Absztraktok 2023/04

Ünnepszervezés – ünnepromlás – ünnepszerzés

Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.

Lk 2,15b

December telve van ünnepnapokkal, amelyek között ha valaki nem talál egyet sem kedvére valónak, az szomorú pszichikai eset, egyenesen tragédia. Nagy baj az, ha valaki nem érzékeny a fájdalmakra, mert tűzbe nyúl és falnak megy, de az az érzelmi, szellemi sivárság is keserves, ha valaki ünnepelni nem tud és a decemberi bőségben is azt érzi, hogy egyik sem vonatkozik rá. Szóval jó dolog ünnepelni és bizonyára ezzel minden olvasó egyetért.
Sok népszerű névnap van e hónapban, amelyek közül kiemelkedik Miklós vagy a Karácsonyhoz szorosan kötődő Ádám, Éva, István, János és Szilveszter. Az egész hónapnak, Advent okán van valami emelkedettsége és ez alatt nyilván nem az irracionális, sőt életveszélyes költésekre és az egymást letaposó, sokszor arrogáns és mindenhez méltatlan vásárlási láz eseményeire gondolok. Sokkal inkább a jószándékú igyekezetekre, amelyek mögött legtöbbször humán szeretet van és persze sokakból nem hiányzik az istenszeretet valósága sem. Ezek vezetnek Karácsony napjaihoz, de nem becsüljük le a szilveszteri hálaadást, az új esztendei könyörgést és az ezekhez kapcsolódó mulatságokat, kulturális/zenei élmények lehetőségeit sem. És persze – miként nekem – sokaknak még a születésnapja is decemberben van. Beláthatjuk, hogy ezek egyikének sem mi vagyunk a szerzői, de mindegyiknek mi vagyunk a szervezői, néha olyan „odaadással”, hogy az eredeti tartalmat is kedvünkre változtatjuk vagy egyszerűen elveszítjük. Ennek a kísértésnek – bárcsak ne így lenne – ki vagyunk téve mindannyian.

Az „ünnep” szavunk eredetéről tudjuk, hogy az az „üdv-nap” fogalomban gyökerezik. Valami olyan napot jelent, amihez emelkedettség, különlegesség, eredendően az embert, a teret és az időt meghaladó érték jelenik meg számunkra. Persze immáron ezt a szót bátran használjuk elvilágiasodott, „földhözragadt” értelemben is. Egyszerűen valami rendkívülien jó napot értünk alatta. Jó dolognak gondoljuk a születésünkre való emlékezést, az egyediségünk – régebben a keresztségünk – kifejezését névnapkor etc. Ilyenkor jobb a szó, jobb az étel, jobb az ital, jobb a modor, egyáltalán szebb az élet. És persze ajándékozunk. Ez is kifejezi, hogy az ünneplésben benne van a külső jóság, hiszen nem magunknak veszünk ajándékot, hanem egymásnak. És legtöbbször az ünnepségeket is nem magunknak szervezzük, hanem másoknak. Amiben megint benne van az, hogy a szervezés a miénk, de az ünnep szerzése máshonnan fakad. Hosszan sorolhatnánk az ünnepi formákat: meglepetésparti, vendégség, meghívás, szellemes ajándékozások, amelyek aztán, különösen is Karácsonykor, túlmutatnak a szűkebb köreinken és társadalmi akciókká válnak jótékonyságban, gyűjtésekben, a rászorulók iránti segítőkészség gesztusaiban. Mert az ünnepszerző vágyunk szilánkjai sokakban öntudatlanul is még élnek és így az ünnepszervezésük messzire nyúlóan jelenthetnek jobb, szebb, gazdagabb, kedvesebb napot, napokat akár ismeretleneknek is.
Így van ez egész konkrétan a családban, így van ez a gyülekezetben, így van ez a társadalomban. A szülők és gyermekek együtt várják az iskolai szünetet. Ha szerencsések, olyan helyen dolgoznak, ahol december közepétől „megáll az élet”, a termelés, a szolgáltatás január első hétfőéig. Ajándék az iskolai szünet, ajándék a „leállás”, amelyek mellé a még szerencsésebbek még az év végi jutalmat, év végi munkahelyi, társas programokat is kapnak. Az ajándék attól ajándék, hogy kívülről jön, hogy gesztus van mögötte, a hívő ember számára pedig Istentől jön és kegyelemnek nevezzük időben és azon túl egyaránt.

