.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete 2025/02

A Szemle 100 évének

textusáról és kontextusáról megkezdődött a diskurzus. A megelőző szám tanulmányai tudatos és spontán szerkesztés kapcsán egyaránt utalnak a Szemle 100 éve textuális és kontextuális folyamatára és abban a jeles állomásokra. E rovatban nyilván ennek részleteibe nem megyek, de idevonatkozó gondolataimat megosztom.

– A Szemle – majdnem – in sui generis ökumenicitását nem csak az jelzi, hogy református és evangélikus szerzők, olvasók/intézmények lapjaként működött „elejitől fogva”, hanem az is, hogy a háború előtti számok is bőségesen foglalkoztak olyan teológiai és egyházi témákkal, amelyek messze meghaladták a protestantizmust. Az ortodoxiával és a római katolikusokkal foglalkozó írások messze megelőzik ezeknek az egyházaknak az ökumenében való aktivitását.

– A tíz éves szilencium sem tudta elnémítani a teológiai diszkurzust. Hogy a Szemle nem jelent meg, kéthavonta adott egy jelzést az elhívottak és elkötelezettek számára, hogy valami nagyon nincs rendben. A Szemle 1958-as újraindulásának első éveiben, szinte már embriotikus állapotában pedig nem kisebb ökumenikus események „ringatásában élt”, mint a protestáns és ortodox Európai Egyházak Konferenciájának megalakulása; az ortodox egyházaknak az Egyházak Világtanácsa és a nemzeti ökumenikus tanácsok munkájába való bekapcsolódása; a Keresztény Egységtitkárság megalakulása és nem utolsósorban a 2. Vatikáni Zsinat megindulása és lelkesítő folyamata. E mögött a szimpla felsorolás mögött úgy ítélem meg, hogy rengeteg informatív, provokatív, bátorító és lelkesítő impulzus érte el a Szemle érző lelkű és teológiailag művelt szerkesztőit. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a dominánsan protestáns egyházi/szerzői kör e folyóirattal széles körben nyerte meg hazánkban a világi egyetemek, könyvtárak, továbbá a nyugati és keleti kereszténység figyelmét.

S ha már erről a – majdnem – egyetemes figyelemről beszélek, utalnom kell Ferenc pápa szolgálatára és halálára, valamint XIV. Leó pápa beiktatására, amely közérdeklődéstől övezve történt. Ennek sorában elhangzott egy szakértői, de populáris vélemény, amely egy közös pontja lehet a Szemlének és a két pápa szolgálatának. Hangsúlyozom, hogy az alábbiakat egy nyilvános szakértői elemzésből veszem. A visszaemlékező úgy méltatta Ferenc pápa szolgálatát, mint aki nem újat hozott, hanem visszatért a 2. Vatikáni Zsinat felismeréseihez és megelevenítette azokat az elemeit, amelyek az elmúlt 50–60 évben meggyengültek. Olykor azonban a maga lelkületének megfelelően radikalizálta azokat. Leó pápa pedig – vélekedett az elemző – a maga dogmatikus/jurisztikus hátterével bizonyos szempontból mérsékeli a Ferenc pápánál olykor megjelenő radikalizmust a 2. Vatikáni Zsinat vívmányait illetően.

A Szemle pedig úgy jön ide, hogy éppen az a feladata, hogy „ót és újat hozzon elő” Lélektől lelkesen és/de teológiai akríbiával a krisztusi gondolatvilág és intézményrendszer legszélesebb köreiből és köreiben. Száz évvel a hátunk mögött legalább így menjen tovább!
Bóna Zoltán

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2025/02

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: A Szemle 100 évének… . . . 66

SZÓLJ, URAM!
FABINY TAMÁS: Kronosz-Kairosz . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
DICSŐ MELINDA: Történeti megbízhatóság és teológiai ítélet: Manassé uralkodása . . . 68
M. TAKÁCS PÉTER: Pápai enciklikák összehasonlítása . . . 75
JULIANA J.J. AL-MASRI: Az egyház szerepe a békeépítésben . . .  81

