TARTALOMJEGYZÉK 2024/03

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: Fair play az Olimpián?! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

SZÓLJ, URAM!
FABINY TAMÁS: „A szépség Egy-Isten nevében”. . . . . . . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
PETRÓ LÁSZLÓ: Az élet csődjeiből való feltámadás – A feltámadás
értelmezése Jürgen Moltmann dogmatikájában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
CSIZMADIA ZOLTÁN: Szemléletváltás az eucharisztia ökumenikus
közelítésének folyamatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
CZÖVEK TAMÁS: „Homoszexualitás” a Bibliában: Rövid áttekintés a
vallástörténeti háttér ismertetésével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
MICHELISZ RICHÁRD: Elveszett és összetört képmás Rottmayer
János nyomában (1. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
RÓZSA DÁVID: Betekintés az áldozatok és játszmák világába . . . . 162

KITEKINTÉS
LABORCZI PÁL: A kapitalizmus mint a keresztyénség parazitája,
avagy kijavíthatjuk-e a történelmi egyházak történelmi hibáit? . . . . . 170
MUCSI ANDRÁS: Egy különös evangélikus ecclesiola és annak
Békés vármegyei szálai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . 178
HUDY ÁRPÁD: „A progresszió Isten ostora” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

KÖNYVSZEMLE
NAGYNÉ CSOBOLYÓ ESZTER:
Székely Levente és Réti Gergely szerkesztette: Egy jobb világért
110 éves a magyar cserkészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

Absztraktok 2024/03

Petró László:
Az élet csődjeiből való feltámadás – A feltámadás értelmezése Jürgen Moltmann dogmatikájában

Jürgen Moltmann (1926–2024) közelmúltbeli halála kapcsán emlékezik meg a tanulmány a német református teológus feltámadás értelmezéséről. Az ő nevéhez fűződik az eszkatológikus teológia újra értelmezése, amellyel ezt a tant a teológiai tudományok centruma felé mozdította. Emiatt teológiájának jellegzetessége, hogy a feltámadás reménysége a jövő mellett a jelent is meghatározza. A tanulmány kitér a kritikákra is, de bemutatja, hogy Jürgen Moltmann munkássága alatt miként ébresztette fel az egyház felelősségét kora társadalma iránt.

This survey remembers the understanding of resurrection of the german protestant theologian, Jürgen Moltmann (1926–2024), who died on recent past. He redefinied the eschatoligical theology and moved this disciple toward the center of the teological studies. The hope of the resurrection defines the future and present as well in his theological characteristic. The survey introduces the critics of his theology as well but shows Jürgen Moltmann’s theology how waked up the responsibility of church for its society.

Csizmadia Zoltán:
Szemléletváltás az eucharisztia ökumenikus közelítésének folyamatában

Az újkori ökomenikus mozgalomban kiemelt szerep jut az eucharisztiával kapcsolatos teológiai diskurzusnak. A közel száz éve tartó, lassú folyamat főbb témái Krisztus valóságos jelenlétét, az eucharisztikus áldozatot és a felszentelt szolgálatot érintik. Írásomban – figyelembe véve korunk szociokulturális tényezőit – szemléletváltást sürgetek: a teológiai témák mellett fontolóra kell venni olyan aspektusok megvitatását is, melyek a mai fogyasztói társadalom élmény-, és tapasztalat orientált tagjainál jelentőséggel bírnak. Így foglalkozom az eucharisztia és spirituális egészség, a spiritualitás, a hálaadás és az ökoteológia és eucharisztikus lelkiség kapcsolatával.

In the modern ecumenical movement, theological discourse related to the eucharist plays a prominent role. This slow process, ongoing for nearly a century, primarily focuses on Christ’s real presence, the eucharistic sacrifice, and ordained ministry. In my writing – considering the socio-cultural factors of our time – I advocate for a shift in perspective: alongside theological topics, it is also important to consider discussing aspects that hold significance for the experience- and sensation-oriented members of today’s consumer society. Therefore, I address the relationship between the eucharist and spiritual well-being, spirituality,gratitude, and the connection between eco-theology and eucharistic spirituality.

