• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Konfirmáció a Magyarországi Metodista Egyházban

 

1991-ben, 14 évesen konfirmáltam a Magyarországi Metodista Egyházban. A vizsgát két éves felkészí-tő előzte meg, melynek végén a gyülekezet előtt válaszoltam konfirmandus társaimmal a metodista kátéban található kérdésekre. Emlékszem arra, hogy mindent előre megbeszéltünk, és csak azokat a kérdés-feleleteket tanultam meg arra a vasárnapra, melyeket a lelkész tőlem kérdezett. 

Amikor erre a rövid ismertetésre megkértek, lázasan kutatni kezdtem könyvespolcomon, hátha megtalálom azt a konfirmandus anyagot, melyből én magam is vizsgáztam. Néhány könyv közé rejtve ráleltem. Döbbenet fogott el, hiszen már ’91-ben is egy 70 éves kis füzetről volt szó. Kinyitottam, és az első lapon a következőt találtam: „Bibliai Káté. A Szentírás fő tanairól” Jóváhagyta a Püspöki Metodista Egyház Generálkonferenciája. Fordította: Jakob János. Kiadja: A „Keresztyén Könyvesház” k.f. szövetség. Budapest, 1921. 

Újabb 15 év telt el, amikor 2006-ban a Teológiai- és Tanulmányi Bizottság összeállított egy új Konfirmációi Kézikönyvet, mely „ősénél” vagy inkább: „nagyapjánál” megpróbálta gyakorlatiasabb módon feldolgozni a tananyagot. Ábrákkal, gondolatébresztő kérdésekkel, beszélgetésre hívással. Azonban az „új kézikönyv” is további aktualizálásra, javításra és pontosításokra szorult. Jelenleg gyülekezeteinkben többen a meglevő káték mellett más anyagokat is forgatnak, használnak, legyen az a református vagy az evangélikus káté, vagy más – gyakorlatiasabb tananyag. Bár hazánkban kicsi az egyházunk, mégis elmondhatjuk: „ahány (egy)ház annyi szokás”. 

A gyakorlati kérdések kapcsán talán érdemes még két dolgot megemlíteni. Egyrészt: a közelmúltban és a jelenben a konfirmandus korosztály számára a kötelező konfirmációs képzéseken túl, a cserkésztáborok(https://www.facebook.com/groups/290786747616604/), másrészt pedig a hosszú idő után újra megrendezésre kerülő ún. „konfi tábor”( http://noebarka.blogspot.com/) kínált találkozási lehetőséget. Másrészt: a Gyermek Bizottságon belül egy ún. Tini Albizottság is elkezdte munkáját. 

 

Egyházunk idei, 2012-es Évi Konferenciáján újból terítékre került a téma, ahol egy frissen végzett teológusunk(Vigh Bence) tartott előadást, „A konfirmáció metodista megközelítései” címmel. Jelen írásom hátralevő részében az ő előadása alapján egyházunk tanításait szeretném röviden felvázolni.

 

(1)    Mi a konfirmáció?

„A konfirmációban a Szentlélek kitöltetéséért könyörgünk, hogy ajándékozza meg a konfirmandust azzal az erővel, amely a hitben való élethez szükséges, amelyről előzőleg vallást tett. A konfirmáció alapvetően a hit és a keresztény élet megerősítését és megszilárdulását jelenti.”i Szertartás-könyvünk így fogalmazza meg: „A konfirmáció […] és minden más lépés a szolgálatban abból nő ki, amit Isten tett, amint kijelentette és jelét adta a keresztségben.”ii „A megkereszteltek, akik már elég idősek ahhoz, hogy önállóan kimondják vállalják a fogadalmakat személyes hitvallást tesznek a konfirmáció alkalmával. […] „A konfirmáció vagy keresztség után, amikor a jelöltek fogadalmat tettek magukért, az egész gyülekezetet buzdítjuk a keresztségi szövetség megerősítésére ezen jeles alkalommal.”iii 

