Absztraktok 2020/03
Csabai Ágnes
Kulturális transzfer Szíria, Palesztina és Egyiptom között
Ebben a kutatásomban főleg arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megkeressem a párhuzamokat a közelkeleti térség szövegeiben, tárgyi leleteiben különös tekintettel az ikonográfiai ábrázolásokra. Fontos megemlíteni, hogy már jelentős kapcsolat volt a térségben Szíria, Palesztina és Egyiptom között már az egészen korai időszakokban (Kr. e. 8000). Viszont a legtöbb tárgyi leletek az egyiptomi Újbirodalom korából ismert, a legtöbb relief-sztélén a nevek is szerepelnek, amelyek segítenek identifikálni az ábrázolt személyt. Különböző típusú tárgyi leletek Ugaritból, míg bizonyos terrakotta típusok Palesztinából kerültek elő, így importcikké váltak ebben a régióban. Az Kr. e. 1500–1000 közti időszakban némi hasonlóság fedezhető fel a Szíria, Libanon, Izrael és a palesztinai régió térségéből előkerült leletekben – ez az a terület, amelyet egységesen kánaánita jelzővel illetnek.
Az ugariti kifejezések akkád, héber megfelelője rávilágítanak arra, hogy egy adott ókori keleti kultúrát nem lehet a megfelelő kontextusa nélkül vizsgálni. Nem hallgathatjuk el, hogy milyen általános szellemi környezetben keletkezett. Ezen belül Palesztina térsége külön egységként jelentkezik, s ezen belül is különös figyelmet szentelünk az Ószövetségnek, hiszen az ószövetségi monoteizmus eleve kizárja idegen istenek tiszteletét.
In this research, I mainly focused on finding parallels in the texts and material finds of the Middle East region, with special regard to iconographic representations. It is important to mention that there was already a significant connection in the region between Syria, Palestine and Egypt in the very early periods. (8000 B.C.). However, most artifacts are known from the time of the Egyptian New Empire, and most relief steles also have names to help identify the person depicted. Various types of artifacts were found in Ugarit, while certain types were found in Palestine, thus becoming an import commodity in this region. The B.C. Between 1500 and 1000, some similarities can be discovered in finds from Syria, Lebanon, Israel, and the Palestinian Territories – an area uniformly referred to as the Canaanite sign.
The Akkadian, Hebrew equivalent of Ugaritic terms highlights that a particular ancient Eastern culture cannot be studied without its proper context. We cannot keep silent about the general spiritual environment in which it arose. Within this, the Palestinian Territories appear as a separate entity, and within this we pay special attention to the Old Testament, since Old Testament monotheism precludes the reverence of foreign gods.
Bakos István
A démonhit pasztorálpszichológiai szemlélete a jósiási kultuszcentralizációs törekvések előtt
Jelen tanulmány arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy a démonokban való hit, milyen hangsúllyal volt jelen a jósiási kultuszcentralizációs törekvések előtti népi folklórban, majd az azt követő időszak hivatalos vallásosságában. Hogyan kapott a démonhit az intertestamentális korban egy olyan szisztematikus keretet, melyet szinte egy az egyben az Újszövetség is átvesz. Tanulmányommal arra kívánok rámutatni, hogy a teológia és a lélektan irányába egyaránt elkötelezett pásztori pszichológia szemszögéből, hogyan gondolkodhatunk erről a jelenségről.
In diesem Beitrag geht es um die Frage, welche Bedeutung der Dämonenglaube in der vorjosianischen Volksfrömmigkeit und in der offiziellen YHWH-Religion späterer Zeiten hatte. Es wird auch nachgefragt, wie der Glaube an Dämonen einen systematischen Rahmen in der zwischentestamentlichen Epoche bekommen hatte, der von den neutestamentlichen Autoren weitgehend rezipiert worden ist. Unsere Studie hofft aufgewiesen zu haben, wie man über dieses Phänomen aus der Perspektive der sich zur Theologie und Psychologie gleichmäßig
verpflichteten Pastoralpsychologie nachdenken kann.
