Absztraktok 2022/03

Kustár György:
Gustaf Aulén és az engeszteléstan problémája

Gustaf Aulén A Christus Victor című művében az általa „keleti típusúnak” nevezett megváltástan rehabilitációjára törekszik. Ez az elmélet azt a problémát igyekszik kiküszöbölni, mely szerint Krisztus kereszthalála egyfajta elégtétel lenne – egyszerűen megfogalmazva: Isten a saját fia vérére szomjazna ahhoz, hogy megengesztelődjön. Aulén teológiájának és kategóriájának hatása megmutatkozik abban, hogy a Christus Victor motívum bevett megjelölőjévé válik a patrisztikus szerzők munkáiban végigkövethető jellemző egyik megváltás- képnek. Azonban az újabb teológiai-apologetikai kísérletek megmutatják a Christus Victor motívum gyengeségeit.

Gustaf Aulén, in his work titled Christus Victor, strives for the rehabilitation of the „Eastern type” of salvation-theory. This modell tries to solve the problem according to which the Death of Jesus is a penal substitution – to state it more simply: that God would thirst the blood of His own Son in order to be satisfied because of sin. Aulén’s theological influence is visible in that his „christus Victor” category for a certain salvation modell current in the patristic Fathers became commonplace. Yet the recent apologetical-theological endevoirs show that the Christus Victor motive has its backdrops in light of modern questions.

Legéndy Kristóf:
Hans-Georg Gadamer esztétikájának teológiai reflexiója

Tanulmányomban Gadamer esztétikai hermeneutikájának néhány főbb megállapítását teológiai nézőpontból vizsgálom. Gadamer kép és képmás értelmezése alapján a következőket állítom: 1) az a tény, hogy az istenkép nem érzékszervi tapasztalatból származik, egyáltalán nem zárja ki Isten valóságát; 2) az ember értékét az általa képviselt valóság adja, ezt nevezzük istenképiségnek; 3) az általános nyelvi tapasztalat rámutat arra, hogy a jelentés túlmutat a szavakon, mert a jelentés valami olyasmi, ami a szubjektummal történik. Összefoglalva: 1) az istenkép belső megtapasztalása 2) a valóság, amelyet az ember tetteivel és szavaival képvisel 3) a szavak jelentésének elkülönült valósága valószínűbbé teszi a dualista világnézetet (szellem-anyag, Isten-világ), mint a monista ateizmust.

In this paper I would like to expose some of the main statements of Gadamer’s aesthetic hermeneutics which are used to reach theological conclusion. Based on Gadamer’s interpretation of the ‘picture’ and the ‘copy’ I state the followings: 1) the fact that the picture of God does not come from a sensory experience does not exclude the reality of God at all; 2) the value of human beings is given by the reality it represents this is what we call image and likeness of God; 3) the general language experience points out that ‘meaning’ is beyond words, the ‘meaning’ is something what is happening with subjective. In summary 1) the inner experience of the image of God 2) the reality is represented by human beings and 3) the separate reality of the meaning of words makes the dualist worldview more likely than the monistic atheism.

Németh Balázs:
Az optimum fogalmának újszerű teológiai megközelítése

A tanulmány a matematikában és irányításelméletben gyakran használatos optimum fogalmát értelmezi válogatott bibliai-teológiai analógiákon keresztül. A megközelítés célja rámutatni arra, hogy ami a földi valóságban egymásnak ellentmondó feltétel, az a mennyei valóság figyelembe vételével összhangba hozható. Az újszerű megközelítésben bevezetésre kerülnek az eternális optimum, illetve a kiterjesztett valóság fogalmak, amelyek analógiái a 20. század teológiai gondolkozásában megtalálhatók. A tanulmány az optimum kérdését a 126. zsoltár témájából kiindulva a család és a hivatás összeegyeztethetőségének példáján keresztül vizsgálja.

In this paper the term of optimum in mathematics and control theory, through biblical and theological analogies is explained. The goal of the method is to illustrate that some contradictory conditions of earthy reality can be harmonized through the consideration of heavenly reality. During the development of the novel method the terms of eternal optimum and augmented realty are defined, whose analogies in the theological though of the 20. century can be found. The problem of finding optimum on the example of finding trade-off between family and profession is presented, which is motivated by the topic of Psalm 126.

Kormos Erik:
Péter látomása és az apostoli zsinat: reflexió egy hetednapi adventista tanítás alapjaira

A hetednapi adventista teológia, bár etikai jelleggel, de a zsidó teológiához hasonlóan a 3Mózes 11 alap- ján különbséget tesz a tiszta és a tisztátalan állatok, mint ételek között. Az alapvető különbség az, hogy az adventisták bizonyos újszövetségi szövegekre is hivatkoznak. Mivel úgy látják, hogy ez a rendelkezés nem szűnt meg, ez azt jelenti, hogy továbbra is a keresztény etika része maradt, mert „testünk a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19). A protestáns teológia válasza erre az érvelésre az apostoli zsinat, amely „feloldja” a júdaista rendelkezéseket. Tanulmányomban az apostoli zsinat alapjait szeretném feltárni, és azt a kérdést feltenni, hogy egyáltalán lehetséges-e az adventista etikai érveket az apostoli zsinat eredményeivel szembe állítani. Ezzel célom, hogy érveljek a hetednapi adventista teológia biblikus jellege mellett, amely mind a protestáns, mind a római katolikus teológia mérlegén megállja a helyét, s ezt bizonyította is már számos alkalommal.

Seventh-day Adventist theology, though ethical in nature, makes an important distinction between clean and unclean food based on Leviticus 11, in a similar way to Jewish theology. The fundamental difference is that Adventists refer to the certain New Testament texts, too. Since they see the provisions as not having ceased, this means that they remain part of Christian ethics because „our bodies are the temple of the Holy Spirit” (1Cor 6:19). The Protestant theology’s response to this argument is the Apostolic Synod, which „dissolves” the Judaistic provisions. In my study, I want to explore the foundations of the Apostolic Synod and ask whether it is even possible to counter the Adventist ethical arguments with the results of the Apostolic Synod. In doing so, my aim is to argue for the biblical nature of Seventh-day Adventist theology, which has stood the test of time in the scales of both Protestant and Roman Catholic theology.

Absztraktok 2025/01

Predestináció az ókorban és a keresztyén hagyományban
A fenti címmel került megrendezésre, a IV. Debreceni Ökumenikus Napok keretében a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány konferenciája 2024. november 14–15-én. Az alábbiakban Kránitz Mihály, Fazakas Sándor és Borsi Attila teológusok előadásai által pil- lantunk be e jeles konferencia tartalmába. (a főszerkesztő)

Mucsi András:
A Máriáról szóló beszéd Karl Barth teológiájában
Karl Barth Máriáról szóló tanítása átfogja a svájci teológus mindazon kijelentéseit, amelyeket a krisztológiai teológiai tartalmakkal kapcsolatban megfogalmazott. Kétségbe vonta, hogy a mariológia része lenne a teológiai tudománynak. Isten szuverenitásából indul ki, amely kizárja, hogy az ember bármit is tehet a megváltása érde- kében. Ebben a cikkben Karl Barth Máriáról szóló beszédét az írásait kronologikusan követve vesszük végig. Gyülekezeti lelkészként olyan igehelyekről prédikált, amelyet Mária személyét is érintik, pl. az adventi időszak vagy karácsony kapcsán. Akadémiai tanárként állandó párbeszédben állt a római katolikus tudósokkal, és az előadásai, munkái, dogmatikái megírása közben a mariológiai kijelentésekre is reflektált. A 20. század közepén két fontos mariológiai tárgyú dokumentum született: az 1950-es dogma és a Második Vatikáni Zsinat tanítása Máriáról (Lumen Gentium VIII. fejezet, 1968). Barth kritikát fogalmazott meg ezekkel a konstrukciókkal szemben, és a mariológiát túlburjánzásnak nevezte, amelyeket le kell metszeni. Számára Mária személye ugyan fontos a kijelentéstörténetben, de ő mégis olyan ember, akinek megváltásra van szüksége.

