Absztraktok 2023/01

KOCSI GYÖRGY:
A LÉLEK EMBEREI AZ ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEIBEN

Sámuel első könyve realista módon mutatja be az embereket, kiválóságukban és kudarcaikban, akik tévelyegnek, s vétkeikért súlyosárat fizetnek. A nép vezéreit is húsvér emberekként mutatja be. Négy vezetővel találkozunk itt: Hélivel, Sámuellel, Saullal és Dáviddal. A Lélek emberei ők, gyarlóságaikkal és bűneikkel együtt. A szerző hitelesen mutatja be őket. Lelkesedést és szánalmat is érez irántuk. Az izraeli történelem fordulópontját őrizte meg számunkra Sámuel első könyve: az átmenetet a törzsi társadalomból a királyságba. Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki valamennyi főszereplőre, s ezért főként Hélire és Hannára koncentrálunk a narratív módszer segítségével, s közben kitérünk a szöveg hagyományozására is.

The first book of Samuel presents people in a realistic way, in their excellence and in their failures, who go astray and pay a heavy price for their sins. He also presents the leaders of the people as flesh and blood. We meet four leaders here: Héli, Sámuel, Saul and David. They are the people of the Spirit, with their weaknesses and sins. The author presents them authentically. He feels both enthusiasm and pity for them. The turning point of Israel’s history has been preserved for us in the first book of Samuel: the transition from tribal society to the kingdom. In this study, we cannot cover all the main characters, and therefore we mainly focusonHéli and Hanna using the narrative method, while also covering the tradition of the text.

 
KUSTÁR ZOLTÁN:
PROFÉTIZMUS ÉS KULTUSZ A PAPI HAGYOMÁNYBAN
Malakiással a fogság után lezárult a próféták kora. Ennek legfőbb okai a babiloni fogsággal felértékelődött „beteljesülés-kritérium” és az üdvprófétákkal szembeni bizalmatlanság, valamint a Tóra formálódó tekintélye, ami Mózes és a törvény tekintélye alá tagolta be a próféciát. A perzsa kor békéje és a Júdeától elvárt lojalitás szintén nem kedvezett a profétizmus fennmaradásának. Az élő, orális prófécia így fokozatosan elhalt, ha nem is szűnt meg teljesen. A dtr. / eszkatologikus körök a múlt prófétáinak neve alatt, írásban ápolták tovább a prófétai hagyományt, míg a papi körök a Kr. e. 3. századra sikeresen tagolták be az orális, élő kijelentést a kultusz fennhatósága alá. A tanulmány a Pentateuchos papi szövegei és az 1–2Krón alapján a témának erre az utóbbi szegmensére koncentrál.

With Malachi, the age of the prophets ended after the captivity. The main reasons for this are the “fulfilment criterion” and the distrust of the prophets of salvation, that became more valuable during the Babylonian captivity, as well as the emerging authority of the Torah, which classified prophecy under the authority of Moses and the law. The peace of the Persian period and the loyalty expected from Judea were also not conducive to the survival of prophetism. Living, oral prophecy thus gradually died out, if not completely ceased. The dtr. / eschatological circles continued to nurture the prophetic tradition in writing under the name of the prophets of the past, while the priestly circles successfully integrated the oral, living utterance under the authority of the cult by the 3rd century BC. Based on the priestly texts of the Pentateuch and 1–2 Chronicles, the study focuses on this latter segment of the topic.

ADORJÁNI ZOLTÁN:
JOSEPHUS FLAVIUS ÉS ALEXANDRIAI PHILÓN INSPIRÁCIÓTANA

Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspiráció-tanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
Mivel a Tóra vitathatalanul inspirált mindketten vallják, hogy a Tóra, a prófétai és egyéb iratok értelmezése is Isten általi ihletettséggel lehetséges. Viszont ez az értelmezés írástudói tanulást és jártasságot is feltételez. A farizeus irányzat elkötelezett tagjaként Josephus meggyőződése, hogy ez az irányzat gyakorolja a leghelye- sebben az írások magyarázatát. Philon pedig, akinek szemlélete az egyiptomi therapeuták kegyeségével mutat nagy hasonlóságot, nemcsak a farizeusi – Josephus szavaival a sztoikusokéhoz hasonló – mértékletesség feltételéhez kapcsolja az inspirált írásmagyarázatot, hanem az aszketikus életvitelhez.

Die Inspirationslehre von Josephus Flavius und Philon von Alexandrien gründet sich auf die gesetzgebende, priesterliche und prophetische Inspiration von Mose. Jede Lehre von beiden Richtungen der jüdischen Frömmigkeitsrichtung bekennt – zwar mit differierter Betonung – die unbestreitbare Inspiriertheit und Unfehlbarkeit der Thora.
Da die Thora unbestritten inspiriert ist, bekennen beide, daß die Thora und auch andere Schriften nur durch göttliche Inspiration zu deuten möglich sind. Aber diese Deutung setzt schriftkundige Vorbereitung und Erfahrung voraus. Josephus, als verpflichtetes Mitglied der pharisäischen Richtung ist überzeugt, daß die Schriften am richtigsten von dieser Richtung gedeutet werden. Aber Philon, dessen Ansicht der Frömmigkeit der ägyptischen Therapeuten ähnelt, knüpft die inspirierte Schriftdeutung nicht nur an die Bedingung der Mäßigkeit, die – mit Josephus Worten gesagt bei den Stoikern geübt wird – sondern er verbindet die Schriftdeutung mit der asketischen Lebensweise.

Lónyay Menyhért és a Református Egyház

címmel rendezett konferenciát a Dunamelléki Református Egyházkerület a Tuzsér Községért Közalapítvánnyal közösen 2022. november 4-én a Ráday Ház dísztermében. Bevezető köszöntőket Balog Zoltán püspök, Tilki Attila országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár elnök mondtak. Az emlékkonferencián és kiállításon a következő előadások hangzottak el. Az alábbiakban a két utolsó előadást közöljük:

Cziger András: Lónyay Menyhért közéleti szerepei

Sárai Szabó Katalin: Lónyay Menyhért és az iskolaügy…

Baráth Béla Levente: Az 1881–82. évi debreceni alkotmányozó zsinat, tekintettel Lónyay Menyhért szerepvállalására

Szatmári Judit: Gróf Lónyay Menyhért, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka

Bodnár Róbert: A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet (a főszerkesztő)

SZATMÁRI JUDIT:
GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT,
A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET FŐGONDNOKA

A tiszántúli földbirtokos családból származó Lónyay Menyhért (1822–1884) Magyarországnak a kiegyezés utáni első pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1871–1884 között volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Török Pál pesti lelkésznek, későbbi szuperintendensnek barátja és hivatalban társa. Egyházi pályafutása a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben indult. Főgondnokként az elaggott lelkészek, özvegyeik és árváik megsegítését célzó gyámintézet létrehozását tekintette legfőbb céljának. Munkájának eredménye az 1881-es debreceni zsinaton az országos Közalap létrehozása.

Menyhért Lónyay (1822–1884), out of a family of landowners in the Trans-Tibiscan region, first minister of Finance of Hungary after the Austrio-Hungarian Agreement of 1867, then prime minister, the president of the Hungarian Academy of Sciences was the chief elder of the Dunamellék Diocese of the Reformed Church between 1871 and 1884. He was a friend and colleague in office of Pál Török, pastor of Pest, later superintendent – can be called in the Hungarian circumstances: bishop. His ecclesial career began in the struggle against the Protestant Patent (1859). His main aim – as a lay leader of the Reformed Church – was to set up a safeguarding institute to help the needy pastors and their widows and orphans. The result of his work was the creation of the Public Fund of the Reformed Church, in 1881 synod, in Debrecen.