Blázy Árpád
Az eucharisztia gyökereiről
Az eucharisztia gyakorlata köztudottan jelentős változásokon ment át a mögöttünk lévő immár két évezred során. Az első nagyobb változás részben a krisztológiai vitáknak köszönhetően a 4. századra tehető, ami azután a középkorban további teológiai és praktikus szempontok alapján (pl. miseáldozat, transzszubsztanciáció, laikus kehely megvonása) a Nyugati római katolikus egyházban folytatódott. A reformátorok újszövetségi alapokon vették górcső alá a 16. század katolikus mise-gyakorlatát, és fontos reformlépéseket tettek az úrvacsora eredeti formájának visszaállítására. A következő tanulmány az ó- és újszövetségi hagyomány, valamint az első századok forrásai alapján megkísérli rekonstruálni az eucharisztia- gyakorlat gyökereit és kezdeteit, ezzel adózva a 2020-as esztendőnek, melyet a Magyarországi Evangélikus Egyház az úrvacsora évének hirdetett meg.
The practice of the Eucharist has undergone major changes over the two millennia behind us. The first major change was partly due to the Christological debates in the 4th century, which then continued in the Western Roman Catholic Church based on further theological and practical considerations (e. g. mass sacrifice, transubstantiation, withdrawal of the lay chalice).
The reformers have examined the practice of the Catholic masses in the 16th century based on the New Testament and have undertaken important steps in re-establishing the Holy Communion to its original form. The following study attempts to reconstruct the roots and beginnings of practicing the Eucharist, based on Old and New Testament tradition and sources from the first centuries, thus contributing to the events of the year 2020, proclaimed by the Hungarian Lutheran Church as the Year of the Holy Communion.
Theologiai Szemle
Ad fontes – az eucharisztia gyökereiről
2020-at mind a Nyugati (római katolikus) Egyházban mind Magyarországi Evangélikus Egyházban az Eucharisztia/Úrvacsora évének nyilvánították. Ez igazi alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk és bepillantást nyerjünk a történelem során sajnálatos módon részben éppen az eucharisztia értelmezése miatt egymástól elszakadt felekezetek eme legdrágább kincsének és szentségének gyökereibe. Az alábbi tanulmány megkísérli a biblikus alapokon túl felvázolni az ókeresztyénség első századai eucharisztia-gyakorlatának legfőbb vonásait és jellemzőit.
1. Igei alapok
1.1. Felütés
Mindenkiben felvetődött már a kérdés, hogy a keresztyénség egyik legdrágább, ha nem a legdrágább szentségének, az úrvacsorának/eucharisztiának miért van annyi elnevezése?
Az Újszövetségben pl.: kenyér megtörése vagy kenyértörés (rk. fordítás), úri vacsora (κυριακὸν δεῖπνον). Emellett az évszázadok során más elnevezései is használatossá váltak, mint pl.: Pászka, eucharisztia, szent eucharisztia, felajánlás, communio, mise, szentmise, miseáldozat, misebemutatás, áldozás, szentáldozás, utolsó vacsora, úrvacsora, sacramentum/sákramentum, szentség, oltáriszentség.
E sokszínűség egyértelműen jelzi, hogy igazi titokról (μυστήριον) van szó, ami emberi értelemmel és teljességgel aligha megmagyarázható.
A vacsora, lakoma (δεῖπνον – cena) kifejezés 14-szer fordul elő az Újszövetségben. Ebből: 2-szer Jézussal és az eucharisztiával kapcsolatban: az egyik helyen, mint úri vacsora (κυριακὸν δεῖπνον), a másikon pedig mint a Bárány menyegzőjének vacsorája (1Kor 11,20 ill. Jel 19,9) és 1-szer mint Isten nagy mennyei vacsorája: Jel 19,17. A többi helyen „sima” lakomaként/vacsoraként (11-szer): Mt 23,6; Mk 6,21; Mk 12,39; Lk 14,12; Lk 14,16.17; Lk 20,46; Jn 12,2 (a lábmosásnál, ÁM szerzési igék nélkül!); Jn 13,2.4 ill. 1Kor 11,21.
A kenyér megtörése (ἐν τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου – in fractione panis) kifejezés 18-szor fordul elő. Ebből 9-szer sima étkezésnél (pl. kenyérszaporítás): Mt 14,19; 15,36; Mk 6,41; 8,6.19–20; Lk 9,16; ApCsel 20,11 és 27,35. 3-szor az utolsó vacsoránál: Mt 26,26; Mk 14,22; Lk 22,19, és 6-szor a feltámadás után – az ősgyülekezetben (s itt már mint az eucharisztiára történő utalásként): Lk 24,30.35; ApCsel 2,42.46; 20,7 és 1Kor 11,24.
