Absztraktok 2024/04
Balla Ibolya
Szövetség a halállal (Ézs 28,15.18) Az Ézs 28,14–22 halálra vonatkozó koncepciói
Az Ézsaiás 1–39 egyik fontos tanítása, hogy a halál Izráel bűneinek következménye, Istentől jövő megérdemelt büntetés. Az Ézs 28,14–22-ben található „szövetség a halállal” kifejezés értelmezését tekintve nincs egyetértés a magyarázók között, akiknek egy része szerint ez egy metafora, és általánosságban utal olyan menedékre, ami nem egyenlő az Istenbe vetett reménységgel, a tőle várt védelemmel. Mások szerint az alvilág erőinek megszemélyesítéseit találjuk itt. E tanulmányban megkíséreljük eldönteni e kérdéseket az Ézs 28,14–22 elemzésével, tekintettel a szakasz szerzője által feltételezhetően ismert ókori közel-keleti vallási koncepciókra.
It is one of the characteristics of Isaiah 1–39 that death is the consequence of Israel’s sins as a just punishment from God. Isa 28,14–22 contains the expression „covenant with death.” There is no consensus as to what this covenant means. Is it a metaphor generally referring to any kind of protective measure other than taking refuge in God, or more specifically to the personification of the powers of the underworld? The paper will attempt to answer these questions by analysing Isa 28,14–22 with a view to the Ancient Near-Eastern religious notions which might have been known to the author of the passage.
Kustár György
Egy botrányos apa – A tékozló fiú története (Lk 15,11–32)¬
A Tékozló fiú története Isten végtelen szeretetét ünnepli. Olvasóként és hallgatóként hajlamosak vagyunk a kisebb fiúval azonosulni, és a nagyobbat rossz szemmel nézni és elítélni, mint aki vak Isten kegyelmére. De értjük-e valójában, amit üzenni akar? Kozma Zsolt szerint ez a történet “természetes példázat”, azaz a szereplők viselkedése az elvárásoknak megfelelő. Úgy látom, épp ellenkezőleg, a korabeli olvasó megbotránkoztatónak tartotta a történetet. A fiatalabb testvér döntései, az, hogy kikéri az örökséget, pénzzé teszi, pogány földre költözik, bérmunkásnak szegődik, ráadásul disznópásztornak, jól ismert, az első hallgatóságban felháborodást keltő mozzanatok. Ami kevésbé feltűnő, hogy a történet alapján az apa is hasonló megítélés alá esik. Az, hogy szó nélkül elengedi a fiát, hogy várja vissza, elé fut és megcsókolja, nem szab feltételeket a visszafogadáshoz, sőt, indokolatlanul pazarló lakomát rendez, egy gyenge, felelőtlen, családja érdekeit semmibe vevő, szentimentális ember képét nyújtja, aki igazságtalanul bocsát meg, feladja becsületét, kockára teszi a család vagyonát, aki nem figyel a rokonság és a faluközösség véleményére. Ez az apa is tékozló – tettei csorbát ejtenek tekintélyén, reakciói a bölcsesség hiányáról tanúskodnak. Egy ilyen szülő megvetendő. A történet sodrása így önkéntelenül az idősebb fiú szerepébe taszít bele, aki jogosan tiltakozik az apa és a kisebbik testvér esztelen és méltánytalan viselkedésével szemben. A nyitott példázat befejezése ránk vár: nagyobbik testvérként nekünk kell valahogy reagálni az apa megbotránkoztató figyelmeztetésére: “Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott”! (Lk 15,32)
This story of the irresistible and infinite love of God is well known. But do we really understand it? The Prodigal son is perceived by us, modern readers, as a hymn of God’s mercy. We tend to celebrate ourselves as the younger son and feel sorry or anger for the elder brother who is blind to the great love of the Lord. However, reading the parable more carefully might be shocking: one finds that this story presumably generated disgust and resistance among the first listeners. The younger son’s decisions, asking for the inheritance, turning it into money, settling in a foreign land, applying for indentured labor at a pagan’s field as a shepherd of swines are well known stumbling stones. Interestingly, the father seems to fall under similar judgement. His decision of letting the son go, sharing silently the inheritance, waiting for the prodigal, running and kissing him and the feasting at the end picture an irresponsible, weak, sentimental men, who as a foolish disrespect the honor of his family, who unjustly forgives sins, who does not lament on the expectations of the village and kins. This father is a prodigal – his deeds are degrading; his reactions are unwise. The story slowly and unconsciously pushes us into the role of the elder son, who reasonably and justly protests. As elder sons we are positioned to react to the scandalous statement of the father: “But we had to celebrate and be glad, because this brother of yours was dead and is alive again; he was lost and is found.” (RSV)
Petró László
Hogy ne „megbízás nélküli egyház” legyünk – Az egyház szolgálatának történelmi felelőssége Vályi Nagy Ervin teológiájában –
Ez a tanulmány a történelem kérdésére kíván reflektálni, mint Vályi Nagy Ervin teológiájának egyik fő gondolatkörére. A magyar teológus 100 esztendővel ezelőtt született, de teológiai látásának jelentősége ma is aktuális. Krisztus egyházának szeretné megmutatni az utat, hogy miképpen maradhat meg az evangélium hirdetése mellett a megváltozott történelmi viszonyok között. Vályi Nagy Ervin szerint az egyháznak csakis a Krisztus útja maradt. Ezen az úton a történelmet nem lehet Isten akaratával egyenlővé tenni.
