• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

Absztraktok 2023/02

Czövek Tamás:
Jákób története, Genezis 28,10–22
Hol a teológia az értelmezésekben?

Ebben a tanulmányban Jákób álmának elbeszéléséhez (Gen 28,10–22) írt nyolc kommentárt elemzek abból a szempontból, hogy milyen teológiai üzenetet fogalmaznak meg a történet alapján, és hogyan jutnak az adott eredményre. Három történeti után három teológiai kommentárt fogok vizsgálni, majd egy-egy irodalmi és lélektani megközelítést, mielőtt összegezném az eredményt.
This study analyses eight commentaries on the story of Jacob’s dream (Gen 28,10–22) from the perspective of what theological message they find in the story and how they “extract” that message. After three historical approaches I shall study three theological ones, then, a literary and a psychological approach as well. Finally, I shall summarise what I have found.

 

Szakács Tamás:
Teodiceai útkeresések
Filozófiai kísérletek

Jelen helyzetünkben (ismét) kritikus szakaszát éljük a világtörténelemnek. Covid és energiaválság sújt; az orosz-ukrán háború eszkalációjának pengeélén táncolva akár az egész világ újra (atom)lángokba borulhat. Mindez intenzíven veti fel a miért kérdéseit a szenvedés, a gonosz létével és tombolásával kapcsolatban. A teodicea különben is minden idők emberét foglalkoztatja. Ha nem a történelmi helyzet kapcsán, akkor egyéni életünkben általában több ponton érintettek vagyunk a teodiceával határos problémákban, ami aktuálissá teszi a témát. Nem csoda, hogy a legkülönbözőbb korokból, a legkülönbözőbb kulturális, szellemi, filozófiai, tudományos és vallási háttérből maradtak ránk művek arról, hogyan próbáltak megbirkózni némelyek a felmerülő kérdésekkel. Elsősorban filozófiai vonatkozásban, részben pedig a témából automatikusan adódóan teológiai téren. A tanulmány e sokféleségből gyűjtött egy csokrot, amely átfogó kíván lenni, ha teljes nem is lehet. Az összefoglalás egyúttal alap lehet egy jövőbeni tanulmány számára, hogy konkrétabb teológiai feldolgozását is adjuk a témának. Az ismertetés során nyitva maradt kérdések maguktól vezetnek tovább ahhoz, hogy a lutheri teológia szempontjából is megvizsgáljuk a teodicea kérdéseire adható válaszokat.

In our current situation we are (again) living through a critical phase of world history. Covid and energy crisis are hitting us. Due to the Russian-Ukrainian war, dancing on the edge of escalation, the whole world could be engulfed in (nuclear) flames. All of these intensively raise the questions of why about the suffering, and the existence and rampage of evil. Theodicy concerns people of all times. If not in connection with the historical situation, then through our individual lives we are usually involved in problems bordering on theodicy at several points, which indicates the actuality of the topic. So, it is no wonder that from the most diverse ages, from the most diverse cultural, intellectual, philosophical, scientific and religious backgrounds, we have been left with works about how some people tried to cope with the questions that arose. Primarily the philosophical aspect came in the forefront, and partly the theological one as an automatic result of the topic. This study is a colourful collection of that diversity, which aims to be comprehensive, even if it cannot be complete. The summary can be a basis for a future study in order to provide a more specific theological treatment of the topic. The questions left open during the overview, lead by themselves to examining the possible answers to the questions of theodicy from the viewpoint of Luther’s theology.

 

Mucsi András:
450 éve hunyt el Szegedi Kis István (1505–1572)
Egy méltatlanul elfeledett reformátor kalandos életútja

