.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

ÖKUMENIKUS SZEMLE

Amint az olvasóink közül is sokak számára köztudott, a Theologiai Szemle megalapításának 100 éves évfordulóján két megemlékezést tartottunk. Áprilisban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen azt vizsgáltuk, hogy hogyan jelenik meg és mit is jelent a Theologiai Szemle az egyes egyházak számára. A helyszínt az teszi magától értetődővé, hogy 1925. Pünkösdjén, a 2. szám szerkesztésében már bekapcsolódik a soproni evangélikus teológiai kar. A sorrendet pedig az indokolja, hogy a debreceni megemlékezés az immáron patinás Debreceni Ökumenikus Napok keretén belül történik. Ennek a megszokott időpontja november közepe. A szervezők úgy vélték, hogy utána már, Advent küszöbén vagy Adventben szinte lehetetlen egy másik konferenciát rendezni Budapesten.
Mielőtt az előadásokra térnék, illesse köszönet a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány kuratóriumát, illetve elnökét, akik a Niceai Zsinat és Hitvallás 1700 éves évfordulójának kapcsán e meghatározó Zsinat tudományos vizsgálatának – amúgy is időigényes keretébe – mintegy két óra terjedelemmel a Theologiai Szemle megemlékezést befogadta.

Természetesen köszönetet mondok az előadóknak, akik a Theologiai Szemle szerepét immáron a teológiai diszciplínák szempontjából vették górcső alá. A felemelő miliőbe és a Niceai Hitvallás vizsgálatának kontextusába elhelyezett visszaemlékezésünk – hiszem – maradandó emléket hagyott a jelenlévőkben.

Az ott elhangzottakat az alábbiak szerint és a következő megjegyzéssel közöljük. Az előadásokat a főszerkesztő köszöntője és bevezetője előzi meg. Baráth Béla előadásának, amely a folyóirat alapításával és az első 15 esztendejével foglalkozott, a szinopszisa áll rendelkezésünkre, amit azzal a reménységgel közlünk, hogy a következő számban a teljes előadást olvashatjuk. A sorból hiányzik még Béres Tamás nagyon értékes előadása, amely „A szisztematikus teológia megjelenése a Theologiai Szemlében” címet viselte. Jó reménységgel vagyok, hogy ezt is olvashatjuk a következő számunkban.

A moderátori köszöntést és a sajtótörténeti szinopszist Karasszon István remek írása követi, amelyet a szerző betegsége miatt Jakab László Tibor olvasószerkesztőnk olvasott fel. Természetesen az ő szolgálatát is illesse köszönet. (a főszerkesztő)

Moderátori köszöntő, bevezető

Püspök és Professzor Uraim! Tisztelt Konferencia!
Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Tekintettel arra, hogy a szokásos, veretes reggeli áhítatunk a Theologiai Szemle centenáriumi megemlékezése miatt maradt el ma reggel, egy kicsit a témához is igazodva az első szavam hadd legyen egy trinitárius epiklézis, amelyhez kérem álljunk fel!
A mi segítségünk, konferenciánk, megemlékezésünk, hálaadásunk és a jövőbe vetett reménységünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök és igaz Isten! Ámen! Foglaljunk helyet.

Tisztelt Konferencia! A 100 éve Debrecenben megalapított Theologiai Szemle két fókuszos centenáriumi megünneplésének második rendezvényéhez érkeztünk, amely a legautentikusabb helyen, a születés helyén, Debrecenben, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem falai között történik, s azt veszi górcső alá, hogy az elmúlt száz esztendőben milyen hangsúllyal voltak jelen a Szemlében az egyes teológiai diszciplínák. Itt is köszönetet mondok az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek és természetesen most a Debreceni Református Hittudományi Egyetemnek, a két Alma Maternek a befogadásért, hogy méltó helyet adtak/adnak egyrészt a visszatekintésnek/mérlegelés-nek, másrészt pedig az új lendületkérésnek a jövőbeni szolgálat számára!
Nevesen is illő a külön köszönet a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány gesztusáért, amely szerint a centenáriumi ünnepségünk teológiai, tematikus pillérét nem csak Debrecenben és a Református Hittudományi Karon tarthatjuk, hanem egy immáron patinás teológiai konferencia keretében, nevezetesen az
V. Debreceni Ökumenikus Napokhoz kötődően. Ennél az ökumenikus miliőnél, amelyben protestáns, római katolikus, görögkatolikus és ortodox teológusok és teológiák egyaránt megszólalnak, nem lehetne kedvezőbb, felemelőbb kontextust találni. Nevesen is köszönetet mondok ezért a befogadásért Kustár Zoltán elnök úrnak, professzor úrnak!
A helynek, és a konferencia témájának a szellemi kisugárzásán túl ajándékként veszem tudomásul, hogy a Theologiai Szemle születése 100. évfordulójának a meg-ünneplése egy olyan 1700 éves évfordulóba ágyazódik, amelynek tematikája – nevezetesen a Niceai Zsinat üzenete – mondhatom, hogy óriási hatással volt egyrészt a későbbi keresztyén teológiai diskurzusokra, másrészt a szakrális és szekuláris hatalmi ambíciók harmóniájára és konfliktusaira, végső soron a keresztyén teológiá(k)ra, továbbá az egyház és az állam kapcsolatának kérdéskörére.

