Absztraktok 2022/02

ANDRISKA ERVIN
Az iszlám fundamentalizmus az ábrahámi vallások tükrében

Amikor a vallási fundamentalizmus a téma, az emberek óhatatlanul is az iszlám vallásra asszociálnak, azon belül is annak szélsőséges megjelenési formájára az elmúlt években, Európában mind gyakrabban megjelenő dzsihadista támadások kapcsán. Munkámban szeretném áttekinteni az Ábrahámi vallásokra fókuszálva a fundamentalizmus kérdéskörét. Így munkámban helyet kap a zsidó, a keresztény, és az iszlám hit kapcsán a vallási fundamentalizmus megjelenési formáinak egy-egy példája. A fundamentalizmus jelenségének megértéséhez felhasználom a vallások kialakulásának általános történeti alapjait. Megvizsgálom az igehirdetés e formájának jelentőségét, valamint összehasonlítom a fundamentalizmust az apologetikával. Felsorolom a főbb állomásokat és szereplőket az iszlám fundamentalizmus történeti kezdeteitől a modern kialakulásáig. Külön fejezetben térek ki a politika és a vallás találkozására, melyben a cionista zsidó, a katolikus és protestáns kereszténység mellett, leginkább az iszlám és az iszlámizmus kapcsolatát vizsgálom. Itt részlete-sebben kitérek az restitutív, univerzalista, realista, a kozmopolita iszlámizmusra és globális dzsihádizmusra. Dolgozatom záró elemeként, a vallási fundamentalizmust, mint biztonsági kihívást vizsgálom, aszerint, hogyan viszonyulnak a vallási felekezetek, illetve vallásos és nem vallásos emberek egymáshoz Európában.

When the religious fundamentalism is the theme, people inevitably associate it with the Islamic religion, especially in connection with the increasing number of jihadist attacks in Europe in recent years. Thus, an example of the manifestation of religious fundamentalism in connection with the Jewish, Christian, and Islamic faith is included in my work. To understand the phenomenon of fundamentalism, I use the general historical foundations of the religions.
I examine the significance of this form of preaching and compare fundamentalism with apologetics. I list the main stations and actors from the historical beginnings of Islamic fundamentalism to its modern development.
In a separate chapter, I turn to the meeting of politics and religion, in addition to Zionist Jew and Protestant fundamentalist Christianity, I put the emphasis on the relationship between Islam and Islamism. Here I elaborate on restitutionist universalist, realist, and cosmopolitan Islamism.
As the concluding element of my writting, I examine religious fundamentalism as a security challenge according to how religious denominations and religious and non-religious people in Europe relate to each other.

STRIFLER ZOLTÁNNÉ
A digitalizált Ige

Az online igehirdetés néhány fajtája
A koronavírus megjelenésével az egyháznak az evangélium terjedésének érdekében új, eddig ismeretlen módszerekkel kellett megküzdenie. Elsődleges csatornává vált az online tér és a digitális világ. Szinte egyik napról a másikra kellett az igehirdetőknek megismerkedni a digitális tér adta lehetőségekkel. Ez azonban nem csak eszközismeretet jelent, hanem nagyban megváltoztatja az igehirdetés teológiáját is. E jelen tanulmányban leginkább külföldi, friss kutatások eredményei alapján bemutatásra kerül az úgynevezett digitális Ige, amely a hagyományos barthi teológiából kiindulva az Ige negyedik alakjaként jelenik meg. Tehát szó esik az írott, a kijelentett és a hirdetett ige digitalizált formáiról. Valamint bemutatásra kerül nyolc, online igehirdetési stílus is.

Mit der Entsthetung von Corona-virus musste sich die Kirche neuen, unbekannten Methoden für die Verbreitung des Evangeliums stellen. Der Online-Raum und die digitale Welt wurden zu einem primären Kanal. Quasi über Nacht mussten sich Prediger mit den Möglichkeiten des digitalen Raums vertraut machen. Dies ändert die Theologie der Predigt erheblich. In dieser Studie wird das sogenannte digitale Wort hauptsächlich auf der Grundlage der Ergebnisse neuerer Forschungen im Ausland dargestellt, die ausgehend von der traditionellen Barthianer-Theologie als vierte Form des Wortes erscheint. Es geht also um die digitalisierten Formen des geschriebenen, des offenbarten und des verkündigten Wortes. Acht online Predigtstile werden ebanfalls vorgestellt.

SZABÓ BEATRIX
A megalapozott elmélet módszere

A dolgozat a grounded theory, magyarul a megalapozott elmélet kutatási módszerét mutatja be. A meg-alapozott elméletet két amerikai szociológus, Glaser és Strauss dolgozta ki 1967-ben. A módszer a kvalitatív kutatás egy ága, amelyben az elmélet az empirikus adatokból fejlődik ki és abban gyökerezik. Egyszerre történik benne az adatgyűjtés és az adatok elemzése. A megalapozott elmélet kialakulásának rövid története után a dolgozat ismerteti a módszer lényegét, a kutatás lépéseit a kódolástól a kategóriákon át az elméletalkotásig, végül pedig az alkalmazás lehetőségeit, különös tekintettel a gyakorlati teológia tudományágára.

This paper introduces the reader to the research method of grounded theory. Grounded theory was developed in 1967 by two American sociologists, Glaser and Strauss. This method is a branch of qualitative research, in which theory evolves from, and is rooted in empirical data. It involves data collection and data analysis at the same time. After a short history of the development of grounded theory, the paper presents the essence of the method, the steps of research from coding through categories to the creation of theory, and finally the possibilities of application, especially in the field of practical theology.

