.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete

Ami addig és ami azon is túl megmarad

Az energia és az anyag megmaradásának törvénye alapvető fizikai törvényszerűség, amit korán megtanulunk és nyilván sosem felejtünk el. Ebben benne van az is, hogy az anyag és az energia az isteni teremtés titka által van ex nihilo. Tehát a semmiből, s így egyik sem teremthető és nem is szüntethető meg általunk vagy önmaguk által. Persze lehet kevés az energia, de ennek oka a lehetőségek helytelen, elégtelen használata vagy az energia tékozlása. A meglévővel okosan kell gazdálkodnunk.

Az energia-krízis tehát nem más, mint az energiaátalakítás/energiagazdálkodás rendellenessége/hiányossága, amely – a maga nehézségeivel együtt – az ember prudenciájának, önmérsékletének, alázatának, tisztességének és együttműködésének függvényében eldőlhet jó vagy rossz irányba. A biblikus/teológikus teremtésvédelemnek éppen ez a tárgya és ágendája.

Az ember energiát nem teremt és a meglévő energia nem is vész el akár a szintén megmaradó anyaghoz kötött (fosszilis energia, atomenergia), akár dinamikus/sugárzásos jelenségekhez (pl. szél, tengerhullám, napsugárzás). Ugyanakkor az ember tevékenysége során – a fent említett mentalitásokkal – gazdálkodik „vitorlába fogással”, átalakítással és raktározással. Persze van ennek negatív oldala is, például akkor, amikor az ember tékozolja az energiát a felhasználás felelőtlenségének, gondatlanságának ilyen-olyan formájában.

Ez az anyag- és energiamegmaradás persze csak az idő és a tér korlátai között működik, a teremtés rendje szerint. Merthogy a teremtésben kaptuk. Azonban ”… amikor az ég és föld meg fognak indulni, / S eljössz a világot lángokban ítélni…”, akkor ezek (is) megszűnnek. Addig azonban a Teremtő az emberre bízta az anyaggal és az energiával való bölcs gazdálkodást, természetesen a társadalmi felelősséggel együtt.

De mi az, ami megmarad?! Megmarad a teremtő, a gondviselő és a megváltó/ megmentő isteni erő, a szakrális energia. Az Ige, a Logosz sok-sok jelentése között ott van az energia is, a teremtő erő, ami egyrészt az Isten eszköze, másrészt maga az Isten, ami/Aki Krisztusban meg is testesül. Tehát nem csak adja, hanem magára is veszi az anyagot és a teremtő/megváltó energiát. (Jn 1,1) A szinoptikusok ennek az Igének, teremtő és megváltó erőnek a megmaradását így fejezik ki: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el”. Pál apostol pedig ezt a megmaradó, megtartó és megváltó erőt költői kategóriában fejezi ki a Szeretet himnuszában: „… megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13). Az utolsó tagmondatnak pedig az a nagy üzenete, hogy már a teremtéskor, a ránk bízott anyagban és energiában, továbbá mindezek megszűnésében és az örök isteni terv beteljesedésben a szerető Isten a forrás és a garancia.

Ennek a hittudatnak az igazságában érdemes küzdeni az energia- és anyaggazdálkodáshoz szükséges bölcsességért és szaktudásért. Ebben a hittudatban kell/lehet a tudáshoz alázatot, felelősséget és tisztességet adni. S ha ez így van, a megmaradó és javunkra fordítható energia nem csak megmarad, hanem megtart. Táplál és élhetővé teszi az elrontott Teremtést, amely az utolsó napon nem elpusztul – bár belőle semmi nem marad meg – hanem megtisztultan/megigazultan beteljesül a végső Szeretet megváltó kegyelmében.

Bóna Zoltán

Tartalomjegyzék - 2026/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:: Ami addig és ami azon is túl megmarad . . . . . . . 130
SZÓLJ, URAM!
KOVÁCS ZOLTÁN MIHÁLY:: A vezetésről és vezetőről . . . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!

