Absztraktok 2023/01

KOCSI GYÖRGY:
A LÉLEK EMBEREI AZ ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEIBEN

Sámuel első könyve realista módon mutatja be az embereket, kiválóságukban és kudarcaikban, akik tévelyegnek, s vétkeikért súlyosárat fizetnek. A nép vezéreit is húsvér emberekként mutatja be. Négy vezetővel találkozunk itt: Hélivel, Sámuellel, Saullal és Dáviddal. A Lélek emberei ők, gyarlóságaikkal és bűneikkel együtt. A szerző hitelesen mutatja be őket. Lelkesedést és szánalmat is érez irántuk. Az izraeli történelem fordulópontját őrizte meg számunkra Sámuel első könyve: az átmenetet a törzsi társadalomból a királyságba. Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki valamennyi főszereplőre, s ezért főként Hélire és Hannára koncentrálunk a narratív módszer segítségével, s közben kitérünk a szöveg hagyományozására is.

The first book of Samuel presents people in a realistic way, in their excellence and in their failures, who go astray and pay a heavy price for their sins. He also presents the leaders of the people as flesh and blood. We meet four leaders here: Héli, Sámuel, Saul and David. They are the people of the Spirit, with their weaknesses and sins. The author presents them authentically. He feels both enthusiasm and pity for them. The turning point of Israel’s history has been preserved for us in the first book of Samuel: the transition from tribal society to the kingdom. In this study, we cannot cover all the main characters, and therefore we mainly focusonHéli and Hanna using the narrative method, while also covering the tradition of the text.

 
KUSTÁR ZOLTÁN:
PROFÉTIZMUS ÉS KULTUSZ A PAPI HAGYOMÁNYBAN
Malakiással a fogság után lezárult a próféták kora. Ennek legfőbb okai a babiloni fogsággal felértékelődött „beteljesülés-kritérium” és az üdvprófétákkal szembeni bizalmatlanság, valamint a Tóra formálódó tekintélye, ami Mózes és a törvény tekintélye alá tagolta be a próféciát. A perzsa kor békéje és a Júdeától elvárt lojalitás szintén nem kedvezett a profétizmus fennmaradásának. Az élő, orális prófécia így fokozatosan elhalt, ha nem is szűnt meg teljesen. A dtr. / eszkatologikus körök a múlt prófétáinak neve alatt, írásban ápolták tovább a prófétai hagyományt, míg a papi körök a Kr. e. 3. századra sikeresen tagolták be az orális, élő kijelentést a kultusz fennhatósága alá. A tanulmány a Pentateuchos papi szövegei és az 1–2Krón alapján a témának erre az utóbbi szegmensére koncentrál.

With Malachi, the age of the prophets ended after the captivity. The main reasons for this are the “fulfilment criterion” and the distrust of the prophets of salvation, that became more valuable during the Babylonian captivity, as well as the emerging authority of the Torah, which classified prophecy under the authority of Moses and the law. The peace of the Persian period and the loyalty expected from Judea were also not conducive to the survival of prophetism. Living, oral prophecy thus gradually died out, if not completely ceased. The dtr. / eschatological circles continued to nurture the prophetic tradition in writing under the name of the prophets of the past, while the priestly circles successfully integrated the oral, living utterance under the authority of the cult by the 3rd century BC. Based on the priestly texts of the Pentateuch and 1–2 Chronicles, the study focuses on this latter segment of the topic.

ADORJÁNI ZOLTÁN:
JOSEPHUS FLAVIUS ÉS ALEXANDRIAI PHILÓN INSPIRÁCIÓTANA

Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspiráció-tanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
Mivel a Tóra vitathatalanul inspirált mindketten vallják, hogy a Tóra, a prófétai és egyéb iratok értelmezése is Isten általi ihletettséggel lehetséges. Viszont ez az értelmezés írástudói tanulást és jártasságot is feltételez. A farizeus irányzat elkötelezett tagjaként Josephus meggyőződése, hogy ez az irányzat gyakorolja a leghelye- sebben az írások magyarázatát. Philon pedig, akinek szemlélete az egyiptomi therapeuták kegyeségével mutat nagy hasonlóságot, nemcsak a farizeusi – Josephus szavaival a sztoikusokéhoz hasonló – mértékletesség feltételéhez kapcsolja az inspirált írásmagyarázatot, hanem az aszketikus életvitelhez.

