• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide7.jpg
  • meot_slide8.jpg
  • meot_slide8b.jpg
  • meot_slide9.jpg
  • meot_slide10.jpg
  • meot_slide11.jpg
  • meot_slide12.jpg
  • meot_slide13.jpg

Összetarthat-e, ami szétválaszt?
A pénz szerepe a demokráciában

 

A demokrácia krízisei és határai
MEÖT mini konferencia 2013.10.9.

Szabó B. András


Amerika története folyamán  először magasabb a kommunizmus elfogadottsága, mint a kongresszusé.  Az elmúlt héten az  Egyesült Államok Kongresszusának bizalmi indexe 1973,  a felmérések kezdete óta a legmélyebb értékét érte el - 10 százalékot.   Legmagasabb a hadseregé, a kis üzleteké, a rendőrségé és az egyházaké. A sort a média, a szakszervezetek, a bankok és a közegészségügy alkotta utolsó csoport zárja, de még ezek is duplája a kongresszus értékének. Az állam minden nélkülözhető alkalmazottját fizetés nélküli szabadságra küldi.  Mindez nem az adósságválság tépázta európai demokráciákban történik, hanem a válságon ma már a gazdasági mutatók alapján túljutott Egyesült Államokban.


A politika határozza-e meg a gazdaságot,  ahogy a kifejlett pénzpiaci kapitalizmus korszakának tapasztalata szólna vagy mégsem?

Az 1989-ben győzedelmeskedő és  egyeduralkodóvá váló szabadpiaci versenyen alapuló kapitalizmus és a többségi képviseleti demokrácia modellje ma több feszültséget rejt, mint negyed százada. Vitaindítóként egy kérdésre szeretnék koncentrálni az elkövetkezőkben: mi tartja össze ma  a társadalmakat és mi a globális gazdasági és politikai rend összetartó ereje?

A mai társadalom egy a történelem folyamán soha nem látott komplexitású rendszerré fejlődött, ami az egyének soha nem látott méretű részvételét feltételezi a mindennapokban. Luhmann rendszerelmélete kiváló kifejezője ennek az állapotnak, ahol az egyes társadalmi alrendszerek jó működésének alapfeltétele a többitől való világos elkülönülés, a a "szakma" és a "szakemberek" megléte. Csak így tudja sajátos szerepét optimálisan betölteni. Ez a valóságot leegyszerűsítő komplexitás-redukció az egyén korlátai miatt is szükséges. Olyan komplex rendszerek működnek, amelyek alapvető javakhoz juttatják a társadalom tagjait, anélkül hogy a rendszerek működésének tudatában kellene lenniük. A nyugdíjjal érkező postás nem hozza magával sem a nyugdíjbiztosítók, mint intézményi befektetők globális befektetési magatartásának legújabb híreit, sem az államadósság és a demográfia jövőbeli kérdéseit. Ugyanígy az orvos receptje sem sokat mond a gyógyszeripar és társadalombiztosítás érdekellentétéről.

A komplex valóság leegyszerűsítése mindig a politika területén jelentette a legnagyobb kísértést és a könnyű átláthatóság hamis ígéretét. A demokrácia, más rendszerekkel összehasonlítva fokozottan kiszolgáltatott a populizmus és a manipuláció kísértésének, mert a hatalom alapfeltétele a választópolgár szavazatának megszerzése. A kísértés fő ellenszere a tájékozott, résztvevő, felelős és félelem nélküli állampolgárok kritikus tömege. Egy ilyen kritikus tömeg megléte nagyban függ a társadalom kohézióján és a polgár ki nem szolgáltatottságán. Mindkettő egyértelműen változik. A pénz az emberi méltóság anyagi feltételének biztosítéka és a kiszolgáltatottság elkerüléséig a kritikus tömeg létrejöttének feltétele. Viszont efelett öncél, ami saját versengő logikájából, a felhalmozás igényéből következően  a társadalom tagjai között különbségek növekedését okozza, amire számos példa van manapság.
AZ EGALITARIÁNUS TÁRSADALMI VISZONYOK NEM A DEMOKRÁCIA FELTÉTELE, DE A KÖZÉP-EURÓPAI RENDSZERVÁLTÁST ÉS AZ EURÓPAI EGYSÉG VÍZIÓJÁT MEGHATÁROZÓ ÉSZAK-NYUGAT EURÓPAI JÓLÉTI DEMOKRÁCIÁNAK FELTÉTELE.