Szóval szervezzük az ünnepeket a szűk családtól kezdve, gyülekezeteken át, széles össztársadalmi köröket is elérve annak tartalmát illetően is a „saját képünkre és hasonlatosságunkra”. Pedig nem illik megfeledkezni az ünnepeltről és az ünnepelt életének forrásáról sem. Jó esetben a statisztikákból tudjuk, hogy az emberek többsége többre vágyik, mint amit saját maga képes megszervezni. Vannak keservesen látványos karácsonyi tragédiák. Önpusztító karácsonyi magányok. Brutálisan kriminális esetek. De sokan, akik idáig nem jutnak nem csak a mosatlanok és száradó bejglik alatt roskadoznak, hanem a csalódottság és hiányérzet alatt is, mert valami mindig hiányzik és ami elromolhat az el is romlik, sőt amit elronthatunk, azt sokszor el is rontjuk. És ilyenkor, bár igaz, de sovány vigasz, hogy ilyen az élet. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá az az igazság, hogy az ünnepszervezésben nincs garancia az ünnep beteljesedésére. Ezt nevezhetjük ünnepromlásnak, sőt őszintén, ha benne a saját és embertársaink szerepét is látjuk, ünneprontásnak.

Pedig ennek nagyon nem kellene így lenni és nincs is így, ha nem érjük be a szervezés kétes kimenetelű feladatával, hanem van figyelmünk az ünnep Szerzőjére is. Ez általában is igaz, Karácsonykor pedig különösen. Lehetnénk egy kicsit szerényebbek, engedelmesebbek, nyitottabbak annak érdekében, hogy hagyjuk, hogy megérintsen bennünket az az emberfeletti/isteni jószándék, amelynek kapcsán a helyreállításnak, a végső megoldásnak, más szóval a megváltásnak, az igazi ünnepnek, az üdv-napnak a mélységeit és magasságait élhetnénk meg/át.

E jelenségre, hogy hazánkban is sokkal többen szervezik a maguk Karácsonyát annál, mint akik tudják vagy akarják tudni a Karácsony igazi eredetét, értelmét, forrását, lényegét nincsen mentség, de van egy – bár kicsit furcsa – magyarázat: mi is történt Karácsonykor? Isten önmagát humanizálta, emberré lett, persze megtartva isteni lényegét. A Fiúban maga Isten nyugodott a jászolban, menekült Egyiptomba… Az isteni hatalom volt jelen a Fiúban akkor, amikor keresztre ment, amikor a poklok mélységeit járta, amikor feltámadt és amikor „felment a mennyekbe”. Mára mind ebből pedig a (valamikori) keresztyén világ tömegeinek számára csak annyi marad, hogy Karácsony a mienk, emberi dolog, a feladatunk pedig, hogy azt minél „humánusabban”, minél profánabban és minél profibban megszervezzük.

Persze készíthetünk sok-sok jó ajándékot szeretteinknek, de tudjuk azt, hogy mi vagyunk a megajándékozottak attól, Aki nem kárhozatra, hanem időben boldogságra, azon túl beteljesedésre teremett bennünket. Szabad szerveznünk, de nem kellene elfelejtenünk, hogy a Karácsonynak a tartalma éppen az, hogy amire mi nem vagyunk képesek, ami a mi kezünkben nagyon törékeny és nagyon romlandó, azt a mindenható Szeretet szerzi és ajándékba adja nekünk.
Kedves dolog, hogy az évszázadok során a gyermekek kerültek a karácsonyi ünneplés centrumába. De ez sem véletlen. „Menjünk vissza a kályháig”, Betlehemig, s tudjunk a betlehemi Gyermekről és fogadjuk őt, Aki az emberiség és konkrétan a mi számunkra a legnagyobb ajándék. Ez az ajándék hitben, reményben és szeretetben teheti igazi, romolhatatlan ünneppé a karácsonyunkat, minden ünnepnapunkat, sőt a leghétköznapibb hétköznapjainkat is.
Sok ajándékot adunk és sokat kapunk. Ezek azonban csak akkor szereznek nekünk és másoknak ünnepet – üdv-napot –, ha az üdvözítő betlehemi Gyermeket kérjük, várjuk, fogadjuk és adjuk tovább legnagyobb ajándékunkként.

