• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide7.jpg
  • meot_slide7b.jpg
  • meot_slide8.jpg
  • meot_slide8b.jpg
  • meot_slide9.jpg

 

 Letölthető Theologia Szemle:  2017/3 pdf

 

Felvidéken mutatták be a Theologiai Szemle ünnepi számát

2017. október 19., csütörtök 

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának folyóiratának a reformáció 500. évfordulója alkalmából összeállított tematikus lapszámát mutatták be október 17-én, először Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, majd Pozsonyban.

A most megjelent jubileumi szám különlegessége, hogy a magyar mellett angolul és németül is olvashatóak benne a publikációk. A lap negyedévente jelenik meg, az egyik rovatot, a Taníts minket Urunkat a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lektorálják, véleményezik. 

Az idén 92 éves Theologiai Szemle történtét Kádár Zsolt, a szerkesztőségi bizottság elnöke ismertette. Elmondta, hogy az első világháború után a trianoni seb okozta fájdalom idejében, református teológusok közösen az evangélikusokkal azon gondolkodtak, hogy a teológiai munka elmélyítése érdekében szükséges lenne egy olyan tudományos fórum elindítására, amely egyrészt megszólalási lehetőséget adna az akkori tudós teológusoknak, másfelől pedig tájékoztatásként szolgálna a majdani olvasóinak, s amely mellesleg reménység szerint eljutna minden magyar nyelven igét hirdető protestáns lelkészhez.

1925-ben Csikes Sándor debreceni professzor Varga Zsigmond professzorral, akikhez kapcsolódott egy soproni evangélikus teológiai professzor, elindították a Theologiai Szemlét, amelyek akkor még az Országos Magyar Református Lelkészegyesület folyóirataként jegyeztek. Elmondta, hogy még az anyagi nehézségek sem gátolták a lap megjelenését, a lelkipásztorok a saját pénzükből tartották el. A Theologiai Szemle hosszú időn keresztül szolgálata a magyar protestantizmusnak a teológiai és tudományos igényét, lehetőséget adva mindenkinek, főleg a lelkészeknek és teológiai tanároknak, hogy ismertessék a legújabb teológiai irodalmat, felfedezéseiket, és kutatási eredményeiket.

A Theológiai Szemle 1944-ig jelent meg, majd a háborús években egy ideig összevont lapszámot vehettek kezükbe az olvasók, vagy körlevél formájában adták közre a publikációkat. 1949-ben betiltották, éppen az 1956-ot követő konszolidációs időszakban indulhatott el ismét a kiadatása, az akkori Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezésének köszönhetően. „A Theologiai Szemlének az élete, a hányattatása, a sokféle nehézsége önmagában is mutatja, hogy mit jelent az Isten kegyelmében bízni, aki nem hagyja el az övéit akkor sem, amikor szorult és nehéz helyzetben voltak és vannak. Hisszük azt, hogy a Theologiai Szemlében megjelent cikkek gazdagítják majd az itteni teológiai munkát is" – mondta Kádár Zsolt.

Bóna Zoltán főszerkesztő a tematikus lapszámmal kapcsolatban elmondta, ebben a klasszikus teológiai diszciplínák mentén vizsgálták meg, hogy hogyan hatott a 16. századi reformáció a Biblia- és társadalom tudományra, a gyakorlati és rendszeres teológiára, valamint a gyakorlati teológia különböző ágaira egészen a liturgikáig és a himnológiáig. Az egyes írásokon keresztül azt is megvizsgálták, hogy a reformáció milyen hatással volt ez az egyes felekezetekre, a református és az evangélikus egyháznak a kialakulásában, de a kisebb egyházak, a baptista, metodista és a pünkösdi egyháznak a létrejöttébe.

„Próbáltunk nagyvonalúak lenni, az adventistáktól is megkérdeztük, hogy miként hatott rájuk a reformáció, de a nyitottságot folytatva a bécsi ortodox főpap, a bécsi metropolita véleményére is kíváncsiak voltunk a reformációval kapcsolatban, de egy nagytekintélyű katolikus teológust is felkértünk" – mondta a főszerkesztő. Hozzátette, az írásokból kiolvasható, hogy a reformációnak nemcsak az egyházban van létjogosultsága, hanem egyfajta feladat is, hogy a reformáció mentén felülvizsgáljuk a mindennapi és mindenkori gyakorlatunkat az egyházban, van-e korrektív szerepe a reformációnak és a református gondolkodásnak, értékrendnek.