GÖRGEY GÉZA:: A Bírák könyvének előállása – az újabb kutatások fényében . . . . . . . . 132
50 ÉVES A PROTESTÁNS ÚJFORDÍTÁSÚ BIBLIA
KUSTÁR ZOLTÁN: A fordítás jelentősége és exegetikai jellemzői . . . . . . . . . .. 146
M. PINTÉR TIBOR: Az Új fordítású biblia (1975) nyelvi jellemzői . . . . . . . . . .. 151
LŐRINCZ ERNŐ: A kárpátaljai magyar református kisebbség a szláv tengerben a Szovjetunió idejében és napjainkban . . . . . . . . . . . 157
SZAKÁCS TAMÁS: Newton almájától a Háromság kérdéseiig – avagy Newton teológiája lutheránus szemmel . . . . . . . . . . 163
SZENTPÉTERY PÉTER: Néhány nélkülözhetetlen teológiai kérdés Darwin művéről és tanúskodásáról . . . . . . . . 172
PIRÓTH EMESE: Nemzetközi viták békés rendezése alternatív vitarendezési módszerek segítségével . . . . . . . 181
PETRÓ LÁSZLÓ: A hercegszőllősi kánonok dogmatikai foglalata . . 186

KÖNYVSZEMLE
CZIGLÁNYI ZSOLT: Kustár Zoltán: Bevezetés az Ószövetség irodalmába . . . . . . . . . 189

Absztraktok 2026/03

Görgey Géza
A Bírák könyvének előállása – az újabb kutatások fényében

A Bírák könyve előzményeként egy „Szabadítók könyve” ugyan már a fogság előtti időben is létezhetett, ám a könyv a ma előttünk álló formájában viszonylag kései, és a bibliai történetírás könyveinek sorába is viszonylag későn kapcsolhatták bele. A könyv szerkesztői jól ismerték Sámuel és a Királyok könyveit, de utóbbi könyveké még nem ismerték a Bírák könyvét. Az egyéb ószövetségi könyvekkel fennálló párhuzamok is a kései keletkezésre mutatnak, emellett a könyv anyag – elsősorban a Sámson-ciklus – párhuzamot mutat már a görög irodalommal is. A helyenként eltérő hangsúlyai, illetve teológiai tendenciái bonyolult előállási folyamatot sejtetnek, mint ahogy egyszerre mutatja a saját történelemszemlélet, de a deuteronomista történetírás könyvei közé való beillesztés nyomait is. Mondanivalója feltárásához így nincs egyetlen érvényes megoldóképlet. A különböző nézőpontok mind megjelennek, és egyidejűleg kínálnak válaszokat politikai és teológiai kérdésekre.
A tanulmány, kutatástörténeti összefoglalóként, e bonyolult irodalmi alkotás előállásának történetét és teológiai sajátosságait mutatja be, a legújabb szakmunkák eredményeinek felhasználásával.

A “Book of Saviours” as a prequel to the Book of Judges may have existed before the captivity, but the book in its present form is relatively late, and it may have been included in the series of books of biblical historiography relatively late as well. The editors of the book were well acquainted with the books of Samuel and Kings, but the latter books were not yet familiar with the Book of Judges. The parallels with other pieces of the Old Testament literature also point to a late origin, and the material of the book – primarily the Samson cycle – already shows parallels with Greek literature. Its different emphases and theological tendencies suggest a complex process of development, as shown both by its own historical perspective and by the traces of its inclusion among the books of Deuteronomistic historiography. There is thus no single validsolution formula for revealing what it has to say. The different points of view all appear and simultaneously offer answers to political and theological questions. The study, as a research-historical summary, presents the history of the emergence of this complex literary work and its theological characteristics, using the results of the latest scholarly work.