Szegedi Kis István a 16. századi magyar protestáns egyháztörténet egyik legérdekesebb alakja. A cikkben az ő élettörténetét és munkásságát követhetjük nyomon. Az élete jól ismert, mivel a tanítványa, Skaricza Máté részletesen leírta azt a mestere halála után tíz évvel. 1505-ben született Szegeden, kun eredetű polgári családban. A családja taníttatta, a Körös-Maros-vidéken több nevesebb iskolában tanult. Stúdiumokat folytatott Bécs és Krakkó humanista szellemiségű egyetemein. Itthon pedagógiai tevékenységet folytatott, egy idő után keresett tanár volt. Hamar a lutheri reformáció híve lett, és az 1540-es években teljesült a vágya, hogy a wittenbergi egyetemen teológiát tanulhatott. Személyesen ismerte Luthert és Melanchthont is. Hazatérve ismét a tanításnak és prédikálásnak szentelte az életét. Az Alföld keleti részén tevékenykedett, az életéből nem maradtak ki a nehézségek, személyes és családi tragédiák. 1552 a Dunántúlra váltott, ott Tolnán és Laskón lelkész és prédikátor volt, bár csak 1554-ben szentelték lelkésszé. Ugyanebben az évben választották meg püspöknek a reformátusok. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor csatlakozott a reformáció kálvini-református irányzatához. Egy ideig egy egyházban éltek együtt a lutheránusok és reformátusok. 1558-ban Kálmáncsa lelkésze lett, amely török területen feküdt, de ő mint lelkész rendszeresen átjárt a közeli magyar várak katonáit lelkigondozni. Egy személyes bosszú és ez a tény újabb veszélyt hozz rá: 1561-ben a törökök elfogták és magas váltságdíjat követeltek érte. Kaposvári és szolnoki rabságából egy gazdag kereskedő, Mező Ferenc szabadította ki, majd 1563-ban Ráckevén, a gazdag magyar-szerb városban telepedett le, és volt haláláig lelkész. Itt egy nyugalmas élet következett, és több jelentős teológiai munkát írt meg. Ezek csak a halála után jelentek meg Svájcban. Olyan jelentős könyvekről van szó, hogy egy ideig a protestáns teológiai oktatásban tanítottak belőlük a nyugati egyetemeken. Szegedi Kis István jelentősen hozzájárult a hazai református egyház kialakulásához, gondolkodása formálódásához. 1572-ben Ráckevén hunyt el.

István Szegedi Kis ist eine der interessantesten Figuren ungarischer evangelischer Kirchengeschichte im 16. Jahrhundert. Im Beitrag kann seine Lebensgeschichte und Tätigketi mitverfolgt werden. Sein Leben ist gut bekannt, da Máté Skaricza es zehn Jahre nach dem Tod seines Meisters abfasste. Er wurde 1505 in einer bürgerlicher Familie kumanischen Ursprungs geboren. Seine Familie ließ ihn unterrichten, er lernte in mehreren namhaften Schulen des Körös-Maros-Gebiets. Er studierte an den Wiener und Krakauer Universitäten hunanistischen Geistes. Zu Hause führte er pädagogische Tätigkeit aus, nach einer Zeit war er ein gefragter Lehrer. Er war schon früh ein Anhänger der lutherischen Reformation und am Anfang der 1540-er Jahre ging sein Wunsch in Erfüllung, dass er an der Universität von Wittenberg Theologie studieren konnte. Nach der Heimkehr widmeter er sein Leben dem Unterrichten und Predigen. Er wirkte im östlichen Teil der Großen Tiefebene, ihm blieben die Schwierigkeiten, die persönlichen und familiären Tragödien nicht erspart. 1552 wechselte er nch Transdanubien, in Tolna und Laskó war er Lehrer und Prediger. Er wurde nur 1554 zum Pfarrer geweiht. In demselben Jahr wählten ihn die Reformierten zum Bischof. Wir wissen nicht genau, wann er sich der kalvinistisch-reformierten Richtung der Reformation anschloss. Eine Zeit lang lebten Lutheraner und Reformierten in einer Kirche. 1558 wählte man inhn zum Pfarrer von Kálmáncsa auf türkischen Gebiet, von dort aus ging er regelmässig in ungarische Burgen, und die Soldaten seelsorgerlich zu betreuen. Aufgrund einer
persönlichen Rache und dieser Tatsache wurde er 1561 von den Türken inhaftiert und sie forderten ein großes Lösegeld für seine Freilassung. Aus seiner Haft in Kaposvár und Szolnok löste ihn ein reicher Händler, Ferenc Mező aus. 1563 siedelte er in Ráckeve, einer reichen ungarisch-serbischen Stadt nieder, wo er bis zu seinem Tod als Pfarrer tätig war. Hier folgte eine ruhige Lebensphase und er verfasste wichtige theologische Werke. Diese erschien nur nach seinem Tod in der Schweiz. Es handelt sich um so wesentliche Bücher, dass man sie in der theologischen Ausbildung an den westlichen Universitäten verwendete. István Szegedi Kis trug wesentlich zur Ausformung der heimischen reformierten Kirche und ihrem Denken bei. 1572 starb er in Ráckeve.

 

Karasszon Dezső:
Ki énekelje a cantionalét?

