A főszerkesztő jegyzete 2023/03

A Baptista 500

emlékév a kárpát-medencei anabaptizmusról apropóján megrendezésre kerülő számos tudományos és populáris baptista egyházi eseményhez szívből gratulálok és azt gondolom, hogy ezt tehetem a Szemle szerzői és olvasói nevében egyaránt. E lapszám az éves rendezvénysorozathoz a következőkkel csatlakozik. A meditáció szerzőjéül a baptista egyház elnökét, Papp Jánost kértem fel, valamint a tanulmányi rovatban három előadást közlünk egy tartalmas bevezető után. A bevezetőt a program felelőse Háló Gyula írta, az előadások szerzői pedig Dienes Dénes, Gudor Botond, Bereczky Lajos. Az évfordulós esemény kapcsán köszönetet mondok a mindenkori baptista szerzők és témák szinte folyamatos jelenlétéért e szakfolyóirat hasábjain és ennek folytatására minden illetékest, érintettet ezúton is buzdítok.
A kitekintés rovatban és a könyvszemlében egyaránt megjelenő teremtés vs. evolúció szinte örökzöld témát aktuálisnak éreztem közkinccsé tenni és a kopfban egyfajta diszkusszió közlésére való készséget is felkínálok. Bevallom, hogy az idevonatkozó, majd félévszázaddal ez előtti tanulmányaim mind a mai napig megbékélésben hordozzák e témát számomra. A Teilhard de Chardin-i „krisztologikus evolúcióelmélet” inkább a tekintélyelv okán jelentett mintegy intellektuális megnyugvást. A budapesti teológián az idevonatkozó bibliai/teológiai tanulmányaimban pedig a teremtéstörténet kortörténeti, exegetika és hermeneutikai interpretációja jelentett olyan érvelést, amely után nem éreztem szükségszerűnek a kettő ütköztetését. Persze elismerem, hogy ebben lehet egy kis felszínesség, de ki az közülünk, aki minden elvi megfontolást vagy gyakorlati jelenséget a maga teljes mélységéig érteni akar vagy tud?!
Mindazonáltal hiszem, hogy e kérdésről írni, olvasni és gondolkodni, továbbá a gondolatokat megosztani ma is mindannyiunk örömére, javunkra van. S ha már a teremtésnél vagyunk, ahonnan csak egy kis lépés a termésig eljutni – az aktualitás jegyében – hálás szívvel gondolhatunk a magyarok számára bőven megtermett kenyérgabonára, a nagyon jó ízű gyümölcsökre, a borvidékek ígéretes lejtőire és e rekkenő hőségben nem utolsó sorban arra, hogy olyan vízkincs tetején élünk, amely nem csak nekünk, hanem sok szomjazó embertársunknak elegendő (lehetne). Az Úr kegyelme megint elégséges volt a megtartatásunkra. Bölcsességünk, szeretetünk, tisztességünk pedig elégséges legyen e javak igazságos megosztására.

Bóna Zoltán