KITEKINTÉS
FEKETE KÁROLY: Hálaadás dr. Szathmáry Sándor kutatóprofesszor életéért és munkásságáért . . .85
TÓTH KRISZTIÁN: A puritán és pietista kegyesség néhány fő vonása . . .  87
EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM
FAZAKAS SÁNDOR: Vezetési modellek és gyakorlati megvalósulásuk a református egyházban . . . 93
KONCZ KORNÉLIA: A Beneš-dekrétumok jelentése, jelentősége és öröksége . . .98

ÖKUMENIKUS SZEMLE
100 ÉVES A THEOLOGIAI SZEMLE
KORÁNYI ANDRÁS: A 100 éves Theologiai Szemle születése és korszakai . . .101
STEINBACH JÓZSEF: Mit jelent a Theologiai Szemle a református egyházban? . . .104
REUSS ANDRÁS: A Theologiai Szemle szerepe a magyarországi evangélikus egyház életében. . . . 107
VÁRADY ENDRE: Mi a Theologiai Szemle jelentősége a baptista, metodista, pünkösdi és adventista egyházakban? . . .110
MAGYAR MARIUS: Mit jelent a Theologiai Szemle az ortodox egyházakban? . . .114
KRÁNITZ MIHÁLY:A százéves Theologiai Szemle katolikus nézôpontból . . .117
FISCHL VILMOS: Van értelme a munkánknak? Zárszó . . . 121

KÖNYVSZEMLE
TOKICS IMRE: Kovács Enikô Hajnalka: Egyéni panaszénekek a Zsoltárok könyvében . . .122
SZEBIK IMRE:Szabó Dániel:Arany János etikája . . .124
BALOGH RÓBERT: Egeresi László Sándor (szerk.): Hit és Tudás – A Tudomány és a Művészet Oltáránál, Tanulmánykötet a 70 éves Babits Antal tiszteletére . . .  124

Absztraktok 2025/02

Dicső Melinda
Történeti megbízhatóság és teológiai ítélet: Manassé uralkodása

Manassé király ötvenöt esztendeig tartó uralkodása Júda történetében egy meghatározó időszakot ölel fel, hiszen mindeközben az Újasszír Birodalom erőteljes befolyása érvényesült a térségben. Ugyanakkor a Kr. e. 7. században Manassé Júdája a példa arra, hogy egy erős birodalom erőterében is lehet élni, fejlődni. A héber Bibliában Manassé igen negatív megítélésű uralkodóként jelenik meg. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy ezt a képet árnyaljam a történeti adatok ismertetésével. A Manassé uralkodása alatt zajló gazdasági folyamatok, illetve a vallási életben megfigyelhető jelenségek is kölcsönösen azt erősítik, hogy vallás és politika az ókorban kéz a kézben járt. Ahhoz, hogy valaki békében regnálhasson több mint félszáz esztendeig, elengedhetetlen az, hogy megfontolt döntéseket hozzon és stabilizálja a korábban megtépázott, parányi méretűre zsugorodott királyságot. Tézisem szerint pedig Manassé személyében éppen egy ilyen királlyal állunk szemben.

King Manasseh’s reign of fifty-five years in Judah was a pivotal period in the region’s history, as the Neo-Assyrian Empire exerted a powerful influence. At the same time, in the 7th century BC, Manasseh’s Judah is an example of how it is possible to live and develop in the shadow of a powerful empire. In the Hebrew Bible, Manasseh is portrayed as a ruler with a very negative image. In my study, I will nuance this picture by presenting historical data. The economic developments during Manasseh’s reign and the phenomena in religious life mutually confirm that religion and politics went hand in hand in ancient times. In order for someone to reign in peace for more than half a century, it was essential to make prudent decisions and stabilize a kingdom that had been shattered and shrunk to a tiny size. My thesis is that Manasseh is just such a king.