50 éves a protestáns Újfordítású Biblia

A 19. század közepétől kezdődően – különösen is a belmissziós tevékenység intenzitásának növekedésével – az egyházak kinyújtott karjaiként különféle társaságok, közösségek, szövetségek jelentek meg világszerte és hazánkban. Ezek egyike szorosabb, másika lazább kapcsolatot tartott fenn a mögötte lévő egyházzal vagy egyházakkal. Olykor regionálisan, máskor nemzeti keretben, vagy akár nemzetközi kötelékben végezték szolgálatukat. Ilyen volt például a Vasárnapi Iskolaszövetség, a Kék Kereszt Egyesület, az egyetemi és ifjúsági egyesületek, közösségek, mint a WSCF (Magyarországon a MEKDSZ) vagy a YMCA (Magyarországon a KIE).
Ezek sorában kiemelkedő szerepet vállaltak a Bibliatársulatok, amelyek a Szentírás fordításával, a kiadás gondozásával és a terjesztéssel foglalkoztak. Magyarországon például a protestáns egyházak számára a Brit és Külföldi Bibliatársulat gondozta a Károli Biblia
ügyét, bizonyára valamiféle szervezeti kapcsolatban az érintett egyházakkal.
A kommunizmus hatalomra kerülésével Magyarországon mintegy megszüntették – sok mással együtt – a társadalmi szervezetek elsöprő többségét, különösképpen az egyházakhoz kötődő, a fenti szolgálatokat végző civil szervezeteket, vállalkozásokat. Miközben ez a tevékenység beépült a protestáns egyházak tevékenységébe – mintegy sajtóosztályok keretében – bizonyára nem jogi vagy társadalmi önállósággal, de ökumenikus keretben hazánkban létrejött a Magyar Bibliatanács már 1949-ben. Természetesen ez szigorúan az egyház(ak) keretében működött, de mégis utalt a régi, hagyományos struktúrára.
Ez a Bibliatanács 1992-ben alakult újjá alapítványi formában, tehát önálló jogi személyiséggel
rendelkezve, Magyar Bibliatársulat Alapítvány néven. A jogelőd Bibliatanács legnagyobb Isten áldotta teljesítménye, az újfordítású protestáns-ökumenikus Biblia gondozása és kiadása volt. Ez 1975-ben jelent meg a Református Zsinati Iroda sajtóosztálya kiadásában. Az elmúlt esztendőben ennek a – maga korában különösen is – jelentős teljesítménynek, eredménynek az 50 éves évfordulója ünnepségét szervezte meg a jogutód Alapítvány. 2025 december 2-án ezen a megemlékezésen hangzottak el Kustár Zoltán református és M. Pintér Tibor római katolikus teológusok alább olvasható előadásai: „A fordítás jelentősége és exegetikai jellemzői” és „Az Újfordítású Biblia (1975) nyelvi jellemzői.” (a főszerkesztő)

Kustár Zoltán
A fordítás jelentősége és exegetikai jellemzői

A tanulmány a protestáns Újfordítású Biblia (1975) keletkezéstörténetét mutatja be a Károli-Biblia (1908) revíziós kísérleteitől a Magyar Bibliatanács 1964-es új fordításról hozott döntéséig. Ismerteti az 1970-es budapesti nemzetközi konzultáció és E. A. Nida dinamikus ekvivalencia elvének meghatározó szerepét a szuperrevízió alapelveinek kialakításában. Három Ézsaiás-példán – Ézs 40,6; 1,18; 53,1 – keresztül szemlélteti a fordítás szövegkritikai, tudományos és funkcionális exegetikai újításait a Károli-fordítással szemben. Megállapítja, hogy az ÚF bár formális fordítás maradt, szakmailag megalapozott, máig vállalható döntéseket
hozott, és 50 éve értékes része a magyar bibliafordítás-történetnek.

This study traces the genesis of the Protestant New Translation Bible (1975), from the revision
attempts of the Károli Bible (1908) to the Hungarian Bible Council's 1964 decision to produce a completelynew translation. It highlights the decisive role of the 1970 Budapest international consultation and E. A. Nida's principle of dynamic equivalence in establishing the principles of the super-revision. Through three examples from Isaiah – Isa 40:6; 1:18; 53:1 – it illustrates the text-critical, scholarly, and functional exegetical innovations of the new translation compared to the Károli Bible. It concludes that although the ÚF essentially remained a formal-equivalence translation, it offers professionally grounded and defensible exegetical decisions and has been a valuable part of Hungarian Bible translation history for fifty years.