Bóna Zoltán

Mulandóság, transzcendencia, időtlenség a korai zsidó irodalomban

címmel tartotta aktuális ülését a Magyar–Dél-afrikai Tanulmányi Csoport, ez alkalommal Pápán 2023 október 9-12 között. A Tanulmányi Csoport eredendően két teológiai műhely kooperációjaként indult, de az intézményeket, sőt az alapító országokat – Magyarországot és Dél-Afrikát – meghaladóan kibővült. Így a cirka 25 előadást – nagyobb részben személyes jelenléttel, kisebb részben online – nem csak magyarországi és dél-afrikai és persze nem csak református, hanem számos országból, számos intézményt és felekezetet képviselő előadók tartották. A megnyitón a jelenlévőket a házigazda Pápai Református Teológiai Akadémia rektora, dr. Németh Tamás, valamint a dél-afrikai North-West University ókori nyelvek tanszékének igazgatója dr. Risimati Hobyane köszöntötte.

A konferencia során a részvevők tihanyi kirándulás keretében ismerkedtek a magyar kultúrával, a dunántúli táj szépségével és természetesen ez alkalommal nyílt igazán lehetőség személyes beszélgetésekre, ismerkedésre a szűk értelemben vett teológiai témát is meghaladó eszmecserére.

Az alábbiakban dr. Francis Macatangay A halál legyőzése Tóbiás könyvében című előadását közöljük, dr. Balla Ibolyának, a konferencia főszervezőjének fordításában. A szerző a Houstoni Szent Tamás Egyetem teológiai fakultásán tanít, úgy is mint aki ismert kutatója Tóbiás könyvének.

Tekintettel arra, hogy nyilvános konferenciaanyagról van szó, az absztraktoktól és a lektori ajánlás kötelező csatolásától a szerkesztőség eltekint. (a főszerkesztő)

Az ógörög sírfeliratok halálszemléletének néhány aspektusa

Az alábbi két írásban ismét a mulandóságról, a halálról, illetve annak legyőzéséről lesz szó – Ledán István kutatása alapján – ahogy ez a téma megjelenik az antik zsidó és görög sírfeliratokban. Ledán István három írásából már egyet közöltünk a megelőző számban, amely az orvosok sírfeliratairól szólt. A szerkesztői munka gyarlósága okán sajnálatos módon ahhoz a cikkhez nem a megfelelő kopfot csatoltuk. Erre mentségünk nincs, magyarázatunk van, de annak immáron nincs jelentősége. Viszont e három írás tartalmának nagyon is komoly üzenete van az újszövetségi kérügma számára is. A szerzőtől hibánkért elnézést kérünk, az írásokat továbbra is az olvasók figyelmébe ajánljuk! (a főszerkesztő)

„Senki sem halhatatlan!”

Tanulmányomban csaknem harminc ógörög sírszöveget mutatok be, mely által egy meglehetősen átfogó keresztmetszetét kapjuk a hellenizmus, illetve a korai császárkor halálszemléletének. Tanulmányomban vázaltosan kitérek arra is, hogy miként viszonyultak az újszövetségi szerzők, illetve az újszövetségi emberek a halálhoz, hogyan értelmezték a halált, és milyen reménységgel tekintettek a halálon túlra. Az ógörög sírfel iratokból kirajzolódó halál-(és élet)szemlélet, illetve annak egybevetése az újszövetségi halálszemlélettel hozzásegít annak megértéséhez, hogy milyen ellenállásokba, milyen alapvető „világnézeti” sorompókba ütközött a korabeli keresztény misszió, és hol mutatkozott szükség arra, hogy az olykori-gyakori görög reménytelenséggel, „túlvilági pesszimizmussal” szemben felmutassa a Krisztusban való élet halálon is átívelő reménységét. Ugyanakkor látszanak azok a pontok is, ahol a kereszténység nehézség nélkül kapcsolódhatott az általa megszólított emberek vágyaihoz és egzisztenciális igényeihez. A pszichológia nyelvén szólva akár még azt is mondhatjuk, hogy a különféle pogány pozitív túlvilági elképzelések, melyeknek közös nevezője a halál utáni intenzív boldogság reménye olyan mintázatok az emberi lélekben, melyek, mindenféle tudatos vagy öntudatlan kölcsönzés nélkül, a keresztény kérügmában is szükségképpen jelen voltak.

In this study, I present and analyse almost 30 ancient Greek funeral inscriptions, which provide a a kind of cross-sectional view of Hellenistic attitudes towards death. I have also sketched out how the New Testament’s authors and people understood death, and with what hope they looked beyond it. The view of death that emerges from the Greek funeral inscriptions and its comparison with the view of death in the New Testament helps us to understand the resistance that the Christian mission sometimes encountered and helps us to see where it was necessary – facing the Greek hopelessness and pessimism – to show the hope of post-mortem life in Christ. At the same time we can also see the points at which Christianity could relate without difficulty to the desires and existential needs of the people it addressed. Psychologically speaking, we might even say that the various pagan positive ideas of the afterlife, with the „common denominator” of the hope of intense happiness after death, are patterns or even archetypes in the human psyche which, without any conscious or unconscious borrowing on the part of NT authors, were necessarily present in the Christian kerygma as well.