Menyhért Lónyay (1822–1884) stammte aus einer Gutsbesitzer Familie im östlichen Gebiet Ungarns, er war der erste Finanzminister Ungarns nach dem Ausgleich, später Ministerpräsident, Präsident der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Er war der Oberkurator des Kirchen Distrikts diesseits der Donau zwischen 1871–1884. Er war Freund und Kollege von Paul Török, erster Pfarrer, später Superintendent. Seine kirchliche Karrier begann im Kamp gegen dem Protestantenpatent (1859). Als Oberkurator bestrebte er sich Pfarrerswitwen- und Pfarrerswaisencasse im Kirchendistrikt zu gründen. Im Debrecziner Synod im Jahre 1881 wurde die Öffentliche Fundation der reformierten Kirche (domestica) verdankend seiner Bemühungen begründet.

BODNÁR RÓBERT:
A LÓNYAY CSALÁD ÉS A TUZSÉRI GYÜLEKEZET

2022-ben emlékeztünk meg gróf Lónyay Menyhért születésének kettőszázadik évfordulójáról. A Tuzsér Községért Közalapítvány szervezte emlékév programsorozatba a Tuzséri Református Egyházközség is aktívan bekapcsolódott. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye az az előadás, melynek a címe: A Lónyay család és a tuzséri református gyülekezet.
Dolgozatom arról a Lónyay családról szól, amelynek tagjai háromszáz éven át voltak a település föld- birtokosai. A bevezetésben megemlítésre kerül a középkor birtokviszonya és a reformáció előtti egyház nyoma Tuzsért illetően, majd a dolgozat legnagyobb részében a Lónyay család és a helyi református gyülekezet kapcsolatáról lesz szó.
A dolgozat a megnevezett források alapján tárgyalja azt az anyagi javakban is mérhető kegyes áldozat- vállalást, melyet a Lónyayak vittek végbe Tuzséron. Az anyagi javakon túl azonban, sokkal nagyobb értékű az a szellemi örökség, amely példa az utókor számára.

In 2022, we remembered to earl Menyhért Lónyay due the 200 years anniversary of his birth. The Public Foundation for Tuzsér and the Danube Church District organised the program-series. This elaboration was written to this program with the title: The Lónyay Family and the Tuzsér Reformed Congregation.
Obviously my paper reads about the early history of the Congregation then – of course – mainly about the faithful generosity of the Family in and towards the Congregation.

A Fake News hatalma, avagy Miért hiszünk el mindent?

címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Károli Gáspár Református Egyetem közreműködésével, 2022. október 25-én a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanácskozást Trócsányi László, az egyetem rektora nyitotta meg. Az előadások – a meghívó szerint – az alábbiak voltak. Továbbá az általunk közölt előadás.

Dr. Veszelszki Ágnes: Dezinformációs hatalom: miért hiszünk az álhíreknek?

Dr. Aczél Petra: A fake news-ellenesség, mint cenzúra

Vigóczki Máté: Kötelező az álhír a háborúban?

Dr. Papp János Tamás: Álhír és jogszabályok

Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte Fekete Zsuzsa, Pindroch Tamás és Stumpf András részvételével. A beszélgetést Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke moderálta.

A Theologiai Szemlében való közlés nem szorul magyarázatra. Mégis megragadom az alkalmat, hogy megosszam egy nagyon régi, de idevonatkozó élményemet. Az 1996-ra tervezett Világkiállítással kapcsolatban felmerült – kicsit a Vatikánra és multinacionális korporációkra hivatkozva –, hogy ökumenikus világszervezetek és azok farvizén talán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyithatnának egy pavilont, amelyben bemutathatnák munkájukat. Akkori munkakörömnek megfelelően ellátogattam a Világkiállítás kormánybiztosához azzal a nem titkolt céllal, hogy a „pavilonunkhoz” elvi és gyakorlati támogatást nyerjek. Természetesen erről is szó volt, s csak egészen zárójelben jelzem, hogy nevezett interkonfesszionális szervezet székháza most ott áll, ahol a pavilont reméltük. Amiért erről írok az viszont az, hogy a hitben élő református kormánybiztos asszony primer módon a Világkiállítás főtémájáról – ami a „Kommunikáció egy jobb világért” volt – kívánt beszélni és arra emlékeztetett, hogy a teológiának a fő tevékenysége a kommunikáció. Bevallom, hogy egy kicsit meglepődtem, de nagy örömmel vettem, hogy a pozitív reakciót teológiai alapon kaptam. Azóta is sokszor eszembe jut ez a beszélgetése a reveláció, a prédikáció vagy éppen a misszió összefüggésében.

Az alábbiakban Szűts Zoltán és Kenyeres Attila: Narratíva alkotás és áltudomány című dolgozatát olvashatjuk. (a főszerkesztő)

SZŰTS ZOLTÁN ÉS KENYERES ATTILA:
NARRATÍVA ALKOTÁS ÉS ÁLTUDOMÁNY

Tanulmányunkban szakirodalmi elemzésekre és kutatásokra támaszkodva mutatjuk be, hogyan hálózta be az internet és a közösségi média az emberiséget, hogyan alakította át a fiatalok ismeretszerzési/hírfogyasztási szokásait és társadalmi aktívitásait. Kitérünk arra, milyen további transzformációkra számíthatunk a jövőben mind a technológia, mind az egyének és a társadalom szintjén, hogyan vehetik át az irányítást az emberek fölött az okos alkalmazások, hogyan jelenhet meg egy olyan új embertípus, amelyet már a mesterséges intelligencia segít, térben és időben kiterjesztve annak szellemi képességeit. A világméretű átalakulással együtt járó pozitívumok mellett annak negatív hatásait is áttekintjük, például az álhírek és áltudományos ismeretek terjedését, amelyre az emberiség történelmében még sosem volt olyan kiterjedt lehetőség, mint most.

In this study, the authors present how the Internet and social media have connected humanity, and transformed young people’s knowledge acquisition/news consumption habits and social activities, based on literature analysis and research. The paper will look at how smart applications can take control of people and how a new type of human being may emerge, already assisted by artificial intelligence, extending its intellectual capabilities in space and time. Alongside the positive aspects of this global transformation, we also look at the adverse effects, such as the spread of pseudo-news and pseudo-scientific knowledge, which has never been more prevalent in human history.

Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

Immáron hivatalosan is bejelentésre került Ferenc pápa áprilisi látogatása. Ez csak megerősített abban az egyébként bizonyára szerénytelen szándékomban, hogy az alábbi írásom a Szemlében is megjelenjen, miután eredendően a Collegium Doctorum 2022/2-es számában olvasható.

Az írás nyilván érzékeltetni kívánja azt a változást, amely a római egyházat is magába foglaló ökumené terén végbement 1938 és 2021 között. Nyilván hangsúlyozásra kerültek ennek társadalmi kontextuális okai/következményei is. Ezen a ponton egészen zárójelesen említem meg a két kongresszus közös kontextuális pontját, nevezetesen, hogy mindkét esemény abban a politikai miliőben történt, amikor Magyarországon református kormányfő szolgált, mélyen hívő katolikus hitvessel. Ennek jelentőségét nem kívánom túlozni, csak tényét megemlíteni.

Ennél talán fontosabb az alábbi három pont és ez már az 52. Kongresszusra és a várható pápalátogatásra egyaránt vonatkozik:

1. Róma püspökétől az ószövetség népe, az ortodox és a protestáns közösségek olyan testvéri gesztust még sosem kaptak, mint Ferenc pápa legutóbbi látogatásakor. Lásd az alábbi dolgozat a pápától idézett utolsó mondatát.

2. A magyar kormányzat és törvényhozás úgy gondolom példátlan főpásztori támogatást kapott Ferenc pápától a házasság és a gyermekvédelem terén egyaránt. Az egyéni liberalizmust abszolutizáló korunkban ez különös jelentőséggel bír számunkra.

3. S ehhez mérhető fontossága van, hogy bár világméretekben örvendetesen sokszor elhangzik a béke igénye az orosz-ukrán konfliktust illetően, de ez nem változtat azon, hogy az északi félteke nyugati felében közel 50 ország biztosítja a fegyvereket a háború folytatásához. Ebben a kontinentális és globális kontextusban nem lehet eléggé hangsúlyozni Róma püspökének és Vatikán államfőjének a magyar kormányzattal egybecsengő tűzszünet- és békeigényét.

