• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Világimanap 2018 Suriname letölthető dokumentumok

A letölthető dokumentumok ide kattintva érhetőek el:

Tovább

 

 

Magyarázat a Világimanaphoz

 

1. Valóban vannak még ma is asszonyok, sajnos a keresztyének között is, akik jobban bíznak az emberi igazságszolgáltatásban, mint Istenben. Ez jellemző a Fülöp szigeteken is.
2. Ezt az imnapi liturgiát ők állították össze, s mi nem imádkozhatunk úgy március első péntekén, hogy azt mondjuk " mit érdekel engem a Fülöp szigetek problémája, vagy, hogy mi van ott, ezt én így nem olvasom fel!"Ugyanis ez az imanap róluk szól és értük van. Ezért kell helyben is előkészítő alkalmakat tartani - hacsak egy órát is - ahol ezt elmondjuk, és ismertetjük az ő problémáikat, amiket megfogalmaztak.
3. Ha valaki figyelmesen olvassa, akkor fel kell, hogy figyeljen a mondatra :
"Jusztícia, Igazságosság Asszonya! A képen, amelyen előttünk állsz, nagynak és hatalommal bírónak látszol! "
Tehát csak nagynak látszol, de mivel vak vagy és nem jut el hozzád a kiáltók hangja, ez csak a látszat!
"Kezedben mérleget tartasz, Igazságosság Asszonya, amely nincs egyensúlyban! A mérleg nyelvét elhúzzák a testi és lelki éhínség, a reménytelenség, és az igazság utáni hasztalan vágyakozás súlyos terhei. "
Tehát nem istenségként tekintünk rá, és nem hozzá imádkozunk, hanem beszélgetünk vele, hogy hol is van a baj az ő működésében. Emberek belé vetik reménységüket, amit nem tud teljesíteni.
Amikor lehull a lepel a szeméről, amikor már nemcsak fél szemmel tekint a világra, akkor tisztul ki a látása.

Ha ez történik velünk is :
"Tégy minket is látókká, Igazságosság Asszonya! Nyisd meg a mi szemeinket is, és adj nekünk látást a szükségre, hallást a jajszavakra, érzékenységet egymás iránt, képességet az egymással való igazságos bánásmódra!

Akkor végre változni fog ez a Föld, mert mindenkinek megadod azt, amire egyen-egyenként szükségünk van, és az emberek nem lesznek féltékenyek egymás talentumaira, nem kérdőjelezik meg ítéleted helyességét! Akkor – de csakis akkor – végre egyensúlyba kerül a mérleg!"
Mire a mérleget tartó asszony, aki Justiciát jelképezi, ezt mondja :

Az asszony, aki a mérleget hozta: „Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek!” (Ézsaiás 51:1) „Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.” (Ézsaiás 55:12)

Jézus azt mondja, „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10) Isten megbocsát és feloldoz bennünket, a szívünk legmélyéből fakadó újrakezdéshez. 

Elmondja a két ézsaiási idézetet, majd Jézus ígéretét.
Helyre teszi a hozzá imádkozókat: nem ő oldja meg a helyzeteinket, hanem Isten Jézus Krisztus által. Nagyon fontos, amit ez a Justiciát megszemélyesítő nő utolsó mondatában mond, és ez a lényeg :

"Isten megbocsát és feloldoz bennünket, a szívünk legmélyéből fakadó újrakezdéshez."

Istenről, az Ő megbocsátásáról és annak következményéről tesz bizonyságot! 
Helyre teszi azokat, akik emberekben reménykednek.

Még mielőtt valaki ezt úgy értelmezné, hogy mi keresztyének Justiciához imádkozunk, gondolja végig amiket leírtam. S gondoljon a környezetében élő emberekre : hányan reménykednek emberi igazságszolgáltatásban, s nem fordulnak Istenhez, akinél pedig a megoldás van. Ezért hát ez nemcsak Fülöp-szigeteki jelenség, hanem sajnos a keresztyén világra érvényes. Sokan vannak közöttünk, akik papíron keresztyének, javítják a statisztikát, de hányan vannak a hitvallók? Akik fel tudnak mutatni Istenre? (Mint a mérleget tartó nő)

Imádkoznunk kell egymásért, hogy helyesen tudjuk értelmezni más országok asszonyai által megfogalmazottakat. Ők nem magyar keresztyénként élnek, még csak nem is európai keresztyénként fogalmaznak , hanem elmondják gondjaikat, amik szorítják őket és elválasztják az Isten Országától.

Kérek minden testvéremet, aki az imanapot a sajt gyülekezetében vezeti, előre hívja fel erre a figyelmet!