This survey focuses on history as one of the main theme of Ervin Valyi Nagy’s theology. The Hungarian theologian was born 100 years ago but the meaning of his theological view is always actual. He showed the way to Christ’s church his world for proclaiming the gospel among changed historical circumstances. According to Ervin Valyi Nagy the church has to remain on Christ’s way. On this way the history cannot become equal with God’s want.
Michelisz Richárd
Elveszett és összetört képmás Rottmayer János nyomában (2. rész)
A tanulmány az egyik első magyarországi hetednapi adventista életét, és a hetednapi adventizmus kezdeti hazai történetét dolgozza fel. Rottmayer János, aki eredetileg baptista hívőként kezdte vallási életét, családjával együtt csatlakozott a hetednapi adventistákhoz, és jelentős szerepet játszott az adventista misszió elterjedésében. Jelentőségét azonban nemcsak az adventista egyházban való szerepvállalása támasztja alá. A tanulmány számba veszi Rottmayer életútjának főbb eseményeit, beleértve családi hátterét, vallási meggyőződésének alakulását. Feltárja azokat a történelmi és társadalmi körülményeket, amelyek Rottmayer életét
és misszióját befolyásolták, valamint kitér családtagjainak vallási tevékenységére, és az őket ért hatásokra. Végül kitér életújtával, meggyőződésével kapcsolatosan később kialakult egyháztörténeti vitákra, melyek során bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan kapcsolódik Rottmayer János életútja a szélesebb európai szabadegyházi mozgalmakhoz, hogyan vált az ő személyes hitútja többek között az adventizmus magyarországi terjeszkedésének egyik alapkövévé is.
The study delves into the life of one of the early Seventh-day Adventists and the initial history of Seventh-day Adventism in Hungary. János Rottmayer, who initially followed the Baptist faith, later joined the Seventh-day Adventist Church along with his family and played a significant role in advancing the Adventist mission. However, his importance is not limited to his involvement in the Adventist movement. The study examines key events in Rottmayer's life, including his family background and the development of his beliefs. It explores the historical and social contexts that shaped Rottmayer's life and mission, as well as the religious pursuits of his family members and their impacts. Furthermore, it discusses subsequent debates in church history pertaining to his life and convictions, offering insights into how János Rottmayer's experiences are linked to broader European Free Church movements. His personal spiritual journey, among other factors, emerges as a foundational element in the growth of Adventism in Hungary.
Csorba Dávid
Gályarab-levelek
A magyarországi református gályarabok történetének 350. évfordulóján számos ünnepi alkalom szerveződik, emléktáblák és -beszédek díszítik a jubileumot. A hazai gályarabemlékezet ugyanakkor a kultuszt fenntartja, de a források elérése még továbbra is nehézkes. Ezért még az egyháztörténészek beszédei is megmaradnak az üldöztetés és a szenvedés retorikai kiábrázolásában. Ezt az űrt hivatott betölteni a Bujtás László és jómagam által képviselt forrásközlés és értelmezés. Ennek alapeleme a gályarabok által írt és hátrahagyott szövegek, történeti beszámolók, beadványok és levelek sorsa. Kocsi Csergő Bálint számos dokumentumot gyűjtött össze, és ezek gyűjtésére és rendszerezésére irányítja rá a figyelmet ez a tanulmány.
