• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

Mit jelent az igazságra törekedni?


2019. január 20., vasárnap


Erdő Péter bíboros és Bogárdi Szabó István református püspök keresett válaszokat erre a kérdésre január 20-án, vasárnap este a budapesti Deák téri evangélikus templomban, az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletén.


  


„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj..." – ezt a mózesi parancsot (5Móz 16,18-20) választották az ökumenikus imahét idei vezérigéjévé az indonéziai keresztyének. Bogárdi Szabó István szerint az adja a felszólítás aktualitását, hogy világunkban „mindent áthat az önáltatás szelleme, a nyerészkedés lelkülete".

A Zsinat lelkészi elnöke ezzel szemben arra biztatott: az igazságra törekvés töltse ki életünk, „eredjünk a nyomába, azzal keljünk és feküdjünk". A hazugság és a jogtalanság – mint mondta – az önimádatban gyökerezik, míg az igazság a tiszta istentiszteletben, Jézus Krisztus követésében.

Erről a követésről beszélt Erdő Péter bíboros is, aki Jézus farizeusoknak szóló tanításának (Lk 11,37-44) tanulságait osztotta meg hallgatóságával: „ne csak a külső cselekedetekre, ne csak a formára figyeljünk", mert nem attól leszünk tiszták, ha étkezés előtt megtisztítjuk magunkat, „hanem ha megosztjuk a rászorulókkal, amink van", ha alázattal, „szeretettel viszonozzuk Isten szeretetét".

A katolikus főpásztor arra buzdított: ne kényelmesítsen el önnön teljesítményünk tudata, hanem minden helyzetben tegyünk tanúságot az evangéliumról – a társadalmi igazságosság előmozdításával és a szegények segítésével is.

A Krisztus-hívők következő egy héten át világszerte azért imádkoznak majd, hogy az Isten tisztelete az igazságos cselekedetekben is megnyilvánuljon: hogy a hazugság, az intolerancia, az anyagi dolgok túlzott szeretete, mások és a teremtett világ kizsákmányolása, vagy a nők tárgyiasítása ne sározza be az egyházak és a hívők tanúságtételét Jézus Krisztus szeretetéről.

Az imaalkalmakon szétosztott, majd teleírt üres lapok pedig arra emlékeztetnek, hogy köteleződjünk el az igazságosság, az irgalom és az egység konkrét cselekedetei mellett.

A vasárnap esti Deák téri közös imádság – amelyen a magyarországi keresztyén egyházak vezetői mellett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár is részt vett –, a békéért és az üldözött keresztyénekért elmondott fohásszal zárult.

 

Feke György, fotó: Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/15980/

 


Ökumenikus Imahét

 

Kedves Testvérek!

Az Ökumenikus Imahét 2019. január 20.-27. között lesz. Az imahét anyagát az indonéz keresztény testvérek állították össze, amelynek a központi igéje így hangzik:

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(MTörv/5Móz 16,18-20)

Az országos ünnepi nyitó istentisztelet a Deák téri evangélikus templomban lesz 2019. január 20-án, vasárnap 18:00 órakor. Dr. Erdő Péter bíboros mond szentbeszédet és igét hirdet Dr. Szabó István, református püspök. Az ünnepi liturgiában szolgálnak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői.

 

Az ökumenikus imahét anyaga letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét plakátja letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető: itt.

 

 

 

 

Irányba állít


Csakis Isten áldásainak köszönhetően építhetünk maradandó közösségeket, egyházat és hazát – hangsúlyozták a magyarországi keresztyén egyházak vezetői a szokásos augusztus 19-i ökumenikus istentiszteleten. Az államalapítás ünnepének előestéjén Budapesten idén több százan adtak hálát az új kenyérért és imádkoztak közösen Magyarország jövőjéért.

„Isten jó rendje szerint különbséget teszünk munka és ünnep, fáradozás és hálaadás ideje között” – köszöntötte Bogárdi Szabó István református püspök a budai református gyülekezet templomában összegyűlt híveket, egyházi és állami vezetőket, diplomatákat. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hozzátette: Isten megengedi, hogy megszenteljük hétköznapjainkat, a „szentet viszont nem tudjuk hétköznapivá tenni, csak profanizálni”.