Jól jelzik ezen igehelyek, hogy az eucharisztia szerzéséhez és eredetéhez képest kisebb-nagyobb módosulásokon esett át az évszázadok során. A rendelkezésre álló források alapján a következőkben megkíséreljük kimutatni, hogy az első három évszázad során még komolyabb teológiai magyarázatok nélkül, az értünk meghalt, ám de harmadnap feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus eucharisztiájáról (hálaadásról) beszélhetünk, s ebből következőleg az elnevezését illetően is – nagy valószínűséggel – csak a konstantinuszi fordulatot (Kr. u. 313) követően állt be változás.
Tikász Ábel
Református igehirdetés a 20. századi magyar lelkészregényekben
„Templomunk Kálvin-templom,
Nincs benne cifra oltár,
A textus ma is Jézus
Épen úgy, mint húsz éve.”
(Ady Endre: Egy régi Kálvin-templomban)
E tanulmány a 20. századi magyar lelkészregényekben fellelhető református igehirdetések összegyűjtésére, rendszerezésére vállalkozik, megvizsgálva Makkai Sándor Holttenger, Nyírő József Az én népem, Szabó Dezső Az elsodort falu, Rákosi Viktor Elnémult harangok, Sükös Pál A keskeny úton, valamint Móricz Zsigmond Fáklya és A galamb papné című regényeit. A szerzők közül kiemelkedik Makkai Sándor (1890–1951) alakja, akinek teológiai írásai egyfajta zsinórmértékként segítették az elemzett regények igehirdetéseinek vizsgálatát. A vizsgált regények egyszerre fejezik ki a racionális-liberális teológiai korszak alkonyát, s egyszerre előlegezik a történelmi kálvinizmus hitvalló igehirdetéseit, és a Ravasz László (1882–1975) által eszközölt homiletikai megújulást.
This study aims at collecting and analysing the reformed preachings that can be found in the Hungarian reformed pastor novels of the 20th century, including Holttenger by Sándor Makkai, Az én népem by József Nyírő, Az elsodort falu by Dezső Szabó, Elnémult harangok by Viktor Rákosi, A keskeny úton by Pál Sükös, Fáklya and A galamb papné by Zsigmond Móricz. The novelist Sándor Makkai’s (1890–1951) theological works served as a theological and homiletical guideline in the study and analysis of the preachings in the novels. The pastor novels reflect both the the end of racional-liberal theological age and the start of historical calvinism, when László Ravasz (1882–1975) started a new homiletical movement in the Hungarian Reformed Church.
Bacsó Benjámin – Jóföldi Szilárd Amadé
A magyar baptista ifjúság néhány jellemzője és missziológiai kérdései
Írásunk egy 2016-os egyházszociológiai felmérés eredményeinek ismertetése a magyar baptista fiatalok hitéletének jellemzőiről. A tanulmány helyzetképet próbál felmutatni a 15–29 éves korosztály lelki állapotáról, szükségeiről, döntési mechanizmusairól, társadalmi szerepvállalásáról. Az eredmények haszonnal forgathatók hasonló kutatások számára, illetve a korosztállyal való foglalkozásban. A tükörbe nézés arra is lehetőséget ad, hogy általa pozitív irányú változások is kialakulhatnak. Ezért írásunk kísérletet tesz missziológiai értékelésre is, ezen belül a jelenlegi helyzet néhány felmerült kérdésének vizsgálatára és a jövő lehetőségeinek jobb kiaknázásának érdekében egy fajta stratégiai szemlélet felvázolására.
Our paper describes the results of a 2016 church sociological survey on the characteristics of the faithof Hungarian Baptist Youth. The study tries to present a picture of the mental state, needs, decision-making mechanisms and social role of the 15–29 age group. The results can be useful for similar research and also in dealing with the above mentioned age groups. Self- evaluation also provides an opportunity for positive changes to take place. Therefore, our paper also attempts to make a missionary assessment thus including the examination of some of the issues that have arisen in the current situation. Beside, it outlines a kind of strategic approach in order to exploit the potential of the future better.