A bemutató körút Prágában, Wittenbergben és Bécsben folytatódik.

Forrás: reformata.sk

http://reformatus.hu/mutat/14275/

 

 

Peregrináció a Theologiai Szemle ünnepi számával!

 

 


A 16. századi reformátorok mind az uralkodó (hit)tanokban, mind pedig az abból fakadó (hit)gyakorlatokban érezték a való és a kellő között tátongó űrt és tűrhetetlen feszültséget. Ezek orvoslását pedig nem utópisztikusan a jövőben, hanem realisztikusan a múltban találták meg. Szemük, szellemük, és lelkük látásával az apostolok korát, Krisztus szavát és példáját, az evangélium lényegét kutatták. Felismeréseiket onnan eredeztették. Teológiailag, azon belül krisztológiailag eszmélődtek. Mindezzel kiemelkedő csúcsát adták az olyan teológiai felismeréseknek, amelyek látensen, vagy manifeszten mindig is jelen voltak megmentő/megtartó erejükkel az egyház történetében. Az a tevékenység, amit mi a teológia művelésének nevezünk, hétköznapiságában is ebbe az eszmélődésbe áll be, és így mindig krisztológiai karakterrel bír. A maga szerény eszközivel erre törekszik az immáron 92 éves Theologiai Szemle is.

 
Ez a(z) (ön)tudata bátorította arra, hogy a Reformáció jeles évfordulóján jeles tevékenységre vállalkozzon. Egyrészt egy trilinguis tematikus lapszámmal jelenjen meg, másrészt pedig egy közép-európai peregrinációt szervezzen Komárom – Pozsony – Prága – Drezda – Wittenberg – Bécs – Budapest útvonalon azzal a céllal, hogy e tematikus lapszámot ismertebbé tegye és a házigazda kollégákkal teológiai diskurzust kezdeményezzen a Reformáció princípiumainak aktualitásáról.

A háromnyelvű tematikus lapszám magáért beszél. A peregrinációnkról pedig az alábbi képes beszámoló ad bepillantást. A holtig tanulni vágyó lelkészek dr. Kádár Zsolt szerkesztőbizottsági elnök, Szuhánszky Gábor szerkesztőbizottsági tag, Jakab László olvasó szerkesztő, dr. Fischl Vilmos a lapgazda MEÖT főtitkára és dr. Bóna Zoltán főszerkesztő voltak.


Első állomásunk a Komáromi Selye János Egyetem Teológiai Fakultása volt október 17-én délelőtt. A tantermet a Fakultás vezetői, tisztségviselői, nappalis, távoktatásos és a doktori iskola jelenlévő diákjai, környékbeli lelkészek és érdeklődő sajtósok töltötték meg. A beszélgetésből kiderült, hogy a Szemle, mint forrás és megjelenési lehetőség komoly szereppel bír az intézmény életében, amit ez a látogatás még intenzívebbé tehet konkrétan a tanulmányi munkában, de általában is fontos a Fakultás magyarországi kapcsolatainak sorában. Természetesen diskurzus folyt a Reformáció teológiai és társadalmi örökségéről is.    
 Még aznap este a pozsonyi református gyülekezet szép templomában, és népes érdeklődők körében folytattuk a lap bemutatását a gyülekezet lelkipásztorának – aki a Theologiai Szemlének nemcsak olvasója, hanem rendszeres szerzője is – vendégszeretetét élvezve. Nyilvánvaló, hogy az „írástudó”, de nem teológiai képzettségű hallgatóság érdeklődése külön megtiszteltetés volt számunkra, amely világosan mutatta a „hívek egyetemes papsága” reformátori elvének életszerűségét. Öröm volt számunkra a felvidéki civil szerveződés, név szerint a Szövetség a Közös Célokért érdeklődése Duray Miklós és Hideghéthy Andrea jelenlétében, és online beszámolójukban.
A peregrinációnk jeles állomása volt mind Pozsony, mind Prága a magyar nagykövetségeken tett látogatások okán is, amelyek során nemcsak a nagykövet urak és munkatársaik érdeklődősét, de szíves vendégszeretetét is élveztük. Nyilvánvaló, hogy nem egyházi képviseletben jelentünk meg, de kötetlen beszélgetés formájában napirendre került az a reformátori szellemiség, amely nemcsak a múlt évszázadaiban, hanem a jelen hétköznapjaiban is meghatározó erővel van vagy lehetne jelen nemzetünk magán- és közéletében, s lehetne erő-, remény- és bölcsességforrás egyéni és nemzeti sorskérdéseinkkel való vívódásainkban.