Isten iránti hálával gratulálunk

dr. Bóna Zoltán testvérünknek, szakfolyóiratunk főszerkesztőjének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 14 évig volt főtitkárának, a dunavarsányi református gyülekezet 43 évig volt, immáron nyugalmazott lelkipásztorának, aki ez év november 3-án a Ráday Ház kápolnájában szolgálata és széles körű tevékenysége elismeréseképpen a

Károli Gáspár-díj

kitüntetettje lett – Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspökkel együtt. A díjat Soltész Miklós miniszter-helyettes úr adta át.
A Károli-díj tartalmáról a következőket olvashatjuk:

„A protestáns hittudományok terén, valamint a protestáns egyházakért végzett kiemelkedő tevékenységért odaítélhető állami kitüntetés. Azon kiemelkedő személyiségek elismerésére adományozható, akik a protestáns hittudományok terén kifejtett munkásságukkal gazdagították a magyar tudományos életet.”

Steinbach József püspök úr, a MEÖT elnöke laudációjában kiemelte a díjazott hűséges szolgálatát a gyülekezetben, a hazai és nemzetközi ökumenében, az egyetemi oktatásban és nem utolsó sorban a Theologiai Szemle szerkesztésében, amelyet több mint 30 esztendeje folytat a magyar nyelvű teológia közkinccsé tétele érdekében.

Az ünnepelt elsősorban a mindenható Istennek adott hálát azért, hogy feladatot kapott tőle és a feladat mellé mindig kapott készséget is, hogy ráhangolódjon és fölnőjön a feladat elvégzéséhez. Köszönetet mondott mindazoknak, akikkel és akikért a szolgálatot végezhette.

Nem utolsó sorban mondott köszönetet a református egyház vezetőségének, nevesen is a Zsinat elnökének, Steinbach József püspök úrnak, aki e díjra fölterjesztette és az államtitkárságnak, valamint a miniszterhelyettes úrnak, akik e díjra őt méltónak találták. „Soli Deo Gloria!” – fejezte be köszönő szavait folyóiratunk főszerkesztője.

Életére, jelen és jövőbeni szolgálatára a Theologiai Szemle laptulajdonosa, a MEÖT főtitkáraként a mindenható Isten áldását kérem!

Fischl Vilmos

Niceai Zsinat – Reformáció – Theologiai Szemle Centenárium

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Niceai Zsinat kiemelkedő őstípusa minden idők teológiai gondolatai, kutatásai, intuíciói, felismerései egyeztetésének/ ütköztetésének és ebbe beleértem az interkonfesszionális/ ökumenikus disputákat is. Ugyanez elmondható minden idők szakrális és szekuláris hatalmi törekvéseinek egyeztetéseire is.