Die Inspirationslehre von Josephus Flavius und Philon von Alexandrien gründet sich auf die gesetzgebende, priesterliche und prophetische Inspiration von Mose. Jede Lehre von beiden Richtungen der jüdischen Frömmigkeitsrichtung bekennt – zwar mit differierter Betonung – die unbestreitbare Inspiriertheit und Unfehlbarkeit der Thora.
Da die Thora unbestritten inspiriert ist, bekennen beide, daß die Thora und auch andere Schriften nur durch göttliche Inspiration zu deuten möglich sind. Aber diese Deutung setzt schriftkundige Vorbereitung und Erfahrung voraus. Josephus, als verpflichtetes Mitglied der pharisäischen Richtung ist überzeugt, daß die Schriften am richtigsten von dieser Richtung gedeutet werden. Aber Philon, dessen Ansicht der Frömmigkeit der ägyptischen Therapeuten ähnelt, knüpft die inspirierte Schriftdeutung nicht nur an die Bedingung der Mäßigkeit, die – mit Josephus Worten gesagt bei den Stoikern geübt wird – sondern er verbindet die Schriftdeutung mit der asketischen Lebensweise.

Lónyay Menyhért és a Református Egyház

címmel rendezett konferenciát a Dunamelléki Református Egyházkerület a Tuzsér Községért Közalapítvánnyal közösen 2022. november 4-én a Ráday Ház dísztermében. Bevezető köszöntőket Balog Zoltán püspök, Tilki Attila országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár elnök mondtak. Az emlékkonferencián és kiállításon a következő előadások hangzottak el. Az alábbiakban a két utolsó előadást közöljük:

Cziger András: Lónyay Menyhért közéleti szerepei

Sárai Szabó Katalin: Lónyay Menyhért és az iskolaügy…

Baráth Béla Levente: Az 1881–82. évi debreceni alkotmányozó zsinat, tekintettel Lónyay Menyhért szerepvállalására

Szatmári Judit: Gróf Lónyay Menyhért, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka

Bodnár Róbert: A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet (a főszerkesztő)

SZATMÁRI JUDIT:
GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT,
A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET FŐGONDNOKA

A tiszántúli földbirtokos családból származó Lónyay Menyhért (1822–1884) Magyarországnak a kiegyezés utáni első pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1871–1884 között volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Török Pál pesti lelkésznek, későbbi szuperintendensnek barátja és hivatalban társa. Egyházi pályafutása a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben indult. Főgondnokként az elaggott lelkészek, özvegyeik és árváik megsegítését célzó gyámintézet létrehozását tekintette legfőbb céljának. Munkájának eredménye az 1881-es debreceni zsinaton az országos Közalap létrehozása.

Menyhért Lónyay (1822–1884), out of a family of landowners in the Trans-Tibiscan region, first minister of Finance of Hungary after the Austrio-Hungarian Agreement of 1867, then prime minister, the president of the Hungarian Academy of Sciences was the chief elder of the Dunamellék Diocese of the Reformed Church between 1871 and 1884. He was a friend and colleague in office of Pál Török, pastor of Pest, later superintendent – can be called in the Hungarian circumstances: bishop. His ecclesial career began in the struggle against the Protestant Patent (1859). His main aim – as a lay leader of the Reformed Church – was to set up a safeguarding institute to help the needy pastors and their widows and orphans. The result of his work was the creation of the Public Fund of the Reformed Church, in 1881 synod, in Debrecen.

Menyhért Lónyay (1822–1884) stammte aus einer Gutsbesitzer Familie im östlichen Gebiet Ungarns, er war der erste Finanzminister Ungarns nach dem Ausgleich, später Ministerpräsident, Präsident der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Er war der Oberkurator des Kirchen Distrikts diesseits der Donau zwischen 1871–1884. Er war Freund und Kollege von Paul Török, erster Pfarrer, später Superintendent. Seine kirchliche Karrier begann im Kamp gegen dem Protestantenpatent (1859). Als Oberkurator bestrebte er sich Pfarrerswitwen- und Pfarrerswaisencasse im Kirchendistrikt zu gründen. Im Debrecziner Synod im Jahre 1881 wurde die Öffentliche Fundation der reformierten Kirche (domestica) verdankend seiner Bemühungen begründet.