Arra biztatott mindenkit, szentelje meg azzal a hétfői ünnepet, hogy imádkozik az Olaszországban összedőlt völgyhíd áldozataiért, a háborúk elől menekülő, hontalanná váló emberekért, valamint adjon hálát országunk békéjéért, a mindennapi kenyérért, „legfőképpen pedig Jézus Krisztus ismeretéért és az üdvösség reménységéért”.

„Az áldott megáld minket, hogy áldássá legyünk”

– így foglalta össze Steinbach József református püspök azt az üzenetet, amit Isten ezúttal a szívére helyezett a 127. zsoltár alapján. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke prédikációjában az áldott Istenről beszélt, aki mindenható és örökkévaló, aki múlt, jelen és jövő, egyén, egyház, világ és az egész kozmosz ura, és aki úgy mutatta meg szeretetét nekünk, hogy lehajolt hozzánk és Jézus Krisztusban mindent nekünk ajándékozott.

„Többet ad, mint amennyiről magunktól álmodnánk. Ahogy a zsoltáros fogalmaz: álmunkban is eleget. Pont annyit, se többet, se kevesebbet, nehogy telhetetlenek legyünk vagy kevesebbel is beérjük” – hangsúlyozta a püspök. Isten nélkül csak ideig-óráig lehetünk sikeresek, az ő áldása az, amivel nem hiábavaló, hanem maradandó dolgokat lehet alkotni – ezért Steinbach József arra biztatott, nyújtsuk mindig a tőlünk telhető legjobb teljesítményt, de soha ne felejtsük elkérni Istentől az áldást. Ha így teszünk, átélhetjük annak valóságát, hogy „Isten kézbe vesz minket és örökkévaló, üdvösséges irányba állítja az életünket” – tette hozzá.

„Megáld minket, hogy áldássá legyünk – fűzte tovább ezt a gondolatmenetet az igehirdető –, hogy eszközeiként építsünk, ne romboljunk, hogy őrizzük, ne pedig kizsigereljük a Földet, hogy építsünk házat, egyházat és hazát, hogy e sokszínű világban éljük és hirdessük az ő evangéliumát.”
Hálaadás és dicséretmondás
A MEÖT tagegyházainak vezetői az istentiszteleten közösen imádkoztak Magyarország lakosságáért és vezetőiért, valamint a keresztyének testvéri viszonyáért és együttes tanúságtételéért. Emellett hálát adtak az idei termésért és az abból készült új kenyérért.

„Amellett, hogy hálát adunk, dicséretet is mondunk” – fogalmazott az ünnepségen Kondor Péter evangélikus püspök. Mindkettővel köszönetünket fejezzük ki, de az utóbbi azt jelenti, hogy az adományokról az adományozóra fordítjuk a tekintetünket – magyarázta. „Hálásak vagyunk a kenyérért, ugyanakkor csodáljuk is Istent, amiért a földből gabonát sarjaszt és búzát érlel. Hálásak vagyunk a bűnbocsánatért, amit kaptunk, ugyanakkor csodáljuk és dicsérjük Jézus Krisztust megváltó munkájáért” – tette hozzá.

A különböző magyarországi keresztyén felekezetek liturgiájának nyelvén – magyarul, románul, görögül – elhangzó áldások közé ezúttal héber és arab szavak is vegyültek, mert az alkalmon részt vett és áldást mondott Róna Tamás főrabbi a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseletében, valamint Béchara Boutros Al-Rai libanoni maronita pátriárka, aki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes meghívására érkezett három napra hazánkba.

Béchara Boutros Al-Rai bíboros, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája Szent István ünnepe alkalmából látogatott Magyarországra, útja során nemcsak a magyarországi katolikus, református, evangélikus, anglikán, baptista, metodista, ortodox és pünkösdi egyházi vezetőkkel imádkozott együtt, hanem Áder János köztársasági elnökkel, Kövér László házelnökkel és más állami vezetőkkel is találkozik, augusztus 20-án pedig részt vesz a Szent István-napi ünnepi szentmisén és a Szent Jobb-körmeneten.

