A főszerkesztő jegyzete 2021/03
Már majdnem elfelejtettük
azt a tragikus eseményt, ami a 21. század hajnalán nem csak New York City két ikonikus felhőkarcolóját, a Pentagon egy részét, valamint az Egyesült Államok népét és földjét, hanem az egész emberiséget megrázta.
Az eseményt 9/11 – nine-eleven-nek neveztük és az azt követő években a privát, társadalmi és politikai közbeszédben fontos szerepet töltött be. Okokról, indítékokról, furcsaságokról, ellentmondásokról születtek jegyzőkönyvek, könyvek, teóriáik, elméletek és összeesküvés-elméletek is. Sok kérdés ma is megválaszolatlan, de mindezeknél fontosabb 3500 embernek halála, szeretteinek gyásza, az immáron leszállt és eltűnt por- és füstfelhő tüdőkben, erekben, vesékben, májakban és lelkekben való lakozása.
Az esemény olyan, amivel együtt kell élni, de olyan is, amely újabb és újabb szorongó kérdéseket indukál minden felelős emberben. Ilyen intenzitásban nem, de frekventáltságában összeadódóan talán mégis ijesztően kell együtt élnünk a terrorista cselekedetek tényével és a terrorista szándékok valóságával.
Nem gondolom, hogy tisztán vallásos motivációja lenne a terrorcselekményeknek, az viszont tény, hogy az öngyilkos merényletek mögött vallási fanatizmus van. Így hangsúlyozom, hogy a terrorcselekmények mögött nem eo ipso vallásról, hanem vallási fanatizmusról van szó, hiszen ez nem mondható el sem a teremtés legapróbb részletében is Isten dicsőségét kereső és felismerő vallásokra, sem pedig a mi Krisztus áldozatában hívő keresztyénségünk békeparancsára és ökológiai felelősségére, még akkor sem, ha akár történeti távlatban, akár a jelenben minden vallásban fölismerhetők arrogáns és militáns elemek.
20 év távlatából nem sok mindent tehetünk, de sok mindent mondhatunk. Ezzel közösen emlékezünk és a kollektív emlékezet tudatában tartjuk ezt a borzalmas eseményt. Mert minél jobban elfelejtünk valamit, annál könnyebben ismétlődik meg.
Engem és néhány munkatársamat például olyan amerikai barátok hívtak videó-beszélgetésre szeptember 11-én, akik éppen Magyarországon önkéntes munkát végeztek a mi szervezésünkben 2001 szeptemberében. Sok minden felszínre jött ebben a beszélgetésben, de az is, hogy a 9/11 20 éves évfordulóján kimondta megalakulását Afganisztánban az új tálib kormány. Ismeretlenül nem illik minősíteni, de vannak biztonságszolgálati listák, amelyeken többen szerepelnek e kormány tagjai közül. Ugye, ez akkor is rémisztő számunkra, ha eddig is tudtuk, hogy nem a négy repülőgépet eltérítő terroristák voltak az utolsók. És akkor is, ha ez az évforduló egybeesett azzal a hétvégével, amelyen a római katolikus egyház meglehetősen nyitottan, mondanám meghívóan és elismerően viszonyulva a protestantizmushoz és az ortodoxiához, a kegyelemnek nagy ünnepét, az eucharisztiát ünnepelte Budapest utcáin, templomaiban és intézményeiben.
Lehet keresztényi jámborsággal, az oltári szentség ostyájával vagy az úrvacsora kenyerével szembeszállni a terrorizmussal? Vagy politikusabban és perszonálisabban fogalmazva, hogyan lehet egy kormányt elismerni, amelyben nyilvántartott terroristák is vannak és a 9/11 precedensével terheltek? És hogyan lehet tárgyalni azokkal, akiket nem ismerünk el? Ördögi körök szorításában élünk.
Ebből az infernális szorításból úgy gondolom, csak divinális szabadulást várhatunk. Azt is és úgy is kizárólag Krisztus erejében és kegyelmében bízva.
Bóna Zoltán
TARTALOMJEGYZÉK 2021/03
A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: Már majdnem elfelejtettük . . . . . . . . 130
SZÓLJ, URAM!
STEINBACH JÓZSEF: Isten áldása . . . . . . . . . . . . . . 131
TANÍTS MINKET, URUNK!