A 21. század hajnala eddig nem látott kihívás ezen demokrácia modell számára. A modell egyedülálló értékét az adja, hogy véleményem szerint, a keresztyén értékeket a legnagyobb mértékben foglalja magában. Ez nem jelenthet hamis felsőbbrendűségtudatot, de a felszabadítás teológia felé megfogalmazott határozott kérdéseket és a végre szemmagasságban folyó párbeszédet igen.

A fejlődő országok  egy részének súlya a 21. század elején határozottan megnőtt és sikeresen integrálódtak a globális pénzpiaci kapitalizmus rendszerébe, annak politikai rendszerének átvétele nélkül. A kérdés, hogy melyik a nyugat értéket hordozó vívmánya: a kapitalizmus, mint a mára a társadalom minden területét meghatározó, a természetet súlyosan kimerítő rendszer, vagy az emberi jogok magas fokának általános érvényesülését adó jóléti demokrácia?

A kérdés eldöntése azon múlik, hogy a sikeres növekedés évtizedei után a stagnálás, a recesszió és a válság feltételei között melyik válik fontossá: a pénz, vagy az emberi jogok? A pénz-e az a végcél, ami képes az emberi közösséget fenntartó és összekötő szerepre az egyes társadalmakban és a globális emberi közösségben vagy az emberi jogok? A növekedés korlátait elérve a csökkenő pénzszerzési lehetőségek a demokráciát kérdőjelezik meg. Demokrácia vagy jólét. Itt válik izgalmassá az egyházak hangja az emberi jogok és az erre épülő demokratikus rend mellett, illetve az EVT 2012-es Sao Paulo-i állásfoglalásában  birodalomként definiált hatalmak ellen. Fontos kiállni a demokrácia mellett, mert a birodalom eszméje a gazdasági bírvágy és a politikai hatalomvágy kettőséből felépülő erőszak, amely birodalmak alkotásának képessége híján kiskirályságot hoz létre, ami a felszabadítási mozgalmak mindenkori antropológiai kockázata.

Annyiban lutheránus pesszimizmussal szeretném zárni ezeket a vitaindító gondolatokat, hogy még egyszer aláhúzzam az ember  erős antropológiai korlátait a bírvágy, a hatalom és az ezekhez való emberi viszony megváltoztathatóságában. A hatalom és a vagyon megosztása olyan egyensúlyi állapotot hozhat, ami az emberi méltóság fenntartását és a participáció képességét tűzheti ki józan céljául, és nem a totális gazdaság illúzióját, vagy a felszabadítás okozta demokrácia és szabadság korlátok elfogadását.          

Mini-konferencia

Demokrácia krízisei és határai


A MEÖT Szociáletikai Bizottsága mini-konferenciát tartott 2013. október 9,-én a MEÖT Tanácstermében „Demokrácia krízisei és határai” címmel. A referátumokat két doktorandusz hallgató tartotta. Sándor Jenő, „Etikai döntések vállalkozások vezetésében. A morális dilemma, mint teológiai probléma” címmel tartott előadást. Szabó András, „Összetarthat-e ami szétválaszt – Pénz szerepe a demokráciában” címmel referált. A miini-konferencia az Egyházak Világtanácsa busani nagygyűlés témáit is feldolgozta részben.

Legyünk szelídekké

2013. május 22., szerda
Forrás: reformatus.hu

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Ez az igei mondat volt annak a Roma Missziói Konzultációnak a mottója, melyet a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában tartottak. A témák között szó volt a szakkollégiumokról és a társadalmi békéről.

A MEÖT május 21-i szociáletikai bizottságának ülése Fischl Vilmos főtitkári köszöntőjével kezdődött. Kiemelte, hogy a romákkal való foglalkozás mindannyiunk felelőssége és feladata. A főtitkár bevezetőjében a konzultáció fő célját is ismertette: „vigye előrébb a cigánymisszió ügyét és a szakemberek töltődjenek, erősödjenek a párbeszéd által."

Tanuljatok meg szelídnek lenni

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet"(Mt 5,5) hangzott el Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós referense áhítatában. Igemagyarázatában kitért arra, hogy a türelmetlenség, az individualizmus, az önzés, a magam ráerőltetése a világra és az önérvényesítés az úr. Mindezekkel szemben áll a boldog mondások lelkülete. „Jézus saját magát a boldogok közé sorolta. Nem magáért élt, mint az önző ember, hanem másokért. Jézus azt mondta, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok" (Mt 11,29) —hívta fel rá a figyelmet Bakay Péter, ahogy arra is, hogy Jézusi lelkülettel, szelíden kell odafordulni a cigányokhoz és nekik is meg kell tanulni, mi az a szelídség. „Oda kell jutni, hogy ők is akarják a lélek gyümölcsét, a szelídséget. Ennek elérésében van az egyik küldetésünk"—zárta le igehirdetését.


