Absztraktok 2025/04

Koncz-Vágási Katalin
Ricpá – a néma cselekvő
2Sámuel 21,1–14

A héber Biblia kevéssé ismert alakja Ricpá. Néma alak, aki nem szavaival, hanem tettével „beszél”. A 2Sám 21,1–14 szakasza irodalmilag nem egységes elbeszélés. Az alapréteg (2Sám 21,3.4.5.6*.8.9.10.13*.14*) nem tud arról, hogy a fiak ne bűnhődjenek az atyáik vétkeiért (5Móz 24,16), illetve arról sem, hogy a kivégzetteket aznap el kell temetni (5Móz 21,22–23), melyek a deuteronomista teológia gondolkodásmódját jellemzik. Az elbeszélés redakcionális kiegészítéseinél (21,11–14*) pedig Dávid király jóindulata (21,7) a hangsúlyos (21,12*.13*.14*). A bővítések célja egy minél pozitívabb kép kialakítása Dávid királyról, mely illeszkedik a róla formálódó elbeszélések sorához. Az elbeszélés fordulópontja egy néma női alakhoz köthető, aki megakadályozza a kivégzettek, köztük saját két fiának temetetlen holttestének a meggyalázását (21,10). Tette a hűség, a tisztelet, a kitartás megnyilvánulása, melyben fellelhető a kegyelet, az édesanyai végtelen szeretet, de még a Saul háza iránti tisztelet kifejeződése is.

Rizpah is a little-known figure in the Hebrew Bible. She is a silent character who „speaks” not with words but with deeds. The passage in 2Samuel 21,1–14 is not a literarily coherent narrative. The basic layer (2Sam 21,3.4.5.6*.8.9.10.13*.14*) does not know that sons should not be punished for the sins of their fathers (Deuteronomy 24,16), nor that those who are executed must be buried that same day (Deuteronomy 21,22–23). In the additions to the narrative (21,11–14*), King David’s goodwill (21,7) is emphasized. The turning point of the narrative is linked to a silent female figure who prevents the desecration of the unburied bodies of those executed, including her own two sons (21,10). An expression of loyalty, respect, and perseverance, where reverence, maternal love, and even respect for Saul’s house is evident.

Tokics Imre
Hit és hatalom határán
Az 1700 éves Niceai Zsinat jelentősége

A tanulmány a 325-ben tartott első egyetemes, Niceai Zsinat történeti, teológiai és politikai összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel Nagy Konstantin császár megtérésére és egyházpolitikájára. A kutatás arra mutat rá, hogy Konstantin valláspolitikai fordulata nem csupán a keresztényüldözések végét hozta el, hanem új kapcsolatot teremtett a hit és a hatalom között a Római Birodalomban. A Niceai Zsinat az ariánus vita közepette jött létre, azzal a céllal, hogy teológiai egységet teremtsen a Fiú és az Atya isteni természetének kérdésében. Részletesen bemutatva az arianizmus főbb tanait, a homoousziosz (egylényegűség) fogalmának megszületését, valamint a zsinati döntések hosszú távú hatását a keresztény teológiai gondolkodásra és egyháztörténetre. Külön figyelmet fordítva a hit és a világi hatalom viszonyára, mert meggyőződésünk szerint a Niceai Zsinat máig aktuális tanulsága a hitelvek és a politikai érdekek szétválasztásának fontossága. A kutatás végkövetkeztetése, hogy a Niceai Zsinat nem csupán történelmi esemény, hanem örök érvényű üzenet az egység, a hit és a közösség megőrzéséről.

This study examines the historical, theological, and political contexts of the First Ecumenical Council of Nicaea, held in 325 AD, with particular attention to Emperor Constantine’s conversion and ecclesiastical policies. The research demonstrates that Constantine’s religious-political shift not only marked the end of Christian persecution but also established a new relationship between faith and imperial authority within the Roman Empire. The Council of Nicaea was convened amidst the Arian controversy, aiming to achieve theological unity concerning the divine nature of the Son and the Father. The study provides a detailed analysis of the main doctrines of Arianism, the emergence of the concept of homoousios (consubstantiality), and the long-term impact of the Council’s decisions on Christian theological thought and church history. Special attention is given to the relationship between faith and secular power, as the research argues that the enduring lesson of the Council of Nicaea lies in the necessity of separating theological principles from political interests. The study concludes that the Council represents not merely a historical event but also an eternal message regarding the preservation of unity, faith, and communal cohesion.

