.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete 2026/01

Bóna Zoltán:
„Állíts magadnak jelzőoszlopokat…”

– jeremiási buzdítást Cicero ténymegállapítással fejezi ki: Historia est magistra vitae. S mindkettőt radikalizálja George Santayana 19–20. századi spanyol filozófus ezekkel a szavakkal: „Aki nem ismeri a történelmet, arra van ítélve, hogy megismételje.” Ez utóbbi kemény beszéd úgy gondolom sokunk mindennapos diskurzusában megjelenik.

E bevezető csak arra utal, hogy milyen fontos jelző és tanító szerepük van a történelmi eseményeknek és üzeneteknek. Ennek a megfontolásnak alapján foglalkoztunk sokan a keresztyén dogmatörténetet, sőt egyházat meghatározó, 1700 éves Niceai Zsinattal és hasonló meggyőződéssel fordulunk – szintén sokan – a 450 éves évfordulóját ünneplő Hercegszöllősi Zsinathoz, illetve annak tanításaihoz. E lapszám mindkettőnek helyt ad. Az előbbit két előadás reprezentálja, az utóbbit pedig az évfordulós ünnepségsorozatot megnyitó pécsi rendezvény köszöntői, illetve a meditációként szolgáló kánon-idézetek.

Tesszük ezt azzal a meggyőződéssel, hogy ez a Zsinat, illetve ezek a Kánonok ugyanúgy szolgálták a magyar megmaradást a Mohács utáni évszázadokban, mint az akkortájt alakuló református kollégiumok és természetesen a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté elfogadása kapcsán intézményesen is megalakuló Református Egyház. Ezek mind jelzőoszlopok, tanítómesterek és higgadt bölcsességre hívó üzenetek

Ezért méltó, helyénvaló és örömteljes, hogy a január végi megnyitó után ez év április 30-án „Rézbe metszem, hogy örök emlékezete legyen” címmel díjátadó ünnepségre kerül sor Budapesten a Bibliamúzeumban; június 8-án kerül sor a „Minden prédikátor nevét alatta írja” című kötet bemutatására az egyházkerületi közgyűlés keretében, tovább még aznap „Mint gyökér a szikkadt földből” egyháztörténeti kiállítás nyílik a Bibliamúzeumban; augusztus 16-án ünnepi istentiszteletre és megemlékezésre kerül sor a horvátországi Hercegszöllősön a templomban; október 1-én „Régi törvényből harcolni tanulni” címmel Mohácson lesz tanulmányi nap a Nemzeti Emlékhelyen; október 3-án pedig Kecskeméten a főtéren gyülekezeti nap várja az ünneplőket. Mindezeken túlmenően a Dunamelléki Református Egyházkerület nyolc egyházmegyéje ünnepi közgyűléseken emlékezik meg az év során a jeles évfordulóról

A Hercegszöllősi Zsinat 450. évfordulóján a Dunamelléki Egyházkerület ünnepi nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben a következő gondolat is olvasható: „A Hercegszöllősi Zsinat nemcsak összegzése és rögzítése az előző évtizedek, sőt évszázadok egyházreformáló igyekezetének, hanem egyúttal jelképes és máig valóságos erőforrása is az egyház megmaradásának a nehéz időkben, illetve – e számban – kivirágzásának a jó időkben.”

Tartalomjegyzék - 2026/1

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: „Állíts magadnak jelzőoszlopokat…” . . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!

Hercegszöllősi kánonrészletek . . . . . . .  3

TANÍTS MINKET, URUNK!
KACSÓ GÉZA: A 2Kir 18–19 és az Ézs 36–37 keletkezéstörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
NAGY JÓZSEF: A mennyek országa Máté evangéliumában Jellegzetességek Márk és Lukács evangéliuma fényében . . . . . . . . . 13
HELLA FERENC: A Hercegszöllősi zsinat kánonjainak egyházkormányzati vonatkozásai . . . . . . . . 20
FÜSTI-MOLNÁR SZILVESZTER:
Az imádkozó egyház Isten előtt és a világban Rendszeres teológiai megfontolások a magyarországi református egyház Imádság Évéhez, 2026. . . . . . . . 27
FERCSÁK BALÁZS: Keresztények elleni erőszak a szudáni polgárháborúban . . . . . . . . . . 38