Egyházrendünk az egyháztagsággal foglalkozó fejezetében a keresztség és konfirmáció kapcsolatáról a következőt írja: „A keresztség az egyházba való felvétel szentsége, betagolódás Krisztus testébe. A keresztség után az egyház a növekedést nyújtja, amely széleskörűen egy életen át tartó növekedés a kegyelemben. A hitvalló tagság feltétele, hogy a megkeresztelt egyéntől a hit válaszát világossá tegye a keresztény hit megerősítésének, konfirmációnak az istentiszteletén, használva a keresztségi szövetség fogadalmait.” a) „A konfirmáció egyszerre az emberi elköteleződés kifejezése, és egyszerre a Szentlélek kegyelmi munkája, amellyel megerősít és felhatalmaz a tanítványságra.”iV 

Szertartáskönyvünk szerint pedig: „A konfirmáció által, és a hitünk megújítása által, megújítjuk azt a szövetséget, melyet keresztségünknél mondtak ki felettünk, elfogadjuk, amit az Isten tesz értünk, és megerősítjük elkötelezésünket Krisztus Szent Egyháza felé.”V 

 

(2)    Mit mond John Wesley a konfirmációról?

Randy L. Maddox – amerikai metodista teológus professzor – a konfirmációt (megigazító) kegyelmi eszközként helyezi el John Wesley teológiájában. Maddox felhívja a figyelmet arra, hogy Wesley az amerikai metodistáknak írt liturgikus könyvéből (Sunday Service) viszont „szándékosan kihagyja a konfirmáció liturgiáját”.Vi 

Wesley elhagyta a konfirmációt, de nem azért, mintha nem tartotta volna fontosnak a gyermekek katakézisét. Míg a korabeli anglikán egyházban elhanyagolták a tanítás fontosságát, a Wesley család-ban nem ez volt a szokás, ahol Susanna nagy hangsúlyt tett gyermekei vallásos képzésére, beleértve jellembeli nevelésüket is. Ezért is volt természetes John számára, hogy pásztori szolgálatának priori-tásai közé tartozzon a gyermek katekézise georgia-i munkája során. Maddox azt írja: „Szinte a mozgalom kezdetétől buzdította Wesley a családokat, hogy beleneveljék a vallást a gyermekeikbe, sőt segédanyagokat készített, hogy segítse őket ebben a fejlődésben. Ez a buzdítás idővel egyre erősödött, az érett Wesley a családi vallás fejlődését úgy identifikálta, mint »a nagy szükséglet a metodisták között«, és elrendelte prédikátorainak, hogy képezzék a szülőket megfelelően. Ezt az erőfeszítést pedig a gyermekek vallásos oktatásáról mint szülői kötelességről szóló prédikáció sorozattal koronázta.”Vii (Ha Wesley valamit igazán el akart érni, akkor arról írt egy prédikációt.)

A vallásos nevelés viszont igen nehézkes lett volna azokban a családokban, ahol még írni, olvasni sem tudtak a szülők. A szegényebb társadalmi osztályban pedig széleskörű volt az írástudatlanság. Wesley és a metodisták mégsem adták fel, bentlakásos iskolákat alapítottak, amelyek közül az egyik legismertebb az 1748-ban alapított Kingswoodi iskola.

Ezeknek az iskoláknak a célját Wesley a nyitó istentiszteleten tartott prédikációjának címe is jelzi: „neveld fel a gyermeket, hogy mehessen”. Charles pedig éneket írt a megnyitóra: „egyesítsd a párt, amely már rég elszakadt, a tudást és az élő kegyességet.” Később John egyszer egy tanárt eligazítva azt mondta, hogy az iskola célja, hogy „kereszténnyé tegyen”.