On the 350th anniversary of the history of the Reformed galley preachers in Hungary, a number of celebrations are organised, with commemorative plaques and speeches to mark the anniversary. At the same time, the cult is being maintained in the country's galley commemoration, but access to resources remains elusive. Hence, even the speeches of the church historians remain a rhetorical illustration of persecution and suffering. It is this void that the communication and interpretation of sources represented by László Bujtás and myself is intended to fill. Its basic element is the fate of the texts, historical accounts, submissions and letters written and left behind by the galley slaves. Bálint Kocsi Csergő has collected a large number of documents, and the collection and organisation of these is the focus of this study.
Czövek Tamás
Protestantizmus és hagyomány
A reformáció a sola Scriptura elvének megfogalmazásával szakított a középkori egyház azon gyakorlatával, hogy az egyházi hagyomány is forrása lehet a keresztyén hitnek és gyakorlatnak. Azóta a protestáns egyházak általános meggyőződése, hogy életüket csak a Biblia szabályozza, a hagyomány nem játszik szerepet. Ez a vitaindító ezt a meggyőződést vizsgálja: mennyire megalapozott ez a meggyőződés, és mennyire lehetséges hagyományok, mint forrás nélkül a teológia.
The Protestant Reformation bid farewell to the medieval church’s practice of making tradition to the source of Christian faith and practice. Ever since Protestant churches have generally maintained that their church life is solely based on the Bible without tradition playing any role. This brief presentation questions how much this Protestant view is well-founded and how much it is possible for any church or theology to function without tradition as source.
A főszerkesztő jegyzete 2024/03
Fair play az Olimpián?!
Talán még vannak olyanok, akiknek az olimpiai játékokról a fizikai és szellemi erő megméretése, a fair play megélése, a népek megbékélése és békessége, továbbá hasonló, egyetemesen pozitív tett és gondolat jut eszébe. Ezt a quasi ideologizált emlékezetet nyilván már régen tépázzák a korrupciós, doppingos csalások, a politikai manipulációk, bojkottok, el egészen a véres terrortámadásig. Sokaknak már csak az a kérdése, hogy vannak-e még illúzióink vagy van-e még lejjebb?
Remélhetjük-e, hogy a párizsinál nincs lejjebb, ahol sok szakterület veheti elő hosszú panaszlistáját, amelyek közül azonban még mindig kiemelkedik a keresztyénség megsértése, gúnyolása, a biblikus elvek provokálása. „Megmondó kultúrkörök” fogják megmondani, hogy a megnyitó mennyiben volt sértő a keresztyén hívők számára. Véleményük biztos enyhébb lesz, mint egy átlagos hívő idevonatkozó érzése. Ennél többet itt nem is érdemes szólni. Arról sem lehet sokat mondani, csak értetlenül széttárni a karunkat, hogy miért baj az, ha valakinek a szörfjét a Megváltó Krisztus szobor mása díszíti. És annak megítélése sincs a kompetenciánk sorában, hogy hogyan lehet nő az, akiről korábbi szakfórumok megállapították, hogy nem az. Persze ebből nem az következik, hogy ne sportoljon, de az talán igen, hogy azok ellen vívjon, akik hasonló genetikai és nemi jellemzőkkel bírnak. E három téma okán sajnos ki kell mondanunk, hogy „a progresszivizmus itt tart”.
Viszont azt a kérdést nem kerülhetjük el, hogy mi krisztusiak hol tartunk?! A provokáció, a támadás, a gúny magas hőfokon jelent meg a párizsi Olimpián. A partikuláris jogának harsogása legyőzte az egyetemes szelíd hangokat. De hol van a mi hangunk? Persze van visszhang: sok-sok fórum, sok-sok tekintélyes közösség, keresztyén egyházi vezetők, méltóságok és grémiumok hangot adtak nemtetszésüknek, kezdve a Francia Püspöki Konferenciától – felteszem világszerte – sok-sok kicsiny templomi prédikációig. A Vatikán „szomorú”, „elítél” és „panaszkodik” az eset miatt. A pápa „kölcsönös megbecsülésért és békéért” imádkozik. A protestáns és ortodox Egyházak Világtanácsa talán egy kicsit erősebben „magyarázatot követel” a szervezőktől. És bizonyára sokan névtelenül emelték föl a hangjukat és még többen egy hangot sem hallattak ezügyben. De még mindig ott a kérdés, hogy a krisztusi világszervezetek, egyházvezetők, általában a keresztyének eléggé fölháborodtunk-e mindezen? Vagy azt tesszük, mint Arany János, amikor a hetyke kocsis úgy hajt, hogy őt sárral lefröcsköli: „Nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem.”?!