KITEKINTÉS
HERCEGSZÖLLŐSI ZSINAT 450
GULYÁS GERGELY: Megnyitóbeszéd . . . . . . . . .44
KÁDÁR PÉTER: Köszöntőbeszéd . . . . . . . . . . . 45
TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: Zárszó . . . . . . . . . . . . . .  46

ÖKUMENIKUS SZEMLE
NICEA 1700
GYURKOVICS MIKLÓS: Az első niceai egyetemes zsinathoz vezető teológiai válságok . . . . . . . . .  47
HORTOBÁGYI T. CIRILL: A nyugati és keleti kereszténység 1700 évvel Nicea után . . . . . . . . . .  54
KRÁNITZ MIHÁLY:
Egynek lenni Krisztusban XIV. Leó pápa és a keresztények egysége . . . . . . . . . .  57

KÖNYVSZEMLE
NÉMETH ÁRON: Szerk.: Jan Dietrich/Alexandra Grund-Wittenberg/ Bernd Janowski/Ute Neumann-Gorsolke: Ószövetségi Antropológiai Kézikönyv . . . . . . . . . 60
CSŰRÖS ANDRÁS: Tömösközi Ferenc: A Komáromi Református Egyházmegye története 1918–1938 között . . . . . . . . . . . 62
TOKICS IMRE: Petrőczi Éva: Holtig-zengő ég alatt – versek a zenéről . . . . . . . . . 62

Absztraktok 2026/01

Kacsó Géza:
A 2Kir 18–19 és az Ézs 36–37 keletkezéstörténete

Az Ézs 36–39 és a vele nagyjából párhuzamos 2Kir 18,13–20,21 keletkezésének kérdése régóta foglalkoztatja az Ószövetség kutatóit. A két szöveg oly mértékben megegyezik, hogy az csupán irodalmi függésként magyarázhat. Írásomban ennek a függésnek az irányát igyekszem tisztázni. Amellett érvelek, hogy a bibliatudományban ’A beszámoló’ néven ismeretes 2Kir 18,13–16 + 2Kir 19,36–37 lehetett a Királyok könyvének a Szanhérib invázióról szóló eredeti tudósítása. Meglátásom szerint Ézsaiás könyvének szerkesztői teológiai szempontok miatt döntöttek úgy, hogy kihagyják saját munkájukból ennek a beszámolónak a központi részét (2Kir 18,14–16), és megtartva annak bevezetését (2Kir 18,13) és befejezését (2Kir 19,36–37), a kettő közé egy teljesen új beszámolót készítenek. Ez a szakmunkákban ’B beszámoló’-nak nevezett szöveg, mely soha nem létezett önállóan, hanem Ézsaiás könyvének a kontextusába íródott, és bővült itt tovább a későbbi korokban.

The question of the origin of Isa 36–39 and its roughly parallel 2Kings 18:13–20:21 has long preoccupied Old Testament scholars. The two texts agree to such an extent that can only be explained by literary dependence. In my article, I try to clarify the direction of this literary dependence. I argue that 2Kings 18:13–16, known in biblical scholarship as ‘Account A’, supplemented with 2Kings 19:36–37 was the original report in the Book of Kings about the invasion of Sennacherib. In my view, the editors of the Book of Isaiah omitted 2Kings 18:14–16 for theological reasons, retaining its introduction (2 Kings 18:13) and conclusion (2 Kings 19:36–37). In between the two, the editors created an entirely new account. This is the text known in scholarship as ‘Account B’, which never existed independently, but was written in the context of the Book of Isaiah and expanded upon in later times.

Nagy József:
A mennyek országa Máté evangéliumában
Jellegzetességek Márk és Lukács evangéliuma fényében

Jelen írás Máté mennyek országával kapcsolatos felfogását vizsgálja, Márk és Lukács evangéliuma függvényében. A témaválasztás oka sokrétű. 1. Máté ábrázolása többszörösen eltér Márk és Lukács koncepciójától (pl. szóhasználat, saját anyag). Adja magát a kérdés: mivel magyarázhatók a különbségek? 2. A közelmúltban témába vágó írások sora született, így hasznos a legújabb eredmények bemutatása és kiértékelése. 3. A nagyfokú érdeklődés ellenére is lehetséges új, és kevéssé hangoztatott meglátásokkal gazdagítani a diskurzust (pl. gyakori, hogy Máté markánsabban láttatja a Márknál és a Lukácsnál is felvetődő szempontokat; Máténál van a legtöbb, krisztuskövetőket figyelmeztető mennyek országával kapcsolatos példázat).
Ahhoz, hogy Máté sajátosságai kitapinthatók legyenek, szükséges a kontextus bemutatása. E szempontból esik szó az ószövetségi és az extrabiblikus párhuzamokról, illetve kerül sor Márk és Lukács kapcsolódó helyeinek vázlatos áttekintésére.