Fenntartható megélhetés és integráció

Tartós társadalmi béke címmel tartotta meg előadását Szerafin József, baptista lelkipásztor. „A társadalmi béke eléréséhez mindenkinek kell, hogy jusson valami. Ehhez minden társadalmi csoportnak meg kell találnia a saját megélhetéséi formáját"—fejtegette. Mint mondta, felfordult a társadalom, mesterségesen és természetesen egyaránt, ahogy a falu is felborult, megváltozott. Mindezek miatt van visszaszorulóban az önellátó termelés, és nekünk erre kell választ adnunk. Mottóként a „Jövőben a múlt!" mondatot választotta a baptista lelkész, ami számára azt jelenti, hogy olyan együttélési formákat kell keresni, amik a múltban voltak, de ma már nincsenek. Ezzel erősítené az önellátást.


Az előadó a társadalmi béke másik megvalósítójaként az integrációt jelölte meg. Ha integrálódik két csoport, akkor azok összeadódnak. A lelkipásztor meglátása szerint ez átalakulást és változást is hoz magával, de úgy, hogy közben megőrződik az eredeti is. „Miután az egyházak bizonyos szempontból kívül állnak a társadalmon, -mert egy világnézetet képviselnek és nem csak egy-egy szokást-, ezért fokozott lehetőségük van arra, hogy integráló szerepet vállaljanak. Egy vallásos közösség el tudja érni, hogy abban a csoportban, amire hatást gyakorol, ott életmódváltás legyen, hiszen a hit értékrendre alapuló, személyiséget kinyitó, változásra hajlamossá tevő "—sorolta Szerafin József, aki később ezzel kapcsolatosan nyitott kérdéseket vetett fel. Akik vallásosak, annak a romaközösségben jobbak az osztályzatai, mint másnak, és inkább ők tanulnak tovább? Szebb a házuk tája? Mennyire vállalnak munkát és mennyire tudják megtartani azt? A cigányok felé tett evangelizációs lépések mit jelentenek a magyar társadalom számára, mik a lehetőségek és a felelősségek ezen a területen?


A délelőtt további részében hozzászólások és kérdések következtek. Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy pozitívabb az élete annak, aki hisz. Azon is közösen gondolkodtak, hogy roma programra vagy inkább átfogó programra van-e szükség a társadalomban. Végül arra jutottak, hogy bármelyikről is legyen szó, először kicsiben kell elkezdeni azt, és fokozatosan lépésről lépésére kell építkezni. Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium vezetője hozzászólásában, a résztvevők szerint definiálta a szelídséget. „A felelősség felismerése, mindig a gesztusokon múlik, hogy oda tudunk-e fordulni egymáshoz. Cigány a magyarhoz, magyar a cigányhoz. Vajon mennyire vagyunk előítéletesek mindkét oldalon? Éppen a keresztyén szemlélet tehet minket közössé, ebben lehet mindenkinek saját része, amiért nem üldözik. Itt lehetséges egy olyan közösen teremtett kultúra, aminek mindenki részévé válhat."

Segítségre szorulnak, de segítenek

Péter Mónika, a Miskolci Görög-katolikus Cigány Szakkollégium projektmenedzsmentjében dolgozik, a közösségi szolgálat koordinátora. Ez a közösségi szolgálat a kötelező önkéntes munkát jelenti szakkollégiumokban. Péter Mónika az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat foglalta össze." A hallgatók számára az önkéntes munka nem magától értetődő. Ennek oka, hogy a diákok maguk is segítségre szorulnak. Ahogy megtapasztalják a valósságot, hogy ők is adhatnak abból a segítségből, amit kapnak tőlünk, általában türelmesebbé válnak" —mondta a szakkollégium munkatársa, aki azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy sajnos van, aki ennek ellenére nem érzi magáénak a segítés örömét.


A koordinátor megemlítette, hogy az önkéntes munkával az volt a céljuk, hogy mindenkinek természetessé váljon, segítenek a cigány fiatalok. „Egyetemre bejutott, értelmiségi fiatalok akarnak lenni. Nehéz megtartani őket, mert nagyon sérülékenyek, mindenki hátrányos helyzetből érkezett. Önerőből nem lettek volna képesek arra, hogy eljussanak oda, ahol tartanak. A hit segíthet abban, hogy elhiggyék, nem kell mindenhez anyagi támogatás"—összegezte Péter Mónika, majd azzal zárta előadását, hogy nem kell rögtön a legnagyobb célt elérni, elég kicsiben kezdeni. Ez generálódik majd tovább a saját közösségekben is.

