Nyomtatás

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi és Dialógus Bizottsága Látogatása a Magyarországi Muszlimok Egyházánál

 

Május 20-án a Vallásközi Dialógus Bizottság idén is látogatást tett a Magyarországi Muszlimok Egyházánál, eljött Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök az Ökumenikus Tanács alelnöke is. Jelen voltak a pénteki nagyimán, majd megbeszélést folytattak Sulok Zoltán Szabolcs elnökkel és Al-Sabai Abdulghani mecsetigazgatóval.

A beszéd (prédikáció) hivatalos szövege:

http://iszlam.com/predikaciok/2016/item/2399-szonoklat-a-kiemelkedo-hivo-nokrol-es-a-saaban-honaprol-2016-05-20

Fares seikh pénteki beszédének összefoglalója

A nők az iszlám vallásban megbecsült személyek, nem különböznek a férfiaktól, sőt voltak olyan nők, akik hitük és tudásuk, bölcsességük által hozzájárultak az egyistenhit vallásának és a muszlim közösségnek a fennmaradásához.

Az egyiptomi  fáraó egyistenhívő felesége

Mózes (béke legyen vele) idején, az egyiptomi fáraó felesége, aki felnevelte Mózest, mit sem törődött az evilág kísértésével és gyönyöreivel, otthagyta a hatalmat, a tekintélyt és a rengeteg vagyont, és azok helyett az Allahban vetett hitet és Allah jutalmát választotta:

„És Allah példát állított azoknak, akik hisznek: a Fáraó feleségét, amikor azt mondta: „Uram! Építs nekem nálad egy házat a Paradicsomban, és ments meg Fáraótól és tetteitől, és ments meg az igazságtalan néptől!” (Korán 66:11)

Az egyiptomi fáraó felesége nem volt hajlandó hinni és engedelmeskedni férjének, aki azt állította magáról, hogy ő az isten, és Mózest (béke legyen vele) követte, aki ésszerű bizonyítékok alapján és csodákkal megerősítve hirdette, hogy ő Isten küldötte és hogy csak egyetlen Isten van akinek engedelmeskedni kell és alávetni akaratukat. A fáraó hívő felesége pedig bátrabbnak bizonyult, mint sok férfi a fáraó alattvalói közül, akik nem mertek ellentmondani a fáraónak, pedig tudták az igazságot. A fáraó megbüntette a feleségét, az egyistenhívő asszony azonban nem adta fel hitét, Allah pedig megjutalmazta a Paradicsommal.

Khadídzsa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) első felesége

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) 40 évesen kapta az első kinyilatkoztatást. Amikor elkezdődött a kinyilatkoztatás, és Allah küldötte remegve hazatért családjához, elmondta feleségének, mit látott a Hirá’ barlangban. “Takarj be, takarj be!” – mondta Khadídzsának, és mindig remegő szívvel ágyára feküdt. Hozott egy köpenyt, és beburkolta vele férjét. Amikor a rémülete alábbhagyott, Mohamed elmesélte neki, hogy mit látott és hallott. Khadídzsa megnyugtató szavakat mondott neki: „Allahra esküszöm, Allah nem hagy téged cserben, hiszen tartod a kapcsolatot a rokonokkal, segíted a szegényt és a szűkölködőt, nagylelkűen kiszolgálod a vendégeidet, és támogatod a balsors érte embereket, akik megérdemlik”. Ezután Khadídzsa elkísérte őt az unokabátyjához, Waraqához, aki keresztény írástudó volt Mekkában. Waraqa is megnyugtatta a Prófétát, és elmondta neki, hogy valóban Isten szólt hozzá. Később a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta Khadídzsáról: „Hitt nekem, amikor az emberek elfordultak tőlem az első időkben” A mekkaiak többsége nem hitt a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), de Khadídzsa biztosította arról az embereket, hogy igazmondó, és valóban Allah küldötte.

