• fruits.gif
  • meot_slide.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide8.jpg

Törökország: iszlám és magyarbarátság

Hóvári János előadása

A bizottság idei, április 19-i nyílt ülésének vendége dr. Hóvári János turkológus, korábbi tel-avivi, kuvaiti és ankarai nagykövet, a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend főtisztje, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megbízott óraadója és a Károli Gáspár Református Egyetem docense, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója, az ismert Törökország-szakértő volt. 

Bevezetésül elmondotta: Törökország sok szempontból érdekes, kapcsolataink a törökökkel sokkal régebbiek és mélyebbek annál, mint hogy csak a XVI-XVII. századi harcokra gondoljunk. Török népekkel, az onogurokkal és kelet-európiai törökökkel együtt jöttek őseink Közép-Ázsiából. A török és a finn nyelv között is felfedezhető rokonság, amely az uráli és az altáji nyelvcsalád közötti ősi szálakat idézik. A törökök a magyarokat nyelvtestvéreknek tekintik. A XVI-XVII. századi ill. korábbi hadakozásaink „nem hatják meg őket”, hiszen annyi mindenkivel háborúztak. A magyarokat a török társadalom mindegyik rétege kedveli. Úgy érzik, hogy az európai népek lenézik őket, a magyarok és a lengyelek viszont nem.

Törökország jelentős erőközpont lett az elmúlt húsz-harminc évben, valamiféle átmenet közép- és nagyhatalom között. 780.580 négyzetkilométeren 86 millió lakos él, akiknek átlagéletkora jelenleg közel 30 év. A lakosság 2050-re várhatóan eléri a százmilliót. Törökország globális tényező, a húsz legfejlettebb gazdaság között van, jelenleg a 14-15. helyen. Acélgyártásban Németországgal és Oroszországgal versenyben, paradicsomtermelésben negyedik-ötödik, szőlő- (és bor) termelésben a hetedik helyen áll a világranglistán. A török gazdaság hatósugara Közép-Európáig tart. Hadseregük a NATO-ban a második, 6-700 ezer katonával. A modernizálódásban az Osztrák-Magyar Monarchiának majd Magyarországnak jelentős szerepe volt, a két világháború között háromezer magyar élt Ankarában.

A török népek (török, azeri, kazak, kirgiz, csuvas stb.) kb. 250 millióan vannak, 90 százalékban muszlimok, de a gagauzok Moldáviában és Romániában keresztények, a lengyelországi és litvániai karaim tatárok zsidók, és vannak buddhista török népcsoportok is. A kazakok, kirgizek nomádok, akik a körülmények folytán sajátos pragmatizmussal viszonyultak az iszlámhoz, például a nőket az ő világukban eleve nem lehetett úgy elnyomni, mint a letelepedett népeknél. Az első világháború után a görögöket és a törököket kölcsönösen kitelepítették, ma a görögök kb. százezren lehetnek Törökországban. A törökök többségének el kellett menekülnie a Balkánról, ma tíz millióan balkáni eredetűek. Az 1920-as sèvres-i béke szerint Ankara körül százezer négyzetkilométer maradt volna meg Törökországból. A kurdok ekkor még együtt harcoltak a törökökkel. Azerbajdzsán területén 1917 óta jelentős, százezer fős hadsereg állomásozott, amely később Musztafa Kemal, a gallipoli győző (1915-16) vezetésével az ellenállás fő ereje lett a szultáni udvar megalkuvásával szemben, és a tábornok Kelet-Anatóliában 1919-ben átvette a hatalmat. Az ekkor Izmirben partra szállt görögöket, akik Ankarát el akarták foglalni, 1922 végére kiűzték. A szultánt 1922-ben politikai, 1923-ban vallási hatalmától is megfosztották. 1923-ban Lausanne-ban az antantnál, vagyis a briteknél elérték a sèvres-i béke revízióját, így nagyjából az etnikai határok szerinti területet kaptak. Kemal, a későbbi Atatürk (1881-1938) Thesszalonikiben született, ruméliai családban, az itteni lakosság jelentős mértékben europaizálódott, főleg a város nagy számú zsidó lakosságának köszönhetően. Az ifjútörökök mozgalma már 1909-ben megdöntötte Abdulhamid szultán diktatórikus uralmát. (Ami a török tisztikart illeti, nem vették komolyan az iszlám alkoholtilalmát.)

A nyugatosodott muszlim közegben a nők jogait is sokkal inkább tiszteletben tartották, minél gazdagabb volt egy család, annál szabadabb, szemben a szegényebb, elmaradottabb vidékekkel. Az ifjú törökök szekuláris államot akartak, de az ellenzők is sokan voltak: miért járjanak a nők is iskolába, miért kellene bevezetni az európai családjogot, miért az angolt és a franciát tanulják idegen nyelvként az arab helyett? 

A szultanátus és a kalifátus megszűnésével a vallásosság a magánélet kérdésévé lett, érvényét veszítette például az iszlám családjognak az az eleme is, hogy a férj halála esetén, ha nincs fiúgyermek, akkor csak a férj fiútestvére örökölhet, bevezették a latin betűs írást, államosították az egyházi, vallási javakat, megfelelő katonai-rendőri erővel. A társadalom persze továbbra is megosztott volt. A kemalista értelmiség 2002-ig kitartott a hatalomban, a hadsereg őrizte az atatürki berendezkedést, ezért többször is puccsot hajtott végre. A kemalizmus „az első nagy pofont” az 1950-es években szenvedte el, amikor részben visszaállították az egyházi iskolákat. Tisztiiskolába ugyanakkor rendszeres mecsetlátogatót nem vettek fel. A jelenleg kormánypárt, az Igazság és Újjászületés Pártja (AKP) 2001-ben iszlamista mozgalmak egyesítéséből született, a kurdokat is 60-70 százalékban megnyerte magának. A 2017. április 19-én az elnöki rendszer bevezetéséről tartott népszavazás eredménye (51,4 százalék igen, 48,6 százalék nem) is világosan mutatta a korábbi megosztottságot. A nagyvárosokban és a tengerparton, továbbá a kurdoknál a nemek, Anatóliában az igenek kerültek többségbe. Utóbbi területen az átlagos gyerekszám négy-öt, ezzel szemben az európaizálódott népességnél csak kettő-három. Erdogan elnök persze arra szólítja fel a törököket, Nyugat-Európában is, hogy öt gyerek legyen minden családban. Nagy kérdés persze az iszlám szerepe a jövőben, hiszen ebből nőtt ki a török kultúra, és az utóbbi években erősödik a nyugat-ellenes retorika. A nép megosztott, a népszavazáson csekély többséggel győztek az igenek. Erdogan alatt mindenesetre a gazdaság a 2008-as válságig növekedett, de jelenleg pang, szükség lenne tőkére és új technológiákra, ezt döntően Nyugat-Európából, azon belül is Németországból várhatják.

