A lelkészi szolgálat értelmezése az evangélikus egyházban

Az Ágostai Hitvallás szerint az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. (VII. cikkely) A Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel minden Krisztusban hívő ember egyetemes feladata. Az egyház minden tagja részese ennek a szolgálatnak hitének és lelki adományának mértéke szerint. Azonban az egyház hivatalos szolgálatát, a nyilvános tanítást és a szentségek kiszolgáltatását az egyház jó rendje érdekében az azzal megbízott egyházi munkások végzik. Az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására Jézus Krisztus külön szolgálatot rendelt. Az egyház rendjének megfelelően ezt a szolgálatot az arra szabályszerűen elhívott (rite vocatus) lelkész végzi. A szabályszerű elhívásnak két aspektusa van a külső (vocatio externa) és a belső elhívás (vocatio interna). Utóbbi a szubjektív oldal, amely a hit és a lelkészi hivatal viseléséhez szükséges tudás összhangjában áll. Előbbi pedig a püspök által való lelkésszé szentelés (ordinatio) és szolgálatra kiküldés aktusában. A lelkészavatás Jézus Krisztus missziói parancsa alapján és az ő nevében történik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezáltal maga az élő Úr küld el és állít az apostoli szolgálat folytonosságába. A lelkészavatás tehát nem a hívők egyetemes papságának átruházása, hanem az apostoli küldetés továbbadása. A lelkészavatás nem emeli a lelkészt a hívek fölé egy magasabb papi rendbe.
A lelkészek szolgálati jellege és a kegyelmi eszközökkel (Isten igéje és a szentségek) való szolgálatuk– a lelkészi alkalmazás helyétől és az egyházigazgatási hatáskörtől függetlenül – azonos. A Magyarországi Evangélikus Egyház férfiakat és nőket egyaránt képez, felavat, illetve kiküld a lelkészi szolgálatra. A Magyarországi Evangélikus Egyház felavatott lelkésze az, aki:
a) az előírt teológiai tanulmányoknak eleget tett és erről egyetemi, illetve ezzel egyenértékű oklevelet szerzett,
b) érvényes lelkészi oklevéllel rendelkezik,
c) lelkésszé avatásában a lelkészi szolgálatra megbízást és felhatalmazást kapott,
d) a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeinek nyilvántartásában szerepel.
A lelkészi jelleg nem szűnik meg a nyugdíjba vonulással.
A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészétől elvárja, hogy belső elhívásból kötelezze el magát az egyházi szolgálatra, lelkészi hivatásában feddhetetlenül éljen és szolgáljon, családját példaadóan, evangélikus hitben pásztorolja. A lelkész köteles magatartásával, viselkedésével és külső megjelenésével is hivatalának megfelelni. A lelkész a köz szolgálatában választott tisztséget betölthet, ugyanakkor pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártnak tagja nem lehet. A lelkészi szolgálatban álló személy köteles a lelkipásztori titkot megőrizni, az egyház törvényes rendjét megtartani és védelmezni. A lelkész lelkiismeretesen és híven köteles magát minden tevékenységében lelkészi esküjéhez tartani. A lelkész az egyházban rendszeresített liturgikus öltözetet istentiszteleteken és az egyéb liturgikus alkalmakon viseli.
A lelkész felelős egyháza biblikus és hitvallásos tanításának érvényesüléséért. Az egyházi szolgálatban álló lelkész sajátos joga és kötelessége a szentségek kiszolgáltatása, a házasság egyházi megáldása, valamint az egyházi temetések végzése. Minden egyházi szolgálatban álló lelkész és lelkészi szolgálattal megbízott személy kötelessége a lelkészi szolgálat hűséges végzése, különösen
a) Isten igéjének, törvényének és evangéliumának hirdetése,
b) az egyház építése,
c) a hívek pásztorolása.
d) a lelkigondozás szolgálata,
e) a bűnökből való feloldozás,
f) a fiatalok és idősek tanítása,
g) a szeretetszolgálat szervezése,
h) önmaga továbbképzése egyéni és egyházi továbbképzés keretében.