This paper examines Matthew’s concept of the Kingdom of Heaven correlation with that of Mark and Luke. There are several reasons why this topic has been chosen. 1. Matthew’s presentation differs from those of Mark and Luke in several ways (e.g. vocabulary and unique material). This raises the question: how can these differences be explained? 2. A number of monographs and studies have recently been published on this topic, so it would be worthwhile to present and evaluate these findings. 3. Despite the high level of interest, there is still room to enrich the discourse with new or less frequently voiced insights (e.g., Matthew often places a stronger emphasis on points raised in Mark and Luke, and Matthew contains the greatest number of parables related to the kingdom of heaven that warn Christ’s followers).
To understand the characteristics of Matthew, the contexts must be outlined. From this perspective, Old Testament and extra-biblical parallels are discussed, and a brief summary of the relevant passages in Mark and Luke is provided.

Hella Ferenc:
A Hercegszöllősi zsinat kánonjainak egyházkormányzati vonatkozásai

A tanulmány a Hercegszöllősi zsinat (1576) által elfogadott kánonok egyházkormányzati jelentőségét vizsgálja. Bemutatja történeti hátterüket, különös figyelmet szentelve a lelkipásztori szolgálat rendjére, a presbitérium csíráinak megjelenésére és az egyházfegyelmi szabályozásra. A Hercegszöllősi Kánonok a magyar református egyház első átfogó törvénygyűjteményeként szolgáltak, amelyek hosszú időn át meghatározták az egyházi rendet és a testületi döntéshozatal gyakorlatát.

This study examines the ecclesiastical significance of the canons adopted by the Synod of Hercegszöllős (1576). It presents their historical background, paying particular attention to the order of pastoral ministry, the emergence of the presbytery, and the regulation of church discipline. The Hercegszöllős canons served as the first comprehensive collection of laws of the Hungarian Reformed Church, which for a long time determined the order of the church and the practice of collegial decision-making.

Füsti-Molnár Szilveszter:
Az imádkozó egyház Isten előtt és a világban
Rendszeres teológiai megfontolások a magyarországi református egyház Imádság Évéhez, 2026.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46,11)

A tanulmány a Magyarországi Református Egyház 2026-os „Imaévének” összefüggésében, kifejezetten rendszeres teológiai perspektívából vizsgálja a keresztyén imádság teológiáját, történeti alakulását és kortárs egyházi gyakorlatát. A dolgozat egyrészt nemzetközi empirikus vallásszociológiai kutatásokra építve elemzi a magyar imádság-gyakorlat visszaesését és szekularizációs kontextusát, másrészt klasszikus és kora újkori források (Augustinus, Tertullianus, Didakhé, Kálvin, Barth, Bonhoeffer, magyar kegyességi irodalom) doktrinális értelmezésével határozza meg az imádság helyét az egyházról, a Szentlélekről és a megigazulásról szóló tanításban. Lauren F. Winner, Sarah Coakley és Ashley Cocksworth nyomán a tanulmány az „elrontott” imádság formáit – manipuláció, spiritualizált individualizmus, funkcionalizmus – a bűn krisztológiai és pneumatológiai diagnózisaként tárgyalja. A szerző amellett érvel, hogy az imádság csak akkor válhat az egyházi megújulás szisztematikusan megalapozott locusává, ha a panasz, a közbenjárás és a dicséret teljes skáláját liturgikus és dogmatikai szinten egyaránt rehabilitáljuk, és az imádságot újra Krisztus-testének közös, tanulható és tanító gyakorlataként értelmezzük.