Ezek alapján hihetjük, hogy a pápa tavaszi látogatása a reformátusok évszázados köszöntésének legalábbis részleges megvalósulását szolgálja. (a főszerkesztő)

Absztraktok 2021/01

Homoki Gyula:
Az Ószövetség használata a montanista vitában

 A bibliai szövegekkel foglalkozó kutatók már régóta rávilágítottak arra, hogy az ó- és újszövetségi iratok keletkezése és szerkesztése mögött nem elhanyagolható mértékben találkozhatunk olyan prófétai hangokkal, amelyek Isten üzenetének aktualizálását tűzték ki célul a saját közösségükön belül. Ebben a folyamatban a próféta nem pusztán a régi hagyományok ismétlőjeként jelenik meg előttünk, hanem e hagyományok kreatív felhasználásával a kortársak számára teszi jelenlévővé az isteni iránymutatást. A második század második felétől kibontakozó óegyházi prófétai mozgalomban – amely önmagát csak Új Próféciaként nevezte meg – fel-lépő próféták (Montanosz, Maximilla, Priszkilla és az ő utódaik) hasonló elv mentén fogalmazták meg kijelenté-seiket a kortárs nagyegyház számára. Jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy három főbb területen bontakozott ki éles vita köztük és az „orthodox” nagyegyház képviselői között az ószövetségi szent szövegek igaz interpretálásáért folytatott küzdelemben: a Lélek kitöltetéséről szóló jóeli prófécia beteljesülésének kérdésében, az ószövetségi alakok eksztatikus magatartásának érvényességében és a kiemelkedő bibliai női próféták szere-pének természetében. A két tábor képviselői közötti mindhárom törésvonal eltérő hermeneutikai-exegetikai alapállást tükröz, melynek részletes kifejtésére vállalkozik az írás.

It is a commonplace among biblical scholars to state that behind every biblical text we find certain prophetic voices which aimed at actualizing God’s message in their respective communities. In this process the prophet does not merely repeat the tradition but through the creative use of this tradition makes the guidance of God real for his/her contemporaries. The prophets of the New Prophecy movement (Montanus, Maximilla, Priscilla and their successors) formulated their own message along this line. In this paper I argue that three main areas can be discerned in the debate between the adherents of the New Prophecy and the representatives of the “orthodox” churches over the true interpretation of Old Testament texts: the question of the fulfilment of the prophecy of Joel concerning the outpouring of the Spirit, the validity of the ecstasy of certain Old Testament figures and the nature of the role of some biblical female prophetesses. Between the members of the two parties a different hermeneutical-exegetical standpoint can be discovered which is presented in the paper in detail.

Erbach Viola:
A római törvények és az apostoli egyház

 A római birodalomban érvényes törvények és jogszabályok kiváltképp hatással voltak a korai keresztyén gyülekezetek életére és mindennapjaira. Tanulmányomban épp ezeknek a római törvényeknek az apostoli egy-házra gyakorolt hatását vizsgálom, különös figyelmet szentelve az Újszövetség nyelvezetében felhasznált görög, illetve római jogi fogalmaknak. Kutatásom során megvizsgálásra kerül az örökbefogadásnak a római, illetve görög gyakorlata, s annak a Pál apostoli használata; valamint a római polgári jog típusai és azzal járó privilégiumai, és a fogalom megjelenése Pál apostol tanításában. Külön fejezetben foglalkozom a kora keresztyén gyülekezetek és a korabeli önkéntes egyesületek közötti hasonlóságokkal és különbségekkel.

Both the statutes and the legal procedures of the Roman empire had a lasting strong impact on the day-to-day life of the early Christianity. In my research I examine the effect there roman laws had on the apostolic church, specifically in regard to the Roman legal phraseology that was later used in the writings of the New Testament. My research focuses particularly on the Greek and Roman practice of adoption and its usage by Apostle Paul; as well as on the question of Roman citizenship (its types and the privileges given with it) and the appearance of the legal term is the teachings of Apostle Paul. The similarities and the differences between the Roman voluntary associations and the early Christian congregations is also discussed in a separate chapter.

Hubai Péter:
Caspar Tauber a reformáció osztrák protomártírja és az ő Mentsége

A tiszteletreméltó patriciust 1524. szeptember 17-én lovaskocsival kivitték Bécsen kívülre, ott a hóhér lefejezte, testét máglyán megégették. A protestáns hitvalló mártiriumát szinte azonnal megfogalmazták, és a Német-Római Birodalom több városában ki is nyomtatták. Öt kortárs forrás maradt ránk, ezek közül a Verantwortung Caspar Taubers címűnek egy példányát a közelmúltban a Fejérmegyei Levéltárban is megtalál-ták. Ennek a fordítását alább közöljük. Mindazonáltal még a legjobb forrásunk (Eyn warhafftig geschicht) – ami Tauber inkviziciós tárgyalásának a hivatalos jegyzőkönyvét tartalmazza, az ő elmondandó (de el nem mondott) bűnvallását, és az eseményekről szóló beszámolót – az is egy olyan mártiriológium, amit kritikusan kell olvas-nunk. A Verantwortung egyrészt az állítólagos börtönbeli öngyilkosságának a cáfolata, másrészt egy jellegzetes protestáns prédikáció.

The venerable patrician 17th September 1524 was taken by a horse carriage out of Vienna, decapitated and burned by the executioner. The martyrdom of the protestant confessor has been formulated almost immediately and printed in different towns of the Holy Roman Empire. We possess today five different contemporary sources of the events. A copy of the Verantwortung Caspar Taubers (The Apology) has been discovered recently in the Archive of Fejér County; this document has been translated into Hungarian here for the first time. Even our most eminent source (Eyn warhafftig geschicht), which contains the official minutes of the Inquisition, Tauber’s confession to be read and the account of the judgement procedure is a martyriology, that should be evaluated critically. The Verantwortung is both a refutation of his alleged suicide while in prison and a typical protestant sermon.

Absztraktok 2023/02

Czövek Tamás:
Jákób története, Genezis 28,10–22
Hol a teológia az értelmezésekben?

Ebben a tanulmányban Jákób álmának elbeszéléséhez (Gen 28,10–22) írt nyolc kommentárt elemzek abból a szempontból, hogy milyen teológiai üzenetet fogalmaznak meg a történet alapján, és hogyan jutnak az adott eredményre. Három történeti után három teológiai kommentárt fogok vizsgálni, majd egy-egy irodalmi és lélektani megközelítést, mielőtt összegezném az eredményt.
This study analyses eight commentaries on the story of Jacob’s dream (Gen 28,10–22) from the perspective of what theological message they find in the story and how they “extract” that message. After three historical approaches I shall study three theological ones, then, a literary and a psychological approach as well. Finally, I shall summarise what I have found.

Szakács Tamás:
Teodiceai útkeresések
Filozófiai kísérletek

Jelen helyzetünkben (ismét) kritikus szakaszát éljük a világtörténelemnek. Covid és energiaválság sújt; az orosz-ukrán háború eszkalációjának pengeélén táncolva akár az egész világ újra (atom)lángokba borulhat. Mindez intenzíven veti fel a miért kérdéseit a szenvedés, a gonosz létével és tombolásával kapcsolatban. A teodicea különben is minden idők emberét foglalkoztatja. Ha nem a történelmi helyzet kapcsán, akkor egyéni életünkben általában több ponton érintettek vagyunk a teodiceával határos problémákban, ami aktuálissá teszi a témát. Nem csoda, hogy a legkülönbözőbb korokból, a legkülönbözőbb kulturális, szellemi, filozófiai, tudományos és vallási háttérből maradtak ránk művek arról, hogyan próbáltak megbirkózni némelyek a felmerülő kérdésekkel. Elsősorban filozófiai vonatkozásban, részben pedig a témából automatikusan adódóan teológiai téren. A tanulmány e sokféleségből gyűjtött egy csokrot, amely átfogó kíván lenni, ha teljes nem is lehet. Az összefoglalás egyúttal alap lehet egy jövőbeni tanulmány számára, hogy konkrétabb teológiai feldolgozását is adjuk a témának. Az ismertetés során nyitva maradt kérdések maguktól vezetnek tovább ahhoz, hogy a lutheri teológia szempontjából is megvizsgáljuk a teodicea kérdéseire adható válaszokat.