Feke György, fotó: Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/15503/

 

 

Ökumenikus temetés a saját egyházamban. (2018) Mit tartok fontosnak az egyházamban a temetés szempontjából?

 

Evangélikus temetés


A temetés során az egyház osztozik a gyászolók fajdalmában, és bizonyságot tesz arról, hogy az élő Úr Jézus Krisztus az ember reménysége életben és halálban. Éppen ezért a temetési szertartás célja a bűnvallás és az evangélium hirdetése, az arra való rámutatás, hogy bűneink miatt Isten haragjából vettettünk a halál hatalma alá, de Isten szabadulást is ad Jézus Krisztus által a bűntől és a haláltól, az ítélettől és a kárhozattól. Noha az elhunyt életének főbb momentumai a szertartás során nyilvánvalóan ismertetésre kerülhetnek, Isten igéje intésének és vigasztalásának a címzettjei a gyászolók, a prédikáció tehát lényegét tekintve nem az elhunytról szól. Éppen ezért nem is ítélkezünk a megholt felett, azaz képletesen szólva: sem a mennybe nem prédikáljuk őt, sem a pokolba. Így az öngyilkosságot elkövető embertársunkat is eltemetjük, nem tagadjuk meg a szertartást, hogy ezzel az elhunytat megbélyegezzük, vagy hozzátartozóit figyelmeztessük. Ugyanakkor másik oldalról általában véve sem azért végezzük el a temetési szertartást, hogy ezzel az elhunytat vagy hozzátartozóit megtiszteljük.
Az ökumenikus temetésre való tekintettel is hangsúlyosan figyelembe kell vennünk egy teológiai problémát, mégpedig a halottakért való imádság kérdését. Ágendánk szó szerint így fogalmaz: „A halottakért való imádkozást a szentírás nem tiltja, és nem parancsolja. A megholtat röviden Isten irgalmába ajánljuk, de ezen nem megyünk tovább.” Ugyanakkor tapasztalati tény, hogy lelkészi karunkban vannak olyanok, akik határozott meggyőződése szerint ez sem megengedhető, mondván, hogy a halál beállta után már nincs értelme az elhunytért való közbenjáró imádságnak. Az evangélikus gyakorlat ennek fényében e tekintetben bizonyos szűk keretek között változó lehet. Ökumenikus temetés esetén az elhunyt lelki üdvéért mondott esetleges engesztelés azonban már túl mehet azokon a kereteken, amelyeket egyházunk teológiai látásmódja kijelöl. Ugyanígy problematikus pont lehet a szentek és angyalok mint Isten előtti közbenjárók segítségül hívása egy közös szertartás során.
Az evangélikus temetési rendnek több változata is van, aszerint, hogy hány helyszínen történik a szertartás, illetve, hogy énekverses vagy liturgikus, vagy rövid rend szerint zajlik. A hagyományos temetésen túlmenően lehetőség van templomban végzett gyászistentiszteletre, vagy éppen sírkő felállításánál végzett liturgiára is.
Az általános temetési szertartásrend a következő elemekből áll:


A RAVATALOZÓBAN

KEZDŐÉNEK
ISTEN NEVÉNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA (INVOKÁCIÓ)
BŰNBÁNATI ZSOLTÁR
KRISZTUS DICSÉRETE
KEGYELEMHIRDETÉS
IGEOLVASÁS, IGEHIRDETÉS
[HITVALLÁS (CREDO)]
ÉNEKKARI SZOLGÁLAT VAGY GYÜLEKEZETI ÉNEK
IMÁDSÁG [MIATYÁNK]
ÁLDÁS
ZÁRÓÉNEK
[ELBOCSÁTÁS]