ÖTVÖS CSABA
Húsvéti böjt és ünnep az ortodox hagyományban

„A bűnbánat kapuját nyisd meg nékem,
Életetadó; mert lelkem a Te szent templomodhoz serken”

Az ortodox hagyomány liturgikus évében a Húsvét előtti időszak és a Húsvét ünnepe kitüntetett idő. Az alábbi tanulmány ezen időszak, a Triódion, és a Húsvét ünnepének rövid bemutatását tűzte ki célul. azért, hogy a felkészülés és az ünnep legfőbb jellemzőit bemutassa. A bevezetés az ortodox hagyomány böjti gyakorlatát és a használt liturgikus könyveket ismerteti. Ezt követi először a Triódion bemutatása, amelynek három része van: a Böjt előtti időszak, a Szent Negyven Nap és a Nagyhét. A tanulmányt a Húsvét ünnepének leírása zárja. A rövid, és a teljesség igénye nélküli ismertetés az időszakra jellemző szertartásokra, imádságokra és az időszak kronológiáját követve a vasárnapok alapvető jellemzőinek leírására terjed, hogy szemléltesse az ortodox hagyomány gyakorlatát és lelkiségét.

In the liturgical year of the Orthodox tradition the season before the Easter and the feast of the Easter itself is a very important part. The aim of the present paper is to make familiar briefly this season, the weeks of the Triodion and the feast of the Pascha. The paper starts with a short description of the fasting theory and practice in the Church and the special service book that are used. It is followed by the period of the Triodion that can be divided into three main sections: the Pre-Lenten period, the Great and Holy Forty Days, and the Holy Week. An concludes with the portray of the feast of the Easter. The introduction makes an attempt to present the most important and special liturgical services, the prayers and the consecutive Sundays to illustrate the Orthodox practice as well as the spirituality.

Absztraktok 2022/03

Kustár György:
Gustaf Aulén és az engeszteléstan problémája

Gustaf Aulén A Christus Victor című művében az általa „keleti típusúnak” nevezett megváltástan rehabilitációjára törekszik. Ez az elmélet azt a problémát igyekszik kiküszöbölni, mely szerint Krisztus kereszthalála egyfajta elégtétel lenne – egyszerűen megfogalmazva: Isten a saját fia vérére szomjazna ahhoz, hogy megengesztelődjön. Aulén teológiájának és kategóriájának hatása megmutatkozik abban, hogy a Christus Victor motívum bevett megjelölőjévé válik a patrisztikus szerzők munkáiban végigkövethető jellemző egyik megváltás- képnek. Azonban az újabb teológiai-apologetikai kísérletek megmutatják a Christus Victor motívum gyengeségeit.

Gustaf Aulén, in his work titled Christus Victor, strives for the rehabilitation of the „Eastern type” of salvation-theory. This modell tries to solve the problem according to which the Death of Jesus is a penal substitution – to state it more simply: that God would thirst the blood of His own Son in order to be satisfied because of sin. Aulén’s theological influence is visible in that his „christus Victor” category for a certain salvation modell current in the patristic Fathers became commonplace. Yet the recent apologetical-theological endevoirs show that the Christus Victor motive has its backdrops in light of modern questions.

Legéndy Kristóf:
Hans-Georg Gadamer esztétikájának teológiai reflexiója

Tanulmányomban Gadamer esztétikai hermeneutikájának néhány főbb megállapítását teológiai nézőpontból vizsgálom. Gadamer kép és képmás értelmezése alapján a következőket állítom: 1) az a tény, hogy az istenkép nem érzékszervi tapasztalatból származik, egyáltalán nem zárja ki Isten valóságát; 2) az ember értékét az általa képviselt valóság adja, ezt nevezzük istenképiségnek; 3) az általános nyelvi tapasztalat rámutat arra, hogy a jelentés túlmutat a szavakon, mert a jelentés valami olyasmi, ami a szubjektummal történik. Összefoglalva: 1) az istenkép belső megtapasztalása 2) a valóság, amelyet az ember tetteivel és szavaival képvisel 3) a szavak jelentésének elkülönült valósága valószínűbbé teszi a dualista világnézetet (szellem-anyag, Isten-világ), mint a monista ateizmust.

In this paper I would like to expose some of the main statements of Gadamer’s aesthetic hermeneutics which are used to reach theological conclusion. Based on Gadamer’s interpretation of the ‘picture’ and the ‘copy’ I state the followings: 1) the fact that the picture of God does not come from a sensory experience does not exclude the reality of God at all; 2) the value of human beings is given by the reality it represents this is what we call image and likeness of God; 3) the general language experience points out that ‘meaning’ is beyond words, the ‘meaning’ is something what is happening with subjective. In summary 1) the inner experience of the image of God 2) the reality is represented by human beings and 3) the separate reality of the meaning of words makes the dualist worldview more likely than the monistic atheism.

Németh Balázs:
Az optimum fogalmának újszerű teológiai megközelítése

A tanulmány a matematikában és irányításelméletben gyakran használatos optimum fogalmát értelmezi válogatott bibliai-teológiai analógiákon keresztül. A megközelítés célja rámutatni arra, hogy ami a földi valóságban egymásnak ellentmondó feltétel, az a mennyei valóság figyelembe vételével összhangba hozható. Az újszerű megközelítésben bevezetésre kerülnek az eternális optimum, illetve a kiterjesztett valóság fogalmak, amelyek analógiái a 20. század teológiai gondolkozásában megtalálhatók. A tanulmány az optimum kérdését a 126. zsoltár témájából kiindulva a család és a hivatás összeegyeztethetőségének példáján keresztül vizsgálja.

In this paper the term of optimum in mathematics and control theory, through biblical and theological analogies is explained. The goal of the method is to illustrate that some contradictory conditions of earthy reality can be harmonized through the consideration of heavenly reality. During the development of the novel method the terms of eternal optimum and augmented realty are defined, whose analogies in the theological though of the 20. century can be found. The problem of finding optimum on the example of finding trade-off between family and profession is presented, which is motivated by the topic of Psalm 126.

Kormos Erik:
Péter látomása és az apostoli zsinat: reflexió egy hetednapi adventista tanítás alapjaira

A hetednapi adventista teológia, bár etikai jelleggel, de a zsidó teológiához hasonlóan a 3Mózes 11 alap- ján különbséget tesz a tiszta és a tisztátalan állatok, mint ételek között. Az alapvető különbség az, hogy az adventisták bizonyos újszövetségi szövegekre is hivatkoznak. Mivel úgy látják, hogy ez a rendelkezés nem szűnt meg, ez azt jelenti, hogy továbbra is a keresztény etika része maradt, mert „testünk a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19). A protestáns teológia válasza erre az érvelésre az apostoli zsinat, amely „feloldja” a júdaista rendelkezéseket. Tanulmányomban az apostoli zsinat alapjait szeretném feltárni, és azt a kérdést feltenni, hogy egyáltalán lehetséges-e az adventista etikai érveket az apostoli zsinat eredményeivel szembe állítani. Ezzel célom, hogy érveljek a hetednapi adventista teológia biblikus jellege mellett, amely mind a protestáns, mind a római katolikus teológia mérlegén megállja a helyét, s ezt bizonyította is már számos alkalommal.