„Uram, adj békés alvást!”
A zsidó sírfeliratok halálszemlélete

A zsidó sírfeliratok tematikailag és motívumokban szoros hasonlóságot mutatnak a (pogány) görög sírfeliratokkal. A zsidó sírfeliratokban is találkozunk Hádésszal (és Hádésszal mint alvilági lokalitással), Léthével, a Moirákkal, a csillaggá válás gondolatával, a lélek halhatatlanságával és a halál mint álom gondola tával. Két szembetűnő különbség van. Az első az, hogy a görög sírfeliratokban nem találjuk a (testi) feltámadás nyomát, a második pedig az, hogy a görög (és különösen a latin) sírfeliratokra igen jellemző cinikus nihilizmus, vagyis az a gondolat, hogy az ember a semmiből a semmibe kerül a halál után, gyakorlatilag hiányzik a zsidó sírfeliratokból. Az is kiderül a szövegekből, hogy – legalábbis a Kr. e. 3. század és a Kr. u. 3. század közötti időszakban – a feltámadás-hit korántsem volt monopólium helyzetben a zsidók körében. A feltámadás-hit mellett valós lehetőségek voltak a lélek halhatatlansága (esetleg a feltámadás-hittel kombinálva), az asztrális halhatatlanság (csillaggá válás), sőt a Hádészba való leszállás gondolata is. A szadduceusok feltámadás-tagadása az Újszövetségben tehát korántsem volt elszigetelt jelenség, és a feltámadásba vetett hit sem volt a "jó zsidó" egyértelmű jellemzője. Láthatjuk, hogy a feltámadásba vetett hit nagyon kevés sírfeliratban jelenik meg kifejezetten, bár valószínűleg "implicit" módon jelen van sírfeliratokban, amelyek alvásról/álomról, jó osztály részről beszélnek, arra kérik Istent, hogy emlékezzen meg a halottakról, vagy bátorítják a halottakat, hogy bízzanak/legyenek bátrak. Feltűnő, hogy azok a szövegek, amelyek a halálról mint álomról beszélnek, többnyire Rómára (Itáliára) és kisebb mértékben Palesztinára jellemzőek, és és szinte egyáltalán nem jelenik meg ez a gondolat az egyiptomi diaszpórában. Ez utóbbi helyen a feliratok főként a lélek halhatatlanságáról és a Hádészba való leszállásról beszélnek. Végül ezek a sírfeliratok egyfajta nekrológok is. A szövegekben megjelenő erények és „erénylisták jelzik, hogy miként élt a jó zsidó, milyen életideálok jellemezték a zsidó közösségeket. Ám ezek a sírszövegek elsősorban talán mégis azt mutatják, hogy zsidó férfiak és nők hogyan szeretettek volna tovább élni a halál után, vagy milyen perspektívákkal készültek a halálra.

The View of Death in the Ancient Jewish Funeral Inscriptions Abstract Not surprisingly the Jewish epitaphs show a close thematic and motif similarity to the (pagan) Greek epitaphs. In the Jewish epitaphs we also encounter Hades (and Hades as an underworld locality), Lethe, Moira, the idea of becoming a star, the immortality of the soul, and the idea of death as sleep. There are two striking differences. The first is that in the Greek epitaphs we do not find any traces of (bodily) resurrection, and the second is that the cynical nihilism that is quite characteristic of Greek (and especially Latin) epitaphs, i.e. the idea that one goes from nothingness to nothingness, is virtually absent in Jewish epitaphs. It is also clear from the texts that, at least in the periodbetween 3rd centuries BC and 3rd century AD, the resurrection belief was by no means a monopoly among Jews. In addition to the resurrection belief, were real options the immortality of the soul (possibly combined with the resurrection belief), astral immortality (becoming a star) and even the idea of descending to Hades. The latter may have been based on Old Testament notions of Sheol, obviously 'contaminated' to some extent by Greek ideas. The Sadducees’ denial of the resurrection in the New Testament was therefore by no means an isolated phenomenon, nor was belief in the resurrection a clear characteristic of the 'good Jew'. We can see that resurrection belief appears explicitly in very few tomb inscriptions, although it is likely 'implicit' infuneral inscriptions which speak of sleep, good portion, or ask God to remember the dead, or encourage the dead to trust/be brave. It is striking that the texts that speak about death as sleep are mostly specific to Rome (Italy) and to a lesser extent to Palestine, and that this idea is almost absent in the Egyptian diaspora. In the latter place, the inscriptions are mainly about the immortality of the soul and the descent into Hades. Finally, these epitaphs are also a kind of necrology. The virtues and lists of virtues in the texts are an indication of how a good Jew lived, or of life ideals which characterised Jewish communities (respect for the law, honourable marriage, purity/piety, love of family, wisdom, high offices). But perhaps above all, these epitaphs show how Jewish men and women wanted to live after death, or what perspectives they had in front of the death.