A bentlakásos iskolák nem oldották meg tökéletesen a vallásos nevelés ügyét, így John a heten-kénti katekézist kezdte el. Céljuk nem csupán hittanóra volt, hanem a keresztény hitben való folya-matos növekedés segítése, elmélyítése. Ezek a heti katekézisek az alapjai a mai vasárnapi iskoláknak a metodista gyülekezetekben. Wesley nagyra értékelte ezeket a vasárnapi iskolákat, és úgy nevezte őket, hogy ezek „gyermekszobák a keresztényeknek”.

Wesley tehát nem a konfirmációt mint katekézist kifogásolta, hanem a konfirmációt mint rítust. Szembeszállt azzal a felfogással, hogy a Szentlélek vétele garantált a konfirmáció által. 1746 után Wesley megkérdőjelezte azt az anglikán gyakorlatot is, hogy a konfirmáció (mint a teljes keresztény státus elismerése) a püspök előjoga. Wesley tehát teológiai megfontolásból utasította el a konfirmá-ciót mint a keresztség előírt szakramentális kiegészítését.

(Azzal, hogy Wesley eltörölte a konfirmációt, felvételi gyakorlata a keleti kereszténység felé csúszott. Persze nem teljes mértékben. Nem kente meg krizmával a megkeresztelteket, és nem adott úrvacsorát gyermekeknek, de nem azért, mert várni akart a konfirmációig.)

 

(3)    „Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?”, avagy a konfirmáció és a Szentlélek ajándékának viszonya

„A keresztségi szövetség liturgiája egyértelművé teszi, hogy a Szentlélek elsődleges megerősítő (konfirmáló) cselekedete a keresztséggel áll kapcsolatban és közvetlenül azt követi.”Viii A BWS a Szentlélek munkáját tartja elsődlegesnek. A Szentlélek munkálkodik egy emberben keresztsége előtt, közben és utána is. Amikor ezt felismeri és elfogadja az ember megújult hittel és elköteleződéssel válaszol. A BWS tehát azt hangsúlyozza, hogy a konfirmáció a Szentlélek bennünk munkálkodásának felismerése, és az arra adott válasz. „A konfirmáció liturgikus cselekedete a kézrátétel, amely jele Isten folyamatos pünkösdi kegyelmi ajándékának.”iX 

 

(4)    Hogyan viszonyul a konfirmáció a tagsághoz?

A korai egyházban a felvétel rítusa a keresztség, a kézrátételes imádság, és az Eukharisztiában való részesedés volt. A középkorban, nyugaton szétválasztották a keresztséget és a konfirmációt, nem csak időben, de teológiájában is. Így a konfirmáció félreértelmezése fejlődött ki, melyben túlzott hangsúlyt kapott az emberi fogadalomtétel és az egyházba való felvétel. 

A konfirmáció nem tagfelvétel, mert az megtörtént a keresztségben. „Amikor egy megkeresztelt személy hitét megvallotta és konfirmált, akkor még teljesebben rendelkezik a tagság felelősségeivel és jogaival az egyházban. Ahogy a csecsemők, bár tagjai a családjuknak, azonban nem tudnak a család életében minden szempontból részt venni, úgy a megkeresztelt csecsemők tagjai az Egyháznak – a hívők családjának - , de még nem képesek arra, hogy mindenben részt vegyenek, ami a tagsággal jár. Ebből kifolyólag a tagok névsorában csak azokat soroljuk fel, akik hitvalló (ill. konfirmált) tagok, és nem minden megkeresztelt tagot.”X Bár az egyháztagság teljes a keresztséggel, nem teljesen világos, miért jegyezzük tagként csak a hitvalló tagokat. Ennél a kérdésnél a konfirmáció teológiájának ellentmondásossága érhető tetten.

A BOW a konfirmációt a keresztségi szövetség megerősítéseként értelmezi, és ennek értelmében a jelölteket a metodista egyház hitvalló tagjai közé is felveszi. Figyelem (!) nem a metodista egyház tagjai közé veszi fel őket, hiszen ez már megtörtént a keresztségkor, amennyiben a metodista egyházban részesültek a keresztség szentségében. Ezután a konfirmandusokat felveszik a helyi gyülekezet tagjának. Majd a lelkész a gyülekezet szeretetébe ajánlja az újonnan felvett tagokat, a közösség pedig köszönti őket.