Seventh-day Adventist theology, though ethical in nature, makes an important distinction between clean and unclean food based on Leviticus 11, in a similar way to Jewish theology. The fundamental difference is that Adventists refer to the certain New Testament texts, too. Since they see the provisions as not having ceased, this means that they remain part of Christian ethics because „our bodies are the temple of the Holy Spirit” (1Cor 6:19). The Protestant theology’s response to this argument is the Apostolic Synod, which „dissolves” the Judaistic provisions. In my study, I want to explore the foundations of the Apostolic Synod and ask whether it is even possible to counter the Adventist ethical arguments with the results of the Apostolic Synod. In doing so, my aim is to argue for the biblical nature of Seventh-day Adventist theology, which has stood the test of time in the scales of both Protestant and Roman Catholic theology.

Absztraktok 2025/01

Predestináció az ókorban és a keresztyén hagyományban
A fenti címmel került megrendezésre, a IV. Debreceni Ökumenikus Napok keretében a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány konferenciája 2024. november 14–15-én. Az alábbiakban Kránitz Mihály, Fazakas Sándor és Borsi Attila teológusok előadásai által pil- lantunk be e jeles konferencia tartalmába. (a főszerkesztő)

Mucsi András:
A Máriáról szóló beszéd Karl Barth teológiájában
Karl Barth Máriáról szóló tanítása átfogja a svájci teológus mindazon kijelentéseit, amelyeket a krisztológiai teológiai tartalmakkal kapcsolatban megfogalmazott. Kétségbe vonta, hogy a mariológia része lenne a teológiai tudománynak. Isten szuverenitásából indul ki, amely kizárja, hogy az ember bármit is tehet a megváltása érde- kében. Ebben a cikkben Karl Barth Máriáról szóló beszédét az írásait kronologikusan követve vesszük végig. Gyülekezeti lelkészként olyan igehelyekről prédikált, amelyet Mária személyét is érintik, pl. az adventi időszak vagy karácsony kapcsán. Akadémiai tanárként állandó párbeszédben állt a római katolikus tudósokkal, és az előadásai, munkái, dogmatikái megírása közben a mariológiai kijelentésekre is reflektált. A 20. század közepén két fontos mariológiai tárgyú dokumentum született: az 1950-es dogma és a Második Vatikáni Zsinat tanítása Máriáról (Lumen Gentium VIII. fejezet, 1968). Barth kritikát fogalmazott meg ezekkel a konstrukciókkal szemben, és a mariológiát túlburjánzásnak nevezte, amelyeket le kell metszeni. Számára Mária személye ugyan fontos a kijelentéstörténetben, de ő mégis olyan ember, akinek megváltásra van szüksége.

Die Marienrede von Karl Barth umfasst die Ausssagen des Schweizer Theologen, die er im Zusammenhang mit christologischen theologischen Inhalten gemacht hat. Er hat bestritten, dass die Mariologie Teil der theologischen Wissenschaft wäre. Er geht von der Suverenität Gottes aus, die ausschließt, dass der Mensch irgendetwas für seine Erlösung tun könnte. In diesem Artikel kann man die Entwicklung der Marienrede Barths anhand seiner Schriften chronologisch geordnet mitverfolgen. Als Gemeindepfarrer predigte er über Textstellen, die auch die Person Mariens berühren, z.B. bezüglich der Adventszeit oder Weihnachten. Als akademische Lehrkraft stand er in ständigen Austausch mit römisch-katholischen Wissenschaftlern und während des Verfassens seiner Vorträge, Arbeiten und Dogmatiken reflektierte er auch mariologische Aussagen. Mitte des
20. Jahrhunderts enstanden zwei wichtige mariologische Dokumente: das Dogma von 1950 und die Lehre des Zweiten Vatikanischen Konzils über Maria (Lumen Gentium Kapitel VIII., 1968). Barth äußerte sich kritisch über diese Konstruktionen und nannte die Mariologie eine Wucherung, die abgeschnitten werden musste. Für ihn ist Maria zwar wichtig in der Offenbarungsgeschichte, aber doch ein Mensch, die der Erlösung bedarf.

Kacsó Géza:
„Hegyekre ráterülő alkonyat”
Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai

„Hegyekre ráterülő alkonyat”1 Első világháborús igehirdetések jellemzői és tanulságai
A cikk bevezetésében a szerző jelen korunk és az első világháború kitörése előtti korszak között von párhuzamot: az állandó békéről és a történelmi fejlődésről szóló narratíva szemünk láttára törik össze éppúgy, mint az első világháború korában, majd felteszi a kérdést, hogyan reagáltak ezekre a folyamatokra elődeink, a korban élt református igehirdetők. A központi rész öt, nyomtatásban megjelent igehirdetéskötet alapján azonosítja be azokat a témákat, amelyek ezekben a világháborús igehirdetésekben közösek és a magyar református egyház akkori tanítására jellemzőnek tekinthetőek, és gazdag idézet-anyaggal illusztrálja ezeket. A tanulmányzáró részében a szerző az igehirdetések teológiai értékelését adja és saját korunk számára való relevanciáját keresi.
A cikk szerzője Ukrajnában él, egy három éve háborúban álló országban és lelkipásztorként szolgál egy olyan gyülekezetben, melyet mélyen érintenek a háború következményei.

“Twilight over the mountains”. Characteristics and lessons of First World War sermons

In the introduction of the article, the author draws a parallel between our present time and the era before the outbreak of the World War I: the narrative about permanent peace and historical development is crumbling before our eyes, just as it was during the World War I. He then raises the question how our predecessors, the Reformed preachers who lived at the time, reacted to these processes.The central part identifies the themes that are common to these World War I sermons and can be considered typical of the teaching of the Hungarian Reformed Church at that time, based on five volumes of sermons published in print, and illustrates them with rich quotations. In the final part of the study, the author gives a theological evaluation of the sermons and looks for their relevance for our own time.The

author lives in Ukraine, a country that has been at war for three years, and serves as a pastor in a church that is deeply affected by the consequences of the war.