Áisa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) legfiatalabb felesége

Amikor leküldetett Allahnak a következő kinyilatkoztatása:

„Ó Próféta! Mondd meg a feleségeidnek: ’Ha az evilági életet óhajtjátok és annak díszeit, akkor gyertek, ellátást adok nektek, és elbocsátalak titeket szép elbocsátással” (Korán 33: 28)

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felkínálta a válás lehetőségét feleségeinek, akik keveselték azt az ellátást, amelyet férjük biztosított nekik, mert más asszonyokkal vetették össze magukat, akiknek jobb módúak voltak a férjeik. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban nem tudott többet adni, ezért azt mondta nekik:

„Ám ha Allahot és a Küldöttét, és a túlvilági lakhelyet óhajtjátok, akkor bizony Allah a jótetteket cselekvőknek közületek hatalmas jutalmat készít elő” (Korán 33: 29)

Amikor Allah ezt kinyilatkoztatta, akkor a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) először Aisához fordult: „Áisa! Mondok neked valamit, amivel kapcsolatban ne siess a válasszal, amíg nem kéred ki szüleid tanácsát”, és az előző áját olvasta fel neki. Áisa erre azt válaszolta: „Allah küldötte! Miért is kellene a szüleimtől tanácsot kérni ez ügyben? Allahot választom és a Küldöttét és a túlvilági lakhelyet”

Umm Szeleme, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Allah Küldötte tanácsot kért számos alkalommal feleségeitől. Például a hudajbija békekötés feltételei sok muszlim társa számára csalódást okozott, mert az egyik feltétel meghatározta, hogy nem teljesíthetik a zarándoklatot abban az évben. Vissza is akarták utasítani az egyezményt és be akartak vonulni Mekkába, azonban Allah Küldötte elrendelte nekik, hogy vágják le áldozati állataikat és lépjenek ki a zarándokok szent állapotából. A társak nem engedelmeskedtek, mire Allah Küldötte visszatért sátrába és megkérdezte feleségét, Umm Szalamát, hogy mitévő legyen. Az asszony azt mondta: „Ó Allah Küldötte! Vágd le áldozati állataidat és vedd le zarándoki ruhádat. Engedelmeskedni fognak neked". Azonnal kiment, késsel a kezében és levágta a bárányát. A társak elkezdték ugyanazt tenni, mert megértették, hogy nem fogja megváltoztatni döntését.

Egy alkalommal az uhudi csata után, amikor rengeteg muszlim meghalt és megsérült, Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elhaladt egy nő mellett, aki elvesztette a férjét, a fivérét, és az apját is. Amikor közölték vele ezt a hírt, azt kérdezte: „De mi van Allah Küldöttével? Mit tett Allah Küldötte?” Azt mondták: „Allah Küldötte jól van, dicséret és hála illeti Allahot.” A nő azt mondta: „Nem hiszem el addig, amíg nem látom a saját szememmel.” A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életét fontosabbnak tartotta, mint a saját szeretteiét. Ekkor megmutatták neki a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), és a nő azt mondta: „Minden csapás eltörpül a Téged érhető csapás mellett.”
Ez is mutatja, hogy nem csak a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feleségei tettek magas hitről tanúbizonyságot, hanem a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) női kortársai is.

Zeineb bint Dzsahs, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Zeineb hallotta, amint Áisa azt mondta: „Így szólt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): ’Az fog közvetlenül utánam meghalni, akinek a leghosszabb a keze”, és Áisa azt mondta: Zeineb halt meg először’ Valóban Zeinebnek volt a leghosszabb a keze, de nem fizikai értelemben, hanem mert mindenkinek segítő kezet nyújtott, és ő volt a leggyakrabban adakozó a Próféta feleségei közül.
Áisa is adakozó volt, hiszen volt, hogy egy datolyát is eladakozott, mert úgy gondolta, hogy bármilyen csekély is az adomány, Allah majd megsokszorosítja azt számára. Amikor pedig pénzt adott, akkor beillatosította és fölemelve adta a pénzt nem lefelé adta, mint aki szívességet tesz. Mikor megkérdezték miért illatosítja azt válaszolta, hogy Allahnak adja a pénzt.