Köszönöm:

P.Tóthné Szakács Zita
MEÖT Női Bizottság

 

 

Világimanap 2017 Fülöp-szigetek

 

A letölthető dokumentumok ide kattintva érhetőek el:

Tovább

 

Kérjük, látogassanak el az Ökumenikus Világimanap Facebook-oldalára, ahol folyamatosan teszünk közzé hasznos információkat, képanyagokat:

https://www.facebook.com/vilagimanap/

 

 

Isten áldásával, megtartottuk a 2017. évi Világimanap Előkészítő Konferenciáját január 28. szombaton. A színes és tartalmas programnak köszönhetően rengeteg ismerettel és élménnyel gazdagodtak a résztvevők. A nap beszámolóját képekben itt tekinthetik meg:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1850420478559882.1073741830.1763880313880566&type=1&l=fd90152179

 

 "Idén is feltöltöttük az Előkészítő Konferencián elhangzott előadások és énekek hanganyagait. Ezek egy rövid regisztráció ellenében letölthetőek innen: http://letoltes.vilagimanap.hu/"

 

 

25 éves a Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma
1991-2016


„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus” 1 Korintus 3,11



Ökumenikus istentisztelet keretében ünnepelte 200 nőtestvér, az ország minden részéből, a marosvásárhelyi Gecse utcai kistemplomban ezt a jubileumi eseményt. Megtisztelte a konferenciát jelenlétével n.t. Kovács István diakóniai előadó tanácsos az Erdélyi Református egyházkerülettől, Nagy László unitárius egykori főjegyző, Lőrincz János Marosi Református egyházmegye esperese, Gyarmati Cathrine, az Európai Fórum egykori elnöke, Svájcból.
Szövérfi Melinda, lukafalvi tiszteletesasszony, imanapi rendezvények koordinátora vezette le a konferencia munkálatait. Békesség Istentől, Erős vár a mi Istenünk, Isten áldja, Dicsértessék az Úr Jézus - hangzott mindenki felé különböző felekezetek köszöntése.
Farkas Zoltán, kántorunk avatott keze alatt szólt az orgona és énekelte minden száj: Laudate omnes gentes, laudate Domine. A bevezető könyörgést Baczoni Szilárdka szakadáti lelkésznő, Fórum koordinátor mondta. Nagy Gizella, unitárius lelkész feleség olvasta az igét János evangéliumából, Jézus főpapi imáját. Prédikált Ferkőné Soós Tímea Zsuzsanna, Európai koordinátor. Jézus kevéssel halála előtt mondja a főpapi imát, mint egy végrendeletet: egyek legyetek. Az akkori tanítványai és a maiak. Az egység a Szent Lélek ajándéka, nem nekünk kell kimunkálni, de nekünk kell ezt az egységet Krisztusban megóvni.  Thomas Marton szerint az egység hitet szül a világban, A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Szívesen követ minket, ha Krisztusban egységben talál. Olyanok vagyunk, mint egy színes virágcsokor, akiknek tagjai összefognak közös cél érdekében.
Gyakorlati tanácsot is hallottunk ennek érdekében: ne pletykálj, ne kritizáld közösséged vezetőit, tagjait. Figyelj oda, hogyan építhetnéd közösségedben az egységet. Feladatunk van: Krisztusnak megnyerni a világot. Cserefalván nőtt fel, ahol látta a parókián együtt énekelni, imádkozni különböző színesbőrű nőket. Lehet, megijedünk egymás másságától, de ha már letérdeltünk együtt imádkozni, szeretet születik a szívünkben.
Az imádságot Kali Tünde Zsófia RKNÖF elnöke mondta, az Úr imáját pedig románul Lucia Vlad. Végül énekeltük „Isten szívén megpihenve, forrjon szívünk egybe hát”. N.t. Kovács István áldását vihettük magunkkal: „Most azért Atyámfiai álljatok erősen az Úrban, tudva azt, hogy a ti munkátok nem hiábavaló”.
Hét felekezet asszonyai hallgatták a jelenlévők köszöntéseit, bibliai igés jó kívánatait, valamint a világ felsorolhatatlanul sok szövetségének és egyesületének köszöntését.
25 év, negyed század hosszú idő, nehéz volt Soós Noémi egykori elnöknek összefoglalnia, de megtette szívből jövő vallomásaival fűszerezve. Ehhez adódott hozzá Baczoni Szilárdka vetített képes illusztrációja. Ezután bezsúfolódtunk a gyülekezeti házba, elkerülni a teljes megfagyást és ott hallgattuk meg Vinczéné Pálffy Judit, Csillagvárosi (Nagyvárad) lelkipásztorának, Bihari régió koordinátorának az előadását, Ruth Empting könyve alapján „Szabadon az Úr szolgálatában” címmel. Úgy jellemezte az előadó Ruth Emptinget, aki a Forum egyik vezéregyénisége volt, mint Isten gyermekét, aki sajátos látó szemüveget hagyott ránk. Erő volt a tiszta biblián alapuló hite. Nyitott szellemiséget képviselt, mosoly és érdeklődés látható az arcán. Tőle tanulhattuk, hogy fontos a véleménycsere, a másik ember megértése, a konszenzus. Mindenünnen hazavitt valamit az asszonyainak, mindenkitől tanult. Az előadó megállapítása, hogy mi nők a megélt teológiára vagyunk fogékonyak, a szeretetre. Fontos szolgálatunk az imádkozás, kellenek a kis imádkozó közösségek. Így tudunk jobban Isten dicsőségére élni, vele, általa.
Az Udvarfalvi Reménység együttes zenélése színesítette együttlétünket.
A Forum vezetőségének köszönhetőn nagyon gördülékeny és jól szervezett volt az egész konferencia és az ellátás is. Cserefalvi lánytáborok résztvevőiből toborozták azt a lány sereget, akik a gyülekezeti házban mindent berendeztek, előkészítettek, majd átrendeztek az előadáshoz és ebédhez. Mi háziak beleadtuk a szeretetünket, kínálgatva a vendégeket abból a teából, kávéból, amit Nagy Edit főzött szakszerűen a konyhán, és feltálaltuk az ebédet svéd asztalos ellátáshoz.
Istené a dicsőség, hála mindenért, ami sikerül nekünk és tőle várjuk az erőt a további együttmunkálkodáshoz különböző felekezethez tartozó nőtestvérek.

