.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete 2025/03

A Szemle 100 évének

főszerkesztői értékelésében a harmadik fázishoz érkeztünk. E fázisban a magam szubjektív értékelésével azt tartom fontosnak az olvasókkal megosztani, hogy a Szemle egyik, ha nem a legnagyobb érdeme/értéke az, ha/hogy tükrözőjévé vált az elmúlt 100 esztendő vallástudományi-biblikus/teológiai/praktikus tudományossága változásainak. Persze mindezek a Szemle sajtó-/egyháztörténeti primer valóságában kapnak helyet.

Természetesen a bibliai Kijelentés örök, a teológia is örök és az ezekre épülő hit-/egyházgyakorlat is örökkévaló tartalmat hordoz, ugyanakkor a korok és kontextusok jegyeit hordozzák magukon.

- A Bibliában az örökkévaló Isten önkijelentése történik, de nem függetlenül a kortól, az adott kultúrától, történelmi szituációtól. És persze az a szent elkötelezettség, hogy az írott Igéből minél többet értsünk meg a Kijelentő létéből, akaratából és nagy drámájából, az annak a biblikus tudományosságnak a tárgya, amelynek újabb és újabb fölismerései – szeretném hinni – folyamatosan tükröződnek a Szemle lapjain.

- Valami hasonlót gondolok, remélek a teológiai, dogmatikai/etikai tudományosságról is, amelyeknek művelői ugyanannak a Kijelentésnek a veretes artikulációjában, értelemzésében fáradoznak. Nyilván a titokzatos igazságnak a kátékban, tematikus magyarázatokban, az egyes hitvallási „kényszerhelyzetekben” hangsúlyukban eltérő leírások tesznek eleget ennek a fáradozásnak is. Talán ezek a speciális hitvallási akcentusok is követhetők a Szemle lapjain.

- És ugyanez a hitem, reményem az igehirdetés, a katekézis, a lelkigondozás, a gyülekezetépítés etc. területére is vonatkozik.

Eddig is tartózkodtam a konkrét példáktól és ez után is ezt teszem, de talán éppen az „egyházi teológia” szerteágazó művelésében lesz nyilvánvalóvá, hogy a keretek vagy éppen a „halálos ölelések” egyes korokban hogyan befolyásolták a fenti szent szándékokat.

És azért nem mondok példákat, mert felszínes intuícióm alapján ezt nem tartanám helyénvalónak. Viszont azt remélem, hogy a 100 éves születésnap második pillérén – amire in loco natalis, Debrecenben, ez év november 13–14-én kerül sor az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében, a Debreceni Hittudományi Egyetemen – az alábbi hiteles előadásokban kapunk megerősítést:

o Baráth Béla: 100 éves a Theologiai Szemle;
o Karasszon István: A vallástudományok megjelenése a Theologiai Szemlében;
o Balla Ibolya: A bibliai tudományok megjelenése a Theologiai Szemlében;
o Béres Tamás: A szisztematikus teológia megjelenése a Theologiai Szemlében;
o Fodorné Nagy Sarolta: A gyakorlati teológia megjelenése a Theologiai Szemlében;
o Kránitz Mihály: A Theologiai Szemle, mint a hazai ökumenikus párbeszéd fóruma;
o Fekete Károly: A Theologiai Szemle múltja és jelene.

Az előadásokat a főszerkesztő bevezetése és a szerkesztőbizottság elnökének zárszava keretezi. Azt csak az intellektuális korrektség kedvéért jelzem, hogy amennyiben az előadásokból nem a főszerkesztő prekoncepciója nyer igazolást, akkor nyilvánvalóan az előadások a mérvadóak.

Természetesen nem titkolom azt a reményemet sem, hogy e pár sor néhány olvasót a megemlékezésen való személyes megjelenésre indít, sokakat pedig arra, hogy a 4. számban – a terveink szerint –megjelenő előadások megismerésére várakozással tekint.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2025/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: A Szemle 100 évének . . . . . . . 130

SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS: „Szikra-pillanatok” . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
HODOSSY-TAKÁCS ELŐD: Jeremiás, Ezékiel és a babiloni diaszpóra . . . . . . . 132
KUSTÁR GYÖRGY: A nagy lakoma példázatának botránya – Lk 14,15–24 . . . . . . 139
KRÁNITZ MIHÁLY: A vatikáni Keresztény Egységtitkárság hatvanöt éve (1960–2025) . . . . . 153
GYURKÓ DONÁT SÁMUEL: Felhatalmazó vezetés és részvétel a tanítványságban. Egy felekezetközi részvételi akciókutatás tapasztalatai . . . . . . . . . . . 160
PETRÓ LÁSZLÓ: Az alkalmazott teológia . . . . . . . . 168

