• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide8.jpg
  • meot_slide8b.jpg
  • meot_slide9.jpg
  • meot_slide10.jpg
  • meot_slide11.jpg
  • meot_slide13.jpg
  • meot_slide14.jpg
  • meot_slide15.jpg
  • meot_slide16.jpg
  • meot_slide17.jpg
  • meot_slide18.jpg

Bizonyságtétel Krisztusról Ma

Edinburgh 1910-2010

 

„Mint szerette ez az ember a szegény pogányokat, mennyi önmegdagadással élt közöttük és értük.” – írja útinaplójában M. O. jegyzéssel a Béke Harang metodista havilap 1910-es augusztusi számában a lap kiadója David Livingstone edinburghi szobránál. Majd imádsággal így folytatja: „Istenem adj nekem is ilyen szeretetteljes szívet és ilyen erőt az önmegtagadásra, ami nélkül nem vagyok hivatásomra eléggé alkalmas.”  A metodista lapkiadó látogatóként volt jelen 1910-ben a Világmissziói Gyűlésen és hasonló szenvedélyes lelkesedéssel ad hírt az egész Nagygyűlésről. A skót főváros – Livingstone és más skót misszionáriusok valamint a skót egyházak missziói elkötelezettsége miatt is – méltó helyszíne volt száz évvel ezelőtt annak a Világmissziói Konferenciának, amely sokak szerint joggal mondható egyben a modern ökumenikus mozgalom bölcsőjének is. Az 1910-es Konferencia lefolyásáról, témaköreiről és tanúságairól – egyebek mellett az Evangélikus Élet július 06-i számában olvashatunk Dr. Harmati Béla ny. evangélikus püspök tollából.

Sokat változott a világ, de Krisztus missziói parancsa változatlan. És változatlan a keresztyének egységére buzdító krisztusi imádság is. A világ változása és változatlansága beszédesen fejeződik ki a két Nagygyűlés témaköreiben. Az elemző összehasonlítás egy nagyszabású dolgozat témája lehet, ezért most csak a címekből nyerjünk ízelítőt és alkossunk képet a száz esztendő hozta változásokról.

 

Az 1910-es témakörök:

  1. Az evangélium eljuttatása az egész nem keresztyén világhoz.
  2. Az egyház a misszió területén
  3. Nevelés a nemzeti lét krisztianizálása viszonylatában
  4. A missziós üzenet a nem keresztyén vallások viszonylatában
  5. A misszionáriusok felkészítése
  6. A misszió otthoni támaszpontja
  7. Missziók és kormányok
  8. Együttműködés és az egység elősegítése

 

A centenáriumi Konferencia témakörei:

  1. A missziói alapjai
  2. Keresztyén misszió a világvallások között
  3. Misszió és posztmodernitás
  4. Misszió és hatalom
  5. A missziói elkötelezettség formái
  6. Teológiai képzés
  7. Keresztyén közösségek a mai világban
  8. Misszió és egység – ekkléziológia és misszió
  9. Missziós kegyesség és hiteles tanítványság

Néhány egybecsengő azonosságot és markáns különbséget azért rögtön látunk. Azonos, hogy a.) hangsúlyos az ökumenikus szempont; b.) elismerik a közös teológiai felkészítés szükségességét; c.) elismerik a világvallások iránti figyelmesség szükségességét. Nyilvánvaló különbség, hogy a.) régen külön kellett hangsúlyozni a misszió egyházi jellegét, ami ma több mint magától értetődő; b.) ma a misszió többirányú, olykor egyértelműen fordított irányú földrajzilag és kulturálisan, mint korábban; c.) a misszió immáron nem egyházak vagy egyházi speciális körök rendkívüli vállalkozása, hanem minden hívő egyén és gyülekezet egyetemes tanítványi kötelezettsége. 

Ez az egyetemes missziói elhívás egyben radikalizálja a misszió és az egység összetartozását, amelyet Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanács főtitkára előadásában így aktualizált: „Száz évvel az Edinburghi Konferencia után a huszonegyedik századi közös missziónkat meg kell indítanunk. Együtt kell felismernünk, hogy mit jelent számunkra ma a Krisztus keresztje hordozására való felhívás, amiről közösen teszünk bizonyságot és ami által megtaláljuk azokat a különböző utakat, amelyeken láthatóvá tesszük, hogy egységre vagyunk elhívva.” A kilenc főtéma közül tehát kiemelkedik a nyolcadik, ami az egyház tanával és az egyház küldetésével foglalkozik. E terjedelmes tanulmányt, amelynek kidolgozásában nagy szerepe volt Dr. Gonda László debreceni református teológiai docensnek, hamarosan magyarul is olvashatjuk honlapunkon: http://www.meot.hu/.

A konferencia résztvevői június 6-án Közös Elhívás – Edinburgh 2010 című dokumentummal erősítették meg missziói elkötelezettségüket és megfontolásra ajánlják ezt a világ keresztyénei számára. Egyebek mellett a következőket érezték fontosnak leszögezni.

