A főszerkesztő jegyzete 2022/04

Európa és az egyházak

címmel tartotta a Theologia Szemle szerkesztőbizottsága legutóbbi nyilvános, tematikus ülését október 14-én, ez alkalommal Bécsben a Magyar Kulturális Intézetben. Erről, ennek tartalmáról e lapszámban még olvashatunk.
Most azonban az alábbi néhány sorban az említett konferenciától is bizonyára inspiráltan azokat a gondolataimat osztom meg, amelyek az európai integráció kezdetével, folyamatával és jelenlegi állapotával kapcsolatosak. Teszem ezt természetesen úgy is, mint aki az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának keretén belül egyházam megbízásából is az Integrációs Bizottság munkájában részt vettem több mint egy évtizeden keresztül a csatlakozást megelőzően és azt követően is.
Ha a kezdetekre gondolunk, nem kerülhetjük el Robert Schumannak, Franciaország akkori külügyminiszterének híres megállapítását: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Azok a vezető politikusok: Robert Schuman, Alcide De Gasperi, Konrad Adenauer, Charles de Gaulle etc., akik azon dolgoztak, hogy az alig elcsendesült II. világháborús fegyverek újra meg ne szólaljanak Németország és Franciaország között, mind ezt vallották. Tehát az Európai Uniónak, ahogy ma mondjuk, vagy Közösségnek, ahogy korábban mondák, egy keresztyén alapú békeprojektumát indították el először 6 ország részvételével, amely mára 27 ország uniója lett. Természetesen ezt a békeprojektumot gazdasági együttműködések elősegítésével kívánták megvalósítani. Európa persze még mindig sokkal nagyobb, mint az Európai Unió országainak összessége, de azért mégiscsak egy Európáért aggódunk, vagy egy Európát veszélyeztetünk. Erre a legjobb példa az, hogy amikor az Unió szomszédságában két nem-tagország harcol, akkor egyrészt az egyiknek az oldalán sok Uniós ország harcba száll, másrészt pedig az egész Unió issza keserű levét a háborús konfliktusnak.
Ezzel együtt nagyon elszomorító, hogy a háborúba „pénzzel, paripával és fegyverrel” beszállóknak ki nem jön a száján a „béke” szó! Az csak hab a tortán, hogy Nyugat-Európa olykor a keresztyén ellenességig ragadtatja magát az individuális szabadságjogok abszolutizálása érdekében. Tehát keresztyén etikai motivációt nem is várhatunk Nyugat-Európától a béke érdekében. Más szóval az alapító atyák mindkét vágya látszik az eltűnésig marginalizálódni. Az egyik a békesség, a másik a keresztyén testvériség. Békességről a meghatározó politikusok közül csak Ferenc pápa, a magyar miniszterelnök és kormánya beszél.
Nem lehet nem látni, hogy az eredeti keresztyén békeprojektum enyhén szólva bukásra áll. Az alapító atyáknak a dilemmája negatíve eldölni látszik. A Theologiai Szemle „szemléletével” azonban ez nem lehet zárszó. Volt már Európa mélyponton, például a Harmincéves háborúban. A hívő ember tudja, hogy sok van az emberre bízva, sok van a kormányokra bízva, sok van kormányok szövetségeire bízva, de egyikre sem minden! Ilyen körülmények között vannak jelen agyongyötörve, támadva és provokálva a keresztyén értékek ma is Európában. Hiszem, hogy így van jelen a békevágy is minden jóérzésű ember szívében, és ez a kettő Isten tervéből jön, s így győzedelmeskedni fog.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2022/04

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:

Európa és az egyházak............................................... 194

SZÓLJ, URAM!

STEINBACH JÓZSEF:

Jóra fordította sorsunkat az Úr.................................. 195

TANÍTS MINKET, URUNK!