Abú Talha felesége (Umm Szulejm)

Abú Talha medinai muszlim volt, aki mesés gazdagságra tett szert mielőtt muszlim lett, és fából faragott bálványt imádott, amelynek képes volt aranyékszereket áldozni. Ez a férfi feleségül akart venni egy Rumajszá nevű, iszlámra tért nemes erkölcsű, jó családból származó asszonyt. A férfi megkérte az asszony kezét, és felajánlott neki mindenféle ékszert és drágakövet, de a nőnek nem kellett az ilyen fajta nászajándék. Rumajszá egyetlen feltétele az volt, hogy a férfi hagyjon fel a bálványimádással, és szolgálja Allahot, az egyetlen istent. A férfit meggyőzte arról, hogy értelmetlen egy darab fát szolgálni, azt amit mások tüzelőnek használnak. Abú Talha elgondolkodott, majd úgy döntött muszlim lesz.
Abú Talhának született egy gyermeke Rumajszától, akit gyermeke után Umm Szulejmnek hívtak, de a gyermek megbetegedett, majd apja távollétében meghalt. Nem tudott erről a hírről Abú Talha. Umm Szulejm arra kérte az embereket, hogy ne mondják el a férjének, hogy meghalt a gyermekük, mert ő akarta közölni vele a halálhírt. Mikor Abú Talha hazatért, akkor a felesége ételt adott neki, a lehető legszebb ruhájába öltözött fel, majd miután Abú Talha megette az ételét, együtt hált vele.
Aztán azt kérdezte férjétől: Ó Abú Talha, mit mondanál arról, ha egy ember rábízná egy másikra a vagyonát, majd egy idő után visszakérné a tulajdonosa a vagyont. Vajon meglehetne-e akadályozni, hogy visszaadja az illető a tulajdonosnak a letétet? Abú Talha azt mondta: Nincs ehhez joga, a ránk bízott dolgot vissza kell adni. Azt mondta Umm Szulejm: Gondolj a fiadra úgy, hogy őt is Allah rábízta a családra, majd visszavette magához.
Abú Talha nagyon megharagudott a feleségére, és elment a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse), és elmondta neki, hogy a felesége hogyan közölte vele a fia halálhírét. Azonban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Legyen Allah áldása reátok!” Feljegyezték, hogy Abú Talhának és feleségének később kilenc gyermekük született, akik egytől-egyig megtanulták kívülről a Koránt.

A Sá'bán (8. holdhónap) érdemei

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) legeslegtöbbet Sá'bán hónapban böjtölt. Azt mondta Allah Küldötte erről a hónapról: „A Sá'bán hónap az a hónap, amelyről az emberek megfeledkeznek, amely Radzsab és Ramadán hónap közt van, és amely egy olyan hónap amelyben felemeltetnek a cselekedetek Allahhoz a Világok Urához, és én szeretem ha böjtölés közben emeltetik fel cselekedetem.”
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, Allah rátekint teremtményeire (az emberekre) Sá'bán hónap közepének éjszakáján, és megbocsát minden teremtményének, kivéve annak, aki istentársító vagy viszálykodó.” A hadísz egy másik változatában ez áll: „Ha eljön a Sá'bán hónap közepe, akkor Allah rátekint a teremtményeire, megbocsát a hívőknek és haladékot ad a hitetleneknek, és a gyűlölet embereit ott hagyja gyűlölködésükben, amíg el nem hagyják azt.”

Az említett hadíszokban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) figyelmeztetett az Isten mellé társítás, a viszálykodás, a gyűlölködés és irigykedés veszélyeire, amely sajnálatos módon a muszlim világközösségben erősen elterjedt az utóbbi időkben.
A hadíszban említett társítás a legnagyobb főbűn, amelyet Allah nem bocsát meg:

„Bizony Allah nem bocsátja meg azt, ha társat állítanak neki, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja” (Korán 4: 116).