In our current situation we are (again) living through a critical phase of world history. Covid and energy crisis are hitting us. Due to the Russian-Ukrainian war, dancing on the edge of escalation, the whole world could be engulfed in (nuclear) flames. All of these intensively raise the questions of why about the suffering, and the existence and rampage of evil. Theodicy concerns people of all times. If not in connection with the historical situation, then through our individual lives we are usually involved in problems bordering on theodicy at several points, which indicates the actuality of the topic. So, it is no wonder that from the most diverse ages, from the most diverse cultural, intellectual, philosophical, scientific and religious backgrounds, we have been left with works about how some people tried to cope with the questions that arose. Primarily the philosophical aspect came in the forefront, and partly the theological one as an automatic result of the topic. This study is a colourful collection of that diversity, which aims to be comprehensive, even if it cannot be complete. The summary can be a basis for a future study in order to provide a more specific theological treatment of the topic. The questions left open during the overview, lead by themselves to examining the possible answers to the questions of theodicy from the viewpoint of Luther’s theology.

Mucsi András:
450 éve hunyt el Szegedi Kis István (1505–1572)
Egy méltatlanul elfeledett reformátor kalandos életútja

Szegedi Kis István a 16. századi magyar protestáns egyháztörténet egyik legérdekesebb alakja. A cikkben az ő élettörténetét és munkásságát követhetjük nyomon. Az élete jól ismert, mivel a tanítványa, Skaricza Máté részletesen leírta azt a mestere halála után tíz évvel. 1505-ben született Szegeden, kun eredetű polgári családban. A családja taníttatta, a Körös-Maros-vidéken több nevesebb iskolában tanult. Stúdiumokat folytatott Bécs és Krakkó humanista szellemiségű egyetemein. Itthon pedagógiai tevékenységet folytatott, egy idő után keresett tanár volt. Hamar a lutheri reformáció híve lett, és az 1540-es években teljesült a vágya, hogy a wittenbergi egyetemen teológiát tanulhatott. Személyesen ismerte Luthert és Melanchthont is. Hazatérve ismét a tanításnak és prédikálásnak szentelte az életét. Az Alföld keleti részén tevékenykedett, az életéből nem maradtak ki a nehézségek, személyes és családi tragédiák. 1552 a Dunántúlra váltott, ott Tolnán és Laskón lelkész és prédikátor volt, bár csak 1554-ben szentelték lelkésszé. Ugyanebben az évben választották meg püspöknek a reformátusok. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor csatlakozott a reformáció kálvini-református irányzatához. Egy ideig egy egyházban éltek együtt a lutheránusok és reformátusok. 1558-ban Kálmáncsa lelkésze lett, amely török területen feküdt, de ő mint lelkész rendszeresen átjárt a közeli magyar várak katonáit lelkigondozni. Egy személyes bosszú és ez a tény újabb veszélyt hozz rá: 1561-ben a törökök elfogták és magas váltságdíjat követeltek érte. Kaposvári és szolnoki rabságából egy gazdag kereskedő, Mező Ferenc szabadította ki, majd 1563-ban Ráckevén, a gazdag magyar-szerb városban telepedett le, és volt haláláig lelkész. Itt egy nyugalmas élet következett, és több jelentős teológiai munkát írt meg. Ezek csak a halála után jelentek meg Svájcban. Olyan jelentős könyvekről van szó, hogy egy ideig a protestáns teológiai oktatásban tanítottak belőlük a nyugati egyetemeken. Szegedi Kis István jelentősen hozzájárult a hazai református egyház kialakulásához, gondolkodása formálódásához. 1572-ben Ráckevén hunyt el.

István Szegedi Kis ist eine der interessantesten Figuren ungarischer evangelischer Kirchengeschichte im 16. Jahrhundert. Im Beitrag kann seine Lebensgeschichte und Tätigketi mitverfolgt werden. Sein Leben ist gut bekannt, da Máté Skaricza es zehn Jahre nach dem Tod seines Meisters abfasste. Er wurde 1505 in einer bürgerlicher Familie kumanischen Ursprungs geboren. Seine Familie ließ ihn unterrichten, er lernte in mehreren namhaften Schulen des Körös-Maros-Gebiets. Er studierte an den Wiener und Krakauer Universitäten hunanistischen Geistes. Zu Hause führte er pädagogische Tätigkeit aus, nach einer Zeit war er ein gefragter Lehrer. Er war schon früh ein Anhänger der lutherischen Reformation und am Anfang der 1540-er Jahre ging sein Wunsch in Erfüllung, dass er an der Universität von Wittenberg Theologie studieren konnte. Nach der Heimkehr widmeter er sein Leben dem Unterrichten und Predigen. Er wirkte im östlichen Teil der Großen Tiefebene, ihm blieben die Schwierigkeiten, die persönlichen und familiären Tragödien nicht erspart. 1552 wechselte er nch Transdanubien, in Tolna und Laskó war er Lehrer und Prediger. Er wurde nur 1554 zum Pfarrer geweiht. In demselben Jahr wählten ihn die Reformierten zum Bischof. Wir wissen nicht genau, wann er sich der kalvinistisch-reformierten Richtung der Reformation anschloss. Eine Zeit lang lebten Lutheraner und Reformierten in einer Kirche. 1558 wählte man inhn zum Pfarrer von Kálmáncsa auf türkischen Gebiet, von dort aus ging er regelmässig in ungarische Burgen, und die Soldaten seelsorgerlich zu betreuen. Aufgrund einer
persönlichen Rache und dieser Tatsache wurde er 1561 von den Türken inhaftiert und sie forderten ein großes Lösegeld für seine Freilassung. Aus seiner Haft in Kaposvár und Szolnok löste ihn ein reicher Händler, Ferenc Mező aus. 1563 siedelte er in Ráckeve, einer reichen ungarisch-serbischen Stadt nieder, wo er bis zu seinem Tod als Pfarrer tätig war. Hier folgte eine ruhige Lebensphase und er verfasste wichtige theologische Werke. Diese erschien nur nach seinem Tod in der Schweiz. Es handelt sich um so wesentliche Bücher, dass man sie in der theologischen Ausbildung an den westlichen Universitäten verwendete. István Szegedi Kis trug wesentlich zur Ausformung der heimischen reformierten Kirche und ihrem Denken bei. 1572 starb er in Ráckeve.

Karasszon Dezső:
Ki énekelje a cantionalét?

A 16. századi cantionalék anyagának tartalmi, illetőleg irodalmi és zenei értelemben vett stiláris vizsgálata bizonyos esetekben meglepően biztos következtetéseket tesz lehetővé a darabok korabeli előadásmódjával kapcsolatban. Az elemzett példák alapján legalább négy kategória látszik elkülöníthetőnek: a templomi és a templomon kívüli (para-liturgikus) szóló-ének, a graduál-kórusnak szánt, metrikailag általában bonyolultabb, igényesebb cantio, és az egyszerűbb, de még mindig kellőképpen artisztikus gyülekezeti ének. Az eredeti funkciók közelében maradva feltehetőleg a jelenkori egyházi éneklés gyakorlatában is kevesebb frusztrációval kellene szembesülnünk.
Die stilistische und literarische Untersuchung des musikalischen Gehaltes von Kantionalen aus dem 16. Jahrhundert führt zu beinahe sicheren Ergebnissen im Hinblick auf die zeitgenössische Aufführung der Gesänge. Aufgrund der analysierten Beispiele lassen sich vier Kategorien unterscheiden: Sologesänge sowohl in der Kirche als auch paraliturgisch außerhalb der Kirche, metrisch komplizierte, hochwertige cantiones für den Gradual-Chor, und einfachere, dennoch künstlich wertvolle Gemeindegesänge. In dem wir diese ursprünglichen Funktionen beibehalten, dürften wir in unserer heutigen Kirchenmusik weniger Frustrationen erleiden.