Látogatást tettünk a prágai Károly Egyetem Protestáns Fakultásán is, ahol természetesen átadtuk a tematikus ajándékpéldányokat, azt remélve, hogy az ezzel inspirált diskurzus újabb lendületet ad a magyar és cseh protestáns teológusok közötti évszázados kapcsolatnak. E helyen is fontos megjegyeznünk, hogy mind Luther német, mind pedig Károli magyar bibliafordítását több mint egy évszázaddal megelőzően a Prágában tanuló, majd az üldözések elől Délvidékre menekülő két teológus fordította le és a mai Újvidék déli külvárosát alkotó szerémségi Kamancon – szerbül: Sremska Kamenica, németül: Kemenitz – ki is adta az úgynevezett huszita Bibliát.

Wittenbergbe tartva természetesen megszakítottuk utunkat Drezdában és fejet hajtottunk Luther monumentális szobra előtt, majd természetesen megcsodáltuk a 2. világháborúban szinte a földdel egyenlővé bombázott, 2005-ben pedig eredeti pompájában újjáépített Frauenkirchét.

Wittenbergben az a kiváltság ért bennünket, hogy Lucas Cranach, Luther és több szász fejedelem udvari festője házából átalakított szálláson lakhattunk a város főterén. Tőlünk balra az utca végén tört az ég felé a wittenbergi Vártemplom bástyaszerű tornya, jobbra pedig cirka ugyanolyan távolságra található a valamikori Ágoston rendi kolostor, majd később Luther családi otthona. Nehéz leírni a genius loci felemelő hatását. Ezt az érzést csak fokozta a vártemplom quasi eredetinek tartott kapujának látványa. Vagy amikor Luther sírhelyétől rátekintettünk a vártemplom egyik üvegablakára, amelyről Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther nézett vissza. Vagy, amikor a több száz jeles személyiség Wittenberg házain elhelyezett emléktáblái sorában fölfedeztük Sylvester János nevét és belegondoltunk abba, hogy a 16. században annyi magyar diák volt Wittenbergben, hogy a nagy humanista tanító, Melanchton Fülöp rajtuk keresztül immáron nemcsak Praeceptor Germaniaennak, Németország tanítójának, hanem Praeceptor Hungariaenak is nevezhető. Felejthetetlen élmény volt az „asztali beszélgetések” asztalát látni, de nem jelentett kisebb szellemi provokációt a sok sok Luther által motivált gondolattal való találkozás sem az emlékkiállításon. A német Reformáció fővárosában a Német Protestáns Egyházak (EKD) helyi irodájának munkatársai voltak házigazdáink, s nekik adtuk át a Szemle ünnepi számait. A személyes találkozók sorában lehetőségünk volt továbbá beszélgetni a wittenbergi Luther- kiállítás igazgatójával és a Luther Márton Halle–Wittenberg Egyetem könyvtárának vezetőjével. Természetesen azzal a reménységgel adtuk át a jeles példányokat, hogy ezekben az intézetekben még valós, praktikus funkciót is betöltenek. 

Peregrinációnk csúcspontján e látogatással túljutottunk. Azonban még egy nagyon kedves és nagyon hasznos találkozóra került sor Bécs belvárosában, a református templom gyülekezeti termében, ahol a bécsi magyar reformátusok, evangélikusok és katolikusok ökumenikus közössége, Karvansky Mónika református lelkész vezetésével várt bennünket gazdag vendégséggel és nagy érdeklődéssel. E záró aktuson – hasonlóan az első nap programjaihoz – jelen volt dr. Szentpétery Péter evangélikus teológiai docens is, aki a tematikus szám írásainak fordítását végezte hitvesével együtt. Nagy örömöt jelentett, hogy a beszámolónk után olyan érdeklődés volt e lapszám iránt, amelynek egy részét már csak itthonról, utólagos küldeményként tudtuk teljesíteni.

Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik támogatóan vettek részt e különleges lapszám létrehozásában, a fenti peregrináció megvalósításában, és részt vesznek e lapszám további széleskörű terjesztésében, ezzel elősegítve a 92 éves Theologiai Szemle jövőbeli áldott és áldásos szolgálatát is. Soli Deo Gloria!                             

 

Dr. Bóna Zoltán
főszerkesztő

 

 

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága a Pünkösdi Teológiai Főiskolán

Közel másfél évtizede döntött úgy a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága, hogy a szerkesztési munkát kibővítve igyekszik eleven kapcsolatba kerülni mindazokkal, akik rendszeres olvasói az egyik legrégebbi magyarországi theologia folyóiratnak. Ennek során, amint arról az egyházi sajtóorgánumok rendszeresen beszámoltak a szerkesztői feladatokat végző ökumenikus közösség ellátogatott a határon inneni és határainkon túli egyházi központokba, theologiai fakultásokra, lelkészi közösségekbe, gyülekezetekbe. Fontos, kölcsönös gazdagodást jelentő találkozásokra került sor. Új olvasók, és új szerzők tűntek fel, új észrevételekkel, szempontokkal gyarapodtak a szerkesztők.

A hazai intézménylátogatás során május 11-én a szerkesztőbizottság a budapesti Pünkösdi Teológiai Főiskolára látogatott. A gondosan előkészített program során elsőként az intézmény tanáraival és hallgatóival találkoztak a vendégek, akiket úgyis, mint a szerkesztőbizottság tagja Ungvári Csaba rektor-helyettes köszöntött.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa küldetéséről és működéséről Dr. Fischl Vilmos főtitkár adott tájékoztatást. Külön szólt az Ökumenikus Tanács bizottságaiban folyó munkáról, a Theologiai Szemle megjelentetésének és kiadásának hátteréről.

A Theologiai Szemle történetének és közelmúltbeli szolgálatának állomásairól adott áttekintést Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság elnöke. Elmondta, hogy az egyes egyháztörténeti korszakokban miképpen adta tovább ez a folyóirat a theologia tudományának legfrissebb felismerésit, tájékoztatva, tanítva, inspirálva lelkészeket, tudósokat, híveket, mindazokat, akik számára sokszor szinte az egyetlen elérhető tudományos tárházat jelentették a megjelenő lapszámok. Utalt arra, hogy a szerkesztő bizottság az elmúlt időszakban élve a lehetőséggel olyan fórumokat, konferenciákat is szervez az Ökumenikus Tanács égisze alatt, mely konferenciákon elhangzó előadások képezik a majdan megjelenő lapszámok törzsanyagát.

A szerkesztőbizottság jelenlévő tagjai Háló Gyula baptista lelkész, Kalota József ortodox vikárius, Kodácsy Tamás református lelkész, a Szemléhez fűződő személyes élményeiket is megosztva a hallgatósággal szóltak a lap tudományos értékeiről, a kutatói munkában való kitűnő hasznosíthatóságáról, a theologiai sokoldalúságról, az ökumenicitásról, a szemle jellegből fakadó tájékoztatás igényességéről és változatosságáról.

A Pünkösdi Teológiai Főiskola tanárai, élükön Ungvári Csaba rektor-helyettessel ismertették a főiskola történetét, hivatását, a szakirányú képzések tartalmi vonatkozásait, a hallgatói összetételt, az eredményeket, kihívásokat és megtapasztalt áldásokat. Ez az intézmény, mint mondták a biblikus theologia elmélyült művelése során az Isten és ember viszonyának nagy titkát tudományos igényességgel, a Szentlélek segítségével őszinte szeretetközösségben igyekszik megismerni és megismertetni. A lelkészképzés mellett az intézményben hitoktatói, pasztorálpszichológiai, vezető képzési tanítási egységekben folyik magas színvonalú, nemzetközileg is elismert közös munka, melyben meghatározó szerepet kap a sokszor hiányolt, ám elhagyhatatlan sokszintű és témájú párbeszéd.