Ha valaki társítóként hal meg, az örökké bűnhődik a túlvilágon. Allah mellé társat állítani súlyos következménnyel jár, hiszen kárba vesznek a jó cselekedetek:

„Bizony, már megkaptad azt a sugallatot – és azok is, akik előtted voltak (a próféták közül) – hogy ha társat állítasz, akkor cselekedeteid kárba vesznek, s a vesztesek között leszel.” (Korán 39: 65).

A gyűlölködés és viszálykodás is akadályozhatja a megbocsátást, akkor is ha az illető nem követ el istentársítást. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A Paradicsom kapui megnyílnak hétfőn és csütörtökön, és megbocsáttatik minden szolgának, aki nem állít Allah mellé társat, kivéve annak, aki és testvére között viszály van, és ezt mondja Allah: „Adjatok haladékot kettejüknek, amíg ki nem békülnek”

Fontos ugyanakkor arra is odafigyelni, hogy Sá'bán első felének elmúltával nem szabad Ramadán „fogadásának” szándékával egészen Ramadánig böjtölni, mert Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha elmúlt Sá'bán fele, akkor ne böjtöljetek!”
Nem szabad továbbá a Ramadán hónap kezdetét megelőző napon, az úgynevezett „kétséges” napon böjtölni. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ne előzzétek meg Ramadán [böjtölését] egy vagy két nappal, kivéve azt, aki böjtöl [nyomós okból], az böjtöljön!” Ez azt jelenti, hogy tilos szándékosan egybekötni a két hónap böjtölését, és csak az böjtölhet Sá'bán utolsó napjaiban, akinek vallásilag indokolt ilyenkor böjtölnie (például ha még vannak pótolnivalója).