Czövek Tamás:
„Homoszexualitás” a Bibliában: Rövid áttekintés a vallástörténeti háttér ismertetésével

Ez a tanulmány1 a homoszexualitás bibliai megítélését vizsgálja. Ehhez nélkülözhetetlen az ókori közel keleti és hellén-római szemlélet és gyakorlat tanulmányozása, ezért elsőként erre fordítok figyelmet, mielőtt a fontosabb bibliai szakaszok kritikai tanulmányozásába kezdenék. A tanulmány következtetése, hogy az ókori Közel-Kelet (Izráelt is beleértve) az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot alapvetően más szemszögből ítélte meg, mint a 21. századi nyugati kultúra. Az összegzés után a gyülekezeti és egyéni életre vonatkozó etikai következtetéseket igyekszem megfogalmazni.

This study examines the biblical understanding of homosexuality. In doing so, I shall first study the approach to and practice of “homosexuality” in the ancient Near East and the Greco-Roman cultures in particular before analysing the most relevant biblical passages. My conclusion is that the ancient Near East, Israel included, dealt with the question of same sex relations in a very different way from that of 21. century Western culture. After summarising the analysis, I shall reflect on the relevance of my findings to ecclesial and individual ethics.

Michelisz Richárd:
Elveszett és összetört képmás Rottmayer János nyomában (1. rész)

A tanulmány az egyik első magyarországi hetednapi adventista életét, és a hetednapi adventizmus kezdeti hazai történetét dolgozza fel. Rottmayer János, aki eredetileg baptista hívőként kezdte vallási életét, családjával együtt csatlakozott a hetednapi adventistákhoz, és jelentős szerepet játszott az adventista misszió elterjedésében. Jelentőségét azonban nemcsak az adventista egyházban való szerepvállalása támasztja alá. A tanulmány számba veszi Rottmayer életútjának főbb eseményeit, beleértve családi hátterét, vallási meggyőződésének alakulását. Feltárja azokat a történelmi és társadalmi körülményeket, amelyek Rottmayer életét és misszióját befolyásolták, valamint kitér családtagjainak vallási tevékenységére, és az őket ért hatásokra. Végül kitér életújtával, meggyőződésével kapcsolatosan később kialakult egyháztörténeti vitákra, melyek során bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan kapcsolódik Rottmayer János életútja a szélesebb európai szabadegyházi mozgalmakhoz, hogyan vált az ő személyes hitútja többek között az adventizmus magyarországi terjeszkedésének egyik alapkövévé is.

The study delves into the life of one of the early Seventh-day Adventists and the initial history of Seventh-day Adventism in Hungary. János Rottmayer, who initially followed the Baptist faith, later joined the Seventh-day Adventist Church along with his family and played a significant role in advancing the Adventist mission. However, his importance is not limited to his involvement in the Adventist movement. The study examines key events in Rottmayer's life, including his family background and the development of his beliefs. It explores the historical and social contexts that shaped Rottmayer's life and mission, as well as the religious pursuits of his family members and their impacts. Furthermore, it discusses subsequent debates in church history pertaining to his life and convictions, offering insights into how János Rottmayer's experiences are linked to broader European Free Church movements. His personal spiritual journey, among other factors, emerges as a foundational element in the growth of Adventism in Hungary.