M. Pintér Tibor
Az Újfordítású Biblia (1975) nyelvi jellemzői

A tanulmány az 1975-ben megjelent Újfordítású Biblia nyelvi–nyelvészeti tulajdonságait, jelentőségét elemzi. A szerző a fordítás elkészültének történelmi hátterének bemutatása után, a fordítás a fordítás korabeli nyelvi-nyelvészeti fogadtatását, valamint a már diakrón szempontú nyelvészeti elemzésére fókuszál. Az új fordítás célja az volt, hogy a bibliai üzenetet a korabeli magyar köznyelvhez közelebb álló formában közvetítse, miközben megőrzi a szöveg teológiai hitelességét. A fordítás nyelvi jellemzőit összeveti a dinamikus ekvivalencia elveivel: ugyanis nem a szó szerinti megfeleltetésre, hanem az eredeti jelentés visszaadására törekedtek.
A tanulmány rámutat arra is, hogy a „jó magyarság”, a közérthetőség és a standard nyelvhasználat eszménye meghatározta a fordítói döntéseket. Az ÚF 1975 egyszerre képviseli az akkori nyelvi modernizációt és hagyományőrzést, megalkotva a magyar bibliafordítások történetének egyik legfontosabb mérföldkövét.

The article examines the linguistic background and significance of the 1975 New Hungarian Bible Translation (ÚF). It argues that the translation emerged as a response to the increasingly archaic language of the 1908 Károli revision. Produced under the supervision of the Hungarian Bible Council, the new version sought to make biblical texts more accessible to contemporary readers while preserving theological accuracy.
The translators adopted the principle of dynamic equivalence, emphasizing the communication of meaning rather than literal word-for-word correspondence. The study also highlights how ideas such as “good Hungarian,” readability, and standard language norms influenced translation choices. By combining modernization with respect for tradition, the 1975 translation became a landmark achievement in Hungarian Bible translation and played a major role in shaping modern Hungarian biblical language.

Lőrincz Ernő
A kárpátaljai magyar református kisebbség a szláv tengerben a Szovjetunió idejében és napjainkban

Jelen tanulmány a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt, majd 1991-től Ukrajnához tartozó Kárpátalján élő magyarság, azon belül a református egyház helyzetét tárja fel. Felvázolja a szovjet birodalom berendezkedése idején zajló erőszakos cselekmények hatását a kárpátaljai társadalomra és az egyházi élet alakulására, a későbbiekben enyhülő szorítás időszakát, majd a függetlenedő Ukrajna részeként megélt változásokat. Fő célom a kárpátaljai magyarság alkalmazkodási, túlélési technikáinak bemutatása a nemzetiségi elnyomás és az egyházüldözés körülményei között, a későbbi viszonylagos konszolidáció, majd a gazdasági krízis, végül az orosz–ukrán háború idején, illetve a vallás, a lelki ébredés, a református egyház szerepének megvilágítása mindezen történelmi-társadalmi változások folyamán.

This study explores the situation of the Hungarians living in Transcarpathia, which was annexed to the Soviet Union after World War II and then part of Ukraine since 1991, and within it the situation of the Reformed Church. It outlines the impact of the violent acts that took place during the establishment of the Soviet Empire on the society and the development of church life in Transcarpathia, the period of easing restrictions that followed, and the changes experienced as part of the independent Ukraine. My main goal is to present the adaptation and survival techniques of the Hungarians in Transcarpathia under the conditions of national
oppression and church persecution, the later relative consolidation, the economic crisis, and finally the Russo-Ukrainian war, and to shed light on the role of religion, spiritual awakening, and the Reformed Church in the course of all these historical and social changes.

