Absztraktok 2018/03

Kocsis Péter
Lehetséges-e a teológiai béke az iszlám és a kereszténység között?

A hívő muszlim aligha folytathat érdemi párbeszédet más vallások képviselőivel, mert csak saját vallásának változások nélküli megőrzése és terjesztése lehet a célja. A hitterjesztés útja a dzsihád, az „Allah … útján való hadakozás” (Korán 9,24). Mohamed medinai (i. sz. 622–632) korszakának harci eseményei és az ekkor keletkezett, sok korábbi, békés tanítást hatályon kívül helyező erőszakos, 29 szúra írja le a hívő muszlimok számára követendő magatartást. A keresztény teológiának az egyistenhitre alapozott azon törekvése, hogy összhangot teremtsen a két vallás között, hibás és veszélyes. A keresztény és a muszlim Istene számszerűleg azonos (egy), de a teremtésben megjelenő szándékuk szerint és erkölcsi parancsaik alapján jelentős részben egymás ellentétei. Valódi párbeszéd csak e vallások belső identitása felolvadásának árán lenne elérhető. Minden probléma ellenére azonban békére kell egymással törekedni.

Faithful Muslims can hardly engage in critical discourse on Islam for their true objective cannot be other than the preservation and expansion of their religion. The way of the expansion is a so-called Djihad, the striving in His way (Quran 9.24). The military history of Muhammad’s Medina period (626–632 AD) together with the 29 violent Medina surahs abrogating much of the peaceful teaching of Mecca define the model behavior for the faithful. The intention of Christian theology to harmonize the two religions based on their monotheism is mistaken and dangerous. The God of Islam and the God of Christianity are numerically identical (one), but their purpose in creation and their moral commandments are in great part diametrically opposed. True discourse between these religions could only be achieved if the identity of at least one of them withered away. But in spite of all problems peace must be strived for between each other.

Fekete Csaba
A Második Helvét Hitvallás új fordítása

Fordította és jegyzetekkel ellátta Buzogány Dezső, kiadta a Kálvin Kiadó, Budapesten 2017-ben. Olvashatósága és stílusa jobb az új fordításnak a korábbiaknál. Öröklött kiadástörténeti és ajánlási adat maradt helyesbítetlen. Néhány nyelvújítási szó használata nem szerencsés. Tárgyilagosak a végjegyzetek, de rövidítéseket és bibliográfiát nem tartalmaznak. Sákramentális szóhasználatunk modernizálása, a keresztelés leöntéssel való kizárólagos azonosítása kérdéses, az aktuális megteológizálás példája.
This translation has been prepared by professzor Dezső Buzogány, than solemnly authorized by the General Synod. The first translation in Hungarian appeared in 1616. Some data, as to the exact date and dedication of this first Hungarian text should be corrected in latter reprints, as these are based on the incomplet information of the 2nd Latin edition, 1568, Zurich, and taken over in the preface of the 1755 edition.

At most places the new translation is much easier to follow than the one used since 1954, also for lay people. Previously a new translation appeared in 1968 and another in 1999. Wording and style now is fluent. Keep up with modern usage. However a few expressions does not fit perfectly into the old context. These apply mostly words coined in the 19th century.

Some terms, also used in the todays translation of the Hungarian Bible, seems not full succes from the linguistic point of wiew. For example the word for justification. In connection with the practice and theological sense of the Baptismal service the translator try to avoid the problem of immerson, because of the Baptist and the Orthodox churches. So the right meaning in Greek and Latin is explained to be pour down, rins, or sprinkle, though earlier use was lotion, soak, dip, and first of all submerge (immergere, abluere vel lavare). This problem is connected with the recent interenst in submergion in different ecclesiastical circles, as many adult has been baptised in Hungary since the end of the 20th century.

Furher steps are proposed in order to ensure extended use of this new translation in theology, congregations and Reformed catechism.