A 16. századi cantionalék anyagának tartalmi, illetőleg irodalmi és zenei értelemben vett stiláris vizsgálata bizonyos esetekben meglepően biztos következtetéseket tesz lehetővé a darabok korabeli előadásmódjával kapcsolatban. Az elemzett példák alapján legalább négy kategória látszik elkülöníthetőnek: a templomi és a templomon kívüli (para-liturgikus) szóló-ének, a graduál-kórusnak szánt, metrikailag általában bonyolultabb, igényesebb cantio, és az egyszerűbb, de még mindig kellőképpen artisztikus gyülekezeti ének. Az eredeti funkciók közelében maradva feltehetőleg a jelenkori egyházi éneklés gyakorlatában is kevesebb frusztrációval kellene szembesülnünk.
Die stilistische und literarische Untersuchung des musikalischen Gehaltes von Kantionalen aus dem 16. Jahrhundert führt zu beinahe sicheren Ergebnissen im Hinblick auf die zeitgenössische Aufführung der Gesänge. Aufgrund der analysierten Beispiele lassen sich vier Kategorien unterscheiden: Sologesänge sowohl in der Kirche als auch paraliturgisch außerhalb der Kirche, metrisch komplizierte, hochwertige cantiones für den Gradual-Chor, und einfachere, dennoch künstlich wertvolle Gemeindegesänge. In dem wir diese ursprünglichen Funktionen beibehalten, dürften wir in unserer heutigen Kirchenmusik weniger Frustrationen erleiden.

 

Fekete Csaba:
Balogh Ferenc és az 1877-es énekeskönyv

Kihagyásos változata is megjelent az 1806-os énekeskönyvnek 1877-től az 1910-es évek közepe tájáig. Ugyanakkor továbbra is nyomtatták változatlan alakban is az énekeskönyvet. Debrecen egyháztörténész professzora volt az előkészítő munka szervezője, aki naplójában megörökítette munkálkodásukat, amely végeredményben javasolta az énekeskönyv negyedrészének elhagyását, amellett átdolgozást is. Református gyülekezeti énekeskönyvünk történetének ez a szakasza eddig teljesen ismeretlen volt.

An expurgated variant of the reformed psalter and hymnal had been printed since 1877 up to the middle of the 1910-ies in Debrecen. Professor Francis Balogh church historian organised a group, and he also commemorated the redaction of this version in his diary, 1875–1913. Two in number both of the town ministers, organists, and professors worked out their proposal. The full version was as well printed since 1806, also up to the middle of the 1910-ies. The plan expurgated variant of this working group became to delate of 777 strophes of the Geneva Psalter out of 1425, and 98 of the hymnal’s 1428 strophes. Alltogether a quarter of the book, 875 from 2853 strophes. They also proposed a new version to replace some parts of the traditional version of psalms. So far any such detailes hadd been totally unknown in home reformed himnology.

 

 

 

 

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete 2023/01

XVI. Benedek pápa

halála meghatározta a 2022–23-as év fordulójának közbeszédét egy- házi, társadalmi és politikai területeken egyaránt. A római és az ökumenikus méltatások „méltók” voltak hozzá: tudományos teljesítményéhez, pietásához és egyáltalán emberi nagyságához. Az ultraliberális kritikus megnyilatkozások egyrészt minősítik szerzőiket, másrészt pedig megerősítik a pápa hűségét a Szentíráshoz és egyházának hitté- teleihez.

Ezek tudatában persze a Theologiai Szemle örömmel közli Kránitz Mihály méltó megemlékezését, amihez lélekben csatlakozva búcsúzik a keresztyénség szellemi, lelki óriásától. Úgy érzem, hogy a Theologiai Szemle nevében azonosulva az elismerő szavakkal kimondhatom azt az evidenciát is, hogy a római egyház máig érvényes, elsősorban ekléziológiai tantételei határt szabtak az ökumenikus nyitottságának is. A visszaemlékezések, méltatások között több megemlékező nem tudta nem említeni azt a különlegességet, hogy „nyugalmazott pápáról” van szó. A pápák nem szoktak lemondani, nem szoktak nyugdíjba menni. A történelem tanúsága szerint – a pápaság körüli középkori botrányoktól eltekintve – V. Celesztin volt az, akit jámborsága, imád- ságos jó lelke miatt beszélt rá a lemondásra utóda.

Az persze tény, hogy Joseph Ratzinger bajor bíboros – majd később a hittani kongregáció prefektusa – elsősorban teológus volt a tudományosság és a pietás tekintetében egyaránt. Ez a lelki habitus bizonyára sokszor nehézséget szenvedett az egyházkormányzói feladatok végzésekor. Ez talán magyarázatul szolgál arra, hogy 2013 februárjában egészségének megromlására hivatkozva lemondott. Ekkor 86 esztendős volt, ami tisztes kor, de ha azt vesszük, hogy utána viszonylagos szellemi és lelki frissességben, valamint aktív munkában tölt még itt e földi világban közel 10 esztendőt, akkor e tény egy kicsit meggyöngíti a korábbi érvelést.

A pápák betegen, kerekesszékben is pápák, ameddig lelki, szellemi méltóságot hordoznak. Ez az állapot XVI. Benedeknél egy évtizeddel élte túl pápai hivatalát. Ez pedig talán jogosan veti föl azt a kérdést, hogy visszavonulásakor nem nehezedett-e rá elhordozhatatlan súllyal ugyanaz – az önmagában is ellentmondó – ultra-liberális kritika, amely szándéka szerint a méltó főhajtást is megzavarni kívánja. Akik azonban nem előítélettel, hanem ideológiáktól szabadon gondolnak az elhunyt pápára, azokat ez nem tudja eltántorítani a tiszteletteljes emlékezéstől.