Bereczki Lajos–Bacsó Benjámin:
Anabaptista emlékezet a magyar baptista történetírásban

A Magyarországi Baptista Egyház Baptista500 címmel 2023-ban sokféleképpen – nem utolsó sorban tudományos munkával és tanácskozással – ünnepelte kárpát-medencei misszi- ójának 500 éves évfordulóját. Az ott elhangzott előadások közül a Theologiai Szemle 3/23-as és 4/23-as számaiban többet is közölt. A szellem- és egyháztörténetben nem először fordul elő a „kezdetek” idejének pontos meghatározása körüli bizonytalanság, illetve kérdéses véleke- dés. Az évforduló pedig különösen is jó alkalom e kérdések tisztázására, legalábbis újragon- dolására, (újra)kutatásra. Az alábbi két előadás – egyebek mellett – ezekbe a kutatásokba, illetve e kutatások következtetéseibe ad betekintést.

Az évfordulóval kapcsolatos előadások, illetve kutatások könyv formájában is megjelen- tek a Magyarországi Baptista Egyház gondozásában „A célunk ugyanaz, tanulmányok és előadások az anabaptisták történetéről és emlékezetéről” címmel. A korábbi közléseinken, az alábbi két előadáson túl e kiadványt is a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlom. (a főszerkesztő)

Az anabaptista mozgalom és az azzal való viszony régi kérdése a baptista egyháztörténetnek. A magyar baptista történetről 1928-ban megjelent első összefoglaló munkában még nincsen szó anabaptista elődökről, a misszió kezdete kapcsán mindaddig csak az 1846-os és az 1873-as álláspontok ütköztek egymással.

Somogyi Imre volt az, aki 1933-ban egészen a reformáció koráig, sőt az „őskeresztyén gyülekezetekig” visszanyúlva szól a baptisták eredetéről. Álláspontjának kulcsmondata: „A ma élő baptisták igenis őseiknek tartják mindazon keresztyéneket, akik azonos hitelveket vallottak velük. Ilyen keresztyének pedig már a refor- máció előtt is voltak.” Somogyi – és Kirner Adalbert Bertalan, aki többek között az 1935-ben megjelent Baptista Krónika címû munkájával kapcsolódott be a témáról való gondolkodásba – egyházpolitikai okokból igyekeztek minél régebbre visszanyúló történeti gyökereket felmutatni, ezzel is küzdve a „szektává” minősítés és az elszenvedett egyházpolitikai sérelmek ellen. A Rákosi-korszakban is azonosítható az egyházpolitikailag determinált anabaptista-értelmezés, ami utóbbiak „anti-feudális” marxista megítélését hangsúlyozása a kor- társ baptista mozgástér megtartása érdekében. A magyar baptista történet 1972-ben megjelent korszakolása viszont már határozottan csak mint „hitbeli elődöket” veszi számításba az anabaptistákat.
A baptista történetírási kánonban, az 1523-as dátum, egyfajta közmegegyezéses dátum az anabaptista misszió indulására, amelynek forrása a Baptista Krónika, s abban is egy hivatkozás Hörk József Az eperjesi ev. ker. Collegium története címû 1896-os munkájára. Ez az évszám közösségünk köztudatába is bekerült, ugyanakkor más körökben nem általánosan elfogadott dátum. A baptista egyháztörténészek által korábban nem tanulmányozott, Hörk József által használt 18. századi forrás 2022. évi kutatása megerősítette, hogy 1523-at valóban elsősorban „közmegegyezéses” dátumnak érdemes tekinteni. A pontos datálást érdemben nehezíti, hogy – Balázs Mihályt idézve – a korszakban „Az egy-egy prédikátor életrajzában megfigyelhető lyukak különféle rekonstrukciós lehetőségeket kínálnak, amelyek további eltérő konzekvenciákhoz vezetnek”.

The Anabaptist movement and its links to Baptism has long intrigued Baptist church historians. However, in the first published summary of Hungarian Baptist history in 1928, Anabaptist forefathers are not mentioned at all, as up until then the differing opinions about the beginnings had formulated around the dates of 1846 and 1873.

It was Imre Somogyi, who in 1933 endeavoured back to to the Reformation, and even to the “ancient Christian churches”. He concluded that “Indeed, modern Baptists claim, that all those Christians, who have held the same doctrinal position as we do, can be considered as our forefathers. And such Christians existed long before the Reformation.”. Somogyi – with Bertalan Adalbert Kirner, who joined to this narrative with his 1935 Baptista Krónika and with many other publications – were motivated by church politics to go at great lengths to prove that Hungarian Baptism is deeply rooted in early church history. This was one of the means of their struggle against the resentments and the “sectarian” intitulations. The politically determined nature of Anabaptism’s interpretation can also be identified in the Rákosi era, which put emphasis on the latter’s alleged „anti-feudal” renown. However, the chronology of Hungarian Baptist history published in 1972 definitely considers the Anabaptists only as „faithful predecessors”.

Consensus of Hungarian Baptist historical writing dates the beginnings of Anabaptist mission to the year of 1523. Its source is the Baptista Krónika, particularly a reference in it to the work of József Hörk, the “Az eperjesi ev. ker. Collegium története” from 1896. This date received into the common knowledge of our.