Njeri Anne Wagana
Fordította: Ambrózy Gábor
A krisztológia helyzete Afrikában: Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj

Afrikai lelkészként és afrikai teológusként a keresztény hitem mélyen a tapasztalataimból és világnézetemből táplálkozik. Az afrikai emberek – éljenek az afrikai kontinensen, vagy szétszórva a világ más tájain – kifejezésre juttatják világnézetüket olykor szándékosan, olykor a szándékosság igénye nélkül. Az utóbbi időben afrikai értelmiségiek és egyéb vezetők aggodalmaiknak adnak hangot, miszerint a kereszténység és a modernitás, a kulturális bomlás eszközei, és így komoly kihívást jelentenek a hagyományos afrikai kultúra és filozófia, közgondolkodás számára. Jelen esszé azt vizsgálja, az afrikai emberek számára Krisztus mely arcai, mely megjelenései azok, melyben felfedezhetők és továbbélnek az afrikai emberek kereszténység előtti világnézeti sajátosságai. A dolgozat az afrikai krisztológia megjelenésének kezdetétől vizsgálja, hogy hasonló, vagy közös motívumok miképpen lettek átemelve a kelet-afrikai kultúrába, illetve milyen elemek származnak onnan.

As an African Pastor, and African theologian, my Christianity is very much rooted in my experience and worldview. African people in the continent and diaspora also express their worldview in what they do both intentionally and subconsciously. Lately the concern of African intellectuals and leaders is that Christianity as well as modernity are a vehicle for cultural erosion, as they tend to challenge the cultural and philosophical heritage of the African. The essay looks at how the image of Christ in Africans shows ways in which they have retained their pre-Christian worldview in their new found Christian faith. The paper is on aspects of African Christology with its point of departure being, how common themes transpose in East African Culture and/or vice versa. The themes and concepts are from various communities, and the paper covers more than the two stated in the title, with the first part being from mainstream academia and the latter being from women’s interpretations of Christ.

Márkus Tamás
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit, a vízkeresztségés a kézrátétel kontextusában

kapcsolatos gondolatait szeretném bemutatni, illetve azt, hogy a bibliai beszámolók vizsgálata és a teológiai történeti adalékok miként ábrázolják a Szentlélek ajándékában való részesedést a hit, a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában. A vizsgálódásunkat J. Rodman Williams rendszeres teológiájára alapozzuk, egy presbiteriánus-református hátterû, de karizmatikus szemléletû teológiai mûre. Elôször áttekintjük a Lélekkeresztséggel kapcsolatos hagyományos pünkösdi és református nézôpontokat, beleértve a sajátságos terminológiai különbségeket is, majd Williams érvelését foglaljuk össze. Megvizsgáltuk a referenciaként szolgáló bibliai passzukat tekintve azt, hogy a „Lélek vételét” miként elôzi meg a hit, majd a Szentlélek vételéhez kapcsolódó külsô eszközök milyen relációban lehetnek az általunk tárgyalt pneumatikus tapasztalattal (a vízkeresztség és a kézrátétel). Majd megnézzük, hogy e pneumatikus tapasztalathoz az ember részérôl milyen diszpozíció szükséges. Végül J. Rodman Williams a korai egyházatyák témánkkal kapcsolatos fejtegetéseit vizsgáló, teológiai történeti tanulmányának megállapításait tekintjük át.

In the following study, I would like to present the idea of receiving the Holy Spirit. I would like to examine how the biblical accounts and theological historical additions depict the share of the gift of the Holy Spirit in the context of faith, baptism and laying on of hands. This work is based on the systematic theology of J. Rodman Williams, who wrote the first systematic theology in a Presbyterian-Reformed, but also a charismatic approach. First, we review the traditional Pentecostal and Reformed views of the Spirit baptism, including the specific terminological differences, and then summarize Williams’ arguments. We have examined how the “reception of the Holy Spirit” is preceded by faith, and then what external devices connected to the reception of the Holy Spirit can be related to our pneumatic experience (baptism and laying on of hands). After that, we look at what kind of disposition need to be for a person to get this pneumatic experience. Finally, we examine J. Rodman Williams thesis’s on his theological history studies on the topic of the early Church fathers.

Hella Ferenc
Papmarasztása Dési Egyházmegyében

A egyházunkban a reformációt követően, a gyülekezetek kialakulásától kezdve a lelkipásztorokat nem életfogytiglan, hanem csak egy évre választották meg, és amikor letelt az egy év döntöttek, hogy marasztják-e a papot vagy elbocsájtják. A papmarasztás intézményét az egyháztörténészek nagyon ellentétesen ítélték meg. Az egyháztörténészek nagy része ennek a gyakorlatnak csak a negatív hatását emeli ki. Az adatok alapján a jelen tanulmányban bemutatásra kerül, hogy ha a papmarasztás intézményét objektív módon közelítjük meg, akkor észre kell vennünk, hogy ennek a gyakorlatnak pozitív hatása is volt. Konkrét példák és számok tükrében kerül bemutatásra, hogy a papmarasztás, mint a változás lehetősége módot adott arra, hogy a lelkipásztor megtalálja a neki megfelelő gyülekezetet, a gyülekezet számára pedig megadatott a lehetősége annak, hogy megtalálja azt a lelkipásztort, akinek a vezetése mellett a legjobban épülhetett.

