.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete 2025/01

100 éve

alapította a Theologiai Szemlét az Országos Református Lelkész Egyesület Debrecenben. Az első szám 1925 Húsvétjára jött ki. Alapító-szerkesztő Csikesz Sándor, főmunkatárs Varga Zsigmond teológiai tanárok voltak.

Úgy gondolom, hogy a későbbi tartalmakat is a maga sokszínűségében meghatározza Csikesz Sándor meditációja az első szám első oldalán, amelynek textusa „Az Ige testté lett” (Jn 1,14). Elsősorban és végsősoron az Ige, a Logosz, Jézus Krisztus a mindenkori textusa a Szemlének. Ez akkor is igaz, ha többszörösen áttételesen jutunk ide a különböző teológiai diszciplínák mentén. Méghozzá a legegyetemesebb, a legökumenikusabb kontextusban, merthogy a pünkösdi számban már Deák János soproni evangélikus teológiai tanár főmunkatársként szerepel a címlapon. Ettől kezdve a lap szerkesztése és terjesztése református és evangélikus lelkészi körökben történt. Ezzel a kezdettel a Theologiai Szemle mind a mai napig egyre nyilvánvalóbban az egyetlen magyarnyelvű ökumenikus szakfolyóirat.

100 éves születésnapot ünneplünk még akkor is, ha 1945 és 1948 között a teológiai eszmélődésnek más folyóiratok adtak hangot. 1948-cal kezdődően pedig gyakorlatilag minden írott teológiai sajtómegjelenést elsorvasztott az akkori hatalom, 10 éves politikai indíttatású szilencium következett. 1958 januárjában volt lehetőség komolyan megfontolni az újraindítást. Az új folyam 1958 májusában indul, laptulajdonos immáron a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, főszerkesztő Pákozdy László Márton, a szerkesztőbizottság pedig ismét református és evangélikus teológusokból áll. Ezt követően a Szemle szerzőiben s talán előfizetőiben is tükrözi az Ökumenikus Tanács tagegyházi bővülését. A rendes tagságon túl ideértem a megfigyelő státuszú tagegyházakat és szervezeteket is.

Az első centenáriumi főszerkesztői üzenetben az ökumenicitásra teszem a hangsúlyt, ezt érzem a lap egyik jeles értékének, amely értéket a korábbi évforduló egyike alkalmával Kránitz Mihály katolikus teológus így artikulált: „a Theologiai Szemle a magyarországi ökumenikus párbeszéd zászlóshajója”.

Személyes vallomásként mondom – a centenárium apropóján – hogy megilletődve és érdememen felüli ajándéknak tekintem a több, mint harmincéves főszerkesztői szolgálatomat és természetesen ugyanígy gondolok vissza elődeim, a mindenkori szerzők, szerkesztők és olvasók áldott munkásságára is.

Két helyszínre tervezzük a centenáriumi megemlékezéseket. Április 23-án délután az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az egyes egyházak előadói méltatják a Szemlét az egyházukban betöltött szerepe szerint. A másik ünnepségre Debrecenben kerül sor az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében november 13–14 között, ahol az egyes diszciplínák tudósai vallanak arról, hogy az adott diszciplína hogyan jelent meg a Szemlében.

Minden kedves olvasónkat testvéri szeretettel hívom, hogy e jeles esztendőben jeles figyelmet fordítsanak a Theologiai Szemle múltjára és jelenére, hogy az a következő 100 évben is betölthesse az isteni Ige szolgálatát Isten dicsősségére és Isten népének javára!

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2025/01

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
100 éve ............2

SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY:
A célját elérô Isten Igéje............3

TANÍTS MINKET, URUNK!
IV. DEBRECENI ÖKUMENIKUS NAPOK
Predestináció az ókorban és a keresztyén hagyományban
KRÁNITZ MIHÁLY:
A predestinációról katolikus szemmel ............4
FAZAKAS SÁNDOR:
Eleve elrendelés Karl Barthnál és a barthi kiválasztástan relevanciája ............7
BORSI ATTILA JÁNOS:
Kálvin predestinációról szóló tanítása ............12
MUCSI ANDRÁS:
A Máriáról szóló beszéd
Karl Barth teológiájában ............16
KACSÓ GÉZA:
„Hegyekre ráterülő alkonyat”
Első világháborús igehirdetések jellemzői
és tanulságai ............23
BERECZKI LAJOS–BACSÓ BENJÁMIN:
Anabaptista emlékezet a magyar baptista történetírásban ............35