Kérdésekre válaszolva Hóvári János elmondotta, hogy a keresztények helyzete többé-kevésbé jónak mondható, és Erdogan alatt javult. A nem muszlimok a lakosság egy százalékát sem teszik ki, ezért nem jelentenek veszélyt az államra. A kereszténység erősödik, főleg Isztambulban, az örmények helyzete is javult, két-háromszázezren lehetnek, de valójában többen, csak kifelé nem mutatják. Az örmények és a szír keresztények Kelet-Anatóliában templomokat is visszakaptak. Ugyanakkor Ankarában nem adnak engedélyt a nunciatúrának új templom építésére. Isztambulban a katolikus közösségben csángó szerzetes misézik törökül, és egyesített protestáns gyülekezet is működik. Az Újszövetséget Vendel János (1894-1971) jezsuita szerzetes fordította törökre az 1940-50-es években. A törökök nem sokat tudnak a keresztény világról, az oktatásban nem kap kiemelt szerepet. A kemalisták a klasszikus európai kultúra megismertetésére törekedtek, így fordította Azra Erhat (1915-1982), akinek egy időben magyar férje volt, Homéroszt törökre. A protestánsok kevesen vannak, az 1820-as években jöttek például az USA-ból az evangéliumi keresztények, akik misszionáriusaik révén többnyire a keleti keresztényeket nyerték meg a protestantizmusnak. Muszlimokat nem téríthettek. Ők alapították a legtöbb közel-keleti amerikai egyetemet (Kairó, Damaszkusz, Bejrút stb), Isztambulban pedig a Robert College-t, amely ma a Boszporusz Egyetem nevet viseli.

Magyarország a törökök világában leginkább az Estergon kalesi kezdetű, még Kelet-Anatóliában is tudott népdal nyomán is ismerős, amelyben egy katona siratja a szerelmét. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a török-magyar viszony értékelésénél ajánlott és szükséges az árnyalt megközelítés. A törökök felfogása szerint ők annakidején segítettek a magyaroknak a Habsburgok ellenében, amely az Erdélyi Fejedelemségre nézve többé-kevésbé igaz is volt. A művelt törökök jól tudják, hogy a török hódoltsági területen szabadon terjedt az új hit, különösen a kálvini tanok. Ebből úgy gondolják, hogy az Oszmán Birodalmat a vallási liberalizmus jellemezte. Ez azonban csak nagy fenntartásokkal fogadható el.

A 2016. július 16-i puccskísérletről elmondta, hogy a török kormányzat Fethullah Gülen hitszónokot és követőit vádolja vele. A gülenisták az iszlám „jezsuitái” Törökországban, magasan képzettek, nyelveket beszélnek. A puccs hátterében azonban ott volt a kemalista tisztek kétségbeesettsége is, régi befolyásuk elvesztése miatt. Jelenleg a tábornokok fele, mintegy 150 van börtönben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a NATO-tag Törökországból számos tiszt kért politikai menedékjogot más tagállamokban.

A magyar Erdelhun (magyarul=Erdély hun)testvérek Atatürk közeli barátai voltak. Rüstü Erdelhun (1894-1983) tábornok a koreai háborúban harcoló közel tízezer török katona parancsnoka volt. Katonái helytállásának is köszönhetően lett Törökország a NATO tagja. Rüstü Erdelhun később vezérkari főnök lett, de 1960-ban puccsal elmozdították. 

Ami a magyar-török kapcsolatok jelenét és jövőjét illeti, az irántunk tanúsított szimpátiát jó értelemben ki kellene használnunk, távolabbi térségekben is, hiszen a török televíziót más országokban is sokan nézik. Hóvári János elmondta, hogy hazánknak sokkal nagyobb a politikai súlya Ankarában, mint ami országunk nagyságából következne. Jó érzés volt ezt érzékelnie. De a világ gyorsan változik s a magyar érdekek törökországi érvényesítéséhez sajátos ismeretekre van szükség. A török diákok, oktatók az Erasmus-ösztöndíjat leggyakrabban Lengyelországban és nálunk veszik igénybe. Sajnos jelenleg nem tudunk olyan mértékben Törökország részére technológiával és szakemberekkel szolgálni, mint amire az 1920-30-as és az 1970-80-as években képesek voltunk. 

Az utolsó kérdés az EU-tagságra és ennek kapcsán a halálbüntetésre vonatkozott. A tagság a volt nagykövet szerint a következő néhány évre lekerül a napirendről. Az EU-tagság nem à la carte, mint számos török vezető gondolja. Törökország sok dologban nem felel meg a feltételeknek és egyes területeken igazán nem is akar, ilyenek például az emberi jogok, a nyugati típusú vallásszabadság kérdése is, de emellett a versenytől is félnek. Közép-Európának Törökország EU-tagsága érdekében áll, mert egy hatalmas piac nyílna meg a térség előtt. A halálbüntetést pedig úgy tűnik, hogy Törökországban be fogják vezetni, de az USA számos államában is gyakorolják: így ez bonyolult kérdés 21. századi világunkban. 

*

Törökország helyzete mindenképpen különleges az iszlám világon belül. A legutóbbi időkig úgy tűnhetett, hogy ha nehezebben is, de az iszlám világban is megvalósítható állam és egyház/vallás szétválasztása. Jó volt hallani, hogy az utóbbi időben javult a keresztények helyzete, de bizonyos hírek alapján úgy tűnik, hogy a vallásszabadság tekintetében lenne még mit javítani. Az elmúl két évben pedig Törökország különösen is a menekült- illetve bevándorlási hullámmal kapcsolatban állandóan szerepel a hírekben. Az Európai Uniónak és egész Európának jól felfogott érdeke az ország stabilitása. (Szíriáé és Líbiáé stb. is az lett volna.) Ami minket illet, Mohács és a másfél évszázados megszállás nem fog megszépülni, de az árnyalt(abb) megközelítés mindenképpen ajánlott. A „védelmező” Habsburgok és a „szövetséges”, „keresztény” Európa időnként többet ártott, mint az „ellenséges” törökök. Rákóczi befogadása óta azonban baráti lett a viszony a Fényes Portával, amelyet, mint láthattuk, török részről (sokkal) jobban hangsúlyoznak, és amelynek folytatására, erősítésére kell törekedni. Nagyon köszönjük Hóvári János nagykövet úrnak, hogy Törökország kiváló ismerőjeként a rendelkezésre álló idő alatt ilyen alapos, továbbgondolásra ösztönző eligazítást kaphattunk tőle.

Szentpétery Péter

 

Aktuális kérdések Törökországról – Hóvári János tartott előadást a MEÖT-ben


Szöveg és fotó: Galambos Ádám

Budapest – Dr. Hóvári János volt ankarai nagykövet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, Törökország Európa és Ázsia határán és ennek vallási, politikai és nemzetközi háttere – a vallásszabadság kérdése címmel tartott előadást a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában. 


A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Vallásközi és Dialógus Bizottsága ismételten egy izgalmas és aktuális kérdéseket taglaló nyilvános előadást szervezett. A sajtóban Törökországról sok szó esik, különböző megvilágításból láthatjuk a török bel- és külpolitika alakulását. Ezért is fontos, hogy dr. Hóvári János volt nagykövet bevezethette a jelenlévőket a mai Törökország gondolkodásába.

Törökország régen és ma, avagy török–magyar két jó barát?