Na de Hervorming is in onze kerk – vanaf het ontstaan van zelfstandige calvinistische gemeenten – was de predikant niet meer voor levenslang gekozen. Hij werd slecht voor één jaar gekozen en na het afloop van het jaar kon de gemeente beslissen of ze de predikant aan te houden of sturen ze hem weg. Het bemoedigen van de predikant om te blijven – als een soort institutioneel gewoonte – werd door de kerkhistorici verschillen beoordeeld. Velen hebben daarvan alleen maar de negatieve kant benadrukt. Als we deze gewoonte via een objectieve weg benaderen – hoe dat in dit artikel voorgesteld wordt – dan moeten we toegeven dat deze gewoonte ook een positieve kant had. Via concrete voorbeelden wordt voorgesteld, dat door deze gewoonte de betrokken predikanten de gelegenheid kregen om de meest passende gemeente te vinden en ook de gemeente kon dan groeien door het meest passend dominee.

Tartalomjegyzék 2018/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Kerek évfordulókból és megemlékezésekből . . . 130

SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS:
De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! .. 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KOCSIS PÉTER:
Lehetséges-e a teológiai béke
az iszlám és a kereszténység között? . . . . . . . 132

FEKETE CSABA:
A Második Helvét Hitvallás új fordítása . . . . . . 138

NJERI ANNE WAGANA:
A krisztológia helyzete Afrikában:
Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj
Fordította: Ambrózy Gábor . . . . . . . . . . . . . . 148

MÁRKUS TAMÁS:
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit,
a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában 152

HELLA FERENC:
Papmarasztás a Dési Egyházmegyében . . . . . . . 158

KITEKINTÉS
Konferencia-előadások

GUDOR KUND BOTOND:
A Tordai Egyezmény háttere . . . . . . . . . . . . . . . 163

MÉSZÁROS KÁLMÁN:
A Tordai Vallásbéke
és az anabaptisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

SZEBIK IMRE:
Az ökumené kezdete
Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177

BÓNA ZOLTÁN:
Ami megelőzi, kíséri és inspirálhatja
az egyházi ökumenét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

KHALED A. LÁSZLÓ:
Az egységtörekvés globális megjelenése . . . . . . 180

KRÁNITZ MIHÁLY:
Az egységkeresés intézményes kialakulása
és fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
BLÁZY ÁRPÁD:
A feledésbe merült 94 tantétel . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE
ÖTVÖS LÁSZLÓ:
Puskás Julianna és Kovács Ábrahám:
Amerikai magyar református lelkészek életútja
adattári rendszerben 1891–2000 . . . . . . . . . . . 188

KÁDÁR ZSOLT:
Pünkösdiek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 189

HELLA FERENC:
Új Utak az Egyházban
Konferenciakötet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

A főszerkesztő jegyzete - 2018/3

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből

ebben az esztendőben a megszokottnál is több van megítélésem szerint. Csak példaként említek néhányat: a Tordai országgyűlés, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc, a Nagyháború vége, gróf Tisza István mártírhalála, a Szárszói konferencia, a Kommunista hatalomátvétel, Wass Albert születése és halála, a MEÖT megalakulása, az EVT megalakulása, s nem utolsósorban említem a Theologiai Szemle 1958-as újraindulását.