Tevelÿ Arató György–László Gábor:
Mítoszok nyomában
A magyarországi anabaptizmus első nyomai Daniel Waechter egyháztörténeti kéziratában
Kutatási jelentés az egyháztörténeti munkacsoport első eredményeirőlA

magyarországi anabaptizmus legkorábbi megjelenésének datálása az évszázados historiográfiai hagyományban az 1523-as évhez kötődik. A hagyománnyá vált adat azonban úgy a baptista történetírás, mint a reformáció egésze szempontjából problematikus, ezért ellenőrzésre szorul. Tanulmányunk1 a bizonytalan- ság tisztázásának reményével vizsgálja meg – a kezdet kérdésére szorítkozva – az elmúlt száz évben ide vonatkozóan hivatkozott eredeti történelmi forrásokat, és tesz javaslatot a kora újkori Magyar Királyság terü- letén megjelenő anabaptista tanítás problémáinak a reformációkutatásban történő új elhelyezésére.A bud

apesti Egyetemi Könyvtár Kirner által leírt anabaptista kódexgyûjteményének 15. és 17. tétele kevéssé bizonyult relevánsnak. Daniel Waechter kisszebeni líceumi tanár 1778-ban lezárt, a tübingeni evangé- likus egyháztörténeti iskola forráskutató módszertanával összeállított, Eperjesen őrzött kézirata azonban szá- mos érdekes információval szolgált. Az elmélyültebb tanulmányozásra is érdemes munka vizsgálata során mindössze az 1523-as évszám, valamint Fischer András, Schröter Kristóf és Kisszebeni János személye került fókuszba. Megállapíthattuk, hogy az 1523-as évszám Waechter kéziratában a reformáció felső-magyarországi megjelenésére vonatkozik, s az őt idéző Hörk József ezt tévesen rendelte hozzá Schröter kisszebeni mûködésének kezdetéhez, amelyet Waechter valójában hozzávetőlegesen 1528-ból ír le. A kézirat megemlíti Fischert, mint az újra keresztelés tanítóját, ám mûködését évekkel későbbre teszi, valamint beszámol Kisszebeni János anabaptista kalandjáról, amely azonban szintén az 1530-as évekhez közelebb kellett, hogy bekövetkezzen. Megerősíti ugyanakkor a forrás, hogy az anabaptista teológiai gondolat bizonyíthatóan jelen volt az 1520-as évek Magyar Királyságában. A tanulmány a felkutatott adatok alapján továbbá felhívja a figyel- met arra, hogy a koraújkori Magyar Királyságban terjedő anabaptizmus úgy teológiai, mint társadalmi szem- pontból akkor vizsgálható sikeresen, ha beillesztjük a reformációt egységes keretekben láttató paradigmákba.

In century-old historiographical tradition, earliest appearance of Anabaptism in Hungary is dated to 1523. However, this date, becoming a tradition, occurs problematic for both Baptist historiography and Reformation studies as a whole, therefore needs to be verified. Clarifying uncertainty, our study examines the original historical sources cited in the last hundred years, confining itself to the question of the beginning, making proposal for repositioning main problems of appearance of Anabaptist doctrines in early modern Hungarian Kingdom.

Items nr. 15 and 17 of collection of Anabaptist codices in the Budapest University Library, quoted in Adalbert Kirner’s frequently citated works on problems of early Anabaptism in Hungary, proved to be of little relevance. However, the manuscript of Daniel Waechter, a Lutheran lyceum teacher in Kisszeben (lat. Cibinium, germ. Zeben, slov. Sabinov), finalised in 1778, compiled according to the methodology of the Tübingen school of church history, preserved nowadays in Eperjes (slov. Prešov), contained a number of interesting details. Exploring this work, which is worthy of more in-depth study, the focus was only on the year 1523 and on personalities of great relevance according early Anabaptist history, such as Andreas Fischer, Christophorus Schröter and Johannes Cibiniensis. It has been found that the year 1523 in Waechter’s manuscript refers to the beginning of the Reformation in Upper Hungary (territory of 13 counties and free royal towns in the North-Eastern parts of the Hungarian Kingdom in XVI–XVIIIth centuries; after 1920 only few remained among Hungarian borders, most of them are nowadays part of Slovakia, others of Romania and Ukraine). József Hörk, who quotes first Waechter’s manuscript in 1897, and on whose statement later authors’ theses are based, has wrongly attributed the quoted date to the beginning of Schröter’s work in Kisszeben, which Waechter actually describes as being from about 1528. The manuscript mentions Fischer as a rebaptisator, but dates his work years later, and also reports the Anabaptist „adventure” of Johannes Cibiniensis occurring closer to 1530. However, the manuscript confirms that Anabaptist thoughts were evidently present in the Kingdom of Hungary in the 1520s

.Based on datas of the manuscript, our study also wants to draw attention to the methodological problem that spreading of Anabaptism in early modern Kingdom of Hungary can be successfully examined from both theological and socio-cultural view with devices of paradigms dealing with history of Reformation within unified frameworks (e. g. confessionalisation, reformation of towns, reformation as a language event).

Absztraktok 2022/04

Nagy József
„Aki győz, […] annak a nevét
nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5)

Jelen írásban amellett érvelünk, hogy a Jel 3,5 részlete – „aki győz, […] annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” – olyan ígéretként fogható fel, melyben Krisztus afelől biztosítja a hozzá hűségeseket, hogy a nevük helyet kap az élet könyvében. A tanulmány első felében számos bibliai és azon kívüli párhuzamra is rámutattunk, ahol a név, az élet könyve és a kitörlést kifejező מחה, vagy ἐξαλείφω jelenik meg azonos szövegkörnyezetben. E fejezetet követően a tanulmányunk túlnyomó részében a Jelenések könyve belső összefüggéseire szorítkozva járjuk körül a Jel 3,5 értelme- zésre szoruló elemeit. A részletesebb vizsgálat keretén belül azt igyekszünk bemutatni, hogy a szemantikai, nyelvtani, irodalmi, bibliai teológiai és kontextuális szempontok segítségével erős érveket lehet felsorakoztatni az állításunk mögé.

This paper argues that Revelation 3,5 – “Whoever overcomes, [...] his name I will not blot out of the book of life” – can be understood as a promise in which Christ assures those who are faithful to him that their names are written in the book of life. In the first half of this paper, we will also point out a number of biblical and extra-biblical parallels where the name, the book of life, and מחה, or ἐξαλείφω, which expresses erasure, appear in the same context. Following this chapter, in the main part of our study we focus on the internal context of Revelation in order to explore the issues of Revelation 3,5 that require interpretation. Within the detailed analysis, we seek to show that semantic, grammatical, literary, biblical theological and contextual aspects can be used to make a strong case for our claim.