Az említett keresztyén reakcióink igazán igazodnak Jézus szavához, amikor ezt mondja: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!”??? Nekünk, Krisztus népének a válasza – csak az Olimpiával összefüggő provokációkkal szemben – arányos és összhangban van a Tőle kapott küldetéssel???
Bóna Zoltán
TARTALOMJEGYZÉK 2024/03
A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: Fair play az Olimpián?! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
SZÓLJ, URAM!
FABINY TAMÁS: „A szépség Egy-Isten nevében”. . . . . . . . . . . . . . 131
TANÍTS MINKET, URUNK!
PETRÓ LÁSZLÓ: Az élet csődjeiből való feltámadás – A feltámadás
értelmezése Jürgen Moltmann dogmatikájában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
CSIZMADIA ZOLTÁN: Szemléletváltás az eucharisztia ökumenikus
közelítésének folyamatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
CZÖVEK TAMÁS: „Homoszexualitás” a Bibliában: Rövid áttekintés a
vallástörténeti háttér ismertetésével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
MICHELISZ RICHÁRD: Elveszett és összetört képmás Rottmayer
János nyomában (1. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
RÓZSA DÁVID: Betekintés az áldozatok és játszmák világába . . . . 162
KITEKINTÉS
LABORCZI PÁL: A kapitalizmus mint a keresztyénség parazitája,
avagy kijavíthatjuk-e a történelmi egyházak történelmi hibáit? . . . . . 170
MUCSI ANDRÁS: Egy különös evangélikus ecclesiola és annak
Békés vármegyei szálai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . 178
HUDY ÁRPÁD: „A progresszió Isten ostora” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
KÖNYVSZEMLE
NAGYNÉ CSOBOLYÓ ESZTER:
Székely Levente és Réti Gergely szerkesztette: Egy jobb világért
110 éves a magyar cserkészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
Absztraktok 2024/03
Petró László:
Az élet csődjeiből való feltámadás – A feltámadás értelmezése Jürgen Moltmann dogmatikájában
Jürgen Moltmann (1926–2024) közelmúltbeli halála kapcsán emlékezik meg a tanulmány a német református teológus feltámadás értelmezéséről. Az ő nevéhez fűződik az eszkatológikus teológia újra értelmezése, amellyel ezt a tant a teológiai tudományok centruma felé mozdította. Emiatt teológiájának jellegzetessége, hogy a feltámadás reménysége a jövő mellett a jelent is meghatározza. A tanulmány kitér a kritikákra is, de bemutatja, hogy Jürgen Moltmann munkássága alatt miként ébresztette fel az egyház felelősségét kora társadalma iránt.
This survey remembers the understanding of resurrection of the german protestant theologian, Jürgen Moltmann (1926–2024), who died on recent past. He redefinied the eschatoligical theology and moved this disciple toward the center of the teological studies. The hope of the resurrection defines the future and present as well in his theological characteristic. The survey introduces the critics of his theology as well but shows Jürgen Moltmann’s theology how waked up the responsibility of church for its society.
Csizmadia Zoltán:
Szemléletváltás az eucharisztia ökumenikus közelítésének folyamatában
Az újkori ökomenikus mozgalomban kiemelt szerep jut az eucharisztiával kapcsolatos teológiai diskurzusnak. A közel száz éve tartó, lassú folyamat főbb témái Krisztus valóságos jelenlétét, az eucharisztikus áldozatot és a felszentelt szolgálatot érintik. Írásomban – figyelembe véve korunk szociokulturális tényezőit – szemléletváltást sürgetek: a teológiai témák mellett fontolóra kell venni olyan aspektusok megvitatását is, melyek a mai fogyasztói társadalom élmény-, és tapasztalat orientált tagjainál jelentőséggel bírnak. Így foglalkozom az eucharisztia és spirituális egészség, a spiritualitás, a hálaadás és az ökoteológia és eucharisztikus lelkiség kapcsolatával.
In the modern ecumenical movement, theological discourse related to the eucharist plays a prominent role. This slow process, ongoing for nearly a century, primarily focuses on Christ’s real presence, the eucharistic sacrifice, and ordained ministry. In my writing – considering the socio-cultural factors of our time – I advocate for a shift in perspective: alongside theological topics, it is also important to consider discussing aspects that hold significance for the experience- and sensation-oriented members of today’s consumer society. Therefore, I address the relationship between the eucharist and spiritual well-being, spirituality,gratitude, and the connection between eco-theology and eucharistic spirituality.