M. Takács Péter
Pápai enciklikák összehasonlítása

A szaktanulmány a katolikus egyház három legutóbbi pápájának politikafilozófiai megközelítéseit elemzi, különös figyelmet fordítva II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa társadalmi tanításainak vallástudományi, etikai és politikai filozófiai vonatkozásaira. A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként formálták ezek a pápák a keresztény társadalmi tanítást a modern társadalmi és politikai kihívásokra válaszul, miközben hangsúlyozzák az emberi méltóság védelmét, a gazdasági és társadalmi igazságosságot, valamint a globális felelősségvállalást. II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa pápai enciklikáinak teológiai, etikai és politikafilozófiai összehasonlító elemzése fontos iránymutatást ad a keresztény politikai filozófia jövőbeli fejlődéséhez.

This study analyzes the political-philosophical approaches of the last three popes of the Catholic Church, with a particular focus on the social teachings of Pope John Paul II, Pope Benedict XVI, and Pope Francis from the perspectives of religious studies, ethics, and political philosophy. The aim of the study is to demonstrate how these popes have shaped Christian social teaching in response to modern social and political challenges while emphasizing the protection of human dignity, economic and social justice, and global responsibility. A comparative analysis of the theological, ethical, and political-philosophical aspects of the papal encyclicals of John Paul II, Benedict XVI, and Francis provides essential guidance for the future development of Christian political philosophy.

Juliana J.J. Al-Masri
Az egyház szerepe a békeépítésben

Az izraeli-palesztin konfliktus, amelyet évtizedek óta politikai és vallási feszültségek jellemeznek, jelentős kihívást jelent a tartós béke elérése szempontjából. Miközben a nemzetközi szervezetek központi szerepet játszottak a béketeremtési erőfeszítésekben, a hitalapú szereplők, különösen az egyház, szintén jelentős mértékben hozzájárultak a megbékéléshez és a humanitárius segítségnyújtáshoz Palesztinában.
Ez a tanulmány az egyháznak a béke előmozdításában játszott sokrétű szerepét vizsgálja, a vallásközi párbeszéd, az erőszakmentes érdekérvényesítés és a szociális szolgáltatások nyújtása terén tett erőfeszítéseire összpontosítva. Olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a vallásközi konferenciák, oktatási programok és egészségügyi szolgáltatások, az egyház a muszlim, keresztény és zsidó közösségek közötti szakadékok áthidalásán dolgozik, hangsúlyozva a közös értékeket és az igazságosság fontosságát. Emellett az egyház jelentős szerepet játszott a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük a menekültek és a marginalizált csoportok azonnali és hosszú távú szükségleteinek kielégítésében.
Annak ellenére, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a korlátozott erőforrások és az elfogultság megítélése, az egyház erőfeszítései kiegészítették a nemzetközi szervezetek munkáját, egyedülálló erkölcsi és spirituális dimenziót kínálva a béketeremtéshez. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy az egyház palesztinai szerepe rávilágít a hitalapú szereplők fontosságára a konfliktusmegoldásban, bemutatva, hogy a vallási intézmények hogyan segíthetik elő az együttélést és ébreszthetnek reményt a mélyen megosztott társadalmakban. Az egyház hozzájárulásának vizsgálatával ez a tanulmány kiemeli a világi és vallási szervezetek közötti együttműködés lehetőségét a világ egyik legmaradandóbb konfliktusának kezelésében.

The Israeli-Palestinian conflict, which has been marked by political and religious tensions for decades, poses a major challenge to achieving lasting peace. While international organisations have played a central role in peace-building efforts, faith-based actors, in particular the Church, have also made significant contributions to reconciliation and humanitarian assistance in Palestine.
This paper examines the multifaceted role of the church in promoting peace, focusing on its efforts in interfaith dialogue, non-violent advocacy and the provision of social services. Through initiatives such as interfaith conferences, educational programmes and health services, the Church is working to bridge the gaps between Muslim, Christian and Jewish communities, emphasising shared values and the importance of justice. In addition, the Church has played a significant role in addressing the immediate and long-term needs of vulnerable populations, including refugees and marginalised groups.
Despite facing challenges such as limited resources and perceptions of bias, the Church's efforts have complemented the work of international organisations, offering a unique moral and spiritual dimension to peacebuilding. This paper argues that the church's role in Palestine highlights the importance of faith-based actors in conflict resolution, showing how religious institutions can promote coexistence and inspire hope in deeply divided societies. By examining the contribution of the church, this study highlights the potential of cooperation between secular and religious organisations in addressing one of the world's most persistent conflicts.

