• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

A főszerkesztő jegyzete 2022/02

„Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség!”

A köztársasági elnök ünnepi beiktatásához

A megelőző számok egyikében hiányoltam a társadalmi reflexiókat azoknak a lelkészeknek a prédikációjából, akiket hallgattam akkortájt. Nekik is és nekem is mostanában bőven van reflexiós lehetőségünk, hacsak a háborúra, a CPAK-ra vagy a köztársasági elnök beiktatására gondolok. Reflektálnék rájuk, de kevés a hely, ezért a háborúról csak annyit, hogy sem azt, sem a háborúzó feleket nem illeti mentség. Egyetlen alternatíva van, a béke, és sajnos ezt egyelőre csak egy politikai közösségtől hallhatjuk. A CPAK-ról meg csak egy kérdést vetek fel e helyen: Feje tetejére állt a világ?

Viszont szívből reflektálok először is arra, hogy a köztársasági elnök asszonyunk beiktatásából örvendetesen nem hiányzott az a spirituális elem sem, ami egész egyszerűen az ő kérése, vágya volt. A nyilvános vallásszabadsághoz való joga sérült volna, ha ezt nem kapta volna meg. Mint ahogy azt egy ismert történész rosszallotta egy beszélgetős műsorban.

A professzor úr azon csöndes nyári estén fontosnak érezte, hogy belekössön a köztársasági elnök ünnepélyes beiktatását megelőző, a Kálvin téri református templomban megtörténő hálaadó és áldást kérő istentiszteletbe. Különösen meg-lepett, hogy ezt olyan – bocsánat a kifejezésért – felszínesen tette, mint általában a felkészületlen emberek emlegetik az állam és az egyház szétválasztását, ad abszurdum addig, hogy ha ég a városháza, azt oltsák el a tűzoltók, ha ég a templom, azt ne oltsák el, mert az nem tartozik az államhoz.

Május 14-én szombaton nem más történt, mint a mélyen hívő köztársasági elnök élt azzal a jogával, hogy köztársasági elnökként is had legyen nyíltan, publikusan hívő. A fenti cím is ezt deklarálja, hiszen Novák Katalin ünnepi beszédéből való idézet. Odafordult egyházához, ezért az ünnepélyes áldásért, a református egyháza pedig – nagyon bölcsen – egy szép, ökumenikus istentiszteletet rendezett, mond-hatjuk azt, hogy a magyarországi tradicionális keresztyén közösség teljes skálájá-nak meghívásával. Ezt a kört külföldi egyházi vezetők is kiegészítették mind református, mind nem református körökből. Az ünnepség emelkedett volt és visszafogott. Ateista fülekkel és ateista elmékkel is nyugodtan végig lehetett hallgatni. Nem volt semmilyen vallási gesztus, aminek a megcse­lek­vésétől­ vagy szemlélésétől bárki is zavarba jöhetett volna. Mintegy ezren, hívők és nem hívők ültünk és hallgattuk a szép beszédeket, a köztársasági elnök asszonynak szóló áldásokat, amelyekről természetesen mindenki azt gondolt, amit akart.

A professzor úr az én megítélésem szerint megfosztotta volna a köztársasági elnököt a saját vallásszabadságának ünnepélyes gyakorlásától, életének egyik legemelkedettebb pillanatában. Nincs itt szó az állam és az egyház szétválasztásának megsértéséről, de könnyen szó lehetett volna az ország első képviselője vallásgyakorlásának korlátozásáról. Istennek és emberi józanságnak hála, ez nem történt meg.

Bóna Zoltán

 

 

 

 

Joomla templates by a4joomla