Die Marienrede von Karl Barth umfasst die Ausssagen des Schweizer Theologen, die er im Zusammenhang mit christologischen theologischen Inhalten gemacht hat. Er hat bestritten, dass die Mariologie Teil der theologischen Wissenschaft wäre. Er geht von der Suverenität Gottes aus, die ausschließt, dass der Mensch irgendetwas für seine Erlösung tun könnte. In diesem Artikel kann man die Entwicklung der Marienrede Barths anhand seiner Schriften chronologisch geordnet mitverfolgen. Als Gemeindepfarrer predigte er über Textstellen, die auch die Person Mariens berühren, z.B. bezüglich der Adventszeit oder Weihnachten. Als akademische Lehrkraft stand er in ständigen Austausch mit römisch-katholischen Wissenschaftlern und während des Verfassens seiner Vorträge, Arbeiten und Dogmatiken reflektierte er auch mariologische Aussagen. Mitte des
20. Jahrhunderts enstanden zwei wichtige mariologische Dokumente: das Dogma von 1950 und die Lehre des Zweiten Vatikanischen Konzils über Maria (Lumen Gentium Kapitel VIII., 1968). Barth äußerte sich kritisch über diese Konstruktionen und nannte die Mariologie eine Wucherung, die abgeschnitten werden musste. Für ihn ist Maria zwar wichtig in der Offenbarungsgeschichte, aber doch ein Mensch, die der Erlösung bedarf.

Kacsó Géza:
„Hegyekre ráterülő alkonyat”
Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai

„Hegyekre ráterülő alkonyat”1 Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai
A cikk bevezetésében a szerző jelen korunk és az első világháború kitörése előtti korszak között von párhuzamot: az állandó békéről és a történelmi fejlődésről szóló narratíva szemünk láttára törik össze éppúgy, mint az első világháború korában, majd felteszi a kérdést, hogyan reagáltak ezekre a folyamatokra elődeink, a korban élt református igehirdetők. A központi rész öt, nyomtatásban megjelent igehirdetéskötet alapján azonosítja be azokat a témákat, amelyek ezekben a világháborús igehirdetésekben közösek és a magyar református egyház akkori tanítására jellemzőnek tekinthetőek, és gazdag idézet-anyaggal illusztrálja ezeket. A tanulmányzáró részében a szerző az igehirdetések teológiai értékelését adja és saját korunk számára való relevanciáját keresi.
A cikk szerzője Ukrajnában él, egy három éve háborúban álló országban és lelkipásztorként szolgál egy olyan gyülekezetben, melyet mélyen érintenek a háború következményei.

“Twilight over the mountains”. Characteristics and lessons of First World War sermons

In the introduction of the article, the author draws a parallel between our present time and the era before the outbreak of the World War I: the narrative about permanent peace and historical development is crumbling before our eyes, just as it was during the World War I. He then raises the question how our predecessors, the Reformed preachers who lived at the time, reacted to these processes.The central part identifies the themes that are common to these World War I sermons and can be considered typical of the teaching of the Hungarian Reformed Church at that time, based on five volumes of sermons published in print, and illustrates them with rich quotations. In the final part of the study, the author gives a theological evaluation of the sermons and looks for their relevance for our own time.The

author lives in Ukraine, a country that has been at war for three years, and serves as a pastor in a church that is deeply affected by the consequences of the war.

Bereczki Lajos–Bacsó Benjámin:
Anabaptista emlékezet a magyar baptista történetírásban

A Magyarországi Baptista Egyház Baptista500 címmel 2023-ban sokféleképpen – nem utolsó sorban tudományos munkával és tanácskozással – ünnepelte kárpát-medencei misszi- ójának 500 éves évfordulóját. Az ott elhangzott előadások közül a Theologiai Szemle 3/23-as és 4/23-as számaiban többet is közölt. A szellem- és egyháztörténetben nem először fordul elő a „kezdetek” idejének pontos meghatározása körüli bizonytalanság, illetve kérdéses véleke- dés. Az évforduló pedig különösen is jó alkalom e kérdések tisztázására, legalábbis újragon- dolására, (újra)kutatásra. Az alábbi két előadás – egyebek mellett – ezekbe a kutatásokba, illetve e kutatások következtetéseibe ad betekintést.

Az évfordulóval kapcsolatos előadások, illetve kutatások könyv formájában is megjelen- tek a Magyarországi Baptista Egyház gondozásában „A célunk ugyanaz, tanulmányok és előadások az anabaptisták történetéről és emlékezetéről” címmel. A korábbi közléseinken, az alábbi két előadáson túl e kiadványt is a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlom. (a főszerkesztő)

Az anabaptista mozgalom és az azzal való viszony régi kérdése a baptista egyháztörténetnek. A magyar baptista történetről 1928-ban megjelent első összefoglaló munkában még nincsen szó anabaptista elődökről, a misszió kezdete kapcsán mindaddig csak az 1846-os és az 1873-as álláspontok ütköztek egymással.

Somogyi Imre volt az, aki 1933-ban egészen a reformáció koráig, sőt az „őskeresztyén gyülekezetekig” visszanyúlva szól a baptisták eredetéről. Álláspontjának kulcsmondata: „A ma élő baptisták igenis őseiknek tartják mindazon keresztyéneket, akik azonos hitelveket vallottak velük. Ilyen keresztyének pedig már a refor- máció előtt is voltak.” Somogyi – és Kirner Adalbert Bertalan, aki többek között az 1935-ben megjelent Baptista Krónika címû munkájával kapcsolódott be a témáról való gondolkodásba – egyházpolitikai okokból igyekeztek minél régebbre visszanyúló történeti gyökereket felmutatni, ezzel is küzdve a „szektává” minősítés és az elszenvedett egyházpolitikai sérelmek ellen. A Rákosi-korszakban is azonosítható az egyházpolitikailag determinált anabaptista-értelmezés, ami utóbbiak „anti-feudális” marxista megítélését hangsúlyozása a kor- társ baptista mozgástér megtartása érdekében. A magyar baptista történet 1972-ben megjelent korszakolása viszont már határozottan csak mint „hitbeli elődöket” veszi számításba az anabaptistákat.
A baptista történetírási kánonban, az 1523-as dátum, egyfajta közmegegyezéses dátum az anabaptista misszió indulására, amelynek forrása a Baptista Krónika, s abban is egy hivatkozás Hörk József Az eperjesi ev. ker. Collegium története címû 1896-os munkájára. Ez az évszám közösségünk köztudatába is bekerült, ugyanakkor más körökben nem általánosan elfogadott dátum. A baptista egyháztörténészek által korábban nem tanulmányozott, Hörk József által használt 18. századi forrás 2022. évi kutatása megerősítette, hogy 1523-at valóban elsősorban „közmegegyezéses” dátumnak érdemes tekinteni. A pontos datálást érdemben nehezíti, hogy – Balázs Mihályt idézve – a korszakban „Az egy-egy prédikátor életrajzában megfigyelhető lyukak különféle rekonstrukciós lehetőségeket kínálnak, amelyek további eltérő konzekvenciákhoz vezetnek”.