BODNÁR RÓBERT:
A LÓNYAY CSALÁD ÉS A TUZSÉRI GYÜLEKEZET

2022-ben emlékeztünk meg gróf Lónyay Menyhért születésének kettőszázadik évfordulójáról. A Tuzsér Községért Közalapítvány szervezte emlékév programsorozatba a Tuzséri Református Egyházközség is aktívan bekapcsolódott. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye az az előadás, melynek a címe: A Lónyay család és a tuzséri református gyülekezet.
Dolgozatom arról a Lónyay családról szól, amelynek tagjai háromszáz éven át voltak a település föld- birtokosai. A bevezetésben megemlítésre kerül a középkor birtokviszonya és a reformáció előtti egyház nyoma Tuzsért illetően, majd a dolgozat legnagyobb részében a Lónyay család és a helyi református gyülekezet kapcsolatáról lesz szó.
A dolgozat a megnevezett források alapján tárgyalja azt az anyagi javakban is mérhető kegyes áldozat- vállalást, melyet a Lónyayak vittek végbe Tuzséron. Az anyagi javakon túl azonban, sokkal nagyobb értékű az a szellemi örökség, amely példa az utókor számára.

In 2022, we remembered to earl Menyhért Lónyay due the 200 years anniversary of his birth. The Public Foundation for Tuzsér and the Danube Church District organised the program-series. This elaboration was written to this program with the title: The Lónyay Family and the Tuzsér Reformed Congregation.
Obviously my paper reads about the early history of the Congregation then – of course – mainly about the faithful generosity of the Family in and towards the Congregation.

A Fake News hatalma, avagy Miért hiszünk el mindent?

címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Károli Gáspár Református Egyetem közreműködésével, 2022. október 25-én a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanácskozást Trócsányi László, az egyetem rektora nyitotta meg. Az előadások – a meghívó szerint – az alábbiak voltak. Továbbá az általunk közölt előadás.

Dr. Veszelszki Ágnes: Dezinformációs hatalom: miért hiszünk az álhíreknek?

Dr. Aczél Petra: A fake news-ellenesség, mint cenzúra

Vigóczki Máté: Kötelező az álhír a háborúban?

Dr. Papp János Tamás: Álhír és jogszabályok

Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte Fekete Zsuzsa, Pindroch Tamás és Stumpf András részvételével. A beszélgetést Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke moderálta.

A Theologiai Szemlében való közlés nem szorul magyarázatra. Mégis megragadom az alkalmat, hogy megosszam egy nagyon régi, de idevonatkozó élményemet. Az 1996-ra tervezett Világkiállítással kapcsolatban felmerült – kicsit a Vatikánra és multinacionális korporációkra hivatkozva –, hogy ökumenikus világszervezetek és azok farvizén talán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyithatnának egy pavilont, amelyben bemutathatnák munkájukat. Akkori munkakörömnek megfelelően ellátogattam a Világkiállítás kormánybiztosához azzal a nem titkolt céllal, hogy a „pavilonunkhoz” elvi és gyakorlati támogatást nyerjek. Természetesen erről is szó volt, s csak egészen zárójelben jelzem, hogy nevezett interkonfesszionális szervezet székháza most ott áll, ahol a pavilont reméltük. Amiért erről írok az viszont az, hogy a hitben élő református kormánybiztos asszony primer módon a Világkiállítás főtémájáról – ami a „Kommunikáció egy jobb világért” volt – kívánt beszélni és arra emlékeztetett, hogy a teológiának a fő tevékenysége a kommunikáció. Bevallom, hogy egy kicsit meglepődtem, de nagy örömmel vettem, hogy a pozitív reakciót teológiai alapon kaptam. Azóta is sokszor eszembe jut ez a beszélgetése a reveláció, a prédikáció vagy éppen a misszió összefüggésében.

Az alábbiakban Szűts Zoltán és Kenyeres Attila: Narratíva alkotás és áltudomány című dolgozatát olvashatjuk. (a főszerkesztő)

SZŰTS ZOLTÁN ÉS KENYERES ATTILA:
NARRATÍVA ALKOTÁS ÉS ÁLTUDOMÁNY

Tanulmányunkban szakirodalmi elemzésekre és kutatásokra támaszkodva mutatjuk be, hogyan hálózta be az internet és a közösségi média az emberiséget, hogyan alakította át a fiatalok ismeretszerzési/hírfogyasztási szokásait és társadalmi aktívitásait. Kitérünk arra, milyen további transzformációkra számíthatunk a jövőben mind a technológia, mind az egyének és a társadalom szintjén, hogyan vehetik át az irányítást az emberek fölött az okos alkalmazások, hogyan jelenhet meg egy olyan új embertípus, amelyet már a mesterséges intelligencia segít, térben és időben kiterjesztve annak szellemi képességeit. A világméretű átalakulással együtt járó pozitívumok mellett annak negatív hatásait is áttekintjük, például az álhírek és áltudományos ismeretek terjedését, amelyre az emberiség történelmében még sosem volt olyan kiterjedt lehetőség, mint most.

