A főszerkesztő jegyzete 2022/03
most valóban egy szerkesztési dilemmát taglal az alábbiakban. Nevezetesen, hogy milyen alapon történik a közlendő és nem közlendő írások distinkciója. Tanhivatalt játszunk? Ami meglehetősen idegen a protestáns szemléletű teológiában. Hitvallásaink sem veszik a bátorságot a punk-tum-igazság hordozására, hogyan tehetné ezt egy folyóirat, illetve annak szerkesztősége?! Vagy a másik végletbe sodródunk. Nevezetesen, helyt adunk minden írásnak kritika nélkül, bármilyen banalitásokat is tartalmazzon.
Persze helyénvaló a kérdés: Közel száz év alatt ez hogy volt? Miért most merül fel ez a probléma? Van válasz erre a kérdésre, méghozzá az, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentkeztek azok az írások, amelyek mögött hívő, többnyire természet- vagy társadalomtudományos műveltséggel rendelkező, nem teológusok boncolgatnak teológiai kérdéseket. Illetve ami még nehezebb, ugyanezek teológiai aspektusból kívánják megválaszolni a kor kritikus kérdéseit, pl. járvány, háború stb. Létrehoztuk a Kitekintés rovatot, de nem azért, hogy „laikus teológusoknak” biztosítsunk helyet, hanem azért, hogy a rokon-/segédtudományoknak, illetve a tudományosság mértékét meg nem ütő egyházi eseményeknek nyissunk teret. Ott persze eddig is egyéni dön- tésekkel közöltünk vagy nem közöltünk „laikus/amatőr teologizálásokat”, amelyek azonban úgy tűnik, mostanában és pláne a jövőben egyre nagyobb számban jelent- keznek. Főszerkesztőként úgy érzem, hogy nem kell mindentől megijednünk, ami furcsa, bizarr vagy éppen a professzionális teológiával könnyen cáfolható. Úgy gondolom, hogy a protestáns hagyomány szerint semmiféleképpen sem kell megijed- nünk az ilyen ambícióktól, pláne nem kell földbe döngölnünk azokat. Azt csak zárójelben említem, hogy az elmúlt 60–70 évben egész biztos, hogy a Barth-i újre- formátori teológia alapján, természetesen a szöveg/történet-kritikai bibliakutatás módszerével születtek az írások, amelyeket lektorálva mértékadónak tartottunk és az ún. Tanulmányi rovatban közöltünk, mintegy jelezve a mérvadó – általunk is teológiának ítélt – minőségükre. Itt még az is megjegyzendő, hogy az első 30 évben született írásokban bizonyára bőven felismerhetők a liberális teológia szempontjai, el egészen a természetteológia bátor alkalmazásáig.
Visszatérve az eredeti kérdésemre, amely költői kérdésnek tűnik abban az értelem- ben, hogy nem a szerkesztőbizottság munkájához kérek anonim segítséget, a közlési döntéseket meghozzuk, de jelzem, hogy ha a Kitekintés rovatban teológiai szemmel furcsa dolgokat olvasunk, az éppen abból fakad, hogy azok legitimitását a diszkusszió szintjén nem vonjuk kétségbe. Tesszük ezt éppen azért, mert a reformációi hagyományunkba tartozik a Szentírás szabad olvasása, az isteni inspirációnak a szerzőn túl az olvasóra való vonatkoztatása, a Szentlélek korlátozhatatlan kérése és fogadása, az ubi et quando visum est Deo alapelve, s nem utolsó sorban egyszerűen az emberi vélemény szabad alkotása és terjesztése a modern és különösen is a posztmodern korban. A szerkesztőbizottság továbbra is törekszik, hogy az írások a Tanulmány rovatban hűek legyenek a tudományos teológia műveléséhez a sola Scriptura alapján. A Kitekintés rovatban pedig széles vitára bocsátunk minden olyan írást, amelyek alapté- teleit és módszerét illetően megfelelőnek ítélünk, még akkor is, ha nagy valószínűséggel azzal kapcsolatban bárkinek véleménye támad vagy kétsége akad. Ezeket a véleményeket és kétségeket is természetesen szívesen közöljük.
Bóna Zoltán