A Niceai Zsinat, valamint az oda és az onnan tovább vezető út úgy tartja központban a trinitárius dogmát, hogy egyben életben tartja hitünk abszolút pillérét, a Krisztus-központúságot. Talán mondhatom, hogy a Niceánum a folyamatos reformációnak az ősforrása, hiszen a Szentháromságnak csak isteni személy lehet a tagja, és így Krisztus istensége, mintegy implicite előfeltételként „mondatik ki”. Krisztus emberi/isteni kettős természeté-nek a dialektikus egységét később a 451-es Kalcedoni Zsinat oldja meg. S mindezt nevezem a mindenkori reformáció ősforrásának, mert az egyházi/teológiai deformáció – bármivel is kezdődik – előbb utóbb krisztológiai formát ölt, krisztológiai devianciába/deficitbe torkollik. Erre pedig csak egyetlen jó, radikális válasz van: solus Christus. A fentieket talán szerénytelen bátorsággal a Theologiai Szemléhez és ünnepségéhez vezető útnak is tekintem. Ebben az emelkedett pillanatban kimondhatom, hogy a Szemle sem akar/akart mást. Tudományossága okán széles ölelésben ad(hat) helyt ilyen-olyan fölvetéseknek, de trinitárius, mondhatni niceai korrektséggel és hűséggel ragaszkodik ahhoz, hogy az utolsó szó lapjain is – explicite vagy implicite, a sola Scriptura alapján – a solus Christus legyen. A mi centenáriumi ünneplésünknek, a mai kétórás Theologiai Szemle blokknak és a születés évfordulóját ünneplő esztendőnknek is ez az utolsó szent szava.

Tisztelt Konferencia! Kedves Testvéreim! Már csak remélni tudom, hogy az elkövetkező előadások, amelyek a teológiai diszciplínák szerint mutatják be a Szemle 100, illetve 90 éves szolgálatát, e bevezető szavaimat nem cáfolják, hanem megerősítik.

Halljuk először is Karasszon István előadását „A vallástudományok megjelenése a Theologiai Szemlében” címmel, amelyet Jakab László Tibor olvasószerkesztőnk olvas fel, amiatt, hogy Karasszon professzor úr kimentését kérte betegsége okán. Ezúton is Isten gyógyító kegyelmét kérjük neki!

Azt követően pedig a bibliai tudományok, a gyakorlati teológia, az ökumenikus párbeszéd szempontjai szerint vizsgálták e szakterületek tudósai a Szemle 90 éves (1948–1958 között nem jelenhetett meg) szolgálatát. A tanulmányokat a 100 év tanulságainak és tanúságainak összegzése tette teljessé Fekete Károly, illetve Korányi András előadásban.

Bóna Zoltán

A főszerkesztő jegyzete 2025/4.

A centenáriumi évünk
utolsó számához értünk. A Szemle második és negyedik száma hivatott különösen is utalni a 90 éves szolgálatára. A második számban közöltük a jól sikerült konferencián, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen elhangzott előadásokat, amelyek azt vizsgálták, hogy az egyes egyházakban milyen szerepet töltött be a Theologiai Szemle az elmúlt évtizedekben. A negyedik szám pedig – az ünneplés másik tartalmi pilléreként – a születési helyen, Debrecenben, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen megrendezett konferencián elhangzott előadások egy részét közli, amelyek arra mutatnak rá, hogy az elmúlt száz esztendőben milyen hangsúllyal voltak jelen a Szemlében az egyes teológiai diszciplínák. Köszönet illesse a két Alma Matert a befogadásért, hogy méltó helyet adtak egyrészt a visszatekintésnek/mérlegelésnek, másrészt pedig új lendületet a jövőbeni szolgálat számára!

E számban illő a külön köszönet a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány gesztusáért, amely szerint a 100 éves ünnepségünk teológiai, tematikus pillérét nem csak Debrecenben tarthatjuk, hanem egy immáron patinás teológiai konferencia keretében, nevezetesen az V. Debreceni Ökumenikus Napokhoz kötődően. Ennél az ökumenikus miliőnél, amelyben protestáns, római katolikus, görögkatolikus és ortodox teológusok és teológiák egyaránt megszólalnak, nem lehetne kedvezőbb, felemelőbb kontextust talál-ni. Nevesen is köszönetet mondok ezért a befogadásért Kustár Zoltán elnök úrnak, professzor úrnak!

Gondviselésszerű ajándékként veszem tudomásul, hogy a mi 100. évfordulónk egy olyan 1700 éves évfordulóba ágyazódik, amelynek tematikája – nevezetesen a Niceai Zsinat üzenete – mondhatom, hogy óriási hatással volt egyrészt a későbbi keresztyén teológiai diskurzusokra, valamint a szakrális és szekuláris hatalmi ambíciók harmóniájára és konfliktusaira, végső soron a keresztyén teológiá(k)ra, továbbá az egyház és az állam kapcsolatára.

