Absztraktok 2024/04

Balla Ibolya
Szövetség a halállal (Ézs 28,15.18) Az Ézs 28,14–22 halálra vonatkozó koncepciói

Az Ézsaiás 1–39 egyik fontos tanítása, hogy a halál Izráel bűneinek következménye, Istentől jövő megérdemelt büntetés. Az Ézs 28,14–22-ben található „szövetség a halállal” kifejezés értelmezését tekintve nincs egyetértés a magyarázók között, akiknek egy része szerint ez egy metafora, és általánosságban utal olyan menedékre, ami nem egyenlő az Istenbe vetett reménységgel, a tőle várt védelemmel. Mások szerint az alvilág erőinek megszemélyesítéseit találjuk itt. E tanulmányban megkíséreljük eldönteni e kérdéseket az Ézs 28,14–22 elemzésével, tekintettel a szakasz szerzője által feltételezhetően ismert ókori közel-keleti vallási koncepciókra.

It is one of the characteristics of Isaiah 1–39 that death is the consequence of Israel’s sins as a just punishment from God. Isa 28,14–22 contains the expression „covenant with death.” There is no consensus as to what this covenant means. Is it a metaphor generally referring to any kind of protective measure other than taking refuge in God, or more specifically to the personification of the powers of the underworld? The paper will attempt to answer these questions by analysing Isa 28,14–22 with a view to the Ancient Near-Eastern religious notions which might have been known to the author of the passage.

Kustár György
Egy botrányos apa – A tékozló fiú története (Lk 15,11–32)¬
A Tékozló fiú története Isten végtelen szeretetét ünnepli. Olvasóként és hallgatóként hajlamosak vagyunk a kisebb fiúval azonosulni, és a nagyobbat rossz szemmel nézni és elítélni, mint aki vak Isten kegyelmére. De értjük-e valójában, amit üzenni akar? Kozma Zsolt szerint ez a történet “természetes példázat”, azaz a szereplők viselkedése az elvárásoknak megfelelő. Úgy látom, épp ellenkezőleg, a korabeli olvasó megbotránkoztatónak tartotta a történetet. A fiatalabb testvér döntései, az, hogy kikéri az örökséget, pénzzé teszi, pogány földre költözik, bérmunkásnak szegődik, ráadásul disznópásztornak, jól ismert, az első hallgatóságban felháborodást keltő mozzanatok. Ami kevésbé feltűnő, hogy a történet alapján az apa is hasonló megítélés alá esik. Az, hogy szó nélkül elengedi a fiát, hogy várja vissza, elé fut és megcsókolja, nem szab feltételeket a visszafogadáshoz, sőt, indokolatlanul pazarló lakomát rendez, egy gyenge, felelőtlen, családja érdekeit semmibe vevő, szentimentális ember képét nyújtja, aki igazságtalanul bocsát meg, feladja becsületét, kockára teszi a család vagyonát, aki nem figyel a rokonság és a faluközösség véleményére. Ez az apa is tékozló – tettei csorbát ejtenek tekintélyén, reakciói a bölcsesség hiányáról tanúskodnak. Egy ilyen szülő megvetendő. A történet sodrása így önkéntelenül az idősebb fiú szerepébe taszít bele, aki jogosan tiltakozik az apa és a kisebbik testvér esztelen és méltánytalan viselkedésével szemben. A nyitott példázat befejezése ránk vár: nagyobbik testvérként nekünk kell valahogy reagálni az apa megbotránkoztató figyelmeztetésére: “Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott”! (Lk 15,32)

This story of the irresistible and infinite love of God is well known. But do we really understand it? The Prodigal son is perceived by us, modern readers, as a hymn of God’s mercy. We tend to celebrate ourselves as the younger son and feel sorry or anger for the elder brother who is blind to the great love of the Lord. However, reading the parable more carefully might be shocking: one finds that this story presumably generated disgust and resistance among the first listeners. The younger son’s decisions, asking for the inheritance, turning it into money, settling in a foreign land, applying for indentured labor at a pagan’s field as a shepherd of swines are well known stumbling stones. Interestingly, the father seems to fall under similar judgement. His decision of letting the son go, sharing silently the inheritance, waiting for the prodigal, running and kissing him and the feasting at the end picture an irresponsible, weak, sentimental men, who as a foolish disrespect the honor of his family, who unjustly forgives sins, who does not lament on the expectations of the village and kins. This father is a prodigal – his deeds are degrading; his reactions are unwise. The story slowly and unconsciously pushes us into the role of the elder son, who reasonably and justly protests. As elder sons we are positioned to react to the scandalous statement of the father: “But we had to celebrate and be glad, because this brother of yours was dead and is alive again; he was lost and is found.” (RSV)

Petró László

Hogy ne „megbízás nélküli egyház” legyünk – Az egyház szolgálatának történelmi felelőssége Vályi Nagy Ervin teológiájában –

Ez a tanulmány a történelem kérdésére kíván reflektálni, mint Vályi Nagy Ervin teológiájának egyik fő gondolatkörére. A magyar teológus 100 esztendővel ezelőtt született, de teológiai látásának jelentősége ma is aktuális. Krisztus egyházának szeretné megmutatni az utat, hogy miképpen maradhat meg az evangélium hirdetése mellett a megváltozott történelmi viszonyok között. Vályi Nagy Ervin szerint az egyháznak csakis a Krisztus útja maradt. Ezen az úton a történelmet nem lehet Isten akaratával egyenlővé tenni.