Csákiné Páter Gyöngyvér

 

Ökumenikus női konferencia 2016. május 26-29. közt a szlovákiai Szentgyörgyben


A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottságának küldötteként részt vettem a szlovák Női Fórum által szervezett nemzetközi ökumenikus konferencián. A résztvevők öt országból érkeztek (Csehország, Németország, Ausztria, Olaszország Magyarország és természetesen Szlovákia), és az evangélikus, a Cseh testvérek protestáns, a katolikus, a református, a baptista egyházat képviselték. A konferencia címe és témája „Az egyház Krisztus teste”. A következő előadásokat hallgattuk meg:

Krisztus testének a betegségei / D. Horinkova (Szlovákia)

Vezetői erények / Miroslava Durankova (Szlovákia)

Ökumenikus dokumentum: Az egyház törekvése a közös látásmód felé / Prof. William Henn, Rom    (Olaszország)

Pszichoterápiai nézőpont – Az egyház, mint befogadó közösség / MUDr. Zuzana Matzová, PhD. (Szlovákia)

Az egyház, mint jogalany / JUDr. Jan Juran (Vortrag mit Diskussion) (Szlovákia)

Új evangelizáció – A vonzó közösség / Dr. Marketa Koronthalyova (Csehország)

Az előadásokat beszélgetések követték. A kimerítő, ám érdekes előadássorozatot társasági programok tették változatossá. Ellátogattunk Modrába és Pezinokba, sőt a konferencia végén pincelátogatásra is sor került.

Daniela Horinkova, a Szlovák Ökumenikus Fórum elnöke azt taglalta, hogy miért fordulnak el az emberek az egyháztól. Az okok közt felsorolta a csalódottságot, a civakodások miatti bosszúságot, bizalmatlanságot, az emberek közti rossz kapcsolatokat. Ezek mind az olyan emberi bűnökből erednek, mint az egoizmus, gőg, a hatalom és a gazdagság iránti vágy, az elvilágiasodás. Az emberek elidegenedtek Istentől és az egyháztól. A kommunizmus alatt politikai és egzisztenciális nyomás alatt élt az egyház, beszorították a templom falai közé a gyülekezeteket. Sokan éltek át lelkiismereti konfliktust. Ma, 26 évvel a szocializmus bukása után még mindig azzal takarózunk a gyülekezetek csökkenő létszáma miatt, hogy ez a 40 évig tartó ateizmus eredménye. De az egyháztól való elidegenedés továbbra is tart. A múlt öröksége a tradíciók kitépése az életünkből és a szellemi analfabetizmus. Az emberek életének a vallás és a templomba járás már nem elszakíthatatlan része. Egy ideig sokan visszatértek ugyan az egyházba, mert divat lett, de aztán ismét elmentek. A fiatal generáció, melyet az egyháztól elidegenedett szülők nevelnek, nem ismerik a Biblia nyelvét, sem a liturgiát.  Megemlíti Horinkova a modern ember gőgösségét is. Az ember saját magát tekinti megváltónak, az Istennel szembeni engedetlenség viszont a tekintély csökkenését eredményezi. Ez pedig megmutatkozik a saját gyerekeinken, akik sem a szüleiket, sem a tanáraikat nem becsülik. A világ csábításai is hozzájárulnak az egyháztól való elidegenedéshez. Az életcélunk a pénzszerzés, a karrier, a gazdagság elérése. A világhoz igazodunk. A gazdag egyházi kínálat, az amerikai, nyugat-európai, ázsiai nem keresztyén kultúrák piaca elcsábítja azokat, akiknek nincs megfelelő orientációjuk.

