Ökumenikus Imahét

Kedves Testvérek!

Tisztelettel tájékoztatom, hogy elkészült a 2020-as Ökumenikus imahét anyaga. Olvassák, forgassák és használják szeretettel.

A nyitó istentiszteletet 2020. január 19-én, vasárnap 18:00 órától tartjuk a Kálvin téri református templomban. Sok szeretettel várunk mindenkit!

Az ökumenikus imahét anyaga letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét plakátja letölthető itt.

Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető itt.

Mindennapi kenyerünk

2019. augusztus 19., hétfő

„Akár egy egész országért, akár egyházi közösségért, akár iskolai osztályért, akár egy családért vagyunk felelősek, mind arra teremtettünk, hogy Istent megismerjük és őbenne boldog életet éljünk!" Ezzel az üzenettel készültek a magyarországi keresztyén egyházak idén az államalapítás ünnepére. Az augusztus 19-i budapesti ökumenikus istentiszteletről képriportban számolunk be.

A magyarországi keresztyén egyházak vezetői az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ökumenikus istentiszteletetre gyűltek össze az államalapítás ünnepének előestéjén a fővárosban – ezúttal a városligeti fasori evangélikus templomba.

Amikor az István király alapította független keresztyén Magyarországért adunk hálát, ünnepünk középpontjában az érkező mennyei Király, Jézus Krisztus áll, akit a próféták megjövendöltek, akinek második eljövetelét már István király is várta, és aki ma is velünk van, kapaszkodót ad, megerősít minket – tette egyértelművé köszöntőjében Kondor Péter evangélikus püspök.

„Külsőleg talán nem látszik, de erő van nála, egyetlen kézmozdulatára gyógyul a beteg, felszáradnak a könnyek, leesnek a bilincsek. Hódoljunk neki térden állva, mi, akik méltatlanok vagyunk hozzá és csak önmagunkat adhatjuk neki. Ő jön és átölel, amitől áldott lesz az életünk" – mondta Jézus Krisztusról a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.

Az ökumenikus alkalmon az azt szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői mellett Mohos Gábor katolikus segédpüspök és Róna Tamás főrabbi is részt vett.

Az istentiszteleten egyházi és állami vezetők mellett különböző felekezetű hívek adtak hálát közösen azért, hogy Isten bűneink ellenére megtartotta magyar népünket, és kérték el tőle a megújulás útját, hogy felülkerekedhessünk békétlenségen, kicsinyességen és gyűlölködésen.

Bogárdi Szabó István református püspök Dávid király nyilvános végrendelkezése (1Krón 28) és az utolsó neki tulajdonított zsoltár intelme – „Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja." (Zsolt 145,20) – alapján hirdette Isten igéjét.

Dávid, a nagy király élete végén egy országgyűlés keretében rátestálja fiára az uralkodás felelősségét, a jó rendet, ugyanakkor nemcsak az ország gondját, hanem az Isten megismerésének parancsát és ezzel együtt szíve teljesítetlen vágyát is, hogy állandó hajléka legyen a szövetség ládájának. „Nem azért építünk templomot, mert megtehetjük, mert nincs jobb dolgunk, hogy legyen munkája az építőiparnak, vagy hogy száz év múlva építészeinket méltassák, hanem azért, mert a templom az Istennel való találkozás igazi helye" – emlékeztetett a dunamelléki püspök.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy véli, a 21. század embere hajlamos a hamisító szentimentalizmusra: „Megőriz – ez jó, ezt megvesszük, de a folytatást – elpusztít – lehetőleg kivennénk a csomagból. Boldog akarsz lenni? Ne vágd le az igazságot!" Mint mondta, ez az ige nem ünneprontó fenyegetés, hanem pusztán tényközlés: akik szeretik az Urat, azokat megtartja. Akik keresik őt, azok megtalálják. „Nem ígéri sehol sem, hogy akik szeretik őt, azoknak mindig könnyű lesz, mindig egyenesen fognak haladni, ellenkezőleg: bárányokként küldi tanítványait a farkasok közé és üldöztetést jósol nekik. De megtartatni, gyümölcsöt teremni, nem pelyvaembernek lenni csak így lehet: őrizd meg az Úr útját, ő megőriz téged."

Mint mondta, István király fiának írt intelmeiből is kihallani az ige visszhangját: „Ki a jó uralkodó? Ki az igaz király? Kire bízhatjuk rá egy ország sorsát? Arra, aki keresi az Urat. Arra, aki szereti az Urat. Arra, aki megtartja rendelkezéseit – eltökélt szívvel és boldog lélekkel." Hozzátette: Isten igéje tükör mindannyiunk számára – akár egy egész országért, akár egyházi közösségért, akár iskolai osztályért, akár egy családért vagyunk felelősek – mind arra teremtettünk, hogy Istent megismerjük és őbenne boldog életet éljünk! „Keressétek és megtaláljátok, őrizzétek hűségét, ő pedig hűséggel megőriz titeket" – bátorított az igehirdető.