A volt ankarai nagykövet történeti bevezetésében a török–magyar kapcsolatokról beszélt. „A törököknek a magyar egy nyelv-testvér, közös világból kinőtt nép, ezért szimpátiával tekintenek Magyarországra, a magyarokra” – fogalmazott Hóvári. Az előadó kitért arra, hogy ez a szimpátia nyelvi- és antropológiai szálakra vezethető vissza, valamint arra, hogy a törökök azt gondolják, hogy az európai és nyugati népek lenézik őket, egyedül a magyarok és lengyelek nem. A törökök magyar szeretetével kapcsolatban a volt nagykövet arról is beszélt, hogy ez gazdasági tényező is, számos kulturális, oktatási és tudományos együttműködés jött létre a két ország között.

 

 A fejlődő Törökország

„Törökország az elmúlt húsz-harminc évben erőközpont lett. Nem nagyhatalom, de több mint középhatalom” – mondta az ország gazdasági pozíciójával kapcsolatban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Törökország ma tagja a húsz legnagyobb gazdaságával rendelkező országnak, acélgyártásban versenyben van Oroszországgal és Németországgal.

A volt nagykövet hangsúlyozta, hogy nem csak gazdasági folyamatokban számít erős országnak Törökország, hanem népességét tekintve is kedvező adatokkal rendelkezik: „A 86 millió lakosú ország átlagéletkora 27-28 év, azaz a lakosság nagyon fiatal” – fogalmazott. A demográfiai adatokkal kapcsolatban az előadó elmondta, hogy az előrejelzések alapján a török lakosság száma 2050-re elérheti a 100 millió főt.

Ennek fényében nem csoda, ha Hóvári mint „globális tényező” beszélt Törökországról, mely „gazdaságilag és katonailag olyan ország, aminek kisugárzása túlmutat a határán”.

 

 

Vallási élet Törökországban

 „A törökség 90 százaléka az iszlámhoz kötődik” – mondta az előadó. Vannak még keresztények, zsidók, buddhisták is, de számuk elenyésző. Hóvári János kitért arra, hogy a társadalom egy része posztszovjet vallási felfogást képvisel: erősen szekularizált vallási újjáépülés jellemző rájuk, ami azt jelenti, hogy próbálják az összhangot megtalálni a szekularizáció, a modernizmus és az iszlám között.

A volt nagykövet elmondta, hogy a keresztényeket a mai rezsim megtűri, nem üldözi őket, viszont a nyilvános, direkt térítést nem engedélyezi nekik. Az örmények visszakapták templomaikat, könyvtárat alapíthattak, a szír keresztények is gyakorolhatják vallásukat. „Protestánsok alapvetően családi alapon vannak Törökországban, egyesített protestáns közösséget képeznek” – mondta.

A szekuláris Törökország, avagy Mustafa Kemal Atatürk

Vissza kell tekintenünk a múltra ahhoz, hogy megértsük a mai Törökországot – ez derült ki akkor, amikor az Erdoğan által képviselt politikáról beszélt Hóvári János. Mustafa Kemal Atatürk (1881 – 1938) szekuláris államra törekedett, számos nyugati mintát átemelt, az ifjú törökök modernizálódó, európaizálódó ideológiáját ismerte meg és hirdette. Mustafa Kemal Atatürk azt mondta, hogy az iszlám magánélet kérdése, míg Törökország szekuláris ország. Ennek értelmében egy nem iszlám-, hanem világi alapú Török államot hozott létre. Bevezette a latin betűt, iszlám intézmények vagyonait államosította, iskolákat épített, az oktatást fejlesztette. Intézkedéseivel megteremtette a kemalista értelmiséget, melynek hatása nemcsak tartós lett, hanem egészen 2002-ig erős politikai erőt képezett.

 

 

 

Recep Tayyip Erdoğan és a ma kérdései

Az 1950-es évektől a kemalista politika bár enyhült, mégis erős politikai erővel bírt. A hadsereg tagjai csak kemalisták lehettek. Bár az iszlám szervezetek egy része visszakapta ingatlanjait, de teljes szabadságban nem részesültek.

A fordulat 2002-ben történt, amikor Recep Tayyip Erdoğan által alapított Igazság és Felemelkedés Pártja – aki a választást megelőzően egyesítette a különböző ellenzéki mozgalmakat, és a kurdokkal új párbeszédet kezdett – megnyerte a választásokat. „Az iszlám összeköt bennünket” – erdoğani politika mentén alakuló politika mellé a fiatal szavazók is odaálltak.

A mai helyzetet még meghatározza a kemalista eszméken alapuló alkotmány, de Erdoğan célja, hogy új alkotmány legyen. 

„Az új Törökország egyik fő eleme az iszlámhoz való kötődés lesz. Gazdasági alapja megvan ehhez, hiszen gazdaságilag olyan tényező, hogy ezt véghez tudja vinni” – mondta Hóvári János. Az előadó ugyanakkor kitért arra is, hogy a reiszlamizáció kérdésében az ország megoszlik, így kérdés, hogy ezek a folyamatok mennyire tarthatók politikai mederben.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Vallásközi és Dialógus Bizottsága által szervezett előadáson kérdések feltevésére is lehetőség volt.


Forrás: http://www.evangelikus.hu/hovari-janos-meot

 

Nyílt bizottsági ülés

Kedves Testvérek!

Törökország szerepe Európa és Ázsia határán napjainkban egyre inkább felértékelődik. A túlnyomórészt muszlim országban keresztények és zsidók is élnek. Az együttélés konfliktusokkal és feszültséggel is jár. Ezekben és az országgal, Európához való viszonyával kapcsolatos egyéb kérdésekben is segít eligazodni az előadás. 

Meghívott előadónk: Dr. Hóvári János, volt ankarai nagykövet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, aki „Törökország Európa és Ázsia határán és ennek vallási, politikai és nemzetközi háttere – a vallásszabadság kérdése” címmel tart előadást.

Tisztelettel hívjuk és várjuk nyílt bizottsági ülésünkre, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi és Dialógus Bizottsága szervez 2017. április 19-én, szerdán 10:30-tól a MEÖT Székház (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) első emeleti Tanácstermében.

 

Dr. Fischl Vilmos

főtitkár

Plakát letöltése: pdf

 

Látogatás a Krisna-völgyben


Somogyvámos – A Vallásközi Dialógus Bizottság tagjai még a 2012-es első látogatás után elhatározták, hogy mandátumuk lejárta, 2016 decembere előtt visszatérnek. Erre szeptember 16-án került sor. Most is Mérő Mátyás, a korábbi sajtóreferens volt a kísérőjük, akivel nyílt, őszinte eszmecserét folytathattak. Mérő elmondta, hogy hosszú, másfél évtizedes keresés után állapodott meg a Krisna-hitnél. Mégpedig azért, mert ez az a vallás, amely valóban tiszteli a többi vallást is.