A visszaemlékezés nem egyszerűen szükségszerű intellektuális vagy emocionális automatizmus, hanem bibliai parancs. Sokféle helyzetben rendeli Isten népének az emlékezést és az emlékeztetést. Ebből bizonyosan tudhatjuk, hogy az emlékezés nem öncélú. Nem narcisztikus tűnődés, vagy nosztalgikus elvágyódás, nem is eszkapista túlélés, hanem számbavétele az isteni jelenlétnek a múltban általában és a magunk vagy mások múltjában konkrétan.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,2–3)

E parancs alapján három dolgot mindenféleképpen észre kell vennünk az életünkben és a történelemben. Mert, ha a történelem az élet tanítómestere, akkor a saját élettörténetünk egy-egy szakasza a saját magántanárunk/magánhitoktatónk aki/ami arra tanít(hatna) meg bennünket, aminek tudatában bölcsebben élnénk életünk újabb szakaszaiban. Az emlékezés tehát előremutat, hogy a múlt istentapasztalata az ígéret földje felé vigyen. Töredékesen az időben, és a kegyelem feltétlenségével az örökkévalóságban.

A hívő visszaemlékezés három tanulsága a következő: a) az Úr vezet, sőt hordoz, ha hagyjuk; b) a próbatételekben vizsgázunk engedelmességből, hitből; c) az Úr egyaránt táplál holnapra tartó kenyérrel, és örökkévalóságra mentő mannával. Ezt a három dolgot kell keresnünk minden visszatekintésben, mert ennek alapján lesz tovább a beteljesedésig, egyébként csak tovább lesz az elmúlásig.

Az évfordulók sorában sokunk számára jeles esztendő az 1988 is. Akkor egy nagy változás bontakozott ki megállíthatatlanul. Tekintettel a kommunista hatalomátvételtől eltelt időre, akkor sokan gondoltak allegorikusan arra, hogy most járt le nemzetünk 40 éves pusztai vándorlása. Ez ellen akkor tiltakozott bennem valami, és arra gondoltam 32 évesen, hogy most kezdődik – bár talán rövidebb lesz – hiszen most indulunk a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a jólét felé. Az első három kétségtelenül és viszonylag gyorsan megvalósult. A negyedik jelenbeli állapotáról objektíve és szubjektíve is megoszlanak a vélemények. Viszont a 21. századi olyan feladatok, mint a migráció, az ökológiai kihívások, a fenntartható fejlődés, a hagyományos biblikus értékek megkérdőjelezettsége etc. radikálisan komplikálhatják reményteljes vándorutunkat, egyéni, nemzeti és globális történelmünket. Ráadásul voltak, vannak és lehetnek gyarló kitérőink és aranyborjús kalandjaink.

Éppen ezért kell emlékeznünk és ezzel tudatosítanunk most is, hogy volt elegendő fürjünk a mához és mannánk a továbbhoz. Tehát számba kell vennünk az isteni jelenlétet az elmúlt 30 évben is, hogy tovább teljesedjék egyéni és nemzeti létünk, és hogy méltók és alkalmasak legyünk a töredékes, de valóságos ígéret földjére az időben és Krisztus kegyelméből az örökhazára is.

Bóna Zoltán

Absztraktok 2020/01

Repelik Gábor
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején

A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.

The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.

Csanádi Viktor:
A babonás exorcizmus napjainkban

„Nem értem annak rettegését,
aki így kiáltozik: „Ördög! Ördög!”,
jóllehet azt is kiálthatná: „Isten! Isten!”,
s ezzel az egész poklot megfélemlíthetné.”1
Avilai Szent Teréz

A tanulmány célja, hogy megvilágítsa a napjainkban megnyilvánuló egyházi exorcizmus megjelenésiformáit és felekezetközi áttekintést adjon annak babonás felhangjairól. A témaválasztás indokoltságát az adja, hogy elkeserítően alacsony a kapcsolódó szakirodalom/populáris irodalom arányszám, amely egyértelműen a félreértések és – még teológusok közt is – a tévhitek melegágya. A téma egyike azon területeknek, amelyek nem csupán felekezetek között, de azokon belül is megosztják a teológusokat és a híveket egyaránt. A tanulmány feltárja, hogy az egyes felekezetek képviselői miként viszonyulnak az exorcizmus bibliai vonatkozásaihoz, valamint hogyan alkotnak saját hagyományokat, integrálva a népi hiedelmeket az egyházi tradíciókba.

The aim of the study is to provide a comprehensive overview of the appearances of exorcism in Christian denominations, and the superstitions often attached thereto. The topic is an important and underresearched one: popular literature prevails in the field, with very little scientific inquiry, which gives rise to many misunderstandings and heterodox beliefs even among theologians. Exorcism is a divisive topic, both inter- and intradenominationally among theologians and laypersons. The study describes how the representatives of several denominations relate to biblical descriptions of exorcism and how they have created their own traditions, incorporating folk beliefs into ecclesiastical practices.