A Niceai Zsinat, az oda és az onnan tovább vezető út úgy tartja központban a trinitárius dogmát, hogy egyben életben tartja hitünk abszolút pillérét, a Krisztus-centrikusságot. Talán mondhatom, hogy a Niceánum a folyamatos reformációnak az ősforrása, hiszen a Szentháromságnak csak isteni személy lehet a tagja, és így Krisztus istensége, mintegy implicite előfeltételként „mondatik ki”. Krisztus emberi/isteni kettős természetének a dialektikus egységét később a 451-es Kalcedoni Zsinat oldja meg. S mindezt nevezem a mindenkori reformáció ősforrásának, mert az egyházi/teológiai deformáció – bármivel is kezdődik – előbb utóbb krisztológiai formát ölt, krisztológiai devianciába/deficitbe torkollik. Erre pedig csak egyetlen jó, radikális válasz van: solus Christus.

Talán szerénytelenül, de a centenáriumi év emelkedettségében kimondhatom, hogy a Szemle sem akar/akart mást. Elvárt tudományos igényként széles ölelésben ad(hat) helyt ilyen-olyan fölvetéseknek, de trinitárius, mondhatni niceai korrektséggel és hűséggel ragaszkodik ahhoz, hogy az utolsó szó – a sola Scriptura alapján – a solus Christus legyen. A mi centenáriumi ünneplésünknek, esztendőnknek is ez az utolsó szent szava.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2025/4.

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:
A centenáriumi évünk ………………………………………………………………………………… 194

SZÓLJ, URAM!

STEINBACH JÓZSEF:
Isten szépsége
Hálaadás a 100 éves Theologiai Szemléért ……………………………………………………… 195

TANÍTS MINKET, URUNK!

KONCZ-VÁGÁSI KATALIN:
Ricpá – a néma cselekvő 2Sámuel 21,1–14 ……………………………………………………………196

TOKICS IMRE: Hit és hatalom határán. Az 1700 éves Niceai Zsinat jelentősége ……………….205

VERES SÁNDOR PÉTER: Megbízható, örök s tökéletes. Terepszemle a tanítványképzés minőségügyéről a 21. század első negyedében ………………………………………………………...209

NAGY GÁBOR: A református megújulás kérdésének aktualitása …..………………………. 224

HOLLÓNÉ BASKI NIKOLETTA: A Szentlélek és a közösségformálás ………………………...229

PETRÓ LÁSZLÓ: Theologiai Szemle 100, Immaneul Kant 300 …………………………………233

ÖKUMENIKUS SZEMLE

MODERÁTORI KÖSZÖNTŐ, BEVEZETŐ BÓNA ZOLTÁN:
Niceai Zsinat – Reformáció – Theologiai Szemle Centenárium ………………….237

BARÁTH BÉLA: 100 éves a Theologiai Szemle – szinopszis …………………………………238

KARASSZON ISTVÁN: A vallástudományok megjelenése a Theologiai Szemlében ………238

BALLA IBOLYA: Bibliai tudományok megjelenése a Theologiai Szemlében ……………….240

FODORNÉ NAGY SAROLTA: A gyakorlati teológia megjelenése a Theologiai Szemlében ……243

KRÁNITZ MIHÁLY: A Theologiai Szemle, mint a hazaiökumenikus párbeszéd fóruma ………247

FEKETE KÁROLY: A Theologiai Szemle múltja és jelene– 100 év tanulságai ……………….250

KORÁNYI ANDRÁS: Tanulságok, tanúságok …………………………….…………………….252

KÖNYVSZEMLE

BÓNA ZOLTÁN: Csobolyó Eszter: A civil szerveztekés a menekültek kapcsolata
Magyarországon ……………………………………………………………………………………...253
CSŰRÖS ANDRÁS: Csányi Vilmos: Teremtő képzelet. A kreativitás evolúciója ……………….255