Inspiráció a bibliai hagyományban

A Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány 2022. november 10–11-én tartotta a Debreceni Református Kollégium dísztermében a fenti címmel az úgynevezett III. Debreceni Ökumenikus Napokat. A gazdag anyag tematikájáról és a neves előadók soráról az alábbiakban adunk információt a következők szerint:

Fabiny Tibor: Inspirációtan a jelenkori protestáns teológiában

Kránitz Mihály: Inspirációtan a jelenkori római katolikus teológiában

Balogh Csaba: Inspiráció a prófétai elhívástörténetek és önreflexiók fényében

Cziglányi Zsolt: Igaz és hamis próféták, avagy az inspiráltság kritériumai

Hanula Gergely: Ihlet és inspiráció a görög/hellén világban

Oláh Zoltán: A Septuaginta és az inspiráció

Peres Imre: Az Újszövetség tanítása az inspirációról

Gyurkovics Miklós: A görög egyházatyák és az inspiráció

Zsengellér József: Szent Lélek és inspiráció Qumránban és a rabbinikus irodalomban

Krakomperger Zoltán: Inspiráció és kánon

Hafenscher Károly: Inspiráció és az igehirdetés

Az érdekfeszítő teológiai témától is „inspirálva” a reggeli áhítatot Fekete Károly Tiszán- túli református püspök tartotta, amelynek meditációját e lapszámunk 3. oldalán olvashatják. Az alábbiakban pedig Kocsi György: A Lélek emberei az Ószövetség történeti könyveiben, Kustár Zoltán: Profétizmus és a kultusz, továbbá Adorjáni Zoltán: Josephus Flavius és Alexandriai Philón inspirációtana című előadásokat olvashatják. (a főszerkesztő)

 

 

 

 

 

TARTALOMJEGYZÉK 2023/01

 

A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:
XVI. Benedek pápa: 2

SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY:
Bizonyságtevők fellege 3

TANÍTS MINKET, URUNK!
INSPIRÁCIÓ A BIBLIAI HAGYOMÁNYBAN
KOCSI GYÖRGY:
A Lélek emberei az Ószövetség történeti könyveiben 4
KUSTÁR ZOLTÁN:
Profétizmus és kultusz a papi hagyományban 11
ADORJÁNI ZOLTÁN:
Josephus Flavius és Alexandriai Philón inspirációtana 16
LÓNYAY MENYHÉRT
ÉS A REFORMÁTUS EGYHÁZ
SZATMÁRI JUDIT:
Gróf Lónyay Menyhért,
a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka 22
BODNÁR RÓBERT:
A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet 31
A FAKE NEWS HATALMA,
AVAGY MIÉRT HISZÜNK EL MINDENT?
KENYERES ATTILA–SZŰTS ZOLTÁN:
Narratíva alkotás és áltudomány 37

KITEKINTÉS
SOMOGYI ALFRÉD:
Duray Miklós búcsúztatója 43

ÖKUMENIKUS SZEMLE
KRÁNITZ MIHÁLY:
Benedek pápa hozzájárulása a keresztén egységtörekvéshez 45
BÓNA ZOLTÁN:
Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra 49
BOLDOGOK A BÉKESSÉGET SZERZŐK
ÖTVÖS CSABA JÓZSEF:
Az orosz–ukrán háború és az ortodox egyházak 57

KÖNYVSZEMLE
SZEBIK IMRE:
Hafenscher Károly:
Beszélő Isten
A prédikáció tudománya és művészete 62

 

 

 

 

 

 

Absztraktok 2023/01

KOCSI GYÖRGY:
A LÉLEK EMBEREI AZ ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEIBEN

Sámuel első könyve realista módon mutatja be az embereket, kiválóságukban és kudarcaikban, akik tévelyegnek, s vétkeikért súlyosárat fizetnek. A nép vezéreit is húsvér emberekként mutatja be. Négy vezetővel találkozunk itt: Hélivel, Sámuellel, Saullal és Dáviddal. A Lélek emberei ők, gyarlóságaikkal és bűneikkel együtt. A szerző hitelesen mutatja be őket. Lelkesedést és szánalmat is érez irántuk. Az izraeli történelem fordulópontját őrizte meg számunkra Sámuel első könyve: az átmenetet a törzsi társadalomból a királyságba. Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki valamennyi főszereplőre, s ezért főként Hélire és Hannára koncentrálunk a narratív módszer segítségével, s közben kitérünk a szöveg hagyományozására is.