Mészáros Kálmán
„Az religióért ne szidalmaztassék senki!”
A Tordai Vallásbéke (1568) és az anabaptisták

Az előző számban részletesen és több írást közölve emlékeztünk meg a Baptista misszió 500 éves évfordulójáról. Helyszűke miatt az alábbi írást – ami szintén a Magyar Tudományos Akadémián történt ülésen hangzott el – ebben a számban közöljük.
Nem tudom és nem is akarom eltitkolni, hogy a Baptista500-nak újabb felemelő rendezvénye volt Tovább Jézussal címmel november 19-én 17:00 órakor a Papp László Sportarénában. Szívet, lelket felemelő és gazdagító dicsőítésbe, nagykórussal, szimfonikusokkal előadott evangéliumi énekekbe és hiteles tanúságtételekbe ágyazottan nyertünk bepillantást az anabaptista egyházatya, Hubmayer Baltazár és hitvese életébe és mártírhalálába. Will Graham, Billy Graham unokája evangelizációs szolgálata a tékozló fiúról sok száz többnyire fiatal szívét érintette meg, akik boldogan jöttek a színpad elé ezzel is kifejezve „életük legnagyobb döntését”.

Az Öröm – Ünnep – Jó hír című rendezvény a Baptista Világszövetség elnökének, az Európai Baptista Szövetség főtitkárának és a Magyarországi Baptista Egyház elnökének köszöntésével, valamint záró dicsőítő énekekkel ért véget. (a főszerkesztő)

Szászfalvi László
Felekezeti béke
Az elôadás a Keresztény Civil Szervezetek Országos Fórumán hangzott el a Parlament Felsőházi termében 2023. május 11-én (a főszerkesztő)

Európa kritikus kérdései bibliai-teológiai reflexiókkal

címmel és a „…hangozzék szavam a völgyből: Fel a hegyre, magyar!” – Duray Miklós – mottóval került megrendezésre a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle című folyóiratának szerkesztőbizottsága, a Szövetség a Közös Célokért társulás,
valamint a Pest Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ szervezésében, a pozsonyi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban, 2023. október 27. pénteken 17:00 –19:30 óra között.
A programot dr. Bóna Zoltán elnök/főszerkesztő moderálta és köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a teológiai gondolatok nyilvánvalóan nincsenek sem az egyházakba, sem a templomokba bezárva és talán éppen a civil szféra az, amely elsősorban figyelmet fordíthat a kritikus kérdések teológiai aspektusára.

Házigazdai köszöntőt Venyercsán Pál, a Liszt Intézet igazgatója mondott, amelyet az alábbiakban közlünk.
A Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke dr. Korányi András egyetemi tanár szintén azt hangsúlyozta, hogy nevezett folyóirat nem zárható, nem zárandó a teológusok elefántcsont-tornyába, hanem általában és e konferencia konkrétan szélesebb körnek az érdeklődésére igényt tarthat.

A társszervező Szövetség a Közös Célokért elnökének, Gubík Lászlónak távollétében Hideghéthy Andrea, a szervezet ügyvezető igazgatója köszöntötte a jelenlévőket és az Esterházy Akadémia egyik diákját kérte fel arra, hogy olvassa fel az elnök úr előadását/köszöntését, amely szintén az alábbiakban olvasható.

A köszöntők sorát a Miniszterelnökség Civil Kapcsolatok és Társadalmi Konzultáció Főosztályának vezetője dr. Kecskés Péter zárta, megerősítve a civil szerveződések, valamint az egyházak és egyházi intézmények/szervezetek együttműködésének fontosságát. Köszöntését szintén az alábbiakban találjuk.