Absztraktok 2025/04

Koncz-Vágási Katalin
Ricpá – a néma cselekvő
2Sámuel 21,1–14

A héber Biblia kevéssé ismert alakja Ricpá. Néma alak, aki nem szavaival, hanem tettével „beszél”. A 2Sám 21,1–14 szakasza irodalmilag nem egységes elbeszélés. Az alapréteg (2Sám 21,3.4.5.6*.8.9.10.13*.14*) nem tud arról, hogy a fiak ne bűnhődjenek az atyáik vétkeiért (5Móz 24,16), illetve arról sem, hogy a kivégzetteket aznap el kell temetni (5Móz 21,22–23), melyek a deuteronomista teológia gondolkodásmódját jellemzik. Az elbeszélés redakcionális kiegészítéseinél (21,11–14*) pedig Dávid király jóindulata (21,7) a hangsúlyos (21,12*.13*.14*). A bővítések célja egy minél pozitívabb kép kialakítása Dávid királyról, mely illeszkedik a róla formálódó elbeszélések sorához. Az elbeszélés fordulópontja egy néma női alakhoz köthető, aki megakadályozza a kivégzettek, köztük saját két fiának temetetlen holttestének a meggyalázását (21,10). Tette a hűség, a tisztelet, a kitartás megnyilvánulása, melyben fellelhető a kegyelet, az édesanyai végtelen szeretet, de még a Saul háza iránti tisztelet kifejeződése is.

Rizpah is a little-known figure in the Hebrew Bible. She is a silent character who „speaks” not with words but with deeds. The passage in 2Samuel 21,1–14 is not a literarily coherent narrative. The basic layer (2Sam 21,3.4.5.6*.8.9.10.13*.14*) does not know that sons should not be punished for the sins of their fathers (Deuteronomy 24,16), nor that those who are executed must be buried that same day (Deuteronomy 21,22–23). In the additions to the narrative (21,11–14*), King David’s goodwill (21,7) is emphasized. The turning point of the narrative is linked to a silent female figure who prevents the desecration of the unburied bodies of those executed, including her own two sons (21,10). An expression of loyalty, respect, and perseverance, where reverence, maternal love, and even respect for Saul’s house is evident.

Tokics Imre
Hit és hatalom határán
Az 1700 éves Niceai Zsinat jelentősége

A tanulmány a 325-ben tartott első egyetemes, Niceai Zsinat történeti, teológiai és politikai összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel Nagy Konstantin császár megtérésére és egyházpolitikájára. A kutatás arra mutat rá, hogy Konstantin valláspolitikai fordulata nem csupán a keresztényüldözések végét hozta el, hanem új kapcsolatot teremtett a hit és a hatalom között a Római Birodalomban. A Niceai Zsinat az ariánus vita közepette jött létre, azzal a céllal, hogy teológiai egységet teremtsen a Fiú és az Atya isteni természetének kérdésében. Részletesen bemutatva az arianizmus főbb tanait, a homoousziosz (egylényegűség) fogalmának megszületését, valamint a zsinati döntések hosszú távú hatását a keresztény teológiai gondolkodásra és egyháztörténetre. Külön figyelmet fordítva a hit és a világi hatalom viszonyára, mert meggyőződésünk szerint a Niceai Zsinat máig aktuális tanulsága a hitelvek és a politikai érdekek szétválasztásának fontossága. A kutatás végkövetkeztetése, hogy a Niceai Zsinat nem csupán történelmi esemény, hanem örök érvényű üzenet az egység, a hit és a közösség megőrzéséről.

This study examines the historical, theological, and political contexts of the First Ecumenical Council of Nicaea, held in 325 AD, with particular attention to Emperor Constantine’s conversion and ecclesiastical policies. The research demonstrates that Constantine’s religious-political shift not only marked the end of Christian persecution but also established a new relationship between faith and imperial authority within the Roman Empire. The Council of Nicaea was convened amidst the Arian controversy, aiming to achieve theological unity concerning the divine nature of the Son and the Father. The study provides a detailed analysis of the main doctrines of Arianism, the emergence of the concept of homoousios (consubstantiality), and the long-term impact of the Council’s decisions on Christian theological thought and church history. Special attention is given to the relationship between faith and secular power, as the research argues that the enduring lesson of the Council of Nicaea lies in the necessity of separating theological principles from political interests. The study concludes that the Council represents not merely a historical event but also an eternal message regarding the preservation of unity, faith, and communal cohesion.