The first book of Samuel presents people in a realistic way, in their excellence and in their failures, who go astray and pay a heavy price for their sins. He also presents the leaders of the people as flesh and blood. We meet four leaders here: Héli, Sámuel, Saul and David. They are the people of the Spirit, with their weaknesses and sins. The author presents them authentically. He feels both enthusiasm and pity for them. The turning point of Israel’s history has been preserved for us in the first book of Samuel: the transition from tribal society to the kingdom. In this study, we cannot cover all the main characters, and therefore we mainly focusonHéli and Hanna using the narrative method, while also covering the tradition of the text.

 
KUSTÁR ZOLTÁN:
PROFÉTIZMUS ÉS KULTUSZ A PAPI HAGYOMÁNYBAN
Malakiással a fogság után lezárult a próféták kora. Ennek legfőbb okai a babiloni fogsággal felértékelődött „beteljesülés-kritérium” és az üdvprófétákkal szembeni bizalmatlanság, valamint a Tóra formálódó tekintélye, ami Mózes és a törvény tekintélye alá tagolta be a próféciát. A perzsa kor békéje és a Júdeától elvárt lojalitás szintén nem kedvezett a profétizmus fennmaradásának. Az élő, orális prófécia így fokozatosan elhalt, ha nem is szűnt meg teljesen. A dtr. / eszkatologikus körök a múlt prófétáinak neve alatt, írásban ápolták tovább a prófétai hagyományt, míg a papi körök a Kr. e. 3. századra sikeresen tagolták be az orális, élő kijelentést a kultusz fennhatósága alá. A tanulmány a Pentateuchos papi szövegei és az 1–2Krón alapján a témának erre az utóbbi szegmensére koncentrál.

With Malachi, the age of the prophets ended after the captivity. The main reasons for this are the “fulfilment criterion” and the distrust of the prophets of salvation, that became more valuable during the Babylonian captivity, as well as the emerging authority of the Torah, which classified prophecy under the authority of Moses and the law. The peace of the Persian period and the loyalty expected from Judea were also not conducive to the survival of prophetism. Living, oral prophecy thus gradually died out, if not completely ceased. The dtr. / eschatological circles continued to nurture the prophetic tradition in writing under the name of the prophets of the past, while the priestly circles successfully integrated the oral, living utterance under the authority of the cult by the 3rd century BC. Based on the priestly texts of the Pentateuch and 1–2 Chronicles, the study focuses on this latter segment of the topic.


ADORJÁNI ZOLTÁN:
JOSEPHUS FLAVIUS ÉS ALEXANDRIAI PHILÓN INSPIRÁCIÓTANA

Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspiráció-tanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
Mivel a Tóra vitathatalanul inspirált mindketten vallják, hogy a Tóra, a prófétai és egyéb iratok értelmezése is Isten általi ihletettséggel lehetséges. Viszont ez az értelmezés írástudói tanulást és jártasságot is feltételez. A farizeus irányzat elkötelezett tagjaként Josephus meggyőződése, hogy ez az irányzat gyakorolja a leghelye- sebben az írások magyarázatát. Philon pedig, akinek szemlélete az egyiptomi therapeuták kegyeségével mutat nagy hasonlóságot, nemcsak a farizeusi – Josephus szavaival a sztoikusokéhoz hasonló – mértékletesség feltételéhez kapcsolja az inspirált írásmagyarázatot, hanem az aszketikus életvitelhez.

Die Inspirationslehre von Josephus Flavius und Philon von Alexandrien gründet sich auf die gesetzgebende, priesterliche und prophetische Inspiration von Mose. Jede Lehre von beiden Richtungen der jüdischen Frömmigkeitsrichtung bekennt – zwar mit differierter Betonung – die unbestreitbare Inspiriertheit und Unfehlbarkeit der Thora.
Da die Thora unbestritten inspiriert ist, bekennen beide, daß die Thora und auch andere Schriften nur durch göttliche Inspiration zu deuten möglich sind. Aber diese Deutung setzt schriftkundige Vorbereitung und Erfahrung voraus. Josephus, als verpflichtetes Mitglied der pharisäischen Richtung ist überzeugt, daß die Schriften am richtigsten von dieser Richtung gedeutet werden. Aber Philon, dessen Ansicht der Frömmigkeit der ägyptischen Therapeuten ähnelt, knüpft die inspirierte Schriftdeutung nicht nur an die Bedingung der Mäßigkeit, die – mit Josephus Worten gesagt bei den Stoikern geübt wird – sondern er verbindet die Schriftdeutung mit der asketischen Lebensweise.