Isten mindenkinek olyan vallást ad, amelyet képes követni. Az ember szenvedéseinek oka az előző életeiben elkövetett rossz cselekedetek, az anyagi világhoz való ragaszkodás. Krisna azt tanítja, hogy aki halála pillanatában rá (vagy a saját istenére) gondol, az megszabadul a szamszára (reinkarnáció, „lélekvándorlás”) kényszerétől. Így nem is kell kutatni, nem is érdekes, hogy ő vagy bárki más mi volt előző életében. A bizottság tagjai természetesen ezzel nem értettek egyet, hiszen ugyanaz az Isten/istenség miért egymásnak homlokegyenest ellentmondó tanításokkal hívná magához az embereket? Azaz, a szamszára láncolata az egyszeri feltámadással szemben. Ha minden vallás jó, akkor miért éppen ezt vagy azt követi valaki? A Krisna-hívők válasza erre az, hogy Isten végtelen, de különböző szinteken lehetséges Őt megérteni. Vallják, hogy a testnél fontosabb a lélek. Rámutatnak arra, hogy a feltámadás tanítását a világ vallásainak csak egy része fogadja el. A feltámadás új testet öltés, mint az öröklét biztosítása, azonban szinte minden vallásnál megjelenik. Nem volna-e tehát lehetséges, kérdezik, hogy az élőlény örök mivolta a bizonyos, és amit mi esetleg másként értelmezünk, az csupán az, hogy milyen formában. Keresztényként persze meg kell jegyeznünk, hogy Isten az összes élőlény közül csak az embernek adta a(z egyszeri) feltámadás és örök élet ígéretét, ennek mintája pedig Krisztus megdicsőült teste.

Az 1993-ban vásárolt, ma már 270 hektáros biofarmon, ökofaluban kb. kétszázan laknak. A helyet több közül a közösség vezető lelkésze választotta ki, Krisna tanításainak megfelelő, egyszerű, letisztult, természetes a helyszín. Energiából továbbra is önellátók, elsősorban napelemek által. Az iskolába negyven gyerek jár, heti hat tanítási napon, összesen két hét a nyári vakáció, de mindannyian szeretik az iskolát. 2012-ben új tantermet építettek. A templomban Krisna formáját a szeretet jeléül naponta kétszer átöltöztetik és felajánlásokat végeznek, ennek célja az összekapcsolódás Istennel. A Krisna-hívők a hinduizmuson belül is kiemelten fontosnak tartják a tehén tiszteletét, mivel a hindu szent iratok szerint nincs még egy állat, amely ennyire hasznos lenne az embernek. Az istállóban mindegyik felett egy kép van, és amikor bent vannak, halk zene szól, Az állatokat emberségesen tartják, tágas, tiszta istállóban és csak kézzel fejik őket. Az állatok csak természetes halállal múlnak ki. Ezzel kiemelten felhívják a figyelmet arra, hogy az embernek (sokkal nagyobb) harmóniában kellene élnie más teremtményekkel (is).

Szöveg: Szentpétery Péter

 

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi és Dialógus Bizottsága Látogatása a Magyarországi Muszlimok Egyházánál

 

Május 20-án a Vallásközi Dialógus Bizottság idén is látogatást tett a Magyarországi Muszlimok Egyházánál, eljött Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök az Ökumenikus Tanács alelnöke is. Jelen voltak a pénteki nagyimán, majd megbeszélést folytattak Sulok Zoltán Szabolcs elnökkel és Al-Sabai Abdulghani mecsetigazgatóval.

A beszéd (prédikáció) hivatalos szövege:

http://iszlam.com/predikaciok/2016/item/2399-szonoklat-a-kiemelkedo-hivo-nokrol-es-a-saaban-honaprol-2016-05-20

Fares seikh pénteki beszédének összefoglalója

A nők az iszlám vallásban megbecsült személyek, nem különböznek a férfiaktól, sőt voltak olyan nők, akik hitük és tudásuk, bölcsességük által hozzájárultak az egyistenhit vallásának és a muszlim közösségnek a fennmaradásához.

Az egyiptomi  fáraó egyistenhívő felesége

Mózes (béke legyen vele) idején, az egyiptomi fáraó felesége, aki felnevelte Mózest, mit sem törődött az evilág kísértésével és gyönyöreivel, otthagyta a hatalmat, a tekintélyt és a rengeteg vagyont, és azok helyett az Allahban vetett hitet és Allah jutalmát választotta:

„És Allah példát állított azoknak, akik hisznek: a Fáraó feleségét, amikor azt mondta: „Uram! Építs nekem nálad egy házat a Paradicsomban, és ments meg Fáraótól és tetteitől, és ments meg az igazságtalan néptől!” (Korán 66:11)

Az egyiptomi fáraó felesége nem volt hajlandó hinni és engedelmeskedni férjének, aki azt állította magáról, hogy ő az isten, és Mózest (béke legyen vele) követte, aki ésszerű bizonyítékok alapján és csodákkal megerősítve hirdette, hogy ő Isten küldötte és hogy csak egyetlen Isten van akinek engedelmeskedni kell és alávetni akaratukat. A fáraó hívő felesége pedig bátrabbnak bizonyult, mint sok férfi a fáraó alattvalói közül, akik nem mertek ellentmondani a fáraónak, pedig tudták az igazságot. A fáraó megbüntette a feleségét, az egyistenhívő asszony azonban nem adta fel hitét, Allah pedig megjutalmazta a Paradicsommal.

Khadídzsa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) első felesége

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) 40 évesen kapta az első kinyilatkoztatást. Amikor elkezdődött a kinyilatkoztatás, és Allah küldötte remegve hazatért családjához, elmondta feleségének, mit látott a Hirá’ barlangban. “Takarj be, takarj be!” – mondta Khadídzsának, és mindig remegő szívvel ágyára feküdt. Hozott egy köpenyt, és beburkolta vele férjét. Amikor a rémülete alábbhagyott, Mohamed elmesélte neki, hogy mit látott és hallott. Khadídzsa megnyugtató szavakat mondott neki: „Allahra esküszöm, Allah nem hagy téged cserben, hiszen tartod a kapcsolatot a rokonokkal, segíted a szegényt és a szűkölködőt, nagylelkűen kiszolgálod a vendégeidet, és támogatod a balsors érte embereket, akik megérdemlik”. Ezután Khadídzsa elkísérte őt az unokabátyjához, Waraqához, aki keresztény írástudó volt Mekkában. Waraqa is megnyugtatta a Prófétát, és elmondta neki, hogy valóban Isten szólt hozzá. Később a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta Khadídzsáról: „Hitt nekem, amikor az emberek elfordultak tőlem az első időkben” A mekkaiak többsége nem hitt a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), de Khadídzsa biztosította arról az embereket, hogy igazmondó, és valóban Allah küldötte.