KITEKINTÉS
A GÁLYARABOK EMLÉKEZETE
SOMOGYI ALFRÉD: A gályarabok felvidéki emlékezete . . . . 173
BUZA ZSOLT: Pozsonyi vértörvényszék . . . . . . . . 175
GYURGYÍK LÁSZLÓ: A szlovákiai magyarság számának alakulása rendszerváltástól napjainkig . . . 178
HOLLIK ISTVÁN: Nemzeti és nemzetiségi kisebbségi jogok az „európai birodalom” árnyékában . . . 184
KONCZ KORNÉLIA: Wesselényi-összeesküvés, a gályarabper előzménye . . . . . . . . . . . 185
P. KUSNYÍR ÉVA: „Istenre bízván az ő ártatlan ügyüket…” Gondolatok a Sárospataki Református Kollégium gályarab-emlékkiállítása kapcsán . . . .187

KÖNYVSZEMLE
TOKICS IMRE: Árvai Tamás: Az ige ereje – Redundancia és struktúra az asszír királyfeliratok hadjáratleírásaiban . . . . . 189

Absztraktok 2025/03

Hodossy-Takács Előd:
Jeremiás, Ezékiel és a babiloni diaszpóra

A szerző a következő sorokkal mond köszönetet a kutatómunka folytatásának és így e dolgozat megszületésének lehetőségéért. „A tanulmány megszületéséhez kapcsolódó kutatást a Debreceni Református Hittudományi Egyetem kutatásfinanszírozási pályázata tette lehetővé (2025. Pályázat helyszínen végzett kutatómunka folytatásához). Kutatás helyszíne: Jeruzsálem, Izrael, 2025. február.” (a főszerkesztő)

A Kr. e. hatodik század első negyedében fordulatot vett az ókori Izrael története. Jeruzsálem a babiloni hódítók áldozata lett, a város és a templom elpusztult. Ebben az időszakban létrejött a babiloni diaszpóra, viszont Jeruzsálem környékén sem szűnt meg az élet. A tanulmány a vaskori Júda végnapjait és a diaszpóra születését Jeremiás és Ezékiel próféták könyvén keresztül vizsgálja. Írásunk központi kérdése a két csoport közötti kapcsolattartás: milyen kommunikáció zajlott otthon maradók és elhurcoltak között, értesült-e a két csoport a másik területen zajló fontosabb történésekről, és ha igen, hogyan rekonstruálhatjuk ezeket az üzenetváltásokat? Emellett az ítélethirdetés kommunikációs szerepét vizsgáljuk.

The history of ancient Israel took a pivotal turn in the first quarter of the sixth century BC. Jerusalem fell to the Babylonian conquerors, and the city and the temple saw destruction. Life did not cease in the vicinity of Jerusalem, but this was the period of formation of the Babylonian diaspora. The paper examines the final days of Iron Age Judah and the birth of the diaspora through the books of the prophets Jeremiah and Ezekiel. The central question of our essay is the communication between the two groups: what kind of exchanges took place between the deportees and those who remained at home? Were the two groups aware of important events taking place in the other area? If so, how can we reconstruct these interactions? In addition, we examine the communicative role of the proclamation of judgment.

Kustár György:
A nagy lakoma példázatának botránya (Lk 14,15–24)

A nagy lakoma példázata hosszú egyházi hagyomány során kapta meg krisztológiai értelmezését, melyben a vendéglátó Isten vagy Krisztus, aki pazarlóan osztja ajándékait. A parabola azonban az első századi fülek számára valószínűleg zavaró, hiszen a clementia fontos alapelv, azonban nem terjedhet ki mindenkire. A hatalmas joga és lehetősége az alamizsnálkodás, de ebben mértéktartó bölcsességre van szükség – egy előkelőnek mindig tudatában kell legyen saját státuszának, és annak, mit engedhet meg magának. Aki túl bőségesen adakozik, ráadásul a viszonzás reménye nélkül, az esztelennek bizonyul. A példázatbéli gazdag olyanokkal tölti meg a házát, akik nem méltók az adakozásra, sőt, tettével önmagát alacsonyítja le, hiszen vagyonos társai szemében hasonlóvá válik azokhoz, akikkel közösséget vállal: ezzel „szociális öngyilkosságot” követ el – elveszti megbecsültségét. A példázat így nem a bőkezű adományról szól, hanem egy megvetést érdemlő meghívóról; következésképp a példázat kérdése nem az lesz, te adsz-e a szegénynek, hanem az: kell-e neked egy ilyen önmagát megalázó és esztelen Isten?

The parable of the Great Banquet acquired its Christological interpretation over the course of a long ecclesiastical tradition, in which the host is identified as God or Christ, who distributes his gifts with extravagant generosity. For a first-century audience, however, the parable would likely have been disconcerting. Clementia—the virtue of mercy—was a valued principle, but one that could not be extended indiscriminately. The powerful possessed both the right and the means to engage in almsgiving, yet such acts were to be conducted with prudence: an elite individual was expected to remain ever conscious of his own social status and of the limits of what was appropriate. To give excessively—especially without the prospect of reciprocity—was a mark of folly. In the parable, the wealthy man fills his house with guests deemed unworthy of such generosity; in so doing, he diminishes his own standing, effectively committing a form of “social suicide.” The parable, therefore, is not an illustration of noble generosity, but rather a depiction of a host whose actions invite scorn. It ultimately poses not the ethical question of whether one ought to give to the poor, but the theological one: should one accept a God who so recklessly and humiliatingly debases Himself?