The Anabaptist movement and its links to Baptism has long intrigued Baptist church historians. However, in the first published summary of Hungarian Baptist history in 1928, Anabaptist forefathers are not mentioned at all, as up until then the differing opinions about the beginnings had formulated around the dates of 1846 and 1873.

It was Imre Somogyi, who in 1933 endeavoured back to to the Reformation, and even to the “ancient Christian churches”. He concluded that “Indeed, modern Baptists claim, that all those Christians, who have held the same doctrinal position as we do, can be considered as our forefathers. And such Christians existed long before the Reformation.”. Somogyi – with Bertalan Adalbert Kirner, who joined to this narrative with his 1935 Baptista Krónika and with many other publications – were motivated by church politics to go at great lengths to prove that Hungarian Baptism is deeply rooted in early church history. This was one of the means of their struggle against the resentments and the “sectarian” intitulations. The politically determined nature of Anabaptism’s interpretation can also be identified in the Rákosi era, which put emphasis on the latter’s alleged „anti-feudal” renown. However, the chronology of Hungarian Baptist history published in 1972 definitely considers the Anabaptists only as „faithful predecessors”.

Consensus of Hungarian Baptist historical writing dates the beginnings of Anabaptist mission to the year of 1523. Its source is the Baptista Krónika, particularly a reference in it to the work of József Hörk, the “Az eperjesi ev. ker. Collegium története” from 1896. This date received into the common knowledge of our.

Tevelÿ Arató György–László Gábor:
Mítoszok nyomában
A magyarországi anabaptizmus első nyomai Daniel Waechter egyháztörténeti kéziratában
Kutatási jelentés az egyháztörténeti munkacsoport első eredményeirőlA

magyarországi anabaptizmus legkorábbi megjelenésének datálása az évszázados historiográfiai hagyományban az 1523-as évhez kötődik. A hagyománnyá vált adat azonban úgy a baptista történetírás, mint a reformáció egésze szempontjából problematikus, ezért ellenőrzésre szorul. Tanulmányunk1 a bizonytalan- ság tisztázásának reményével vizsgálja meg – a kezdet kérdésére szorítkozva – az elmúlt száz évben ide vonatkozóan hivatkozott eredeti történelmi forrásokat, és tesz javaslatot a kora újkori Magyar Királyság terü- letén megjelenő anabaptista tanítás problémáinak a reformációkutatásban történő új elhelyezésére.A bud

apesti Egyetemi Könyvtár Kirner által leírt anabaptista kódexgyûjteményének 15. és 17. tétele kevéssé bizonyult relevánsnak. Daniel Waechter kisszebeni líceumi tanár 1778-ban lezárt, a tübingeni evangé- likus egyháztörténeti iskola forráskutató módszertanával összeállított, Eperjesen őrzött kézirata azonban szá- mos érdekes információval szolgált. Az elmélyültebb tanulmányozásra is érdemes munka vizsgálata során mindössze az 1523-as évszám, valamint Fischer András, Schröter Kristóf és Kisszebeni János személye került fókuszba. Megállapíthattuk, hogy az 1523-as évszám Waechter kéziratában a reformáció felső-magyarországi megjelenésére vonatkozik, s az őt idéző Hörk József ezt tévesen rendelte hozzá Schröter kisszebeni mûködésének kezdetéhez, amelyet Waechter valójában hozzávetőlegesen 1528-ból ír le. A kézirat megemlíti Fischert, mint az újra keresztelés tanítóját, ám mûködését évekkel későbbre teszi, valamint beszámol Kisszebeni János anabaptista kalandjáról, amely azonban szintén az 1530-as évekhez közelebb kellett, hogy bekövetkezzen. Megerősíti ugyanakkor a forrás, hogy az anabaptista teológiai gondolat bizonyíthatóan jelen volt az 1520-as évek Magyar Királyságában. A tanulmány a felkutatott adatok alapján továbbá felhívja a figyel- met arra, hogy a koraújkori Magyar Királyságban terjedő anabaptizmus úgy teológiai, mint társadalmi szem- pontból akkor vizsgálható sikeresen, ha beillesztjük a reformációt egységes keretekben láttató paradigmákba.

In century-old historiographical tradition, earliest appearance of Anabaptism in Hungary is dated to 1523. However, this date, becoming a tradition, occurs problematic for both Baptist historiography and Reformation studies as a whole, therefore needs to be verified. Clarifying uncertainty, our study examines the original historical sources cited in the last hundred years, confining itself to the question of the beginning, making proposal for repositioning main problems of appearance of Anabaptist doctrines in early modern Hungarian Kingdom.

Items nr. 15 and 17 of collection of Anabaptist codices in the Budapest University Library, quoted in Adalbert Kirner’s frequently citated works on problems of early Anabaptism in Hungary, proved to be of little relevance. However, the manuscript of Daniel Waechter, a Lutheran lyceum teacher in Kisszeben (lat. Cibinium, germ. Zeben, slov. Sabinov), finalised in 1778, compiled according to the methodology of the Tübingen school of church history, preserved nowadays in Eperjes (slov. Prešov), contained a number of interesting details. Exploring this work, which is worthy of more in-depth study, the focus was only on the year 1523 and on personalities of great relevance according early Anabaptist history, such as Andreas Fischer, Christophorus Schröter and Johannes Cibiniensis. It has been found that the year 1523 in Waechter’s manuscript refers to the beginning of the Reformation in Upper Hungary (territory of 13 counties and free royal towns in the North-Eastern parts of the Hungarian Kingdom in XVI–XVIIIth centuries; after 1920 only few remained among Hungarian borders, most of them are nowadays part of Slovakia, others of Romania and Ukraine). József Hörk, who quotes first Waechter’s manuscript in 1897, and on whose statement later authors’ theses are based, has wrongly attributed the quoted date to the beginning of Schröter’s work in Kisszeben, which Waechter actually describes as being from about 1528. The manuscript mentions Fischer as a rebaptisator, but dates his work years later, and also reports the Anabaptist „adventure” of Johannes Cibiniensis occurring closer to 1530. However, the manuscript confirms that Anabaptist thoughts were evidently present in the Kingdom of Hungary in the 1520s

.Based on datas of the manuscript, our study also wants to draw attention to the methodological problem that spreading of Anabaptism in early modern Kingdom of Hungary can be successfully examined from both theological and socio-cultural view with devices of paradigms dealing with history of Reformation within unified frameworks (e. g. confessionalisation, reformation of towns, reformation as a language event).

