• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide7.jpg
  • meot_slide7b.jpg

Bázeltől Bázelig – Afrikán át Krisztus küldetésében



A svájci református teológusnők doyenje, korelnöke élete, munkássága Bázeltől-Bázelig 97 esztendőt ölel fel. S milyen korban! És milyen körülmények között! Az első református teológusnők nagy bázeli nemzedékéhez tartozott, a református világ szellemi központjában kiképzettekkel, Marga Bühriggel, Dorothee Hoch-hal, Else Kählerrel, akik olyan nevek, mint hitünk erdélyi nagyasszonyaié. A 20. század református, de egyben protestáns teológiai megújulását világméretekben ösztönző Bázel szülötte volt, magasan kvalifikált műveltségű, pietista, mély hitű, imádkozó család gyermekeként. Édesapja a ma már 200 éves, az evangéliumot, s nem az európai gyarmatosító gőgöt, lehengerlő attitűdöt, hanem a szolgáló Krisztust exportáló Bázeli Misszió munkatársaként, tudósaként korán elvitte őt Afrikába, Ghánába. Majd 1939-1941 között a Német Hitvalló Egyház berlin-dahlemi központjában nyert kiképzést egyházi női munkára. 1942-1946. az idői mérföldkövei egyetemi tanulmányainak, amiket a Bázeli Egyetem Teológiai Fakultásán folytatott. Lelkészi diplomáját ott szerzi, majd ott szentelik fel. 1952-ben az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Osztálya delegálja Indiában tartott nagygyűlésére, ezen a nők és a férfiak közös egyházi szolgálatának a kérdéseivel foglalkoztak. 1954-ben a bázeli Egyetemi Klinikákon vállal lelkigondozói munkát, majd 1960-ban önálló gyülekezeti lelkésszé választják az Oekolampad Gyülekezetben.  Még közszerepléssel járó hivatalt is vállalt, nőként elsőként a városi vezetésben. Később Bázel Kanton közéletében is tevékenyen részt vett.


1971-ben az ún. harmadik világban, a fejlődő országok között jó hírnévnek és elfogadottságnak örvendő Bázeli Misszió kiküldötteként Kamerunba megy, ott a Nyasosoi Teológiai Akadémián tanszéki munkát kap, ószövetségi tudományokat tanít leendő lelkészeknek. 1982-ben egyik megalapítója az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának. Számos nemzetközi szervezet tagjává választják. Kapcsolatba került a közép-kelet-európai egyházakkal, azok női munkásaival, sokan kaptak rajta keresztül svájci és más ösztöndíjat. 1989-ben a bázeli egyetem gazdag életművéért díszdoktorátust adományozott neki. Szinte haláláig igyekezett fenntartani igen széleskörű kapcsolatait, tanítványai és lelki gyermekei, közöttük magam is, világszerte főhajtással és szívbéli tiszteletadással, Istent magasztalva búcsúzunk tőle.

Személyes emlékek – Bázeltől Délvidékig, szomorú magyar közjátékkal

Először Bázelben találkoztam vele. Éppen az ottani híres Münsterben, nagytemplomban voltam lelkészszentelésemen. Miután édesapám, Röhrig G. Gyula délvidéki lelkipásztor befejezte német nyelvű ünnepi igehirdetését, és megtörtént a hivatalos felhatalmazás a református lelkészi szolgálatra Svájc, s a világ valamennyi német ajkú református gyülekezetében, a köszöntők és áldáskívánók sorában odalépett hozzám, kedvesen, sugárzó mosollyal és tekintettel bemutatkozott, majd pár szóra félrevont: „Lenne kedved Afrikába menni - tanítani? Nigériába, teológiát, ószövetséget? A Bázeli Misszióban felkészítenek a szolgálatra….”. Annyira meglepett ajánlata, hogy akkor még nem tudtam, mit válaszoljak. Ezzel a meglepetéssel és határozott ajánlattal kezdődött kapcsolatunk. Akkor 1975. május 27-ét írtak, áldozócsütörtök volt.