The article offers a systematic-theological inquiry into Christian prayer within the framework of the Reformed Church in Hungary’s 2026 “Year of Prayer.” It brings empirical studies (ESS, Pew) into conversation with classical doctrinal sources (Augustine, the Didache, Calvin, Barth) and Central European traditions of piety to ask how prayer can be understood simultaneously as a divine gift and as a practice damaged by sin. Engaging recent work by Lauren F. Winner, Sarah Coakley, and Ashley Cocksworth, the study develops a theological account of “distorted” prayer—ranging from manipulative and instrumental forms to spiritualized individualism—as a challenge for ecclesiology, soteriology, and pneumatology. It argues that the renewal of congregational life depends on recovering the full biblical range of lament, intercession and praise, and on re-locating prayer at the heart of the church’s visible life: as a shared, learned and teachable practice in which Christ himself prays in and with his body.

Fercsák Balázs:
Keresztények elleni erőszak a szudáni polgárháborúban

Jelen tanulmány a 2023-ban kezdődött szudáni polgárháború körülményeit igyekszik bemutatni, kitérve azok keresztény közösségeket érintő hátrányos következményeire, az országot évtizedek óta sújtó polgárháborúkra és a régóta fennálló vallási feszültségekre. Vizsgálja továbbá a szudáni keresztények biztonsági helyzetét, elemezve a velük szemben elkövetett erőszakos cselekményeket, a vallási elnyomás körülményeit egyaránt érintve. A tanulmány célja rámutatni arra, hogy Szudán jelenlegi polgárháborújában az etnikai tisztogatások mellett, a keresztény közösségeket érintő vallási alapú erőszak is tetten érhető.

Violence against Christians in the Sudanese Civil War
This article seeks to demonstrate the circumstances of the civil war in Sudan that began in 2023, addressing its adverse consequences for Christian communities, the decades-long civil wars that have plagued the country, and long-standing religious tensions. It also examines the security situation of Christians in Sudan, analysing the acts of violence against them and the circumstances of religious oppression. The aim of the study is to point out that in the current civil war in Sudan, in addition to ethnic cleansing, there is also religious violence affecting Christian communities.

ÖKUMENIKUS SZEMLE

Amint az olvasóink közül is sokak számára köztudott, a Theologiai Szemle megalapításának 100 éves évfordulóján két megemlékezést tartottunk. Áprilisban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen azt vizsgáltuk, hogy hogyan jelenik meg és mit is jelent a Theologiai Szemle az egyes egyházak számára. A helyszínt az teszi magától értetődővé, hogy 1925. Pünkösdjén, a 2. szám szerkesztésében már bekapcsolódik a soproni evangélikus teológiai kar. A sorrendet pedig az indokolja, hogy a debreceni megemlékezés az immáron patinás Debreceni Ökumenikus Napok keretén belül történik. Ennek a megszokott időpontja november közepe. A szervezők úgy vélték, hogy utána már, Advent küszöbén vagy Adventben szinte lehetetlen egy másik konferenciát rendezni Budapesten.
Mielőtt az előadásokra térnék, illesse köszönet a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány kuratóriumát, illetve elnökét, akik a Niceai Zsinat és Hitvallás 1700 éves évfordulójának kapcsán e meghatározó Zsinat tudományos vizsgálatának – amúgy is időigényes keretébe – mintegy két óra terjedelemmel a Theologiai Szemle megemlékezést befogadta.

Természetesen köszönetet mondok az előadóknak, akik a Theologiai Szemle szerepét immáron a teológiai diszciplínák szempontjából vették górcső alá. A felemelő miliőbe és a Niceai Hitvallás vizsgálatának kontextusába elhelyezett visszaemlékezésünk – hiszem – maradandó emléket hagyott a jelenlévőkben.

Az ott elhangzottakat az alábbiak szerint és a következő megjegyzéssel közöljük. Az előadásokat a főszerkesztő köszöntője és bevezetője előzi meg. Baráth Béla előadásának, amely a folyóirat alapításával és az első 15 esztendejével foglalkozott, a szinopszisa áll rendelkezésünkre, amit azzal a reménységgel közlünk, hogy a következő számban a teljes előadást olvashatjuk. A sorból hiányzik még Béres Tamás nagyon értékes előadása, amely „A szisztematikus teológia megjelenése a Theologiai Szemlében” címet viselte. Jó reménységgel vagyok, hogy ezt is olvashatjuk a következő számunkban.