NAGY JÓZSEF:

„Aki győz, […] annak a nevét

nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)....... 196

VERES ÁBEL:

Találkozás a rejtőzködő Istennel

Szövetség és egyidejűség

az úrvacsorában.................................................... 202

CSEVÁR NÓRA:

Kálvin korrupcióellenes lépései................................... 209

KINDL MELINDA:

A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában 215

KITEKINTÉS

SZABÓ EMÍLIA:

Szépirodalmi kísérletek

a nagyenyedi kollégiumban................................. 218

TOTH SZILÁRD:

A két világháború közötti

erdélyi kulturális elit két bölcsője....................... 228

KISS ENDRE JÓZSEF:

Eredettudatunk változásai

és az alternatív történelemszemlélet................... 234

BOGNÁR GERGELY:

Miért jó dicsőíteni, hálát adni, és miért bűn

a káromlás?.............................................................. 238

ÖKUMENIKUS SZEMLE

HAFENSCHER KÁROLY:

Egyházat elhagyó emberek – embereket

elhagyó egyházak?................................................ 240

EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

GÁNCS PÉTER:

Kritikusan, önkritikusan

és teológiai szemlélettel........................................ 243

KARVANSKY MÓNIKA:

Ad fontes! Vissza a forráshoz!

Európa és az egyház.......................................... 245
DEÁK ERNŐ:

Európa és az egyházak............................................... 248

CSOBOLYÓ ESZTER:

A civilek jogi szabályozásáról és az ukrajnai menekültügyben való részvételükről 248

KÖNYVSZEMLE

EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:

Muraoka Takamitsu:

Why Read the Bible in the Original Languages? 252

ZSUGYEL JÁNOS:

Békefy Lajos: Léterő – Erőnlét................................. 254

Absztraktok 2022/04

Nagy József
„Aki győz, […] annak a nevét
nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)

Jelen írásban amellett érvelünk, hogy a Jel 3,5 részlete – „aki győz, […] annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” – olyan ígéretként fogható fel, melyben Krisztus afelől biztosítja a hozzá hűségeseket, hogy a nevük helyet kap az élet könyvében. A tanulmány első felében számos bibliai és azon kívüli párhuzamra is rámutattunk, ahol a név, az élet könyve és a kitörlést kifejező מחה, vagy ἐξαλείφω jelenik meg azonos szövegkörnyezetben. E fejezetet követően a tanulmányunk túlnyomó részében a Jelenések könyve belső összefüggéseire szorítkozva járjuk körül a Jel 3,5 értelme- zésre szoruló elemeit. A részletesebb vizsgálat keretén belül azt igyekszünk bemutatni, hogy a szemantikai, nyelvtani, irodalmi, bibliai teológiai és kontextuális szempontok segítségével erős érveket lehet felsorakoztatni az állításunk mögé.

This paper argues that Revelation 3,5 – “Whoever overcomes, [...] his name I will not blot out of the book of life” – can be understood as a promise in which Christ assures those who are faithful to him that their names are written in the book of life. In the first half of this paper, we will also point out a number of biblical and extra-biblical parallels where the name, the book of life, and מחה, or ἐξαλείφω, which expresses erasure, appear in the same context. Following this chapter, in the main part of our study we focus on the internal context of Revelation in order to explore the issues of Revelation 3,5 that require interpretation. Within the detailed analysis, we seek to show that semantic, grammatical, literary, biblical theological and contextual aspects can be used to make a strong case for our claim.

Veres Ábel
Találkozás a rejtőzködő Istennel
Szövetség és egyidejűség az úrvacsorában

Az úrvacsorában való közösség kérdése több szinten is hangsúlyos a 21. századi keresztyének számára. A második generációs gyülekezetektől egészen a mai gyülekezetekig a legnagyobb kihívás a múlt áthatolhatatlansága, mivel a Jézus Krisztussal való közösség nem olyan egyértelmű, mint az a szemtanúk számára volt. Továbbá nagy kérdés, hogy különböző felekezetek eltérő krisztológiai megközelítéssel hogyan tudnak együtt az úrvacsorában Krisztussal találkozni. Kierkegaard egyidejűség fogalma reményteljes képet fest a paradoxonokat tűrő keresztyén gondolkodásnak, melyek a biblikusságtól sem esnek távol, sőt, a teremtésben kibontakozó szövetség az ősatyákkal, Krisztussal és Krisztusban más felekezetekkel is egyidejűvé tesz.