Rózsa Dávid:
Betekintés az áldozatok és játszmák világába

Tanulmányom célja, hogy bemutassa a címben szereplő témák alapvető megközelítési módjait. Ehhez az első nagy egységében definiáltam az áldozatszerepet, a pszichológia segítségével. Ezt követően magát az áldozatot definiáltam vallástörténeti, valamint ószövetségi bibliateológia felől, bemutatva azokat a témám szempontjából fontos alapelveket és alapmotívumokat, amik meghatározták a korabeli kultuszok áldozatbemutatását, azoknak típusait és az azok mögött meghúzódó indokokat. Megvizsgálom ezzel szemben az Ószövetség áldozatbemutatását, rávilágítva a különbségre a környező népek és a zsidók áldozatai között, mind gyakorlatban, mind a mögötte álló teológiai elképzelés szempontjából. Ezt követően gyakorlati szempontból mutattam be, miképpen hirdethetjük meg Krisztus szabadítását a korábban megismert áldozati szerepekből és játszmákból, istentiszteleti és liturgikus keretek között. Mindezek segítségével tovább gondolkodhatunk az áldozati szerepekről – legyen az akár a különböző bibliai példák bemutatásának a területe, akár a konkrét lelkigondozói szituációk feltárása és feldolgozása. Ugyanúgy fontos, hogy mindez önreflexióra is indítson bennünket, ismerve azt, hogy életszemléletünk mennyire táplálkozik saját élményeink és megközelítéseink összességéből is. Tudva, hogy Krisztus áldozata keresztyén hitünk központja, fontos tovább gondolnunk ennek az áldozatnak és az ebből fakadó szabadításnak minden területét – személyes kapcsolatainkat is beleértve.

My study aims to present the fundamental approaches to the topics mentioned in the title. For this purpose, in the first major section, I have defined the role of the victim using psychological terms and approaches. In the second section, I have defined the concept of the victim and sacrifice from the perspectives of religious history and Old Testament biblical theology, presenting the principles and motifs that have determined the presentation of sacrifices in contemporary cults, their types, and the underlying reasons behind them, in relation my topic. In contrast, I examine the presentation of sacrifices in the Old Testament, shedding light on the differences between the sacrifices of surrounding peoples and the Jews, both in practice and from the perspective of the theological concepts behind them. Following this, I have presented from a practical perspective how we can proclaim the salvation of Christ from previously understood sacrificial roles and “games”, within liturgical frameworks. With all this, we can further contemplate the roles of sacrifice – whether it be through presenting various biblical examples or exploring and processing specific pastoral care situations. All of this leads us to self-reflection, knowing that our worldview is deeply influenced by our own experiences and approaches. Understanding that the sacrifice of Christ is the cornerstone of our Christian faith, it is important to further consider every aspect of this sacrifice and the resulting salvation – including our personal relationships.

A főszerkesztő jegyzete 2024/02

A való és a kellő feszültsége

a teremtésben még egyáltalán nem, de a bűnbeesés óta fájdalmasan jelentkezik életünkben. Földi világunkban ez a feszültség törvényszerű, mert a teremtett jóságunk – hiányában is – érvényes, bűnös voltunk pedig akkor is hatékony, ha bűnbánattal és bűnbocsánatban élünk. A valóságunk teremtett jóságunk nyomait, valamint a megigazulásunk aktuális állapotát magán viseli. Az életminőségünk így azon múlik, hogy a való és a kellő milyen arányban vannak egymással.

Nem fair a gyarlóságba fordult való világtól a kellő tökéletességét elvárni, de öngyilkosság a „mindig van lejjebb” valóságába súrlódás mentesen nem csak belenyugodni, hanem bele is rendezkedni.

Emberből vagyunk, amit leginkább akkor mondunk, amikor az elvárás/kellő lécét nagyon határozottan leverjük. Mindazonáltal az emberi minőségünknek – hívő és hitetlen esetében egyaránt – legalább a szándék szintjén emelkedni kellene már csak azért is, hogy a valóságbanlegalább stagnálni tudjon. A „mindig van lejjebb” bölcsen fájdalmas és fájdalmasan bölcs megállapítás a morális és spirituális/teológiai allegória szerint is az ördög, a gonosz felé, vagy legalábbis az ördög, a gonosz világa felé irányít.

Vörösmarty Mihály a Fóti dal című versben így ír:

„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon
gyáva földön
A göröngy.”

Rudolf Otto vallásfenomenológiailag, Paul Tillich pedig teológiailag beszél a vallásnak arról a funkciójáról, hogy az ember a Transzcendens / a Szent bűvöletébe kerülhet és ezáltal önmagát is meghaladhatja.