Az lelkészi eskü szövege:

Én, N. N., / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek / egy igaz Isten, / hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak / teljes erőmmel / és minden tehetségemmel / megfelelni igyekezem, / az Úr Jézus Krisztus evangéliumát / a teljes szentírás szerint / egyházunk hitvallásai értelmében / tisztán és igazán hirdetem; / a szentségeket / Krisztus rendelése szerint / helyesen szolgáltatom ki; / a reám bízottakat / híven pásztorolom, / és a lelkipásztori titkot megőrzöm; / egyházunk törvényes rendjét / megtartom és védelmezem; / egyházunk építésén / nemcsak szóval, / hanem példás élettel / és szolgáló szeretettel munkálkodom; / egész lelkészi szolgálatomat / odaadó hűséggel végzem / Isten dicsőségére / és embertársaim üdvösségére. / Isten engem úgy segéljen. / Ámen.

Dr. László Virgil, lelkész
Magyarországi Evangélikus Egyház

A lelkészi szolgálat értelmezése a református egyházban

A lelkészi szolgálat mai világunkban széles területre terjed ki, nagyon sokrétű. A gyülekezetek elvárása is ilyen sokirányú. Ez szükségessé teszi a rangsorolást, mivel egy embernek sem ideje, sem ereje nincs mindenre, valamint nélkülözhetetlenné teszi a munkatársak megtalálását és bevonását a szolgálatba.
Régi latin kifejezéssel a lelkipásztor Verbi Divini Minister. Isten igéjének a szolgája, hirdetője. Ez a rangsorban az első helyre állítja az igehirdetést. Az igehirdetés a teljes Szentírásra épül, de mindig van egy fókusza, ez pedig az evangélium. A feltámadott Jézus megbízása tanítványainak így szólt: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Ez semmilyen más elfoglaltság okán sem maradhat el a lelkipásztori szolgálatból.
Az evangélium hirdetésétől elválaszthatatlan a lelkigondozás. Bizonyos értelemben már benne is van. Az evangélium hirdetésekor mindig tekintettel kell lenni arra, hogy kikhez szól az igehirdetés. Itt nemcsak a hallgatók életkora vagy iskolázottsága számít, hanem élethelyzete is. Természetesen ez nem teszi feleslegessé a személyes lelkigondozást. Nagy hangsúly kerül újabban ebben a szolgálatban a pszichológiai ismeretek szükségességére. Ez valóban jó segítség, de ez mégsem pszichiáteri segítség, hanem ez is sajátos evangéliumhirdetés.
A lelkipásztori szolgálat a misszió gyakorlása is. Nemcsak azok között és azok számára szól az evangélium, akik a gyülekezet tagjai, akik a templomban ott vannak, hanem az egész világnak. Vannak is jelen korunkban olyan alkalmak, ahol a lelkipásztor nem istentiszteleten, templomban, keresztyén gyülekezethez szól, hanem különböző alkalomból egybegyűlt közösséghez. Itt kísértés lehet, hogy az alkalom és helyszín uralja a mondanivalót, mégsem maradhat el itt sem az evangélium, ha lelkipásztorként szól valaki.
A szeretetszolgálat, a diakónia is hozzátartozik a lelkipásztori szolgálathoz. Ebben munkatársak nélkül hamar elvész a lelkipásztor. „Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába” (ApCsel 6,2-4). Természetesen itt sem pusztán szociális tevékenységről van szó, hanem az evangélium megéléséről és felmutatásáról.
Ma különös nyomatékkal jelentkezik a pályázatokkal való foglalkozás. Az anyagiak előteremtése akár gyülekezeti tevékenységre, akár épületek vonatkozásában. Ebben olykor a gyülekezet elvárása olyan erős, hogy szinte mindenek elé kerül. A lelkipásztort is elragadhatja itt a buzgolkodás. Nem jó, ha a sorrendben ez a fenti feladatokat elnyomja, vagy háttérbe szorítja.
Az oktatás is feladata a lelkipásztornak. Korábban voltak kifejezetten tanítói, kátémagyarázatos istentiszteletek is. Bizonyos értelemben a bibliaórák ezt a feladatot is betölthetik. Itt sem pusztán oktatásról, még nem is csak bibliaoktatásról van szó, hanem az evangélium megszólaltatásáról. A hitoktatás is gyakran, különösen falvakban a lelkipásztor feladata. Ha lehet, jó igénybe venni a hitoktatók szolgálatát. Az azonban nem kívánatos, hogy ez elszakadva a gyülekezettől, önálló munkaággá alakuljon.
A sokrétűséget még lehet bővíteni, a sákramentumok külön tárgyalásával és a kazuáliák részletezésével, de talán ezekben röviden a legfontosabbakat megemlítettük.