The issues surrounding communion in the Lord’s Supper are emphasized on numerous levels concerning Christians of the 21st century. From second-generation churches to contemporary congregations the greatest challenge is the impenetrability of the past. The communion with Jesus Christ is not as clear today as it was for the eyewitnesses. Furthermore, the common encounter with Christ in the Lord’s Supper is also an extensive question for different denominations with different Christological approaches. Kierkegaard’s notion of concomitance paints a hopeful picture for Christian thought which tolerates paradoxes, and which is not far from Biblical thought, and indeed, the covenant that unfolds in creation makes us concomitant with the Fathers, with Christ and in Christ also with other denominations.

Csevár Nóra
Kálvin korrupcióellenes lépései

A társadalmak megfelelő működése biztosításának egyik alapvető feltétele a korrupció ellen tett intézkedések. Az intézkedések eredményességétől is nagymértékben függ annak eredményes hatása, ezért minden eszközzel harcolni kell ellene. Ugyan már Deák Ferenc A bírák elmozdíthatatlansága című témában tartott beszédében kifej- tette, hogy „…bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes…”, ellenben a szabályozás elengedhetetlen, de meg kell találni annak megfelelő módját, területét, irányát és mértékét.
A korrupció kialakulásának megelőzésére alkalmazott eszközök köre széles az állami pénzeszközök felhasználására vonatkozó ellenőrzési rendszertől, az Etikai Kódexeken keresztül, a munka megfelelő elismeréséig, az integritáscsoportok működéséig, de állandóan szükséges az eszközök körét bővíteni, hogy a korrupció újabb és újabb megjelenési formái elleni küzdelem hatékony legyen.
A tanulmány betekintést nyújt az Olvasó számára a korrupció fogalmának történelmi előzményeire, a bibliai és jogi szövegek betekintő elemzésére, valamint arra, hogy nemzetközi és hazai szinten miként küzdenek az állam és az egyházi szervek a korrupció ellen, hogyan lépnek fel ellene, milyen prevenciós eszközökkel szabályozzák a különböző területek, ágazatokat.
A nemzetközi szint mellett a tanulmány érintőlegesen kitér arra is, hogy Magyarországon – 3. fejezetben – hogyan ratifikálták a Meridiai Egyezményt, valamint azt miként alkalmazzák, milyen programokat hoztak létre, milyen formában alkalmazzák a jogalkalmazás számos területein. Továbbá vizsgálom, hogy a kálvini Institutioban megfogalmazott – 4. fejezetben – korrupciós ellenes harc miként érvényesül a Református Világszövetség által alkalmazott korrupció ellenes intézkedéseikben.

One of the basic conditions for ensuring the proper functioning of societies are anti-corruption measures. The effectiveness of the measures also depends to a large extent on their effectiveness, and must therefore be combated by all means. Although Ferenc Deák explained in his speech on the Immovability of Judges that “… However no law can perfectly prevent all possible bribes…”, regulation is essential, but the right way and tools must be found.
The tools which must be used to prevent corruption is wide. Control system of the use of public funds, Codes of Ethics, proper recognition of work, functioning of integrity groups. There is a constant need to expand tools to combat new and emerging forms of corruption.
The study provides the Reader with an insight into the historical antecedents of the concept of corruption, an in-depth analysis of biblical and legal texts, as well as how the state and church bodies fight corruption at the international and domestic level, how they act against it, and what preventive measures are used to regulate it.
In addition to the international level, it also touches the Meridien Convention, which was ratified in Hungary
– in Chapter 3 – as well as how it is applied, what programs were created, and in what form it is applied in many areas of law enforcement. Furthermore, I do analyze how the anti-corruption fight formulated in the Calvinist Institutio – in chapter 4. Finally I focus on the anti-corruption measures applied by the Reformed World Federation.

Kindl Melinda
A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában

Hazánkban a reformáció 400. évfordulójára való felkészülés adatolhatóan már 1911-ben megkezdődött, s tudvalevő, hogy az évek során formálódó program kidolgozására országszerte nagy gondot fordítottak. Az első világháború kirobbanása, majd az azt követő évek azonban más feladatokat hárítottak az egyházakra: a protestáns felekezetek lelkészeinek tevékenységét javarészt a szenvedő lakosság és a frontkatonák lelki-fizikai támogatása kötötte le 1917-ben. Mindez mégsem jelentette azt, hogy az akkor 400 éve történt eseményeknek emléket ne állítottak volna mindenütt, ahol csak lehetett. A háború árnyékában tett erőfeszítések azonban csak akkor érthetők igazán, ha az 1917-es év számbavehetetlen súlyos nehézségei között próbáljuk megérteni azokat.

