• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide7.jpg
  • meot_slide7b.jpg

Törökország: iszlám és magyarbarátság

Hóvári János előadása

A bizottság idei, április 19-i nyílt ülésének vendége dr. Hóvári János turkológus, korábbi tel-avivi, kuvaiti és ankarai nagykövet, a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend főtisztje, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megbízott óraadója és a Károli Gáspár Református Egyetem docense, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója, az ismert Törökország-szakértő volt. 

Bevezetésül elmondotta: Törökország sok szempontból érdekes, kapcsolataink a törökökkel sokkal régebbiek és mélyebbek annál, mint hogy csak a XVI-XVII. századi harcokra gondoljunk. Török népekkel, az onogurokkal és kelet-európiai törökökkel együtt jöttek őseink Közép-Ázsiából. A török és a finn nyelv között is felfedezhető rokonság, amely az uráli és az altáji nyelvcsalád közötti ősi szálakat idézik. A törökök a magyarokat nyelvtestvéreknek tekintik. A XVI-XVII. századi ill. korábbi hadakozásaink „nem hatják meg őket”, hiszen annyi mindenkivel háborúztak. A magyarokat a török társadalom mindegyik rétege kedveli. Úgy érzik, hogy az európai népek lenézik őket, a magyarok és a lengyelek viszont nem.

Törökország jelentős erőközpont lett az elmúlt húsz-harminc évben, valamiféle átmenet közép- és nagyhatalom között. 780.580 négyzetkilométeren 86 millió lakos él, akiknek átlagéletkora jelenleg közel 30 év. A lakosság 2050-re várhatóan eléri a százmilliót. Törökország globális tényező, a húsz legfejlettebb gazdaság között van, jelenleg a 14-15. helyen. Acélgyártásban Németországgal és Oroszországgal versenyben, paradicsomtermelésben negyedik-ötödik, szőlő- (és bor) termelésben a hetedik helyen áll a világranglistán. A török gazdaság hatósugara Közép-Európáig tart. Hadseregük a NATO-ban a második, 6-700 ezer katonával. A modernizálódásban az Osztrák-Magyar Monarchiának majd Magyarországnak jelentős szerepe volt, a két világháború között háromezer magyar élt Ankarában.

A török népek (török, azeri, kazak, kirgiz, csuvas stb.) kb. 250 millióan vannak, 90 százalékban muszlimok, de a gagauzok Moldáviában és Romániában keresztények, a lengyelországi és litvániai karaim tatárok zsidók, és vannak buddhista török népcsoportok is. A kazakok, kirgizek nomádok, akik a körülmények folytán sajátos pragmatizmussal viszonyultak az iszlámhoz, például a nőket az ő világukban eleve nem lehetett úgy elnyomni, mint a letelepedett népeknél. Az első világháború után a görögöket és a törököket kölcsönösen kitelepítették, ma a görögök kb. százezren lehetnek Törökországban. A törökök többségének el kellett menekülnie a Balkánról, ma tíz millióan balkáni eredetűek. Az 1920-as sèvres-i béke szerint Ankara körül százezer négyzetkilométer maradt volna meg Törökországból. A kurdok ekkor még együtt harcoltak a törökökkel. Azerbajdzsán területén 1917 óta jelentős, százezer fős hadsereg állomásozott, amely később Musztafa Kemal, a gallipoli győző (1915-16) vezetésével az ellenállás fő ereje lett a szultáni udvar megalkuvásával szemben, és a tábornok Kelet-Anatóliában 1919-ben átvette a hatalmat. Az ekkor Izmirben partra szállt görögöket, akik Ankarát el akarták foglalni, 1922 végére kiűzték. A szultánt 1922-ben politikai, 1923-ban vallási hatalmától is megfosztották. 1923-ban Lausanne-ban az antantnál, vagyis a briteknél elérték a sèvres-i béke revízióját, így nagyjából az etnikai határok szerinti területet kaptak. Kemal, a későbbi Atatürk (1881-1938) Thesszalonikiben született, ruméliai családban, az itteni lakosság jelentős mértékben europaizálódott, főleg a város nagy számú zsidó lakosságának köszönhetően. Az ifjútörökök mozgalma már 1909-ben megdöntötte Abdulhamid szultán diktatórikus uralmát. (Ami a török tisztikart illeti, nem vették komolyan az iszlám alkoholtilalmát.)