Neki köszönhetem, hogy mélyebben megismerkedtem a Bázeli Misszió nagyszerű történetével, munkásságával és misszionáriusaival. Felejthetetlenek maradnak Ruth látogatásai az egykori Jugoszláviai Református Keresztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetben, Piroson, ahol 1980-1988 között szolgáltam lelkészként. Többször kísérhettem vetített képes előadói körútjain tolmácsként, amiket Baranya és Bácska református gyülekezeteiben tartott a misszióról. 1982-őt írtunk, amikor kérésére útnak indultunk Magyarországra, hogy meglátogassuk Dobos Károly „bácsit”, lelkészt, a lepramisszió lelkes és áldozatos szervezőjét. Budapestig utazhattam, majd innen fegyveres kísérettel, minden személyi okmányomtól megfosztva, visszakísértek Kelebiáig, s kiutasítottak az országból.  Azóta sem tudom, miért. Ruth lelkésznő mérhetetlen felháborodással fogadta a kommunista magyar hatóságok megalázó intézkedését. Rövid idő múlva Hans Schaffert úron, a HEKS, a Svájci Egyházak Segélyszervezetének igazgatója révén próbálta tisztázni a példátlan esetet. Kiváltképpen azért, mert négy éven át a HEKS ösztöndíjasaként ez érthetetlen és sértő volt a magyar egyházakat komoly lelki és anyagi támogatással segítő svájci szervezet számára is. Hosszadalmas tárgyalások, megbeszélések kezdődtek a magyar egyházi vezetéssel. 10 évbe tellett, míg a kérdés megoldódott, és ismét magyar földre léphettem! Ebben Ruth Epting tiszteletes „anyámnak” elévülhetetlen érdemei vannak.

Isten útjai tovább vezettek együtt minket

1986 áprilisában Újvidéken került sor arra az ökumenikus női szimpóziumra, melyen Ruthnak kulcsszerepe volt az akkorra már jól működő Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fóruma képviseletében. Érdeklődése, nyitottsága az ortodox világ iránt már ekkor megmutatkozott. A szimpóziumon öt felekezetű és öt nyelvű közösség magasztalta egyetlen Urunkat, magyarul, szerbül, ruszinul, szlovákul és németül, reformátusok, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, metodisták egy szívvel és egy lélekkel. Akkoriban ezt jegyezte be gyülekezeti vendégkönyvünkbe: „Csodálatos, hogy újra gyülekezetedben és lelkészlakásodban lehetek a történtek után, és látom, hogy munkád jó gyümölcsöket terem. Isten óvjon!”. Igen, óvott, s újra és újra összehozott minket. Már magyarországi tartózkodásom során lehetővé tette, hogy Ruth meghívására kis családommal az angliai Yorkban részt vehessünk az európai női fórumon, majd a budapesti fórumon, 1994-ben. Ezen részt vettek magyar nőtestvérek is, az ő hívására és közbenjárására. Erdélyből Soós Noémi, itthonról Dr. Pásztor Jánosné, Karsay Eszter, Vörös Éva, evangélikus részről Pintér Márta és Keveházi Klára. Egészen a múlt évi találkozásunkig, amire Bázelben került sor, többször meglátogattuk egymást. Mindig nagy érdeklődéssel kérdezgetett a magyarországi, kárpát-medencei női munkáról. Megragadó volt az a figyelem, amit az ortodox spiritualitásnak szentelt élete utolsó két évtizedében. Ebben talán az is motiválta, hogy fivére a sztálingrádi csatában halt hősi halált. Sírja felkutatásáért sokat tett, s többször megfordult a messzi nyírfás tájakon. Neki köszönhettük azt is, hogy férjem, a Magyar Rádiónál, a református adásokban végzett szolgálata idején, 2000-ben, amikor rendkívüli alkalomként Kálvin genfi templomából közvetíthette a jubileumi istentiszteletet Tőkés László püspök úr igehirdetésével és Orbán Viktor miniszterelnök úr köszöntő beszédével, rádiós munkatársakkal együtt egy bázeli protestáns otthonban, az El Roi-ban szállhattunk meg. Itt mi egy hónapon át szolgálhattunk is.
Azt gondolom, hogy Ruth Epting tiszteletes asszony, bázeli lelkésznő gazdag életének ez csak egy cseppnyi tükre. Sokan, sokféleképpen nyertek áldást áldott életéből.

Soli Deo Gloria!

 

 

Joomla templates by a4joomla