• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Engedni a Lélek hívásának

2016. október 31., hétfő

Együtt emlékeztek a reformációra Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházai október 30-án és 31-én Budapesten: hálát adtak a reformáció tüzében megtisztított egyházért, sákramentumokért, a nemzeti nyelvű igehirdetésért, Bibliáért és oktatásért is.

Az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben október 30-án tartott hálaadó istentiszteleten azért könyörögtek, hogy Isten Szentlelke oszlasson el ma is minden tévedést, és óvja meg a szentségtelen és üres élettől népét, hogy az hűséges szolgának bizonyulhasson.

„Isten népe élő hitű, a Szentlélek által megelevenített nép, akik nyomorúságuk ellenére is megbízhatóak, hitelesek szolgálatukban, az evangélium hirdetésében” – mondta igehirdetésében Steinbach József református püspök a 2Kor 3,4–8 alapján. „Isten népe Jézus Krisztus által bízik Istenben. Jó olyan korban hallani ezt, amelyben az élet minden szintjén eluralkodott a bizalmi válság, ahol először mindig a kritika szólal meg, ahol a gyanakvás az általános magatartás. Egyvalaki biztosan van, akiben bízhatunk, Áprily Lajos szavaival: egyetlen tornyos sziklaszál, az élő Isten, akibe kapaszkodhatunk, akire építhetünk, aki irányt mutat – ha ő velünk, kicsoda ellenünk?” – tette fel a kérdést a MEÖT elnöke, és hozzátette: az Igére figyelésben a Szentlélek eleveníti, nyitja meg a holt betűt, így lesz az Isten szavává, amely vezet, vigasztal, bátorít.

A betű önmagában ölni képes fegyver: csak akkor éltet, ha Isten megnyitja azt, és megeleveníti általa népét. „Mi, az Ige mai felekezetei valljuk az igehirdetés, a bizonyságtétel csodáját, hogy az az élő Isten szívtől szívig jutó szava lehet, amely megeleveníti azt, aki hallgatja. A hívő ember megelevenedik a megtérésben, a megszentelődés folyamatában pedig maga Krisztus növekszik benne” – mondta Steinbach József, és hozzátette: élő egyházra van szükségünk, nem minél nagyobb intézményrendszerre, mert az Ige élő és ható, és az emberek ma is várják, hogy Isten megszólítsa őket. A püspök figyelmeztetett: Isten népének prófétai küldetése, hogy intsen, de ez az intés sosem lehet bántó, végképp nem lehet az a célja, hogy öljön. „A Lélek által megelevenített, szolgálatra elhívott és arra alkalmassá formált nép vagyunk, hogy Jézust hirdessük, aki út, igazság, élet, Isten Fia, Megváltó” – jelentette ki az igehirdető.

Steinbach József hangsúlyozta: nem elég a zsenialitás, elengedhetetlenül fontos szolgálatunkban a megbízhatóság, a hitelesség. A Lélek megbízhatóvá tesz: alkalmassá arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk. Mint mondta, az embernek elsősorban nem jótékonyságra, társadalmi igazságosságra, hanem megváltásra, Jézus Krisztusra van szüksége. Erre a szolgálatra, szövetsége szolgálatára ő maga teszi népét alkalmassá: ígéretei olyan valóságosak, mint az úrvacsorai jegyek, a kenyér és a bor, amelyeket az ökumenikus alkalmon ki is szolgáltattak, hogy pecsétjei legyenek a Lélek hívásának.

Az igehirdetés és az úrvacsora után a liturgiában szolgáló egyházi vezetők – Szemerei János evangélikus püspök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, Papp János baptista egyházelnök, Khaled A. László metodista szuperintendens, Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár – a Lélek megelevenítő vezetéséért könyörögtek, hogy Jézus Krisztus népe megbízhatóan képviselhesse az evangéliumot, valamint hálát adtak az egyházért, amely tanúskodhat Megváltójáról. A reformáció ünnepi évére készülve azt kérték, hogy az Úr újítsa meg népét itt, Magyarországon, hogy tapasztalható legyen szolgálatukban a Lélek megelevenítő ereje. 

