A főszerkesztő jegyzete 2024/04

Spontán ökumenének

nevezem azt a jelenséget, amiről nem folyik disputa, ami nem változtatja meg az érintett egyházak teológiáját, különösképpen nem hitvallásait és ezeréves dogmáit, de mégis mintegy populáris közeledést hordoznak önmagukban az egyes felekezetek hívei és íratlan szokásai, praxisai között. Mikor ezek a sorok íródnak, nappali világosság van az esti temetőkben, a felekezeti hovatartozástól vagy hova-nem-tartozástól független gyertyaözönök miatt. Pályafutásom kezdetén, például szülőfalum temetőjében csak kisebbségben voltak gyertyák, mert többségben voltak a reformátusokat rejtő síremlékek. Ma már ez nincs így. Azt még a teológián az egyik tanáromtól tanultam, hogy ha el tudjuk kerülni az idevonatkozó folklorisztikus babonákat, tehát az ember a gyertya fényében az örök világosságot szimbolizálja, akkor mi is gyújthatunk gyertyát szeretteink sírján.
Amikor Magyarországon a Mindenszentek munkaszüneti nappá lett, akkor az egyharmados kisebbségben lévő református gyülekezetembe bevezettem az istentiszteletet ezen a napon. És miről szólt a prédikáció? Nyilván a szentek közösségéről/egyességéről, amit megvallunk a Hitvallásban. Meg azokról a szentekről, krisztusiakról, akikhez Pál apostol a leveleit írta és azokhoz a hívekhez, akikhez kétezer éve megérintő erővel szól a Krisztusról szóló bizonyságtétel. És ebbe nagyon belesimulónak hallottam az egyik tévéműsorban egy katolikus középvezető pap értelmezését, amely nem azoknak adta a Mindenszentek napját, akik különös virtussal bírtak, de nem jutott nekik naptári nap a megemlékezésre, hanem mindazoknak, „akik engedelmes lélekkel hallgatták és jó akarattal követték a Krisztusról szóló tanítást”. Úgy gondolom, hogy ha ezt hallotta volna Luther akkor, a megelőző este, ha meg is írja tételeit, azok nem pont ezek lettek volna. Van tehát nem lebecsülendő, és nem túlértékelendő, de nagyon is tudomásul veendő spontán, pozitív elmozdulás. Persze ennek melléktermékeként az már nem annyira örvendetes, hogy hazánkban bizonyára az elmúlt október 31-i istentiszteleteken kevesebb protestáns vett részt, mint akik tömegbe simulóan – bizonyára nem is evangéliumi tudattal – gyújtottak gyertyát szeretteik sírján.
Apropó október 31-e! Idén egy újabb katolikus többségű országban, konkrétan Argentínában, – a pápa hazájában – lett munkaszüneti nappá október 31-e. Ez már évek óta így van Szlovéniában, ahol sokkal kisebb arányban élnek protestánsok, mint nálunk. Egyszer talán mi is elérjük ezt a döntést akár praktikus megfontolásokkal…
A jelenség nyilvánvaló. Működik a spontán ökumené, bár vannak ennek felszínességbe, szinkretizmusba mutató elemei is. Én azonban hadd higgyem, hogy a szekularizáció által nagyon megtépázott magyarországi protestánsok a szimbólumok bátrabb használatával először erősödnek spirituális igényükben, majd talán az Evangélium iránti nyitottságban is. A Reformáció általános értékeinek a fölfedezése pedig a – szintén a szekularizáció által nagyon megtépázott – katolikusok számára talán közelebb hozza az Evangéliumot.

Bóna Zoltán