Berényi Görgy
A neoprotestánsok és a nemzetközi egyházi szervezetek kapcsolata
Az elmúlt száz év globális léptékű társadalmi változások időszaka volt. A napjainkra 500 milliós neoprotestáns/pünkösdi expanzió a jelenben is zajló demográfiai robbanással párosulva teljesen megváltoztatja a kereszténység arculatát és annak belső szerkezetét. Ez a folyamat komoly kihívás és stratégiai döntések elé állítja a nemzetközi egyházi szervezeteket is. A neoprotestánsok és a nemzetközi egyházi szervezetek történeti áttekintése megalapozza a trendkutatási megközelítést. A közöttük levő kapcsolat rávilágít a valláshoz és biztonsághoz köthető aktuális legitimációs, kooperációs, illetve biztonsági kihívásokra és megoldásokra.
The last one hundred years have been a period of enormous social change on a global scale. The ongoing expansion of 500 million Neo-Protestants/Pentecostals together with the demographic explosion has been changing the image of Christianity and its internal structure completely. This process poses a serious challenge for the international church organizations and raises the need for strategic decisions. The historical review of Neo-Protestants and international church organizations lays the foundation for trend research. The relationship between the two discussed entities highlights the current challenges and solutions of legitimacy,
cooperation, and security related to the field of religion and security studies.
A főszerkesztő jegyzete - 2020/02
A Trianoni Békediktátum
centenáriuma kapcsán eszünkbe juthat az a biblikus történelemszemlélet, ami szerint az Isten iránti hűtlenség csapást, az Isten iránti hűség áldást és szabadulást hoz. Ennek csak egyik példája a babiloni fogság és szabadulás. Ebben a szemléletben természetesen helye van az „Isten ostora” szerepet hordozó kívülálló népeknek. Ezt a szemléletet látjuk olyan jeles személyiségek írásaiban is, mint Károli Gáspár és Kölcsey Ferenc. A 20. századi reformátori, vagy akár római kegyességben viszont már nem, vagy csak alig jelenik meg ez a szemlélet például Trianon kapcsán. Helyette a „nem nem soha” teljesen jogos, de nagyon fájdalmas indulata van, ami 100 év alatt nem hozott békességet a magyar lelkeknek.
Továbbá azon tűnődöm, hogy vajon milyen inspirációk/motivációk lehettek a döntéshozók és a várományos kedvezményezettek fejében lelkében. A történelem Urának szándéka, vagy akarata, akár kérdésként azon az oldalon egyáltalán fölmerült? Otto von Bismarcknak tulajdonítják azt a mondást, hogy egy orszagot nem lehet a „Hegyi beszed” alapjan kormányozni. Ezzel a kijelentéssel a neoliberalizmus mentén forszírozott szekularizmus kontextusában részben egyetérthetünk, anélkül, hogy belemennénk a theokrácia kálvini, vatikáni, vagy muszlim értelmezésébe. Általános konszenzus van abban is, hogy nincsen önmagában vallásos, keresztény vagy muszlim politika. Ugyanakkor a politikusok
aktivitása mögött bizonyára van valamiféle világnézet, moralitás, spiritualitás, értékrend etc., amely biblikus, sőt evangéliumi gyökerű és tartalmú is lehet(ne).
A fönti megállapítások egyrészt azt üzenik, hogy a Trianoni Diktátumnak a biblikus/creformátori értelmezése nem lett általánosan vallott a vesztesek részéről. Másrészt, hogy Trianon teológiai mérlegelése a győztesek és kedvezményezettek szempontjából nagyon ingoványos, mondanám elkerülendő vállalkozás. Harmadrészt pedig azt, hogy legitim igyekezet a politikai döntések mögött keresni a politikus elvi motivációját, értékrendjét, különösen is, ha a döntés az úgynevezett konstantinuszi éra Európájában született.
A történelem Urába vetett hittel szemléljük a történelmet, de ebből nem következik, hogy világosan látjuk, hogy a teremtő és megváltó Isten földjéért: országokért, hegyekért, völgyekért, folyókért és tengerekért egymást pusztító népek mikor melyikének az oldalán
áll az Úr. Ráadásul azt is tudjuk, hogy inváziók, megszállások, háborús megpróbáltatások
lehetnek büntetések és egyben gondviselő, megmentő korrekciós eszközök az Atya kezében.