TEVELY ARATÓ GYÖRGY–LÁSZLÓ GÁBOR:
Mítoszok nyomában
A magyarországi anabaptizmus első nyomai
Daniel Waechter egyháztörténeti kéziratában ............41

KITEKINTÉS
BARANYAY FERENC:
Az Ember: a magányos,
az Emberfia: az „idegen” ............45
TAKÁCS PÉTER:
Spiritualitás gazdaság, a boldogság gazdaságtana ............51

ÖKUMENIKUS SZEMLE
FAZAKAS SÁNDOR:
Reformátusok csatlakozása
a Közös Nyilatkozathoz (2017) ............58

Absztraktok 2025/01

Predestináció az ókorban és a keresztyén hagyományban
A fenti címmel került megrendezésre, a IV. Debreceni Ökumenikus Napok keretében a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány konferenciája 2024. november 14–15-én. Az alábbiakban Kránitz Mihály, Fazakas Sándor és Borsi Attila teológusok előadásai által pil- lantunk be e jeles konferencia tartalmába. (a főszerkesztő)

Mucsi András:
A Máriáról szóló beszéd Karl Barth teológiájában
Karl Barth Máriáról szóló tanítása átfogja a svájci teológus mindazon kijelentéseit, amelyeket a krisztológiai teológiai tartalmakkal kapcsolatban megfogalmazott. Kétségbe vonta, hogy a mariológia része lenne a teológiai tudománynak. Isten szuverenitásából indul ki, amely kizárja, hogy az ember bármit is tehet a megváltása érde- kében. Ebben a cikkben Karl Barth Máriáról szóló beszédét az írásait kronologikusan követve vesszük végig. Gyülekezeti lelkészként olyan igehelyekről prédikált, amelyet Mária személyét is érintik, pl. az adventi időszak vagy karácsony kapcsán. Akadémiai tanárként állandó párbeszédben állt a római katolikus tudósokkal, és az előadásai, munkái, dogmatikái megírása közben a mariológiai kijelentésekre is reflektált. A 20. század közepén két fontos mariológiai tárgyú dokumentum született: az 1950-es dogma és a Második Vatikáni Zsinat tanítása Máriáról (Lumen Gentium VIII. fejezet, 1968). Barth kritikát fogalmazott meg ezekkel a konstrukciókkal szemben, és a mariológiát túlburjánzásnak nevezte, amelyeket le kell metszeni. Számára Mária személye ugyan fontos a kijelentéstörténetben, de ő mégis olyan ember, akinek megváltásra van szüksége.

Die Marienrede von Karl Barth umfasst die Ausssagen des Schweizer Theologen, die er im Zusammenhang mit christologischen theologischen Inhalten gemacht hat. Er hat bestritten, dass die Mariologie Teil der theologischen Wissenschaft wäre. Er geht von der Suverenität Gottes aus, die ausschließt, dass der Mensch irgendetwas für seine Erlösung tun könnte. In diesem Artikel kann man die Entwicklung der Marienrede Barths anhand seiner Schriften chronologisch geordnet mitverfolgen. Als Gemeindepfarrer predigte er über Textstellen, die auch die Person Mariens berühren, z.B. bezüglich der Adventszeit oder Weihnachten. Als akademische Lehrkraft stand er in ständigen Austausch mit römisch-katholischen Wissenschaftlern und während des Verfassens seiner Vorträge, Arbeiten und Dogmatiken reflektierte er auch mariologische Aussagen. Mitte des
20. Jahrhunderts enstanden zwei wichtige mariologische Dokumente: das Dogma von 1950 und die Lehre des Zweiten Vatikanischen Konzils über Maria (Lumen Gentium Kapitel VIII., 1968). Barth äußerte sich kritisch über diese Konstruktionen und nannte die Mariologie eine Wucherung, die abgeschnitten werden musste. Für ihn ist Maria zwar wichtig in der Offenbarungsgeschichte, aber doch ein Mensch, die der Erlösung bedarf.