Szakács Tamás
Newton almájától a Háromság kérdéseiig – avagy Newton teológiája lutheránus szemmel

E tanulmányban Newton teológiai gondolkodását vizsgálom többféle összevetésben. Főként arra figyelek, miként igyekezett gondolkodási szabályait, mint természetfilozófia és teológia közös módszertanát alkalmazni. Mi volt ennek előnye? Hol lehet problémás egy ilyen egységes rendszer? A vizsgálódást evangélikus teológusként végezve természetesen adódik az összevetés is Luther teológiai meglátásaival. A közös módszertan megnevezése után ennek alkalmazását Newton két fő teológiai vizsgálódási területén mutatom be: a próféciák értelmezésénél (vele összefüggésben a kronológiánál) és az egyházkritikából eredő szentháromságtani kérdéseknél.
A vizsgálódás végeztével igyekszem értékelni, mik Newton módszertanának előnyei, és mik a buktatói.

In this study, I examine Newton’s theological thought through various comparisons. I focus primarily on how he sought to apply his rules of thought as a common methodology for both natural philosophy and theology. What were the advantages of this approach? Where might such a unified system pose problems? As a Lutheran theologian conducting this inquiry, a comparison with Luther’s theological insights naturally arises. After identifying this shared methodology, I will demonstrate its application in two of Newton’s main areas of theological inquiry: the interpretation of prophecies (and, in connection with this, chronology) and questions of the Trinity arising from his critique of the church. Upon completing this examination, I will attempt to assess the strengths and weaknesses of Newton’s methodology.

Szentpétery Péter
Néhány nélkülözhetetlen teológiai kérdés Darwin művéről és tanúskodásáról

A darwinizmus és az evolúció teológiai kérdéseit illetően úgy érzem nyugodt lélekkel mondhatom, hogy Szentpétery Péter egyetemi tanár e témának elsőszámú tudósai között van. Azt is mondhatom, hogy tudományos életművének egy nagy szelete erre a témakörre szorítkozik, méghozzá a biblika- és rendszeres-teológia határait messze átlépve, a világvallásokra kitekintéssel. Az alábbiakban ennek az életműnek egy summáját olvashatjuk. Folyóiratunk számára külön megtiszteltetés az a tény, hogy a korábbi számok is helyt adhattak professzor úr e témakörbe tartozó írásainak. Ezeknek a hivatkozása fontos korrekciókkal együtt a jegyzetekben találhatóak. E helyen is a szerző szíves elnézését kérem az általunk korábban elkövetett hibákért, illetve köszönetet mondok, hogy a megfelelő korrekciók most megtörténtek. Az alábbi írás fő forráshivatkozása a szerző habilitációs dolgozata. Továbbá pedig – minimális eltéréssel – megjelent a Studia Theologia Reformata Transylvanica folyóirat tavalyi különszámában. (a főszerkesztő)

A szerző összefoglalását adja habilitációs értekezésének és más munkáinak Darwin evolúciós elméletéről és az általa felvetett teológiai kérdésekről. Még ha az élőlények (és az élet) feltételezett mechanizmusa A fajok eredetének megjelenése (1859) óta sokat is változott, az alapvető teológiai kérdéseket ismételten fel kell tennünk. Darwin maga nem volt ateista, hanem saját bevallása szerint agnosztikus, többé-kevésbé deista. Nem tudta teljesen kiiktatni a Teremtőt, de megpróbálta szerepét a minimumra korlátozni, a természetben előforduló rossz, azaz, a teodicea problémája miatt. Érdekes módon, még ha az evolúció elmélete/tana által felvetett kérdések teljesen logikusnak és nyilvánvalónak tűnnek is, gyakran elhanyagolják, vagy elmulasztják őket a teremtésről szóló teológiai művekben. Nem elég azt mondani, hogy teremtés és evolúció összeegyeztethető, mivel a teremtés tényét és módját meg kell különböztetni: az egyik vallásos hit/bizonyságtétel, a másik pedig tudományos elmélet. A valódi kérdés az, hogy tetten érhető-e a természetfeletti, és ha igen, hogyan. A Krisztus és az ember feltámadásában való hitnek csak akkor van értelme, ha ez a jelenlegi, halálnak alávetett élet bármiféle alternatíva nélkül természetfeletti eredetű: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,3) A keresztyén teremtéshitnek sokkal többnek, minőségileg másnak kell lennie, mint a Teremtő „hozzácsatolása” valamilyen eredetelmélethez, vagy „beillesztése” az elmélet kereteibe. Végső soron, akár tetszik, akár nem, eredetkérdésekben
az ember (a) kinyilatkoztatásra van utalva.