In this study, the authors present how the Internet and social media have connected humanity, and transformed young people’s knowledge acquisition/news consumption habits and social activities, based on literature analysis and research. The paper will look at how smart applications can take control of people and how a new type of human being may emerge, already assisted by artificial intelligence, extending its intellectual capabilities in space and time. Alongside the positive aspects of this global transformation, we also look at the adverse effects, such as the spread of pseudo-news and pseudo-scientific knowledge, which has never been more prevalent in human history.

Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

Immáron hivatalosan is bejelentésre került Ferenc pápa áprilisi látogatása. Ez csak megerősített abban az egyébként bizonyára szerénytelen szándékomban, hogy az alábbi írásom a Szemlében is megjelenjen, miután eredendően a Collegium Doctorum 2022/2-es számában olvasható.

Az írás nyilván érzékeltetni kívánja azt a változást, amely a római egyházat is magába foglaló ökumené terén végbement 1938 és 2021 között. Nyilván hangsúlyozásra kerültek ennek társadalmi kontextuális okai/következményei is. Ezen a ponton egészen zárójelesen említem meg a két kongresszus közös kontextuális pontját, nevezetesen, hogy mindkét esemény abban a politikai miliőben történt, amikor Magyarországon református kormányfő szolgált, mélyen hívő katolikus hitvessel. Ennek jelentőségét nem kívánom túlozni, csak tényét megemlíteni.

Ennél talán fontosabb az alábbi három pont és ez már az 52. Kongresszusra és a várható pápalátogatásra egyaránt vonatkozik:

1. Róma püspökétől az ószövetség népe, az ortodox és a protestáns közösségek olyan testvéri gesztust még sosem kaptak, mint Ferenc pápa legutóbbi látogatásakor. Lásd az alábbi dolgozat a pápától idézett utolsó mondatát.

2. A magyar kormányzat és törvényhozás úgy gondolom példátlan főpásztori támogatást kapott Ferenc pápától a házasság és a gyermekvédelem terén egyaránt. Az egyéni liberalizmust abszolutizáló korunkban ez különös jelentőséggel bír számunkra.

3. S ehhez mérhető fontossága van, hogy bár világméretekben örvendetesen sokszor elhangzik a béke igénye az orosz-ukrán konfliktust illetően, de ez nem változtat azon, hogy az északi félteke nyugati felében közel 50 ország biztosítja a fegyvereket a háború folytatásához. Ebben a kontinentális és globális kontextusban nem lehet eléggé hangsúlyozni Róma püspökének és Vatikán államfőjének a magyar kormányzattal egybecsengő tűzszünet- és békeigényét.

Ezek alapján hihetjük, hogy a pápa tavaszi látogatása a reformátusok évszázados köszöntésének legalábbis részleges megvalósulását szolgálja. (a főszerkesztő)