Absztraktok 2022/04

Nagy József
„Aki győz, […] annak a nevét
nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)

Jelen írásban amellett érvelünk, hogy a Jel 3,5 részlete – „aki győz, […] annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” – olyan ígéretként fogható fel, melyben Krisztus afelől biztosítja a hozzá hűségeseket, hogy a nevük helyet kap az élet könyvében. A tanulmány első felében számos bibliai és azon kívüli párhuzamra is rámutattunk, ahol a név, az élet könyve és a kitörlést kifejező מחה, vagy ἐξαλείφω jelenik meg azonos szövegkörnyezetben. E fejezetet követően a tanulmányunk túlnyomó részében a Jelenések könyve belső összefüggéseire szorítkozva járjuk körül a Jel 3,5 értelme- zésre szoruló elemeit. A részletesebb vizsgálat keretén belül azt igyekszünk bemutatni, hogy a szemantikai, nyelvtani, irodalmi, bibliai teológiai és kontextuális szempontok segítségével erős érveket lehet felsorakoztatni az állításunk mögé.

This paper argues that Revelation 3,5 – “Whoever overcomes, [...] his name I will not blot out of the book of life” – can be understood as a promise in which Christ assures those who are faithful to him that their names are written in the book of life. In the first half of this paper, we will also point out a number of biblical and extra-biblical parallels where the name, the book of life, and מחה, or ἐξαλείφω, which expresses erasure, appear in the same context. Following this chapter, in the main part of our study we focus on the internal context of Revelation in order to explore the issues of Revelation 3,5 that require interpretation. Within the detailed analysis, we seek to show that semantic, grammatical, literary, biblical theological and contextual aspects can be used to make a strong case for our claim.

Veres Ábel
Találkozás a rejtőzködő Istennel
Szövetség és egyidejűség az úrvacsorában

Az úrvacsorában való közösség kérdése több szinten is hangsúlyos a 21. századi keresztyének számára. A második generációs gyülekezetektől egészen a mai gyülekezetekig a legnagyobb kihívás a múlt áthatolhatatlansága, mivel a Jézus Krisztussal való közösség nem olyan egyértelmű, mint az a szemtanúk számára volt. Továbbá nagy kérdés, hogy különböző felekezetek eltérő krisztológiai megközelítéssel hogyan tudnak együtt az úrvacsorában Krisztussal találkozni. Kierkegaard egyidejűség fogalma reményteljes képet fest a paradoxonokat tűrő keresztyén gondolkodásnak, melyek a biblikusságtól sem esnek távol, sőt, a teremtésben kibontakozó szövetség az ősatyákkal, Krisztussal és Krisztusban más felekezetekkel is egyidejűvé tesz.

The issues surrounding communion in the Lord’s Supper are emphasized on numerous levels concerning Christians of the 21st century. From second-generation churches to contemporary congregations the greatest challenge is the impenetrability of the past. The communion with Jesus Christ is not as clear today as it was for the eyewitnesses. Furthermore, the common encounter with Christ in the Lord’s Supper is also an extensive question for different denominations with different Christological approaches. Kierkegaard’s notion of concomitance paints a hopeful picture for Christian thought which tolerates paradoxes, and which is not far from Biblical thought, and indeed, the covenant that unfolds in creation makes us concomitant with the Fathers, with Christ and in Christ also with other denominations.

Csevár Nóra
Kálvin korrupcióellenes lépései

A társadalmak megfelelő működése biztosításának egyik alapvető feltétele a korrupció ellen tett intézkedések. Az intézkedések eredményességétől is nagymértékben függ annak eredményes hatása, ezért minden eszközzel harcolni kell ellene. Ugyan már Deák Ferenc A bírák elmozdíthatatlansága című témában tartott beszédében kifej- tette, hogy „…bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes…”, ellenben a szabályozás elengedhetetlen, de meg kell találni annak megfelelő módját, területét, irányát és mértékét.
A korrupció kialakulásának megelőzésére alkalmazott eszközök köre széles az állami pénzeszközök felhasználására vonatkozó ellenőrzési rendszertől, az Etikai Kódexeken keresztül, a munka megfelelő elismeréséig, az integritáscsoportok működéséig, de állandóan szükséges az eszközök körét bővíteni, hogy a korrupció újabb és újabb megjelenési formái elleni küzdelem hatékony legyen.
A tanulmány betekintést nyújt az Olvasó számára a korrupció fogalmának történelmi előzményeire, a bibliai és jogi szövegek betekintő elemzésére, valamint arra, hogy nemzetközi és hazai szinten miként küzdenek az állam és az egyházi szervek a korrupció ellen, hogyan lépnek fel ellene, milyen prevenciós eszközökkel szabályozzák a különböző területek, ágazatokat.
A nemzetközi szint mellett a tanulmány érintőlegesen kitér arra is, hogy Magyarországon – 3. fejezetben – hogyan ratifikálták a Meridiai Egyezményt, valamint azt miként alkalmazzák, milyen programokat hoztak létre, milyen formában alkalmazzák a jogalkalmazás számos területein. Továbbá vizsgálom, hogy a kálvini Institutioban megfogalmazott – 4. fejezetben – korrupciós ellenes harc miként érvényesül a Református Világszövetség által alkalmazott korrupció ellenes intézkedéseikben.

One of the basic conditions for ensuring the proper functioning of societies are anti-corruption measures. The effectiveness of the measures also depends to a large extent on their effectiveness, and must therefore be combated by all means. Although Ferenc Deák explained in his speech on the Immovability of Judges that “… However no law can perfectly prevent all possible bribes…”, regulation is essential, but the right way and tools must be found.
The tools which must be used to prevent corruption is wide. Control system of the use of public funds, Codes of Ethics, proper recognition of work, functioning of integrity groups. There is a constant need to expand tools to combat new and emerging forms of corruption.
The study provides the Reader with an insight into the historical antecedents of the concept of corruption, an in-depth analysis of biblical and legal texts, as well as how the state and church bodies fight corruption at the international and domestic level, how they act against it, and what preventive measures are used to regulate it.
In addition to the international level, it also touches the Meridien Convention, which was ratified in Hungary
– in Chapter 3 – as well as how it is applied, what programs were created, and in what form it is applied in many areas of law enforcement. Furthermore, I do analyze how the anti-corruption fight formulated in the Calvinist Institutio – in chapter 4. Finally I focus on the anti-corruption measures applied by the Reformed World Federation.

Kindl Melinda
A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában

Hazánkban a reformáció 400. évfordulójára való felkészülés adatolhatóan már 1911-ben megkezdődött, s tudvalevő, hogy az évek során formálódó program kidolgozására országszerte nagy gondot fordítottak. Az első világháború kirobbanása, majd az azt követő évek azonban más feladatokat hárítottak az egyházakra: a protestáns felekezetek lelkészeinek tevékenységét javarészt a szenvedő lakosság és a frontkatonák lelki-fizikai támogatása kötötte le 1917-ben. Mindez mégsem jelentette azt, hogy az akkor 400 éve történt eseményeknek emléket ne állítottak volna mindenütt, ahol csak lehetett. A háború árnyékában tett erőfeszítések azonban csak akkor érthetők igazán, ha az 1917-es év számbavehetetlen súlyos nehézségei között próbáljuk megérteni azokat.