Több mint egy kollégium

Fotókkal illusztrált előadásában a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat létrehozását idézte fel Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) vezetője. Az első kivetített képen az volt látható, ahogy 2010. március 17-én szándéknyilatkozat írtak alá a hálózat alapítására. A szakkollégium fő célja, hogy a felsőoktatásba kerülő cigány fiatalok tanulmányait támogassa és fogja össze őket, befogadó közeget teremtsen számukra. „A diákok számára a korábban tapasztalt személyes figyelem, odafigyelés, már csak azzal, hogy kikerülnek a családból, a középiskola védőburkából, megszűnik. Mi olyan biztonságos befogadó közeget szeretnénk teremteni számukra, ami segíti az elszakadást és egyéni megoldásokat kínál"—hangsúlyozta a WISz vezetője, aki azt is kiemelte, hogy szeretnének újféle minőséget megjeleníteni és ez a keresztény értékrend felajánlása. Ez az egyik, amivel több lesz a szakkollégium, mint egy kollégium.


Ezt követően Uhrin Anikó azt ismertette, milyen elvárásokhoz kötött a Wáli István Cigány Szakkollégiumba való bekerülés. A diák legyen a választott hivatásában magas szintű tudásra törekvő és csoportjában elkötelezett. Magas érzékenységgel bíró, problémák megoldására törekvő, kritikus. A szakkollégium az elitképzés intézménye, hozzáadott értékkel bír a felsőoktatásban megadott tudáshoz képest. Mégsem azt várjuk el, hogy készen lépjenek be a tanulóink az intézménybe. Az alapokat szeretnénk felfedezni benne, azt, amire lehet építeni —vázolta fel a WISz igazgatója, aki beszámolt arról is, hogy már az első felvételi megmutatta, hogy a hallgatók változatos területekről érkeznek, sokfélét tanulnak és jobbára nehéz helyzetéből jövő cigányok vagy részben cigányok. Uhrin Anikó visszaemlékezett az első alkalmakra is, amik minden tanév elején az ismerkedést és összeszokást szolgálják. „A célok mentén szerveződő közösségnek nagy ereje van. Ebben is több a szakkollégium, mint egy hagyományos kollégium"—emelte ki. —„Az alkalmazkodást, az együttélést, együttlakást lehet itt gyakorolni. Nagyon nagy próba ez. Megerősítés, egy lehetőség hogy önmagukat próbálgassák a diákok, de mégis csak védett közegben, egy burokban, amibe vissza tudnak vonulni—tette hozzá, majd arra is kitért, hogy idén egy sorozatot indítottak, amelynek keretén hétköznapi példaképeket látnak vendégül, elsősorban olyan cigányembereket, akikre büszkék lehetünk. Végül arról szólt, hogy a diákok maguk is példaképekké lehetnek, nem csak a saját csoportjukban, hanem a többségi társadalomban is, hiszen nem lehet elmenni mellettük, nem lehet őket általánosítani. Ők is kiemelkedőt nyújtanak.

Fischl Vilmos a minikonferencia zárszavaként a 23 zsoltárt választotta. „ Az Úr az én pásztorom." Ebből kell kiindulnunk nekünk is személyes életünkben, és ezt mondja mindenki, bárhova is tartozik.

 

 


Szöveg: Kováts Annamária, Képek: Sereg Krisztián

Roma Missziói Konzultáció


Cigánymissziói konzultáció
2013. május 21. kedd
MEÖT székház (Budapest, Magyar Tudósok körútja 3.)

A nap témája:
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Mt 5,5)

10,00 –  Főtitkári köszöntés (Fischl Vilmos)
10,05 – Áhítat (Bakay Péter – evangélikus)
10,30 – Előadás: A szelídek jövőképe (Makkai László – görögkatolikus)
11,10 – Korreferátum (Szerafin József – baptista)
11,20 – Hozzászólások
12,00 – Ebéd
12,30 – Wáli István Református Cigány Szakkollégium bemutatása (Uhrin Anikó – református)
13,00 – Kérdések, megbeszélés
13,30 – Igei zárszó (Fischl Vilmos)

Joomla templates by a4joomla