KOVÁCS KRISZTIÁN: Egy módszertani zsákutca? . . . . . . . . 132
NÉMETH BALÁZS: A stabilitás irányításelméleti fogalmának bibliai analógiái . . . . . . 138
PARODA ZSOLT: A brit haderők szerepe a békefenntartó műveletekben, különös tekintettel a humanitárius szervezetekre . . . . . . 144
STEFANOVSZKY ANDRÁS: Az Apostoli Szentszék és az Egyházak Világtanácsának együttműködése a válságkezelés és béketeremtés terén . . . 151
KITEKINTÉS
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR: A kilencvenes években bekövetkezett változások elméleti hátteréről . . . . . . 161
TOKICS IMRE: Isten hídembere . . . . . . . . . . . . . 166
BOGNÁR GERGELY: Rászorul-e a természettudomány a vallásra? . 175
BUZOGÁNY DEZSŐ: „Nemhogy látni, de hallani is szörnyűséges volt” . . . . . 179
ÖKUMENIKUS SZEMLE
RITOÓK ZSIGMOND: Egy laikus hozzászólása a Miatyánk-vitához . 181
KÖNYVSZEMLE
TIKÁSZ ÁBEL: Rudolf Bohren: Az igehirdetés, mint szenvedély . . . . . . . . . . 183
STEINBACH JÓZSEF: Rudolf Bohren: Az igehirdetés, mint szenvedély . . . . . . . . . 185
Absztraktok 2021/03
Kovács Krisztián
Egy módszertani zsákutca?
Évtizedek óta kérdés az Ószövetség-kutatáson belül, hogy tartható-e még a Wellhausen-i forrás-kritika tézise. Egyik lényeges kérdőjel éppen a Júda-Támár történet tárgyalása során merül fel, mivel a régebbi kutatás hagyományosan Jahvista szerzőséget vél ezen egység tárgyalása során felfedezni. Irodalmi motívumait illetően viszont ezt elég nehéz érvekkel alátámasztani. Sokkal inkább egy korábbról hagyományozott történetet látunk, ami teológiai motívumokkal később lett kibővítve, valamint mind a József-elbeszélésbe és tágabb értelemben az Ősatyák-ciklusba bedolgozva. A makrokompozicionális kötőelemek, a speciális szókészlet, valamint egyes fogalmak szemantikai elcsúszásai is ezt támasztják alá. A történet irodalmi rögzítését ezek alapján inkább az Ábrahám-ciklus és a Ruth novella irodalmi szerkesztésének a korára datálhatjuk, amit a késői perzsa-korra tehetünk.
Since decades it is disputed among scholars in the field of the Old Testament, if the classic source-criticism has its recent relevance. One of the very arguments supports also the Juda-Tamar-story. The early research tradicionaly argumented for the J source as author, but up to the relevant motifs it is disputable. Rather should we suppose an early traded oral story, which was later on extended with theologically relevant motifs and as a literary unit composed into the Joseph-story and in the wide perspective into the Patriarch-story-line. What is concerning the macro-composition, the special vocabulary and the modified semantics of several keywords, we should suppose the late Persian era as time of the literar fixation and composition, when the Abraham-cycle and the Ruth novel were also composed.
Németh Balázs
A stabilitás irányításelméleti fogalmának bibliai analógiái
A tanulmány célja az irányításelmélet területén alapvető fontosságú stabilitás, és egyes bibliai szakaszok, fogalmak közötti analógiás kapcsolat felállítása. A kutatás motivációját az irányított rendszerek komplexitásának növekedése, illetve a mesterséges intelligenciára épülő módszerek térnyerése adja. A felvetődő új mérnöki tudományos kérdések ugyanis túlmutatnak a műszaki vonatkozásukon és számos társadalmi, etikai, teológiai kérdést vetnek fel. A tanulmány rámutat arra, hogy számos bibliai szakasz üzenete analógiában áll a stabil, illetve instabil folyamatok jellegével. A felvázolt analógiás kapcsolaton keresztül, a vizsgált irányításelméleti fogalmakkal megvilágíthatóak olyan kérdésfeltevések, amelyek a bűn valóságára, a halálra, vagy a mesterséges intelligencia szerepére vonatkoznak.
The paper proposes relationships between the fundamental term of stability in control theory and some biblical texts. The relationships through analogies are formed. The motivation of the research is provided by increasing complexity of controlled systems and wide spreading application of artificial intelligence methods. In this context, the novel engineering challenges go beyond technical problems, posing social, ethical and theological questions. The paper illustrates that the message of several biblical texts are in analogies with the characteristics of stable or unstable processes. The proposed analogies can be used for examine problems, concerning to the reality of sin in the world, to the death or to the role of the artificial intelligence.