In Hungary the preparations for the 400th anniversary of the Reformation can be documented as having begun in 1911. It is well known that a nationwide effort was made to develop the programme, which took shape over the years. The outbreak of the First World War and the years that followed, however, left the churches with other tasks: the activities of the pastors of the Protestant churches were largely limited to the spiritual and physical support of the suffering population and the front-line soldiers in 1917. But this did not mean that the events of 400 years earlier had not been commemorated everywhere possible. However, the efforts made in the shadow of war can only be truly understood in the context of the immeasurable hardships of 1917.

A főszerkesztő
EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

címmel tartotta nyilvános, tematikus, ökumenikus szerkesztőbizottsági ülését a Theologiai Szemle 2022. október 14-én, 18 órai kezdettel a Bécsi Magyar Kulturális Intézetben. A kihelyezett tematikus szerkesztőbizottsági ülések mögött az a megfontolás is áll, hogy a kontextus inspiratív hatással lehet a textusra, ha másban nem, akkor abban, hogy olyan helyi előadók is részt vesznek a munkában, akik egyéb- ként legjobb esetben is csak olvasói a Szemlének.
A szerkesztőbizottság köszöntő és megnyitó szavai után Gáncs Péter nyugalmazott – budapesti – evangélikus püspök tartott – a legjobb értelemben véve – provokatív, gondolatébresztő bevezető előadást. Németh Thomas, Bécsben élő teológus, egyetemi tanár, a bécsi ukrán görög katolikus egyházközség papja, előadásában az orosz agresszióról, illetve az ukrán-orosz háború politikai és egyházi jellegzetességeiről beszélt. Karvansky Mónika teológus, a bécsi magyar református gyülekezet lelkipásztora, előadásában a főcímben megjelent tematikát fejtette ki gazdag, informatív tartalommal, figyelmet lekötő prezentációjában. Őt követte Deák Ernő történész, a Bécsi Napló lapszerkesztője, aki magvas gondolatait, felvetéseit a tudós ember szerénységével „merengéseknek” nevezte. Az előadásokhoz Prőhle Gergely budapesti diplo- mata, evangélikus országos felügyelő tartott korreferátumot. Zárszót a laptulajdonos Magyarországi Egyháziak Ökumenikus Tanácsa főtitkára mondott.
Főszerkesztőként e helyről is hálás köszönetet mondok kollektíve mindazoknak, akik e tartalmas és ugyanakkor krisztusi testvériségben zajló konferenciának megvalósulásához bármilyen módon hozzájárultak!
Az alábbiakban szerkesztett formában olvasható Gáncs Péter bevezetője, Karvansky Mónika előadása, valamint Deák Ernő gondolatai.