Czövek Tamás:
„Homoszexualitás” a Bibliában: Rövid áttekintés a vallástörténeti háttér ismertetésével
Ez a tanulmány1 a homoszexualitás bibliai megítélését vizsgálja. Ehhez nélkülözhetetlen az ókori közel keleti és hellén-római szemlélet és gyakorlat tanulmányozása, ezért elsőként erre fordítok figyelmet, mielőtt a fontosabb bibliai szakaszok kritikai tanulmányozásába kezdenék. A tanulmány következtetése, hogy az ókori Közel-Kelet (Izráelt is beleértve) az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot alapvetően más szemszögből ítélte meg, mint a 21. századi nyugati kultúra. Az összegzés után a gyülekezeti és egyéni életre vonatkozó etikai következtetéseket igyekszem megfogalmazni.
This study examines the biblical understanding of homosexuality. In doing so, I shall first study the approach to and practice of “homosexuality” in the ancient Near East and the Greco-Roman cultures in particular before analysing the most relevant biblical passages. My conclusion is that the ancient Near East, Israel included, dealt with the question of same sex relations in a very different way from that of 21. century Western culture. After summarising the analysis, I shall reflect on the relevance of my findings to ecclesial and individual ethics.
Michelisz Richárd:
Elveszett és összetört képmás Rottmayer János nyomában (1. rész)
A tanulmány az egyik első magyarországi hetednapi adventista életét, és a hetednapi adventizmus kezdeti hazai történetét dolgozza fel. Rottmayer János, aki eredetileg baptista hívőként kezdte vallási életét, családjával együtt csatlakozott a hetednapi adventistákhoz, és jelentős szerepet játszott az adventista misszió elterjedésében. Jelentőségét azonban nemcsak az adventista egyházban való szerepvállalása támasztja alá. A tanulmány számba veszi Rottmayer életútjának főbb eseményeit, beleértve családi hátterét, vallási meggyőződésének alakulását. Feltárja azokat a történelmi és társadalmi körülményeket, amelyek Rottmayer életét és misszióját befolyásolták, valamint kitér családtagjainak vallási tevékenységére, és az őket ért hatásokra. Végül kitér életújtával, meggyőződésével kapcsolatosan később kialakult egyháztörténeti vitákra, melyek során bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan kapcsolódik Rottmayer János életútja a szélesebb európai szabadegyházi mozgalmakhoz, hogyan vált az ő személyes hitútja többek között az adventizmus magyarországi terjeszkedésének egyik alapkövévé is.
The study delves into the life of one of the early Seventh-day Adventists and the initial history of Seventh-day Adventism in Hungary. János Rottmayer, who initially followed the Baptist faith, later joined the Seventh-day Adventist Church along with his family and played a significant role in advancing the Adventist mission. However, his importance is not limited to his involvement in the Adventist movement. The study examines key events in Rottmayer's life, including his family background and the development of his beliefs. It explores the historical and social contexts that shaped Rottmayer's life and mission, as well as the religious pursuits of his family members and their impacts. Furthermore, it discusses subsequent debates in church history pertaining to his life and convictions, offering insights into how János Rottmayer's experiences are linked to broader European Free Church movements. His personal spiritual journey, among other factors, emerges as a foundational element in the growth of Adventism in Hungary.
Rózsa Dávid:
Betekintés az áldozatok és játszmák világába
Tanulmányom célja, hogy bemutassa a címben szereplő témák alapvető megközelítési módjait. Ehhez az első nagy egységében definiáltam az áldozatszerepet, a pszichológia segítségével. Ezt követően magát az áldozatot definiáltam vallástörténeti, valamint ószövetségi bibliateológia felől, bemutatva azokat a témám szempontjából fontos alapelveket és alapmotívumokat, amik meghatározták a korabeli kultuszok áldozatbemutatását, azoknak típusait és az azok mögött meghúzódó indokokat. Megvizsgálom ezzel szemben az Ószövetség áldozatbemutatását, rávilágítva a különbségre a környező népek és a zsidók áldozatai között, mind gyakorlatban, mind a mögötte álló teológiai elképzelés szempontjából. Ezt követően gyakorlati szempontból mutattam be, miképpen hirdethetjük meg Krisztus szabadítását a korábban megismert áldozati szerepekből és játszmákból, istentiszteleti és liturgikus keretek között. Mindezek segítségével tovább gondolkodhatunk az áldozati szerepekről – legyen az akár a különböző bibliai példák bemutatásának a területe, akár a konkrét lelkigondozói szituációk feltárása és feldolgozása. Ugyanúgy fontos, hogy mindez önreflexióra is indítson bennünket, ismerve azt, hogy életszemléletünk mennyire táplálkozik saját élményeink és megközelítéseink összességéből is. Tudva, hogy Krisztus áldozata keresztyén hitünk központja, fontos tovább gondolnunk ennek az áldozatnak és az ebből fakadó szabadításnak minden területét – személyes kapcsolatainkat is beleértve.