Lelkész szentelési eskü
Én.....esküszöm a Szentháromság Istenre,
hogy lelkészi megbízatásomban Jézus Krisztus szolgájaként járok el a Magyarországi Református Egyház rendje szerint, Isten dicsőségére, az egyház építésére, hazám és az emberi nemzetség javára.
A teljes Szentírást szorgalmasan tanulmányozom, Isten igéjét a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás szellemében, a Lélek bölcsességével és bátorságával mindenkor hirdetem.
A sákramentumokat egyházunk rendtartása szerint szolgáltatom ki. Az egyházi törvényeknek kész szívvel engedelmeskedem.
Ha emberi gyöngeségből valamiben vétenék, a fenyítéket alázatosan fölveszem.
Lelkészi szolgálatomat és az általam igaznak ismert, evangélium szerint reformált hitet és egyházat el nem hagyom, meg nem tagadom.
Isten engem úgy segítsen! Ámen.

Dr. Börzsönyi József
református lelkipásztor, ny. esperes

A lelkészi szolgálat értelmezése a pünkösdi egyházban

Írásomban nem kívánom sem összehasonlítani, sem megkülönböztetni a lelkészi szolgálat mibenlétét a magyarországi egyházak vonatkozásában, hanem kifejezetten a Magyar Pünkösdi Egyház szempontjából szeretném azt bemutatni. A legkevesebb munkával talán az járna, ha Egyházunk Szervezeti és Működési Szabályzatából a vonatkozó mondatokat idemásolnám, mivel azonban ez egyébként is elérhető Egyházunk honlapjáról, inkább sablonmentesen és saját szavaimmal fogalmaznék.

A lelkész mindenekelőtt ember. Hús-vér egyén és egyéniség, akinek ugyanúgy van személyisége, jelleme, stílusa; vannak erősségei és gyengeségei, erényei és hibái; vannak érzései, érzelmei és egyéb tulajdonságai, mint bárki másnak.
A lelkész hívő ember. Hisz a Szentháromság egy Istenben, akinek, és akiért él és szolgál. Hitének, és egyben életének, valamint szolgálatának alapját a Szentírás, a Biblia adja. Lelkészi tevékenységét ¬a mennyei elhívás vezérli, így az nem annyira munka, hanem inkább hivatás.

Egy – számomra – ismeretlen gondolkodótól származó idézet szerint: „Isten nem a képzetteket hívja, hanem az elhívottakat képzi.” — Bár úgy vélem, Isten a képzetteket is hívja, de igaznak tartom, hogy akiket Isten a szolgálatára elhív, azokat képzi, felkészíti. Ezen a téren Isten eszköztára szinte kimeríthetetlen: a hétköznapi élet és hitélet megtapasztalásaitól kezdődően a teológiai tanulmányokig és fokozatokig. Egyházunk történelmében – és akár jelenében is – szinte mindegyikre található példa. Mindenesetre nem túlzó elvárás egy lelkésszel kapcsolatban, hogy legyen igénye a fejlődésre és törekedjen is erre mind autodidakta módon, mind szervezett képzési formákat igénybe véve, hiszen „a jó pap holtig tanul, a rossz pedig még azután is.”