Paroda Zsolt
A brit haderők szerepe a békefenntartó műveletekben, különös tekintettel a humanitárius szervezetekre
A nemzetközi humanitárius segítségnyújtás gyakorlatában az elmúlt évtizedekben kitörölhetetlen jelenséggé vált a segélyezésről szóló élő tudósítások. Ezeken, kevés kivétellel szinte mindig egyszerre jelentek meg mind polgári mind katonai egységek, szervezetek tagjai, sokszor egymással karöltve, egymást segítve azért, hogy a bajba jutott helyi lakosságot segíteni tudják. A látszólagos egyetértés ellenére az együttműködés korántsem egy alapértelmezettnek vehető gyakorlat, és mint ilyennek megvolt a maga kialakulási dinamikája is. Ennek megértése mellett arra keressük a választ, hogy ez a fajta együttműködés milyen belső és külső konfliktusokkal járhat együtt, valamint, hogy azokra milyen megoldási kísérletek születtek. Ennek érdekében a kutatás során elsősorban a nemzetközi szervezetek szakirodalmát dolgoztuk fel. Ami a brit szerepvállalást illeti, ott természetesen határozott célunk volt brit irodalommal dolgozni. Fontosnak tartottuk mindkét résztvevő ’oldal’, tehát a civil és a katonai szempontok források általi megvilágítását. A kutatás eredményeként arra jutottunk, hogy az együttműködés, noha valóban sok elvi akadályba ütközik, továbbra is nélkülözhetetlen előnyöket biztosít akár emberi konfliktus, akár természeti katasztrófát követő helyreállítások során. Ennek ugyanakkor meglátásunk szerint kötelező eleme a további, a hatékony együttműködésre irányuló és az egymás iránt bizalmon koncepcióbeli, állományi és képzési fejlesztés. A megjelenő problémák és az azokra adható lehetséges megoldások feltárása pedig remélhetőleg képes továbbfejleszteni a párbeszédet a humanitárius akciókban részvevő felek között.
Live streaming on aid has become an indelible feature of international humanitarian aid practice in recent decades. With few exceptions, these have almost always involved both civilian and military units and organisations, often working together, helping each other in order to help local populations in need. Despite the apparent consensus, cooperation is by no means a default practice and as such has had its own dynamics to evolve. In addition to understanding this, we seek to understand the internal and external conflicts that this type of cooperation may entail and the attempts that have been made to resolve them. This research has also focused on the literature on international organisations. As far as British involvement is concerned, we naturally had a specific aim to work with British literature. We considered it important to source and emphasize both sides are being involved, such the civilian and the military. As a result of this research, we concluded that cooperation, while indeed facing many theoretical obstacles, continues to provide indispensable benefits, whether in human conflict or in post-natural disaster reconstruction. However, we believe that further conceptual, staffing and training development for effective cooperation and mutual trust is a must. And the identification of emerging problems and possible solutions to them can hopefully further develop the dialogue between the parties involved in humanitarian actions.
Stefanovszky András
Az Apostoli Szentszék és az Egyházak Világtanácsának együttműködése a válságkezelés és béketeremtés terén
Az emberiség előtt álló kihívások leküzdése meghaladja az egyházak egyéni lehetőségeit, ezért egyre több keresztyén közösség csatlakozik az ökumenéhez és működik együtt egyetemes célok érdekében. Az ökumenikus mozgalom hosszú utat tett meg, mégis történelmi jelentőséggel bír az Egyházak Világtanácsa és az Apostoli Szentszék kapcsolatának dinamikus fejlődése, amely megmutatkozik a válságkezelés, béketeremtés és diakóniai szolgálatban való közös fellépés. Arra vállalkozunk, hogy ennek az együttműködésnek előbb a történeti eredetét, majd intézményi módjait és eredményeit bemutassuk.
To surmount the contemporary challenges faced by humanity is beyond the ability of individual Churches, hence ever more faith communities join hands in ecumenism and cooperate to achieve their universal goals. The ecumenical movement has come a long way, yet the dynamic development of relations between the World Council of Churches and the Holy See is of historical importance, exemplified in joint action on conflict resolution, peacemaking and care for the poor and marginalised. Herein we seek to explore the historical foundation and the institutional format of cooperation between the two entities that allows for promising results.
A főszerkesztő jegyzete 2021/02
A kisebbségi
lét, sors, jogok és mindaz, ami ebből következik társadalmi, politikai, etikai, jogi és nem utolsó sorban teológiai aspektussal bír. Anélkül, hogy biblikus vagy dogmatikus szaktudományos mélységekig bátorkodnék, a felszínen is nyilvánvaló hivatkozásokat teszem, akár az elhívottak, kihívottak, maradék, kiválasztottak fogalmával, amelyek nyilván nem quantitatív fogalmak, de valamiféle kisebbségi létet sugallnak, ráadásul pozitív konnotációval.
Úgy gondolom, hogy a demokrácia akár társadalmi, akár politikai, akár etikai értelemben szintén különös figyelemmel tartozik a kisebbségek iránt, amelynek legszebb példája az elvárható pozitív diszkrimináció bizonyos esetekben. Az utolsó kifejezésem is utal arra, hogy nem olyan egyszerű ez a terület – sem a kisebbség, sem a többség oldaláról – és ennek nyilvánvaló, ilyen-olyan jelét látjuk az európai integráció szelektív kisebbségkezelési folyamatában is. Miközben a migrációs, gender-alapú vagy általában az egyéni jogokat illető kisebbségi kérdések szinte a törvények és szerződések megszegését is vállalóan élvezik a különleges elbírálást, ugyanez nem mondható el akár a vallási, akár a nemzetiségi kisebbségekről. Persze törvényt erősítő kivételek ez
esetben is vannak.