Lónyay Menyhért és a Református Egyház

címmel rendezett konferenciát a Dunamelléki Református Egyházkerület a Tuzsér Községért Közalapítvánnyal közösen 2022. november 4-én a Ráday Ház dísztermében. Bevezető köszöntőket Balog Zoltán püspök, Tilki Attila országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár elnök mondtak. Az emlékkonferencián és kiállításon a következő előadások hangzottak el. Az alábbiakban a két utolsó előadást közöljük:

Cziger András: Lónyay Menyhért közéleti szerepei

Sárai Szabó Katalin: Lónyay Menyhért és az iskolaügy…

Baráth Béla Levente: Az 1881–82. évi debreceni alkotmányozó zsinat, tekintettel Lónyay Menyhért szerepvállalására

Szatmári Judit: Gróf Lónyay Menyhért, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka

Bodnár Róbert: A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet (a főszerkesztő)


SZATMÁRI JUDIT:
GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT,
A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET FŐGONDNOKA

A tiszántúli földbirtokos családból származó Lónyay Menyhért (1822–1884) Magyarországnak a kiegyezés utáni első pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1871–1884 között volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Török Pál pesti lelkésznek, későbbi szuperintendensnek barátja és hivatalban társa. Egyházi pályafutása a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben indult. Főgondnokként az elaggott lelkészek, özvegyeik és árváik megsegítését célzó gyámintézet létrehozását tekintette legfőbb céljának. Munkájának eredménye az 1881-es debreceni zsinaton az országos Közalap létrehozása.

Menyhért Lónyay (1822–1884), out of a family of landowners in the Trans-Tibiscan region, first minister of Finance of Hungary after the Austrio-Hungarian Agreement of 1867, then prime minister, the president of the Hungarian Academy of Sciences was the chief elder of the Dunamellék Diocese of the Reformed Church between 1871 and 1884. He was a friend and colleague in office of Pál Török, pastor of Pest, later superintendent – can be called in the Hungarian circumstances: bishop. His ecclesial career began in the struggle against the Protestant Patent (1859). His main aim – as a lay leader of the Reformed Church – was to set up a safeguarding institute to help the needy pastors and their widows and orphans. The result of his work was the creation of the Public Fund of the Reformed Church, in 1881 synod, in Debrecen.

Menyhért Lónyay (1822–1884) stammte aus einer Gutsbesitzer Familie im östlichen Gebiet Ungarns, er war der erste Finanzminister Ungarns nach dem Ausgleich, später Ministerpräsident, Präsident der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Er war der Oberkurator des Kirchen Distrikts diesseits der Donau zwischen 1871–1884. Er war Freund und Kollege von Paul Török, erster Pfarrer, später Superintendent. Seine kirchliche Karrier begann im Kamp gegen dem Protestantenpatent (1859). Als Oberkurator bestrebte er sich Pfarrerswitwen- und Pfarrerswaisencasse im Kirchendistrikt zu gründen. Im Debrecziner Synod im Jahre 1881 wurde die Öffentliche Fundation der reformierten Kirche (domestica) verdankend seiner Bemühungen begründet.


BODNÁR RÓBERT:
A LÓNYAY CSALÁD ÉS A TUZSÉRI GYÜLEKEZET

2022-ben emlékeztünk meg gróf Lónyay Menyhért születésének kettőszázadik évfordulójáról. A Tuzsér Községért Közalapítvány szervezte emlékév programsorozatba a Tuzséri Református Egyházközség is aktívan bekapcsolódott. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye az az előadás, melynek a címe: A Lónyay család és a tuzséri református gyülekezet.
Dolgozatom arról a Lónyay családról szól, amelynek tagjai háromszáz éven át voltak a település föld- birtokosai. A bevezetésben megemlítésre kerül a középkor birtokviszonya és a reformáció előtti egyház nyoma Tuzsért illetően, majd a dolgozat legnagyobb részében a Lónyay család és a helyi református gyülekezet kapcsolatáról lesz szó.
A dolgozat a megnevezett források alapján tárgyalja azt az anyagi javakban is mérhető kegyes áldozat- vállalást, melyet a Lónyayak vittek végbe Tuzséron. Az anyagi javakon túl azonban, sokkal nagyobb értékű az a szellemi örökség, amely példa az utókor számára.

In 2022, we remembered to earl Menyhért Lónyay due the 200 years anniversary of his birth. The Public Foundation for Tuzsér and the Danube Church District organised the program-series. This elaboration was written to this program with the title: The Lónyay Family and the Tuzsér Reformed Congregation.
Obviously my paper reads about the early history of the Congregation then – of course – mainly about the faithful generosity of the Family in and towards the Congregation.


A Fake News hatalma, avagy Miért hiszünk el mindent?

címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Károli Gáspár Református Egyetem közreműködésével, 2022. október 25-én a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanácskozást Trócsányi László, az egyetem rektora nyitotta meg. Az előadások – a meghívó szerint – az alábbiak voltak. Továbbá az általunk közölt előadás.