A főszerkesztő jegyzete 2022/03

most valóban egy szerkesztési dilemmát taglal az alábbiakban. Nevezetesen, hogy milyen alapon történik a közlendő és nem közlendő írások distinkciója. Tanhivatalt játszunk? Ami meglehetősen idegen a protestáns szemléletű teológiában. Hitvallásaink sem veszik a bátorságot a punk-tum-igazság hordozására, hogyan tehetné ezt egy folyóirat, illetve annak szerkesztősége?! Vagy a másik végletbe sodródunk. Nevezetesen, helyt adunk minden írásnak kritika nélkül, bármilyen banalitásokat is tartalmazzon.
Persze helyénvaló a kérdés: Közel száz év alatt ez hogy volt? Miért most merül fel ez a probléma? Van válasz erre a kérdésre, méghozzá az, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentkeztek azok az írások, amelyek mögött hívő, többnyire természet- vagy társadalomtudományos műveltséggel rendelkező, nem teológusok boncolgatnak teológiai kérdéseket. Illetve ami még nehezebb, ugyanezek teológiai aspektusból kívánják megválaszolni a kor kritikus kérdéseit, pl. járvány, háború stb. Létrehoztuk a Kitekintés rovatot, de nem azért, hogy „laikus teológusoknak” biztosítsunk helyet, hanem azért, hogy a rokon-/segédtudományoknak, illetve a tudományosság mértékét meg nem ütő egyházi eseményeknek nyissunk teret. Ott persze eddig is egyéni dön- tésekkel közöltünk vagy nem közöltünk „laikus/amatőr teologizálásokat”, amelyek azonban úgy tűnik, mostanában és pláne a jövőben egyre nagyobb számban jelent- keznek. Főszerkesztőként úgy érzem, hogy nem kell mindentől megijednünk, ami furcsa, bizarr vagy éppen a professzionális teológiával könnyen cáfolható. Úgy gondolom, hogy a protestáns hagyomány szerint semmiféleképpen sem kell megijed- nünk az ilyen ambícióktól, pláne nem kell földbe döngölnünk azokat. Azt csak zárójelben említem, hogy az elmúlt 60–70 évben egész biztos, hogy a Barth-i újre- formátori teológia alapján, természetesen a szöveg/történet-kritikai bibliakutatás módszerével születtek az írások, amelyeket lektorálva mértékadónak tartottunk és az ún. Tanulmányi rovatban közöltünk, mintegy jelezve a mérvadó – általunk is teológiának ítélt – minőségükre. Itt még az is megjegyzendő, hogy az első 30 évben született írásokban bizonyára bőven felismerhetők a liberális teológia szempontjai, el egészen a természetteológia bátor alkalmazásáig.
Visszatérve az eredeti kérdésemre, amely költői kérdésnek tűnik abban az értelem- ben, hogy nem a szerkesztőbizottság munkájához kérek anonim segítséget, a közlési döntéseket meghozzuk, de jelzem, hogy ha a Kitekintés rovatban teológiai szemmel furcsa dolgokat olvasunk, az éppen abból fakad, hogy azok legitimitását a diszkusszió szintjén nem vonjuk kétségbe. Tesszük ezt éppen azért, mert a reformációi hagyományunkba tartozik a Szentírás szabad olvasása, az isteni inspirációnak a szerzőn túl az olvasóra való vonatkoztatása, a Szentlélek korlátozhatatlan kérése és fogadása, az ubi et quando visum est Deo alapelve, s nem utolsó sorban egyszerűen az emberi vélemény szabad alkotása és terjesztése a modern és különösen is a posztmodern korban. A szerkesztőbizottság továbbra is törekszik, hogy az írások a Tanulmány rovatban hűek legyenek a tudományos teológia műveléséhez a sola Scriptura alapján. A Kitekintés rovatban pedig széles vitára bocsátunk minden olyan írást, amelyek alapté- teleit és módszerét illetően megfelelőnek ítélünk, még akkor is, ha nagy valószínűséggel azzal kapcsolatban bárkinek véleménye támad vagy kétsége akad. Ezeket a véleményeket és kétségeket is természetesen szívesen közöljük.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2022/03

TARTALOM

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A főszerkesztői jegyzet 130

SZÓLJ, URAM!
BÓNA ZOLTÁN:
Reményteljes és reménytelen jajszavak 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KUSTÁR GYÖRGY:
Gustaf Aulén és az engeszteléstan problémája 132
LÉGENDY KRISTÓF:
Hans-Georg Gadamer esztétikájának
teológiai reflexiója 138
NÉMETH BALÁZS:
Az optimum fogalmának újszerű teológiai megközelítése 144
KORMOS ERIK:
Péter látomása és az apostoli zsinat: reflexió egy hetednapi
adventista tanítás alapjaira 150

KITEKINTÉS
HÖRCSIK RICHÁRD:
Ötven éves a Doktorok Kollégiuma 158
KISS ENDRE JÓZSEF:
Megemlékezés a „párizsi vérnász”
450. évfordulóján 163
TEOLÓGIÁT IS MŰVELŐ ORVOSOK GONDOLATAI
SIPKA SÁNDOR:
A vallási hit élményéről 168
BATTA JÓZSEF TAMÁS:

FAZAKAS SÁNDOR:
Az ökumenikus öntudat
újragondolása felé 182

KÖNYVSZEMLE
REUSS ANDRÁS:
Útelágazás – Bivio 2020 191