A közös éneklésben a Vox Nova Baptista Férfikar és a Légierő Zenekara vezette a gyülekezetet. A 90. zsoltár első verse és az Erős vár a mi Istenünk kezdetű dicséret mellett többek között az Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű katolikus éneket, valamint Bach, Warren és Mueller egy-egy művét is megszólaltatták.

Az egyházak képviselői könyörögtek a szenvedőkért, terheket hordozókért, a különböző közösségek vezetőiért, a keresztyének egységéért, valamint azért is, hogy Isten használjon minket a világot építő, gazdagító és kiteljesítő tervében.

„A kenyér mindazt szimbolizálja, ami szükséges a megélhetéshez, és azzal, hogy piros-fehér-zöld szalaggal kötjük át, az életet és a hazát kapcsoljuk össze" – mondta Kondor Péter, mikor hálát adott az aratásért és Isten áldását kérte az idei termésből sütött kenyerekre.

Az evangélikus püspök a mindennapi kenyér lutheri értelmezésével bocsátotta útjára az ünneplő közösséget: amikor ezért imádkozunk, gondolhatunk nemcsak a testünk számára szükséges táplálékra, hanem mindarra – fizikai és szellemi javakra, boldogító társas kapcsolatokra, vagy épp bölcs kormányzatra –, ami életünk békességéhez és lelkünk derűjéhez szükséges.

Szöveg: Feke György, fotó: Asszonyi Eszter
Forrás: http://reformatus.hu/

M E G H Í V Ó

2019. AUGUSZTUS 19. 18 ÓRA

Szeretettel hívjuk és várjuk államalapításunk előestéjén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szervezésében megrendezésre kerülő ökumenikus-hálaadó istentiszteletünkre.

Az ünnepi istentiszteleten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szolgálatában is együttműködő hazai egyházak (római katolikus, református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdi, anglikán és ortodox) főpásztorai végzik a szolgálatot. Igét hirdet Dr. Szabó István református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Továbbá szolgál Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke és Kondor Péter evangélikus püspök, a MEÖT alelnöke.

Augusztus 19. – letölthető liturgia

A lelkészi szolgálat értelmezése az evangélikus egyházban

Az Ágostai Hitvallás szerint az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. (VII. cikkely) A Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel minden Krisztusban hívő ember egyetemes feladata. Az egyház minden tagja részese ennek a szolgálatnak hitének és lelki adományának mértéke szerint. Azonban az egyház hivatalos szolgálatát, a nyilvános tanítást és a szentségek kiszolgáltatását az egyház jó rendje érdekében az azzal megbízott egyházi munkások végzik. Az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására Jézus Krisztus külön szolgálatot rendelt. Az egyház rendjének megfelelően ezt a szolgálatot az arra szabályszerűen elhívott (rite vocatus) lelkész végzi. A szabályszerű elhívásnak két aspektusa van a külső (vocatio externa) és a belső elhívás (vocatio interna). Utóbbi a szubjektív oldal, amely a hit és a lelkészi hivatal viseléséhez szükséges tudás összhangjában áll. Előbbi pedig a püspök által való lelkésszé szentelés (ordinatio) és szolgálatra kiküldés aktusában. A lelkészavatás Jézus Krisztus missziói parancsa alapján és az ő nevében történik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezáltal maga az élő Úr küld el és állít az apostoli szolgálat folytonosságába. A lelkészavatás tehát nem a hívők egyetemes papságának átruházása, hanem az apostoli küldetés továbbadása. A lelkészavatás nem emeli a lelkészt a hívek fölé egy magasabb papi rendbe.
A lelkészek szolgálati jellege és a kegyelmi eszközökkel (Isten igéje és a szentségek) való szolgálatuk– a lelkészi alkalmazás helyétől és az egyházigazgatási hatáskörtől függetlenül – azonos. A Magyarországi Evangélikus Egyház férfiakat és nőket egyaránt képez, felavat, illetve kiküld a lelkészi szolgálatra. A Magyarországi Evangélikus Egyház felavatott lelkésze az, aki:
a) az előírt teológiai tanulmányoknak eleget tett és erről egyetemi, illetve ezzel egyenértékű oklevelet szerzett,
b) érvényes lelkészi oklevéllel rendelkezik,
c) lelkésszé avatásában a lelkészi szolgálatra megbízást és felhatalmazást kapott,
d) a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeinek nyilvántartásában szerepel.
A lelkészi jelleg nem szűnik meg a nyugdíjba vonulással.
A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészétől elvárja, hogy belső elhívásból kötelezze el magát az egyházi szolgálatra, lelkészi hivatásában feddhetetlenül éljen és szolgáljon, családját példaadóan, evangélikus hitben pásztorolja. A lelkész köteles magatartásával, viselkedésével és külső megjelenésével is hivatalának megfelelni. A lelkész a köz szolgálatában választott tisztséget betölthet, ugyanakkor pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártnak tagja nem lehet. A lelkészi szolgálatban álló személy köteles a lelkipásztori titkot megőrizni, az egyház törvényes rendjét megtartani és védelmezni. A lelkész lelkiismeretesen és híven köteles magát minden tevékenységében lelkészi esküjéhez tartani. A lelkész az egyházban rendszeresített liturgikus öltözetet istentiszteleteken és az egyéb liturgikus alkalmakon viseli.
A lelkész felelős egyháza biblikus és hitvallásos tanításának érvényesüléséért. Az egyházi szolgálatban álló lelkész sajátos joga és kötelessége a szentségek kiszolgáltatása, a házasság egyházi megáldása, valamint az egyházi temetések végzése. Minden egyházi szolgálatban álló lelkész és lelkészi szolgálattal megbízott személy kötelessége a lelkészi szolgálat hűséges végzése, különösen
a) Isten igéjének, törvényének és evangéliumának hirdetése,
b) az egyház építése,
c) a hívek pásztorolása.
d) a lelkigondozás szolgálata,
e) a bűnökből való feloldozás,
f) a fiatalok és idősek tanítása,
g) a szeretetszolgálat szervezése,
h) önmaga továbbképzése egyéni és egyházi továbbképzés keretében.