Fekete Csaba:
Balogh Ferenc és az 1877-es énekeskönyv

Kihagyásos változata is megjelent az 1806-os énekeskönyvnek 1877-től az 1910-es évek közepe tájáig. Ugyanakkor továbbra is nyomtatták változatlan alakban is az énekeskönyvet. Debrecen egyháztörténész professzora volt az előkészítő munka szervezője, aki naplójában megörökítette munkálkodásukat, amely végeredményben javasolta az énekeskönyv negyedrészének elhagyását, amellett átdolgozást is. Református gyülekezeti énekeskönyvünk történetének ez a szakasza eddig teljesen ismeretlen volt.

An expurgated variant of the reformed psalter and hymnal had been printed since 1877 up to the middle of the 1910-ies in Debrecen. Professor Francis Balogh church historian organised a group, and he also commemorated the redaction of this version in his diary, 1875–1913. Two in number both of the town ministers, organists, and professors worked out their proposal. The full version was as well printed since 1806, also up to the middle of the 1910-ies. The plan expurgated variant of this working group became to delate of 777 strophes of the Geneva Psalter out of 1425, and 98 of the hymnal’s 1428 strophes. Alltogether a quarter of the book, 875 from 2853 strophes. They also proposed a new version to replace some parts of the traditional version of psalms. So far any such detailes hadd been totally unknown in home reformed himnology.

Absztraktok 2021/02

Molnár Andrea
A biztonság exegézisea profán és a transzcendens mentén

A biztonság iránti törekvés, e létkörülmény fenntartása vagy visszaszerzése, mint primer jellegű aspiráció végig kísérte az emberiség bibliai léptékkel mért mintegy hatezer éves történetét. A biztonságformáló körülményekről való elmélkedés az írásbeliség megjelenését követően hosszú időn keresztül elsősorban a történetírás, majd a történelemtudomány, illetve a hadtudomány jellegzetessége volt, anélkül, hogy maga a biztonság-fogalom nevesítve lett volna. A múlt század húszas évei a biztonságkutatás reneszánszát hozták, mely olyan tudományterületeket vont a befolyása alá, mint egyebek mellett a szociológia, a közgazdaságtan és a filozófia. A múlt század utolsó harmadában végül megjelent a biztonsággal összefüggő dilemmákat immár egészében és kizárólagos módon a centrumba helyező kutatási irány, melyhez megformálói a „biztonságpolitikai“ jelzőt társították.

Az elmúlt két évtized során a szűkebb-tágabb környezetünkben tapasztalható sokarcú biztonsági krízisek a teológiai gondolkodást is óhatatlanul megérintették, szokatlan kérdések sokaságát provokálva ki a bibliai narratívákkal összefüggésben. A bibliai textusok sokoldalú tanulmányozása nyomán kirajzolódó összkép arra enged következtetni, hogy a biztonság a szentírási szövegekben átfogóan és párhuzamosan jelenlévő, kettős arculatú momentum, miközben belső lényegének megragadása két egymástól teljesen különböző, mégis párhuzamba állítható valóság irányából lehetséges. E két opció egymáshoz való viszonyának domináns eleme a spirituális biztonság profán társával szembeni dominanciája, másként fogalmazva a két formáció viszonyában nem csupán egyszerű párhuzamosság, hanem konkrét és direkt ok-okozati összefüggés mutatható ki: a természetes biztonság a transzcendens függvénye, abból származó közvetlen következmény. Az elméletet Izrael történelmének egyik megrázó periódusából származó esettanulmány világítja meg, miközben sajátos imperatívuszként állítja az olvasó elé az analógiát a keresztyénségre vonatkozóan, mint amely „választott nemzetség,… megtartásra való nép.“

The pursuit for the security, the maintenance or recovery of this elementary life-condition, as an aspiration of a primary nature, has accompanied the history of mankind on a biblical scale for about six thousand years. After the appearance of literacy, reflections on security-shaping circumstances for a long time was a characteristic primarily of historiography, then of historical also of military science, without naming security itself as a concept. The twenties of the last century brought a renaissance in security research, influencing fields such as sociology, economics, and philosophy, among others. In the last third of the 20th century, the research direction that finally placed security-related dilemmas in its entirety and exclusively at the center finally appeared, to which its formators associated the adjective “security policy”.

Over the past two decades, the multifaceted security crises in our narrower and wider environment have inevitably touched on theological thinking as well, provoking a multitude of unusual questions in conjunction with biblical narratives. The overall picture emerging from the multifaceted study of biblical texts suggests that security is a dual-faceted momentum present comprehensively and in parallel in scriptural texts, while its inner essence can be grasped from two completely different yet parallel realities. The dominant element of the relationship between these two options is the dominance of spiritual security over its profane „companion“, in other words, not only simple parallelism but also a concrete and direct causal relationship can be detected in relation to the two formations: natural security is a function of transcendent, a direct consequence of it. The theory is illuminated by a case study from one of the most shocking periods in the history of Israel, while presenting to the reader as a particular imperative the analogy of Christianity as „a chosen generation, a royal priesthood, a holy nation, a peculiar people“.

Koncz-Vágási Katalin
Abdiás könyve: Hol tart ma a kutatás?

Abdiás próféta könyve az Ószövetség legrövidebb irata. Központi témája Edómnak a Jeruzsálem és a Templom Kr. e. 587-es pusztulásában játszott szerepe és a fölötte kimondatott ítélet, ám ezen túl olyan fontos ószövetségi teológiai témák is megjelennek benne, mint Izráel és az idegen népek, a megfizetés tana, az elkövetett bűn és annak következménye, az „ÚR napja”, Sion, az „új honfoglalás” vagy épp YHWH királysága. E tanulmány az Abdiás-kutatás legújabb eredményeit ezek vonatkozásában foglalja össze.

A könyv címfeliratában szerepel ugyan a próféta neve, de ezen kívül az Ószövetségből semmit sem tudunk meg róla. Így személyére a könyv formai és tartalmi jellegzetességeiből lehet következtetni: kultuszpróféta?, üdvpróféta?, írnoki prófécia? Bár a felirat látomásként határozza meg a könyvet, az valójában egy szerkesztett YHWH beszéd-sorozatból áll. A könyv egyik sajátossága a szövegegyezés a Jer 49,7–22-vel, ám az irodalmi függőség iránya kérdéses. A könyv keletkezéséről napjainkig számos elmélet született, a Tizenkét próféta könyve (Dodekapropheton) előállása, új megvilágításba helyezi Abdiás könyvének e gyűjteményben betöltött helyét és szerepét. Legújabban Heinz-Josef Fabry (2018) redakciótörténeti modellje egy ötlépcsős előállás mellett érvel.
A könyv megértésében jelentős szerepet játszik Edóm története és ószövetségi megítélése. A tanulmány egy exkurzusban tárgyalja e kérdéseket, különös tekintettel területüknek fokozatos nyugatra tolódásával. Az Ézsau-Edóm tradícióval kapcsolatban a bibliai tudósítások narratív vonala többségében „Ézsau”-ról beszél, míg a prófétai irodalomban inkább „Edóm” van jelen. Az ősatyák elbeszéléseiben a „testvér” motívum a hangsúlyos, míg a prófétai tradícióban Edóm mint Júda „ősellensége” és vesztének megjövendölése van jelen. E két tradíció összekapcsolása először feltételezhetően az 1Móz 25-ben következett be.

Obadiah is the shortest book in the Old Testament. Its central theme is Edom’s role in the destruction of Jerusalem and the Temple in 587 BC and the judgment over him, but it also includes important Old Testament theological themes such as Israel and foreign Nations, the doctrine of payment, the “lex talionis”, the Judgement on the Nations but Deliverance for Israel, the “the day of the Lord”, Zion, the “new conquest” or even the kingdom of YHWH. In these respects, this study summarizes the latest results of the Obadiah-research. Even though the title of the book contains the name of the prophet, but beside this we will not learn anything about him from the Old Testament.