Pál Eszter:
Fogyatékossággal élő személyek hitoktatása

Tanulmányom témáját a fogyatékosággal élő személyek oktatási lehetőségei, azon belül is a hitoktatásra való kitérés határozza meg. Körül határolás szempontjából fontos megemlíteni, hogy csupán kisebb részben az érzelmi és viselkedészavaros, nagyobb részben pedig az enyhén értelmi deficittel rendelkező és/vagy a tanulási korlátokat (zavar, nehézség, akadály) mutató gyermekek körét érinti e dolgozat. A kutatások és tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tanulási zavarokkal pedagógusként, hitoktatóként találkozunk. Így célul tűztem ki a definíciók tisztázását, rendszerbe állítását, úgymint SNI, tanulási korlátok részképesség zavar, specifikus tanulási zavar, tanulásban akadályozottság, érzelmi és viselkedés zavar. Mindezek után a fejlesztendő területeket veszem végig, felmutatva, hogy egyes feladatok, játékokon keresztül, hogyan is lehetséges a hittanórán való korrekció.

The subject of my study is determined by the educational opportunities of persons with disabilities, within that define of the religious education. Important to mention this dissertation had a smaller part of the children with emotional and behavioral disabilities, and had a bigger part about the children with mild intellectual disabilities and / or with learning disabilities (disturbances, difficulties, barriers). The explorations and experiences are showing we are meet with the learning disabilities as an teacher or catechist. Based on these opinions I have my objective to clear and make the definations in system, like SNI, learning disabilities
partial disability, specific learning disability, learning disability, emotional and behavioral disability. After all I check the ares which can be improved, I go through the areas to be developed, and show some tasks across games how possible the correction across a religious lesson.

Kun Ágnes Anna:
Az Énekek éneke rövid zenetörténeti áttekintése

Mint teológus és operaénekes, elkezdtem gyűjteni az Énekek éneke szövegén alapuló zeneműveket. Az évek során több ezer művével ismerkedtem meg mintegy 1000 zeneszerzőnek. Az előfeltevésem az volt, hogy a kompozíciókat elemezve bemutatható, mely zeneszerző hogyan értette, illetve magyarázta az Énekek énekét. Szerettem volna az évszázadok során változó fő teológiai magyarázási módok nyomait felfedezni az azonos
korszakokban megjelenő zeneművekben. Ez könnyű volt a reneszánszban és a korai barokkban, de a klasszika és a romantika idején csupán pár zeneszerzőt érintett a téma. A 20. században aztán óriási lett az érdeklődés az Énekek éneke iránt. Ami a magyarázatokat illeti, szinte minden teológiai megközelítés megtalálható. Hogy elkerüljem az „eiszegézist”, kutatásaimban a kortárs zeneszerzőkre fókuszáltam. Felvettem velük a kapcsolatot, és személyesen beszéltem át velük, hogy miért az adott textust választották, hogyan értelmezik a szöveget, mit szerettek volna kifejezni, és miért az adott zenei formát választva tették azt meg.

Being a theologian and an opera singer, I began collecting musical compositions on texts of the Song of Songs. During the years I have found many 1000 pieces of almost 1000 composers. My preconception was that by analyzing the compositions I can show how the composers understood and interpreted the texts of the Song of Songs. I wanted to find the clues of the mainstream theological interpretations in the compositions of the same period. This was very easy in the Rennaisance and the early Baroque periods. In the Classical and the Romantic era there were but a few compositions on texts of the Song of Songs. In the 20th century there was an explosion of interest on the Song of Songs. Analyzing the interpretations, I could find the greatest variety. Almost every theological interpretation is present. In order to avoid eisegesis, I focused my research on contemporary compositions. I contacted the composers to ask them why they chose texts of the Song of Songs, which interpretations they had, what they wanted to express, and why they chose the particular musical form.

