Áhitat

Efézus 1:15-16.

Ez a kiragadott vers, amit a tajvani nők választottak, tulajdonképpen Pál Apostol imádságának egy része. Tehát, nekünk is úgy kell rá tekintenünk, mint imádságra.

Pál hálás. ISTENNEK! Nem az efezusiaknak, hogy milyen ügyesen, kitartóak és rendíthetetlenek voltak. Sokan úgy gondolják ma is, hogy ha valamiben meg tudunk maradni, ha kitartunk az elveink, értékeink mellett, az a magunk érdeme. Lehet az efezusiak közt is voltak, akik igy gondolkoztak. Pál ezért is emeli ki, hogy Istennek hálás! Imádságban hordozza őket, s hálát ad azért, hogy Isten megőrizte őket Jézus Krisztus ismeretében. Mert Isten segítsége, ereje nélkül képtelenek lettek volna a kisértések közepette megállni.

Pál ismeri a helyes értékrendet! Nem emberi teljesítmény, vagy akarat kérdése, hanem elsősorban Isten megtartó kegyelme kell ahhoz, hogy megmaradjunk a hitben.
Imádságaink elsekélyesedtek. Mintha a közepén kezdenénk őket. Megfeledkezünk arról, amit Pál oly nagyon jól tudott és gyakorolt, hogy az imádság dicsőítéssel kezdődik. Az Isten dicsőítésével. S erre nem Istennek van szüksége, hanem a mi szívünknek és lelkünknek. Hogy helyes ismeretünk legyen arról: Ő a Teremtő, fenntartó, s ami pedig a teremtmények. Ahhoz, hogy Isten nagy helyet foglaljon el a szívünkben, s ne csak a szívünk csücskében legyen egy kis helye, dicsőítenünk kell Őt naponta. Hogy tudjuk, lássuk és hirdessük: Ő a Mindenható, a mindenütt Jelenvaló, a bűnből Szabaditó és Üdvözítő Isten, s rajta kívül nincs más Isten! Éppen ezért magasztalja Pál őt, s ad hálát Neki. Ezt is végig kell gondoljuk: hányszor kihagyjuk a magasztalást, s nem Neki adunk hálát! A bűnvallás és bűnbocsánatkérés is elég ritka imádságainkban: úgy gondoljuk, a többi emberhez képest nem vagyunk olyan nagy bűnösök. Csakhogy nem ez a mérce! Hanem az, hogy Isten meg akar és meg tud szabadítani a bűneinktől, s ha megtapasztaltuk ezt, akkor minden felszabaduló energiánkkal tehetjük a jót Isten dicsőségére és embertársaink javára. S csak az utolsó eleme az imádságnak a kérés! S mégis mily sokszor ezzel kezdjük, s csak ezt tartalmazzák imádságaink! S Jézus nevében kell kérjünk, erre tanit az apostol!

Az imádság Istennel való beszélgetés – tanultuk már gyermekkorunkban. S az imádságnak ereje van! Ereje is Istentől származik!
Nemrég egyedül maradtam, s oly jól esett a sok üzenet: imádkozunk érted! Egy katolikus psp ismerősömtől hallottam a hasonlatot: az imádság egy háló, mely nem hagy a mélybe zuhanni! Megtapasztaltam. S eszembe jutott a cirkuszban kifeszített háló a trapéz alatt. Ha vét is valamelyikük, ha nem tudják egymás kezét szorosan fogni, akkor sem a mélybe zuhannak, s nem veszik el az életük, hanem a háló megtartja őket. De ez nemcsak egy kötél. Vagy nem két-három kötél, hanem háló! Erős szálakból, sűrűn szőtt háló.

A világimanap is ezért jött létre: egymásért imádkozzunk, egy erős hálót alkotva határokon átívelőt, nyelveken átívelőt, hogy egymás terhét hordozva Krisztus áldozatáért könyörögjünk Isten megtartó erejéért! Igy kezdődött 1870-ben Észak Amerikában, igy vették át 1922-ben Európában, s ma már a világ több mint 200 országában, különféle nyelveken gyakoroljuk. Ebben az évben tajvani keresztyén testvéreinkért! S nem feledjük: a szomszédunkban háború dúl, értük is könyörgünk.

Isten hallgassa meg imádságainkat!

P.Tóthné Szakács Zita ref.lp.