A Theologiai Szemléről való élénk párbeszéddel folytatódott a szerkesztők és tanárok eszmecseréje, melyet a szerkesztőbizottság tagjainak munkaértekezlete követett. Itt Bóna Zoltán főszerkesztő ismertette a reformáció 500 évében kiadásra kerülő, három nyelven megjelenő lapszám szerkesztésével kapcsolatos teendőket. A tervek szerint ezzel a lappal indulnak majd reformációs zarándokútra a szerkesztők októberben, hogy egész Wittenbergig vigyék Komáromon, Pozsonyon, Prágán, Bécsen, Drezdán keresztül a mai magyar theologusok tudományát, látását, kutatási eredményeit egy összetett folyamatról, Krisztus földi népe történetének, hitének, cselekedetének mindmáig ható és megelevenítő lelki impulzusáról: a reformációról. 

 

Dr. Kádár Zsolt

Theologiai Szemle Szerkesztőbizottság elnöke

 

„A reformáció nem tért el a hagyománytól” – Konferenciát tartott a Theológiai Szemle


Budapest – A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle Szerkesztőbizottsága a reformáció ötszázadik évében tudományos ülést tartott. Az előadások fókuszában a reformáció kora, valamint annak hatástörténete állt.

Az egyik legrégebben alapított magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat, a Theológiai Szemle, a reformáció kérdéskörét helyezi szeptemberben megjelenő ünnepi számának fókuszába. A szerkesztőbizottság döntése alapján ez a szám a különböző felekezetek teológusainak tanulmányait fogja tartalmazni. A szerkesztők most tudományos ülést tartottak, ahol a szerzők ismertették írásaikat.

A tudományos ülés Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke igei köszöntésével kezdődött. A református püspök Pál apostol Zsidókhoz írt levele alapján a testvéri szeretetre hívta fel a figyelmet, valamint áldást kért a szolgálattevőkre és a tudományos munkára.

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára elmondta, hogy a konferencia anyaga három nyelven, magyarul, angolul és németül fog megjelenni a Theológiai Szemle ünnepi számában. A fordítói munkával a szerkesztőbizottság Szentpétery Pétert, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét bízta meg.

Kádár Zsolt, a Theológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke elmondta, hogy „amikor minden globalizálódik és szekularizálódik, akkor az Isten igéje az, ami áldást ad”. A konferencia levezető elnöke kitért arra is, hogy a szerkesztőbizottság az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyes nyomtatott lapszámokat itthoni és külföldi teológiai intézményekben is bemutassák.

„A reformáció nem tért el a hagyománytól. A reformátorok a tradíciót folytatták” – fogalmazott Karasszon István. A reformáció jelentősége biblika-teológiai szempontból című előadásában a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára elmondta: „Tűnjön föl, hogy a reformáció gondolatai területileg különböző helyen jelentkeztek, de hasonló gondolatokkal.” Az Ószövetségi Tanszék tanszékvezetője megállapította, hogy a reformátoroknál nagy hangsúly került a bibliatanulmányra, a bibliafordításra, az oktatásra és a prédikációra. Karasszon előadásában a prédikációs műfaj változásait érintette, valamint felhívta arra is a figyelmet, hogy a reformátorok eleinte nem írtak dogmatikát. Ezzel kapcsolatban az egyetemi tanár Luthert idézte: „A spekulatív teológia a pokolba, az ördöghöz tartozik.” Karasszon ugyanakkor lényegesnek tartotta, hogy ebben a korban hitvallási iratok születtek, „amik nevelnek, valamint meghatározzák a liturgiát és az egyházfegyelmet”. A református oktató a Szentírás önmagát magyarázza (sui ipsius interpres) elvet ismertette. A reformáció korában több műnek is az a címe, hogy Loci communes, mely írások „a hittételek bizonyító helyeit gyűjtötték össze, abban a meggyőződésben, hogy a Szentírás önmagát magyarázza”.