Veres Ábel
Találkozás a rejtőzködő Istennel
Szövetség és egyidejűség az úrvacsorában

Az úrvacsorában való közösség kérdése több szinten is hangsúlyos a 21. századi keresztyének számára. A második generációs gyülekezetektől egészen a mai gyülekezetekig a legnagyobb kihívás a múlt áthatolhatatlansága, mivel a Jézus Krisztussal való közösség nem olyan egyértelmű, mint az a szemtanúk számára volt. Továbbá nagy kérdés, hogy különböző felekezetek eltérő krisztológiai megközelítéssel hogyan tudnak együtt az úrvacsorában Krisztussal találkozni. Kierkegaard egyidejűség fogalma reményteljes képet fest a paradoxonokat tűrő keresztyén gondolkodásnak, melyek a biblikusságtól sem esnek távol, sőt, a teremtésben kibontakozó szövetség az ősatyákkal, Krisztussal és Krisztusban más felekezetekkel is egyidejűvé tesz.

The issues surrounding communion in the Lord’s Supper are emphasized on numerous levels concerning Christians of the 21st century. From second-generation churches to contemporary congregations the greatest challenge is the impenetrability of the past. The communion with Jesus Christ is not as clear today as it was for the eyewitnesses. Furthermore, the common encounter with Christ in the Lord’s Supper is also an extensive question for different denominations with different Christological approaches. Kierkegaard’s notion of concomitance paints a hopeful picture for Christian thought which tolerates paradoxes, and which is not far from Biblical thought, and indeed, the covenant that unfolds in creation makes us concomitant with the Fathers, with Christ and in Christ also with other denominations.

Csevár Nóra
Kálvin korrupcióellenes lépései

A társadalmak megfelelő működése biztosításának egyik alapvető feltétele a korrupció ellen tett intézkedések. Az intézkedések eredményességétől is nagymértékben függ annak eredményes hatása, ezért minden eszközzel harcolni kell ellene. Ugyan már Deák Ferenc A bírák elmozdíthatatlansága című témában tartott beszédében kifej- tette, hogy „…bár minden lehető megvesztegetéseket tökéletesen meggátolni egy törvény sem képes…”, ellenben a szabályozás elengedhetetlen, de meg kell találni annak megfelelő módját, területét, irányát és mértékét.
A korrupció kialakulásának megelőzésére alkalmazott eszközök köre széles az állami pénzeszközök felhasználására vonatkozó ellenőrzési rendszertől, az Etikai Kódexeken keresztül, a munka megfelelő elismeréséig, az integritáscsoportok működéséig, de állandóan szükséges az eszközök körét bővíteni, hogy a korrupció újabb és újabb megjelenési formái elleni küzdelem hatékony legyen.
A tanulmány betekintést nyújt az Olvasó számára a korrupció fogalmának történelmi előzményeire, a bibliai és jogi szövegek betekintő elemzésére, valamint arra, hogy nemzetközi és hazai szinten miként küzdenek az állam és az egyházi szervek a korrupció ellen, hogyan lépnek fel ellene, milyen prevenciós eszközökkel szabályozzák a különböző területek, ágazatokat.
A nemzetközi szint mellett a tanulmány érintőlegesen kitér arra is, hogy Magyarországon – 3. fejezetben – hogyan ratifikálták a Meridiai Egyezményt, valamint azt miként alkalmazzák, milyen programokat hoztak létre, milyen formában alkalmazzák a jogalkalmazás számos területein. Továbbá vizsgálom, hogy a kálvini Institutioban megfogalmazott – 4. fejezetben – korrupciós ellenes harc miként érvényesül a Református Világszövetség által alkalmazott korrupció ellenes intézkedéseikben.

One of the basic conditions for ensuring the proper functioning of societies are anti-corruption measures. The effectiveness of the measures also depends to a large extent on their effectiveness, and must therefore be combated by all means. Although Ferenc Deák explained in his speech on the Immovability of Judges that “… However no law can perfectly prevent all possible bribes…”, regulation is essential, but the right way and tools must be found.
The tools which must be used to prevent corruption is wide. Control system of the use of public funds, Codes of Ethics, proper recognition of work, functioning of integrity groups. There is a constant need to expand tools to combat new and emerging forms of corruption.
The study provides the Reader with an insight into the historical antecedents of the concept of corruption, an in-depth analysis of biblical and legal texts, as well as how the state and church bodies fight corruption at the international and domestic level, how they act against it, and what preventive measures are used to regulate it.
In addition to the international level, it also touches the Meridien Convention, which was ratified in Hungary
– in Chapter 3 – as well as how it is applied, what programs were created, and in what form it is applied in many areas of law enforcement. Furthermore, I do analyze how the anti-corruption fight formulated in the Calvinist Institutio – in chapter 4. Finally I focus on the anti-corruption measures applied by the Reformed World Federation.

Kindl Melinda
A Reformáció 400. évfordulója a világégés árnyékában

Hazánkban a reformáció 400. évfordulójára való felkészülés adatolhatóan már 1911-ben megkezdődött, s tudvalevő, hogy az évek során formálódó program kidolgozására országszerte nagy gondot fordítottak. Az első világháború kirobbanása, majd az azt követő évek azonban más feladatokat hárítottak az egyházakra: a protestáns felekezetek lelkészeinek tevékenységét javarészt a szenvedő lakosság és a frontkatonák lelki-fizikai támogatása kötötte le 1917-ben. Mindez mégsem jelentette azt, hogy az akkor 400 éve történt eseményeknek emléket ne állítottak volna mindenütt, ahol csak lehetett. A háború árnyékában tett erőfeszítések azonban csak akkor érthetők igazán, ha az 1917-es év számbavehetetlen súlyos nehézségei között próbáljuk megérteni azokat.

In Hungary the preparations for the 400th anniversary of the Reformation can be documented as having begun in 1911. It is well known that a nationwide effort was made to develop the programme, which took shape over the years. The outbreak of the First World War and the years that followed, however, left the churches with other tasks: the activities of the pastors of the Protestant churches were largely limited to the spiritual and physical support of the suffering population and the front-line soldiers in 1917. But this did not mean that the events of 400 years earlier had not been commemorated everywhere possible. However, the efforts made in the shadow of war can only be truly understood in the context of the immeasurable hardships of 1917.