Szlovákia keresztyénnek nevezi magát, ám már régen nem az. Az emberek nem tudnak különbséget tenni az igaz és hamis értékek közt, így könnyen a szekták zsákmányaivá válnak.  De a gyülekezeteken belül is vannak problémák. Sokan vádolják a gyülekezeteket és az egyházat konzervativizmussal és individualizmussal. Valóban konzervatívak vagyunk, ilyen a nyelvezet, amelyet használunk, nem nyitunk a gyülekezeten kívüli emberek felé, nem keressük a gyülekezeti munka új formáit. Az individualizmus zárkózottságot, közömbösséget jelent a felebarátainkkal és a világgal szemben. És ez nem csak a gyülekezetre vonatkozik, hanem az egész egyház közösségére is. Nem sugárzunk szeretetet, örömet és őszinteséget. Segítség helyett elutasítást élnek meg a problémákkal küzdők. A tökéletességre törekvő gyülekezet kegyetlen tud lenni. Egyrészt szemet hunyunk a félreismerhetetlen bűnök fölött, másrészt azt, aki tiszta viszonyokra szomjazik, gyanúsnak tartjuk. A gyülekezetek csökkenő tekintélye ellenére még mindig sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezet (az egyház) az igazságtalanságtól védett terület. Sajnos ez csak illúzió. Üldözünk, heccelünk gyülekezeti tagokat. Ez beteges. Ki akarna egy beteges közösséghez tartozni?

És mi a terápia? Először is tudatosítani kell magunkban a betegséget. Vezekelnünk kell azokért a bűnökért, amelyeket elkövettünk a diktatúra idején, és a szabadság idején pedig az evangélium hirdetésére ki nem használt lehetőségekért, a nem elegendő misszióért, a nem megfelelő kommunikációért, a le nem folytatott párbeszédekért és így tovább. Lelki megújulásra van szükség, ez azonban imádság nélkül nem lehetséges. Tapasztaljuk meg az imádság erejét!  Legyenek imaközösségek! Amíg ugyanazokat az értékeket tűzzük ki célul, mint a világiak, addig nem lesz egészséges a gyülekezet. Reális értékek ezek, de vajon ezek a legfontosabbak? Ha nem ezeket tartjuk szem előtt, akkor marad a hit, a reménység és a szeretet. Krisztus teste nem lesz addig egészséges, amíg nem tanuljuk meg szeretettel átmelegíteni. A segítőkészségnek, a bőkezűségnek, az előzékenységnek, a bizalomnak, a figyelmességnek, a hálának meg kell nyilvánulnia ugyanúgy, mint a megbocsátásnak.

És milyen az egészséges egyház? Olyan, amely komolyan veszi a missziót, azaz az evangelizációt és a diakóniát. Isten szeretetének a hirdetése az egyház növekedésével jár. Létfontosságú a keresztyének, de a gyülekezetek közti korrekt viszony. Fontos az ökumenikus mozgalom, ahol a sokszínűség egységének létrehozására kell törekednünk. Át kell alakítani a régi munkamódszereket a gyülekezetben. A vasárnapi istentiszteleten kívül keresni kell más istentiszteleti formákat és helyszíneket. Meg kell értenünk a fiatalok nyelvét és gondolkodását, az evangéliumot az ő nyelvükön kell hirdetni. A mások iránti tisztelet és tolerancia, a saját identitásunk stabilitása és a Biblia ismerete a fegyvereink.

Miroskava Durankova a női vezetői erényekről beszélt. Hogyan cselekedjen az ember, ha nő és hatékony vezető is egyben? Abból indult ki, hogy mi a nő és mi a férfi hivatása a Biblia szerint, majd felsorolta a női szerepeket: a nő, mint Isten képmása, mint anya, vezető, társ és segítő. A vezetői funkció a vezető jellemén keresztül érvényesül. Különböző gondolkodókat idézett a témával kapcsolatban: pl. a vezetés az a képesség, hogy megtaláld a középet, a harmóniát és az egyensúlyt az életedben (Bennis), Havard szerint azonban ezek megtalálása nem megy automatikusan, törekedni kell rá és tulajdonképpen ez az erőfeszítés a vezetés. Tehát egy vezetőnek fejlesztenie kell a személyiségét, minden nap gyakorolnia kell az erkölcsös magatartást. Az erények az ész, az akarat és a szív azon tulajdonságai, melyek megerősítik a jellemünket és stabilizálják a személyiségünket. A vezetőnek az alázat és a nemeslelkűség közt négy tulajdonsággal kell rendelkeznie: megfontoltság, bátorság, szerénység és igazságosság. A megfontoltság jelenti a helyes döntéseket, a kritikus gondolkodást a társadalommal kapcsolatban, a pro és kontra érvek átgondolását, a helyes tanácsok megfogadását és a döntés meghozatalát a megfelelő pillanatban. A bátorság azt jelenti, hogy egyensúlyban marad, ellenáll a nyomásnak, a jó cél megvalósítása érdekében áldozatvállalás, bölcs kockázatvállalás és a félelem legyőzése. A szerénység azt jelenti, hogy alárendeli az indulatokat, a feladatra koncentrál, önuralmat tanúsít, távolságot tart a pénztől, hatalomtól, a hírnévtől és igazságos a haragja. Az igazságosság vagy méltányosság azt jelenti, hogy mindenkinek megadja a neki járó időt, precíz a munkájában, az iskolában, otthon, harcol a helyes dolgokért és értékekért. A nemeslelkűség jellemzői törekedés a nagy dolgokra, kihívás elé állítja magát és másokat, tudatában van a képességeinek és dolgozni a jövőképén. A nemeslelkű vezető szeret növekedni, szereti, ha körülötte lévő emberek is növekednek, szeret nagyot álmodni, nagy dolgok elérését kívánja másoknak is, és intelligens. És mit jelent az alázat? Az önzés legyőzését, azt, hogy helyesen ítéli meg magát, ismeri az erősségeit és a gyengeségeit, hajlandó félreállni, másoktól tanulni és szolgálni. A női vezető erényei tehát a következők: Isten képmása a világban, anya (fizikálisan és lelkileg), a férfi társa, minden nap gyakorolja ezeket az erényeket, hogy ezáltal másokat is inspiráljon. A nemeslelkű és alázatos vezetőnek van látása saját magáról, a családjáról, a környezetéről, amit mindig összevet Isten látásával.