Száz éve így emlékeztek eleink a 16. századi reformációra címmel Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója tartott előadást. A történész elmondta, hogy 1914 előtt az evangélikusok lélekszáma úgy haladta meg az egymillió főt, hogy abba nem számolták bele a hozzávetőlegesen kétszázötvenezer fős erdélyi szász egyház tagjait. A korszakkal kapcsolatban Czente Miklós kiemelte, hogy mind az előkészületet, mind az ünnepet beárnyékolta az első világháború. „Ugyanakkor így is voltak központi és gyülekezeti ünnepek. Az Evangélikus Egyházkerületek ünnepségeket szerveztek, az iskolák, egyesületek külön-külön is megszervezték a maguk reformációi ünnepségeit” – fogalmazott. A történész elmondta, hogy a négyszázadik évfordulóra számos kiadvány megjelent, többek között a Masznyik Endre által szerkesztett hatkötetes Luther kiadás, valamint egyháztörténeti munkák és irodalmi kötet is. 1917. október 31-én a budapesti városházán tartották meg a református és evangélikus felekezetek közösen a központi ünnepséget. Itt többek között Kapi Béla volt a szónok, aki Mit adott a reformáció az emberiségnek? címmel tartott előadást.

„Miközben a reformáció igyekszik visszaállítani az ige helyét a kultuszba, addig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a homiletikai törekvéseket meghatározza az adott kor” – fogalmazott A Reformáció jelentősége – homiletikai szempontból címmel tartott előadásában Kocsev Miklós. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Gyakorlati Teológia Tanszékének tanszékvezető professzora elmondta, hogy a reformátorok homiletikai felvetései a kor kérdéseire igyekeztek választ adni. „A reformáció célja, hogy fókuszáljon a személyes Isten megismerésére. A szubjektummal való foglalkozás, a szubjektum felelősségvállalása hangsúlyossá válik. Ilyen értelemben a protestantizmus kultúrtörténeti lépcsőnek is tekinthető” – mondta a dékánhelyettes. Az előadó kijelentette: „A reformátorok nagy lépése az, hogy a homiletikában ismét »szóba hozzák Istent«, mégpedig úgy, hogy az Isten megszólítsa a kor emberét. Aminek lesz egy különös lecsapódása is, nevezetesen hogy az igehirdetés »szakramentalizálódik«, tehát szentség-értékűvé válik.”

A reformáció jelentősége társadalometikai szempontból címmel Mészáros Kálmán tartott előadást. A Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára a reformáció előzményeit bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháztörténelem egyes korszakaiban nyomon követhető, hogy az egyházi torzulást többször is igyekeztek korrigálni. Ezt egészen Nagy Konstantintól, a keleti és nyugati egyházszakadáson át a huszita mozgalmon keresztül, a lutheri reformációig mutatta be vázlatosan az előadó. „Luther idején egész Európa nyugtalan volt” – mondta a történész. Mészáros beszélt arról is, hogy „a reformáció időszaka nem ébredési mozgalom volt, hanem annak a jele, hogy a földesúr határozta meg a felekezeti hovatartozást”. Kitért a reformáció népi irányzatára is, valamint ismertette, hogy az anabaptisták ellen milyen üldözést hajtott végre a keresztény Európa.

„A humanizmus és a reformáció kart-karba öltve járt. Ez a nyelv szempontjából is lényeges” – mondta Fekete Csaba, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tudományos munkatársa. A reformáció jelentősége himnológiai szempontból címmel tartott beszámolójában az előadó kitért arra, hogy a gyülekezeti énekhez az egyes felekezeteknek milyen viszonyuk volt. Fekete Csaba elmondta, hogy a protestantizmusban nemcsak a liturgia hivatalos nyelvén szólalhatott meg a Biblia üzenete, hanem a vallásos költészetben és a népénekben is. A tudományos munkatárs 16–17. századi énekek bemutatásán és sajátosságain keresztül tárta fel a reformáció korának színes énekkincsét, valamint érintette azt is, hogy a vizsgált időszakban az énekek többsége imádság volt. Az előadó elmondta, hogy a 20–21. századi énekekből pont az imádság jelleget hiányolja, hiszen ennek van hitet erősítő szerepe.