***

A beszéd összefoglalása után először a család helyzete került szóba. Az iszlámban a család eltartása a férfi dolga. Ő a család vezetője, nem parancsol, de megbeszéli a tennivalókat, ezért, ha bárki bármit akar, a férjjel kell beszélnie. A muszlim országokból származóknak bizony furcsa, hogy ha egy nyomtatványon az anyja nevét kérdezik, amikor az apáé a felelősség és a vezetés. Náluk az apa, a nagyapa és esetleg a törzs neve szerepel. A házasság szövetség, célja, hogy a Paradicsomba jussanak az emberek. A nőre nézve a vallási cselekmények ugyanúgy kötelezőek. Ha nincs védelmezője, kiszolgáltatott, megalázható. Ritka a második vagy többedik (legfeljebb négy engedélyezett) feleség, Indonéziában a férfihiány miatt viszonylag gyakori, Afrikában nem annyira jellemző. Európában a nem muszlimok sokszor valójában a poligámiát gyakorolják azzal, hogy feleségük mellett sokan szeretőt is tartanak. A muszlimok esetében a több feleség törvényesített formában, korlátok között tartva, kötelességekkel jár.
A látogatás idején az iszlám naptár szerinti nyolcadik hónap volt, a Sá’bán. A hónap közepén Isten különösképpen is megbocsát, két bűnt, a társítást és az embergyűlöletet kivéve. Ilyenkor megmenekülést kérnek attól, amiről tudnak, és bocsánatot azért, amiről nem. A társítás azt jelenti, hogy Isten mellett valaki, valami mást is hatalomnak ismer el, ennek több szintje lehetséges. Például ez is: „Itt nem merek imádkozni, mert félek az emberektől.” A haláltól nem kell félni, jön a maga idejében, „csak” az embernek rendben kell lennie Istennel. Isten megbünteti az öngyilkosságot, mivel a testet tőle kaptuk. Az önfeláldozás és az öngyilkosság között különbséget kell tenni, például Sámson esete. A repülőtéri öngyilkos robbantó nem megy a Paradicsomba, mivel békében más az önpusztítás megítélése. A háborút (amennyiben elkerülhetetlen) a hadszíntéren kell megvívni.
Fatvát, vallási szakvéleményt csak arra jogosult személy adhat ki. Ezt az iszlám teológiához, illetve a saríához kell mérni. A leghíresebb tudósközösség, a kairói Al-Azhar Egyetem fatváját Egyiptomon kívül sok helyen nem mindig fogadják el. A szaúdiak pedig például a törökökét nem stb. Megítélés kérdése, hogy ki mikor számít utazónak, (már a szomszéd faluban, vagy csak egy bizonyos távolságra a lakóhelyétől stb.) hiszen az utazókra az imádsággal, böjtöléssel kapcsolatban könnyítések vonatkoznak: összevonhat imákat és megszakíthatja a böjtöt. Imát viszont nem lehet kihagyni. A többértelmű helyzeteket alaposan meg kell vizsgálni. A siitáknál a Korán, a Próféta hagyománya, az imámok és az ész számít, ebben a sorrendben, de az utóbbi gyarló, és nem lehet mérvadó.
A vallásukat elhagyók megölésének is sokféle értelmezése lehetséges. A Korán szerint megölhetők, hiszen tulajdonképpen hazaárulásról van szó, ha az ország jogrendje és az iszlám egybeesik (de ilyen állam ma nem létezik). Halálos ítéletet csak bíróság hozhat, és ha a bűn nem száz százalékig bizonyított, az ítélet nem hajtható végre. Például egy nő vagy egy férfi paráznaságát négy hiteles tanúnak kell eskü alatt igazolnia. Ha nincs tanú, akkor a gyanúsított négyszer esküszik ártatlansága mellett és ötödikként Isten haragját kéri magára, ha hazudna. A vádló is négyszer esküszik, hogy igazat mond és ötödikként Isten haragját kéri magára, ha hazudna. S ezzel lezárul az ügy, nincs végrehajtható büntetés.
A saría tulajdonképpen sehol sem érvényesül teljesen: az iszlám országokban a jogrend a törzsi, az iszlám, a gyarmati és a modern jog keveréke, és a saría ma elsősorban a családjogban működik. Ami a gyilkosságot illeti: szándékos gyilkosságért kivégzés jár, nem szándékoltnál lehet egyezkedni az elhunyt családjával. Ez persze Európában nem működik. A nemi erőszakért az iszlám országokban halálbüntetés jár. Idős ember megsértését a járókelők nem tűrik el, a sértegető legalább felpofozásra számíthat (bár ez önbíráskodás, de jól mutatja az idősek általános tiszteletét). Az európai nagy port kavart esetek alapján általánosítani, hogy „ilyenek a muszlimok” igazságtalan. Az iszlámban is van többé-kevésbé szekularizáció, de a vallást nem lehet egyedül gyakorolni. A kalifa választott tisztség, ebből a szempontból a szaúd-arábiai királyság sem igazi muszlim állam.