 

(5)    Hányszor lehet konfirmálni?

„Ahogy az emberek érlelődnek hitükben, számos alkalom van, amikor a Szentlélek megerősítő (konfirmáló) munkáját ünnepelhetjük. Ilyen a keresztségi szövetség megerősítése, illetve más istentiszteletek az életúttól függően. A keresztséggel ellentétben, amely egyszeri szövetségkötés, és amit nem ismétlünk, hanem megerősítünk, a konfirmáció a Szentlélek dinamikus munkája, amelyet megismételhetünk.”Xi „A konfirmáció a Szentlélek dinamikus munkája, amely megismétlődhet.”Xii 

 

(6)    Hány éves korban lehet konfirmálni? 

„A hit megvallásának és a konfirmációnak az élményét elérhetővé kell tenni minden ember számára, beleértve a felnőtteket is. Fiataloknál a hatodik osztályt végzettek lehetnek a legfiatalabbak, akik részt vesznek a felkészülésben. Amennyiben fiatalabbak saját elhatározásukból szeretnének részt venni a hitvallási illetve konfirmációs előkészítőn, az ő előkészítőjük a lelkész belátására van bízva.”Xiii 

 

(7)    Mikor tartsuk a konfirmációt?

„Keresztelést, konfirmációt és minden más a keresztségi szövetséghez tartozó eseményt bármelyik istentiszteleten ünnepelhetünk, azonban bizonyos alkalmak különösen is alkalmasak erre. Így például Húsvét ünnepe, amely arra hív, hogy meghaljunk és feltámadjuk Krisztussal. Vagy más vasárnapok a húsvéti ünnepkörben, így Pünkösd, Urunk megkeresztelésének ünnepe, vagy Mindenszentek (november első vasárnapja). Húsvét a legkiválóbb alkalom a keresztségi szövetség gyülekezeti megerősítésére, akkor is, ha nincs keresztelő vagy konfirmáció.”XiV 

 

Fiatal lelkésztársam(Vigh Bence) gondolatai után talán nem árt újból hangsúlyozni, hogy több más egyházzal együtt a Magyarországi Metodista Egyház is fontosnak tartja újból átgondolni a konfirmáció teológiai-elméleti valamint gyakorlati kérdéseit és vonatkozásait. Mindezt ökumenikus körben végezve a konfirmáció mind teljesebb és mélyebb értelmezését ragadhatjuk meg, mely felekezeteink hitének épülésére szolgál majd.

 

Kovács Zoltán, metodista lelkész

A Magyarországi Metodista Egyház Teológiai Bizottságának elnöke

 

 

“By Water and the Spirit. A United Methodist Understanding of Baptism, 1996.” In.: Metodista FIgyelő, A Mag-yarországi Metodista Egyház teológiai folyóirata, 2011/1. Budapest. 50. (Továbbiakban: Figyelő)

iiThe United Methodist Book of Worship. The United Methodist Publishing House, Nashville, Tennessee, 2007. 82. (Továbbiakban: BOW)

iiiBOW, 83.

iVThe Book of Discipline of the United Methodist Church 2008, The United Methodist Publishing House, Nashville, Tennessee. ¶ 216.a. (Továbbiakban: BOD 2008)

VBOW

ViMaddox, Randy L: Responsible Grace. Nashville, Abingdon Press? 1994. 225. (Továbbiakban: Maddox)

ViiMaddox, 225-226.

ViiiFigyelő, 50.

iXFigyelő, 50.

XFigyelő, 51.

XiBOD 2008. ¶ 216.2.b.

XiiFigyelő, 50.

XiiiBOD 2008. ¶ 216.3

XiVBOW, 84.

 

Joomla templates by a4joomla