A főszerkesztő jegyzete 2022/04

Európa és az egyházak

címmel tartotta a Theologia Szemle szerkesztőbizottsága legutóbbi nyilvános, tematikus ülését október 14-én, ez alkalommal Bécsben a Magyar Kulturális Intézetben. Erről, ennek tartalmáról e lapszámban még olvashatunk.
Most azonban az alábbi néhány sorban az említett konferenciától is bizonyára inspiráltan azokat a gondolataimat osztom meg, amelyek az európai integráció kezdetével, folyamatával és jelenlegi állapotával kapcsolatosak. Teszem ezt természetesen úgy is, mint aki az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának keretén belül egyházam megbízásából is az Integrációs Bizottság munkájában részt vettem több mint egy évtizeden keresztül a csatlakozást megelőzően és azt követően is.
Ha a kezdetekre gondolunk, nem kerülhetjük el Robert Schumannak, Franciaország akkori külügyminiszterének híres megállapítását: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Azok a vezető politikusok: Robert Schuman, Alcide De Gasperi, Konrad Adenauer, Charles de Gaulle etc., akik azon dolgoztak, hogy az alig elcsendesült II. világháborús fegyverek újra meg ne szólaljanak Németország és Franciaország között, mind ezt vallották. Tehát az Európai Uniónak, ahogy ma mondjuk, vagy Közösségnek, ahogy korábban mondák, egy keresztyén alapú békeprojektumát indították el először 6 ország részvételével, amely mára 27 ország uniója lett. Természetesen ezt a békeprojektumot gazdasági együttműködések elősegítésével kívánták megvalósítani. Európa persze még mindig sokkal nagyobb, mint az Európai Unió országainak összessége, de azért mégiscsak egy Európáért aggódunk, vagy egy Európát veszélyeztetünk. Erre a legjobb példa az, hogy amikor az Unió szomszédságában két nem-tagország harcol, akkor egyrészt az egyiknek az oldalán sok Uniós ország harcba száll, másrészt pedig az egész Unió issza keserű levét a háborús konfliktusnak.
Ezzel együtt nagyon elszomorító, hogy a háborúba „pénzzel, paripával és fegyverrel” beszállóknak ki nem jön a száján a „béke” szó! Az csak hab a tortán, hogy Nyugat-Európa olykor a keresztyén ellenességig ragadtatja magát az individuális szabadságjogok abszolutizálása érdekében. Tehát keresztyén etikai motivációt nem is várhatunk Nyugat-Európától a béke érdekében. Más szóval az alapító atyák mindkét vágya látszik az eltűnésig marginalizálódni. Az egyik a békesség, a másik a keresztyén testvériség. Békességről a meghatározó politikusok közül csak Ferenc pápa, a magyar miniszterelnök és kormánya beszél.
Nem lehet nem látni, hogy az eredeti keresztyén békeprojektum enyhén szólva bukásra áll. Az alapító atyáknak a dilemmája negatíve eldölni látszik. A Theologiai Szemle „szemléletével” azonban ez nem lehet zárszó. Volt már Európa mélyponton, például a Harmincéves háborúban. A hívő ember tudja, hogy sok van az emberre bízva, sok van a kormányokra bízva, sok van kormányok szövetségeire bízva, de egyikre sem minden! Ilyen körülmények között vannak jelen agyongyötörve, támadva és provokálva a keresztyén értékek ma is Európában. Hiszem, hogy így van jelen a békevágy is minden jóérzésű ember szívében, és ez a kettő Isten tervéből jön, s így győzedelmeskedni fog.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2022/04

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:

Európa és az egyházak............................................... 194

SZÓLJ, URAM!

STEINBACH JÓZSEF:

Jóra fordította sorsunkat az Úr.................................. 195

TANÍTS MINKET, URUNK!

NAGY JÓZSEF:

„Aki győz, […] annak a nevét

nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)....... 196

VERES ÁBEL:

Találkozás a rejtőzködő Istennel

Szövetség és egyidejűség

az úrvacsorában.................................................... 202

CSEVÁR NÓRA:

Kálvin korrupcióellenes lépései................................... 209

KINDL MELINDA:

A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában 215

KITEKINTÉS

SZABÓ EMÍLIA:

Szépirodalmi kísérletek

a nagyenyedi kollégiumban................................. 218

TOTH SZILÁRD:

A két világháború közötti

erdélyi kulturális elit két bölcsője....................... 228

KISS ENDRE JÓZSEF:

Eredettudatunk változásai

és az alternatív történelemszemlélet................... 234

BOGNÁR GERGELY:

Miért jó dicsőíteni, hálát adni, és miért bűn

a káromlás?.............................................................. 238

ÖKUMENIKUS SZEMLE

HAFENSCHER KÁROLY:

Egyházat elhagyó emberek – embereket

elhagyó egyházak?................................................ 240

EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

GÁNCS PÉTER:

Kritikusan, önkritikusan

és teológiai szemlélettel........................................ 243

KARVANSKY MÓNIKA:

Ad fontes! Vissza a forráshoz!

Európa és az egyház.......................................... 245
DEÁK ERNŐ:

Európa és az egyházak............................................... 248

CSOBOLYÓ ESZTER:

A civilek jogi szabályozásáról és az ukrajnai menekültügyben való részvételükről 248

KÖNYVSZEMLE

EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:

Muraoka Takamitsu:

Why Read the Bible in the Original Languages? 252

ZSUGYEL JÁNOS:

Békefy Lajos: Léterő – Erőnlét................................. 254

Absztraktok 2022/04

Nagy József
„Aki győz, […] annak a nevét
nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)

Jelen írásban amellett érvelünk, hogy a Jel 3,5 részlete – „aki győz, […] annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” – olyan ígéretként fogható fel, melyben Krisztus afelől biztosítja a hozzá hűségeseket, hogy a nevük helyet kap az élet könyvében. A tanulmány első felében számos bibliai és azon kívüli párhuzamra is rámutattunk, ahol a név, az élet könyve és a kitörlést kifejező מחה, vagy ἐξαλείφω jelenik meg azonos szövegkörnyezetben. E fejezetet követően a tanulmányunk túlnyomó részében a Jelenések könyve belső összefüggéseire szorítkozva járjuk körül a Jel 3,5 értelme- zésre szoruló elemeit. A részletesebb vizsgálat keretén belül azt igyekszünk bemutatni, hogy a szemantikai, nyelvtani, irodalmi, bibliai teológiai és kontextuális szempontok segítségével erős érveket lehet felsorakoztatni az állításunk mögé.