Dr. Zuzana Matzova az egyházról, mint befogadó közösségről beszélt. Először tisztázta a befogadó, a közösség és a gyülekezet szavak jelentéstartományát, majd beszélt a vezető és a csapat kapcsolatáról. Itt megemlítette, hogy olyan együtt végzett munka folyik a gyülekezetben, mint egy családban. Mindenki meghívást kap az együttműködésre. Azonban nagyon fontos a kommunikáció jó minősége a vezető és a csapat közt. Közös célt érdemes kiválasztani és a feladatokat szét kell osztani, melyek közül mindenki szíve szerint választhat. Fontos, hogy az ugyanazt a feladatot választók tudják helyettesíteni egymást, ez a szabadság érzetét adja és véd. Fontos az egymás iránt tanúsított tisztelet is. Azok a rizikófaktorok, melyek a nyitottságot és a tiszteletadást fenyegetik, azok fenyegetik a befogadóképességet is.

Hét rizikófaktort sorol fel, melyek gátolják a befogadó közösséggé válást. Az első a hatalom. Annak, aki az embereket vezeti, beszél velük, utat mutat, nagy hatalma van. Aki elveszti az alázatot, az lesöpri a véleményeket, a beállítódásokat. A hatalom megmutatkozik abban, ahogyan az emberekkel viselkedik. Manipulálhatja az embereket és polarizálhatja őket, akik akár el is hagyhatják a hitüket vagy a gyülekezetet. A második rizikófaktor az ismeretlentől való félelem, amit a vezető személyisége befolyásol. A vezető merevsége akadályozza a mozgást és rugalmassága biztonságérzetet teremt. A végletességet nem viselik el az emberek. A félelem leépíthető, ha nyitottak vagyunk az újra (nem ítélkezünk gyorsan, amikor informálódunk), szakemberekkel és a gyülekezettel beszélünk, a változtatások tempóját és mértékét óvatosan választjuk meg. A harmadik rizikófaktor az emberi környezet iránti igény. Hogyan viselünk felelősséget a többiekért? Jól érezhetjük magunkat olyan közösségben, ahol más felekezethez tartozók vagy ateisták is vannak? A negyedik rizikófaktor, amikor a 13. szoba kinyílik (Wagner operából a kifejezés). A pszichénkben vannak elrejtett tartalmak (félelmek, traumatikus élmények). Ha megszólítva érezzük magunkat, intenzív, sokszor a szituációnak nem megfelelő érzelmek generálódnak. Az ötödik rizikófaktor a tehetetlenség érzése. Ez akkor alakul ki, ha a vezető izolálódik, mivel egyedül nem képes minden feladatot megoldani és a gyülekezet minden kívánságát kielégíteni, vagy ha új kompetenciát vállalunk fel és azzal együtt felelősséget. Ekkor nyomás alá helyeződik az ember, aggódik, hogy el tudja-e végezni a feladatot, hogy elég gyors-e, vagy ha nem fogadják el az embert olyannak, amilyen. A hatodik rizikófaktor az emberi kapcsolatok miatti fáradtságérzés. Ez akkor jón létre, ha túlvállaljuk magunkat, belefáradunk az emberekkel való foglalkozásba, a hangulatukra, stb. való ráhangolódásban. Nincs kedvünk beszélgetni, odahallgatni, bezárkózunk, türelmetlenné válunk, nő a konfliktuskészségünk, kerüljük az embereket, elmagányosodunk. A hetedik rizikófaktor a kiégés-szindróma. Lelki síkon jellemző rá az ellenséges magatartás, agresszivitás az emberekkel szemben, alvászavarok, krónikus energiahiány, depresszió, szuicid gondolatok. Testi síkon jellemző a gyakori megbetegedés vagy krónikus betegség, fájdalom, szívritmuszavar, vérnyomás problémák, emésztőrendszeri zavar, ájulásos állapotok halál. A lelki bajokon segíthet a kreatív tevékenység, a természetben végzett tevékenységek, zenehallgatás, a beteg számára értelmet hordozó feladat ellátása. Testi bajokon segít a test korlátainak felismerése, a testhez való viszonyunk javítása.