Gyakorlatilag ez adja a pozitív dinamikáját a mulandó életünkön belül is a morális és kulturális növekedésnek, más szóval általában a kellő felé való elmozdulásnak. Ezzel szemben van az a nem kizárólagos, de nagyon domináns, statikus, belenyugvó mentalitás a valóságba, az élet egyéni és közösségi területén egyaránt, ami az élet minőségét nem inspirálja, hanem degradálja.
A mögöttünk lévő fél év jeles napjain, azt az üzenetet is vehettük, hogy a Szentháromság Isten a maga dinamikus, megtestesülő, önfeláldozó, halált legyőző, bennünk és közöttünk lakozó szeretetteljes dinamikájával a gyarló valónkból az örök kellőbe emel bennünket. Ennek lehetőségéről, irányultságáról és áldásáról az időben se mondjunk le.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2024/02

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: A való és a kellő feszültsége . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY: Száj és szív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
MUCSI ANDRÁS: A reformátorok és Szűz Mária . . . . . . . . . . . . . . . . 68
PETRÓ LÁSZLÓ: Elégtétel vagy/és helyreállítás . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
TOKICS IMRE: Egy Hős Lelkész A Holokauszt Sötét Világában . . . . . . . . . . . . . . . . 82
FEKETE CSABA: Három énekelt Miatyánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
ZSUGYEL JÁNOS: A protestáns egyházak társadalomfelfogása a modern gazdaság kihívásainak tükrében . . . . . . . . . . . . . . .  91
PARODA ZSOLT: A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban . . .  . 96

ÖKUMENIKUS SZEMLE

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
THOMAS RACHEL: A hit és a mesterséges intelligencia
Fordította Békefy Lajos
BATTA JÓZSEF TAMÁS: Megnyilvánulás a névben: Mesterséges intelligencia a teológiai kutatásokban?! . .
NÉMETH DÁVID: Lektori vélemény Batta József Tamás
írásához . .
SÍPOS FERENC: „Pál öcsém már nem huszár, jó ekklézsiára vár” Sípos Pál főesperes emlékezete . . . . . . . . . . . . 114
DOBOS ÁGOSTON: A Krisztus-központú prédikáció . . . . . . . . . . . . . . 119

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS – JÖVŐ JELEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
INVITATION FOR SUBMISSIONS – ‘FUTURE PRESENT’ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125

KÖNYVSZEMLE
APOSTAGI ZOLTÁN: Makoto Fujimura: Művészet és hit . . 126

Absztraktok 2024/02

Mucsi András
A reformátorok és Szűz Mária

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen mértékben tematizálták a legfontosabb 16. századi reformátorok Szűz Mária személyét a teológiájuk kialakítása során. Ezzel kapcsolatban rámutatunk arra, hogy a felvilágosodás elfelejtette Máriát, de a 20. századi Luther-reneszánsz kapcsán ismét előtérbe került Jézus Krisztus édesanyja. Az 1950-es Mária-dogma is vitákra adott okot. A Mária-kérdéssel való fog lalkozás már csak azért is jogos, mert a vele kapcsolatos óegyházi hitvallások hivatalosnak számítanak a Magyarországi Református Egyházban. A tanulmányban Luther, Zwingli, Kálvin és Bullinger Máriával kapcsolatos tanításairól olvashatunk. Luther Isten anyjáról, valamint a kegyelem példájáról beszélt, és egy hosszabbmagyarázatot fűzött a Magnificathoz. Természetesen Mária megjelenik a lutheránus hitvallásokban is, de mindig Krisztussal összefüggésben. Zwinglivel kapcsolatban láthatjuk, hogy a református nagy Mária-tisztelő volt, és egy ideig megmaradtak Zürichben a Mária-ünnepek. Természetesen ő is azt tanította, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és ember között. Kálvin számára a Biblia az egyetlen mérce, és így Mária szerepe „csupán” Krisztus világra hozása. Bullinger, a Második Helvét Hitvallás szerzője Mária szüzességét, és így Jézus csodálatos születését emelte ki. Ezen kívül a svájci reformátor olyan összefüggésben is vizsgálta Máriát, hogy csak Jézust szabad segítségül hívni. A cikk felhívja a figyelmet arra is, hogy az ökumenikus párbeszédben érdemes a protestánsok részéről is foglalkozni Máriával, aki a katolikus és ortodox egyházak ban nagy tiszteletben örvend.