A győztesek pedig csak puszta ostorok ugyanott.
E főszerkesztői jegyzet keretében nem kívánok isteni akaratot fölfedezni a Trianoni Döntéshozás egyik elemében sem – csupán az aktualitás okán néhány (quasi)teológiai gondolatot osztok meg túl az egyetlen idevonatkozó íráson, amit remélem a jövőben még számos követ – de úgy gondolom legitim megkérdezni, hogy a döntéshozás folyamatában és a döntéshozók fejében/lelkében fölmerültek-e teológiai/bibliai-etikai szempontok. A markáns válaszom az, hogy primér módon nem, mert:
– úgy rajzolták a térképet, mintha a föld az övék lenne;
– a bosszú kategóriájában fosztottak és osztottak;
– a kedvezményezettek méltatlan (kár)örömmel fogadták a (rag)adományt;
– a vesztesek részéről is elmaradt az őszinte, önvizsgáló bűnbánat.
Laikusként úgy tűnik, hogy a trianoni döntőket – nem is beszélve az aláírók hosszú soráról – sokkal inkább jellemezte a tudatlanság, felelőtlenség, irracionalitás, félrevezetettség, lelkiismeretlenség etc. mint valami megfogható immanens vagy transzcendens logika.
S ennek következménye nem csak a térképrajzolásban nyilvánul meg, hanem az azóta eltelt száz esztendő mindennapos társadalmi igazságtalanságaiban, tényszerű diszkriminációiban is, nem beszélve a 2 világháború európai ős-okáról, amely szintén Trianonban keresendő.
Bóna Zoltán
Tartalomjegyzék 2020/02
A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A Trianoni Békediktátum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
SZÓLJ, URAM!
GALSI ÁRPÁD:
Terveink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
TANÍTS MINKET, URUNK!
REPELIK GÁBOR:
Arám és Izráel
Dávid uralkodásának idején . . . . . . . . . . . . . . . 68
MOLNÁR ANDREA:
Rúth könyvének első fejezete
a rabbinikus irodalom sokszínű olvasatában . . 75
FEKETE CSABA:
Jer, örvendezzünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
SZABÓ BEATRIX:
Az igehirdetés hatásos illusztrációja
Thomas G. Long homiletikájában . . . . . . . . . . 87
CZÖVEK TAMÁS:
Igeszerű igehirdetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
SZILÁGYI-KISS HAJNALKA:
Az Iszlám megjelenése és térhódítása
Mezopotámiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Reflexiók a babonás exorcizmus
kérdéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
KITEKINTÉS
BÉRES ANDRÁS:
Az apa neve… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
GÁJER LÁSZLÓ:
Bűnösség és emlékezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
KARASSZON ISTVÁN:
Az atyák és az egres . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
ÖKUMENIKUS SZEMLE
FEKETE KÁROLY:
Unio mystica cum Christo . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
FEKETE KÁROLY:
Dr. Kránitz Mihály laudációja
a Pro Unitate in Christo díj átadásakor . . . . . 118
KRÁNITZ MIHÁLY:
A Pro Unitate in Christo díj átvétele . . . . . . . . . 119
BÉRES L. ATTILA:
Trianon és a magyar protestáns sajtó . . . . . . . . . 120
KÖNYVSZEMLE
KARASSZON ISTVÁN:
Szent nyelvek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
Absztraktok 2020/02
Repelik Gábor:
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején
A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.
The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.
Molnár Andrea:
Rúth könyvének első fejezete a rabbinikus irodalom sokszínű olvasatában
A Ketuvim, azaz az Írások gyűjtőnév alá sorolt Rúth könyve terjedelmére nézve látszólag nem tartozik a Tanakh kiemelt fontosságú részei közé, valójában mégis meghatározó helyet foglal el a textus egészére nézve. Ennek alapvető magyarázata abban rejlik, hogy a messiási geneológia egyik fontos mozzanatának lelőhelye, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy a teljes szöveg számtalan utalást tartalmaz a halacha, azaz a zsidó vallásjog kérdéseinek korabeli gyakorlatára vonatkozóan. Az írásmű a különféle művészeti ágak képviselői számára is ihletet szolgáltatott a keletkezése óta eltelt hosszú évszázadok során, s miközben sokszínű tudományos
érdeklődés kisérte a szociológiától kezdve a történettudományon át a fenomenológiáig, a rabbinikus hagyomány kiemelt írástudói is hozzátették különleges, semmihez nem hasonlítható meglátásaikat e bibliai elbeszéléshez.
