• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Nemzeti, állami, helyi társadalmi, történelmi megemlékezések bibliai alapvetése

 

A Szentírás szerint nem véletlenül élünk éppen ott, ahol élünk, hanem teremtő Istenünk kezéből fogadjuk el, hogy mely nép tagjaiként születtünk meg. Az ApCsel 17,26-ban ezt olvassuk Pál athéni beszéde részeként: „(Isten) az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait”. Nem más népek ellen, hanem a magunk népe – vagy akár kisebb közössége – egy-egy jeles eseményének megbecsüléseként szép és méltó, hogy ünnepségeket tartsunk, akár igeszolgálattal, akár istentiszteleti alkalommal is kiemelve ezeket a napokat a hétköznapok sorából.

Történelmi megemlékezéseink az Isten iránti hálaadás alkalmai, amikor megköszönjük Istennek népünk, közösségünk megtartását, nehéz helyzetből való megszabadítását. Az emlékezés egyben emlékeztetés is: az újabb és újabb nemzedéknek is elmondjuk, hogy Isten hogyan őrizte, szabadította meg közösségünket. Több szentírási példát is fel lehet hozni az emlékező, hálaadó ünnepségre – most három ilyen szakaszt emeljünk ki.

Józsué 4,1-9 szerint a népnek a Jordánon való átkelése alkalmából tizenkét emlékkő felállítását maga az Úr rendelte el. A kövek „jelek”, amelyekről az újabb és újabb nemzedékek majd megkérdezik, hogy „miféle kövek ezek” (6. v.), és erre válaszul fel lehet eleveníteni a Jordán kettéválásának csodáját. A kövek „mindörökké” emlékeztetik a népet (7. v.) – és a könyv megírásakor is még el lehetett mondani e kövekről, hogy „ott is vannak mind a mai napig” (9. v.). E történet szerint Isten kezének munkáját meg lehet és kell látnunk a történelemben; ha pedig Isten jelenlétével számolunk, akkor Neki adunk hálát a történelem egy-egy jeles eseményéért.

Nemzeti megemlékezéseink lelkiségét meghatározó alapigének tekinthetjük Sámuel szavait 1 Sám 7,12-ben: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” Sámuel is egy követ állított fel, és ezzel emlékeztette a népet arra, hogy Isten megszabadította őket a filiszteusok támadásától. A kőnek az Úr tettére való emlékezés miatt adták ezt a nevet: Eben-Háézer, ami azt jelenti: „a segítség köve”. Itt ugyan egy háborús eseményhez kapcsolódik az emlékállítás, de a nép a győzelmet nem magának tulajdonította, hanem Istennek köszönte meg. Az emlékezet itt is Istennek az emberi történelemben való megjelenését őrizte meg: az Úr mennydörgő hangja zavart támasztott a filiszteusok között, ezért szenvedtek vereséget. Olyan ünnepeinknél, amelyek egy más néppel való harchoz – akár szabadságharcunkhoz – kötődnek, gondolnunk kell arra is, hogy a másik népet ne tekintsük ellenségnek. A történelemben a megbocsátani tudás emeli fel a szabadulásra emlékező népet – mert csak akkor tudunk felemelkedni, ha nem fognak megismétlődni a háborúk. Sebek gyógyulásához vezethet, ha meg tudjuk hívni más népek képviselőit is ünnepeinkre, és mi is részt veszünk más népek ünnepein. A jeles események méltóságteljes megünneplése a népek békés egymás mellett élését is elő tudja mozdítani.

Több olyan zsoltárunk van, amely Isten nagy tetteiért ad hálát. Vannak olyan bibliai szakaszok, amelyek több helyen is előfordulnak a Szentírásban. Erre példa Dávid hálaadó éneke, melyet feljegyez a Krónikák első könyve (16,8-22) és a 105. Zsoltár is (1-15. v.). A Krónikák könyve szerint Dávid akkor énekelte ezt a zsoltárt, amikor a szövetségládát elhelyezték Jeruzsálemben, tehát egy konkrét történelmi eseményhez kapcsolódóan. Ez az ének bekerült a Zsoltárok könyvébe, és így újra meg újra elénekelte a nép – az istentisztelet részévé vált. Az énekmondás fő oka az volt, hogy emlékezzenek az Úr csodatetteire (Zsolt 105,5). Dávid erre hívja a népet: „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (4. v.) Az Úr hatalmával nem lehet visszaélni, azt nem lehet bosszúra használni – ha az Ő „orcáját” keressük, akkor ünnepeinket, történelmi megemlékezéseinket „Isten színe előtt” tartjuk meg. Hívjuk gyermekeinket, unokáinkat – az eljövendő nemzedékeket – ilyen szent emlékezésekre, hálaadási alkalmakra, melyek egyben a békességes jövendőt is munkálják!

Balla Péter

 

Joomla templates by a4joomla