Thus, his person can be deduced from the form and content of the book: cult prophet? salvation prophet? scribal prophecy? Although the inscription defines the book as a vision, it actually consists of an edited YHWH series of speeches. One of the peculiarities of the book is the wording match with Jeremiah 49:7–22, but the direction of literary dependency is questionable. To date, a number of theories have been made about the origin of the book, the creation of the Book of the Twelve Prophets (Dodekapropheton) sheds new light on the place and role of Obadiah's book in this collection. Most recently, Heinz-Josef Fabry’s (2018) editorial history model argues for a five-step stand.

Edom’s story and his judgment of the Old Testament play a significant role in the understanding of the book. The study discusses these issues in an excursion, in particular with regard to the gradual shift of their territory to the west. In relation to the Esau-Edom tradition, the narrative line of biblical reporting mostly speaks of "Esau", while in prophetic literature it is more like "Edom". In the narratives of the forebears, the motif "brother" is emphasized, while in the prophetic tradition Edom is present as the "archenemy" of Judah and prediction of his loss. The linking of these two traditions is first assumed to have occurred in Genesis 25.

Legéndy Kristóf
Akiben csak hinni lehet

A korunkban fellelhető hatalmas tudás birtokában még mindig a hit és a vallás vezeti az embert szellemi lényegekhez – végső soron Istenhez. A fizikai világ tudható ismeretei mellett vannak dolgok, amik meghatározzák mivoltunkat, de bennük kizárólag hinni lehet. Ezeket összefoglalva értékeknek nevezzük. Az értékeknek nincs fizikai alapja a világban – még akkor sem, ha sokszor automatikusan összekötjük az értékest a számunkra hasznossal.

Az ember: személyes valóság, aki megvallott értékeivel formálja a kultúrát. Másképpen: a kulturált ember szellemi értékeket vall és hisz. A megvallott értékrend mellett a nyitottság, a kulturális diverzitás egyre nagyobb szerepet játszik a nyugati társadalmakban. A számtalan egyedi kultúra közül, minket, magyarokat és európaiakat, a keresztény kultúra miként döbbent rá önmagunk valóságára?

In whom one can only believe
With the vast knowledge found in our age, faith and religion still lead us to spiritual essences – ultimately to God. In addition to the known knowledge of the physical world, there are elements that determine our being, but one can only believe in them. These are summarized as values. Values have no physical basis in the world – even if we often automatically associate the value with what is useful to us.

A human is a personal reality who shapes culture with his confessed values. In other words, the cultured man professes and believes in spiritual values. In addition to the professed values, openness and cultural diversity play an increasingly important role in Western societies. Amongst the myriad of unique cultures, how has Christian culture guide us to realize our own values?

Cselényi István Gábor
Transzszubsztanciáció és epiklézis

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sok viszontagság után mégis csak a megvalósulás küszöbén áll hazánkban, aminek jelentőségét még inkább növeli, hogy Ferenc pápa is részt kíván venni azon – még ha csak a záró szentmise ünnepségén is. A kiemelkedő esemény alkalmat ad arra, hogy az eucharisztiára vonatkozó tanítás római katolikus és ortodox (és ezzel együtt keleti szertartású katolikus) megközelítését szembesítsük. Ez a szembesítés gyakorlatilag az transzszubsztanciáció (vagyis az átlényegülés) és az epiklézis (a Szentlélek segítségül hívása) egymás mellé állításába sűríthető.

After many adversities, the 52nd International Eucharistic Congress is still on the verge of realization in Hungary, the significance of which is further enhanced by the fact that Pope Francis wishes to take part in it – even if only at the closing Mass. The outstanding event provides an opportunity to confront the Roman Catholic and Orthodox (and with it Eastern Catholic) approach to the teaching of the Eucharist. This confrontation can be practically condensed into the juxtaposition of transsubstantiation and epiclesis (the fall of the Holy Spirit). This comparison may also open up a new perspective on the case of the Ecumenism.

Andriska Ervin
Az Iszlám jelentősége és kihívásai

A téma aktualitását az Iszlám térnyerése adja, mely mind világviszonylatban, mind Európában megfigyelhető. Ennek okaiként megnevezhető a térítő vallási jelleg, az iszlámot követő családok magas reprodukciós rátája, valamint a többi világvallás helyzetének stagnálása, vagy térvesztése. Európában további erősítő faktorként jelenik meg a migráció, melyhez a köztudat gyakran a terrorizmust, a vallási hátterű dzsihadista terrortámadást is kapcsolja. Bár a migráció egyidős az emberiséggel, mégis a 2015-ös tömeges migráció tekinthető egy olyan mérföldkőnek, mely rávilágított Európa társadalmi egyensúlyának sérülékenységére.

Munkámban szeretném tisztázni az iszlám világvallások között elfoglalt helyzetét, azokkal való kapcsolatát egy rövid összehasonlítás segítségével. Megvizsgálom, hogy a legfiatalabb világvallásként milyen kihívásokkal küzd, és ezen kihívások hogyan hatnak az iszlám más vallásokkal való konfliktusaira.
A társadalmi egyensúly kevésbé hangsúlyozott eleme a vallás. Európában többféle államegyház-modell, többféle megoldást kínál a vallásszabadság megélésére. Az Európában megjelent modelleket sorra véve példákkal mutatom be azok jellemzőit hatását az iszlámra. Kitérek Magyarország helyzetére.
Európai viszonylatban vizsgálom a migrációt, ahol a második és harmadik generációs bevándorló hátterű fiatalok jelentőségét mutatom be. Továbbá feltárom a dzsihadista terrorcselekmények azon körülményeit, melyek miatt az iszlám negatív jelzők sokasságát vonzza a köztudatban.

The actuality of the topic is given by the rise of Islam, which can be observed both in the world and in Europe. The reasons for this are the converting religious nature, the high reproduction rate of families following Islam, and the stagnation or loss of space of other world religions. Migration is a further reinforcing factor in Europe, to which public awareness often links terrorism and jihadist terrorist attacks. Although migration is the same age as humanity, the mass migration in 2015 can be seen as a milestone that has highlighted the vulnerability of Europe’s social balance.

In my work, I would like to clarify the position of Islam among the world religions, its relationship with them through a brief comparison. I examine the challenges facing the youngest world religion and how these challenges affect Islam’s conflicts with other religions.

A less emphasized element of social balance is the religion. In Europe, there are several models of the relationship between state and churches, several solutions for living religious freedom. By taking the models which are existing in Europe, I present with examples the effect of their characteristics on Islam. I will refer to the situation in Hungary.

I examine its relationship with migration in a European context, where I present the importance of young people with a second and third generation immigrant background. Furthermore, I explore the circumstances of jihadist acts of terrorism that make Islam attract a multitude of negative adjectives in the public consciousness.