A nemzeti nyelvű igehirdetés, Biblia és oktatás ajándéka

„Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél"– a 96. zsoltár szavaival köszöntötte az október 31-én, a budapesti Reformációi Emlékparkban tartott ünnepség résztvevőit Fischl Vilmos. Az Október a Reformáció hónapja idei utolsó központi rendezvényén Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke beszéde mondott beszédet.

Történeti visszatekintésének elején Huszár Pál elmondta, hogy bár a protestáns közgondolkodásban Luther Márton és Kálvin János neve merül fel elsőként a reformációval kapcsolatban, de az ő megjelenésük előtt többen is voltak – például assisi Szent Ferenc, John Wicliffe és Husz János –, akik felemelték szavukat a keresztyén egyház krisztusi tanítástól való eltávolodása ellen. A történész Luther Márton életének fontosabb mozzanatait elevenítette fel, hangsúlyozva: „Luther a vég nélküli reformáció folyamatát indította el, hiszen mi is azt valljuk: ecclesia semper reformanda, ami a mi állandó megújulási készségünket is feltételezi."

Az előadó Luther vitatételei közül kiemelte: a bűnt egyedül csak az Isten bocsáthatja meg. A reformátor ezzel kiiktatott mindenféle emberi közvetítést Isten és az ember kapcsolatában, és véget vetett a búcsúcédulák árusításának, amivel magára vonta a pápa haragját. „Az üdvösség útja egyedül az Úristen kegyelme és a Krisztusban való hit által érhető el, így vallotta az egykori ágostonrendi szerzetes Pál apostollal, a Római levél írójával együtt."

Isten adott aztán Luther mellé „védőket", akik segítették, Wartburg várában élhetett, és hozzálátott a Szentírás németre fordításához. A történész hangsúlyozta: Luther azzal, hogy németre fordította a Bibliát, nemcsak vallási értelemben tett nagy szolgálatot, hanem a szépirodalom ügyében is, hiszen megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait. Az előadó párhuzamot vont Károli Gáspár személyével, hiszen ő is ugyanezt tette, amikor 1590-ben magyar nyelvre fordította a teljes Szentírást.

A Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka beszédében kiemelte, hogy a reformáció velejárói a nemzeti nyelvű igehirdetés és a nemzeti nyelvű Biblia. „A magyar nyelvű Bibliát akkor volt értelme kinyomtatni, ha olyan emberek kezébe lehetett adni, akik el tudták azt olvasni" – folytatta Huszár Pál. Ennek felismeréseként alapítottak protestáns iskolákat, indítottak kollégiumokat, ahol nemcsak a leendő lelkészeket nevelték, hanem a leendő polgárokat is. A történész szerint, bár a kolostori iskolák komoly teljesítményt nyújtottak az oktatás terén, de a protestáns iskolák „nyitottabbak voltak", és olyan ismereteket közvetítettek nemzeti nyelven, amelyeket a polgári életben is lehetett hasznosítani.

„Miközben az Úristen kegyelméből emlékezünk a reformációra és hatását élvezzük, van reménységünk arra, hogy az utódaink is érezhessék azt. Ha igazán van értelme az ünneplésünknek, akkor az az Isten iránti hálaadás, az Ő kegyelmének elkérése ahhoz, hogy a jövőben is tudjuk ápolni, gondozni, továbbadni a reformáció értékeit, mert akkor vagyunk igazán Krisztus tanítványai. Mert a missziói parancs – tegyetek tanítvánnyá minden népet –ránk, a 21. századi tanítványokra is érvényes" – zárta előadását Huszár Pál, a zsinat világi elnöke.

Az ünnepség végén a megjelent protestáns egyházak lelkészei áldást mondtak, majd a reformációi emlékműnél egy-egy szál virágot helyeztek el.

 

Bagdán Zsuzsanna – Telepóczki Márta, fotó: Dimény András – Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/12981/

 

 

Joomla templates by a4joomla