A lelkész, szolgálatát tekintve akkor jár el helyesen, ha mindenben Mesterét, Jézus Krisztust követi. (Ezen persze nem a korabeli öltözködési formát, ill. külső megjelenést értem.) Jézus hozzáállását, viselkedését, gondolkodásmódját, jellemét, tulajdonságait a Szentírás tanulmányozása, az imádkozó – Istennel párbeszédet folytató – életmód, és a Szent Szellem Istennel való élő közösség képes kiformálni bennünk. Ennek nyomán alakul ki az az életszemlélet, amellyel a lelkész – Jézushoz hasonlóan – az emberekért él.
Ez egyben azt is jelenti, hogy lelkészként többre értékeljük és fontosabbnak tartjuk az embert magát, mint pl. egy szervezet, vagy szervezeti egység gépies – lélektelen – működtetését, jóllehet ezekre is szükség van (pl. egyház, gyülekezet, alapítvány stb.).

Jézus Krisztus a jó Pásztor, a lelkész pedig lelkipásztor. Ahogyan a jó Pásztor nemcsak a nyájával, hanem a nyájon kívül kóborló juhokkal, sőt a ragadozó farkasokkal is foglalkozott, ugyanígy a lelkész szolgálata sem csak a templom falain, a gyülekezet keretein belül valósul meg, hanem azon kívül is. Elhívásunk egy részét képezi a gyülekezeti élet szervezése annak számos – ha nem minden – velejárójával együtt, elhívásunk egy másik részét pedig a Krisztus testéhez még nem tartozókért végzett, ill. a közöttük és a számukra nyújtott szolgálatok, tevékenységek adják, amelyben nem teszünk különbséget ember és ember között. Ez a szolgálatunk minden esetben az elfogadás mértékéig tart.
A lelkész azt is elsajátíthatja Mesterétől, hogyan tud összekötőkapocs lenni Isten és az emberek, ill. az emberek és Isten között. Ez számos esetben közvetítést, békéltetést, mediációt jelent. Isten esetenként a lelkészen keresztül kommunikálja üzenetét, az Istent keresők pedig számos alkalommal a lelkészen keresztül ismerik, értik meg Istent.

Számos területét lehetne még taglalni a lelkészi szolgálatnak, de erre valóban hadd szolgáljon a lelkipásztorok munkaköri leírása. Egyetlen területre azonban még hadd irányítsak figyelmet.

A lelkész felelős személy. Felelősséggel tarozik a rábízottakért, amelybe nemcsak a gyülekezetének tagjai tartoznak bele, hanem lakókörnyezete, települése és tágabb szolgálati területe is – ha van ilyen. A lelkész felelős a családjáért is – ha van neki. A lelkész felelős az Istennel való kapcsolatáért is – hogy legyen neki.

A lelkészi hivatás felemelő, sokoldalú, embert próbáló, felelősségteljes, Istentől megáldott szolgálat, amelynek hűséges betöltése mennyei jutalmat eredményez.

A pásztori megvallás szövege:

Isten – és a jelenlévő testvériség – színe előtt vallást teszek ma arról, hogy
- a Krisztustól kapott elhívást és a pásztori szolgálatot elfogadom és betöltöm
- a Szentírás világosságában járok és vezetem a rám bízottakat
- az egyetemes Pünkösdi Hitvallást hiszem, vallom és hirdetem
- minden igyekezetemmel azon leszek, hogy folyamatosan növekedjek az Úr Jézus Krisztus kegyelmében, az Isten megismerésében és a Szent Szellemmel való közösségben
- tudásommal, képességeimmel és ajándékaimmal a Gyülekezet épülését szolgálom
- szolgálatomat az Magyar Pünkösdi Egyház iránt elkötelezve, az Etikai kódexben megfogalmazottak szerint, becsülettel, tiszta szívvel és jó lelkiismerettel végzem
- ezt a megvallást örömmel és élő reménységgel mondom el
Isten dicsőségére és az Ő Egyházának áldására! ÁMEN

Benedek Zsolt
Magyar Pünkösdi Egyház

Mit jelent az igazságra törekedni?

2019. január 20., vasárnap

Erdő Péter bíboros és Bogárdi Szabó István református püspök keresett válaszokat erre a kérdésre január 20-án, vasárnap este a budapesti Deák téri evangélikus templomban, az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletén.