In Hungary the preparations for the 400th anniversary of the Reformation can be documented as having begun in 1911. It is well known that a nationwide effort was made to develop the programme, which took shape over the years. The outbreak of the First World War and the years that followed, however, left the churches with other tasks: the activities of the pastors of the Protestant churches were largely limited to the spiritual and physical support of the suffering population and the front-line soldiers in 1917. But this did not mean that the events of 400 years earlier had not been commemorated everywhere possible. However, the efforts made in the shadow of war can only be truly understood in the context of the immeasurable hardships of 1917.

A főszerkesztő
EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

címmel tartotta nyilvános, tematikus, ökumenikus szerkesztőbizottsági ülését a Theologiai Szemle 2022. október 14-én, 18 órai kezdettel a Bécsi Magyar Kulturális Intézetben. A kihelyezett tematikus szerkesztőbizottsági ülések mögött az a megfontolás is áll, hogy a kontextus inspiratív hatással lehet a textusra, ha másban nem, akkor abban, hogy olyan helyi előadók is részt vesznek a munkában, akik egyéb- ként legjobb esetben is csak olvasói a Szemlének.
A szerkesztőbizottság köszöntő és megnyitó szavai után Gáncs Péter nyugalmazott – budapesti – evangélikus püspök tartott – a legjobb értelemben véve – provokatív, gondolatébresztő bevezető előadást. Németh Thomas, Bécsben élő teológus, egyetemi tanár, a bécsi ukrán görög katolikus egyházközség papja, előadásában az orosz agresszióról, illetve az ukrán-orosz háború politikai és egyházi jellegzetességeiről beszélt. Karvansky Mónika teológus, a bécsi magyar református gyülekezet lelkipásztora, előadásában a főcímben megjelent tematikát fejtette ki gazdag, informatív tartalommal, figyelmet lekötő prezentációjában. Őt követte Deák Ernő történész, a Bécsi Napló lapszerkesztője, aki magvas gondolatait, felvetéseit a tudós ember szerénységével „merengéseknek” nevezte. Az előadásokhoz Prőhle Gergely budapesti diplo- mata, evangélikus országos felügyelő tartott korreferátumot. Zárszót a laptulajdonos Magyarországi Egyháziak Ökumenikus Tanácsa főtitkára mondott.
Főszerkesztőként e helyről is hálás köszönetet mondok kollektíve mindazoknak, akik e tartalmas és ugyanakkor krisztusi testvériségben zajló konferenciának megvalósulásához bármilyen módon hozzájárultak!
Az alábbiakban szerkesztett formában olvasható Gáncs Péter bevezetője, Karvansky Mónika előadása, valamint Deák Ernő gondolatai.

Absztraktok 2025/02

Dicső Melinda
Történeti megbízhatóság és teológiai ítélet: Manassé uralkodása

Manassé király ötvenöt esztendeig tartó uralkodása Júda történetében egy meghatározó időszakot ölel fel, hiszen mindeközben az Újasszír Birodalom erőteljes befolyása érvényesült a térségben. Ugyanakkor a Kr. e. 7. században Manassé Júdája a példa arra, hogy egy erős birodalom erőterében is lehet élni, fejlődni. A héber Bibliában Manassé igen negatív megítélésű uralkodóként jelenik meg. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy ezt a képet árnyaljam a történeti adatok ismertetésével. A Manassé uralkodása alatt zajló gazdasági folyamatok, illetve a vallási életben megfigyelhető jelenségek is kölcsönösen azt erősítik, hogy vallás és politika az ókorban kéz a kézben járt. Ahhoz, hogy valaki békében regnálhasson több mint félszáz esztendeig, elengedhetetlen az, hogy megfontolt döntéseket hozzon és stabilizálja a korábban megtépázott, parányi méretűre zsugorodott királyságot. Tézisem szerint pedig Manassé személyében éppen egy ilyen királlyal állunk szemben.

King Manasseh’s reign of fifty-five years in Judah was a pivotal period in the region’s history, as the Neo-Assyrian Empire exerted a powerful influence. At the same time, in the 7th century BC, Manasseh’s Judah is an example of how it is possible to live and develop in the shadow of a powerful empire. In the Hebrew Bible, Manasseh is portrayed as a ruler with a very negative image. In my study, I will nuance this picture by presenting historical data. The economic developments during Manasseh’s reign and the phenomena in religious life mutually confirm that religion and politics went hand in hand in ancient times. In order for someone to reign in peace for more than half a century, it was essential to make prudent decisions and stabilize a kingdom that had been shattered and shrunk to a tiny size. My thesis is that Manasseh is just such a king.

M. Takács Péter
Pápai enciklikák összehasonlítása

A szaktanulmány a katolikus egyház három legutóbbi pápájának politikafilozófiai megközelítéseit elemzi, különös figyelmet fordítva II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa társadalmi tanításainak vallástudományi, etikai és politikai filozófiai vonatkozásaira. A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként formálták ezek a pápák a keresztény társadalmi tanítást a modern társadalmi és politikai kihívásokra válaszul, miközben hangsúlyozzák az emberi méltóság védelmét, a gazdasági és társadalmi igazságosságot, valamint a globális felelősségvállalást. II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa pápai enciklikáinak teológiai, etikai és politikafilozófiai összehasonlító elemzése fontos iránymutatást ad a keresztény politikai filozófia jövőbeli fejlődéséhez.

This study analyzes the political-philosophical approaches of the last three popes of the Catholic Church, with a particular focus on the social teachings of Pope John Paul II, Pope Benedict XVI, and Pope Francis from the perspectives of religious studies, ethics, and political philosophy. The aim of the study is to demonstrate how these popes have shaped Christian social teaching in response to modern social and political challenges while emphasizing the protection of human dignity, economic and social justice, and global responsibility. A comparative analysis of the theological, ethical, and political-philosophical aspects of the papal encyclicals of John Paul II, Benedict XVI, and Francis provides essential guidance for the future development of Christian political philosophy.

Juliana J.J. Al-Masri
Az egyház szerepe a békeépítésben

Az izraeli-palesztin konfliktus, amelyet évtizedek óta politikai és vallási feszültségek jellemeznek, jelentős kihívást jelent a tartós béke elérése szempontjából. Miközben a nemzetközi szervezetek központi szerepet játszottak a béketeremtési erőfeszítésekben, a hitalapú szereplők, különösen az egyház, szintén jelentős mértékben hozzájárultak a megbékéléshez és a humanitárius segítségnyújtáshoz Palesztinában.
Ez a tanulmány az egyháznak a béke előmozdításában játszott sokrétű szerepét vizsgálja, a vallásközi párbeszéd, az erőszakmentes érdekérvényesítés és a szociális szolgáltatások nyújtása terén tett erőfeszítéseire összpontosítva. Olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a vallásközi konferenciák, oktatási programok és egészségügyi szolgáltatások, az egyház a muszlim, keresztény és zsidó közösségek közötti szakadékok áthidalásán dolgozik, hangsúlyozva a közös értékeket és az igazságosság fontosságát. Emellett az egyház jelentős szerepet játszott a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük a menekültek és a marginalizált csoportok azonnali és hosszú távú szükségleteinek kielégítésében.
Annak ellenére, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a korlátozott erőforrások és az elfogultság megítélése, az egyház erőfeszítései kiegészítették a nemzetközi szervezetek munkáját, egyedülálló erkölcsi és spirituális dimenziót kínálva a béketeremtéshez. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy az egyház palesztinai szerepe rávilágít a hitalapú szereplők fontosságára a konfliktusmegoldásban, bemutatva, hogy a vallási intézmények hogyan segíthetik elő az együttélést és ébreszthetnek reményt a mélyen megosztott társadalmakban. Az egyház hozzájárulásának vizsgálatával ez a tanulmány kiemeli a világi és vallási szervezetek közötti együttműködés lehetőségét a világ egyik legmaradandóbb konfliktusának kezelésében.