This paper argues that Revelation 3,5 – “Whoever overcomes, [...] his name I will not blot out of the book of life” – can be understood as a promise in which Christ assures those who are faithful to him that their names are written in the book of life. In the first half of this paper, we will also point out a number of biblical and extra-biblical parallels where the name, the book of life, and מחה, or ἐξαλείφω, which expresses erasure, appear in the same context. Following this chapter, in the main part of our study we focus on the internal context of Revelation in order to explore the issues of Revelation 3,5 that require interpretation. Within the detailed analysis, we seek to show that semantic, grammatical, literary, biblical theological and contextual aspects can be used to make a strong case for our claim.

Veres Ábel
Találkozás a rejtőzködő Istennel
Szövetség és egyidejűség az úrvacsorában

Az úrvacsorában való közösség kérdése több szinten is hangsúlyos a 21. századi keresztyének számára. A második generációs gyülekezetektől egészen a mai gyülekezetekig a legnagyobb kihívás a múlt áthatolhatatlansága, mivel a Jézus Krisztussal való közösség nem olyan egyértelmű, mint az a szemtanúk számára volt. Továbbá nagy kérdés, hogy különböző felekezetek eltérő krisztológiai megközelítéssel hogyan tudnak együtt az úrvacsorában Krisztussal találkozni. Kierkegaard egyidejűség fogalma reményteljes képet fest a paradoxonokat tűrő keresztyén gondolkodásnak, melyek a biblikusságtól sem esnek távol, sőt, a teremtésben kibontakozó szövetség az ősatyákkal, Krisztussal és Krisztusban más felekezetekkel is egyidejűvé tesz.

The issues surrounding communion in the Lord’s Supper are emphasized on numerous levels concerning Christians of the 21st century. From second-generation churches to contemporary congregations the greatest challenge is the impenetrability of the past. The communion with Jesus Christ is not as clear today as it was for the eyewitnesses. Furthermore, the common encounter with Christ in the Lord’s Supper is also an extensive question for different denominations with different Christological approaches. Kierkegaard’s notion of concomitance paints a hopeful picture for Christian thought which tolerates paradoxes, and which is not far from Biblical thought, and indeed, the covenant that unfolds in creation makes us concomitant with the Fathers, with Christ and in Christ also with other denominations.

Csevár Nóra
Kálvin korrupcióellenes lépései

A társadalmak megfelelő működése biztosításának egyik alapvető feltétele a korrupció ellen tett intézkedések. Az intézkedések eredményességétől is nagymértékben függ annak eredményes hatása, ezért minden eszközzel harcolni kell ellene. Ugyan már Deák Ferenc A bírák elmozdíthatatlansága című témában tartott beszédében kifej- tette, hogy „…bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes…”, ellenben a szabályozás elengedhetetlen, de meg kell találni annak megfelelő módját, területét, irányát és mértékét.
A korrupció kialakulásának megelőzésére alkalmazott eszközök köre széles az állami pénzeszközök felhasználására vonatkozó ellenőrzési rendszertől, az Etikai Kódexeken keresztül, a munka megfelelő elismeréséig, az integritáscsoportok működéséig, de állandóan szükséges az eszközök körét bővíteni, hogy a korrupció újabb és újabb megjelenési formái elleni küzdelem hatékony legyen.
A tanulmány betekintést nyújt az Olvasó számára a korrupció fogalmának történelmi előzményeire, a bibliai és jogi szövegek betekintő elemzésére, valamint arra, hogy nemzetközi és hazai szinten miként küzdenek az állam és az egyházi szervek a korrupció ellen, hogyan lépnek fel ellene, milyen prevenciós eszközökkel szabályozzák a különböző területek, ágazatokat.
A nemzetközi szint mellett a tanulmány érintőlegesen kitér arra is, hogy Magyarországon – 3. fejezetben – hogyan ratifikálták a Meridiai Egyezményt, valamint azt miként alkalmazzák, milyen programokat hoztak létre, milyen formában alkalmazzák a jogalkalmazás számos területein. Továbbá vizsgálom, hogy a kálvini Institutioban megfogalmazott – 4. fejezetben – korrupciós ellenes harc miként érvényesül a Református Világszövetség által alkalmazott korrupció ellenes intézkedéseikben.