Absztraktok 2023/03

Háló Gyula
Baptista500 – emlékév a Kárpát-medencei anabaptizmusról

Az alábbi tartalmi kopfot megelőzően főszerkesztői örömmel jelzem, hogy e jelentős eseménysorozatról egyrészt az alábbi írásokkal több, mint hírt adhatunk és hogy az említett Tudományos Akadémiai ülésen elhangzott előadások közül kettőt, valamint az őszi tudományos napok egy előadását közölhetjük: Dienes Dénes, Gudor Kund Botond és Bereczki Lajos tollából. (a főszerkesztő)

A Magyarországi Baptista Egyház 2023-ban emlékévvel ünnepli meg a kárpát-medencei anabaptista misszió 500. évfordulóját. A magyar baptista közösségben kialakult álláspont szerint félezer éve kezdték meg működésüket a hajdani Magyar Királyság területén a reformáció hitvalló keresztséget hirdető teológusai. Az 1523-as év egy közmegegyezéses sarokpont a hazai baptista közvéleményben. Az 1930-as években dr. Somogyi Imre és Kirner A. Bertalan kezdeményezésére került be ez a dátum a baptista köztudatba. Az évszámot először Hörk József, jeles pozitivista történész publikálta 1896-ban Az eperjesi ev. ker. Collegium története című munkájában. Ennek az adatközlésnek hitelességét a tudományos közösségben mindeddig senki nem vitatta.
A baptista egyháztörténészek számára 1523 szimbolikus dátum, mivel nem tudhatjuk írásos emlékek hiányában, hogy volt-e ennél is korábbi anabaptista mozzanat a Kárpát-medencében. Másrészt azt sem lehet pontosan megállapítani a korszak hitvitáinak hevülete miatt, hogy milyen reformátori, teológiai irányzatot jelent, amikor egy-egy személyre az anabaptista bélyeget ütik a kortársak.
Az 1523 tehát egy közmegegyezésen alapuló, leginkább valószínűként elfogadott kezdőpont. A Kárpát-medencében megjelenő hitvalló keresztséget gyakorló korai anabaptista tanítás a német és a svájci anabaptizmussal párhuzamosan alakult. Ennek igazságát nem csorbítja az a tény, hogy a Magyarországi Baptista Egyház által 2022-ben elindított kutatások arra derítettek fényt, hogy Hörk József az 1523-as dátum meghatározásakor hibát vétett az általa kutatott 1778-ban befejezett, latin nyelvű, eperjesi egyháztörténeti kézirat feldolgozása során. Az eredeti kéziratból egyértelműen azt lehet megállapítani, hogy 1528-ban, vagy néhány évvel korábban már anabaptista tételekről is szóló hitvitákra került sor Felső-Magyarországon, olyan teológusok részvételével, akik már azt megelőzően is a területen ténykedtek.
A kárpát-medencei anabaptizmus legkorábbi dátumának megállapítása további történelmi vizsgálódást igényel. Ebből a célból kezdeményezte a Baptista Levéltár vezetője, Bereczki Lajos „A Kárpát-medencei anabaptista örökséget feltáró és értékelő kutatócsoport” felállítását. A fiatal baptista történész és egyháztörténész generációtól várja a baptista közösség az anabaptista örökség alaposabb feltárását, megismertetését, hogy szellemi elődeink lelki, közösségi és kulturális értékei a helyükre kerüljenek. A kutatások várhatóan gazdag lehetőséget kínálnak a magyarországi reformáció hitvalló keresztséget valló ágának alaposabb megismerésére, a korabeli vallási és társadalmi viszonyok árnyaltabb megközelítésére, és új kutatási témák elindítására.
Az emlékév történelmi munkacsoportja ezért is tartotta fontosnak, hogy „Történelmi emlékkonferencia az anabaptizmus Kárpát-medencei 500 éves múltjáról” címmel 2023. április 14-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezzen hazai és nemzetközi történész és egyháztörténész kutatók részvételével tudományos konferenciát.
Az emlékév során a gyülekezetek és az oktatási intézmények számára publikációk, kiadványok, előadások, konferenciák, túrák sora segíti a korai anabaptista történet alaposabb megismerését.
Az emlékévben a Magyarországi Baptista Egyház különösen is törekszik a Kárpát-medencei anabaptista misszió és történelem örökségének ápolására, biblikus értékeinek képviseletére, tanulságainak összegzésére, valamint példamutató személyei és üzenetük megismertetésére kötelezi magát, hogy ezáltal is hitelesebben, szilárdabban tudja képviselni Jézus Krisztust és a történelemben kikristályosodott értékrendet, mert „az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Péld 12,3)

Dienes Dénes
Anabaptisták Sárospatakon

A magyarországi reformáció során megjelent az anabaptista igehirdetés, de hosszabb távon nem talált befogadó készségre a társadalom széles rétegeiben. A Nyugat-Európában általános üldözés következtében költöztek hozzánk anabaptista közösségek, és több helyen létrehozták sajátos, a többségi társadalomtól elkülönült közösségeiket. Sárospatakra I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna költöztette őket 1645-ben. Termelői vagyonközösségben éltek. A kortársak újkeresztyénnek nevezték őket. Délnémet származásúak, német anyanyelvűek voltak, néhány morva- és cseh család csatlakozhatott hozzájuk morvaországi tartózkodásuk során. A hutterita tanítás határozta meg keresztyén életüket. Kitűnő kézművesek voltak, számos iparágban tevékenykedtek, különösen jelentősek voltak a művészi értékkel bíró kerámia árucikkeik. A fejedelmi pár nem azért telepítette őket Sárospatakra, hogy a helyi jobbágy-iparosok tevékenységét visszaszorítsa. Ellenkezőleg: a gazdasági recesszióban lévő város kézműves iparának fejlesztése volt a céljuk. A 17. század utolsó évtizedei során, a jezsuita misszió következtében, egy részük katolizált, mások beolvadtak Sárospatak református társadalmába.

During the Reformation in Hungary, Anabaptist preaching appeared, but in the longer term it did not find receptive ear among broad society layers. As a result of general persecution in Western Europe, Anabaptist communities moved to our country and in many places established their own distinct communities, separately from the majority society. They were moved to Sárospatak by György Rákóczi I and Zsuzsanna Lorántffy in 1645. They lived in a farming community. They were called New Christians by their contemporaries. They were of southern German origin, German-speaking, with some Moravian and Czech families that may have joint them during their stay in Moravia. The Hutterite theology determined their Christian lives. They were excellent craftsmen, active in many branches of industry, and their ceramic wares of artistic value were particularly important. They were not settled in Sárospatak by the Princely Couple in order to curb the activities of the local peasant industry. On the contrary, their aim was to develop the handicraft industry of the town which was in economic recession. In the last decades of the 17th century, as a result of the Jesuit mission, some of them became Catholics, others were absorbed into the Reformed (Calvinist) society of Sárospatak.

Gudor Kund Botond
A vallási türelmességtől a gazdasági érdekig

Előadásomban az erdélyi Fejedelemség és az ide menekült hutterita közösség településsel-politikatörténettel kapcsolatos viszonyát és történetét ismertetem. Az erdélyi ipartörténetben oly közismert habán kerámia és kézműipar kézművesei egyszerre a kontinensen évszázadokon átívelő vallásháborúk áldozatai és a sajátos erdélyi vallási tolerancia kedvezményezettjei. Történetük messze meghaladja a Fejedelemség történetét. Közösség és teológiatörténet, amely Erdélyen át máig alakítja az Újvilág arculatát.

In my presentation, I will explain the relationship and history of the Principality of Transylvania and the Hutterite community that fled here in relation to the settlement and political history. The artisans of the Haban ceramics and handicraft industry, so well-known in the industrial history of Transylvania, are both victims of the centuries-long religious wars on the continent and beneficiaries of the specific Transylvanian religious tolerance. Their history far exceeds the history of the Principality. Community and theological history, continues to shape the face of the New World through Transylvania.

Bereczki Lajos
A vallási jogegyenlőség és az egyházi szükségek teljesítésének ügye az 1848-as törvények tükrében

Az előadás az 1848:20. törvénycikkel és más 1848-ban hozott, az egyházakkal kapcsolatos törvényekkel foglalkozik, valamint létrejöttük előzményeivel. Szó lesz az egyházak reakcióiról, terveiről és a vallásügyi törvény végrehajtására tett kísérletekről.

The paper deals with the 20th Article of the April Laws and other laws adopted in 1848 related to the churches and the antecedents of the creation of the laws. We discuss the reactions and the plans of the churches, and the attempt of the implementation of the 20th Article of the April Laws.