Kacsó Géza:
„Hegyekre ráterülő alkonyat”
Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai

„Hegyekre ráterülő alkonyat”1 Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai
A cikk bevezetésében a szerző jelen korunk és az első világháború kitörése előtti korszak között von párhuzamot: az állandó békéről és a történelmi fejlődésről szóló narratíva szemünk láttára törik össze éppúgy, mint az első világháború korában, majd felteszi a kérdést, hogyan reagáltak ezekre a folyamatokra elődeink, a korban élt református igehirdetők. A központi rész öt, nyomtatásban megjelent igehirdetéskötet alapján azonosítja be azokat a témákat, amelyek ezekben a világháborús igehirdetésekben közösek és a magyar református egyház akkori tanítására jellemzőnek tekinthetőek, és gazdag idézet-anyaggal illusztrálja ezeket. A tanulmányzáró részében a szerző az igehirdetések teológiai értékelését adja és saját korunk számára való relevanciáját keresi.
A cikk szerzője Ukrajnában él, egy három éve háborúban álló országban és lelkipásztorként szolgál egy olyan gyülekezetben, melyet mélyen érintenek a háború következményei.

“Twilight over the mountains”. Characteristics and lessons of First World War sermons

In the introduction of the article, the author draws a parallel between our present time and the era before the outbreak of the World War I: the narrative about permanent peace and historical development is crumbling before our eyes, just as it was during the World War I. He then raises the question how our predecessors, the Reformed preachers who lived at the time, reacted to these processes.The central part identifies the themes that are common to these World War I sermons and can be considered typical of the teaching of the Hungarian Reformed Church at that time, based on five volumes of sermons published in print, and illustrates them with rich quotations. In the final part of the study, the author gives a theological evaluation of the sermons and looks for their relevance for our own time.The

author lives in Ukraine, a country that has been at war for three years, and serves as a pastor in a church that is deeply affected by the consequences of the war.

Bereczki Lajos–Bacsó Benjámin:
Anabaptista emlékezet a magyar baptista történetírásban

A Magyarországi Baptista Egyház Baptista500 címmel 2023-ban sokféleképpen – nem utolsó sorban tudományos munkával és tanácskozással – ünnepelte kárpát-medencei misszi- ójának 500 éves évfordulóját. Az ott elhangzott előadások közül a Theologiai Szemle 3/23-as és 4/23-as számaiban többet is közölt. A szellem- és egyháztörténetben nem először fordul elő a „kezdetek” idejének pontos meghatározása körüli bizonytalanság, illetve kérdéses véleke- dés. Az évforduló pedig különösen is jó alkalom e kérdések tisztázására, legalábbis újragon- dolására, (újra)kutatásra. Az alábbi két előadás – egyebek mellett – ezekbe a kutatásokba, illetve e kutatások következtetéseibe ad betekintést.

Az évfordulóval kapcsolatos előadások, illetve kutatások könyv formájában is megjelen- tek a Magyarországi Baptista Egyház gondozásában „A célunk ugyanaz, tanulmányok és előadások az anabaptisták történetéről és emlékezetéről” címmel. A korábbi közléseinken, az alábbi két előadáson túl e kiadványt is a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlom. (a főszerkesztő)

Az anabaptista mozgalom és az azzal való viszony régi kérdése a baptista egyháztörténetnek. A magyar baptista történetről 1928-ban megjelent első összefoglaló munkában még nincsen szó anabaptista elődökről, a misszió kezdete kapcsán mindaddig csak az 1846-os és az 1873-as álláspontok ütköztek egymással.