Az lelkészi eskü szövege:

Én, N. N., / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek / egy igaz Isten, / hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak / teljes erőmmel / és minden tehetségemmel / megfelelni igyekezem, / az Úr Jézus Krisztus evangéliumát / a teljes szentírás szerint / egyházunk hitvallásai értelmében / tisztán és igazán hirdetem; / a szentségeket / Krisztus rendelése szerint / helyesen szolgáltatom ki; / a reám bízottakat / híven pásztorolom, / és a lelkipásztori titkot megőrzöm; / egyházunk törvényes rendjét / megtartom és védelmezem; / egyházunk építésén / nemcsak szóval, / hanem példás élettel / és szolgáló szeretettel munkálkodom; / egész lelkészi szolgálatomat / odaadó hűséggel végzem / Isten dicsőségére / és embertársaim üdvösségére. / Isten engem úgy segéljen. / Ámen.

Dr. László Virgil, lelkész
Magyarországi Evangélikus Egyház

A lelkészi szolgálat értelmezése a református egyházban

A lelkészi szolgálat mai világunkban széles területre terjed ki, nagyon sokrétű. A gyülekezetek elvárása is ilyen sokirányú. Ez szükségessé teszi a rangsorolást, mivel egy embernek sem ideje, sem ereje nincs mindenre, valamint nélkülözhetetlenné teszi a munkatársak megtalálását és bevonását a szolgálatba.
Régi latin kifejezéssel a lelkipásztor Verbi Divini Minister. Isten igéjének a szolgája, hirdetője. Ez a rangsorban az első helyre állítja az igehirdetést. Az igehirdetés a teljes Szentírásra épül, de mindig van egy fókusza, ez pedig az evangélium. A feltámadott Jézus megbízása tanítványainak így szólt: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Ez semmilyen más elfoglaltság okán sem maradhat el a lelkipásztori szolgálatból.
Az evangélium hirdetésétől elválaszthatatlan a lelkigondozás. Bizonyos értelemben már benne is van. Az evangélium hirdetésekor mindig tekintettel kell lenni arra, hogy kikhez szól az igehirdetés. Itt nemcsak a hallgatók életkora vagy iskolázottsága számít, hanem élethelyzete is. Természetesen ez nem teszi feleslegessé a személyes lelkigondozást. Nagy hangsúly kerül újabban ebben a szolgálatban a pszichológiai ismeretek szükségességére. Ez valóban jó segítség, de ez mégsem pszichiáteri segítség, hanem ez is sajátos evangéliumhirdetés.
A lelkipásztori szolgálat a misszió gyakorlása is. Nemcsak azok között és azok számára szól az evangélium, akik a gyülekezet tagjai, akik a templomban ott vannak, hanem az egész világnak. Vannak is jelen korunkban olyan alkalmak, ahol a lelkipásztor nem istentiszteleten, templomban, keresztyén gyülekezethez szól, hanem különböző alkalomból egybegyűlt közösséghez. Itt kísértés lehet, hogy az alkalom és helyszín uralja a mondanivalót, mégsem maradhat el itt sem az evangélium, ha lelkipásztorként szól valaki.
A szeretetszolgálat, a diakónia is hozzátartozik a lelkipásztori szolgálathoz. Ebben munkatársak nélkül hamar elvész a lelkipásztor. „Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába” (ApCsel 6,2-4). Természetesen itt sem pusztán szociális tevékenységről van szó, hanem az evangélium megéléséről és felmutatásáról.