A főelőadások sorát A migráció bibliai-teológiai aspektusa címmel dr. Kránitz Mihály római katolikus teológus nyitotta meg. Őt követte A kisebbségi lét bibliai-teológiai aspektusa címmel dr. Somogyi Alfréd református teológus előadása. A záróelőadást pedig dr. Ötvös Csaba ortodox teológus tartotta Háború és béke bibliai-teológiai aspektusa címmel. Természetesen e dokumentáció tartalmi lényegét adják az alábbiak szerint.

A záróáhítatot dr. Buza Zsolt pozsonyi református lelkipásztor tartotta, amelynek keretében Bercz Amália a pozsonyi római katolikus gyülekezet tagja mondott záróimádságot. E buzdító gondolatokat is közöljük.
A konzultáció dr. Fischl Vilmos MEÖT főtitkár köszönetmondásával és a Himnusz eléneklésével zárult. (a főszerkesztő)

Absztraktok 2021/04

Kustár Zoltán:
Adalékok a betegségzsoltárok teológiájához – a Covid–19-pandémia idején

A tanulmány** a betegség eredetére vonatkozó tanítás és az ókori izráeli gyógyászat rövid ismertetését követően bemutatja a betegség-zsoltárok csoportját, majd ezek közül a Zsolt 42,1–9; 73,21–26 és 32,1–7 rövid elemzését közli. A 42. zsoltár egy ártatlan perlekedő imája, ami a beteg ember beszűkülését és az abból való kitörés lehetőségét mutatja fel. A 73. zsoltár üzenete, hogy a betegségben is megtapasztalhatjuk Isten támogatását, s hogy az Istennel való kapcsolatnak a halál sem vet véget. Végül a 32. zsoltár szerzője a betegség mögött az Istennel való kapcsolat zavarait látja. A tanulmány hangsúlyozza, hogy nem tartható az a nézet, miszerint a szenvedés és betegség mögött minden esetben Isten büntetése áll.

After a short overview of the teaching regarding sickness and healing in the Old Testament, this paper examines the theology of the Psalms of illness. The general introduction to these psalms is followed by the analysis of Psalms 42,1–9; 73,21–26 and 32,1–7. Psalm 42 is a great example of the innocents’ quarrelling prayer, also of the narrow-mindedness of the sick and of the possibility of breaking out of that state. The message of Psalm 73 is that one can feel the support of God even in times of sickness and that not even death is capable of putting an end to the relationship between God and man. Finally, Psalm 32 is the prayer of a repentant man who sees the disturbance in his relationship with God as the source of his sickness. The paper demonstrates that, based on the Psalms of illness, the theological platitude stating that suffering and sickness is always the result of God’s punishment is untenable.

Karasszon István:
Mi történt Jóel könyvével?

Jóel könyve a hagyományos írásmagyarázatban is problémát jelentett: a könyv egysége, a szerző személye, a kor meghatározása nem volt világos a történeti-kritikai exegézisben. A kutatás újabb lendületet vett, amikor a tizenkét kispróféta könyvére, főként pedig annak redakciós folyamatára összpontosítottak a kutatók. Ez a magyarázat jobban kimutatja a könyvben föllelhető intertextualitás jelentőségét, annak teológiai mondanivalóját. A jelen tanulmány is a tizenkét kispróféta könyvének szerkesztése jegyében próbál újszerű magyarázatot keresni Jóel könyvének magyarázatában. A könyvben előforduló motívumok sokrétűsége, de azok teológiai egysége is jobban látható az új megközelítés által.

The Book of Joel has ever been problematic in traditional exegesis: the literary unity of the book, the person of the author seemed to be difficult, as well as the dating of the prophecies. New impetus has been given to the research when scholars focussed on the book of the twelve minor prophets, especially on the redactional process of its composition. The new approach showed the importance of intertextuality within this wider context alongside with its theological goal. The present study wishes to give a new explanation of the book with the help of the redaction of the twelve minor prophets, and hopes that the variety of motifs and their theological unity can be shown by the new approach.

Fekete Csaba:
Változás és folyamatosság
Néhány jegyzet új énekeskönyvünkhöz

A választott cím szerint folytatja a református hagyományt énekeskönyvünk, az 1948-as kiadástól eltérő szerkezetben, régi és új énekek átvételével. Istentiszteleti rendek és imádságok is csatlakoznak a mutatókhoz.

Continuity and also Change characterise the new Hungarian reformed psalter and hymnal. Traditionally all the Geneva psalms and and the best of the 16th century paraphrases are included. But not arranged according to the topics of the Heidelberg Catehcism, as in 1948. Lutheran, baptist and roman catholic songs are newly adapted to enriche the festival occassions of the church year. Other hymns and modern songs are dedicated to be used at Bible hours and congregational happenings. The order of the service and a whole series of daily and all festival prayers also included, together with indexes. Among the new adaptations are the communion hymn by Jan Hus, or the strophic version of the Nicean Creed.