This survey focuses on history as one of the main theme of Ervin Valyi Nagy’s theology. The Hungarian theologian was born 100 years ago but the meaning of his theological view is always actual. He showed the way to Christ’s church his world for proclaiming the gospel among changed historical circumstances. According to Ervin Valyi Nagy the church has to remain on Christ’s way. On this way the history cannot become equal with God’s want.

Michelisz Richárd
Elveszett és összetört képmás Rottmayer János nyomában (2. rész)

A tanulmány az egyik első magyarországi hetednapi adventista életét, és a hetednapi adventizmus kezdeti hazai történetét dolgozza fel. Rottmayer János, aki eredetileg baptista hívőként kezdte vallási életét, családjával együtt csatlakozott a hetednapi adventistákhoz, és jelentős szerepet játszott az adventista misszió elterjedésében. Jelentőségét azonban nemcsak az adventista egyházban való szerepvállalása támasztja alá. A tanulmány számba veszi Rottmayer életútjának főbb eseményeit, beleértve családi hátterét, vallási meggyőződésének alakulását. Feltárja azokat a történelmi és társadalmi körülményeket, amelyek Rottmayer életét
és misszióját befolyásolták, valamint kitér családtagjainak vallási tevékenységére, és az őket ért hatásokra. Végül kitér életújtával, meggyőződésével kapcsolatosan később kialakult egyháztörténeti vitákra, melyek során bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan kapcsolódik Rottmayer János életútja a szélesebb európai szabadegyházi mozgalmakhoz, hogyan vált az ő személyes hitútja többek között az adventizmus magyarországi terjeszkedésének egyik alapkövévé is.

The study delves into the life of one of the early Seventh-day Adventists and the initial history of Seventh-day Adventism in Hungary. János Rottmayer, who initially followed the Baptist faith, later joined the Seventh-day Adventist Church along with his family and played a significant role in advancing the Adventist mission. However, his importance is not limited to his involvement in the Adventist movement. The study examines key events in Rottmayer's life, including his family background and the development of his beliefs. It explores the historical and social contexts that shaped Rottmayer's life and mission, as well as the religious pursuits of his family members and their impacts. Furthermore, it discusses subsequent debates in church history pertaining to his life and convictions, offering insights into how János Rottmayer's experiences are linked to broader European Free Church movements. His personal spiritual journey, among other factors, emerges as a foundational element in the growth of Adventism in Hungary.

Csorba Dávid
Gályarab-levelek

A magyarországi református gályarabok történetének 350. évfordulóján számos ünnepi alkalom szerveződik, emléktáblák és -beszédek díszítik a jubileumot. A hazai gályarabemlékezet ugyanakkor a kultuszt fenntartja, de a források elérése még továbbra is nehézkes. Ezért még az egyháztörténészek beszédei is megmaradnak az üldöztetés és a szenvedés retorikai kiábrázolásában. Ezt az űrt hivatott betölteni a Bujtás László és jómagam által képviselt forrásközlés és értelmezés. Ennek alapeleme a gályarabok által írt és hátrahagyott szövegek, történeti beszámolók, beadványok és levelek sorsa. Kocsi Csergő Bálint számos dokumentumot gyűjtött össze, és ezek gyűjtésére és rendszerezésére irányítja rá a figyelmet ez a tanulmány.

On the 350th anniversary of the history of the Reformed galley preachers in Hungary, a number of celebrations are organised, with commemorative plaques and speeches to mark the anniversary. At the same time, the cult is being maintained in the country's galley commemoration, but access to resources remains elusive. Hence, even the speeches of the church historians remain a rhetorical illustration of persecution and suffering. It is this void that the communication and interpretation of sources represented by László Bujtás and myself is intended to fill. Its basic element is the fate of the texts, historical accounts, submissions and letters written and left behind by the galley slaves. Bálint Kocsi Csergő has collected a large number of documents, and the collection and organisation of these is the focus of this study.

Czövek Tamás
Protestantizmus és hagyomány

A reformáció a sola Scriptura elvének megfogalmazásával szakított a középkori egyház azon gyakorlatával, hogy az egyházi hagyomány is forrása lehet a keresztyén hitnek és gyakorlatnak. Azóta a protestáns egyházak általános meggyőződése, hogy életüket csak a Biblia szabályozza, a hagyomány nem játszik szerepet. Ez a vitaindító ezt a meggyőződést vizsgálja: mennyire megalapozott ez a meggyőződés, és mennyire lehetséges hagyományok, mint forrás nélkül a teológia.

The Protestant Reformation bid farewell to the medieval church’s practice of making tradition to the source of Christian faith and practice. Ever since Protestant churches have generally maintained that their church life is solely based on the Bible without tradition playing any role. This brief presentation questions how much this Protestant view is well-founded and how much it is possible for any church or theology to function without tradition as source.