Veres Sándor Péter
Megbízható, örök s tökéletes
Terepszemle a tanítványképzés minőségügyéről a 21. század első negyedében

Tudásból születhet-e hit? Minőség fakaszthat-e reményt? Szeretettelibbé teszi-e a tudomány az életet? A 21. század gondolkodó lényei nem kerülhetik meg e kérdéseket. Hogyan őrizhetik identitásukat azok, akik hitvallásukkal konfliktusban álló elvárásrendszerben kell helytállniuk, ha nem keresik e kérdésekre válaszukat? E tanul-mány a hit és a tudomány mesterséges szétválasztásának mítoszából a cél és a módszer tudomány-filozófiai kérdésének felvetésében látja a kiutat. Herman Dooyeweerd revelatív felismeréseiben, Jáki Szaniszló tudomány-történeti kutatásaiban, és James E. Loder megváltó átalakulás koncepciójában leli meg e kérdésekre a választ. E szerzők munkáságában látatja meg a régóta óhajtotta igény beteljesülését, hogy a tudomány és hit konfliktusának mítoszával szemben az evangélium teljessége a tudás és a remény testvéri szövetségét hirdeti. A keresztények küldetése, hogy a technicizálódott gondolkodásba süllyedt embert elvezesse az élet fejedeleméig. E perspektívából adódnak a tanulmány állításai: 1. A hitéleti képzésben nem lehet kiindulási alap az, hogy „termék” a megfelelő hallgató. 2. A tanítvány sokkal inkább gyümölcs, amihez mennyei Kertészre van szüksége. 3. Az ember eredendő hajlamából e kertészkedés (oktatás-nevelés) mibenlétét félreértette. 4. Félreértelmezése óta vallási motívumok és érzelmi modalitások orientálják, világképe nem összeegyeztethető a teremtés-bukás-megváltás motívummal. 5. E vallási motívum és érzelmi orientáció mélyreható átalakulása az egyén szuverén döntésének a függvénye. 6. Vallásos életfelfogásából megváltói átalakulást átélt oktató ellentmondás mentesen képes átadni ismereteit, mert tanítása a Spiritus Sanctus vezetése alatt áll.

Can knowledge give rise to faith? Can quality inspire hope? Does science make life more loving? Thinkers of the 21st century cannot avoid these questions. How can those who must live up to expectations that conflict with their beliefs preserve their identity if they do not seek answers to these questions? This study sees a way out of the myth of the artificial separation of faith and science in raising the question of purpose and method in the philosophy of science. It finds the answers to these questions in the revelatory insights of Herman Dooyeweerd, the historical research of Szaniszló Jáki, and James E. Loder’s concept of redemptive transformation. In the work of these authors, he sees the fulfilment of his long-held desire that, contrary to the myth of the conflict between science and faith, the fullness of the gospel proclaims the fraternal alliance of knowledge and hope. The mission of Christians is to lead people who have become entangled in technicized thinking to the Prince of Life. From this perspective, the study makes the following assertions: 1. In religious education, the starting point cannot be that the „product” is the right kind of student. 2. The student is much more like fruit, which needs a heavenly Gardener. 3. Human beings have misunderstood the nature of this gardening (education) due to their original inclination. 4. Since this misunderstanding, religious motifs and emotional modalities have oriented them, and their worldview is incompatible with the motif of creation-fall-redemption. 5. A profound transformation of this religious motif and emotional orientation depends on the sovereign decision of the individual. 6. An educator who has undergone a redemptive transformation from a religious outlook on life can impart his knowledge without contradiction, because the Spiritus Sanctus guides his teaching.

Nagy Gábor
A református megújulás kérdésének aktualitása

A magyar református egyház megújulásának kérdése különösen időszerűvé vált a közelmúlt társadalmi és egyházi válságai, mindenekelőtt a közéletben is nagy visszhangot keltő „kegyelmi ügy” nyomán. A tanulmány a református egyház megújulásának kérdését vizsgálja teológiai és egyházszociológiai perspektívából, egy református lelkipásztor reflexióinak fényében. A szerző a református identitás alapjait – a sola-formulák teológiai üzenetét – a kortárs szekularizáció, poszt-modern relativizmus és globalizáció kontextusában értelmezi újra. Rámutat, hogy a református megújulás nem strukturális reform, hanem spirituális és teológiai folyamat: az evangéliumhoz való visszatérés és a Szentlélek általi önvizsgálat. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az egyház jövője a krisztusi bizalmon, az önkritikus, de szeretetből fakadó lojalitáson, valamint a hiteles igehirdetésen alapul. A megújulás alapja nem emberi teljesítmény, hanem Isten kegyelme, amely a hit, a közösség és a bizalom újjáteremtésében nyilvánul meg. A református egyház csak akkor őrizheti meg küldetését a 21. században, ha egyszerre marad hű a reformátori örökséghez és nyitott a Lélek megújító munkája iránt.