Kránitz Mihály:
A vatikáni Keresztény Egységtitkárság hatvanöt éve (1960–2025)

Történelmi tény, hogy az újkori krisztusi egységtörekvések protestáns gyökerekre nyúlnak vissza, méghozzá eredendően nem is teológiai diskurzusokban jelentek meg. Sokkal inkább a (szociál)etikai kritikus jelenségekben látták meg a közös szolgálat lehetőségét és szükségességét: alkoholizmus, prostitúció, nagyvárosi elmagányosodás, fegyveres testületekben, kórházakban, egyetemeken való extra presszió stb. Nem utolsó sorban említendő a misszió ügye, amelynek harmonizálására jött létre az első nagy ökumenikus konferencia Edinburghban 1910-ben. Ehhez képest 50 évet váratott magára a Római Katolikus Egyház intézményes Egységtitkársága, amely aztán intenzív munkával mára ezt az 50 évet „behozta”. Persze a számos ökumenikus szervezet, amelyekben a Vatikán intenzív együttműködésével jelen van, de tagként nem, jelez egyfajta orvosolandó párhuzamosságot. Mindazonáltal a közeledés nyilvánvaló, amelyet az alábbiakban a jeles/neves titkárságvezetők munkáján keresztül mutatok be.

It is a fact that the modern affort for Christian unity is rooted in Protestant ground. It has been taking place more in social-ethical cooperation for helping endangered people in alcoholism, prostitution, metropolitan loneliness and extra spiritual pressure in armed forces, hospitals and universities, than in theological discourses. Of course we have to particularly mention the issue of mission. To harmonise the oversees missionary activity the World Missionary Conference had been organized in Edinburhg, in 1910. Afterwards several Ecumenical organisations and institutions came into existence including the Word Council of Churches. The Secreteriat for Christian Unity in the Roman Catholic Church was established in 1960. By now, during this 65 years behind us the Secretariat (nowadays Dicastery) has become an active partner in many Ecumenical organisations – although – without full membership. Nevertheless the intensification of the promising cooperation among them is obvious. This collaboration is presented below by description of the blessed services of the prominent leaders.

Gyurkó Donát Sámuel:

Felhatalmazó vezetés és részvétel a tanítványságban
Egy felekezetközi részvételi akciókutatás tapasztalatai

Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a részvételi akciókutatás gondolata, a szándékos tanítványság és a tanítványi kiscsoportok koncepciója egymásra talált egy doktori kutatás keretein belül, amelynek tapasztalataiból, a felhatalmazó vezetői magatartásra következtethetünk. A teológiai reflexió és az empirikus kutatás kombinációja a felekezetközi kontextusban végzett részvételi akciókutatással hatékonyan átültethető a gyakorlatba, ezáltal segítve a keresztény gyülekezeteket abban, hogy a változó világban releváns és eleven krisztusi vezetésre és tanítványságra törekedjenek. A felhatalmazó vezetés fogalma kulcsfogalom a modern társadalomtudományokban és a tanítványság területén. Ebben a tanulmányban a "Közösség ereje" részvételi akciókutató csoport tapasztalatai alapján a felhatalmazó vezetés gyakorlati aspektusait szeretnénk vizsgálni a tanítványság területén, különös tekintettel a vezetői magatartásra.

At the Lutheran Theological University of Budapest, the idea of participatory action research, intentional discipleship, and small groups of disciples converged in a doctoral research project, the experiences of which allow us to draw conclusions about empowering leadership. The combination of theological reflection and empirical research with participatory action research in an interdenominational context can be effectively translated into practice, thereby helping Christian congregations to strive for relevant and vibrant ways of Christian discipleship and a fresh attitude of leadership in a changing world. The concept of empowering leadership is key in modern social sciences and also in the field of discipleship. In this study, based on the experiences of the participatory action research group "Banding together" we want to look at the practical aspects of empowering leadership in the field of discipleship, with a special focus on leadership behavior.

Petró László:
Az alkalmazott teológia

Ez a tanulmány az alkalmazott teológiát, mint akadémiai tudományt szeretné bemutatni. A teológiai tudomány ezen területe próbál összhangot teremteni a rendszeres és a gyakorlati teológia között. Az alkalmazott teológia az egyház dogmáit próbálja érthetővé tenni korunk világa számára és ezáltal segíti az egyházat a mindennapok kihívásainak való megfelelésben. Az alkalmazott teológia ezért fontos része a teológiai tudományoknak, ugyanis megmutatja, hogyan tud az egyház egyszerre hűséges lenni a tanításához, ugyanakkor aktuális is maradni a világ számára.

This servey introduces the academical issue of applied theology. This field of theological science tries to make harmony between the sysytematic and practical theology. The applied theology tries to make the church dogmas understandable for nowadays and helps the church to go through the everydays challenges. Applied theology is an important field of thelogical sciences because it shows the way how can the church be faithful for its teaches and actual for living world.