Die Studie sucht die Antwort auf die Frage, in wie weit die wichtigsten Reformatoren des 16. Jahrhunderts die Person der Jungfrau Maria während der Herausbildung ihrer Theologie thematisiert haben. Zugleich weisen wir darauf hin, dass die Aufklärung Maria vergessen hat, aber die Luther-Renessaince im 20. Jahrhundert hat die Mutter von Jesus Christus wieder entdeckt. Das Maria-Dogma von 1950 hat auch Diskussionen ausgelöst. Die Beschäftigung mit der Marienfrage ist berechtigt, da die Bekenntnisse im Zusammenhang mit ihr in der Reformierten Kirche von Ungarn als gültig gelten. In der Studie lesen wir über die Lehren von Luther, Zwingli, Calvin und Bullinger. Luther hat über die Mutter Gottes und das Beispiel der
Gnade gesprochen, er hat eine längere Auslegung des Magnificats verfasst. Maria erscheint natürlich in den lutherischen Bekenntnissen, aber immer nur im Zusammenhang mit Christus. Bei Zwingli können wir sehen, dass der Reformator ein großer Verehrer von Maria war, und die Festtage von Maria blieben in Zürich für eine Weile bestehen. Natürlich hat er auch gelehrt, dass Christus der einzige Vermittler zwischen Gott und Mensch ist. Für Calvin ist die Bibel der einzige Maßstab, so besteht die Rolle Mariens allein darin, dass sie Christus zur Welt gebracht hat. Bullinger, der Verfasser des Zweiten Helvetischen Bekenntnisses hat die Jungfraulichkeit
und dabei die wunderbare Geburt Jesu hervorgehoben. Ausserdem hat der schweizerische Reformator Maria in einem Kontext untersucht, dass man allein Jesus zur Hilfe rufen darf. Der Artikel macht einen darauf aufmerksam, dass es sich lohnt, sich auch protestantischerseits mit Maria zu beschäftigen, die in den katholischen und orthodoxen Kirchen hochgeschätzt wird.

Petró László
Elégtétel vagy/és helyreállítás

A nyugati és keleti teológiákban a megváltás értelmezése eltér egymástól. Nyugaton a megváltást tekintve a fő kérdés általában a bűn és a kegyelem körül forgott, míg keleten a halál és halhatatlanság voltak a leg fontosabbak. Nyugaton a megváltás kulcs fogalma ezért a satisfactio lett, míg keleten a theosis. Mit jelent pontosan e két fogalom? Mennyire állnak egymással szemben? Mennyire zárják ki vagy erősítik egymást? A tanulmány azt mutatja be, hogy miként lehet a megváltás egyszerre elégtételként és helyreállításként értelmezni.

The interpretation of salvation shows large differences at Western and Eastern theology. The Western influences were on the sin and grace while the mortality and inmortality were the big themes at the Eastern tradition. According to the Western thinking the satisfactio became the main concept while theosis was the key of the Eastern world. What do they two words really mean? Do they stand opposite to each other? Do they verify or exclude each other? This survey intorduces the possibility of interpretation of salvation as simultaneously satisfaction and reconstruction.