A SÍRNÁL VAGY KOLUMBÁRIUMNÁL

ÉNEK
BEVEZETŐ IGE
HITVALLÁS
IMÁDSÁG
MIATYÁNK
ELBOCSÁTÁS, FÖLDHINTÉS
ÁLDÁS
ZÁRÓÉNEK(EK)

 

Református temetési szolgálat


A református egyházban a temetési szolgálat három illetve négy részből áll.
A virrasztó. Korábbi idők gyakorlata, ami még egyes helyeken ma is megvan. Amikor az elhunyt otthon volt felravatalozva, a temetés előtti este, vagy már a halálest napján, a család és ismerősök körül veszik a ravatalt és énekelnek, a lelkipásztor igét olvas és imádkozik. Késő éjszakáig így van együtt a gyászoló közösség. Ma már szinte nincs olyan hely, ahol háznál lenne a felravatalozás. Ahol ez a szokás megmaradt, ott a ravatalozóban gyűlnek össze a temetést megelőző este, és rövidebb ideig vannak együtt.
A temetési szolgálat két főrésze az istentisztelet, amely lehet bizonyos esetekben a templomban, általában azonban a ravatalozóban. Ez nem búcsúztatás, hanem istentisztelet, gyászistentisztelet, ahol ének, imádság, igeolvasás, igehirdetés hangzik el. Szinte minden alkalommal a 90. zsoltár a közös kezdőének. Az ige szabadon választott, az alkalmat kifejező. Vannak ajánlott igék is az istentiszteleti rendtartásokban. Az igehirdetés csak akkor marad el, ha esetleg az elhunyt végakarata az, hogy a bibliai szakaszon kívül semmi más ne hangozzon el. Az igehirdetés a temetés esetében különösen is tekintettel van a hallgatóságra, a gyászoló közösségre, de nem szakad el az igei üzenettől, amelynek középpontjában Krisztus halál fölött aratott győzelme áll. Az istentisztelethez csatlakozhat esetleg családtag vagy munkatárs búcsúbeszéde.
A másik főrészre a sírnál kerül sor. Ott elhangzik a feltámadásról szóló igei szakasz. Ez lehet az 1Korinthus 15 néhány verse, a János 14-ből kiválasztott versek vagy a Jelenések könyve 21. fejezetének részlete, esetleg más bibliai rész. Ezt követően közösen mondjuk el az Apostoli Hitvallást, majd áldást mond a lelkész. Énekléssel fejeződik be. Az éneklés a hantolás és a virágok elhelyezésének befejezéséig tart. A lelkipásztor részvétnyilvánítással búcsúzik el a gyászoló családtól.
A harmadik illetve negyedik rész a gyülekezet istentiszteletén történik, amikor a templomban a gyülekezet rendes istentiszteletén kihirdetik az eltemetettet, és imádságban könyörögnek a gyászolókért. Az istentisztelet végén a gyülekezet tagjainak is lehetősége nyílik a gyászolóknak részvétet nyilvánítani.

Dr. Börzsönyi József

 

Gyászistentisztelet a Magyar Pünkösdi Egyházban

Mérhetetlen fájdalommal jár, ha szeretteinktől e földi létben búcsúzni kényszerülünk. A gyász, ill. a vigaszvágy némelyeket eltávolít Istentől, másokat közelebb hoz a valódi vigasztalás forrásához. Mind a gyásznak, mind a vigaszkeresésnek egyik legkritikusabb pontja a búcsúszertartás.
A Magyar Pünkösdi Egyház lelkészeként, szolgatársaim nevében is elmondhatom, hogy meglátásunk szerint minden embertársunkat megilleti az emberhez méltó búcsúztatás. Ennek érdekében – lehetőség szerint – igyekszünk a gyászoló családdal, és/vagy a temettetővel előre egyeztetni a gyászistentisztelet menetét és liturgiai elemeit, figyelembe véve legmesszebbmenőkig az elhunyt és a hozzátartozók kérését, igényeit. Nem zárkózunk el pl. az urnás búcsúztatásoktól és egyes, indokolt esetekben a nyitott koporsós szertartásoktól sem.