A teljes könyvből kiemelt első kaput – az erec Izraeltől való elszakadás, majd a sajátos alija által keretbe foglalt bevezető – egy tragikus életfordulatokkal tűzdelt, jóllehet kedvező végkifejletbe torkolló családtörténet bevezetője, melyet írásom a Tanakh és a hagyomány együttes olvasatában igyekszik láttatni, mégis utóbbira helyezve inkább a főhangsúlyt. A kétféle szöveghagyomány összeolvasása nyomán élesebb közelképként válik láthatóvá egyebek mellett a vigasz, a hűség, a kegyelem, az irgalmasság keresztény olvasatban is oly értékes valósága, s ezzel együtt a zsidóság alapértékei szempontjából meghatározó rabbinikus irodalom
vonatkozó recepciójához is közelebb kerülhet az érdeklődő olvasó.
The volume of the Ruth‘s book, known in the Jewish liturgy as Megillat Ruth, does not seem to be one of the most important parts of the Tanakh, but in fact occupies an important place in the text as a whole. The basic explanation is the fact of an important piece of messianic geneology, but it is also important to note that the text as a whole contains numerous references to the contemporary practice of halacha, or Jewish religious law. The writing has inspired inspiration from various artistic disciplines over the centuries since its inception, and while diverse scholarly interest has ranged from sociology to history to phenomenology, the distinguished.
The first portrayed in the entire book, the opening of the erec from Israel, followed by the introduction of its specific aliyah, begins to unravel a tragic life story, albeit favorable, that my writing seeks to illustrate by reading Tanakh and tradition together. the main emphasis. By combining the two types of text traditions, the more intimate close-ups of conscience, faithfulness, grace, and mercy in Christian reading, among other things, bring the interested reader closer to the relevant reception of rabbinic literature that defines the fundamental values of Judaism.
Fekete Csaba:
Jer, örvendezzünk
Magyaros-rímes énekvers alakjában szólt egykor az invitatorium magyarul, és már 1548-tól (Székely István) és 1574-től (Huszár Gál) prózazsoltárként is. A későbbi közlések apró eltéréseit elemezve a helyreállított zsoltárdicséret szövege olvasható alább. Majd Szenci Molnár genfi zsoltár dallamára Béza nyomán haladó zsoltárverse. Ennek a fontos zsoltárnak a második felét 1806 óta a hazai reformátusság nem tekinti énekelhetőnek, törölte, ezt 1948-ban mai énekeskönyvünk mintegy szentesítette. — Istentiszteleti helye a meghagyott félzsoltárnak sincs.
Come, let us raise a joyful song. – This invitatory psalm, number 95, up to the 19th century had been chanted and also song in the Reformed Church in Hungary as a strophic and rimed paraphrase. In print the prosaic form appeared first in 1548. Both form was edited, based on latter disappeared manuscript sources in the gradual (that is a protestant service book, partly gregorian, adopted in the mother tongue) of 1574 by Gallus Huszár Anaxius, a preacher and printer. His paraphrase was taken over in subsequent prints of the Hungarian Hymnal and Psalter before 1806. In addition to these since 1607 another paraphrase to Geneva tunes by Albert Szenci Molnar is in use. All the modification is dealt with critically here, restored and also proposed the right form and text in order to be authorized in the now prepared revision of the Hungarian congregation Hymnal and Psalter.
Szabó Beatrix:
Az igehirdetés hatásos illusztrációja Thomas G. Long homiletikájában
Ez a tanulmány a prédikációk hatásos illusztrálásának kérdését vizsgálja Thomas G. Long, népszerű kortárs észak-amerikai igehirdető és gyakorlati teológus homiletikája nyomán. Long az illusztrációk három alapvető fajtáját azonosítja: az analógiát, a példa típust és a metaforát. Ezek a tanulmányban Long igehirdetéseiből és egyéb munkáiból vett példákkal kerülnek bemutatásra és tárgyalásra. A tanulmány hét gyakorlati tanácsot is felsorakoztat a jól látható prédikáció elkészítéséhez. Long meglátásai nemcsak a kezdő lelkipásztorok számára lehetnek hasznosak és inspirálóak, hanem a gyakorló lelkészeknek is. A tanulmány egyik legfontosabb forrása Long leghíresebb homiletikai szakkönyve, a The Witness of Preaching, amelyet nemrégen magyar nyelvre is lefordítottak. A tanulmány kedvet ébreszthet a teljes mű elolvasására is.
