Nyomtatás

Csodálkozzunk rá Isten szeretetére!


„Isten szeretete túlmutat a földi életen, amelynek minden mozzanatát az örök élet tágasságába helyezi” – fogalmazott Steinbach József dunántúli református püspök az idei ökumenikus imahét Szent István-bazilikában tartott nyitó istentiszteletén. A nyolc napos közös imádság témáját ez alkalommal a svájci Grandschamp-i Közösség nővérei állították össze, központi gondolata az Isten szeretetében maradás.

„Maradjatok meg szeretetemben és sok gyümölcsöt fogtok teremni” – hangzik a 2021-es ökumenikus imahét mottója János evangéliuma 15. részének 5–9. versei alapján. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia három évvel ezelőtt döntött arról, hogy az imahét nyitó vasárnapja egyúttal az üldözött keresztyénekért való ima vasárnapja is legyen, ezért az alkalom résztvevői együtt könyörögtek üldözött testvéreinkért.

Jellé lesz a világban

„Különös módon szól az evangélium a szeretetről: Isten szeretete az a példa, amit nekünk utánoznunk kell. Legyünk hűségesek ehhez a szeretethez, szeressük egymást úgy, ahogy az Atya szeret bennünket” – fogalmazott Erdő Péter prímás János evangéliuma 15. részének első tizenhét verse alapján. Mint mondta, ez az érzés különbözik az ellenség szeretetétől, mert a tanítványoknak különös módon kell szeretniük egymást: Isten arra hív, hogy ne csak a teremtettség, hanem a keresztség alapján szeressük egymást.

„Ez a belső szeretetközösség lesz jellé a világ számára” – hangsúlyozta az esztergom-budapesti érsek, hozzátéve: ez a szeretet közvetíti Isten irántunk való szeretetét, ezért nagy felelősség, hogyan szólunk hozzá az egyház ügyeihez. „Arra van szükség, hogy Jézus példáját tartsuk szem előtt. Ő mindenkit szeretett, jókért és rosszakért egyaránt az életét adta, de tanítványaihoz máshogy is szólt, tanította őket. Ez az a szeretet, amit a keresztyén családban és közösségben is megélhetünk” – fogalmazott. „Pál apostol is azt mondta, ha az eucharistiában együtt részesülünk, nem hagyhatjuk magára a másikat az élet más területein sem” – tette hozzá Erdő Péter. „Ameddig nem jutunk el a teljes egységre a hitben, gyakorolhatjuk a szolidaritást, különösen az üldözött keresztyénekért. Ők megvalósítják a vértanúság ökumenizmusát, imádkozzunk értük!” – kérte a bíboros.

Grandschamp-i Közösség

Az 1930-as években református nők egy csoportja Francia-Svájcból hitéletük erősítésére felelevenítette a lelki visszavonulás gyakorlatát, amelyet Krisztus példája ihletett. A nők magányos helyekre vonultak el imádkozni, majd hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik részt vettek a rendszeres lelkigyakorlatokon egy Neuchâteli-tó melletti kis faluban, Grandchamp-ban. Az igények nyomán állandó imádkozási lehetőséget biztosítottak, egyre több vendéget és lelkigyakorlatozót fogadtak. Ma ötven nővér tartozik a közösséghez, különböző nemzedékekből, egyházi hagyományokból, országokból és földrészekről. Hűségesen kitartanak az imádságos élet, a közösség és a vendégszeretet mellett. A nővérek megosztják szerzetesi életük áldásait azokkal a látogatókkal és önkéntesekkel, akik Grandchamp-ban az elvonulást, a csendet, a gyógyulást, vagy életük értelmét keresik.

Önmegtagadás, hálaadó megelégedettség és megújulás

„Csodálkozzunk rá Isten szeretetére!” – kérte az imahét mottójának üzenetével összecsengő 103. zsoltár alapján prédikáló Steinbach József. „Ezen az estén, nehéz időket élve különösen szükségünk van arra, hogy rácsodálkozzunk Isten megtartó szeretetére, mert Ő nemcsak beszél a szeretetről, hanem szabadító jótetteivel cselekszik értünk” – fogalmazott a dunántúli püspök.

A zsoltáros leírja, hogyan is cselekszik értünk Isten, akinek szeretete megmutatkozik abban, hogy megbocsátja a bűnöket, meggyógyítja a betegségeket és megváltja életünket. „Fontos fokozás ez, először megbocsát, megújít és meggyógyít lélekben és testben, végül megvált bennünket. Szeretete túlmutat a földi életen, amelynek minden mozzanatát az örök élet tágasságába helyezi. Ezeket végiggondolva érthető meg az idei ökumenikus imahét mottója” – fogalmazott református egyházi vezető.

Mint mondta, a 21. század elején rengeteg inger és zaj vesz körül bennünket, amelyekre orvosságul a Grandschamp-i Közösség azt üzeni: lassuljunk le, töltekezzünk fel Isten szeretetében és ezután térjünk vissza közösségünkbe. Ugyanerre figyelmeztet a 103. zsoltár is, amikor azt mondja, hogy meg kell állnunk és meg kell ismernünk Isten szeretetét, mert saját erőnkből nem tudunk az eszközeivé válni és építeni országát – csak így tudunk gyümölcsöket teremni.

„Isten szeretettel és irgalommal koronáz meg bennünket, ebből táplálkozva gyümölcsünk lehet az önmegtagadás, amely nem önmegvalósítás és nem is önfeladás – hangsúlyozta Steinbach József. – A második gyümölcs, hogy Isten betölti életünket mennyei világának javaival. Ismerjük fel, hogy mindenünk megvan, minden a mienk Isten szeretetéből. Eltöltheti ezért szívünket a hálaadás és megelégedettség. A harmadik gyümölcs a megújulás, amellyel életünk nem öncélú módon újul meg, hanem visszatérve az eredeti, Istentől való rendhez, amelyben egyedül kiteljesedhet az emberi élet.”

Az alkalmon szolgált Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke; Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára; Frank Hegedűs anglikán esperes; Khaled A. László metodista szuperintendens; Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita; Kondor Péter evangélikus püspök; Magyar Péter Marius ortodox esperes; Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert pünkösdi egyházelnök. Sapszon Zoltán karnagy vezetésével közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és Virágh András Gábor orgonaművész.

Fotó: Lambert Attila / Magyar Kurír
Szöveg: Farkas Zsuzsanna
Református.hu