A Theológiai Szemle szerkesztőbizottsága által szervezett konferencia előadásainak írott változata a szeptemberben megjelenő ünnepi számban lesz majd olvasható. A reformációi számban olvasható lesz még Reuss András professzor emeritus A Reformáció jelentősége rendszeres teológiai szempontból című tanulmánya is.


Forrás: http://www.evangelikus.hu/1705-theologiai-szemle
Szöveg és fotó: Galambos Ádám

 

M E G H Í V Ó

Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle Szerkesztő Bizottsága a reformáció 500. évében tudományos ülést tart.

Időpont: 2017. május 4., csütörtök 10:00-12:30 

Helyszín: MEÖT Székház (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.)

Plakát és program megtekintése/letöltése: pdf, docx

Előadásvázlatok letöltés: docx

 

 

Kolozsvárra is gondoltak

 



azok, akik az 1920-évek elején átérezték a trianoni tragédiát szellemi, lelki és intézményi szempontból is tetéző elszigeteltség veszélyét református/protestáns szempontból is. Elsősorban Csikesz Sándor debreceni teológusra gondolhatunk, aki 1925-ben életre hívta a Theologiai Szemlét, s az első számoktól kezdődően nem csak a soproni evangélikus teológusokat hívta meg a munkába, hanem azokat a református kollégáit is, akik Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, vagy éppen az Őrvidéken „kerültek idegen országba.” Az idén tízedik X-ébe lépett Theologiai Szemle alapításától kezdve remélte, hogy a szent tudományok iránt érdeklődők fontos forrásként tekintenek hasábjaira „a határon innen és túl”, és természetesen mindig örömmel fogadta, ha „határon túli” teológusokat is köszönthetett a szerzők között.

A negyedévente megjelenő folyóirat ennek a szellemiségnek a jegyében szervezett az elmúlt másfél évtizedben úgynevezett „kihelyezett” szerkesztőbizottsági üléseket, amelyek sorából nem hiányoztak a határon-túli intézmények, egyházi központok, illetve gyülekezetek sem. Így jutottunk el Bécsbe (sic), Komáromba, Kassára, Beregszászba, Nagyváradra, Bácsfeketehegyre és most, a Pünkösdöt követő héten a kincses Kolozsvárra.
A kétnapos látogatásunk során az Erdélyi Református Egyházkerület és a Protestáns Teológiai Intézet képviselői voltak segítségünkre, amelyért ezúton is hálás köszönetet mondunk. Az ökumenikus szerkesztőbizottság/delegáció tagjai: dr. Kádár Zsolt, Jakab László, dr. Bóna Zoltán református; dr. Fischl Vilmos evangélikus; Háló Gyula baptista; és Szuhánszky Gábor metodista lelkészek „ökumenikus séta” keretében látogatták meg a református, evangélikus, unitárius, baptista és római katolikus egyházközségeket s találkoztak az egyházkerületek, a gyülekezetek püspökeivel és vezető lelkipásztoraival.
A konkrét, nyilvános szerkesztőbizottsági ülésre a Protestáns Teológiai Intézet impozáns dísztermében került sor az intézet református, evangélikus és unitárius tanárai és diákjai jelenlétében. Az óráikat feláldozó tanároknak ezúton is hálás köszönetet mondunk.  A bizottság tagjai a Theologiai Szemle elvi és a szerkesztési szempontjainak bemutatása után buzdították a jelenlévőket könyvismertetések, tanulmányok, közfigyelemre méltó beszédek közlésére. Nem utolsósorban hívták fel a figyelmet arra, hogy a Theologiai Szemle, mint a Tudományos Művek Tárában regisztrált szakfolyóirat a tudományos fokozatok megszerzésének, valamint az intézmények akkreditálásának folyamatában kreditszerző publikálásra is minősített periodika.

 

Dr. Bóna Zoltán

 

 

A Theologiai Szemle Lapszámai 1925-2009 pdf formátumban:

Tovább az oldalra

 

A Theologiai Szemle Repertóriuma 1991-2009

 

A Theologiai Szemle Repertóriuma 1991-2004

A Theologiai Szemle Repertóriuma 2005-2009

 

Joomla templates by a4joomla