The Israeli-Palestinian conflict, which has been marked by political and religious tensions for decades, poses a major challenge to achieving lasting peace. While international organisations have played a central role in peace-building efforts, faith-based actors, in particular the Church, have also made significant contributions to reconciliation and humanitarian assistance in Palestine.
This paper examines the multifaceted role of the church in promoting peace, focusing on its efforts in interfaith dialogue, non-violent advocacy and the provision of social services. Through initiatives such as interfaith conferences, educational programmes and health services, the Church is working to bridge the gaps between Muslim, Christian and Jewish communities, emphasising shared values and the importance of justice. In addition, the Church has played a significant role in addressing the immediate and long-term needs of vulnerable populations, including refugees and marginalised groups.
Despite facing challenges such as limited resources and perceptions of bias, the Church's efforts have complemented the work of international organisations, offering a unique moral and spiritual dimension to peacebuilding. This paper argues that the church's role in Palestine highlights the importance of faith-based actors in conflict resolution, showing how religious institutions can promote coexistence and inspire hope in deeply divided societies. By examining the contribution of the church, this study highlights the potential of cooperation between secular and religious organisations in addressing one of the world's most persistent conflicts.

100 éves a Theologiai Szemle

Természetesen idén nem lehet a Theologiai Szemlét úgy kinyitni, vagy a Theologiai Szemléről beszélni, hogy alapításának 100. évfordulója valamilyen formában ne kerülne elő. Mind a négy számban volt/lesz szó az évfordulóról és persze a 100 év alatt betöltött küldetéséről a mind máig egyetlen ökumenikus teológiai szakfolyóiratnak.
A Szemle történetének ismerői mindjárt csorbíthatják is a centenáriumi lelkesedést, mondván, hogy volt 10 esztendő, amikor nem működött, tehát jó esetben 90 esztendőről beszélhetünk. Technikai értelemben a fölvetésnek van legitimitása, de – véleményem szerint – már historikus tartalmi értelemben sincs. A szilenciumnak is van üzenete. Sőt, ez a hallgatás meghívja a Theologiai Szemlét egy olyan néma kórusba, ahol számos teológiai, spirituális, sőt pszichológiai, nem is beszélve a társadalmi és politikai témákkal foglalkozó irodalmi termékekről, amelyek hasonló sorsban osztoztak.
E sors mögötti egyházak újabb közös pontot kaptak az együttműködésre, különösen akkor, amikor 1958-tól újra megszólalhatott a Theologiai Szemle. Persze cenzúrával, öncenzúrával, olykor propaganda jellegű írásokkal, de megszólalhatott. Elemzésbe nem bocsátkozom, de ennél a pontnál annyit azért mondani kell, hogyha egy-egy írás mondjuk a társadalmi vagy gazdasági igazságosságról szólt, annak mindig prófétai, evangéliumi vagy apostoli alapja volt és arról nem tehetett a szerző, hogy markáns hazugságok formájában ugyanezeket az értékeket más alapokból kiindulva hirdették a diktatoriális kontextus „apostolai”.
Tehát az egyházak, élén a református egyházzal, aztán később egyre szélesedő ökumenikus ölelésben további egyházak boldogan fogadták ezt a – bár kontrollált és limitált – lehetőséget a teológiai eszmélődésre és disputára. A korlátozásról és az ellenőrzésről ne felejtsem el elmondani, hogy az alig jelentett többet a Theologiai Szemle esetében, mint bármilyen szellemi termék, intézmény vagy jelenség estében. Szóval ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van.
Az alábbi előadások a 100 éves évforduló kapcsán abba engedtek bepillantást április 23-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy hogyan is éltek az egyes felekezetek ezzel a lehetőséggel akár a kezdetekkor, akár az újraindulás után. Ezeket az előadásokat hordozzák a következő oldalak nem csak gazdag, informatív anyagot szolgáltatva, hanem azzal a reménységgel is, hogy ezek a jelen és a jövő teológusai és más tudósai számára inspirációt jelentenek mind az írásra, mind az olvasására vagy a rész szerinti vagy teljes valóság tovább gondolására.
Helyénvaló ismétlésnek tartom, hogy emlékeztetem az olvasókat arra, hogy a tudományos visszaemlékezés másik pillére az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében, 2025. november 13–14-én történik meg, nem a felekezetek szempontjából, hanem a diszciplínák megjelenését elemezve.
Az külön gazdagsága lesz e megemlékezésnek, hogy – a szervezők rugalmassága okán – mindez a Niceai Zsinat 1700 éves évfordulója tudományos megemlékezésének keretén belül történik.
Most azonban az alábbi értékes előadásokat ajánlom az olvasók szíves figyelmébe.

(a főszerkesztő)

Absztraktok 2023/01

KOCSI GYÖRGY:
A LÉLEK EMBEREI AZ ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEIBEN

Sámuel első könyve realista módon mutatja be az embereket, kiválóságukban és kudarcaikban, akik tévelyegnek, s vétkeikért súlyosárat fizetnek. A nép vezéreit is húsvér emberekként mutatja be. Négy vezetővel találkozunk itt: Hélivel, Sámuellel, Saullal és Dáviddal. A Lélek emberei ők, gyarlóságaikkal és bűneikkel együtt. A szerző hitelesen mutatja be őket. Lelkesedést és szánalmat is érez irántuk. Az izraeli történelem fordulópontját őrizte meg számunkra Sámuel első könyve: az átmenetet a törzsi társadalomból a királyságba. Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki valamennyi főszereplőre, s ezért főként Hélire és Hannára koncentrálunk a narratív módszer segítségével, s közben kitérünk a szöveg hagyományozására is.

The first book of Samuel presents people in a realistic way, in their excellence and in their failures, who go astray and pay a heavy price for their sins. He also presents the leaders of the people as flesh and blood. We meet four leaders here: Héli, Sámuel, Saul and David. They are the people of the Spirit, with their weaknesses and sins. The author presents them authentically. He feels both enthusiasm and pity for them. The turning point of Israel’s history has been preserved for us in the first book of Samuel: the transition from tribal society to the kingdom. In this study, we cannot cover all the main characters, and therefore we mainly focusonHéli and Hanna using the narrative method, while also covering the tradition of the text.