The question of renewal within the Hungarian Reformed Church has become particularly timely in light of recent social and ecclesial crises, most notably the widely debated “clemency case” that reverberated throughout public discourse. This study explores the issue of ecclesial renewal from both theological and ecclesiological perspectives, framed by the reflections of a Reformed pastor engaged in practical ministry. The author reinterprets the foundations of Reformed identity – the theological message of the sola principles – within the contemporary contexts of secularization, postmodern relativism, and globalization. The study argues that genuine Reformed renewal is not primarily a structural or organizational reform, but a spiritual and theological process: a return to the gospel and a self-examination inspired by the Holy Spirit. It emphasizes that the future of the Church depends on Christ-centered trust, self-critical yet loving loyalty, and the authentic proclamation of the Word. Renewal is not the result of human achievement but of divine grace, which manifests itself in the re-creation of faith, community, and trust. The Reformed Church can preserve its mission in the 21st century only by remaining faithful to its Reformation heritage while remaining open to the renewing work of the Holy Spirit.

Hollóné Baski Nikoletta
A Szentlélek és a közösségformálás

A tanulmány a Szentlélek közösségformáló szerepét vizsgálja a különböző képességű emberek integrációjának teológiai dimenzióiban. A bibliai tanítások, különösen Pál apostol levelei, valamint kortárs teológiai reflexiók alapján bemutatja, hogy a Lélek nem eltörli a különbségeket, hanem egységgé rendezi azokat, a gyengébb tagokat pedig a közösség legszükségesebb részeinek nyilvánítja. A befogadás ezért nem csu-pán pedagógiai vagy szociológiai feladat, hanem pneumatológiai kérdés: a gyülekezet hitelessége azon mérhető le, hogyan tekint a fogyatékossággal élő és eltérő képességű testvérekre. A tanulmány kitér a magyar gyülekezetek pozitív és negatív példáira is, rávilágítva, hogy az integráció nem jótékonysági gesz-tus, hanem a Lélek által vezetett kölcsönösség, amelyben mindenki ajándékká válik a közösség számára.

This study examines the role of the Holy Spirit in shaping Christian community with special regard to the theological dimensions of integrating people with diverse abilities. Drawing on biblical teaching, especially Paul’s letters, and contemporary theological reflections, it shows that the Spirit does not eliminate differences but transforms them into unity, declaring the weaker members indispensable for the body of Christ. Inclusion is therefore not merely a pedagogical or sociological task but a pneumatological issue: the authenticity of the church is measured by how it embraces people with disabilities and different abilities. The study also reflects on both positive and negative examples from Hungarian congregations, underlining that integration is not an act of charity but Spirit-led reciprocity, where every person becomes a gift for the community.

Petró László
Theologiai Szemle 100, Immaneul Kant 300

Ez az áttekintés két fontos emlékre kíván figyelmet fordítani. A híres német filozófus, Immanuel Kant, 300 évvel ezelőtt (1724-ben) született, a Theologiai Szemle első kiadása pedig 100 évvel ezelőtt (1925-ben) történt. Mi a kapcsolat e két fontos esemény között? Tankó Béla 1925-ben publikált egy mélyreható kutatást Immanuel Kant vallásfilozófiájáról a Theologiai Szemle első részében. Ez volt az egyetlen szisztematikus teológiai írás az első kiadványban. A teológiának napjainkban is hangsúlyoznia kell Kant filozófiájának fontosságát, ezért ez az áttekintés a filozófia mai egyház számára való értelmezését vizsgálja.

This survey wants to pay attention for two important memories. The famous german philospher, Immanuel Kant, was born 300 years ago (in 1724) and first publication of Theologiai Szemle happened in 100 years ago (in 1925). What is the connection between these two important happenings? Bela Tanko published a very deep research on Immanuel Kant religous philosophy in the first part of Theologiai Szemle in 1925. This was the only systematic theological writing in the first piblication. The theology has to emphasize the importance of Kant’s philosophy nowadays as well so this survey looks the maining of this philosophy for today’s church.