Áisa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) legfiatalabb felesége

Amikor leküldetett Allahnak a következő kinyilatkoztatása:

„Ó Próféta! Mondd meg a feleségeidnek: ’Ha az evilági életet óhajtjátok és annak díszeit, akkor gyertek, ellátást adok nektek, és elbocsátalak titeket szép elbocsátással” (Korán 33: 28)

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felkínálta a válás lehetőségét feleségeinek, akik keveselték azt az ellátást, amelyet férjük biztosított nekik, mert más asszonyokkal vetették össze magukat, akiknek jobb módúak voltak a férjeik. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban nem tudott többet adni, ezért azt mondta nekik:

„Ám ha Allahot és a Küldöttét, és a túlvilági lakhelyet óhajtjátok, akkor bizony Allah a jótetteket cselekvőknek közületek hatalmas jutalmat készít elő” (Korán 33: 29)

Amikor Allah ezt kinyilatkoztatta, akkor a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) először Aisához fordult: „Áisa! Mondok neked valamit, amivel kapcsolatban ne siess a válasszal, amíg nem kéred ki szüleid tanácsát”, és az előző áját olvasta fel neki. Áisa erre azt válaszolta: „Allah küldötte! Miért is kellene a szüleimtől tanácsot kérni ez ügyben? Allahot választom és a Küldöttét és a túlvilági lakhelyet”

Umm Szeleme, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Allah Küldötte tanácsot kért számos alkalommal feleségeitől. Például a hudajbija békekötés feltételei sok muszlim társa számára csalódást okozott, mert az egyik feltétel meghatározta, hogy nem teljesíthetik a zarándoklatot abban az évben. Vissza is akarták utasítani az egyezményt és be akartak vonulni Mekkába, azonban Allah Küldötte elrendelte nekik, hogy vágják le áldozati állataikat és lépjenek ki a zarándokok szent állapotából. A társak nem engedelmeskedtek, mire Allah Küldötte visszatért sátrába és megkérdezte feleségét, Umm Szalamát, hogy mitévő legyen. Az asszony azt mondta: „Ó Allah Küldötte! Vágd le áldozati állataidat és vedd le zarándoki ruhádat. Engedelmeskedni fognak neked". Azonnal kiment, késsel a kezében és levágta a bárányát. A társak elkezdték ugyanazt tenni, mert megértették, hogy nem fogja megváltoztatni döntését.

Egy alkalommal az uhudi csata után, amikor rengeteg muszlim meghalt és megsérült, Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elhaladt egy nő mellett, aki elvesztette a férjét, a fivérét, és az apját is. Amikor közölték vele ezt a hírt, azt kérdezte: „De mi van Allah Küldöttével? Mit tett Allah Küldötte?” Azt mondták: „Allah Küldötte jól van, dicséret és hála illeti Allahot.” A nő azt mondta: „Nem hiszem el addig, amíg nem látom a saját szememmel.” A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életét fontosabbnak tartotta, mint a saját szeretteiét. Ekkor megmutatták neki a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), és a nő azt mondta: „Minden csapás eltörpül a Téged érhető csapás mellett.”
Ez is mutatja, hogy nem csak a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feleségei tettek magas hitről tanúbizonyságot, hanem a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) női kortársai is.

Zeineb bint Dzsahs, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Zeineb hallotta, amint Áisa azt mondta: „Így szólt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): ’Az fog közvetlenül utánam meghalni, akinek a leghosszabb a keze”, és Áisa azt mondta: Zeineb halt meg először’ Valóban Zeinebnek volt a leghosszabb a keze, de nem fizikai értelemben, hanem mert mindenkinek segítő kezet nyújtott, és ő volt a leggyakrabban adakozó a Próféta feleségei közül.
Áisa is adakozó volt, hiszen volt, hogy egy datolyát is eladakozott, mert úgy gondolta, hogy bármilyen csekély is az adomány, Allah majd megsokszorosítja azt számára. Amikor pedig pénzt adott, akkor beillatosította és fölemelve adta a pénzt nem lefelé adta, mint aki szívességet tesz. Mikor megkérdezték miért illatosítja azt válaszolta, hogy Allahnak adja a pénzt.

Abú Talha felesége (Umm Szulejm)

Abú Talha medinai muszlim volt, aki mesés gazdagságra tett szert mielőtt muszlim lett, és fából faragott bálványt imádott, amelynek képes volt aranyékszereket áldozni. Ez a férfi feleségül akart venni egy Rumajszá nevű, iszlámra tért nemes erkölcsű, jó családból származó asszonyt. A férfi megkérte az asszony kezét, és felajánlott neki mindenféle ékszert és drágakövet, de a nőnek nem kellett az ilyen fajta nászajándék. Rumajszá egyetlen feltétele az volt, hogy a férfi hagyjon fel a bálványimádással, és szolgálja Allahot, az egyetlen istent. A férfit meggyőzte arról, hogy értelmetlen egy darab fát szolgálni, azt amit mások tüzelőnek használnak. Abú Talha elgondolkodott, majd úgy döntött muszlim lesz.
Abú Talhának született egy gyermeke Rumajszától, akit gyermeke után Umm Szulejmnek hívtak, de a gyermek megbetegedett, majd apja távollétében meghalt. Nem tudott erről a hírről Abú Talha. Umm Szulejm arra kérte az embereket, hogy ne mondják el a férjének, hogy meghalt a gyermekük, mert ő akarta közölni vele a halálhírt. Mikor Abú Talha hazatért, akkor a felesége ételt adott neki, a lehető legszebb ruhájába öltözött fel, majd miután Abú Talha megette az ételét, együtt hált vele.
Aztán azt kérdezte férjétől: Ó Abú Talha, mit mondanál arról, ha egy ember rábízná egy másikra a vagyonát, majd egy idő után visszakérné a tulajdonosa a vagyont. Vajon meglehetne-e akadályozni, hogy visszaadja az illető a tulajdonosnak a letétet? Abú Talha azt mondta: Nincs ehhez joga, a ránk bízott dolgot vissza kell adni. Azt mondta Umm Szulejm: Gondolj a fiadra úgy, hogy őt is Allah rábízta a családra, majd visszavette magához.
Abú Talha nagyon megharagudott a feleségére, és elment a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse), és elmondta neki, hogy a felesége hogyan közölte vele a fia halálhírét. Azonban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Legyen Allah áldása reátok!” Feljegyezték, hogy Abú Talhának és feleségének később kilenc gyermekük született, akik egytől-egyig megtanulták kívülről a Koránt.

A Sá'bán (8. holdhónap) érdemei

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) legeslegtöbbet Sá'bán hónapban böjtölt. Azt mondta Allah Küldötte erről a hónapról: „A Sá'bán hónap az a hónap, amelyről az emberek megfeledkeznek, amely Radzsab és Ramadán hónap közt van, és amely egy olyan hónap amelyben felemeltetnek a cselekedetek Allahhoz a Világok Urához, és én szeretem ha böjtölés közben emeltetik fel cselekedetem.”
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, Allah rátekint teremtményeire (az emberekre) Sá'bán hónap közepének éjszakáján, és megbocsát minden teremtményének, kivéve annak, aki istentársító vagy viszálykodó.” A hadísz egy másik változatában ez áll: „Ha eljön a Sá'bán hónap közepe, akkor Allah rátekint a teremtményeire, megbocsát a hívőknek és haladékot ad a hitetleneknek, és a gyűlölet embereit ott hagyja gyűlölködésükben, amíg el nem hagyják azt.”