Egyházunk nem ír elő gyülekezetei és lelkipásztorai számára egységes szertartási rendet a temetésekre vonatkozóan. A lelkipásztorok gyakorlata és a gyülekezetek hagyománya igen sokféle e téren, ezért két azonos „pünkösdi” temetési szertartással nem nagyon lehet találkozni.
Nyilvánvalóan vannak olyan liturgiai elemek, amelyek alapvetőek a búcsúztatás alkalmával. Ilyen többek között az imádság, az igehirdetés és az ének. Ezek mellett jelenik meg a nekrológ, ill. a búcsúzás. Ez utóbbi során az élők köszönnek el az elhunyttól.

A gyászistentiszteleteinket imádsággal nyitjuk és zárjuk, de a szertartás során többször is elhangzik egy-egy ima.
A szertartást a lelkész és egy vagy két segítője vezeti, de nem ritka az sem, hogy a lelkész egyedül végzi szolgálatát.
A gyászszertartások során az énekeink leggyakrabban Egyházunk énekeskönyvéből hangoznak el, de egy-egy gyülekezet gyakorlatában megjelenik a hangszerkíséret és az alkalomhoz illő, de modernebb hangvételű énekek előadása is.
Az eltérő gyakorlatok szerint előfordul, hogy a nekrológ és a búcsúzás beépül az igehirdetés menetébe, más esetben két vagy három külön résszé válik. Az igehirdetés alapját a Szentírásból olvasott szakasz adja. Az igehirdetés során lényeges hangsúlyt kap a megváltás ténye és elfogadásának szükségessége, továbbá a gyászolók vigasztalása.
Az igehirdetés, a nekrológ és a búcsúzás sok esetben igen személyes (de nem személyeskedő) hangvételű, hiszen a lelkipásztorok legtöbb esetben jól ismerik az elhunytat, ill. családját. Ezt a személyes hangvételt igyekszünk akkor is megtartani, ha számunkra kevésbé vagy egyáltalán nem ismert embertársunktól búcsúzunk. Ilyen esetekben a családtagok beszámolóiból és az elhunythoz fűződő viszonyulásukból merítjük a beszéd személyre szabott voltát.
A sírkertben, a nyugalomra helyezés előtt, mindenképpen elhangoznak a Krisztusban elhunytak üdvösségre való feltámadásáról szóló bibliai gondolatok.
A gyászistentiszteleteink szerves részét képezi a „Mi Atyánk…” kezdetű imádság elmondása, de az már gyakorlatonként eltér, hogy a liturgia mely részében kap helyet.

Előfordul a felekezetközi a gyászszertartás is. Fontosnak tartjuk, hogy ilyen esetben az egyházak képviselői előzetesen egyeztessenek a pontos liturgiáról. Ahogy az eddig leírtakból is kitűnhetett, egy ökumenikus gyászistentisztelet nélkülözhetetlen elemének tartjuk a saját szavas imát, a Szentírásból való felolvasást, Isten Igéjének hirdetését, és a „Mi Atyánk…” imádságot. Minden egyéb liturgiai komponenst kölcsönös megegyezéssel illesztünk a közös szertartásba.
Ritkán ugyan, de fordult már elő, hogy közös polgári és egyházi szertartás keretében vettünk búcsút embertársunktól. Ez esetben is a gyászoló család kéréséhez igazodva, a polgári búcsúztatóval egyeztetve végezzük szomorú, de reménységünk szerint vigasztalást hirdető szolgálatunkat.

Benedek Zsolt

 

 

 

 

Hamis béke


2017. augusztus 20., vasárnap


„Ha nem tudunk harcolni saját bűneinkkel és vakságunkkal, akkor minden elpusztulhat, ami ezer év alatt felépült ezen a gyönyörű földön" – fogalmazott Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az államalapítás ünnepe alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten.

Augusztus 20. előestéjén ismét ünnepi istentiszteletet szerveztek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai és tagszervezetei, hogy együtt adjanak hálát és könyörögjenek a magyar nemzetért. Az alkalomnak ebben az évben is a Budai Református Egyházközség temploma adott otthont.