Tokics Imre:
A nemzeti identitás kialakulása az Ószövetségben

A haza és az ellenség fogalma az Ószövetségben szorosan összefügg egymással, mivel mindig védeni kellett az országot a külső támadásoktól. A haza és otthon az Ábrahám ígéreteinek valódi beteljesülését is jelen-tette, amelyet mindig óvni kellett a külső hódítóktól.
Az Ószövetség szerint ellenségek azok voltak, akik megtámadták az otthonokat. Bár Isten nem csupán az ellenséget engedte meg, hanem saját népének nevelésére és képzésére is felhasználta ezt. Tanulmányunkban a két rivális ellenfélnek a gondolatát közelítjük meg, és szövegösszefüggésében megvizsgáljuk az egyrészt belső, másrészt külső, hazát támadó ellenséget. Időnként el kell távolodnunk az otthontól, hogy lássuk annak értékét és jelentőségét. Így volt ez az izraeliták életében is, akik csak hazájuk elhagyása után ismerték fel annak vallási és kulturális jelentőségét, az identitás fontosságát.
Természetesen a haza fogalma messzebbre megy, mint az izraeli határokon levő földterület, ugyanis magában foglalja az elveszett paradicsom, az Éden utáni vágyakozás gondolatát. Az Újszövetség felfogásában, az otthon még Isten megjelenését is magában foglalja, ahogyan ezt a keresztyének a Miatyánk imádságában kérik.

The concept of home and enemy in the Old Testament is closely bound together as it had to have been protected all the time from the attacks of outlander enemies. Home itself was the truly completion of the Abrahamic promises as well which was always to be protected from outlander conquerors.
According to Old Testament mind enemies were the ones that attacked home. Although God not only permitted the enemies to enemies to appear, but He used them for educating and training is own people. In my I’ll bring close the idea of these two rival opponents and examine it clearly on because of certain texts: the home on one hand and the home-attacking enemy on the other hand. We sometime must be apart from important things to be able to see its importance and significance. This was so in the life of the Israelites who realized its religious and cultural significance only after having departed their home.
Certainly, the concept of Home goes further than the land itself beyond its physical Israeli borders and it implies the idea of longing for the lost paradise. In the conception of the New Testament, it even predicts the appearance of God’s Kingdom which is commonly asked for by the Christian in the Lord’s Prayer.

Salát Gergely:
Vallások és valláspolitika Kínában

Kínában a vallások hagyományosan alá voltak rendelve az univerzálisnak tartott császári hatalomnak, az államtól független vallási szervezetek nem léteztek, s ezt a hagyományt az 1949-ben hatalomra került kommunista kormányzat is folytatta. A maói időszakban kialakult a hivatalosan elismert vallások, illetve a vallásokat felügyelő szervek intézményrendszere, s elindult a vallási közösségek betagolása az egyéb társadalmi szervezetek közé. A működés alapjainak felszámolása után a kulturális forradalom alatt mindenféle vallásgyakorlás megszűnt, a vallásokat üldözték. A reform és nyitás korában a vallási tevékenységet újra engedélyezték, s Kínában vallási reneszánsz kezdődött. A kínai jogszabályok elvileg biztosítják a vallásszabadságot, ez azonban kizárólag az államilag elismert öt vallásra vonatkozik, s ezek működését is szigorúan ellenőrzik. A korlátozások és az elmúlt évtized keményebb politikája ellenére a kínai hívők számát ma több százmillióra teszik.

In China, religions have traditionally been subordinated to the universal imperial power, and there were no religious organizations independent of the state. This tradition has been continued by the Communist government that came to power in 1949. During the period of Mao Zedong, the institutional system of officially recognized religions and the organs supervising religions were established, and the integration of religious communities into the system of social organizations began. After the foundations of the operation of religions were abolished, all religious practices ceased during the Cultural Revolution, and religions were persecuted. In the age of Reform and Opening, religious activity was once again allowed, and a religious renaissance began in China. Chinese law guarantees freedom of religion in principle, but this only applies to the five state-recognized religions, and their operation is strictly controlled. Despite restrictions and tougher policies over the past decade, the number of Chinese believers today is estimated at hundreds of millions.

TARTALOMJEGYZÉK 2024/01

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: Repertórium készül: 2017–2023 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!

KHALED A. LÁSZLÓ: Legyünk békekövetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!