Dr. Marketa Koronthalyova Új evangelizáció – A vonzó közösség  címmel tartott előadást. A második vatikáni konzílium megállapítja, hogy a jelen világ nagyon gyors változásokon megy át, az emberek elveszítették a biztonságérzetüket és félnek a jövőtől. Ennek a krízisnek az ismeretében vízióra (jövőképre) van szükség. Jézus Krisztus evangéliumiban is szó van vízióról, mégpedig Isten országa eljöveteléről. Ma nekünk mégsem sikerül ezt a reménységet egy konkrét vízió formájába, konkrét lelkigondozói perspektívába bevinni. A mai lelkigondozói tevékenység kulcsszava az új evangelizáció. Az evangelizáció fogalma az egyház alapvető küldetését, az identitását fejezi ki. Ez a kifejezés arra utal, hogy az evangelizáció ma új szituációban történik és ezért meg kell újulnia. Európa elárulta keresztény örökségét, a története tele van bűnökkel. Az erre adott válasz az elvilágiasodás. Miután Európa annyi viszálykodás után a szakadék szélére került, nem csoda, hogy az európaiak elűzik a közéletből a vallást és magánüggyé degradálják. Az új kor elszakadt keresztény gyökereitől. Az egyén szabadságából individualizmus lett, amire nem érvényesek az általános érvényű normák és értékek. A modern kor az önpusztítás veszélyébe sodorta magát. Egyrészt sikerorientált, személyes gazdasági és politikai érdekekre kihegyezett világgal van dolgunk. Másrészt a vallásosságot hobbiként kezelő világgal van dolgunk. Tehát az új evangelizáció komplikált és átláthatatlan helyzettel konfrontálódik. Tehát nem elég rövidtávú programokat kidolgozni vagy a szituációt közismert reformátori elképzelésekkel kezelni. Itt az Isten-kérdésről és a misszió alapvető kérdéseiről van szó. Felhívás arra, hogy forduljunk el a bálványoktól és forduljunk oda az egyetlen élő és igaz Istenhez. Az egyház a világgal szemben defenzív álláspontot képvisel, melyet le kell győzni, meg kell szabadulnunk a részben magunk okozta elszigeteltségből, a hitet lés a hit felett érzett örömöt meg kell újítani és új missziói lélekre kell szert tenni.

A modern világot meg kell tisztítani a kereszténységgel szembeni előítéletektől és ellenséges érzelmektől. Persze nem kell illúzióban ringatni magunkat, nem lesz harmonikus viszony az egyház és a világ közt. Sosem volt. Ennek ellenére az új evangelizáció kiutat tud mutatni a jóakaratú embereknek ebből a helyzetből. Ebből adódik három lelkigondozói prioritás: új módon kell beszélni Istenről, újból Jézus Krisztussal kell kezdeni, új módon kell egyházként létezni.

A jelenlegi vallásoktatás nem tudja elvezetni az embereket a hithez és a hitélethez. A katekézis nem lehet ugyanis csak iskolai tanulási folyamat, párhuzamosan be kellene vezetnie a diákokat a keresztény életbe és az egyházi életbe. Élet-közelinek, tapasztalatokra építőnek kell lennie, új tapasztalatokat kell közvetítenie, nem lehet csak egy kurzus kezdők számára. A hitre jutás útja végigkísérésének, a misztériumokba való bevezetésnek a templom tereiben, az egyházhoz való közelségben és gyülekezetben kell történnie. A szülőkre sem lehet számítani a hitre nevelésben, hiszen a katekézis a családban igen fejletlen. El kell ismernünk, hogy manapság vallási analfabetizmus van. Azonban csak azt tudjuk szeretni, azután érdeklődünk, amit ismerünk. Az evangelizáció azt jelenti, hogy felmutatjuk azt az utat, ami a keresztény életvitelhez vezet. Ez művészet, nem tudomány, és csak azoknak adható át, akik azonosulni tudnak az evangéliummal.

2012. szeptemberében Rómában a zsinat az új evangelizációval foglalkozott. Az erről készült dokumentum címe: Instrumentum Laboris. Ebben azt olvashatjuk, hogy az új evangelizáció elsősorban a nyugati világnak szól, amely elfordult a hittől. Nem csak a lelkigondozói módszerek aktualizálásáról van szó, hanem a keresztény nyugaton kialakult helyzet okainak megértéséről is. Azonban hozzáteszi a dokumentum, hogy ez a földrajzi hivatkozás nem kirekesztő, az új evangelizáció szól azokhoz is, akiket megkereszteltek, de nem tartoznak gyülekezethez, illetve a nem hívőknek, akiknek meg kell adni annak a lehetőségét, hogy megismerjék a keresztény hitet. Az Instrumentum Laboris ugyanakkor az egyház jelenlegi állapotáról szóló jelentés is. Ferenc pápa 2013-ban kiadott Evangelii Gaudium c. exhortatiójában (apostoli buzdítás) összefoglalta a zsinat új evangelizációval kapcsolatos határozatait.