A moderátori köszöntést és a sajtótörténeti szinopszist Karasszon István remek írása követi, amelyet a szerző betegsége miatt Jakab László Tibor olvasószerkesztőnk olvasott fel. Természetesen az ő szolgálatát is illesse köszönet. (a főszerkesztő)

Moderátori köszöntő, bevezető

Püspök és Professzor Uraim! Tisztelt Konferencia!
Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Tekintettel arra, hogy a szokásos, veretes reggeli áhítatunk a Theologiai Szemle centenáriumi megemlékezése miatt maradt el ma reggel, egy kicsit a témához is igazodva az első szavam hadd legyen egy trinitárius epiklézis, amelyhez kérem álljunk fel!
A mi segítségünk, konferenciánk, megemlékezésünk, hálaadásunk és a jövőbe vetett reménységünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök és igaz Isten! Ámen! Foglaljunk helyet.

Tisztelt Konferencia! A 100 éve Debrecenben megalapított Theologiai Szemle két fókuszos centenáriumi megünneplésének második rendezvényéhez érkeztünk, amely a legautentikusabb helyen, a születés helyén, Debrecenben, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem falai között történik, s azt veszi górcső alá, hogy az elmúlt száz esztendőben milyen hangsúllyal voltak jelen a Szemlében az egyes teológiai diszciplínák. Itt is köszönetet mondok az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek és természetesen most a Debreceni Református Hittudományi Egyetemnek, a két Alma Maternek a befogadásért, hogy méltó helyet adtak/adnak egyrészt a visszatekintésnek/mérlegelés-nek, másrészt pedig az új lendületkérésnek a jövőbeni szolgálat számára!
Nevesen is illő a külön köszönet a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány gesztusáért, amely szerint a centenáriumi ünnepségünk teológiai, tematikus pillérét nem csak Debrecenben és a Református Hittudományi Karon tarthatjuk, hanem egy immáron patinás teológiai konferencia keretében, nevezetesen az
V. Debreceni Ökumenikus Napokhoz kötődően. Ennél az ökumenikus miliőnél, amelyben protestáns, római katolikus, görögkatolikus és ortodox teológusok és teológiák egyaránt megszólalnak, nem lehetne kedvezőbb, felemelőbb kontextust találni. Nevesen is köszönetet mondok ezért a befogadásért Kustár Zoltán elnök úrnak, professzor úrnak!
A helynek, és a konferencia témájának a szellemi kisugárzásán túl ajándékként veszem tudomásul, hogy a Theologiai Szemle születése 100. évfordulójának a meg-ünneplése egy olyan 1700 éves évfordulóba ágyazódik, amelynek tematikája – nevezetesen a Niceai Zsinat üzenete – mondhatom, hogy óriási hatással volt egyrészt a későbbi keresztyén teológiai diskurzusokra, másrészt a szakrális és szekuláris hatalmi ambíciók harmóniájára és konfliktusaira, végső soron a keresztyén teológiá(k)ra, továbbá az egyház és az állam kapcsolatának kérdéskörére.

Isten iránti hálával gratulálunk

dr. Bóna Zoltán testvérünknek, szakfolyóiratunk főszerkesztőjének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 14 évig volt főtitkárának, a dunavarsányi református gyülekezet 43 évig volt, immáron nyugalmazott lelkipásztorának, aki ez év november 3-án a Ráday Ház kápolnájában szolgálata és széles körű tevékenysége elismeréseképpen a

Károli Gáspár-díj

kitüntetettje lett – Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspökkel együtt. A díjat Soltész Miklós miniszter-helyettes úr adta át.
A Károli-díj tartalmáról a következőket olvashatjuk:

„A protestáns hittudományok terén, valamint a protestáns egyházakért végzett kiemelkedő tevékenységért odaítélhető állami kitüntetés. Azon kiemelkedő személyiségek elismerésére adományozható, akik a protestáns hittudományok terén kifejtett munkásságukkal gazdagították a magyar tudományos életet.”

Steinbach József püspök úr, a MEÖT elnöke laudációjában kiemelte a díjazott hűséges szolgálatát a gyülekezetben, a hazai és nemzetközi ökumenében, az egyetemi oktatásban és nem utolsó sorban a Theologiai Szemle szerkesztésében, amelyet több mint 30 esztendeje folytat a magyar nyelvű teológia közkinccsé tétele érdekében.

