Tekintsük követendőnek Luther szorgalmát és munkabírását!

Ünnepi megemlékezést tartottak a Reformációi emlékparkban

Hagyományosan a reformációi emlékparkban tartott megemlékezéssel ért véget október 31-én este az idei Október a reformáció hónapja programsorozat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében. A Budapest VII. kerületében, a Városligeti fasor és a Bajza utca kereszteződésénél található parkban összegyűlteket Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára köszöntötte, ünnepi beszédet Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője tartott.

Köszöntőjében Fischl Vilmos felidézte: Luther Márton 95 tételének központi témája a megtérés és a bűnbocsánat volt. A vitaindító dokumentum arra irányította a figyelmet, hogy az egyház igazi kincse az evangélium. A MEÖT főtitkára hangsúlyozta, hogy „a reformátorok nem akartak új egyházat létrehozni, hanem vallásjavító szándékkal, a katolikus – egyetemes – egyházat szerették volna megújítani.” A reformáció főbb tanításai közül kiemelte, a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, így a bűnbocsánathoz és az üdvözüléshez elegendő önmagában a hit. Krisztus az, akin keresztül eljutunk Istenhez, ingyen, kegyelemből, hit által. Ez utóbbi gyakorlásához pedig segítségünkre van a Szentírás.

Az anyanyelven történő igehirdetés- és hallgatás, valamint bibliaolvasás komoly változásokat hozott mind az emberek személyes életében, mind az egyház életében. Utóbbi kapcsán Fisch Vilmos úgy fogalmazott, a reformáció következtében a katolikus egyház már nem ugyanolyan, mint volt annak előtte, és ugyanígy az akkori reformátori egyházak sem ugyanazok már. „Az elmúlt 505 évben mindannyian változáson mentek keresztül. Az egyházszakadás azonban mindig fájdalmas tény. Fájdalmas volt 1054-ben is, de fájdalmas volt akkor is, mikor a reformáció következtében megalakultak a protestáns egyházak, közösségek is. A szakadás mindig fáj, mindenkinek, hiszen egy Krisztusunk van” – húzta alá a MEÖT főtitkára.

Ünnepi beszédében Prőhle Gergely a reformátor egy olyan levelét idézte, amelyet öt évvel a 95 tétel megfogalmazása és közzététele után Georg Spalatin jogtudósnak, teológusnak, Bölcs Frigyes választófejedelem udvari káplánjának, gyóntatójának, legfőbb bizalmasának címzett. Ebben arról ír, hogyan halad az Ószövetség lefordításával, és említi azt is, Weimarban egyszer Isten országáról és a világi hatalomról is beszélt. Luther kettős kormányzásról szóló gondolatmenete nem sokkal később nyomtatásban is megjelent, „A világi felsőségről, hogy meddig tartozik neki az ember engedelmességgel” címmel. Ennek legfőbb tételmondata, hogy Isten kétféle felsőbbséget, egy lelkit és egy világot rendelt az emberek között. Előbbit azért, hogy az ő igéjének hirdetésével tegye jámborakká és igazakká az embereket az örök életre, utóbbit azért, hogy ha valaki ezt nem akarja elfogadni, akkor világi hatalom – kard – által kényszeríttessen arra, hogy a világ előtt jámborrá és igazzá legyen.

Prőhle Gergely a jelen aktualitásokra, nevezetesen az ukrán-orosz háborúra utalva úgy fogalmazott, „látjuk, hogy mennyire nem keresztényi állásfoglalásokhoz vezet az, amikor az ige és a kard eltérő természetét egy egyházi vezető – Kirill pátriárka – nem érti, vagy szándékosan mossa össze”. Az országos felügyelő megemlítette az energiaárak emelkedését, az infláció növekedését, a pedagógusok jogos követeléseit, az egyházainkban zajló vitákat is, majd a személyes felelősséget és feladatot hangsúlyozva úgy fogalmazott: „Luther erejét, elhívatott szorgalmát, munkabírását látva különösen érdemes magunkba szállni. A protestáns közösség jövője, nagyban függ attól, hogy a mai világban mit teszünk több mint fél évezredes örökségünk megőrzéséért. Nem elsősorban a magunk, hanem a minket körülvevő világ javára.”

Az ünnepség a MEÖT tagegyházai megjelent képviselőinek áldásával zárult. A megemlékezésen a Fóti Baptista Gyülekezet fúvószenekara végezte a zenei szolgálatot.

A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákja, Horváth Bálint Ferenc pedig Túrmezei Erzsébet A „tételek kapuja” előtt című versét szavalta el:

Papírlapra írta,
fakapura szögezte,
450 éve már…
Ma Wittembergben érckapu fogad,
és Luther 95 tétele ércbe öntve vár.
Csendben betűzgeted.
A fakapu
tűz martaléka lett.
A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,
a kripta ölén.
Az ércbetűk sora
keményen, hidegen
szemedbe néz.
Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.
Késő zarándok, olvasd, örülj:
így megmarad.
*
Valamikor
riadó volt, nem hideg ércbetű.

Lázas tekintetű
polgárok és diákok olvasták és vitatták…
Másolták… szájról-szájra,
kézről-kézre adták…
Nyomában
kigyúltak az arcok, a szívek.
Nem érckapun,
nem papíron:
szívekben élt, dobogott, lüktetett,
mert erő volt és Evangélium!
*
S amíg ragyog az ércbetűk sora,
egyért sóhajtok,
késő kor késő vándora:
Ne merevüljön szánkon és szívünkön
az üzenet
halott formákba, hideg ércbetűkbe!
Legyen olyan élet-, erőtele,
mint 450 éve Luther Márton
hatalmas 95 tétele!

Forrás: Evangélikus.hu –Tekintsük követendőnek Luther szorgalmát és munkabírását!
Szerző: Kézdi Beáta, Vitális Judit, fotó: Kézdi Beáta, Nagy Roland