A nyugatosodott muszlim közegben a nők jogait is sokkal inkább tiszteletben tartották, minél gazdagabb volt egy család, annál szabadabb, szemben a szegényebb, elmaradottabb vidékekkel. Az ifjú törökök szekuláris államot akartak, de az ellenzők is sokan voltak: miért járjanak a nők is iskolába, miért kellene bevezetni az európai családjogot, miért az angolt és a franciát tanulják idegen nyelvként az arab helyett? 

A szultanátus és a kalifátus megszűnésével a vallásosság a magánélet kérdésévé lett, érvényét veszítette például az iszlám családjognak az az eleme is, hogy a férj halála esetén, ha nincs fiúgyermek, akkor csak a férj fiútestvére örökölhet, bevezették a latin betűs írást, államosították az egyházi, vallási javakat, megfelelő katonai-rendőri erővel. A társadalom persze továbbra is megosztott volt. A kemalista értelmiség 2002-ig kitartott a hatalomban, a hadsereg őrizte az atatürki berendezkedést, ezért többször is puccsot hajtott végre. A kemalizmus „az első nagy pofont” az 1950-es években szenvedte el, amikor részben visszaállították az egyházi iskolákat. Tisztiiskolába ugyanakkor rendszeres mecsetlátogatót nem vettek fel. A jelenleg kormánypárt, az Igazság és Újjászületés Pártja (AKP) 2001-ben iszlamista mozgalmak egyesítéséből született, a kurdokat is 60-70 százalékban megnyerte magának. A 2017. április 19-én az elnöki rendszer bevezetéséről tartott népszavazás eredménye (51,4 százalék igen, 48,6 százalék nem) is világosan mutatta a korábbi megosztottságot. A nagyvárosokban és a tengerparton, továbbá a kurdoknál a nemek, Anatóliában az igenek kerültek többségbe. Utóbbi területen az átlagos gyerekszám négy-öt, ezzel szemben az európaizálódott népességnél csak kettő-három. Erdogan elnök persze arra szólítja fel a törököket, Nyugat-Európában is, hogy öt gyerek legyen minden családban. Nagy kérdés persze az iszlám szerepe a jövőben, hiszen ebből nőtt ki a török kultúra, és az utóbbi években erősödik a nyugat-ellenes retorika. A nép megosztott, a népszavazáson csekély többséggel győztek az igenek. Erdogan alatt mindenesetre a gazdaság a 2008-as válságig növekedett, de jelenleg pang, szükség lenne tőkére és új technológiákra, ezt döntően Nyugat-Európából, azon belül is Németországból várhatják.

Kérdésekre válaszolva Hóvári János elmondotta, hogy a keresztények helyzete többé-kevésbé jónak mondható, és Erdogan alatt javult. A nem muszlimok a lakosság egy százalékát sem teszik ki, ezért nem jelentenek veszélyt az államra. A kereszténység erősödik, főleg Isztambulban, az örmények helyzete is javult, két-háromszázezren lehetnek, de valójában többen, csak kifelé nem mutatják. Az örmények és a szír keresztények Kelet-Anatóliában templomokat is visszakaptak. Ugyanakkor Ankarában nem adnak engedélyt a nunciatúrának új templom építésére. Isztambulban a katolikus közösségben csángó szerzetes misézik törökül, és egyesített protestáns gyülekezet is működik. Az Újszövetséget Vendel János (1894-1971) jezsuita szerzetes fordította törökre az 1940-50-es években. A törökök nem sokat tudnak a keresztény világról, az oktatásban nem kap kiemelt szerepet. A kemalisták a klasszikus európai kultúra megismertetésére törekedtek, így fordította Azra Erhat (1915-1982), akinek egy időben magyar férje volt, Homéroszt törökre. A protestánsok kevesen vannak, az 1820-as években jöttek például az USA-ból az evangéliumi keresztények, akik misszionáriusaik révén többnyire a keleti keresztényeket nyerték meg a protestantizmusnak. Muszlimokat nem téríthettek. Ők alapították a legtöbb közel-keleti amerikai egyetemet (Kairó, Damaszkusz, Bejrút stb), Isztambulban pedig a Robert College-t, amely ma a Boszporusz Egyetem nevet viseli.

Magyarország a törökök világában leginkább az Estergon kalesi kezdetű, még Kelet-Anatóliában is tudott népdal nyomán is ismerős, amelyben egy katona siratja a szerelmét. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a török-magyar viszony értékelésénél ajánlott és szükséges az árnyalt megközelítés. A törökök felfogása szerint ők annakidején segítettek a magyaroknak a Habsburgok ellenében, amely az Erdélyi Fejedelemségre nézve többé-kevésbé igaz is volt. A művelt törökök jól tudják, hogy a török hódoltsági területen szabadon terjedt az új hit, különösen a kálvini tanok. Ebből úgy gondolják, hogy az Oszmán Birodalmat a vallási liberalizmus jellemezte. Ez azonban csak nagy fenntartásokkal fogadható el.