Az említett hadíszokban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) figyelmeztetett az Isten mellé társítás, a viszálykodás, a gyűlölködés és irigykedés veszélyeire, amely sajnálatos módon a muszlim világközösségben erősen elterjedt az utóbbi időkben.
A hadíszban említett társítás a legnagyobb főbűn, amelyet Allah nem bocsát meg:

„Bizony Allah nem bocsátja meg azt, ha társat állítanak neki, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja” (Korán 4: 116).

Ha valaki társítóként hal meg, az örökké bűnhődik a túlvilágon. Allah mellé társat állítani súlyos következménnyel jár, hiszen kárba vesznek a jó cselekedetek:

„Bizony, már megkaptad azt a sugallatot – és azok is, akik előtted voltak (a próféták közül) – hogy ha társat állítasz, akkor cselekedeteid kárba vesznek, s a vesztesek között leszel.” (Korán 39: 65).

A gyűlölködés és viszálykodás is akadályozhatja a megbocsátást, akkor is ha az illető nem követ el istentársítást. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A Paradicsom kapui megnyílnak hétfőn és csütörtökön, és megbocsáttatik minden szolgának, aki nem állít Allah mellé társat, kivéve annak, aki és testvére között viszály van, és ezt mondja Allah: „Adjatok haladékot kettejüknek, amíg ki nem békülnek”

Fontos ugyanakkor arra is odafigyelni, hogy Sá'bán első felének elmúltával nem szabad Ramadán „fogadásának” szándékával egészen Ramadánig böjtölni, mert Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha elmúlt Sá'bán fele, akkor ne böjtöljetek!”
Nem szabad továbbá a Ramadán hónap kezdetét megelőző napon, az úgynevezett „kétséges” napon böjtölni. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ne előzzétek meg Ramadán [böjtölését] egy vagy két nappal, kivéve azt, aki böjtöl [nyomós okból], az böjtöljön!” Ez azt jelenti, hogy tilos szándékosan egybekötni a két hónap böjtölését, és csak az böjtölhet Sá'bán utolsó napjaiban, akinek vallásilag indokolt ilyenkor böjtölnie (például ha még vannak pótolnivalója).

***

A beszéd összefoglalása után először a család helyzete került szóba. Az iszlámban a család eltartása a férfi dolga. Ő a család vezetője, nem parancsol, de megbeszéli a tennivalókat, ezért, ha bárki bármit akar, a férjjel kell beszélnie. A muszlim országokból származóknak bizony furcsa, hogy ha egy nyomtatványon az anyja nevét kérdezik, amikor az apáé a felelősség és a vezetés. Náluk az apa, a nagyapa és esetleg a törzs neve szerepel. A házasság szövetség, célja, hogy a Paradicsomba jussanak az emberek. A nőre nézve a vallási cselekmények ugyanúgy kötelezőek. Ha nincs védelmezője, kiszolgáltatott, megalázható. Ritka a második vagy többedik (legfeljebb négy engedélyezett) feleség, Indonéziában a férfihiány miatt viszonylag gyakori, Afrikában nem annyira jellemző. Európában a nem muszlimok sokszor valójában a poligámiát gyakorolják azzal, hogy feleségük mellett sokan szeretőt is tartanak. A muszlimok esetében a több feleség törvényesített formában, korlátok között tartva, kötelességekkel jár.
A látogatás idején az iszlám naptár szerinti nyolcadik hónap volt, a Sá’bán. A hónap közepén Isten különösképpen is megbocsát, két bűnt, a társítást és az embergyűlöletet kivéve. Ilyenkor megmenekülést kérnek attól, amiről tudnak, és bocsánatot azért, amiről nem. A társítás azt jelenti, hogy Isten mellett valaki, valami mást is hatalomnak ismer el, ennek több szintje lehetséges. Például ez is: „Itt nem merek imádkozni, mert félek az emberektől.” A haláltól nem kell félni, jön a maga idejében, „csak” az embernek rendben kell lennie Istennel. Isten megbünteti az öngyilkosságot, mivel a testet tőle kaptuk. Az önfeláldozás és az öngyilkosság között különbséget kell tenni, például Sámson esete. A repülőtéri öngyilkos robbantó nem megy a Paradicsomba, mivel békében más az önpusztítás megítélése. A háborút (amennyiben elkerülhetetlen) a hadszíntéren kell megvívni.
Fatvát, vallási szakvéleményt csak arra jogosult személy adhat ki. Ezt az iszlám teológiához, illetve a saríához kell mérni. A leghíresebb tudósközösség, a kairói Al-Azhar Egyetem fatváját Egyiptomon kívül sok helyen nem mindig fogadják el. A szaúdiak pedig például a törökökét nem stb. Megítélés kérdése, hogy ki mikor számít utazónak, (már a szomszéd faluban, vagy csak egy bizonyos távolságra a lakóhelyétől stb.) hiszen az utazókra az imádsággal, böjtöléssel kapcsolatban könnyítések vonatkoznak: összevonhat imákat és megszakíthatja a böjtöt. Imát viszont nem lehet kihagyni. A többértelmű helyzeteket alaposan meg kell vizsgálni. A siitáknál a Korán, a Próféta hagyománya, az imámok és az ész számít, ebben a sorrendben, de az utóbbi gyarló, és nem lehet mérvadó.
A vallásukat elhagyók megölésének is sokféle értelmezése lehetséges. A Korán szerint megölhetők, hiszen tulajdonképpen hazaárulásról van szó, ha az ország jogrendje és az iszlám egybeesik (de ilyen állam ma nem létezik). Halálos ítéletet csak bíróság hozhat, és ha a bűn nem száz százalékig bizonyított, az ítélet nem hajtható végre. Például egy nő vagy egy férfi paráznaságát négy hiteles tanúnak kell eskü alatt igazolnia. Ha nincs tanú, akkor a gyanúsított négyszer esküszik ártatlansága mellett és ötödikként Isten haragját kéri magára, ha hazudna. A vádló is négyszer esküszik, hogy igazat mond és ötödikként Isten haragját kéri magára, ha hazudna. S ezzel lezárul az ügy, nincs végrehajtható büntetés.
A saría tulajdonképpen sehol sem érvényesül teljesen: az iszlám országokban a jogrend a törzsi, az iszlám, a gyarmati és a modern jog keveréke, és a saría ma elsősorban a családjogban működik. Ami a gyilkosságot illeti: szándékos gyilkosságért kivégzés jár, nem szándékoltnál lehet egyezkedni az elhunyt családjával. Ez persze Európában nem működik. A nemi erőszakért az iszlám országokban halálbüntetés jár. Idős ember megsértését a járókelők nem tűrik el, a sértegető legalább felpofozásra számíthat (bár ez önbíráskodás, de jól mutatja az idősek általános tiszteletét). Az európai nagy port kavart esetek alapján általánosítani, hogy „ilyenek a muszlimok” igazságtalan. Az iszlámban is van többé-kevésbé szekularizáció, de a vallást nem lehet egyedül gyakorolni. A kalifa választott tisztség, ebből a szempontból a szaúd-arábiai királyság sem igazi muszlim állam.
Arra a kérdésre, hogy a Nyugaton a demokrácia ellen izgató imámokat hogyan értékelik, elmondták: valódi imám az, akinek megvan a megfelelő képzettsége. Sok önjelölt, képzetlen hitszónok van, akik visszaélnek a helyzetükkel, mivel az imádkozás vezetése még nem egyenlő a beszéddel („prédikálással”). Nyugaton a titkosszolgálatok „a képzetteket nyomják”, az önjelöltek pedig kihasználják ezt a helyzetet. Az iszlám szervezeteket békén kellene hagyni, viszont a „szabadúszóktól” el kellene venni a lehetőséget. Az állam által megkérdezett szakértők túlnyomórészt orientalisták, nyelvészek, nem pedig teológusok, ami sok félreértésre adhat alkalmat.
A tömeges migrációra vonatkozó kérdésre azt hallhattuk a vendéglátóktól, hogy nem örülnek annak, ha embereknek tömegesen el kell menniük a lakóhelyükről.  A kamatszedésre vonatkozóan pedig, hogy azért tilos, mert igazságtalan, egy harmadik ember közbeékelődik, és ingyen él a másik kettő munkájából.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban előzetes megállapodás alapján röviden kifejtették az iszlám Jézusra vonatkozó tanítását. Jézus (Iszá) az iszlám prófétája, pontosabban küldötte: raszúl, ami azt jelenti: aki könyvet hozott. Az iszlám tanítása szerint 124 ezer próféta van, a Koránban közülük huszonöt szerepel név szerint. 315-en hoztak könyvet, azaz írott kinyilatkoztatást, ezek közül ötöt említ: Ábrahám, Mózes, Dávid, Jézus, Mohamed. Jézus az evangéliumot (indzsíl) hozta, amely eredeti formájában már nincs meg az emberek kezében. Az írott evangéliumokban Isten és ember szava összekeveredett.
A kinyilatkoztatások lényegüket tekintve ugyanazok, de nem véglegesek. Mohamed azonban a próféták pecsétje. A Koránt huszonhárom éven át nyilatkoztatta ki Isten – nem lehet benne emberi hiba. A tanítás szerint aki kétségbe vonja, írjon új Koránt, tíz új szúrát, egy új szúrát, egy új verset. A Korán mindennek összefoglalása, bármilyen fordítása pedig már nem egyenértékű az eredetivel, hanem csak értelmezés.
A Korán 4:157-158 szerint Isten felemelte Jézust, nem őt feszítették keresztre. „Kérdés, hogy most hol van? (egy prófétai tanítás szerint a negyedik égben.), de nem tudunk beszélni vele, és ő sem velünk.” Amikor a hamis messiás, az antikrisztus eljön, a hívők a Mahdi (aki egy igazságos vezető, s a neve Mohamed Abdullah, azaz a neve megegyezik a Próféta nevével) vezetésével Damaszkusznál harcolni fognak ellene. Jézus ekkor jön majd vissza, a Mahdi kéri, hogy vezesse a hívők imáját, de Jézus ezt rábízza, mondván, hogy a Mahdinak mondták az imára állítást (iqama), ezért ő legyen az ima vezetője. Majd tanúbizonyságot tesz magáról, vagyis az iszlámról, békés időszak követi, mindenki adakozik, és a világ végének eljövetelére készül. Jézus ezután valóban meghal, és az ítélet napja közeledik (mivel Jézus visszajövetele az ítélet napjának egyik nagy jele).
Az iszlám tanítása szerint a próféták emberek, Isten Ádámot porból teremtette, Évát férfiból, „Jézust nőből”, hiszen Isten mindenre képes. A 19. szúra elnevezése: Mária. Jézus úgy Isten szava, hogy Isten mondta: „Legyél!” (Korán 3:59; 19:35) Ezt a Szent Szellemmel, azaz Gábriel (Dzsibril) arkangyallal erősítette meg (2:87). Jézus és Mária is azonban csak emberek, a piacon jártak, „enni szoktak” (5:75). – Hadd jegyezzük meg: a Korán szerint a keresztények különösen is a társítás bűnébe estek, aki más isteneket társít az igazi Isten mellé, annak Ő megtiltotta a Paradicsomot (5:72; v. ö. 19:88-95). – Végül szóba került 5:116-117, amely szerint Jézus sohasem mondta, hogy őt és anyját még két istennek vegyék az igaz Isten mellé.