Csehország is az új evangelizáció terepe. Csehországban is elfordultak az emberek a vallástól. A poszt-modern világ nagy személyi szabadságot biztosit, ugyanakkor nem nyújt általános érvényű kritériumokat a döntéseikhez. Az individualizálódott társadalomban válogatnak az emberek a különböző vallások közt és azokat választják ki, melyek tetszenek nekik, úgy hogy egy összeeszkábált vallásról beszélhetünk. Csehországban „népi ateizmus” van, azaz meg vannak győződve az emberek arról, hogy a vallás hamis és idejét múlt. Ez a meggyőződés generációról generációra száll. Ugyanakkor vannak a társadalmunkban olyan elemek is, melyek a katolikus tradíció maradványai pl. van valami ködös elképzelésük a halál utáni életről, ami mindenszentekkor vagy az éjféli misén manifesztálódik.

Az új evangelizáció kiindulópontja a keresztények párbeszéde a társadalommal, ami azonban előfeltételezi az egymás iránti tiszteletet. A csehországi katolikus egyháznak vannak tehát kapcsolódási pontjai a saját egyházi tradíciójában és olyan tradíciókban is, melyek első pillantásra egyházellenesek. Jézus is kritikus volt saját népe vallási rendszerével. Így a mai keresztények is felfedezhetik, hogy az egyház lés a vallás elleni támadások hátterében egy autentikus vallás és egy szavahihető egyház iránti óhaj rejtőzik. Az egyház visszaszerezheti a bizalmat, ha világosan felismerhető lesz, hogy nem az a célja, hogy valakit a maga oldalára állítson, hanem hogy az ember fejlődését, beleértve annak eszkatológiai dimenzióját is, támogassa. Úgy tűnik, hogy az emberek érdektelensége abból ered, ahogyan a hitet tálaljuk nekik, és ahogyan motiválni akarjuk őket a rendszeres templomba járásra. Beszélnünk kell a felebarátaink nyelvét ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a vallás iránti érdeklődésüket. Amikor megszólítjuk őket, ügyelnünk kell arra, hogy a személyes hitünket és személyes véleményünket autentikusan fejezzük ki. Ne alkalmazzunk kliséket, használjuk a saját szavainkat. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a hitünket a viselkedésünkkel és tetteinkkel is kifejezésre tudjuk juttatni. Míg az iszlám offenzív vallás, a kereszténység defenzív. Valószínűleg ez ösztönözte XVI. Benedek pápát arra, hogy 2012-ben Rómában összehívja a 13. püspöki konferenciát. A hagyományos értékek hanyatlása és azok eszkábált vallásokkal való helyettesítése az oka annak, hogy az egyház elgondolkodott a küldetésén. Ferenc pápa új fejezetet nyitott az evangelizáció értelmezésében (Evangelii Gaudium). Ebben a dokumentumban a pápa hangsúlyozza a keresztények azon kötelességét, hogy hirdessék az evangéliumot. Az evangélium hirdetője pedig olyan valaki legyen, aki örömöt oszt, szép horizontot mutat fel és az óhajtott vacsorát kínálja. Az evangelizációnak az egyházon belül is végbe kell mennie, sőt még arról is beszél, hogy az egyház váljon missziói egyházzá. Ez a gondolat bátorítóan hat a világ katolikusaira, a cseh katolikusokra is. Csehországban ahhoz vannak szokva, hogy az egyházban a problémákat egyoldalúan kezelik. A hibákért a külvilág hatásait okolják, vagy egyéni kudarcnak tekintik. A pápa elismeri, hogy nem csak az egyéneknek, hanem az egyháznak, mint szervezetnek is szüksége van a gyógyulásra. Reméljük, hogy ez a vita nálunk is végbe fog menni és nem csak az egyház finanszírozásáról, az egyházi tulajdonok visszaadásáról lesz szó, hanem az egyház küldetéséről is.

Ferenc pápa ezt az évet a könyörületesség évének nevezte el. A templomok megnyitják a kapuikat mindenki előtt, és a templomokban mindenki megbocsátást, elfogadást és megértést fog tapasztalni. Új evangelizáció akciók kelnek életre, mint alulról jött kezdeményezések, pl. az alfa kurzusok, a templomok éjszakája, melyek segítenek leépíteni az előítéleteket.