A 2016. július 16-i puccskísérletről elmondta, hogy a török kormányzat Fethullah Gülen hitszónokot és követőit vádolja vele. A gülenisták az iszlám „jezsuitái” Törökországban, magasan képzettek, nyelveket beszélnek. A puccs hátterében azonban ott volt a kemalista tisztek kétségbeesettsége is, régi befolyásuk elvesztése miatt. Jelenleg a tábornokok fele, mintegy 150 van börtönben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a NATO-tag Törökországból számos tiszt kért politikai menedékjogot más tagállamokban.

A magyar Erdelhun (magyarul=Erdély hun)testvérek Atatürk közeli barátai voltak. Rüstü Erdelhun (1894-1983) tábornok a koreai háborúban harcoló közel tízezer török katona parancsnoka volt. Katonái helytállásának is köszönhetően lett Törökország a NATO tagja. Rüstü Erdelhun később vezérkari főnök lett, de 1960-ban puccsal elmozdították. 

Ami a magyar-török kapcsolatok jelenét és jövőjét illeti, az irántunk tanúsított szimpátiát jó értelemben ki kellene használnunk, távolabbi térségekben is, hiszen a török televíziót más országokban is sokan nézik. Hóvári János elmondta, hogy hazánknak sokkal nagyobb a politikai súlya Ankarában, mint ami országunk nagyságából következne. Jó érzés volt ezt érzékelnie. De a világ gyorsan változik s a magyar érdekek törökországi érvényesítéséhez sajátos ismeretekre van szükség. A török diákok, oktatók az Erasmus-ösztöndíjat leggyakrabban Lengyelországban és nálunk veszik igénybe. Sajnos jelenleg nem tudunk olyan mértékben Törökország részére technológiával és szakemberekkel szolgálni, mint amire az 1920-30-as és az 1970-80-as években képesek voltunk. 

Az utolsó kérdés az EU-tagságra és ennek kapcsán a halálbüntetésre vonatkozott. A tagság a volt nagykövet szerint a következő néhány évre lekerül a napirendről. Az EU-tagság nem à la carte, mint számos török vezető gondolja. Törökország sok dologban nem felel meg a feltételeknek és egyes területeken igazán nem is akar, ilyenek például az emberi jogok, a nyugati típusú vallásszabadság kérdése is, de emellett a versenytől is félnek. Közép-Európának Törökország EU-tagsága érdekében áll, mert egy hatalmas piac nyílna meg a térség előtt. A halálbüntetést pedig úgy tűnik, hogy Törökországban be fogják vezetni, de az USA számos államában is gyakorolják: így ez bonyolult kérdés 21. századi világunkban. 

*

Törökország helyzete mindenképpen különleges az iszlám világon belül. A legutóbbi időkig úgy tűnhetett, hogy ha nehezebben is, de az iszlám világban is megvalósítható állam és egyház/vallás szétválasztása. Jó volt hallani, hogy az utóbbi időben javult a keresztények helyzete, de bizonyos hírek alapján úgy tűnik, hogy a vallásszabadság tekintetében lenne még mit javítani. Az elmúl két évben pedig Törökország különösen is a menekült- illetve bevándorlási hullámmal kapcsolatban állandóan szerepel a hírekben. Az Európai Uniónak és egész Európának jól felfogott érdeke az ország stabilitása. (Szíriáé és Líbiáé stb. is az lett volna.) Ami minket illet, Mohács és a másfél évszázados megszállás nem fog megszépülni, de az árnyalt(abb) megközelítés mindenképpen ajánlott. A „védelmező” Habsburgok és a „szövetséges”, „keresztény” Európa időnként többet ártott, mint az „ellenséges” törökök. Rákóczi befogadása óta azonban baráti lett a viszony a Fényes Portával, amelyet, mint láthattuk, török részről (sokkal) jobban hangsúlyoznak, és amelynek folytatására, erősítésére kell törekedni. Nagyon köszönjük Hóvári János nagykövet úrnak, hogy Törökország kiváló ismerőjeként a rendelkezésre álló idő alatt ilyen alapos, továbbgondolásra ösztönző eligazítást kaphattunk tőle.

Szentpétery Péter

 

Joomla templates by a4joomla