Veres Sándor Péter
Megbízható, örök s tökéletes
Terepszemle a tanítványképzés minőségügyéről a 21. század első negyedében

Tudásból születhet-e hit? Minőség fakaszthat-e reményt? Szeretettelibbé teszi-e a tudomány az életet? A 21. század gondolkodó lényei nem kerülhetik meg e kérdéseket. Hogyan őrizhetik identitásukat azok, akik hitvallásukkal konfliktusban álló elvárásrendszerben kell helytállniuk, ha nem keresik e kérdésekre válaszukat? E tanul-mány a hit és a tudomány mesterséges szétválasztásának mítoszából a cél és a módszer tudomány-filozófiai kérdésének felvetésében látja a kiutat. Herman Dooyeweerd revelatív felismeréseiben, Jáki Szaniszló tudomány-történeti kutatásaiban, és James E. Loder megváltó átalakulás koncepciójában leli meg e kérdésekre a választ. E szerzők munkáságában látatja meg a régóta óhajtotta igény beteljesülését, hogy a tudomány és hit konfliktusának mítoszával szemben az evangélium teljessége a tudás és a remény testvéri szövetségét hirdeti. A keresztények küldetése, hogy a technicizálódott gondolkodásba süllyedt embert elvezesse az élet fejedeleméig. E perspektívából adódnak a tanulmány állításai: 1. A hitéleti képzésben nem lehet kiindulási alap az, hogy „termék” a megfelelő hallgató. 2. A tanítvány sokkal inkább gyümölcs, amihez mennyei Kertészre van szüksége. 3. Az ember eredendő hajlamából e kertészkedés (oktatás-nevelés) mibenlétét félreértette. 4. Félreértelmezése óta vallási motívumok és érzelmi modalitások orientálják, világképe nem összeegyeztethető a teremtés-bukás-megváltás motívummal. 5. E vallási motívum és érzelmi orientáció mélyreható átalakulása az egyén szuverén döntésének a függvénye. 6. Vallásos életfelfogásából megváltói átalakulást átélt oktató ellentmondás mentesen képes átadni ismereteit, mert tanítása a Spiritus Sanctus vezetése alatt áll.

Can knowledge give rise to faith? Can quality inspire hope? Does science make life more loving? Thinkers of the 21st century cannot avoid these questions. How can those who must live up to expectations that conflict with their beliefs preserve their identity if they do not seek answers to these questions? This study sees a way out of the myth of the artificial separation of faith and science in raising the question of purpose and method in the philosophy of science. It finds the answers to these questions in the revelatory insights of Herman Dooyeweerd, the historical research of Szaniszló Jáki, and James E. Loder’s concept of redemptive transformation. In the work of these authors, he sees the fulfilment of his long-held desire that, contrary to the myth of the conflict between science and faith, the fullness of the gospel proclaims the fraternal alliance of knowledge and hope. The mission of Christians is to lead people who have become entangled in technicized thinking to the Prince of Life. From this perspective, the study makes the following assertions: 1. In religious education, the starting point cannot be that the „product” is the right kind of student. 2. The student is much more like fruit, which needs a heavenly Gardener. 3. Human beings have misunderstood the nature of this gardening (education) due to their original inclination. 4. Since this misunderstanding, religious motifs and emotional modalities have oriented them, and their worldview is incompatible with the motif of creation-fall-redemption. 5. A profound transformation of this religious motif and emotional orientation depends on the sovereign decision of the individual. 6. An educator who has undergone a redemptive transformation from a religious outlook on life can impart his knowledge without contradiction, because the Spiritus Sanctus guides his teaching.

Nagy Gábor
A református megújulás kérdésének aktualitása

A magyar református egyház megújulásának kérdése különösen időszerűvé vált a közelmúlt társadalmi és egyházi válságai, mindenekelőtt a közéletben is nagy visszhangot keltő „kegyelmi ügy” nyomán. A tanulmány a református egyház megújulásának kérdését vizsgálja teológiai és egyházszociológiai perspektívából, egy református lelkipásztor reflexióinak fényében. A szerző a református identitás alapjait – a sola-formulák teológiai üzenetét – a kortárs szekularizáció, poszt-modern relativizmus és globalizáció kontextusában értelmezi újra. Rámutat, hogy a református megújulás nem strukturális reform, hanem spirituális és teológiai folyamat: az evangéliumhoz való visszatérés és a Szentlélek általi önvizsgálat. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az egyház jövője a krisztusi bizalmon, az önkritikus, de szeretetből fakadó lojalitáson, valamint a hiteles igehirdetésen alapul. A megújulás alapja nem emberi teljesítmény, hanem Isten kegyelme, amely a hit, a közösség és a bizalom újjáteremtésében nyilvánul meg. A református egyház csak akkor őrizheti meg küldetését a 21. században, ha egyszerre marad hű a reformátori örökséghez és nyitott a Lélek megújító munkája iránt.