Az ünnepelt elsősorban a mindenható Istennek adott hálát azért, hogy feladatot kapott tőle és a feladat mellé mindig kapott készséget is, hogy ráhangolódjon és fölnőjön a feladat elvégzéséhez. Köszönetet mondott mindazoknak, akikkel és akikért a szolgálatot végezhette.

Nem utolsó sorban mondott köszönetet a református egyház vezetőségének, nevesen is a Zsinat elnökének, Steinbach József püspök úrnak, aki e díjra fölterjesztette és az államtitkárságnak, valamint a miniszterhelyettes úrnak, akik e díjra őt méltónak találták. „Soli Deo Gloria!” – fejezte be köszönő szavait folyóiratunk főszerkesztője.

Életére, jelen és jövőbeni szolgálatára a Theologiai Szemle laptulajdonosa, a MEÖT főtitkáraként a mindenható Isten áldását kérem!

Fischl Vilmos

Niceai Zsinat – Reformáció – Theologiai Szemle Centenárium

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Niceai Zsinat kiemelkedő őstípusa minden idők teológiai gondolatai, kutatásai, intuíciói, felismerései egyeztetésének/ ütköztetésének és ebbe beleértem az interkonfesszionális/ ökumenikus disputákat is. Ugyanez elmondható minden idők szakrális és szekuláris hatalmi törekvéseinek egyeztetéseire is.

A Niceai Zsinat, valamint az oda és az onnan tovább vezető út úgy tartja központban a trinitárius dogmát, hogy egyben életben tartja hitünk abszolút pillérét, a Krisztus-központúságot. Talán mondhatom, hogy a Niceánum a folyamatos reformációnak az ősforrása, hiszen a Szentháromságnak csak isteni személy lehet a tagja, és így Krisztus istensége, mintegy implicite előfeltételként „mondatik ki”. Krisztus emberi/isteni kettős természeté-nek a dialektikus egységét később a 451-es Kalcedoni Zsinat oldja meg. S mindezt nevezem a mindenkori reformáció ősforrásának, mert az egyházi/teológiai deformáció – bármivel is kezdődik – előbb utóbb krisztológiai formát ölt, krisztológiai devianciába/deficitbe torkollik. Erre pedig csak egyetlen jó, radikális válasz van: solus Christus. A fentieket talán szerénytelen bátorsággal a Theologiai Szemléhez és ünnepségéhez vezető útnak is tekintem. Ebben az emelkedett pillanatban kimondhatom, hogy a Szemle sem akar/akart mást. Tudományossága okán széles ölelésben ad(hat) helyt ilyen-olyan fölvetéseknek, de trinitárius, mondhatni niceai korrektséggel és hűséggel ragaszkodik ahhoz, hogy az utolsó szó lapjain is – explicite vagy implicite, a sola Scriptura alapján – a solus Christus legyen. A mi centenáriumi ünneplésünknek, a mai kétórás Theologiai Szemle blokknak és a születés évfordulóját ünneplő esztendőnknek is ez az utolsó szent szava.

Tisztelt Konferencia! Kedves Testvéreim! Már csak remélni tudom, hogy az elkövetkező előadások, amelyek a teológiai diszciplínák szerint mutatják be a Szemle 100, illetve 90 éves szolgálatát, e bevezető szavaimat nem cáfolják, hanem megerősítik.

Halljuk először is Karasszon István előadását „A vallástudományok megjelenése a Theologiai Szemlében” címmel, amelyet Jakab László Tibor olvasószerkesztőnk olvas fel, amiatt, hogy Karasszon professzor úr kimentését kérte betegsége okán. Ezúton is Isten gyógyító kegyelmét kérjük neki!

Azt követően pedig a bibliai tudományok, a gyakorlati teológia, az ökumenikus párbeszéd szempontjai szerint vizsgálták e szakterületek tudósai a Szemle 90 éves (1948–1958 között nem jelenhetett meg) szolgálatát. A tanulmányokat a 100 év tanulságainak és tanúságainak összegzése tette teljessé Fekete Károly, illetve Korányi András előadásban.

Bóna Zoltán