SZAKÁCS TAMÁS: Teodiceai útkeresések, theologia crucis és véletlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
TEISZLER ÁDÁM: A reformáció terjedése a török hódoltság területén a 16. században . . . . . . . . . . . . . . . 15
CSANÁDI VIKTOR: A betegségdémonok rejtett megjelenési formái és a népi exorcizmus alapú gyógyítás
teológiai összefüggései a hazai narratív népi emlékezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
MÉSZÁROS MÁRTA: Teológiai tényből gyűlöletkeltés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
PARODA ZSOLT: A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban . . . . . . . . . . . 40

KITEKINTÉS

TÓTH KRISZTIÁN: Az akarat 4 féle állapota az egyik legősibb baptista hitvallás alapján . . . . . . . . . . . . 47

ÖKUMENIKUS SZEMLE

LEVÉL IZRAEL NAGYKÖVETÉHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
MAGYAR BALÁZS DÁVID: Nemzetközi Kálvin-konferencia Grand Rapidsben 50 Európa kritikus kérdései bibliai-teológiai reflexiókkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
KORÁNYI ANDRÁS: Köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
ÖTVÖS CSABA: Ortodox keresztény értelmezések békéről és háborúról. Teológia- és hagyománytörténeti lábjegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

KÖNYVSZEMLE

ÉLES ÉVA: Kókai Nagy Viktor (szerkesztő): Heródes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
KUN ÁGNES ANNA: Szécsi József (sorozatszerkesztő): Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2023 . . . 61
VERES ÁBEL: David Bentley Hart The New Testament: A Translation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

TARTALOMJEGYZÉK 2024/02

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: A való és a kellő feszültsége . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY: Száj és szív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
MUCSI ANDRÁS: A reformátorok és Szűz Mária . . . . . . . . . . . . . . . . 68
PETRÓ LÁSZLÓ: Elégtétel vagy/és helyreállítás . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
TOKICS IMRE: Egy Hős Lelkész A Holokauszt Sötét Világában . . . . . . . . . . . . . . . . 82
FEKETE CSABA: Három énekelt Miatyánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
ZSUGYEL JÁNOS: A protestáns egyházak társadalomfelfogása a modern gazdaság kihívásainak tükrében . . . . . . . . . . . . . . .  91
PARODA ZSOLT: A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban . . .  . 96

ÖKUMENIKUS SZEMLE

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
THOMAS RACHEL: A hit és a mesterséges intelligencia
Fordította Békefy Lajos
BATTA JÓZSEF TAMÁS: Megnyilvánulás a névben: Mesterséges intelligencia a teológiai kutatásokban?! . .
NÉMETH DÁVID: Lektori vélemény Batta József Tamás
írásához . .
SÍPOS FERENC: „Pál öcsém már nem huszár, jó ekklézsiára vár” Sípos Pál főesperes emlékezete . . . . . . . . . . . . 114
DOBOS ÁGOSTON: A Krisztus-központú prédikáció . . . . . . . . . . . . . . 119

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS – JÖVŐ JELEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
INVITATION FOR SUBMISSIONS – ‘FUTURE PRESENT’ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125

KÖNYVSZEMLE
APOSTAGI ZOLTÁN: Makoto Fujimura: Művészet és hit . . 126

TARTALOMJEGYZÉK 2022/01

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:

„Az Isten igéje

viszont nincs bilincsbe verve” . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!

SZEMEREI JÁNOS:

Ez nem történhet meg veled!… . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!

BALOGH PÉTER:
Pál apostol kapcsolatrendszere . . . . . . . . 4
BENYIK GYÖRGY:
Keresztény Talmud-kutatás . . . . . . . . . 12
HORVÁTH MÓNIKA:
Adalék egy diáklázadás történetéhez
Kazinczy Péter ismeretlen levele
Fáy Lászlóhoz 1667-ből . . . . . . . . . 21

NÉMETH DÁVID:

Hitanalitikus lelkigondozás . . . . . . . . . 25

THURÁNSZKY ISTVÁN:

A halálközeli élmény jelentősége . . . . . . 43

KITEKINTÉS

BÓNA ZOLTÁN:

Károli Gáspár-díjban részesült dr. Reuss András 50

ÖKUMENIKUS SZEMLE

FERENC PÁPA,

STEINBACH JÓZSEF:

Boldog vagyok, hogy találkozhatom veletek… . 56

KÖNYVSZEMLE

CZÖVEK TAMÁS:

J. Clinton McCann Jr.: Javaslat

a Zsoltárok könyve teológiájához . . . . . 58