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a 33. zsoltár 10. verse és Jézus jeruzsálemi bevonulásának története (Lk 19,41-48) alapján szólt a jelenlevőkhöz. Igehirdetése kezdetén felhívta a figyelmet, hogy augusztus 20. ebben az évben kettős ünnep: az államalapításért való hálán túl idén Jeruzsálem pusztulására is gondolnunk kell, melyre az óegyházi tradíció szerint a Szentháromság vasárnapját követő tizedik vasárnapon emlékezünk. „Jó, ha nem tekintjük ünneprontásnak, hogy együtt látjuk a hálaadást és a jézusi próféciát, hisz annak végén ott van a reménység, hogy a pusztulást el lehet kerülni – tette hozzá. – A reménység, hogy amit felépítettünk ezer év alatt, azt talán meg lehet őrizni az utánunk következő nemzedékek számára is.”

Folyamatosan emlékezni

István király is azt akarta, hogy a magyar nemzet boldog lehessen abban a tudatban, hogy Istene az Úr, ezért mindent megtett, hogy ez a gyökereiben pogány nép megismerje az élő Istent. Emiatt épülhettek templomok, érkezhettek misszionáriusok és alakulhattak gyülekezetek. „István boldognak akarta látni népét, ahogy ma is minden felelős vezető ezt szeretné. Ezért tett meg mindent Szent István, hisszük és reméljük, hogy ezért tesznek meg mindent hazánk mai vezetői is” – fogalmazott Gáncs Péter.
„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,10)
Az elnök-püspök szerint talán beárnyékolja a hálaadás perceit Jézus figyelmeztetése arról, hogy ami felépült, azt el is lehet veszíteni, azonban érdemes belegondolni, hányszor kellett ezt az ezer éves hazát újjáépíteni. Voltaképp észre kell vennünk, hogy mindennek ott van a szíve, ahova Jézus is megérkezik – a templomban.

Jézus sem tehetetlenségében siratja a várost, hiszen elmegy a templomba és próbálja felébreszteni népe vallási és nem vallási vezetőit arra, mit jelent kiválasztottnak lenni. „Próbál emlékeztetni, mit jelent a küldetés és emlékeztetni, hogy boldog az a nép, mely nem felejti el, mire kapa a templomot” – mondta a MEÖT alelnöke, majd hozzátette: nem arról van szó, hogy a héten egy napot az Istennek áldozunk, hanem, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Vele. Át kell gondolnunk, hogy üzleti kapcsolatban vagyunk-e, vagy gyermek és szülő szeretetkapcsolatában. „Jézus a »business egyház« ellen lépett fel, mert a kereskedők mögött ott álltak a vallási vezetők is. Ő ma is vissza akarja formálni Isten és az Ő népének egészséges kapcsolatát, hogy az ne üzlet legyen, hanem legyen imádságos szeretetkapcsolat” – hangsúlyozta. Krisztus célja, hogy ne a korszellem töltse be a templomot, hanem a Szentlélek.
Gáncs Péter arra is felhívta a figyelmet, az idei évben azt sem szabad elfelejteni, hogy a reformáció sem ötszáz évvel ezelőtt kezdődött, hanem ott, a jeruzsálemi templomban, amikor Jézus helyre akarta tenni a „kificamodott üzleti szemléletet”, mely megfertőzte Isten és a népe kapcsolatát.

A megbékélés ereje

Az evangélikus püspök szerint, bár a város nevében benne van a béke, Jeruzsálem egy hazug béke városa volt, ahogy törékeny az a béke is, ami Európában uralkodik az elmúlt hetven évben. „Milyen béke az, ahol ártatlan embereket gázolnak halálra fanatikus tömeggyilkosok?” – emlékezett a barcelonai terrortámadás áldozataira, de figyelmeztetést is fűzött szavaihoz: „Sok mindennel megbékélünk, amivel nem lenne szabad, nem küzdünk az ellen, ami ellen kellene, és nem békélünk meg az Úrral.” Csak egymással és Istennel megbékélve jöhet létre az az egészséges közösség, mely mások számára is vonzó lehet és mely meg tudja osztani a kapott kincseket – figyelmeztetett.