Dr. Veszelszki Ágnes: Dezinformációs hatalom: miért hiszünk az álhíreknek?

Dr. Aczél Petra: A fake news-ellenesség, mint cenzúra

Vigóczki Máté: Kötelező az álhír a háborúban?

Dr. Papp János Tamás: Álhír és jogszabályok

Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte Fekete Zsuzsa, Pindroch Tamás és Stumpf András részvételével. A beszélgetést Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke moderálta.

A Theologiai Szemlében való közlés nem szorul magyarázatra. Mégis megragadom az alkalmat, hogy megosszam egy nagyon régi, de idevonatkozó élményemet. Az 1996-ra tervezett Világkiállítással kapcsolatban felmerült – kicsit a Vatikánra és multinacionális korporációkra hivatkozva –, hogy ökumenikus világszervezetek és azok farvizén talán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyithatnának egy pavilont, amelyben bemutathatnák munkájukat. Akkori munkakörömnek megfelelően ellátogattam a Világkiállítás kormánybiztosához azzal a nem titkolt céllal, hogy a „pavilonunkhoz” elvi és gyakorlati támogatást nyerjek. Természetesen erről is szó volt, s csak egészen zárójelben jelzem, hogy nevezett interkonfesszionális szervezet székháza most ott áll, ahol a pavilont reméltük. Amiért erről írok az viszont az, hogy a hitben élő református kormánybiztos asszony primer módon a Világkiállítás főtémájáról – ami a „Kommunikáció egy jobb világért” volt – kívánt beszélni és arra emlékeztetett, hogy a teológiának a fő tevékenysége a kommunikáció. Bevallom, hogy egy kicsit meglepődtem, de nagy örömmel vettem, hogy a pozitív reakciót teológiai alapon kaptam. Azóta is sokszor eszembe jut ez a beszélgetése a reveláció, a prédikáció vagy éppen a misszió összefüggésében.

Az alábbiakban Szűts Zoltán és Kenyeres Attila: Narratíva alkotás és áltudomány című dolgozatát olvashatjuk. (a főszerkesztő)


SZŰTS ZOLTÁN ÉS KENYERES ATTILA:
NARRATÍVA ALKOTÁS ÉS ÁLTUDOMÁNY

Tanulmányunkban szakirodalmi elemzésekre és kutatásokra támaszkodva mutatjuk be, hogyan hálózta be az internet és a közösségi média az emberiséget, hogyan alakította át a fiatalok ismeretszerzési/hírfogyasztási szokásait és társadalmi aktívitásait. Kitérünk arra, milyen további transzformációkra számíthatunk a jövőben mind a technológia, mind az egyének és a társadalom szintjén, hogyan vehetik át az irányítást az emberek fölött az okos alkalmazások, hogyan jelenhet meg egy olyan új embertípus, amelyet már a mesterséges intelligencia segít, térben és időben kiterjesztve annak szellemi képességeit. A világméretű átalakulással együtt járó pozitívumok mellett annak negatív hatásait is áttekintjük, például az álhírek és áltudományos ismeretek terjedését, amelyre az emberiség történelmében még sosem volt olyan kiterjedt lehetőség, mint most.

In this study, the authors present how the Internet and social media have connected humanity, and transformed young people’s knowledge acquisition/news consumption habits and social activities, based on literature analysis and research. The paper will look at how smart applications can take control of people and how a new type of human being may emerge, already assisted by artificial intelligence, extending its intellectual capabilities in space and time. Alongside the positive aspects of this global transformation, we also look at the adverse effects, such as the spread of pseudo-news and pseudo-scientific knowledge, which has never been more prevalent in human history.


Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

Immáron hivatalosan is bejelentésre került Ferenc pápa áprilisi látogatása. Ez csak megerősített abban az egyébként bizonyára szerénytelen szándékomban, hogy az alábbi írásom a Szemlében is megjelenjen, miután eredendően a Collegium Doctorum 2022/2-es számában olvasható.

Az írás nyilván érzékeltetni kívánja azt a változást, amely a római egyházat is magába foglaló ökumené terén végbement 1938 és 2021 között. Nyilván hangsúlyozásra kerültek ennek társadalmi kontextuális okai/következményei is. Ezen a ponton egészen zárójelesen említem meg a két kongresszus közös kontextuális pontját, nevezetesen, hogy mindkét esemény abban a politikai miliőben történt, amikor Magyarországon református kormányfő szolgált, mélyen hívő katolikus hitvessel. Ennek jelentőségét nem kívánom túlozni, csak tényét megemlíteni.

Ennél talán fontosabb az alábbi három pont és ez már az 52. Kongresszusra és a várható pápalátogatásra egyaránt vonatkozik:

1. Róma püspökétől az ószövetség népe, az ortodox és a protestáns közösségek olyan testvéri gesztust még sosem kaptak, mint Ferenc pápa legutóbbi látogatásakor. Lásd az alábbi dolgozat a pápától idézett utolsó mondatát.