The question of renewal within the Hungarian Reformed Church has become particularly timely in light of recent social and ecclesial crises, most notably the widely debated “clemency case” that reverberated throughout public discourse. This study explores the issue of ecclesial renewal from both theological and ecclesiological perspectives, framed by the reflections of a Reformed pastor engaged in practical ministry. The author reinterprets the foundations of Reformed identity – the theological message of the sola principles – within the contemporary contexts of secularization, postmodern relativism, and globalization. The study argues that genuine Reformed renewal is not primarily a structural or organizational reform, but a spiritual and theological process: a return to the gospel and a self-examination inspired by the Holy Spirit. It emphasizes that the future of the Church depends on Christ-centered trust, self-critical yet loving loyalty, and the authentic proclamation of the Word. Renewal is not the result of human achievement but of divine grace, which manifests itself in the re-creation of faith, community, and trust. The Reformed Church can preserve its mission in the 21st century only by remaining faithful to its Reformation heritage while remaining open to the renewing work of the Holy Spirit.

Hollóné Baski Nikoletta
A Szentlélek és a közösségformálás

A tanulmány a Szentlélek közösségformáló szerepét vizsgálja a különböző képességű emberek integrációjának teológiai dimenzióiban. A bibliai tanítások, különösen Pál apostol levelei, valamint kortárs teológiai reflexiók alapján bemutatja, hogy a Lélek nem eltörli a különbségeket, hanem egységgé rendezi azokat, a gyengébb tagokat pedig a közösség legszükségesebb részeinek nyilvánítja. A befogadás ezért nem csu-pán pedagógiai vagy szociológiai feladat, hanem pneumatológiai kérdés: a gyülekezet hitelessége azon mérhető le, hogyan tekint a fogyatékossággal élő és eltérő képességű testvérekre. A tanulmány kitér a magyar gyülekezetek pozitív és negatív példáira is, rávilágítva, hogy az integráció nem jótékonysági gesz-tus, hanem a Lélek által vezetett kölcsönösség, amelyben mindenki ajándékká válik a közösség számára.

This study examines the role of the Holy Spirit in shaping Christian community with special regard to the theological dimensions of integrating people with diverse abilities. Drawing on biblical teaching, especially Paul’s letters, and contemporary theological reflections, it shows that the Spirit does not eliminate differences but transforms them into unity, declaring the weaker members indispensable for the body of Christ. Inclusion is therefore not merely a pedagogical or sociological task but a pneumatological issue: the authenticity of the church is measured by how it embraces people with disabilities and different abilities. The study also reflects on both positive and negative examples from Hungarian congregations, underlining that integration is not an act of charity but Spirit-led reciprocity, where every person becomes a gift for the community.

Petró László
Theologiai Szemle 100, Immaneul Kant 300

Ez az áttekintés két fontos emlékre kíván figyelmet fordítani. A híres német filozófus, Immanuel Kant, 300 évvel ezelőtt (1724-ben) született, a Theologiai Szemle első kiadása pedig 100 évvel ezelőtt (1925-ben) történt. Mi a kapcsolat e két fontos esemény között? Tankó Béla 1925-ben publikált egy mélyreható kutatást Immanuel Kant vallásfilozófiájáról a Theologiai Szemle első részében. Ez volt az egyetlen szisztematikus teológiai írás az első kiadványban. A teológiának napjainkban is hangsúlyoznia kell Kant filozófiájának fontosságát, ezért ez az áttekintés a filozófia mai egyház számára való értelmezését vizsgálja.

This survey wants to pay attention for two important memories. The famous german philospher, Immanuel Kant, was born 300 years ago (in 1724) and first publication of Theologiai Szemle happened in 100 years ago (in 1925). What is the connection between these two important happenings? Bela Tanko published a very deep research on Immanuel Kant religous philosophy in the first part of Theologiai Szemle in 1925. This was the only systematic theological writing in the first piblication. The theology has to emphasize the importance of Kant’s philosophy nowadays as well so this survey looks the maining of this philosophy for today’s church.