This study deals with the question of effective sermon illustrations in the homiletics of Thomas G. Long, a popular contemporary North American preacher and professor of Practical Theology. Long identifies three basic kinds of illustrations: the analogy, the example type, and the metaphor. These are presented and discussed in this study with examples from Long’s various sermons and other works. The study also lists seven practical pieces of advice for preparing a clearly visible sermon. Long’s insights can be useful and inspirational not only to those new to the pastorate, but to the more seasoned pastors as well. One of the main sources of this study is Long’s most famous homiletical book, The Witness of Preaching, which has recently been translated into Hungarian. This study can help awaken a desire to read this book in its entirety.
Czövek Tamás:
Igeszerű igehirdetés
Ez a tanulmány azt a kérdést feszegeti, mitől igeszerű/biblikus az igehirdetés. Ravasz László négy igehirdetésének ismertetésével kezdi, és kritikai értékelésével folytatja abból a szempontból, hogy mennyire veszik figyelembe a történeti és szövegösszefüggést. Arra a következtetésre jut, hogy a „biblikus/igeszerű” jelző félrevezető. Protestáns gyülekezetek ezt általában a Biblia tanításával összhangban levőként értik, egy igehirdetés azonban lehet „igaz” ebben az értelemben anélkül is, hogy kapcsolódna a textushoz. A cikk ezután röviden összefoglalja, mit mond Ravasz a homiliáról és sermóról, mielőtt a biblikus igehirdetésre tett néhány észrevétellel és egy igehirdetéssel zárulna.
This study examines the question of what constitutes a biblical sermon. It starts by summarizing László Ravasz’s four sermons and, then, provides a critical evaluation of each from the perspective of contextuality. It is argued that „biblical” is a misleading term of these sermons. In popular Protestant understanding, it usually describes a sermon in line with the Bible’s teaching. A sermon can, however, be „true” in that sense without being related to the text of the sermon. Finally, Ravasz’s view of homilia and sermo is delineated before some remarks as to biblical sermons are made and a full-text sermon is given as an exemplar.
SZILÁGYI-KISS HAJNALKA:
Az Iszlám megjelenése és térhódítása Mezopotámiában
A Közel-Keleten zajló konfliktusok helyi és regionális következményein túl ezek hatása nemzetközi szinten is érzékelhető. A térség a zsidóság, a kereszténység és az iszlám bölcsője, de ezek szembenállásának fő színtere is. A jelenlegi feszültségek megértéséhez hozzásegít bennünket, ha áttekintjük az iszlám térhódítását a kezdetektől, melyre az akkor a régióban élő keresztény és más vallásgyakorló népek között került sor. A tanulmány vizsgálja a kereszténység fennmaradásának okait, s az iszlám megjelenésének hatásait és következményeit a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen.
In addition to the local and regional consequences of conflicts in the Middle East, their impact is also felt at international level. The region is the cradle of Judaism, Christianity and Islam, but it is also the main arena of opposition. It helps us to understand the current tensions if we look at the conquest of Islam from the beginning, which took place between the Christian and non-Christian peoples living in the region at the time. We review the reasons for the survival of Christianity and the effects and consequences of the appearance of Islam in the area between the rivers Tiger and Euphrates.
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez
Nagy szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe dr. Cselényi István Gábor: Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez. című írását, mely Csanádi Viktor: Babonás Exorcizmus napjainkban című munkájára ökumenikus nyitottsággal reagál. A cikkben Cselényi atya az eredeti írás pozitívumai mellett megpróbál rámutatni annak azon pontjaira, melyek módszertanilag kifogásolhatók voltak. Cselényi atya reflexiója elsősorban azokra az állításokra fókuszál, melyek a katolikus és részben az orthodox egyházi gyakorlat félreértéséről tanúskodnak. A tudományosság fontos elve ugyanis, hogy mindent a saját környezetével együtt és a maga értelmezési tartományában szabad csak vizsgálni. A katolikus és az orthodox szertartási gyakorlatot csak a saját teológiai rendszerével együtt lehet vizsgálni, máskülönben a két szilva
plusz három körte az hány barack? témakörében találjuk magunkat.