One of the basic conditions for ensuring the proper functioning of societies are anti-corruption measures. The effectiveness of the measures also depends to a large extent on their effectiveness, and must therefore be combated by all means. Although Ferenc Deák explained in his speech on the Immovability of Judges that “… However no law can perfectly prevent all possible bribes…”, regulation is essential, but the right way and tools must be found.
The tools which must be used to prevent corruption is wide. Control system of the use of public funds, Codes of Ethics, proper recognition of work, functioning of integrity groups. There is a constant need to expand tools to combat new and emerging forms of corruption.
The study provides the Reader with an insight into the historical antecedents of the concept of corruption, an in-depth analysis of biblical and legal texts, as well as how the state and church bodies fight corruption at the international and domestic level, how they act against it, and what preventive measures are used to regulate it.
In addition to the international level, it also touches the Meridien Convention, which was ratified in Hungary
– in Chapter 3 – as well as how it is applied, what programs were created, and in what form it is applied in many areas of law enforcement. Furthermore, I do analyze how the anti-corruption fight formulated in the Calvinist Institutio – in chapter 4. Finally I focus on the anti-corruption measures applied by the Reformed World Federation.

Kindl Melinda
A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában

Hazánkban a reformáció 400. évfordulójára való felkészülés adatolhatóan már 1911-ben megkezdődött, s tudvalevő, hogy az évek során formálódó program kidolgozására országszerte nagy gondot fordítottak. Az első világháború kirobbanása, majd az azt követő évek azonban más feladatokat hárítottak az egyházakra: a protestáns felekezetek lelkészeinek tevékenységét javarészt a szenvedő lakosság és a frontkatonák lelki-fizikai támogatása kötötte le 1917-ben. Mindez mégsem jelentette azt, hogy az akkor 400 éve történt eseményeknek emléket ne állítottak volna mindenütt, ahol csak lehetett. A háború árnyékában tett erőfeszítések azonban csak akkor érthetők igazán, ha az 1917-es év számbavehetetlen súlyos nehézségei között próbáljuk megérteni azokat.

In Hungary the preparations for the 400th anniversary of the Reformation can be documented as having begun in 1911. It is well known that a nationwide effort was made to develop the programme, which took shape over the years. The outbreak of the First World War and the years that followed, however, left the churches with other tasks: the activities of the pastors of the Protestant churches were largely limited to the spiritual and physical support of the suffering population and the front-line soldiers in 1917. But this did not mean that the events of 400 years earlier had not been commemorated everywhere possible. However, the efforts made in the shadow of war can only be truly understood in the context of the immeasurable hardships of 1917.

A főszerkesztő
EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

címmel tartotta nyilvános, tematikus, ökumenikus szerkesztőbizottsági ülését a Theologiai Szemle 2022. október 14-én, 18 órai kezdettel a Bécsi Magyar Kulturális Intézetben. A kihelyezett tematikus szerkesztőbizottsági ülések mögött az a megfontolás is áll, hogy a kontextus inspiratív hatással lehet a textusra, ha másban nem, akkor abban, hogy olyan helyi előadók is részt vesznek a munkában, akik egyéb- ként legjobb esetben is csak olvasói a Szemlének.
A szerkesztőbizottság köszöntő és megnyitó szavai után Gáncs Péter nyugalmazott – budapesti – evangélikus püspök tartott – a legjobb értelemben véve – provokatív, gondolatébresztő bevezető előadást. Németh Thomas, Bécsben élő teológus, egyetemi tanár, a bécsi ukrán görög katolikus egyházközség papja, előadásában az orosz agresszióról, illetve az ukrán-orosz háború politikai és egyházi jellegzetességeiről beszélt. Karvansky Mónika teológus, a bécsi magyar református gyülekezet lelkipásztora, előadásában a főcímben megjelent tematikát fejtette ki gazdag, informatív tartalommal, figyelmet lekötő prezentációjában. Őt követte Deák Ernő történész, a Bécsi Napló lapszerkesztője, aki magvas gondolatait, felvetéseit a tudós ember szerénységével „merengéseknek” nevezte. Az előadásokhoz Prőhle Gergely budapesti diplo- mata, evangélikus országos felügyelő tartott korreferátumot. Zárszót a laptulajdonos Magyarországi Egyháziak Ökumenikus Tanácsa főtitkára mondott.
Főszerkesztőként e helyről is hálás köszönetet mondok kollektíve mindazoknak, akik e tartalmas és ugyanakkor krisztusi testvériségben zajló konferenciának megvalósulásához bármilyen módon hozzájárultak!
Az alábbiakban szerkesztett formában olvasható Gáncs Péter bevezetője, Karvansky Mónika előadása, valamint Deák Ernő gondolatai.