***

Valóban, a keresztények sohasem állították, hogy Jézus ilyesmit mondott volna. Katolikus tanítás szerint (is) az imádó tisztelet csak a Szentháromság személyeit illeti meg, így Máriát, aki teremtmény, nem. A muszlimok végérvényesnek, tehát elegendőnek tekintik a Korán Jézusra vonatkozó kijelentéseit (is), ezért nem tartják szükségesnek a bibliai szövegek vizsgálatát. De nem egy és nem kettő, magát kereszténynek/keresztyénnek nevező teológus is az iszlámhoz hasonló nézeteket vall(ott) az evangéliumról. Az ember Isten szavát is csak emberi szó formájában képes megérteni vagy elutasítani. Amúgy pedig emberek közötti párbeszéd csak a határok tisztázásával lehet teljes.

Szentpétery Péter

Az iszlám modernizációs törekvései - Tüske László előadása

  
Április 18-án Tüske László orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója volt a Vallásközi és Dialógus Bizottság mostani ciklusban utolsó nyílt ülésének vendége. Mint mondotta, az iszlám modernizációs folyamataiban alapvető problémát jelent, hogy az iszlám nem vagy csak nagyon nehezen tud összhangot teremteni évszázadokon át őrzött alapjai és a modernitás között. Rámutatott azonban, hogy jelentős ilyen irányú törekvésekkel is találkozhatunk.