Absztraktok 2019/01

Kustár György
Jézus születésének ígérete és az isteni uralkodó képének alakulása a hellén-római nagypolitikába

Ebben a tanulmányban megpróbáljuk bemutatni a Kr. u. első századi császárkultusz elterjedt gyakorlatát, és láthatóvá tenni annak a lukácsi szöveggel kimutatható kapcsolódási pontjait. Lukács ugyanis azáltal, hogy a keresztyénséget „Krisztus-kultuszként” mutatja be, szándékosan szembehelyezkedni látszik az isteni tulajdonságokkal felruházott császárok-ról kialakult képpel. Bár igyekszünk árnyaltan fogalmazni, elkerülve a császárkultusszal kapcsolatos leegyszerűsítő elképzeléseket, abban a formájában, ahogy a kultuszt gyakorolták – legalábbis a keleti provinciák területén – az uralkodókat már életük folyamán megistenült mennyei lényeknek tartották, és akként is tisztelték. Bizonyos szerepek és szimbólumok standard részeivé váltak ennek az idealizált képnek (pl. „Megmentő”, „Úr”, „Jótevő”, „Isten fia”, stb.) Lukács, aki a Jézusról és ősegyházról szóló kétkötetes írását Theofilusznak és körének ajánlotta, azt akarta kimutatni Jézus „igazi” tanításait megismertetve, hogy a valódi „Magasztos”, „Isten fia”, „Megmentő” nem az uralkodó, hanem az a zsidó tanító, aki önmagáról azt állította, hogy az igazi pax és salus tőle származik, és az egész kozmoszra kiterjed. Azt is megkíséreljük igazolni, hogy ez a Jézusról alkotott lukácsi portré nem Lukács szerzői invenciója, hanem összhangban áll Jézus saját tanításával. Jézus ugyan-is nem morális tanítások alázatos képviselője, sem valamiféle apolitikus „mennyek Országa” vízió meghirdetője. Éppen ellenkezőleg: saját közegében – bár sokszor rejtjelezetten, mégis – határozott kritikát fogalmaz meg a Heródes dinasztiával szemben, mégpedig riválisként, magának követelve az általuk betölteni kívánt messiási szerepigényeket.

In this study we tried to sketch the widespread practice of emperor cult in the 1st century CE with broad strokes, and aimed to show the significance of its resemblances to the Lucan description of Jesus. By presenting Christianity as „Christ-Cult”, Luke intentionally seems to counter the transcendent image attributed to Roman rulers. Though we should be careful not to present an oversimplified picture of imperior cult, in its form as it was practiced – at least in the eastern provinces of the Roman Empire –, it made possible the honoring of the rulers as „deified gods” throughout their lifetime. Certain symbols and roles attached to this belief-system („Saviour”, „Lord”, „Benefactor”, „Son of God” etc.) has visible parallels to Luke’s description of Jesus. Luke, who dedicated his two volume account of Jesus and the church to Theophilus and his circle, was eager to show - in accordance with the teachings of Jesus - that the true „sebastos”, „son of god” and „saviour” is not the emperor but the Jewish teacher, who decidedly claimed to have a mission of „pax” and „salus” not only for his fellow men but for the whole cosmos. Further, as we tried to show, the image of Jesus presented by Luke is far from being his invention. As a critic of emperor worship he elaborated and expanded the critic voiced by Jesus himself. Our study showed that Jesus is not to be regarded as a meek proponent of moral teachings, or an apolitical announcer of the spiritual Kingdom of God. In opposition, he sounded a critical voice – albeit somewhat cryptical – against the Herodian king and tetharchs of his age, obviously as opponent and rival – as somebody who claims for himself their messianic demands.

Cselényi István Gábor
Az Anya-Lélek a szír ősegyházban

Köztudott,1 hogy a Lélek (a ruah) héber szövegekben nőnemű. Ez a jellemző vonás megmarad a legősibb (a zsidó és a szír) keresztények körében is. Szír nyelvben a lélek: ruah, és többnyire anya (mether). Kiváló példák erre a tényre: a Tamás Akták, az Ószír evangélium, Salamon ódái, a Didascalia és az Apostoli Konstitúció. A legelső ilyen mű az Ószír evangélium, amely a 2. századra megy vissza, és itt Jn 14,26 következőképp szerepel: …ám ő (nőnemű személynévmással), a Lélek, a Vigasztaló, akit Atyám küld nektek nevemben, megtanít benneteket mindenre, és emlékeztet titeket mindarra, amit mondtam nektek. További tanúk: Aphrahat, Ephrém, Makariosz. Mivel a hívők a Lélekből születtek újra (vö. Jn 3,5), a ’Lélek gyermekei’, aki nem más, mint ’Anyjuk’. Az efféle kifejezések jellemzőek Makarioszra. Ez kifejezetten utal a Szentlélek anyai szerepére. Úgy tűnik, ez érzékeny szempont Istenben (vö. pl. Iz 66,13), amellyel kifejezhetjük, hogyan van meg benne az anyához való hasonlóság.

