A főszerkesztő jegyzete 2024/03

Fair play az Olimpián?!

Talán még vannak olyanok, akiknek az olimpiai játékokról a fizikai és szellemi erő megméretése, a fair play megélése, a népek megbékélése és békessége, továbbá hasonló, egyetemesen pozitív tett és gondolat jut eszébe. Ezt a quasi ideologizált emlékezetet nyilván már régen tépázzák a korrupciós, doppingos csalások, a politikai manipulációk, bojkottok, el egészen a véres terrortámadásig. Sokaknak már csak az a kérdése, hogy vannak-e még illúzióink vagy van-e még lejjebb?

Remélhetjük-e, hogy a párizsinál nincs lejjebb, ahol sok szakterület veheti elő hosszú panaszlistáját, amelyek közül azonban még mindig kiemelkedik a keresztyénség megsértése, gúnyolása, a biblikus elvek provokálása. „Megmondó kultúrkörök” fogják megmondani, hogy a megnyitó mennyiben volt sértő a keresztyén hívők számára. Véleményük biztos enyhébb lesz, mint egy átlagos hívő idevonatkozó érzése. Ennél többet itt nem is érdemes szólni. Arról sem lehet sokat mondani, csak értetlenül széttárni a karunkat, hogy miért baj az, ha valakinek a szörfjét a Megváltó Krisztus szobor mása díszíti. És annak megítélése sincs a kompetenciánk sorában, hogy hogyan lehet nő az, akiről korábbi szakfórumok megállapították, hogy nem az. Persze ebből nem az következik, hogy ne sportoljon, de az talán igen, hogy azok ellen vívjon, akik hasonló genetikai és nemi jellemzőkkel bírnak. E három téma okán sajnos ki kell mondanunk, hogy „a progresszivizmus itt tart”.

Viszont azt a kérdést nem kerülhetjük el, hogy mi krisztusiak hol tartunk?! A provokáció, a támadás, a gúny magas hőfokon jelent meg a párizsi Olimpián. A partikuláris jogának harsogása legyőzte az egyetemes szelíd hangokat. De hol van a mi hangunk? Persze van visszhang: sok-sok fórum, sok-sok tekintélyes közösség, keresztyén egyházi vezetők, méltóságok és grémiumok hangot adtak nemtetszésüknek, kezdve a Francia Püspöki Konferenciától – felteszem világszerte – sok-sok kicsiny templomi prédikációig. A Vatikán „szomorú”, „elítél” és „panaszkodik” az eset miatt. A pápa „kölcsönös megbecsülésért és békéért” imádkozik. A protestáns és ortodox Egyházak Világtanácsa talán egy kicsit erősebben „magyarázatot követel” a szervezőktől. És bizonyára sokan névtelenül emelték föl a hangjukat és még többen egy hangot sem hallattak ezügyben. De még mindig ott a kérdés, hogy a krisztusi világszervezetek, egyházvezetők, általában a keresztyének eléggé fölháborodtunk-e mindezen? Vagy azt tesszük, mint Arany János, amikor a hetyke kocsis úgy hajt, hogy őt sárral lefröcsköli: „Nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem.”?!

Az említett keresztyén reakcióink igazán igazodnak Jézus szavához, amikor ezt mondja: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!”??? Nekünk, Krisztus népének a válasza – csak az Olimpiával összefüggő provokációkkal szemben – arányos és összhangban van a Tőle kapott küldetéssel???

Bóna Zoltán