2. A magyar kormányzat és törvényhozás úgy gondolom példátlan főpásztori támogatást kapott Ferenc pápától a házasság és a gyermekvédelem terén egyaránt. Az egyéni liberalizmust abszolutizáló korunkban ez különös jelentőséggel bír számunkra.

3. S ehhez mérhető fontossága van, hogy bár világméretekben örvendetesen sokszor elhangzik a béke igénye az orosz-ukrán konfliktust illetően, de ez nem változtat azon, hogy az északi félteke nyugati felében közel 50 ország biztosítja a fegyvereket a háború folytatásához. Ebben a kontinentális és globális kontextusban nem lehet eléggé hangsúlyozni Róma püspökének és Vatikán államfőjének a magyar kormányzattal egybecsengő tűzszünet- és békeigényét.

Ezek alapján hihetjük, hogy a pápa tavaszi látogatása a reformátusok évszázados köszöntésének legalábbis részleges megvalósulását szolgálja. (a főszerkesztő)

 

 

 

 

 

 

A főszerkesztő jegyzete 2022/04

 

Európa és az egyházak

címmel tartotta a Theologia Szemle szerkesztőbizottsága legutóbbi nyilvános, tematikus ülését október 14-én, ez alkalommal Bécsben a Magyar Kulturális Intézetben. Erről, ennek tartalmáról e lapszámban még olvashatunk.
Most azonban az alábbi néhány sorban az említett konferenciától is bizonyára inspiráltan azokat a gondolataimat osztom meg, amelyek az európai integráció kezdetével, folyamatával és jelenlegi állapotával kapcsolatosak. Teszem ezt természetesen úgy is, mint aki az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának keretén belül egyházam megbízásából is az Integrációs Bizottság munkájában részt vettem több mint egy évtizeden keresztül a csatlakozást megelőzően és azt követően is.
Ha a kezdetekre gondolunk, nem kerülhetjük el Robert Schumannak, Franciaország akkori külügyminiszterének híres megállapítását: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Azok a vezető politikusok: Robert Schuman, Alcide De Gasperi, Konrad Adenauer, Charles de Gaulle etc., akik azon dolgoztak, hogy az alig elcsendesült II. világháborús fegyverek újra meg ne szólaljanak Németország és Franciaország között, mind ezt vallották. Tehát az Európai Uniónak, ahogy ma mondjuk, vagy Közösségnek, ahogy korábban mondák, egy keresztyén alapú békeprojektumát indították el először 6 ország részvételével, amely mára 27 ország uniója lett. Természetesen ezt a békeprojektumot gazdasági együttműködések elősegítésével kívánták megvalósítani. Európa persze még mindig sokkal nagyobb, mint az Európai Unió országainak összessége, de azért mégiscsak egy Európáért aggódunk, vagy egy Európát veszélyeztetünk. Erre a legjobb példa az, hogy amikor az Unió szomszédságában két nem-tagország harcol, akkor egyrészt az egyiknek az oldalán sok Uniós ország harcba száll, másrészt pedig az egész Unió issza keserű levét a háborús konfliktusnak.
Ezzel együtt nagyon elszomorító, hogy a háborúba „pénzzel, paripával és fegyverrel” beszállóknak ki nem jön a száján a „béke” szó! Az csak hab a tortán, hogy Nyugat-Európa olykor a keresztyén ellenességig ragadtatja magát az individuális szabadságjogok abszolutizálása érdekében. Tehát keresztyén etikai motivációt nem is várhatunk Nyugat-Európától a béke érdekében. Más szóval az alapító atyák mindkét vágya látszik az eltűnésig marginalizálódni. Az egyik a békesség, a másik a keresztyén testvériség. Békességről a meghatározó politikusok közül csak Ferenc pápa, a magyar miniszterelnök és kormánya beszél.
Nem lehet nem látni, hogy az eredeti keresztyén békeprojektum enyhén szólva bukásra áll. Az alapító atyáknak a dilemmája negatíve eldölni látszik. A Theologiai Szemle „szemléletével” azonban ez nem lehet zárszó. Volt már Európa mélyponton, például a Harmincéves háborúban. A hívő ember tudja, hogy sok van az emberre bízva, sok van a kormányokra bízva, sok van kormányok szövetségeire bízva, de egyikre sem minden! Ilyen körülmények között vannak jelen agyongyötörve, támadva és provokálva a keresztyén értékek ma is Európában. Hiszem, hogy így van jelen a békevágy is minden jóérzésű ember szívében, és ez a kettő Isten tervéből jön, s így győzedelmeskedni fog.

Bóna Zoltán

 

 

 

 

Joomla templates by a4joomla