My study aims to present the fundamental approaches to the topics mentioned in the title. For this purpose, in the first major section, I have defined the role of the victim using psychological terms and approaches. In the second section, I have defined the concept of the victim and sacrifice from the perspectives of religious history and Old Testament biblical theology, presenting the principles and motifs that have determined the presentation of sacrifices in contemporary cults, their types, and the underlying reasons behind them, in relation my topic. In contrast, I examine the presentation of sacrifices in the Old Testament, shedding light on the differences between the sacrifices of surrounding peoples and the Jews, both in practice and from the perspective of the theological concepts behind them. Following this, I have presented from a practical perspective how we can proclaim the salvation of Christ from previously understood sacrificial roles and “games”, within liturgical frameworks. With all this, we can further contemplate the roles of sacrifice – whether it be through presenting various biblical examples or exploring and processing specific pastoral care situations. All of this leads us to self-reflection, knowing that our worldview is deeply influenced by our own experiences and approaches. Understanding that the sacrifice of Christ is the cornerstone of our Christian faith, it is important to further consider every aspect of this sacrifice and the resulting salvation – including our personal relationships.
A főszerkesztő jegyzete 2024/02
A való és a kellő feszültsége
a teremtésben még egyáltalán nem, de a bűnbeesés óta fájdalmasan jelentkezik életünkben. Földi világunkban ez a feszültség törvényszerű, mert a teremtett jóságunk – hiányában is – érvényes, bűnös voltunk pedig akkor is hatékony, ha bűnbánattal és bűnbocsánatban élünk. A valóságunk teremtett jóságunk nyomait, valamint a megigazulásunk aktuális állapotát magán viseli. Az életminőségünk így azon múlik, hogy a való és a kellő milyen arányban vannak egymással.
Nem fair a gyarlóságba fordult való világtól a kellő tökéletességét elvárni, de öngyilkosság a „mindig van lejjebb” valóságába súrlódás mentesen nem csak belenyugodni, hanem bele is rendezkedni.
Emberből vagyunk, amit leginkább akkor mondunk, amikor az elvárás/kellő lécét nagyon határozottan leverjük. Mindazonáltal az emberi minőségünknek – hívő és hitetlen esetében egyaránt – legalább a szándék szintjén emelkedni kellene már csak azért is, hogy a valóságbanlegalább stagnálni tudjon. A „mindig van lejjebb” bölcsen fájdalmas és fájdalmasan bölcs megállapítás a morális és spirituális/teológiai allegória szerint is az ördög, a gonosz felé, vagy legalábbis az ördög, a gonosz világa felé irányít.
Vörösmarty Mihály a Fóti dal című versben így ír:
„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon
gyáva földön
A göröngy.”
Rudolf Otto vallásfenomenológiailag, Paul Tillich pedig teológiailag beszél a vallásnak arról a funkciójáról, hogy az ember a Transzcendens / a Szent bűvöletébe kerülhet és ezáltal önmagát is meghaladhatja.
Gyakorlatilag ez adja a pozitív dinamikáját a mulandó életünkön belül is a morális és kulturális növekedésnek, más szóval általában a kellő felé való elmozdulásnak. Ezzel szemben van az a nem kizárólagos, de nagyon domináns, statikus, belenyugvó mentalitás a valóságba, az élet egyéni és közösségi területén egyaránt, ami az élet minőségét nem inspirálja, hanem degradálja.
A mögöttünk lévő fél év jeles napjain, azt az üzenetet is vehettük, hogy a Szentháromság Isten a maga dinamikus, megtestesülő, önfeláldozó, halált legyőző, bennünk és közöttünk lakozó szeretetteljes dinamikájával a gyarló valónkból az örök kellőbe emel bennünket. Ennek lehetőségéről, irányultságáról és áldásáról az időben se mondjunk le.
Bóna Zoltán