Ma különös nyomatékkal jelentkezik a pályázatokkal való foglalkozás. Az anyagiak előteremtése akár gyülekezeti tevékenységre, akár épületek vonatkozásában. Ebben olykor a gyülekezet elvárása olyan erős, hogy szinte mindenek elé kerül. A lelkipásztort is elragadhatja itt a buzgolkodás. Nem jó, ha a sorrendben ez a fenti feladatokat elnyomja, vagy háttérbe szorítja.
Az oktatás is feladata a lelkipásztornak. Korábban voltak kifejezetten tanítói, kátémagyarázatos istentiszteletek is. Bizonyos értelemben a bibliaórák ezt a feladatot is betölthetik. Itt sem pusztán oktatásról, még nem is csak bibliaoktatásról van szó, hanem az evangélium megszólaltatásáról. A hitoktatás is gyakran, különösen falvakban a lelkipásztor feladata. Ha lehet, jó igénybe venni a hitoktatók szolgálatát. Az azonban nem kívánatos, hogy ez elszakadva a gyülekezettől, önálló munkaággá alakuljon.
A sokrétűséget még lehet bővíteni, a sákramentumok külön tárgyalásával és a kazuáliák részletezésével, de talán ezekben röviden a legfontosabbakat megemlítettük.

Lelkész szentelési eskü
Én.....esküszöm a Szentháromság Istenre,
hogy lelkészi megbízatásomban Jézus Krisztus szolgájaként járok el a Magyarországi Református Egyház rendje szerint, Isten dicsőségére, az egyház építésére, hazám és az emberi nemzetség javára.
A teljes Szentírást szorgalmasan tanulmányozom, Isten igéjét a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás szellemében, a Lélek bölcsességével és bátorságával mindenkor hirdetem.
A sákramentumokat egyházunk rendtartása szerint szolgáltatom ki. Az egyházi törvényeknek kész szívvel engedelmeskedem.
Ha emberi gyöngeségből valamiben vétenék, a fenyítéket alázatosan fölveszem.
Lelkészi szolgálatomat és az általam igaznak ismert, evangélium szerint reformált hitet és egyházat el nem hagyom, meg nem tagadom.
Isten engem úgy segítsen! Ámen.

Dr. Börzsönyi József
református lelkipásztor, ny. esperes

A lelkészi szolgálat értelmezése a pünkösdi egyházban

Írásomban nem kívánom sem összehasonlítani, sem megkülönböztetni a lelkészi szolgálat mibenlétét a magyarországi egyházak vonatkozásában, hanem kifejezetten a Magyar Pünkösdi Egyház szempontjából szeretném azt bemutatni. A legkevesebb munkával talán az járna, ha Egyházunk Szervezeti és Működési Szabályzatából a vonatkozó mondatokat idemásolnám, mivel azonban ez egyébként is elérhető Egyházunk honlapjáról, inkább sablonmentesen és saját szavaimmal fogalmaznék.

A lelkész mindenekelőtt ember. Hús-vér egyén és egyéniség, akinek ugyanúgy van személyisége, jelleme, stílusa; vannak erősségei és gyengeségei, erényei és hibái; vannak érzései, érzelmei és egyéb tulajdonságai, mint bárki másnak.
A lelkész hívő ember. Hisz a Szentháromság egy Istenben, akinek, és akiért él és szolgál. Hitének, és egyben életének, valamint szolgálatának alapját a Szentírás, a Biblia adja. Lelkészi tevékenységét ¬a mennyei elhívás vezérli, így az nem annyira munka, hanem inkább hivatás.