 
KUSTÁR ZOLTÁN:
PROFÉTIZMUS ÉS KULTUSZ A PAPI HAGYOMÁNYBAN
Malakiással a fogság után lezárult a próféták kora. Ennek legfőbb okai a babiloni fogsággal felértékelődött „beteljesülés-kritérium” és az üdvprófétákkal szembeni bizalmatlanság, valamint a Tóra formálódó tekintélye, ami Mózes és a törvény tekintélye alá tagolta be a próféciát. A perzsa kor békéje és a Júdeától elvárt lojalitás szintén nem kedvezett a profétizmus fennmaradásának. Az élő, orális prófécia így fokozatosan elhalt, ha nem is szűnt meg teljesen. A dtr. / eszkatologikus körök a múlt prófétáinak neve alatt, írásban ápolták tovább a prófétai hagyományt, míg a papi körök a Kr. e. 3. századra sikeresen tagolták be az orális, élő kijelentést a kultusz fennhatósága alá. A tanulmány a Pentateuchos papi szövegei és az 1–2Krón alapján a témának erre az utóbbi szegmensére koncentrál.

With Malachi, the age of the prophets ended after the captivity. The main reasons for this are the “fulfilment criterion” and the distrust of the prophets of salvation, that became more valuable during the Babylonian captivity, as well as the emerging authority of the Torah, which classified prophecy under the authority of Moses and the law. The peace of the Persian period and the loyalty expected from Judea were also not conducive to the survival of prophetism. Living, oral prophecy thus gradually died out, if not completely ceased. The dtr. / eschatological circles continued to nurture the prophetic tradition in writing under the name of the prophets of the past, while the priestly circles successfully integrated the oral, living utterance under the authority of the cult by the 3rd century BC. Based on the priestly texts of the Pentateuch and 1–2 Chronicles, the study focuses on this latter segment of the topic.

ADORJÁNI ZOLTÁN:
JOSEPHUS FLAVIUS ÉS ALEXANDRIAI PHILÓN INSPIRÁCIÓTANA

Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspiráció-tanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
Mivel a Tóra vitathatalanul inspirált mindketten vallják, hogy a Tóra, a prófétai és egyéb iratok értelmezése is Isten általi ihletettséggel lehetséges. Viszont ez az értelmezés írástudói tanulást és jártasságot is feltételez. A farizeus irányzat elkötelezett tagjaként Josephus meggyőződése, hogy ez az irányzat gyakorolja a leghelye- sebben az írások magyarázatát. Philon pedig, akinek szemlélete az egyiptomi therapeuták kegyeségével mutat nagy hasonlóságot, nemcsak a farizeusi – Josephus szavaival a sztoikusokéhoz hasonló – mértékletesség feltételéhez kapcsolja az inspirált írásmagyarázatot, hanem az aszketikus életvitelhez.

Die Inspirationslehre von Josephus Flavius und Philon von Alexandrien gründet sich auf die gesetzgebende, priesterliche und prophetische Inspiration von Mose. Jede Lehre von beiden Richtungen der jüdischen Frömmigkeitsrichtung bekennt – zwar mit differierter Betonung – die unbestreitbare Inspiriertheit und Unfehlbarkeit der Thora.
Da die Thora unbestritten inspiriert ist, bekennen beide, daß die Thora und auch andere Schriften nur durch göttliche Inspiration zu deuten möglich sind. Aber diese Deutung setzt schriftkundige Vorbereitung und Erfahrung voraus. Josephus, als verpflichtetes Mitglied der pharisäischen Richtung ist überzeugt, daß die Schriften am richtigsten von dieser Richtung gedeutet werden. Aber Philon, dessen Ansicht der Frömmigkeit der ägyptischen Therapeuten ähnelt, knüpft die inspirierte Schriftdeutung nicht nur an die Bedingung der Mäßigkeit, die – mit Josephus Worten gesagt bei den Stoikern geübt wird – sondern er verbindet die Schriftdeutung mit der asketischen Lebensweise.

Lónyay Menyhért és a Református Egyház

címmel rendezett konferenciát a Dunamelléki Református Egyházkerület a Tuzsér Községért Közalapítvánnyal közösen 2022. november 4-én a Ráday Ház dísztermében. Bevezető köszöntőket Balog Zoltán püspök, Tilki Attila országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár elnök mondtak. Az emlékkonferencián és kiállításon a következő előadások hangzottak el. Az alábbiakban a két utolsó előadást közöljük:

Cziger András: Lónyay Menyhért közéleti szerepei

Sárai Szabó Katalin: Lónyay Menyhért és az iskolaügy…

Baráth Béla Levente: Az 1881–82. évi debreceni alkotmányozó zsinat, tekintettel Lónyay Menyhért szerepvállalására

Szatmári Judit: Gróf Lónyay Menyhért, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka

Bodnár Róbert: A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet (a főszerkesztő)

SZATMÁRI JUDIT:
GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT,
A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET FŐGONDNOKA

A tiszántúli földbirtokos családból származó Lónyay Menyhért (1822–1884) Magyarországnak a kiegyezés utáni első pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1871–1884 között volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Török Pál pesti lelkésznek, későbbi szuperintendensnek barátja és hivatalban társa. Egyházi pályafutása a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben indult. Főgondnokként az elaggott lelkészek, özvegyeik és árváik megsegítését célzó gyámintézet létrehozását tekintette legfőbb céljának. Munkájának eredménye az 1881-es debreceni zsinaton az országos Közalap létrehozása.

Menyhért Lónyay (1822–1884), out of a family of landowners in the Trans-Tibiscan region, first minister of Finance of Hungary after the Austrio-Hungarian Agreement of 1867, then prime minister, the president of the Hungarian Academy of Sciences was the chief elder of the Dunamellék Diocese of the Reformed Church between 1871 and 1884. He was a friend and colleague in office of Pál Török, pastor of Pest, later superintendent – can be called in the Hungarian circumstances: bishop. His ecclesial career began in the struggle against the Protestant Patent (1859). His main aim – as a lay leader of the Reformed Church – was to set up a safeguarding institute to help the needy pastors and their widows and orphans. The result of his work was the creation of the Public Fund of the Reformed Church, in 1881 synod, in Debrecen.

Menyhért Lónyay (1822–1884) stammte aus einer Gutsbesitzer Familie im östlichen Gebiet Ungarns, er war der erste Finanzminister Ungarns nach dem Ausgleich, später Ministerpräsident, Präsident der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Er war der Oberkurator des Kirchen Distrikts diesseits der Donau zwischen 1871–1884. Er war Freund und Kollege von Paul Török, erster Pfarrer, später Superintendent. Seine kirchliche Karrier begann im Kamp gegen dem Protestantenpatent (1859). Als Oberkurator bestrebte er sich Pfarrerswitwen- und Pfarrerswaisencasse im Kirchendistrikt zu gründen. Im Debrecziner Synod im Jahre 1881 wurde die Öffentliche Fundation der reformierten Kirche (domestica) verdankend seiner Bemühungen begründet.