A főszerkesztő
EURÓPA ÉS AZ EGYHÁZAK

címmel tartotta nyilvános, tematikus, ökumenikus szerkesztőbizottsági ülését a Theologiai Szemle 2022. október 14-én, 18 órai kezdettel a Bécsi Magyar Kulturális Intézetben. A kihelyezett tematikus szerkesztőbizottsági ülések mögött az a megfontolás is áll, hogy a kontextus inspiratív hatással lehet a textusra, ha másban nem, akkor abban, hogy olyan helyi előadók is részt vesznek a munkában, akik egyéb- ként legjobb esetben is csak olvasói a Szemlének.
A szerkesztőbizottság köszöntő és megnyitó szavai után Gáncs Péter nyugalmazott – budapesti – evangélikus püspök tartott – a legjobb értelemben véve – provokatív, gondolatébresztő bevezető előadást. Németh Thomas, Bécsben élő teológus, egyetemi tanár, a bécsi ukrán görög katolikus egyházközség papja, előadásában az orosz agresszióról, illetve az ukrán-orosz háború politikai és egyházi jellegzetességeiről beszélt. Karvansky Mónika teológus, a bécsi magyar református gyülekezet lelkipásztora, előadásában a főcímben megjelent tematikát fejtette ki gazdag, informatív tartalommal, figyelmet lekötő prezentációjában. Őt követte Deák Ernő történész, a Bécsi Napló lapszerkesztője, aki magvas gondolatait, felvetéseit a tudós ember szerénységével „merengéseknek” nevezte. Az előadásokhoz Prőhle Gergely budapesti diplo- mata, evangélikus országos felügyelő tartott korreferátumot. Zárszót a laptulajdonos Magyarországi Egyháziak Ökumenikus Tanácsa főtitkára mondott.
Főszerkesztőként e helyről is hálás köszönetet mondok kollektíve mindazoknak, akik e tartalmas és ugyanakkor krisztusi testvériségben zajló konferenciának megvalósulásához bármilyen módon hozzájárultak!
Az alábbiakban szerkesztett formában olvasható Gáncs Péter bevezetője, Karvansky Mónika előadása, valamint Deák Ernő gondolatai.

Absztraktok 2025/02

Dicső Melinda
Történeti megbízhatóság és teológiai ítélet: Manassé uralkodása

Manassé király ötvenöt esztendeig tartó uralkodása Júda történetében egy meghatározó időszakot ölel fel, hiszen mindeközben az Újasszír Birodalom erőteljes befolyása érvényesült a térségben. Ugyanakkor a Kr. e. 7. században Manassé Júdája a példa arra, hogy egy erős birodalom erőterében is lehet élni, fejlődni. A héber Bibliában Manassé igen negatív megítélésű uralkodóként jelenik meg. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy ezt a képet árnyaljam a történeti adatok ismertetésével. A Manassé uralkodása alatt zajló gazdasági folyamatok, illetve a vallási életben megfigyelhető jelenségek is kölcsönösen azt erősítik, hogy vallás és politika az ókorban kéz a kézben járt. Ahhoz, hogy valaki békében regnálhasson több mint félszáz esztendeig, elengedhetetlen az, hogy megfontolt döntéseket hozzon és stabilizálja a korábban megtépázott, parányi méretűre zsugorodott királyságot. Tézisem szerint pedig Manassé személyében éppen egy ilyen királlyal állunk szemben.

King Manasseh’s reign of fifty-five years in Judah was a pivotal period in the region’s history, as the Neo-Assyrian Empire exerted a powerful influence. At the same time, in the 7th century BC, Manasseh’s Judah is an example of how it is possible to live and develop in the shadow of a powerful empire. In the Hebrew Bible, Manasseh is portrayed as a ruler with a very negative image. In my study, I will nuance this picture by presenting historical data. The economic developments during Manasseh’s reign and the phenomena in religious life mutually confirm that religion and politics went hand in hand in ancient times. In order for someone to reign in peace for more than half a century, it was essential to make prudent decisions and stabilize a kingdom that had been shattered and shrunk to a tiny size. My thesis is that Manasseh is just such a king.

M. Takács Péter
Pápai enciklikák összehasonlítása

A szaktanulmány a katolikus egyház három legutóbbi pápájának politikafilozófiai megközelítéseit elemzi, különös figyelmet fordítva II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa társadalmi tanításainak vallástudományi, etikai és politikai filozófiai vonatkozásaira. A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként formálták ezek a pápák a keresztény társadalmi tanítást a modern társadalmi és politikai kihívásokra válaszul, miközben hangsúlyozzák az emberi méltóság védelmét, a gazdasági és társadalmi igazságosságot, valamint a globális felelősségvállalást. II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa pápai enciklikáinak teológiai, etikai és politikafilozófiai összehasonlító elemzése fontos iránymutatást ad a keresztény politikai filozófia jövőbeli fejlődéséhez.

This study analyzes the political-philosophical approaches of the last three popes of the Catholic Church, with a particular focus on the social teachings of Pope John Paul II, Pope Benedict XVI, and Pope Francis from the perspectives of religious studies, ethics, and political philosophy. The aim of the study is to demonstrate how these popes have shaped Christian social teaching in response to modern social and political challenges while emphasizing the protection of human dignity, economic and social justice, and global responsibility. A comparative analysis of the theological, ethical, and political-philosophical aspects of the papal encyclicals of John Paul II, Benedict XVI, and Francis provides essential guidance for the future development of Christian political philosophy.