It is well known that the Spirit (ruah) in th hebrew texts is feminine. This caracteristic remains in circle of the earlies Christen (the Jew and Syriac Christen). In the Syriac languige the Spirit is ruah, and frequently Mother (mether). Excellent samples of this fact: te Acts of Thomas, Gospels in Old Syriac, the Odes of Solomon, the Didascalia and the Apostolic Constitutions. The first such work is the Old Syriac Version of the Gospels, which reaches back to the second century and transmits Jn 14:26 as follows: … but that (Syr.: hi = she) Spirit, the Paraclete that my Father will send to you in my name, She (Syr. hi) shall teach you everything, She (hi) shall remind you of all what I say. Further testimonies: Aphrahat, Ephrem, Makarios. For the believers are born anew from the Spirit (e. g. Jn 3), they are ‘children of the Spirit’, who is their ‘Mother’. An expression such as ‘children of the Spirit’ is typical to Makarios. It explicitly refers to the motherly function of the Holy Spirit. There appears to be a tender aspect in God (see e. g. Is 66:13) which can only be expressed in the simile of the Mother.

Korányi András
Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában

A 16. századi reformáció nyomán a középkori keresztény civilizáció jelentős átalakuláson ment keresztül Európában, a nyugati kereszténység körében. Már a 15. században megfigyelhetők regionális identitásra utaló folyamatok, amelyeket a reformáció az egyházi és hitéleti megújulás új kereteiként ismert fel. A hitújítás nyomán végül kialakuló, párhuzamosan létező felekezetek azonban a politikai struktúrákat is megváltoztatták, hiszen azok nem szolgáltattak többé alapot az egysé-ges valláson alapuló legitimációs és kormányzati rendszereknek. A keresztény vallásfelekezetek eltérően kialakult modelljei nyomán eltérő politikai kultúrákat fedezhetünk fel a nyugati keresztény civilizáció területén – a tolerancia, a koegzisztencia és homogén vallási összetételre törekvés alternatívája körében. Az újkori Európa történelmi-politikai sokszínűségének éppúgy dilemmája a vallási alapú struktúrák és szekularizáció küzdelme, mint az a mai felvetés, hogy a multikonfesszionalitás kezelésének tapasztalatai, modelljei alkalmazhatóak-e különböző vallások közötti viszonyrendszerekben is?

Reformation implemented a deep transformation of the medieval Christian civilisation in Europe during the 16th century. Phenomena generated by diverse regional tendencies within the western Christianity were to be observed already in the 15 century. These regional tendencies had been realised as frameworks for reform and renewal of church structures, theology and faith by reformation. As result of the parallel confessional identifications also political structures had been principally changed by the end of the 16th century: the medieval principle of Christian unity for the religious and political legitimation of governing systems has been transformed into a parallel coexistence of Christian denominations. These diverse religious structures of the different regions of Europe had led to alternative political ideas and models – like tolerance, multi-confessional coexistence or oppression for a politically reconstructed homogeneous Christianity. The dilemma of the plurality of historic-cultural and Christian identity of Europe has opened a way for a struggle also between religious ideas and secularisation for centuries. Nowadays we are also faced with a new question if these historic models can be utilised beyond the multi-confessional dimension in the field of multi-religious relations?

Markovics Milán Mór
Ideológia és vallás

A radikális vallási és ideológiai alapú terrorizmussal foglalkozó írások változékony jelentésű szavainak vizsgálata

Terrorizmussal foglalkozó szakmai írásokban gyakran felmerülő, ám nem mindig azonos tartalommal használt szavaink az ideológia és a vallás. A két kifejezés jelentésének és egymással való kapcsolatának vizsgálata segítség lehet az ideológiai és vallási alapú erőszakos cselekményeket vizsgálók számára.

Ideology and religion are words which are frequently used, but not always with the same meaning in professional literature on terrorism. Here, I examine the meaning of the two terms and their connection to each other which can contribute to the research on ideological and religious violence.