Egy – számomra – ismeretlen gondolkodótól származó idézet szerint: „Isten nem a képzetteket hívja, hanem az elhívottakat képzi.” — Bár úgy vélem, Isten a képzetteket is hívja, de igaznak tartom, hogy akiket Isten a szolgálatára elhív, azokat képzi, felkészíti. Ezen a téren Isten eszköztára szinte kimeríthetetlen: a hétköznapi élet és hitélet megtapasztalásaitól kezdődően a teológiai tanulmányokig és fokozatokig. Egyházunk történelmében – és akár jelenében is – szinte mindegyikre található példa. Mindenesetre nem túlzó elvárás egy lelkésszel kapcsolatban, hogy legyen igénye a fejlődésre és törekedjen is erre mind autodidakta módon, mind szervezett képzési formákat igénybe véve, hiszen „a jó pap holtig tanul, a rossz pedig még azután is.”

A lelkész, szolgálatát tekintve akkor jár el helyesen, ha mindenben Mesterét, Jézus Krisztust követi. (Ezen persze nem a korabeli öltözködési formát, ill. külső megjelenést értem.) Jézus hozzáállását, viselkedését, gondolkodásmódját, jellemét, tulajdonságait a Szentírás tanulmányozása, az imádkozó – Istennel párbeszédet folytató – életmód, és a Szent Szellem Istennel való élő közösség képes kiformálni bennünk. Ennek nyomán alakul ki az az életszemlélet, amellyel a lelkész – Jézushoz hasonlóan – az emberekért él.
Ez egyben azt is jelenti, hogy lelkészként többre értékeljük és fontosabbnak tartjuk az embert magát, mint pl. egy szervezet, vagy szervezeti egység gépies – lélektelen – működtetését, jóllehet ezekre is szükség van (pl. egyház, gyülekezet, alapítvány stb.).

Jézus Krisztus a jó Pásztor, a lelkész pedig lelkipásztor. Ahogyan a jó Pásztor nemcsak a nyájával, hanem a nyájon kívül kóborló juhokkal, sőt a ragadozó farkasokkal is foglalkozott, ugyanígy a lelkész szolgálata sem csak a templom falain, a gyülekezet keretein belül valósul meg, hanem azon kívül is. Elhívásunk egy részét képezi a gyülekezeti élet szervezése annak számos – ha nem minden – velejárójával együtt, elhívásunk egy másik részét pedig a Krisztus testéhez még nem tartozókért végzett, ill. a közöttük és a számukra nyújtott szolgálatok, tevékenységek adják, amelyben nem teszünk különbséget ember és ember között. Ez a szolgálatunk minden esetben az elfogadás mértékéig tart.
A lelkész azt is elsajátíthatja Mesterétől, hogyan tud összekötőkapocs lenni Isten és az emberek, ill. az emberek és Isten között. Ez számos esetben közvetítést, békéltetést, mediációt jelent. Isten esetenként a lelkészen keresztül kommunikálja üzenetét, az Istent keresők pedig számos alkalommal a lelkészen keresztül ismerik, értik meg Istent.

Számos területét lehetne még taglalni a lelkészi szolgálatnak, de erre valóban hadd szolgáljon a lelkipásztorok munkaköri leírása. Egyetlen területre azonban még hadd irányítsak figyelmet.

A lelkész felelős személy. Felelősséggel tarozik a rábízottakért, amelybe nemcsak a gyülekezetének tagjai tartoznak bele, hanem lakókörnyezete, települése és tágabb szolgálati területe is – ha van ilyen. A lelkész felelős a családjáért is – ha van neki. A lelkész felelős az Istennel való kapcsolatáért is – hogy legyen neki.

A lelkészi hivatás felemelő, sokoldalú, embert próbáló, felelősségteljes, Istentől megáldott szolgálat, amelynek hűséges betöltése mennyei jutalmat eredményez.

A pásztori megvallás szövege:

Isten – és a jelenlévő testvériség – színe előtt vallást teszek ma arról, hogy
- a Krisztustól kapott elhívást és a pásztori szolgálatot elfogadom és betöltöm
- a Szentírás világosságában járok és vezetem a rám bízottakat
- az egyetemes Pünkösdi Hitvallást hiszem, vallom és hirdetem
- minden igyekezetemmel azon leszek, hogy folyamatosan növekedjek az Úr Jézus Krisztus kegyelmében, az Isten megismerésében és a Szent Szellemmel való közösségben
- tudásommal, képességeimmel és ajándékaimmal a Gyülekezet épülését szolgálom
- szolgálatomat az Magyar Pünkösdi Egyház iránt elkötelezve, az Etikai kódexben megfogalmazottak szerint, becsülettel, tiszta szívvel és jó lelkiismerettel végzem
- ezt a megvallást örömmel és élő reménységgel mondom el
Isten dicsőségére és az Ő Egyházának áldására! ÁMEN

Benedek Zsolt
Magyar Pünkösdi Egyház