Végezetül ismertette az előadó Ferenc pápa Amoris Laetitia című exhortatióját a családokról. Ebben megemlítésre kerül az inkulturáció. Minden általános érvényű elvet először a kultúra viszonylatába kell helyezni. Az, ahogyan egy problémát értelmeznek egy országban, nem alkalmazható minden országra és nem minden vita oldható meg az egyház tanulmányi osztályának közbeavatkozásával. Természetesen a dogmatikai kérdések nem tartoznak ide, ezeket csak az egyház definiálhatja. Ferenc pápa a hangsúlyt mindenekelőtt a családgondozás új megközelítésére helyezi, függetlenül attól, hogy a mindenkori család milyen helyzetben van. Az egyháznak át kell karolnia mindenkit, különösen azokat, akik sérültek, akik kétségbeesettek, mindenkit meg kell hallgatni és mindenkinek meg kell próbálni segíteni. Ezeknek az embereknek érezniük kell a lelkigondozó közelségét, hogy ők részei az egyháznak. Az Amoris Laetitia nem állít fel szabályokat, hanem elfogadásra buzdít. Arra szólít fel, hogy ne ítéljünk meg másokat, hanem együttérzéssel közeledjünk hozzájuk.

Dr. William Henn professzor, az Egyházak Világtanácsának munkatársa bemutatta Az egyház törekvése a közös látásmód felé című ökumenikus dokumentumot, amely több nyelven is olvasható a Világtanács honlapján.

Az egyház, mint jogalany címmel Dr. Jan Juran jogtanácsos tájékoztatta a résztvevőket az egyházi tulajdon visszaszerzéséről, az egyház finanszírozásáról. Az elmondottak a magyarországihoz hasonló képet festettek az ottani helyzetről.

A konferencia vasárnap istentisztelettel zárult.
                                 

Dr. Gaál Izabella

 

BÚCSÚVÉTEL DR. h. c. RUTH EPTING LELKÉSZNŐTŐL, A BÁZELI REFORMÁTUS SZELLEM NŐI DOYENJÉTŐL

 

AZ EURÓPAI KERESZTYÉN NŐK  ÖKUMENIKUS  FÓRUMA ALAPÍTÓJÁTÓL IS ELKÖSZÖNÜNK

Gyorshír:
Dr. h.c. Ruth Epting életének 97. évében szülővárosában,  Bázelben hazatért Teremtő és Megváltó Urához.
 
Ruth Epting lelkésznőt sokan ismerték Európa szerte. A Kárpát-medence egyházi köreiben is sokan és sokfelé. Magyarok és nem magyarok, reformátusok és más felekezetűek. Határozott református karaktere, éppen ezért ökumenikusan bátran nyitott szíve, politikai határokon, szögesdrótokon átívelő szeretete, evangéliumi, örvendező lelkülete Jézus Krisztus misszionáriusnőjévé formálta őt. Írásaiban, könyveiben, szervező munkájában fáradhatatlanul küzdött a nők egyházi szolgálatának megbecsüléséért. 1994-ben nálunk is megjelent nagyszerű könyvének fordítása, Szabadon az Úr szolgálatában címmel, a nők helyzetéről, küldetéséről, feladatvállalásáról az egyházban és a társadalomban. 1975 májusa óta ismerhettem, amikor a bázeli Münsterben történt felszentelésemkor először megszólított. Most az emlékezés és a tiszteletadás csendjében lapozgatom csaknem egy évszázados életének történetét a szívemben. És áldom Érte az egyház Urát, Aki sokakat gazdagított meg és tett szilárddá a tiszteletes lelkésznő szolgálata révén.

Írta: Dr. Békefy-Röhrig Klaudia

 

 

„Folyamatos véleménycserében egy életen át”

 

 


Dr. h. c. Ruth Epting, svájci református lelkésznő az elsők között volt hazájában és kontinensünkön is, aki életét teljesen az Úr szolgálatának szentelte protestánsként. Soha nem ment férjhez, mégis számos lelki gyermeke él és szolgál a világ sok pontján. Mai fejjel és tapasztalatokkal azt írnám, ő egyszerre volt a katolikus Teréz anya, meg a kopt kairói Maggie Gobran, mindkettőjük irgalmas szívével. Meg Marie Dentiére, Kálvin harcias női teológus kortársa Genfből, aki egyedüliként kapta meg a reformáció genfi emlékműve előtt a nevét őriző kőmemória tömböt. De fellelhetők voltak Ruth lelkésznőben a reformáció istenáldotta lelkületű, lírai és a Szentlélektől spirituális érzékenységűvé tett asszonyainak a finom rezdülései, így például a klasszikus műveltségű Olympia Morata firenzei Luther és Kálvin-követőé, műfordítóé, elmélyült érdeklődéssel gyűjtött ismereteiben. És hogy hazafelé is tekintsünk: Árva Bethlen Kata imádságos és naplóíró alapossága, meg Lorántffy Zsuzsanna határozott, szervező lendülete is. Nem véletlen, hogy még kameruni szolgálata során, 1971 őszén megírt könyvében, ami életének szellemi foglalata, így fogalmazott: „Folyamatos véleménycserében élek sok-sok asszonytestvéremmel egész Európában”. S az előszóban a női egyházi szolgálat és a maga szolgálata bibliai kristálytengelyeként írta le e két Igét: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5,1), valamint: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36).

 

 

Alkategóriák

Joomla templates by a4joomla