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj..." – ezt a mózesi parancsot (5Móz 16,18-20) választották az ökumenikus imahét idei vezérigéjévé az indonéziai keresztyének. Bogárdi Szabó István szerint az adja a felszólítás aktualitását, hogy világunkban „mindent áthat az önáltatás szelleme, a nyerészkedés lelkülete".

A Zsinat lelkészi elnöke ezzel szemben arra biztatott: az igazságra törekvés töltse ki életünk, „eredjünk a nyomába, azzal keljünk és feküdjünk". A hazugság és a jogtalanság – mint mondta – az önimádatban gyökerezik, míg az igazság a tiszta istentiszteletben, Jézus Krisztus követésében.

Erről a követésről beszélt Erdő Péter bíboros is, aki Jézus farizeusoknak szóló tanításának (Lk 11,37-44) tanulságait osztotta meg hallgatóságával: „ne csak a külső cselekedetekre, ne csak a formára figyeljünk", mert nem attól leszünk tiszták, ha étkezés előtt megtisztítjuk magunkat, „hanem ha megosztjuk a rászorulókkal, amink van", ha alázattal, „szeretettel viszonozzuk Isten szeretetét".

A katolikus főpásztor arra buzdított: ne kényelmesítsen el önnön teljesítményünk tudata, hanem minden helyzetben tegyünk tanúságot az evangéliumról – a társadalmi igazságosság előmozdításával és a szegények segítésével is.

A Krisztus-hívők következő egy héten át világszerte azért imádkoznak majd, hogy az Isten tisztelete az igazságos cselekedetekben is megnyilvánuljon: hogy a hazugság, az intolerancia, az anyagi dolgok túlzott szeretete, mások és a teremtett világ kizsákmányolása, vagy a nők tárgyiasítása ne sározza be az egyházak és a hívők tanúságtételét Jézus Krisztus szeretetéről.

Az imaalkalmakon szétosztott, majd teleírt üres lapok pedig arra emlékeztetnek, hogy köteleződjünk el az igazságosság, az irgalom és az egység konkrét cselekedetei mellett.

A vasárnap esti Deák téri közös imádság – amelyen a magyarországi keresztyén egyházak vezetői mellett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár is részt vett –, a békéért és az üldözött keresztyénekért elmondott fohásszal zárult.

Feke György, fotó: Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/15980/

Ökumenikus Imahét

Kedves Testvérek!

Az Ökumenikus Imahét 2019. január 20.-27. között lesz. Az imahét anyagát az indonéz keresztény testvérek állították össze, amelynek a központi igéje így hangzik:

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(MTörv/5Móz 16,18-20)

Az országos ünnepi nyitó istentisztelet a Deák téri evangélikus templomban lesz 2019. január 20-án, vasárnap 18:00 órakor. Dr. Erdő Péter bíboros mond szentbeszédet és igét hirdet Dr. Szabó István, református püspök. Az ünnepi liturgiában szolgálnak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői.

Az ökumenikus imahét anyaga letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét plakátja letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető: itt.

Irányba állít

Csakis Isten áldásainak köszönhetően építhetünk maradandó közösségeket, egyházat és hazát – hangsúlyozták a magyarországi keresztyén egyházak vezetői a szokásos augusztus 19-i ökumenikus istentiszteleten. Az államalapítás ünnepének előestéjén Budapesten idén több százan adtak hálát az új kenyérért és imádkoztak közösen Magyarország jövőjéért.

„Isten jó rendje szerint különbséget teszünk munka és ünnep, fáradozás és hálaadás ideje között” – köszöntötte Bogárdi Szabó István református püspök a budai református gyülekezet templomában összegyűlt híveket, egyházi és állami vezetőket, diplomatákat. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hozzátette: Isten megengedi, hogy megszenteljük hétköznapjainkat, a „szentet viszont nem tudjuk hétköznapivá tenni, csak profanizálni”.