Gáncs Péter elmondta, hogy a Lutheránus Világszövetség 2017-es nagygyűlésének központi gondolata is az Isten kegyelméből való megszabadulás volt. „Három alcím kapcsolódott ehhez: »a teremtett világ nem eladó«, »az ember nem eladó« és »az üdvösség nem eladó« – de tegyük még hozzá, hogy az egyház sem eladó, hanem Isten kegyelméből él” – mutatott rá. Mint mondta, ha erről megfeledkezünk, akkor mindaz, amit őseink felépítettek, elpusztulhat: „Ha a hamis béke illúziójába ringatjuk magunkat és nem tudunk harcolni saját bűneinkkel, vakságunkkal, akkor minden elpusztulhat, ami ezer év alatt felépült ezen a gyönyörű földön.” Hitünk és reményünk szerint azonban van még időnk az igazi megbékélésre Istennel és egymással, „ennek egyik csodálatos jele ez az ökumenikus alkalom az államalapítás ünnepének előestéjén.”
Az MEÖT alelnöke igehirdetése végén emlékeztetett arra, hogy a templom megtisztítása után Jézust még nem tudták elfogni, mert a nép olyan odaadó figyelemmel hallgatta – más fordítás szerint csüngött szaván. „Tudunk-e így csüngeni a mi Urunk szaván? Ha igen, akkor mi is lehetünk az a boldog nép, melyről a zsoltáros bizonyságot tett” – zárta gondolatait.

z ünnepi istentiszteleten – Gáncs Péter és Bogárdi Szabó István mellett – szolgált Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke, Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, Mészáros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára, Szuhánszky Gábor, a Magyarországi Metodista Egyház lelkésze, Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke, Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára, Illés Dávid református esperes, a Budai Református Egyházközség lelkipásztora és Magyar Péter Marius ortodox esperes. A zenei szolgálatban a Légierő fúvószenekara működött közre.

A kenyér titka

„Amikor kezünkbe vesszük az új kenyeret, Istennek adunk hálát. Őt áldjuk, az aratónak, a magvetőnek, munkásnak, fáradozónak imádságát meghallgató Istent – fogalmazott Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az új kenyér megáldásakor. Mint mondta, sokféle módon lehet a kenyeret kézbe venni, valaki keresztet rajzol rá, mikor megszegi, vagy még a földre esett kenyeret is megcsókolja, miután felveszi, de vannak olyanok is, akik a szemétbe dobják Isten áldását, mert úgy érzik, sok van belőle és felesleges.

„Amikor hálát adunk az új kenyérért, azok oldalára állunk, akik tudják: ha Istentől áldást kapnak, azért kapják, hogy sáfárkodjanak vele és megosszák” – tette hozzá. A dunamelléki püspök szerint, amikor kezünkbe vesszük az új kenyeret és hálát adunk, hogy békében élhetünk, akkor elkötelezzük magunkat a jó sáfárságra. Amikor kezünkben vesszük a kenyeret, dicsőítjük az Úr Jézus Krisztust, aki egykor kezébe vette a kenyeret, megtörte, a tanítványoknak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik.” (1Kor 11,24) „Adja Isten, hogy ebben az esztendőben, ebben az országban és szerte a világban az új kenyérért hálaadók Istennek ezt a nagy titkát megértsék, munkálják és ezért fáradozzanak” – kérte Isten áldását az új kenyérre.

Az ünnepi alkalmon részt vett és egyházfői áldást mondott I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka. Az egyházi vezető a miniszterelnök meghívására érkezett Magyarországra, a szombati nap folyamán találkozott Zsinatunk lelkészi elnökével is.


Farkas Zsuzsanna, fotó: Asszonyi Eszter
Forrás: http://www.reformatus.hu/mutat/hamis-beke/

Joomla templates by a4joomla