BODNÁR RÓBERT:
A LÓNYAY CSALÁD ÉS A TUZSÉRI GYÜLEKEZET

2022-ben emlékeztünk meg gróf Lónyay Menyhért születésének kettőszázadik évfordulójáról. A Tuzsér Községért Közalapítvány szervezte emlékév programsorozatba a Tuzséri Református Egyházközség is aktívan bekapcsolódott. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye az az előadás, melynek a címe: A Lónyay család és a tuzséri református gyülekezet.
Dolgozatom arról a Lónyay családról szól, amelynek tagjai háromszáz éven át voltak a település föld- birtokosai. A bevezetésben megemlítésre kerül a középkor birtokviszonya és a reformáció előtti egyház nyoma Tuzsért illetően, majd a dolgozat legnagyobb részében a Lónyay család és a helyi református gyülekezet kapcsolatáról lesz szó.
A dolgozat a megnevezett források alapján tárgyalja azt az anyagi javakban is mérhető kegyes áldozat- vállalást, melyet a Lónyayak vittek végbe Tuzséron. Az anyagi javakon túl azonban, sokkal nagyobb értékű az a szellemi örökség, amely példa az utókor számára.

In 2022, we remembered to earl Menyhért Lónyay due the 200 years anniversary of his birth. The Public Foundation for Tuzsér and the Danube Church District organised the program-series. This elaboration was written to this program with the title: The Lónyay Family and the Tuzsér Reformed Congregation.
Obviously my paper reads about the early history of the Congregation then – of course – mainly about the faithful generosity of the Family in and towards the Congregation.

A Fake News hatalma, avagy Miért hiszünk el mindent?

címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Károli Gáspár Református Egyetem közreműködésével, 2022. október 25-én a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanácskozást Trócsányi László, az egyetem rektora nyitotta meg. Az előadások – a meghívó szerint – az alábbiak voltak. Továbbá az általunk közölt előadás.

Dr. Veszelszki Ágnes: Dezinformációs hatalom: miért hiszünk az álhíreknek?

Dr. Aczél Petra: A fake news-ellenesség, mint cenzúra

Vigóczki Máté: Kötelező az álhír a háborúban?

Dr. Papp János Tamás: Álhír és jogszabályok

Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte Fekete Zsuzsa, Pindroch Tamás és Stumpf András részvételével. A beszélgetést Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke moderálta.

A Theologiai Szemlében való közlés nem szorul magyarázatra. Mégis megragadom az alkalmat, hogy megosszam egy nagyon régi, de idevonatkozó élményemet. Az 1996-ra tervezett Világkiállítással kapcsolatban felmerült – kicsit a Vatikánra és multinacionális korporációkra hivatkozva –, hogy ökumenikus világszervezetek és azok farvizén talán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyithatnának egy pavilont, amelyben bemutathatnák munkájukat. Akkori munkakörömnek megfelelően ellátogattam a Világkiállítás kormánybiztosához azzal a nem titkolt céllal, hogy a „pavilonunkhoz” elvi és gyakorlati támogatást nyerjek. Természetesen erről is szó volt, s csak egészen zárójelben jelzem, hogy nevezett interkonfesszionális szervezet székháza most ott áll, ahol a pavilont reméltük. Amiért erről írok az viszont az, hogy a hitben élő református kormánybiztos asszony primer módon a Világkiállítás főtémájáról – ami a „Kommunikáció egy jobb világért” volt – kívánt beszélni és arra emlékeztetett, hogy a teológiának a fő tevékenysége a kommunikáció. Bevallom, hogy egy kicsit meglepődtem, de nagy örömmel vettem, hogy a pozitív reakciót teológiai alapon kaptam. Azóta is sokszor eszembe jut ez a beszélgetése a reveláció, a prédikáció vagy éppen a misszió összefüggésében.

Az alábbiakban Szűts Zoltán és Kenyeres Attila: Narratíva alkotás és áltudomány című dolgozatát olvashatjuk. (a főszerkesztő)

SZŰTS ZOLTÁN ÉS KENYERES ATTILA:
NARRATÍVA ALKOTÁS ÉS ÁLTUDOMÁNY

Tanulmányunkban szakirodalmi elemzésekre és kutatásokra támaszkodva mutatjuk be, hogyan hálózta be az internet és a közösségi média az emberiséget, hogyan alakította át a fiatalok ismeretszerzési/hírfogyasztási szokásait és társadalmi aktívitásait. Kitérünk arra, milyen további transzformációkra számíthatunk a jövőben mind a technológia, mind az egyének és a társadalom szintjén, hogyan vehetik át az irányítást az emberek fölött az okos alkalmazások, hogyan jelenhet meg egy olyan új embertípus, amelyet már a mesterséges intelligencia segít, térben és időben kiterjesztve annak szellemi képességeit. A világméretű átalakulással együtt járó pozitívumok mellett annak negatív hatásait is áttekintjük, például az álhírek és áltudományos ismeretek terjedését, amelyre az emberiség történelmében még sosem volt olyan kiterjedt lehetőség, mint most.

In this study, the authors present how the Internet and social media have connected humanity, and transformed young people’s knowledge acquisition/news consumption habits and social activities, based on literature analysis and research. The paper will look at how smart applications can take control of people and how a new type of human being may emerge, already assisted by artificial intelligence, extending its intellectual capabilities in space and time. Alongside the positive aspects of this global transformation, we also look at the adverse effects, such as the spread of pseudo-news and pseudo-scientific knowledge, which has never been more prevalent in human history.

Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

Immáron hivatalosan is bejelentésre került Ferenc pápa áprilisi látogatása. Ez csak megerősített abban az egyébként bizonyára szerénytelen szándékomban, hogy az alábbi írásom a Szemlében is megjelenjen, miután eredendően a Collegium Doctorum 2022/2-es számában olvasható.

Az írás nyilván érzékeltetni kívánja azt a változást, amely a római egyházat is magába foglaló ökumené terén végbement 1938 és 2021 között. Nyilván hangsúlyozásra kerültek ennek társadalmi kontextuális okai/következményei is. Ezen a ponton egészen zárójelesen említem meg a két kongresszus közös kontextuális pontját, nevezetesen, hogy mindkét esemény abban a politikai miliőben történt, amikor Magyarországon református kormányfő szolgált, mélyen hívő katolikus hitvessel. Ennek jelentőségét nem kívánom túlozni, csak tényét megemlíteni.

Ennél talán fontosabb az alábbi három pont és ez már az 52. Kongresszusra és a várható pápalátogatásra egyaránt vonatkozik:

1. Róma püspökétől az ószövetség népe, az ortodox és a protestáns közösségek olyan testvéri gesztust még sosem kaptak, mint Ferenc pápa legutóbbi látogatásakor. Lásd az alábbi dolgozat a pápától idézett utolsó mondatát.

2. A magyar kormányzat és törvényhozás úgy gondolom példátlan főpásztori támogatást kapott Ferenc pápától a házasság és a gyermekvédelem terén egyaránt. Az egyéni liberalizmust abszolutizáló korunkban ez különös jelentőséggel bír számunkra.

3. S ehhez mérhető fontossága van, hogy bár világméretekben örvendetesen sokszor elhangzik a béke igénye az orosz-ukrán konfliktust illetően, de ez nem változtat azon, hogy az északi félteke nyugati felében közel 50 ország biztosítja a fegyvereket a háború folytatásához. Ebben a kontinentális és globális kontextusban nem lehet eléggé hangsúlyozni Róma püspökének és Vatikán államfőjének a magyar kormányzattal egybecsengő tűzszünet- és békeigényét.

Ezek alapján hihetjük, hogy a pápa tavaszi látogatása a reformátusok évszázados köszöntésének legalábbis részleges megvalósulását szolgálja. (a főszerkesztő)