Somogyi Imre volt az, aki 1933-ban egészen a reformáció koráig, sőt az „őskeresztyén gyülekezetekig” visszanyúlva szól a baptisták eredetéről. Álláspontjának kulcsmondata: „A ma élő baptisták igenis őseiknek tartják mindazon keresztyéneket, akik azonos hitelveket vallottak velük. Ilyen keresztyének pedig már a refor- máció előtt is voltak.” Somogyi – és Kirner Adalbert Bertalan, aki többek között az 1935-ben megjelent Baptista Krónika címû munkájával kapcsolódott be a témáról való gondolkodásba – egyházpolitikai okokból igyekeztek minél régebbre visszanyúló történeti gyökereket felmutatni, ezzel is küzdve a „szektává” minősítés és az elszenvedett egyházpolitikai sérelmek ellen. A Rákosi-korszakban is azonosítható az egyházpolitikailag determinált anabaptista-értelmezés, ami utóbbiak „anti-feudális” marxista megítélését hangsúlyozása a kor- társ baptista mozgástér megtartása érdekében. A magyar baptista történet 1972-ben megjelent korszakolása viszont már határozottan csak mint „hitbeli elődöket” veszi számításba az anabaptistákat.
A baptista történetírási kánonban, az 1523-as dátum, egyfajta közmegegyezéses dátum az anabaptista misszió indulására, amelynek forrása a Baptista Krónika, s abban is egy hivatkozás Hörk József Az eperjesi ev. ker. Collegium története címû 1896-os munkájára. Ez az évszám közösségünk köztudatába is bekerült, ugyanakkor más körökben nem általánosan elfogadott dátum. A baptista egyháztörténészek által korábban nem tanulmányozott, Hörk József által használt 18. századi forrás 2022. évi kutatása megerősítette, hogy 1523-at valóban elsősorban „közmegegyezéses” dátumnak érdemes tekinteni. A pontos datálást érdemben nehezíti, hogy – Balázs Mihályt idézve – a korszakban „Az egy-egy prédikátor életrajzában megfigyelhető lyukak különféle rekonstrukciós lehetőségeket kínálnak, amelyek további eltérő konzekvenciákhoz vezetnek”.

The Anabaptist movement and its links to Baptism has long intrigued Baptist church historians. However, in the first published summary of Hungarian Baptist history in 1928, Anabaptist forefathers are not mentioned at all, as up until then the differing opinions about the beginnings had formulated around the dates of 1846 and 1873.

It was Imre Somogyi, who in 1933 endeavoured back to to the Reformation, and even to the “ancient Christian churches”. He concluded that “Indeed, modern Baptists claim, that all those Christians, who have held the same doctrinal position as we do, can be considered as our forefathers. And such Christians existed long before the Reformation.”. Somogyi – with Bertalan Adalbert Kirner, who joined to this narrative with his 1935 Baptista Krónika and with many other publications – were motivated by church politics to go at great lengths to prove that Hungarian Baptism is deeply rooted in early church history. This was one of the means of their struggle against the resentments and the “sectarian” intitulations. The politically determined nature of Anabaptism’s interpretation can also be identified in the Rákosi era, which put emphasis on the latter’s alleged „anti-feudal” renown. However, the chronology of Hungarian Baptist history published in 1972 definitely considers the Anabaptists only as „faithful predecessors”.

Consensus of Hungarian Baptist historical writing dates the beginnings of Anabaptist mission to the year of 1523. Its source is the Baptista Krónika, particularly a reference in it to the work of József Hörk, the “Az eperjesi ev. ker. Collegium története” from 1896. This date received into the common knowledge of our.

Tevelÿ Arató György–László Gábor:
Mítoszok nyomában
A magyarországi anabaptizmus első nyomai Daniel Waechter egyháztörténeti kéziratában
Kutatási jelentés az egyháztörténeti munkacsoport első eredményeirőlA

magyarországi anabaptizmus legkorábbi megjelenésének datálása az évszázados historiográfiai hagyományban az 1523-as évhez kötődik. A hagyománnyá vált adat azonban úgy a baptista történetírás, mint a reformáció egésze szempontjából problematikus, ezért ellenőrzésre szorul. Tanulmányunk1 a bizonytalan- ság tisztázásának reményével vizsgálja meg – a kezdet kérdésére szorítkozva – az elmúlt száz évben ide vonatkozóan hivatkozott eredeti történelmi forrásokat, és tesz javaslatot a kora újkori Magyar Királyság terü- letén megjelenő anabaptista tanítás problémáinak a reformációkutatásban történő új elhelyezésére.A bud