Tokics Imre
Egy hős lelkész a holokauszt sötét világában

Kubinyi Zoltán Tivadar Andor 1901. október 18-án született Budapesten, Magyarországon. Spanyolországban csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyházhoz, majd 1941-es hazatérését követően azonnal felvette a kapcsolatot a magyar adventista egyházzal és Michnay László, az akkori országos elnök meghívta őt a lelkészi szolgálatra. 1942-től vallásügyi titkári szolgálatot végez a Magyar Unió Elnökségében, és igen jó munkatársi kapcsolatba kerül Michnay László adventista elnökkel, ővele együtt felkeresték Raoul Wallenberg svéd diplomatát, akivel közösen 26 deportálásra váró zsidónak szerzett védlevelet. 1944-ben nem kerülhette el a katonai behívást és alhadnagyi fokozatban a 108/52. számú munkaszolgálatos szakasznál teljesített parancsnoki szolgálatot a mai Ukrajna térségében. Mindig humánusan bánt a zsidó beosztottaival, emberségéről legendák maradtak fent. 1944. 06. 15-én hunyt el, Focşani, Románia, NKVD 176. szovjet átmeneti fogolytáborban, tífusz fertőzésben.

Zoltán Andor Tivadar Kubinyi was a Hungarian Adventist Pastor during the dark times of the Holocaust. He saved many lives at the cost of his own life. His ministry strengthened the Adventist congregations in the central European regions. He served as a bridge between Christian and Jewish communities, and his influence can be seen to this day, both in ecclesiastical and social disciplines. Kubinyi left a legacy that needs to be kept alive. His life demonstrated that there is a place for the gospel and love for people even in a world full of darkness and suffering. In 1990 he was posthumously awarded the Certificate of Righteous Among the Nations Honored at Yad Vashem. He was awarded the Courage Medal of Merit by Republic of Hungary on May 7, 1995, in Budapest. The Seventh-day Adventist Church in Hungary continues to pay tribute to its esteemed pastor.

Fekete Csaba
Három énekelt Miatyánk

Három magyar parafrázisa (káté-ének) maradt a mi Urunk Jézus Krisztus tanította imádságnak. A két korábbi Luther nyomán született. Az első: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben Te fiaid szűkségünkben, megjelent 1566 óta (először Váradon). Ma már nincs benne énekeskönyvünkben. A második hosszabb, magyarázatos, külföldön jelent meg, a magyar Biblia függelékeként: Mennybéli felséges Isten (Amsterdam 1686). Szenci Molnár munkásságához fűződik a rövid változat, Miatyánk, ó, kegyes Isten (Hanau 1608). Volt egy negyedik, nem gyökeresedett meg: Könyörögjünk hittel rímtelen, szapphói strófákban gyöngén megverselt változat (Komjáti, 1574).

In the Hungarian Reformed Hymnal is contained three versions of this catechismal song, taught by our Lord Jesus Christ. A Hungarian version of the protestant paraphrase by Luther’ Vater unser im Himmelreich, first appeared in 1566. A longer version of the same was appended to the Bible since 1686. Another even shorter version had been published in 1574, but dropped out from reformed Hymnals soon. The still used shortest version is only three strophes, composed by Szenci Molnár in 1608, to the melody of the 117th Genevan Psalter, Laudate Dominum omnes gentes (1562). In the appendix of the editions of the protestant Bible, between 1590 and 1804, the oldest versions appeared since 1612, and also the short version by Szenci Molnár. Today in the Lutheran Hymnal a new translation of 1911 replaced the 1566 version, this is not used by the Hungarian Reformed Church.

Zsugyel János
A protestáns egyházak társadalomfelfogása a modern gazdaságkihívásainak tükrében

A keresztény egyházak társadalomfelfogásában kiemelt hely jut a Biblia tanításának megfelelő gazdasági rendszer jellemzőinek meghatározásával. A római katolikus és a protestáns egyházak egyaránt az emberi mél tóságból következő szabadságra alapozzák a méltányos gazdasági rendszer kialakítását. Míg a római katolikus felfogás a közjó alá rendeli az egyének és szervezetek gazdasági aktivitását, addig a német protestáns egyházak állásfoglalása szerint az ordoliberalizmus elmélete segítségével kialakított szociális piacgazdaság gyakorlat biztosítja az egyéni szabadság kiteljesedését és a közjó érvényesülését. A szociális piacgazdaság alapjainak kidolgozása során meghatározó szerepet játszottak a német protestáns egyházhoz kötődő gondolkodók.

