel.

Forrás: reformatus.hu
Fotó: Vargosz

Joomla templates by a4joomla