The author gives a summary based on his habilitation thesis and other works on the origin of Darwin’s theory of evolution and the theological questions raised by it. Even if the assumed mechanism of the origin of living beings (and of life) has changed much since the publishing of the Origin (1859), the basic theological questions must always be asked anew. Darwin himself was not an atheist but an agnostic, more or less deist according to his own confession. He could not fully explain away the Creator but tried to minimize his role because of the evil in nature, i. e., the problem of theodicy. Ironically, even if certain questions raised by the theory/doctrine of evolution seem quite logical and obvious, they are often neglected or omitted in theological works on creation. It is not enough to say that creation and evolution are compatible because the fact of creation and the method of creation should be discerned: one is a religious belief/testimony and the other is a scientific theory. The real question is whether and how the supernatural can be detected. To believe in the resurrection of Christ and humans has any meaning only on condition that this present life subject to death is of supernatural origin without any alternative. The whole Scripture teaches this definitely: ‘Through him God made all things; not one thing in all creation was made without him.’ (John 1,3) Christian creation faith must be qualitatively different from ‘attaching’ the Creator to the contemporary majority hypothesis of origin or ‘fitting’ him into its framework. Ultimately, either one likes it or not, in questions of origin humans are dependent on revelation.

Piróth Emese
Nemzetközi viták békés rendezése alternatív vitarendezési módszerek segítségével

A tanulmány az alternatív vitarendezési módszerek, különösen a független harmadik felek és a mediáció hatékony szerepe mellett érvel a Közel-Kelet elhúzódó konfliktusainak kezelésében, amely a globális biztonsági környezet egyik legkritikusabb térsége. Az elemzés kiemeli a nemzetközi civil és vallási szervezetek, valamint más nem állami szereplők közvetítői tevékenységének jelentőségét, és bemutatja azokat a módszertani és gyakorlati tényezőket, amelyek e szerepvállalás hatékonyságát alátámasztják. Az izraeli–palesztin konfliktus, mely egy sokat vizsgált és továbbra is kiemelten aktuális kérdés, példáján keresztül a tanulmány amellett érvel, hogy a tartós béke nem érhető el pusztán politikai eszközökkel: a harmadik felek bevonása elősegítheti a deeszkalációt még látszólag feloldhatatlan helyzetekben is. Megfelelően felépített közvetítői folyamatok révén ezek a törekvések közelebb vihetnek a tartós béke és a régió stabil egyensúlyának megteremtéséhez.

The study argues for the effectiveness of alternative dispute resolution methods, particularly the involvement of independent third parties and mediation, in addressing the long-standing conflicts of the Middle East, one of the most critical regions in the global security environment. The analysis highlights the significance of international civil and religious organizations, as well as other non‑state actors, in mediation efforts, and outlines the methodological and practical factors that underpin the effectiveness of their engagement. Using the Israel–Palestinian conflict—an extensively studied and still highly relevant issue—as a case study, the paper contends that lasting peace cannot be achieved through political instruments alone: the inclusion of third parties can facilitate de‑escalation even in seemingly intractable situations. When properly structured, such mediation processes can contribute to the pursuit of durable peace and the establishment of a stable regional balance.

Petró László
A hercegszőllősi kánonok dogmatikai foglalata

Az alábbi írással folytatjuk kapcsolódásunkat a Hercegszőllősi Zsinat 450 éves
évfordulójának megemlékezéseihez. (a főszerkesztő)

Ez a tanulmány a Hercegszőllősi kánonok 450. jubileuma kapcsán íródott. Arra keresi a választ, hogy a történelmi irat miképpen lehet aktuális egyházunkban. A megoldást abban látja, ahogyan a lelkipásztori szolgálat kapcsán értelmezi a dokumentum az egyház szervezést és megmaradását. Ennélfogva a lelkipásztori szolgálat egyszerre pásztorolás és tanítás, egyszerre kell a lelkipásztort pastorként és doctorként is értelmezni. Ez jelentheti az egyház jövőjét minden korban.