Arra biztatott mindenkit, szentelje meg azzal a hétfői ünnepet, hogy imádkozik az Olaszországban összedőlt völgyhíd áldozataiért, a háborúk elől menekülő, hontalanná váló emberekért, valamint adjon hálát országunk békéjéért, a mindennapi kenyérért, „legfőképpen pedig Jézus Krisztus ismeretéért és az üdvösség reménységéért”.

„Az áldott megáld minket, hogy áldássá legyünk”

– így foglalta össze Steinbach József református püspök azt az üzenetet, amit Isten ezúttal a szívére helyezett a 127. zsoltár alapján. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke prédikációjában az áldott Istenről beszélt, aki mindenható és örökkévaló, aki múlt, jelen és jövő, egyén, egyház, világ és az egész kozmosz ura, és aki úgy mutatta meg szeretetét nekünk, hogy lehajolt hozzánk és Jézus Krisztusban mindent nekünk ajándékozott.

„Többet ad, mint amennyiről magunktól álmodnánk. Ahogy a zsoltáros fogalmaz: álmunkban is eleget. Pont annyit, se többet, se kevesebbet, nehogy telhetetlenek legyünk vagy kevesebbel is beérjük” – hangsúlyozta a püspök. Isten nélkül csak ideig-óráig lehetünk sikeresek, az ő áldása az, amivel nem hiábavaló, hanem maradandó dolgokat lehet alkotni – ezért Steinbach József arra biztatott, nyújtsuk mindig a tőlünk telhető legjobb teljesítményt, de soha ne felejtsük elkérni Istentől az áldást. Ha így teszünk, átélhetjük annak valóságát, hogy „Isten kézbe vesz minket és örökkévaló, üdvösséges irányba állítja az életünket” – tette hozzá.

„Megáld minket, hogy áldássá legyünk – fűzte tovább ezt a gondolatmenetet az igehirdető –, hogy eszközeiként építsünk, ne romboljunk, hogy őrizzük, ne pedig kizsigereljük a Földet, hogy építsünk házat, egyházat és hazát, hogy e sokszínű világban éljük és hirdessük az ő evangéliumát.”
Hálaadás és dicséretmondás
A MEÖT tagegyházainak vezetői az istentiszteleten közösen imádkoztak Magyarország lakosságáért és vezetőiért, valamint a keresztyének testvéri viszonyáért és együttes tanúságtételéért. Emellett hálát adtak az idei termésért és az abból készült új kenyérért.

„Amellett, hogy hálát adunk, dicséretet is mondunk” – fogalmazott az ünnepségen Kondor Péter evangélikus püspök. Mindkettővel köszönetünket fejezzük ki, de az utóbbi azt jelenti, hogy az adományokról az adományozóra fordítjuk a tekintetünket – magyarázta. „Hálásak vagyunk a kenyérért, ugyanakkor csodáljuk is Istent, amiért a földből gabonát sarjaszt és búzát érlel. Hálásak vagyunk a bűnbocsánatért, amit kaptunk, ugyanakkor csodáljuk és dicsérjük Jézus Krisztust megváltó munkájáért” – tette hozzá.

A különböző magyarországi keresztyén felekezetek liturgiájának nyelvén – magyarul, románul, görögül – elhangzó áldások közé ezúttal héber és arab szavak is vegyültek, mert az alkalmon részt vett és áldást mondott Róna Tamás főrabbi a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseletében, valamint Béchara Boutros Al-Rai libanoni maronita pátriárka, aki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes meghívására érkezett három napra hazánkba.

Béchara Boutros Al-Rai bíboros, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája Szent István ünnepe alkalmából látogatott Magyarországra, útja során nemcsak a magyarországi katolikus, református, evangélikus, anglikán, baptista, metodista, ortodox és pünkösdi egyházi vezetőkkel imádkozott együtt, hanem Áder János köztársasági elnökkel, Kövér László házelnökkel és más állami vezetőkkel is találkozik, augusztus 20-án pedig részt vesz a Szent István-napi ünnepi szentmisén és a Szent Jobb-körmeneten.

Feke György, fotó: Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/15503/