Viszont közel egy évtizedes előkészülettel benyújtott, minden kritériumnak eleget tevő kisebbségi mentőcsomag egészen furcsa módon többségi parlamenti döntés ellenére a Bizottságtól elutasítást nyert, tehát a Bizottság visszautasította, hogy jogalkotási folyamatot kezdeményezne ebben a kérdésben. A benyújtó RMDSZ, FUEN, SVP és YEN ezzel az elutasítással a Luxemburgi Bírósághoz fordult, amelynek malmai természetesen lassan őrölnek.
A Székely Nemzeti Tanács az európai nemzeti régiók közvetlen uniós együttműködésének érdekében a közelmúltban egy másik aláírásgyűjtést kezdeményezett, mely sikeresen lezárult a magyar kormány hathatós támogatásával és Pesty László elkötelezetten kitartó munkájával. Ez még beadásra vár, tehát a remény még élhet.
Nem utolsósorban említendő, azaz örvendetes tény, hogy a strasbourgi Európa Tanács elnöki pozícióját a napokban megkezdő magyar kormány a ciklusára vonatkozó néhány prioritás sorában a nemzeti közösségek védelmét eminens helyen kezeli.
Ebbe nyilván beletartoznak a kisebbségi őshonos nemzeti közösségek is.
Visszatérve az EU-s két petícióra elmondhatjuk, hogy ezt az intézményt a Lisszaboni Szerződés teszi lehetővé éppen azért, hogy az európai polgárok közvetlenül is bekapcsolódhassanak a törvényhozásba, legalábbis a javaslat szintjén. Jellemző, hogy 60–70 ilyen kezdeményezés volt az elmúlt cirka 15 évben, amelyek sorából talán 6 tudta összegyűjteni 7 országból az 1 millió aláírást és a Parlament vagy a Bizottság
egyikkel sem foglalkozott érdemben. No comment.
Tehát itt jön közel hozzánk és itt válik nyilvánvalóvá a felelősségünk a kisebbségi kérdések európai kezelésében, hiszen mi is azok vagyunk, akik ilyen-olyan relációban valamiféle kisebbségi sorsot hordozunk nyilvánvalóan protestánsként, ortodoxként, etnikumként Magyarországon, magyarként a határainkon túl, etc. Helyénvaló, ha törődéseink, tanulmányaink és nem utolsó sorban imádságaink/bizonyságtételeink kísérik és sikerre segítik a fenti törekvéseket.
S hogy ez az erőltetetten szekularizált Európától sem idegen keresztyénüldözés kontextusában is igaz, zárszóként hivatkozom a kalocsai érsek egy ökumenikus istentiszteleten, számos egyházvezető körében kimondott mondatára: „Uraim, vegyük tudomásul, hogy mi így összesen is kisebbségben vagyunk!”
Bóna Zoltán
TARTALOMJEGYZÉK 2021/02
A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A kisebbségi lét, sors, jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
SZÓLJ, URAM!
PÁSZTOR DÁNIEL:
A Lélek gyümölcse:
szeretet a legkiválóbb út… . . . . . . . . . . . . . . . . 67
TANÍTS MINKET, URUNK!
KONCZ-VÁGÁSI KATALIN:
Abdiás könyve:
Hol tart ma a kutatás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
MOLNÁR ANDREA:
A biztonság exegézise
a profán és a transzcendens mentén . . . . . . . . . 83
LEGÉNDY KRISTÓF:
Akiben csak hinni lehet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Transzszubsztanciáció és epiklézis . . . . . . . . . . . . 96
ANDRISKA ERVIN:
Az Iszlám jelentősége és kihívásai . . . . . . . . . . . 104
KITEKINTÉS
SZABÓ DÁNIEL:
Visszatérés helyett megtérés?
Covid az igehirdetésekben . . . . . . . . . . . . . . . 113
ÖKUMENIKUS SZEMLE
PUNGUR JÓZSEF:
A nemzeti kisebbségek teológiájának alapvonalai . 115
KÖNYVSZEMLE
NAGY JÓZSEF:
Peres Imre: Az apokaliptikus egyház
– Hét kis-ázsiai gyülekezet küzdelme
a tévelygések és apokaliptizálódás sodrában . . 123
VERES ÁBEL:
Gerőfiné Brebovszky Éva: Intertextualitás
és bibliaértelmezés
a Zsidókhoz írt levél alapján . . . . . . . . . . . . . 125