This survey was written for 450th anniversary of Hercegszollosi kanonok. It looks for the answer for this historical document how can be actual at the life of today’s church? It shows the role of the minister as the key question of the remaining and shaping of the church. The minister can be a pastor and teacher as well, so we have to understand it as pastor and also doctor. This can mean the future of the church all times.

A főszerkesztő jegyzete 2026/02

Post festam et in vel sine festa!

Olvasóink körébe – sokszor belső tiltakozással kísérve – ismeretes az „ünnepes félév” fogalma. Ennek persze mentsége, hogy sok ünnep van az „egyházi esztendő” első felében és ezek között sok szakrális tartalmú. Ugyanakkor a „post festam” általánosan használt kifejezés mai tartalmában elsősorban nem temporálisan üzeni, hogy ünnep után vagyunk, hanem azt, hogy „elment egy lehetőség”, „elment a hajó”, „azon már túl vagyunk”, „annak már nincs jelentősége” etc. Sok eseménnyel kapcsolatban ez csak egy egyszerű ténymegállapítás, másokkal kapcsolatban sajnálatos vagy egyenesen tragikus ennek valósága. Az egyházi félévben (Advent–Szentháromság vasárnapja) kardinálisan szakrális tartalommal bíró szép ünnepeink közül csak a legfontosabbakat említem: Karácsony – „Az ige testté lett”, Vízkereszt – „Te vagy az én szeretett Fiam”, Virágvasárnap – „Íme, királyod jön hozzád…”, Nagypéntek – „Elvégeztetett!”, Húsvét – „Nincsen itt, mert feltámadt…”, Mennybemenetel – „Nékem adatott minden hatalom”, Pünkösd – „…kitöltök lelkemből minden halandóra…”.

Legyünk abban a jóhiszemben, hogy azok, akik szakrális ünnepeinket szakrális módon élték át, azok most nem post festam vannak, hanem in festa. Benne van a hitükben, reményükben és szeretetükben, tehát az egész életükben, hogy milyen felfoghatatlanul nagy dolgokat művelt/művel velünk Isten. Éppen ezért az ünnep maradandó és a naptári nap elmúltával szívükben él, szívüket élteti tovább. In festa telnek napjaik.

A csak kulturálisan keresztyén világban is szinte mindenki megemlékezett a maga szekuláris/világi módján a fenti ünnepek többségéről. Némelyiket morális értelemben, a másikat meteorológiai/szezonális értelemben, a harmadikat például folklorisztikus értelemben tette. Az ilyen ünnepek valóban elmúlnak.

Persze gondolatfoszlányokban bennünk élhetnek, de igazi hatásuk a hétköznapjainkban nincsenek. Úgy gondolom, hogy számukra a post festam állapot szó szerint megvalósul és ténylegesen sine festam élnek addig a következő jeles napig, amelynek vagy különös figyelmet szentelnek, vagy nem. Természetesen az abszolút szuverén Isten bárkit, bármikor megszólíthat akarata ellenére is. Ez a hívő embernek a legnagyobb reménysége és vigasza embertársait és a teremtett világot illetően.

Ebben az esztendőben talán elfogadható, ha a demokrácia ünnepének, a Választásnak is hangot adunk. Megtörtént, sokan éltek vele, akik élhettek vele. Azért is adok hangot ennek, mert hiszem, hogy Isten ajándéka az embernek az a szabadság, amellyel az életünk nagyobb részében választási helyzetben vagyunk és ez a választás az emberi méltóságunknak az egyik velejárója.

Amikor döntési helyzetben vagyunk egyben mindig választunk is.

Az isteni megajándékozottság idevonatkozó kijelentése pedig így hangzik: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Az igéből kiderül, hogy ezt az ünnepet illetően nem lehetünk post festam, sőt sine festa sem, csak in festa. Jóslat helyett reményemet és bizodalmamat osztom meg, hogy nemzetünkben, önmagunkban és utódainkban Isten irgalma és kegyelme szerint élhetünk.

Bóna Zoltán