A főszerkesztő jegyzete 2022/03

most valóban egy szerkesztési dilemmát taglal az alábbiakban. Nevezetesen, hogy milyen alapon történik a közlendő és nem közlendő írások distinkciója. Tanhivatalt játszunk? Ami meglehetősen idegen a protestáns szemléletű teológiában. Hitvallásaink sem veszik a bátorságot a punk-tum-igazság hordozására, hogyan tehetné ezt egy folyóirat, illetve annak szerkesztősége?! Vagy a másik végletbe sodródunk. Nevezetesen, helyt adunk minden írásnak kritika nélkül, bármilyen banalitásokat is tartalmazzon.
Persze helyénvaló a kérdés: Közel száz év alatt ez hogy volt? Miért most merül fel ez a probléma? Van válasz erre a kérdésre, méghozzá az, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentkeztek azok az írások, amelyek mögött hívő, többnyire természet- vagy társadalomtudományos műveltséggel rendelkező, nem teológusok boncolgatnak teológiai kérdéseket. Illetve ami még nehezebb, ugyanezek teológiai aspektusból kívánják megválaszolni a kor kritikus kérdéseit, pl. járvány, háború stb. Létrehoztuk a Kitekintés rovatot, de nem azért, hogy „laikus teológusoknak” biztosítsunk helyet, hanem azért, hogy a rokon-/segédtudományoknak, illetve a tudományosság mértékét meg nem ütő egyházi eseményeknek nyissunk teret. Ott persze eddig is egyéni dön- tésekkel közöltünk vagy nem közöltünk „laikus/amatőr teologizálásokat”, amelyek azonban úgy tűnik, mostanában és pláne a jövőben egyre nagyobb számban jelent- keznek. Főszerkesztőként úgy érzem, hogy nem kell mindentől megijednünk, ami furcsa, bizarr vagy éppen a professzionális teológiával könnyen cáfolható. Úgy gondolom, hogy a protestáns hagyomány szerint semmiféleképpen sem kell megijed- nünk az ilyen ambícióktól, pláne nem kell földbe döngölnünk azokat. Azt csak zárójelben említem, hogy az elmúlt 60–70 évben egész biztos, hogy a Barth-i újre- formátori teológia alapján, természetesen a szöveg/történet-kritikai bibliakutatás módszerével születtek az írások, amelyeket lektorálva mértékadónak tartottunk és az ún. Tanulmányi rovatban közöltünk, mintegy jelezve a mérvadó – általunk is teológiának ítélt – minőségükre. Itt még az is megjegyzendő, hogy az első 30 évben született írásokban bizonyára bőven felismerhetők a liberális teológia szempontjai, el egészen a természetteológia bátor alkalmazásáig.
Visszatérve az eredeti kérdésemre, amely költői kérdésnek tűnik abban az értelem- ben, hogy nem a szerkesztőbizottság munkájához kérek anonim segítséget, a közlési döntéseket meghozzuk, de jelzem, hogy ha a Kitekintés rovatban teológiai szemmel furcsa dolgokat olvasunk, az éppen abból fakad, hogy azok legitimitását a diszkusszió szintjén nem vonjuk kétségbe. Tesszük ezt éppen azért, mert a reformációi hagyományunkba tartozik a Szentírás szabad olvasása, az isteni inspirációnak a szerzőn túl az olvasóra való vonatkoztatása, a Szentlélek korlátozhatatlan kérése és fogadása, az ubi et quando visum est Deo alapelve, s nem utolsó sorban egyszerűen az emberi vélemény szabad alkotása és terjesztése a modern és különösen is a posztmodern korban. A szerkesztőbizottság továbbra is törekszik, hogy az írások a Tanulmány rovatban hűek legyenek a tudományos teológia műveléséhez a sola Scriptura alapján. A Kitekintés rovatban pedig széles vitára bocsátunk minden olyan írást, amelyek alapté- teleit és módszerét illetően megfelelőnek ítélünk, még akkor is, ha nagy valószínűséggel azzal kapcsolatban bárkinek véleménye támad vagy kétsége akad. Ezeket a véleményeket és kétségeket is természetesen szívesen közöljük.

Bóna Zoltán