In the social doctrines of the christian churches play the definition of the economic system’s charasteristics an important role. The Roman Catholic and the Protestant Churches as well build the contruction of the fair economic system on the freedom-based human dignity. The Roman Catholic Church the people’s and the orginisation’s economic activities subordinates under the public welfare. The standpoint of the Protestans churches is – according to the social market theory based on the theory of ordoliberalism – that the public welfare is secured by the fulfilling of the personal freedom. The principles of the social market economy were mainly elaborated by the thinkers near to the German Protestan Churches.

Paroda Zsolt
A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban

Oroszország 2022 februári katonai művelete Ukrajnával szemben megerősítette Észtország, Lettország és Litvánia félelmét egy lehetséges Baltikum elleni agresszióval kapcsolatban. Noha a három kis balti állam már 2004 óta NATO tagállam, a Szovjetunió szelleme, a megszállás és Moszkva közelségének hosszúra nyúlt évtizedei a hidegháború végeztével sem tűntek el. A hidegháború végeztével minden kínálkozó lehetőséget megragadtak a NATO csatlakozás érdekében, de még így, az észak-atlanti szövetség részeként sem múlt el a kétely Moszkva expanziós politikáját illetően. A balti térségben – a három kis államhoz képest – olyan jelentős államok is megjelennek tényezőként, mint Finnország és Svédország, amelyek sokáig a semlegesség politikáját követték, így a hidegháború végeztével sem közeledtek formálisan a NATO-hoz, kisebb és védtelenek déli szomszédiakkal ellentétben.
A két, tágabb értelemben vett skandináv ország jóval fejlettebb gazdasága a politikai attitűddel párosulva sokkal nagyobb, erősebb és potensebb hadsereg fenntartását is lehetővé tett számukra. A NATO-hoz való vezető út is másképp alakult a balti és a ‚skandináv’ országokat illetően. A tanulmány célja a különbségek és adott esetben a hasonlóságok feltárása. Miért volt szövetségeshez vezető út rögös a kis országok számára, és miért nem kellett ugyanezért megküzdeniük az északi államoknak? 2022 után egyértelmű, hogy a NATO észak-keleti szárnyának megerősítése értelemszerű volt, és tudatoson tervezett lépésekben zajlott le. Részben arra a kérdésre keresi a választ a cikk, hogy mennyire tűnt egyértelműnek 1990 után ez a feltevés. A tanulmány további célja az említett országokhelyzetének feltárása mellett és NATO státuszának megvizsgálása az Oroszországgal határos államokban.

Russia’s military operation against Ukraine in February 2022 has endorsed Estonia, Latvia and Lithuania’s fears of a possible aggression against the Baltic States. Although the three small Baltic states have been members of NATO since 2004, the spirit of the Soviet Union, the long decades of occupation and proximity to Moscow, has not disappeared after the end of the Cold War. After the end of the Cold War, every opportunity to join NATO was seized, but even so, as part of the North Atlantic Alliance, doubts about Moscow’s expansionist politics have not gone away. In the Baltic region, compared to the three small states, there are also significant players such as Finland and Sweden, which have long pursued a policy of neutrality and have not formally approached NATO since the end of the Cold War, unlike their smaller and defenceless neighbours to the south. The much more advanced economies of the two Scandinavian countries in the broader sense, combined with their political attitudes, also allowed them to maintain a much larger, stronger and more potent military. The path to NATO differed for the Baltic and Nordic countries. This study aims to explore the differences and, where relevant, the similarities. Why was the road to alliance bumpy for the small countries, and why did the Nordic countries not have to fight for the same?
After 2022, it is clear that the strengthening of NATO’s north-eastern wing made sense and was a consciously planned step. Part of the article’s question is how clear this assumption seemed after 1990. The paper also aims to explore these countries’ situation and examine the status of NATO in the states bordering Russia.