apesti Egyetemi Könyvtár Kirner által leírt anabaptista kódexgyûjteményének 15. és 17. tétele kevéssé bizonyult relevánsnak. Daniel Waechter kisszebeni líceumi tanár 1778-ban lezárt, a tübingeni evangé- likus egyháztörténeti iskola forráskutató módszertanával összeállított, Eperjesen őrzött kézirata azonban szá- mos érdekes információval szolgált. Az elmélyültebb tanulmányozásra is érdemes munka vizsgálata során mindössze az 1523-as évszám, valamint Fischer András, Schröter Kristóf és Kisszebeni János személye került fókuszba. Megállapíthattuk, hogy az 1523-as évszám Waechter kéziratában a reformáció felső-magyarországi megjelenésére vonatkozik, s az őt idéző Hörk József ezt tévesen rendelte hozzá Schröter kisszebeni mûködésének kezdetéhez, amelyet Waechter valójában hozzávetőlegesen 1528-ból ír le. A kézirat megemlíti Fischert, mint az újra keresztelés tanítóját, ám mûködését évekkel későbbre teszi, valamint beszámol Kisszebeni János anabaptista kalandjáról, amely azonban szintén az 1530-as évekhez közelebb kellett, hogy bekövetkezzen. Megerősíti ugyanakkor a forrás, hogy az anabaptista teológiai gondolat bizonyíthatóan jelen volt az 1520-as évek Magyar Királyságában. A tanulmány a felkutatott adatok alapján továbbá felhívja a figyel- met arra, hogy a koraújkori Magyar Királyságban terjedő anabaptizmus úgy teológiai, mint társadalmi szem- pontból akkor vizsgálható sikeresen, ha beillesztjük a reformációt egységes keretekben láttató paradigmákba.

In century-old historiographical tradition, earliest appearance of Anabaptism in Hungary is dated to 1523. However, this date, becoming a tradition, occurs problematic for both Baptist historiography and Reformation studies as a whole, therefore needs to be verified. Clarifying uncertainty, our study examines the original historical sources cited in the last hundred years, confining itself to the question of the beginning, making proposal for repositioning main problems of appearance of Anabaptist doctrines in early modern Hungarian Kingdom.

Items nr. 15 and 17 of collection of Anabaptist codices in the Budapest University Library, quoted in Adalbert Kirner’s frequently citated works on problems of early Anabaptism in Hungary, proved to be of little relevance. However, the manuscript of Daniel Waechter, a Lutheran lyceum teacher in Kisszeben (lat. Cibinium, germ. Zeben, slov. Sabinov), finalised in 1778, compiled according to the methodology of the Tübingen school of church history, preserved nowadays in Eperjes (slov. Prešov), contained a number of interesting details. Exploring this work, which is worthy of more in-depth study, the focus was only on the year 1523 and on personalities of great relevance according early Anabaptist history, such as Andreas Fischer, Christophorus Schröter and Johannes Cibiniensis. It has been found that the year 1523 in Waechter’s manuscript refers to the beginning of the Reformation in Upper Hungary (territory of 13 counties and free royal towns in the North-Eastern parts of the Hungarian Kingdom in XVI–XVIIIth centuries; after 1920 only few remained among Hungarian borders, most of them are nowadays part of Slovakia, others of Romania and Ukraine). József Hörk, who quotes first Waechter’s manuscript in 1897, and on whose statement later authors’ theses are based, has wrongly attributed the quoted date to the beginning of Schröter’s work in Kisszeben, which Waechter actually describes as being from about 1528. The manuscript mentions Fischer as a rebaptisator, but dates his work years later, and also reports the Anabaptist „adventure” of Johannes Cibiniensis occurring closer to 1530. However, the manuscript confirms that Anabaptist thoughts were evidently present in the Kingdom of Hungary in the 1520s

.Based on datas of the manuscript, our study also wants to draw attention to the methodological problem that spreading of Anabaptism in early modern Kingdom of Hungary can be successfully examined from both theological and socio-cultural view with devices of paradigms dealing with history of Reformation within unified frameworks (e. g. confessionalisation, reformation of towns, reformation as a language event).