Juliana J.J. Al-Masri
Az egyház szerepe a békeépítésben

Az izraeli-palesztin konfliktus, amelyet évtizedek óta politikai és vallási feszültségek jellemeznek, jelentős kihívást jelent a tartós béke elérése szempontjából. Miközben a nemzetközi szervezetek központi szerepet játszottak a béketeremtési erőfeszítésekben, a hitalapú szereplők, különösen az egyház, szintén jelentős mértékben hozzájárultak a megbékéléshez és a humanitárius segítségnyújtáshoz Palesztinában.
Ez a tanulmány az egyháznak a béke előmozdításában játszott sokrétű szerepét vizsgálja, a vallásközi párbeszéd, az erőszakmentes érdekérvényesítés és a szociális szolgáltatások nyújtása terén tett erőfeszítéseire összpontosítva. Olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a vallásközi konferenciák, oktatási programok és egészségügyi szolgáltatások, az egyház a muszlim, keresztény és zsidó közösségek közötti szakadékok áthidalásán dolgozik, hangsúlyozva a közös értékeket és az igazságosság fontosságát. Emellett az egyház jelentős szerepet játszott a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük a menekültek és a marginalizált csoportok azonnali és hosszú távú szükségleteinek kielégítésében.
Annak ellenére, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a korlátozott erőforrások és az elfogultság megítélése, az egyház erőfeszítései kiegészítették a nemzetközi szervezetek munkáját, egyedülálló erkölcsi és spirituális dimenziót kínálva a béketeremtéshez. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy az egyház palesztinai szerepe rávilágít a hitalapú szereplők fontosságára a konfliktusmegoldásban, bemutatva, hogy a vallási intézmények hogyan segíthetik elő az együttélést és ébreszthetnek reményt a mélyen megosztott társadalmakban. Az egyház hozzájárulásának vizsgálatával ez a tanulmány kiemeli a világi és vallási szervezetek közötti együttműködés lehetőségét a világ egyik legmaradandóbb konfliktusának kezelésében.

The Israeli-Palestinian conflict, which has been marked by political and religious tensions for decades, poses a major challenge to achieving lasting peace. While international organisations have played a central role in peace-building efforts, faith-based actors, in particular the Church, have also made significant contributions to reconciliation and humanitarian assistance in Palestine.
This paper examines the multifaceted role of the church in promoting peace, focusing on its efforts in interfaith dialogue, non-violent advocacy and the provision of social services. Through initiatives such as interfaith conferences, educational programmes and health services, the Church is working to bridge the gaps between Muslim, Christian and Jewish communities, emphasising shared values and the importance of justice. In addition, the Church has played a significant role in addressing the immediate and long-term needs of vulnerable populations, including refugees and marginalised groups.
Despite facing challenges such as limited resources and perceptions of bias, the Church's efforts have complemented the work of international organisations, offering a unique moral and spiritual dimension to peacebuilding. This paper argues that the church's role in Palestine highlights the importance of faith-based actors in conflict resolution, showing how religious institutions can promote coexistence and inspire hope in deeply divided societies. By examining the contribution of the church, this study highlights the potential of cooperation between secular and religious organisations in addressing one of the world's most persistent conflicts.

100 éves a Theologiai Szemle

Természetesen idén nem lehet a Theologiai Szemlét úgy kinyitni, vagy a Theologiai Szemléről beszélni, hogy alapításának 100. évfordulója valamilyen formában ne kerülne elő. Mind a négy számban volt/lesz szó az évfordulóról és persze a 100 év alatt betöltött küldetéséről a mind máig egyetlen ökumenikus teológiai szakfolyóiratnak.
A Szemle történetének ismerői mindjárt csorbíthatják is a centenáriumi lelkesedést, mondván, hogy volt 10 esztendő, amikor nem működött, tehát jó esetben 90 esztendőről beszélhetünk. Technikai értelemben a fölvetésnek van legitimitása, de – véleményem szerint – már historikus tartalmi értelemben sincs. A szilenciumnak is van üzenete. Sőt, ez a hallgatás meghívja a Theologiai Szemlét egy olyan néma kórusba, ahol számos teológiai, spirituális, sőt pszichológiai, nem is beszélve a társadalmi és politikai témákkal foglalkozó irodalmi termékekről, amelyek hasonló sorsban osztoztak.
E sors mögötti egyházak újabb közös pontot kaptak az együttműködésre, különösen akkor, amikor 1958-tól újra megszólalhatott a Theologiai Szemle. Persze cenzúrával, öncenzúrával, olykor propaganda jellegű írásokkal, de megszólalhatott. Elemzésbe nem bocsátkozom, de ennél a pontnál annyit azért mondani kell, hogyha egy-egy írás mondjuk a társadalmi vagy gazdasági igazságosságról szólt, annak mindig prófétai, evangéliumi vagy apostoli alapja volt és arról nem tehetett a szerző, hogy markáns hazugságok formájában ugyanezeket az értékeket más alapokból kiindulva hirdették a diktatoriális kontextus „apostolai”.
Tehát az egyházak, élén a református egyházzal, aztán később egyre szélesedő ökumenikus ölelésben további egyházak boldogan fogadták ezt a – bár kontrollált és limitált – lehetőséget a teológiai eszmélődésre és disputára. A korlátozásról és az ellenőrzésről ne felejtsem el elmondani, hogy az alig jelentett többet a Theologiai Szemle esetében, mint bármilyen szellemi termék, intézmény vagy jelenség estében. Szóval ahol zsarnokság van, ott mindenhol zsarnokság van.
Az alábbi előadások a 100 éves évforduló kapcsán abba engedtek bepillantást április 23-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy hogyan is éltek az egyes felekezetek ezzel a lehetőséggel akár a kezdetekkor, akár az újraindulás után. Ezeket az előadásokat hordozzák a következő oldalak nem csak gazdag, informatív anyagot szolgáltatva, hanem azzal a reménységgel is, hogy ezek a jelen és a jövő teológusai és más tudósai számára inspirációt jelentenek mind az írásra, mind az olvasására vagy a rész szerinti vagy teljes valóság tovább gondolására.
Helyénvaló ismétlésnek tartom, hogy emlékeztetem az olvasókat arra, hogy a tudományos visszaemlékezés másik pillére az V. Debreceni Ökumenikus Napok keretében, 2025. november 13–14-én történik meg, nem a felekezetek szempontjából, hanem a diszciplínák megjelenését elemezve.
Az külön gazdagsága lesz e megemlékezésnek, hogy – a szervezők rugalmassága okán – mindez a Niceai Zsinat 1700 éves évfordulója tudományos megemlékezésének keretén belül történik.
Most azonban az alábbi értékes előadásokat ajánlom az olvasók szíves figyelmébe.

(a főszerkesztő)