Az írás nagy értéke, hogy a reflexión kívül betekintést kínál a katolikus és részben az orthodox teológia olyan elemeibe, melyek ugyan idegenek a protestáns gondolkodástól, ugyanakkor nem lehet azt sem mondani, hogy ne lennének legalább annyira biblikusak.
A kereszténység a kezdeti időktől fogva a mai napig szervesen fejlődött, különböző irányzatai
alakultak ki. Ha ökumenikus párbeszédet szeretnénk tudományos alapokon folytatni, akkor meg kell ismernünk egymás teológiai gondolkodását és munkamódszerét. Nem helyénvaló a saját megközelítésünktől eltérőket automatikusan babonaságnak tekinteni. A különböző egyházak teológusainak nyilvánvalóan nem kell mindenben egyetérteniük, vagy elfogadniuk egymás tanítását, de, ha a másik egyház gyakorlatából kiragadunk egy-egy elemet anélkül, hogy a hátterét is vizsgálnánk, már nem a tanulmányunk tárgyát, hanem a róla kialakított véleményünket elemezzük. (Szentirmai Róbert)
Folyóiratunk idei első számában Csanádi Viktor a „babonás exorciusmussal” foglalkozik. Kutatása új területet ölel fel. Ám írása nyomán jó néhány kérdés vetődi fel. Nem ad definíciót sem az ördögűzésről, sem a babonáról. Az írás olvastán számos metodológiai kérdés vetődik fel: vajon tényleg csak azt fogadhatjuk el hitünkben, ami szó szerint benne van a Szentírásban? Vajon az ördögűzésben alkalmazott módszerek közül a szentelt vízzel való meghíntés, a kereszt és szentképek felmutatása, a szentek közbenjárásának kérése tényleg csak mágia, babonás szokás? Tényleg nincs az Egyház kétezer éves gyakorlatának bibliai gyökere ezen a téren?
In first nummer of our periodical Viktor Csanádi deals with „superstitious exorcism”. His research comprehends a very new domain. But in footsteps of his article are raised a lot of questions. The author don’t gives us definiton on the exorcism or on the superstition. And there are methodological problems. The believer can accept only what is literally in the Holy Scripture? Whether from the exorcist methods the consecrated water, the cross, the icons, the query of the intervention of the saints are really magic, superstitious uses? The two thousand years old practice of the Church has not biblical roots in this territory?
Tartalomjegyzék 2020/01
A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Az Eucharisztikus Világkongresszus . . . . . . . . . . . 2
SZÓLJ, URAM!
PECSUK OTTÓ:
Kik az igazán boldogok? …………………3
TANÍTS MINKET, URUNK!
REPELIK GÁBOR:
Arám és Izráel
Dávid uralkodásának idején . . . . . . . . . . . . . . . . 4
CSANÁDI VIKTOR:
A babonás exorcizmus napjainkban . . . . . . . . . . . 10
PÁL ESZTER:
Fogyatékossággal élô személyek
hitoktatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
KUN ÁGNES ANNA:
Az Énekek éneke
rövid zenetörténeti áttekintése . . . . . . . . . . . . . 24
KITEKINTÉS
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
A gender-ügy margójára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
LABORCZI PÁL:
A liberalizmusról
Egyéni jog, közösségi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
KARL SCHWARZ:
A vallási türelem kezdetei
délkeleten, nyugaton és északon
Fordította: Németh Dávid . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
ÖKUMENIKUS SZEMLE
BÓNA ZOLTÁN:
60 éves az Európai Egyházak Konferenciája . . . . 41
KÖNYVSZEMLE
SZIGETI JENÔ:
Tallózgatás teológus szemmel . . . . . . . . . . . . . . . 52
KHALED A. LÁSZLÓ:
Dr. Walter Klaiber:
Isten oltalmában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:
Isbouts, Jean-Pierre:
Atlas of the Bible – Exploring the Holy Lands 57
TÓTH SÁRA – HANULA GERGELY:
Reflexiók a homiletikai aptumra
Hogyan lesz a szószéki beszédbôl
igehirdetés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