Szabados Ádám
Ábrahám megigazulása: két szempont egy ellentét feloldásához

Ábrahám megigazulásával kapcsolatban Pál és Jakab a leveleikben látszólag ellentmondó állításokat tesznek: Pál szerint Ábrahám egyedül hit által igazult meg, cselekedetek nélkül, Jakab szerint viszont hit és cselekedetek által. A két egymásnak feszülő állítás harmonizálását a tübingeni iskola teológusai a korai egyház utólagos szintetizáló munkájának látják. Ez a cikk azonban amellett érvel, hogy ha figyelembe veszünk egy tematikus (Pál a megigazulás jogalapját, Jakab a hit természetét magyarázza) és egy kronológiai (Pál és Jakab más eseményekre utalnak Ábrahám életében) különbségtételt, észszerűbb arra következtetni, hogy a páli és jakabi mondatok nem konfliktusos, hanem komplementer viszonyban állnak egymással.

Regarding the justification of Abraham, Paul and James make apparently contradictory statements in their letters: according to Paul, Abraham was justified by faith alone, without works, but according to James, by faith and works. The theologians of the Tübingen school see the harmonization of the two conflicting statements as the subsequent synthesizing work of the early church. However, this article argues that if we take into account a thematic (Paul explains the legal basis of justification, James the nature of faith) and a chronological (Paul and James refer to other events in Abraham’s life) distinction, it is more reasonable to conclude that the sentences in Paul and James are not in conflict, but in a complementary relationship.

Ledán István
Halál és túlvilágszemlélet orvosok ókori görög sírfelirataiban

Tanulmányomban csaknem harminc ógörög sírszöveget mutatok be, mely által egy meglehetősen átfogó keresztmetszetét kapjuk a hellenizmus, illetve a korai császárkor halál szemléletének. Tanulmányomban vázaltosan kitérek arra is, hogy miként viszonyultak az újszövetségi szerzők, illetve az újszövetségi emberek a halálhoz, hogyan értelmezték a halált, és milyen reménységgel tekintettek a halálon túlra. Az ógörög sírfeliratokból kirajzolódó halál-(és élet)szemlélet, illetve annak egybevetése az újszövetségi halálszemlélettel hozzásegít annak megértéséhez, hogy milyen ellenállásokba, milyen alapvető „világnézeti” sorompókba ütközött a korabeli keresztyén misszió, és hol mutatkozott szükség arra, hogy az olykori-gyakori görög
reménytelenséggel, „túlvilági pesszimizmussal” szemben felmutassa a Krisztusban való élet halálon is átívelő reménységét. Ugyanakkor látszanak azok a pontok is, ahol a keresztyénség nehézség nélkül kapcsolódhatott az általa megszólított emberek vágyaihoz és egzisztenciális igényeihez. A pszichológia nyelvén szólva akár még azt is mondhatjuk, hogy a különféle pogány pozitív túlvilági elképzelések, melyeknek közös nevezője a halál utáni intenzív boldogság reménye olyan mintázatok az emberi lélekben, melyek, mindenféle tudatos vagy öntudatlan kölcsönzés nélkül, a keresztyén kérügmában is szükségképpen jelen voltak.

In this study, I present and analyse almost 30 ancient Greek funeral inscriptions, which provide a kind of cross-sectional view of Hellenistic attitudes towards death. I have also sketched out how the New Testament’s authors and people understood death, and with what hope they looked beyond it. The view of death that emerges from the Greek funeral inscriptions and its comparison with the view of death in the New Testament helps us to understand the resistance that the Christian mission sometimes encountered and helps us to see where it was necessary – facing the Greek hopelessness and pessimism – to show the hope of post-mortem life in Christ. At the same time we can also see the points at which Christianity could relate without difficulty to the desires and existential needs of the people it addressed. Psychologically speaking, we might even say that the various pagan positive ideas of the afterlife, with the „common denominator” of the hope of intense happiness after death, are patterns or even archetypes in the human psyche which, without any conscious or unconscious borrowing on the part of NT authors, were necessarily present in the Christian kerygma as well.

Szalay Mátyás
A vallásfilozófia új útjai
Elmélkedés a ’philosophari in Maria’ lehetőség-feltételeiről

„In the face of the breakdown of philosophy
in modern Western society, the bond
between reason and existential philia,
between reason and openness toward the ground,
must be made thematically explicit.”

A Szemle köztudottan református indíttatású, amely már indulásának évében ökumenikussá lett a soproni evangélikus teológusok részvétele kapcsán, majd pedig az 1958-as újra indulásától magukénak tekinthetik mindazok, akik a laptulajdonos Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösségébe tartoznak. Az utóbbi évtizedekben nagyon örvendetesen a kör bővült római katolikus szerzők és tipikusan római katolikus témák bekapcsolódásával, illetve megjelenésével. Ez a folyamat zökkenőmentesen ment és remélem, most sem zökken, de őszintétlen lennék, ha nem osztanám meg azt a gondolatomat, hogy az alábbi írás a vallásfilozófiai útkeresésével általában és a „philosophari in Maria” tartalmú elmélkedésével különleges helyet foglal el lapunk hasábjain.
Természetesen értő szakteológus lektori ajánlása után kerül a Szemlébe az írás, amely szintén expressis verbis kimondja: „már maga a cím is mutatja, hogy ugyan protestáns teológusok számára kissé idegenszerűen hangzik az újszerű megközelítés, hiszen a filozófiát a Mária tiszteletben gyökerezteti. Ugyanakkor azonban római katolikus fül számára nem kevésbé meghökkentő Szalay Mátyás felfogása, hiszen nem a szokványos thomista teológia felől közelíti meg a kérdést.”
A fentiek alapján, mint unikálisan figyelemreméltó írást ajánlom kedves olvasóink figyelmébe.  (a főszerkesztő)

A nyugati filozófia válságával szembesülve Eric Voegelin arra bíztat bennünket, hogy tematizáljuk az értelem és a szeretet, az értlem és az alap iránti nyitottság közötti összefüggést. Ezt az intést követve először is azt veszem szemügyre, hogyan fogalmazható meg a keresztény bölcselet radikális újdonsága. Ennek kapcsán azt vizsgálom, hogyan nyerhető vissza a teljes filozófia horizontja, s milyen új utakon indulhat el a vallásbölcselet. A továbbiakban részletesen és elemző módon érvelek amellett, hogy amire II. János Pál philosophari in Maria-ként meghívja a keresztény bölcselőket, háromféle iránymutatást tartalmaz, amennyiben (a) megmutatja, hogy a vallásbölcselet felelet, mi több, egy olyan küldetés elfogadása, melynek lényege Krisztus, az isteni Logosz testi befogadása és világra hozatala. (b) Feltárja, hogy vallásbölcselet sajátos aktusának ősmintája a ’Fiat’ és alapvető beállítottsága a szolgáé. (c) Megvilágítja ki a vallásbölcselet tulajdonképpeni alanya, vagyis ki fogadja be a logoszt.

A dolgozat végkövetkeztetése így hangzik, a vallásfilozófiának, legalábbis a philosophari in Maria értelmében vett vallásbölcseletnek ki kell lépnie a szűkössé vált egyetemi keretek közül, hogy kialakítsa az ellenállás és odaadás, vagyis a valódi bölcseleti élet új „monasztikus” közösségei

Fully conscious of the crisis of Western philosophy, Eric Voegelin encouraged us to thematically analyse the relationship between reason, love, and the fundamental attitude of openness. Following this suggestion first I concentrate on how to conceive the radical novelty of Christian wisdom. This train of thought allows for the discussion on how we can regain the horizon of the so-called „whole philosophy”. When reality is conceived within this framework philosophy of religion is provoked to launch new explorations. In order to demonstrate this I develop a detailed argumentation based on the threefold implication of St. John Paul II’s invitation to pursue a philosophari in Maria by Christian philosophers. (a) His approach shows that sapiential reflection must have a responsive character, moreover it means to accept a mission: receiving and the bodily expressing (giving birth to) the divine Logos that is ultimately speaking Christ. (b) Pursuing Philosophari in Maria also implies that the original model of the specific act of sapiential reflecion is the ’Fiat’, i.e. the fundamental act of the serving God and the others. (c) Philosophari in Maria also helps to identify the true subject of sapiential reflection.