 

  • … arra hívattunk, hogy megtestesítsük és meghirdessük az üdvösség evangéliumát… oly módon, hogy a szeretet és az igazságosság élő demonstrációi vagyunk…
  • … arra hívattunk, hogy hiteles dialógust, tiszteletteljes elkötelezettséget és alázatos bizonyságtételt vigyünk a másvallásúak és a vallástalanok elé Jézus Krisztus egyedülállóságáról…
  • … arra hívattunk, hogy az együttérzésnek és a gyógyításnak a közössége legyünk…
  • … arra hívattunk, hogy a bűnbánatban, a hatalmi rendszerek megkérdőjelezésében és a hatalmi struktúrák elszámoltathatóságában legyünk Krisztus testének tagjai…
  • … arra hívattunk, hogy az evangélium kifejezésének örömével jelenjünk meg a világ nemzetei között…
  • … arra hívattunk, hogy a teológiai oktatás új formáiban is együtt dolgozzunk…
  • … arra hívattunk, mint a hit közössége, hogy küldetésünket minden irányból és minden irányba betöltsük…
  • … arra hívattunk, hogy folyamatosan együtt dolgozzunk akár egymásnak ellentmondó témakörökben is, annak érdekében, hogy közös látomásra jussunk…
  • … arra hívattunk, hogy ezt az utat a Szentlélek által örömmel, lelkesen, felkenten, elküldötten és felhatalmazottan végezzük…

 

A Krisztusról való bizonyságtétel tehát mindannyiunk keresztyén létének rendes eleme és megjelenési formája. Mégis vannak olyan rendkívüli események, és ilyenek az évfordulók, amelyek „jeles állomásai a közös utazásnak”. Erről tett bizonyságot az a panelbeszélgetés, amelyben Farrell római katolikus püspök, Olav Tveit, EVT főtitkár és Tunnicliffe lelkész, az Evangéliumi Világszövetség képviselője vett részt. A beszélgetés apropóját nem csak a fenti teológiai, missziológiai, ökumenikai igazságok adták, hanem egy másik évforduló is, nevezetesen, hogy 50 éves a Keresztyének Egységét Elősegítő Pápai Tanács. Krisztus egyháza három nagy családjának képviselői egyebek mellett az alábbi három fontos dologban értettek egyet. a.) „… ha közös úton járunk, időről-időre meg kell állnunk és meg kell vizsgálnunk az irányt és a haladást, hogy felfrissítsük magunkat a még előttünk lévő napokra.” b.) „… Jézus Krisztus elfogadása a világ által közvetlen kapcsolatban van a mi egységünkkel. A különbözőség lehet erősségünk, de csak akkor, ha a világ együtt lát bennünket… ” c.) „… ha ennek a konferenciának az eredménye nem tűnik forradalminak számunkra, az csak azért lesz, mert már oly sokat elértünk. Mélyül az a felismerés közöttünk, hogy az evangélium hirdetésére hívattunk el és egyre jobban megtanuljuk ezt közösen tenni.” 

1910-ben ezerkétszázan gyűltek össze többnyire az angolszász világból. Európából alig kétszázan voltak, Közép Európából senki, a római katolikus és az ortodox egyházakból senki nem volt jelen. Magyarországról az említett metodista látogató és Kovács J. István, mint református tudósító jelenlétéről tudunk. A részvételben is vannak hasonlóságok és különbözőségek. A Centenáriumi Konferencia cca. háromszáz résztvevőjének többsége a harmadik világból érkezett. Jelen volt az ortodoxia és a római katolicizmus is. Magyarországról, mint már mondtuk Dr. Gonda László debreceni missziológus vett részt, mint az Egyházak Világtanácsa Világmissziói és Evangelizációs Bizottságának tagja és a nyolcadik témacsoport társvezetője. Skócia gyönyörű fővárosában, az egyetem épületeiben és a Skót Református Egyház dísztermében a látogatókkal együtt ezres közösség élte át a százéves évforduló felemelő programjait.

A szervezők ugyanakkor világszerte azt kérték, hogy a modern technika és különböző akciók eszköztárával amennyire csak lehet bővítsük a témában, a misszió átgondolásában résztvevők közösségét az évforduló kapcsán. Hazánkban erre volt példa az a közelmúltban zajlott budapesti összejövetel, ahol Harmati Béla ny. püspök tartott előadást elsősorban az 1910-es eseményről. A Károli Gáspár Református Egyetem Közép és Kelet Európai Missziói és Tanulmányi intézete egy esszépályázat kiírásával járul hozzá az évfordulóhoz. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának augusztusi, Pápán megrendezésre kerülő plenáris ülésének is napirendjén szerepel. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Október a Reformáció Hónapja rendezvénysorozata pedig egy hétvégét szentel e témának a tervek szerint Pécsett október elején. 

Mi pedig vegyük szívünkre a közös felhívást, hogy Isten szeretetének jeleként éljük meg krisztusi bizonyságtételünket ma és holnap is.

 

Dr. Bóna Zoltán 

 

 

Joomla templates by a4joomla