Bevezetésül az öt kötelesség, pillér (hitvallás, imádság, böjt, alamizsna, zarándoklat) közül a zarándoklatot emelte ki, annak illusztrálására, hogy milyen alapokkal kell számolni az iszlám megértése tekintetében. A zarándoklat Mekka és Medina szent helyeire irányul, ahol Mohamed próféta, Ibrahím/Ábrahám és Ádám tetteire – az alapító eseményekre – emlékeznek. Mohamed Ibrahim/Ábrahám eredeti vallásának helyreállítását tűzte ki célul, mivel szerinte azt a zsidók és a keresztények meghamisították, és eltérítették eredeti mondanivalójától. Az alapító üzenet abban áll, hogy Ibrahim/Ábrahám a monoteizmus felismerője, megtalálója, és így vele kapcsolatban jelent meg először az iszlám szó, önmaga Allahnak való alárendelése, más szóval, behódolás Allah akaratának jelentésben. Ez arabul a millat (vagy dín) Ibrahim/Ábrahám”, azaz Ibrahim/Ábrahám vallása. Ibrahím/Ábrahám a mekkai Kába építője, aki a gyermeke feláldozására is kész.
Ádám a Paradicsomból való kiűzetés után megbánta bűnét, és bűnbocsánatot nyert a Mekka közelében fekvő Arafát tetőn. Erre emlékezve minden muszlim zarándok a szertartás sorozat adott napján bűnbánatot tart az isteni megbocsátás reményében. Ez az „életgyónás” spirituális megtisztulásként elementáris élményt jelent minden résztvevő számára, s ezzel kapcsolódik össze, hogy mindenki a zarándoklat alatt viselt ruhában (ihrám) kíván eltemetkezni. Az Ádám által elnyert bűnbocsánat az ember eredeti természetének (fitra) felel meg, ami nem fér össze az iszlám oldalán az áteredendő bűn fogalmával (vö.Korán 30,30).
A Korán és a prófétai hagyomány (hadísz) megkérdőjelezhetetlen forrása a muzulmán hívők életvezetésének. Az iszlám első századaiban teológiai viták folytak a Korán (kalám Allah, azaz Allah beszéde) teremtett vagy teremtetlen mivoltáról. Ha feltennénk, hogy öröktől fogva létezik, akkor ezzel azt állítanánk, hogy Allah mellett van egy másik örök létező. Ez ellentétben áll a szigorú monoteizmussal. A mutazila teológiai iskola ezért teremtettnek tekinti a Koránt. Az asarita irányzat képviselői szerint a Korán Allah belső lelki beszéde (kalám nafszi).ami a teremtett hangokban jelenik meg a világ számára, de a „hogyan”-ra nem lehet rákérdezni (bilá kajfa).
Naszr Hámid Abú Zajd huszadik századi egyiptomi irodalomtudós révén újra fellángolt a vita, aki a kommunikációelmélet alkalmazásával elemezte a Koránt. A vallás védelme címén feljelentették, bíróságra került az ügye. A bíróság nem tudott dönteni a racionális kutatás jogának megítélésében, viszont az írásaiban megfogalmazódó nézetek alapján hitét elhagyónak/feladónak (murtadd) tekintették és ezért muzulmán hívő feleségét elválasztották tőle. Manapság a Korán örök volta megkérdőjelezhetetlen. Hasonló véleményt hangoztatott Abdolkarím Szorús iráni tudós is: a Korán értelmezése attól függően szélesebb vagy szűkebb, hogy az emberiség mennyi ismerettel rendelkezik a világ dolgait illetően. Amellett érvel, hogy különbség van a vallás és a történelemben változó vallásismeret között, és az utóbbit nem lehet abszolútnak tekinteni, és nem lehet kisajátítani a síita klérus révén. Hiszen az így létrejövő politikai alakulat (a teokratikus állam) előbb-utóbb diktatúrába fordul.
A mai világban újra szerephez jut az idzstihád, azaz a mindennapi élet problémáinak a Korán szerinti, a vallási felkészültség, értelmezéstörténet ismeretében való tudós értelmezése. A X-XI. század fordulójára az idzstihád kapui bezárultak, nem volt több lehetőség a szabad(abb) értelmezésre. De a XIX. századi Egyiptomban meg kellett nyitni őket, például a dohányzással kapcsolatban. Arról van szó, hogy az iszlám világában a hagyomány részévé próbálják tenni az aktuális újdonságot, és így legitimizálják azt magával a hagyománnyal. Az eljárást az alapokhoz való kapcsolásnak,  retradicionalizációnak, „újrahagyományosításnak” nevezzük.
Az iszlám alapvetően ortopraxis, azaz, döntően arról szól, hogyan kell élni, a négy fő szunnita vallásjogi iskola, továbbá a síitáké is ezzel foglalkozik. Fő cél tehát a védelem: a vallásé, az emberi életé, a racionalitásé, a családé, a vagyoné. A muszlim akkor érzi magát biztonságban, ha muszlim főhatalom alatt élhet, azaz, a politikai berendezésben szabadon érvényesülhet az isteni törvény (saría). Ez az oka a világ kettéosztásának iszlám házra és a háború házára. Ezért el kellett költözniük a reconquista sikere után Spanyolországból és Magyarországról is a török hódoltság alóli felszabadítást követően. Manapság azonban változott a helyzet. Nyugat-Európában az első generációs munkavállaló muszlimok még haza készültek. A második generációtól kezdve azonban már komoly vallásjogi problémák adódtak: például hova temessük az elhunytakat, hogyan öltözködjünk vagy kire szavazzunk stb. Ezekre válaszul, a vallásjog céljainak szem előtt tartásával és az iszlám immár globális jellegének figyelembe vételével, valamint a híveket szorító körülmények kényszerét érzékelve kidolgozták a nem muzulmán főhatalom alatt élő muzulmán kisebbségek vallásjogát (fiqh al-aqallijját). Az idzstihád új értelmezése erre is lehetőséget adott.
A kairói Al-Azhar Egyetem a szunnita világ szellemi központja, a középutas mérsékelt iszlám képviselője, nemzetközi tekintélye komoly befolyást biztosít neki távoli országokban is. 2011 óta egyre határozottabban támogatják a modernizációt Egyiptomban. A vallás és a politika szétválasztása mellett állnak, de nem a társadalmat és a vallást akarják elkülöníteni, hanem a politikát és a vallást, így nem a szekuláris, hanem a polgári állam megvalósítását tartják kívánatosnak. 2013-ban a Muzulmán Testvérek hatalmát megbuktató mozgalom mellé álltak.
Az európai iszlám, „euroiszlám” talán legjelentősebb képviselője a svájci születésű, egyiptomi származású Tariq Ramadan oxfordi professzor, akinek nagyapja a Muzulmán Testvériség megalapítója volt. A húsz-harminc éves családosok európai iszlámját vizionálja, akiket le kíván választani az „anyaországok” vagy a szalafista szaúdi befolyásról. Ez nem könnyű, hiszen Európában az európai „Prométheuszok és Faustok” lázadnak, miközben a muzulmánok (ilyen értelemben Ibrahim/Ábrahám követői) alávetik magukat Allah akaratának.
Kérdésekre válaszolva az előadó a modernizációval kapcsolatban többek között elmondta: ma fel lehet függeszteni bizonyos törvényeket, de Mohamed próféta tekintélye akkor is megkérdőjelezhetetlen. Az emberi jogok nyilatkozata kapcsán a muszlimok részéről a vallásváltás lehetősége fel sem merül. Az a hit, hogy mindenki muszlimnak születik, mélyen beléjük ivódott, sőt vallási kötelességük a meggyőzés. Ugyanakkor a már létező monoteista vallások hivatalosan szabadon gyakorolhatók. – Az Iszlám Állam józan belátás szerint az olajról szól, de erről szólt 1991-ben és 2003-ban az iraki háború is, „az uránköpenyes lövedékekkel együtt”. A „kalifától” a józan muszlimok távoltartják magukat, de azok, akik nem találják a helyüket, áldozatok, tudatlanok és még nőtlenek, könnyen elcsábulnak.
Az utolsó kérdés az volt, hogy Allah ugyanaz az Isten-e mint a keresztényeké. Erre nem lehet válaszolni. Az Allah szó egyébként azt jelenti, hogy Az Isten, ami hagyományosan az Isten tulajdonneve az iszlámban.

Előadásában Tüske László ismert vagy annak tartott tényeket új megvilágításba helyezett, és kevésbé nyilvánvaló összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Köszönjük szolgálatát, jelenlegi bizottságunk nyílt üléseinek tartalmas záró alkalmaként is.


Szentpétery Péter      

Joomla templates by a4joomla