Arra a kérdésre, hogy a Nyugaton a demokrácia ellen izgató imámokat hogyan értékelik, elmondták: valódi imám az, akinek megvan a megfelelő képzettsége. Sok önjelölt, képzetlen hitszónok van, akik visszaélnek a helyzetükkel, mivel az imádkozás vezetése még nem egyenlő a beszéddel („prédikálással”). Nyugaton a titkosszolgálatok „a képzetteket nyomják”, az önjelöltek pedig kihasználják ezt a helyzetet. Az iszlám szervezeteket békén kellene hagyni, viszont a „szabadúszóktól” el kellene venni a lehetőséget. Az állam által megkérdezett szakértők túlnyomórészt orientalisták, nyelvészek, nem pedig teológusok, ami sok félreértésre adhat alkalmat.
A tömeges migrációra vonatkozó kérdésre azt hallhattuk a vendéglátóktól, hogy nem örülnek annak, ha embereknek tömegesen el kell menniük a lakóhelyükről.  A kamatszedésre vonatkozóan pedig, hogy azért tilos, mert igazságtalan, egy harmadik ember közbeékelődik, és ingyen él a másik kettő munkájából.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban előzetes megállapodás alapján röviden kifejtették az iszlám Jézusra vonatkozó tanítását. Jézus (Iszá) az iszlám prófétája, pontosabban küldötte: raszúl, ami azt jelenti: aki könyvet hozott. Az iszlám tanítása szerint 124 ezer próféta van, a Koránban közülük huszonöt szerepel név szerint. 315-en hoztak könyvet, azaz írott kinyilatkoztatást, ezek közül ötöt említ: Ábrahám, Mózes, Dávid, Jézus, Mohamed. Jézus az evangéliumot (indzsíl) hozta, amely eredeti formájában már nincs meg az emberek kezében. Az írott evangéliumokban Isten és ember szava összekeveredett.
A kinyilatkoztatások lényegüket tekintve ugyanazok, de nem véglegesek. Mohamed azonban a próféták pecsétje. A Koránt huszonhárom éven át nyilatkoztatta ki Isten – nem lehet benne emberi hiba. A tanítás szerint aki kétségbe vonja, írjon új Koránt, tíz új szúrát, egy új szúrát, egy új verset. A Korán mindennek összefoglalása, bármilyen fordítása pedig már nem egyenértékű az eredetivel, hanem csak értelmezés.
A Korán 4:157-158 szerint Isten felemelte Jézust, nem őt feszítették keresztre. „Kérdés, hogy most hol van? (egy prófétai tanítás szerint a negyedik égben.), de nem tudunk beszélni vele, és ő sem velünk.” Amikor a hamis messiás, az antikrisztus eljön, a hívők a Mahdi (aki egy igazságos vezető, s a neve Mohamed Abdullah, azaz a neve megegyezik a Próféta nevével) vezetésével Damaszkusznál harcolni fognak ellene. Jézus ekkor jön majd vissza, a Mahdi kéri, hogy vezesse a hívők imáját, de Jézus ezt rábízza, mondván, hogy a Mahdinak mondták az imára állítást (iqama), ezért ő legyen az ima vezetője. Majd tanúbizonyságot tesz magáról, vagyis az iszlámról, békés időszak követi, mindenki adakozik, és a világ végének eljövetelére készül. Jézus ezután valóban meghal, és az ítélet napja közeledik (mivel Jézus visszajövetele az ítélet napjának egyik nagy jele).
Az iszlám tanítása szerint a próféták emberek, Isten Ádámot porból teremtette, Évát férfiból, „Jézust nőből”, hiszen Isten mindenre képes. A 19. szúra elnevezése: Mária. Jézus úgy Isten szava, hogy Isten mondta: „Legyél!” (Korán 3:59; 19:35) Ezt a Szent Szellemmel, azaz Gábriel (Dzsibril) arkangyallal erősítette meg (2:87). Jézus és Mária is azonban csak emberek, a piacon jártak, „enni szoktak” (5:75). – Hadd jegyezzük meg: a Korán szerint a keresztények különösen is a társítás bűnébe estek, aki más isteneket társít az igazi Isten mellé, annak Ő megtiltotta a Paradicsomot (5:72; v. ö. 19:88-95). – Végül szóba került 5:116-117, amely szerint Jézus sohasem mondta, hogy őt és anyját még két istennek vegyék az igaz Isten mellé.

***

Valóban, a keresztények sohasem állították, hogy Jézus ilyesmit mondott volna. Katolikus tanítás szerint (is) az imádó tisztelet csak a Szentháromság személyeit illeti meg, így Máriát, aki teremtmény, nem. A muszlimok végérvényesnek, tehát elegendőnek tekintik a Korán Jézusra vonatkozó kijelentéseit (is), ezért nem tartják szükségesnek a bibliai szövegek vizsgálatát. De nem egy és nem kettő, magát kereszténynek/keresztyénnek nevező teológus is az iszlámhoz hasonló nézeteket vall(ott) az evangéliumról. Az ember Isten szavát is csak emberi szó formájában képes megérteni vagy elutasítani. Amúgy pedig emberek közötti párbeszéd csak a határok tisztázásával lehet teljes.

Szentpétery Péter