100 éves a Theologiai Szemle

Természetesen idén nem lehet a Theologiai Szemlét úgy kinyitni, vagy a Theologiai Szemléről beszélni, hogy alapításának 100. évfordulója valamilyen formában ne kerülne elő. Mind a négy számban volt/lesz szó az évfordulóról és persze a 100 év alatt betöltött küldetéséről a mind máig egyetlen ökumenikus teológiai szakfolyóiratnak.
A Szemle történetének ismerői mindjárt csorbíthatják is a centenáriumi lelkesedést, mondván, hogy volt 10 esztendő, amikor nem működött, tehát jó esetben 90 esztendőről beszélhetünk. Technikai értelemben a fölvetésnek van legitimitása, de – véleményem szerint – már historikus tartalmi értelemben sincs. A szilenciumnak is van üzenete. Sőt, ez a hallgatás meghívja a Theologiai Szemlét egy olyan néma kórusba, ahol számos teológiai, spirituális, sőt pszichológiai, nem is beszélve a társadalmi és politikai témákkal foglalkozó irodalmi termékekről, amelyek hasonló sorsban osztoztak.
E sors mögötti egyházak újabb közös pontot kaptak az együttműködésre, különösen akkor, amikor 1958-tól újra megszólalhatott a Theologiai Szemle. Persze cenzúrával, öncenzúrával, olykor propaganda jellegű írásokkal, de megszólalhatott. Elemzésbe nem bocsátkozom, de ennél a pontnál annyit azért mondani kell, hogyha egy-egy írás mondjuk a társadalmi vagy gazdasági igazságosságról szólt, annak mindig prófétai, evangéliumi vagy apostoli alapja volt és arról nem tehetett a szerző, hogy markáns hazugságok formájában ugyanezeket az értékeket más alapokból kiindulva hirdették a diktatoriális kontextus „apostolai”.
Tehát az egyházak, élén a református egyházzal, aztán később egyre szélesedő ökumenikus ölelésben további egyházak boldogan fogadták ezt a – bár kontrollált és limitált – lehetőséget a teológiai eszmélődésre és disputára. A korlátozásról és az ellenőrzésről ne felejtsem el elmondani, hogy az alig jelentett többet a Theologiai Szemle esetében, mint bármilyen szellemi termék, intézmény vagy jelenség estében. Szóval ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van.
Az alábbi előadások a 100 éves évforduló kapcsán abba engedtek bepillantást április 23-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy hogyan is éltek az egyes felekezetek ezzel a lehetőséggel akár a kezdetekkor, akár az újraindulás után. Ezeket az előadásokat hordozzák a következő oldalak nem csak gazdag, informatív anyagot szolgáltatva, hanem azzal a reménységgel is, hogy ezek a jelen és a jövő teológusai és más tudósai számára inspirációt jelentenek mind az írásra, mind az olvasására vagy a rész szerinti vagy teljes valóság tovább gondolására.
Helyénvaló ismétlésnek tartom, hogy emlékeztetem az olvasókat arra, hogy a tudományos visszaemlékezés másik pillére az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében, 2025. november 13–14-én történik meg, nem a felekezetek szempontjából, hanem a diszciplínák megjelenését elemezve.
Az külön gazdagsága lesz e megemlékezésnek, hogy – a szervezők rugalmassága okán – mindez a Niceai Zsinat 1700 éves évfordulója tudományos megemlékezésének keretén belül történik.
Most azonban az alábbi értékes előadásokat ajánlom az olvasók szíves figyelmébe.

(a főszerkesztő)