Ortodox megközelítés. Írta: Magyar Marius (román ortodox esperes)

Az ortodox teológiában és a mindennapi vallási gyakorlatban a bűnbánat lelki folyamatáról elsősorban szentségi értelemben beszélünk. A bűnbánat vagy a gyónás szentsége részét képezi a hét szentségnek, fontos eleme a hívők lelki fejlődésének. A bűnbánat szentsége krisztusi eredetű, megalapításáról Máté és János evangéliumában találunk utalást: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt. 18,18). „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt. 16,19) A feltámadás után Jézus ezekkel a szavakkal adta meg apostolainak a bűnök alól való feloldozás hatalmát: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn. 20,22-23)

A bűnbánat szentsége szorosan kapcsolódik más szentségekhez, amelyek kiszolgálásának előfeltétele a gyónás és a bűnök alóli feloldozás (eucharisztia, házasság, papság). Ugyanakkor 7 éves korig a gyermekek gyónás nélkül részesülhetnek az eucharisztia szentségéből, ezt követően viszont figyelmet kell fordítani a bűnbánat fogalmának tisztásához, a bűnösség és a vétkezés nem eltúlzott tudatának megerősítésére.

Az evangéliumok tanúsága szerint egyedül Jézusnak volt hatalma a bűnök megbocsátására, ami ki is váltotta a zsidó vallási vezetők felháborodását. A feltámadás után Jézus ezt a hatalmát átruházta az apostolokra, valamint az őket követő püspökökre, papokra. Ezért az ortodox egyházban a klérus eme két csoportja szolgáltathatja ki a gyónás szentségét (diakónusok nem gyóntathatnak). A pappá szentelés adja meg a jogot a gyónás elvégzésére, de ehhez még kapcsolódik egy ún. lelkivezetői áldás, amit közvetlenül a pappá való szentelés után adnak meg.

A bűnbánat szentségének a vétele a templomban, általában Jézusnak az ikonosztázon található ikonja előtt történik. Ez alól kivételt képeznek az ágyban fekvő betegek, illetve a fogvatartottak, akiknek a gyóntatása a templomon kívül is történhet. A gyóntatást végző lelkész epitrachelionba és misepalástba öltözve, kezében kereszttel fogadja a gyónni szándékozó hívőt. A gyónás érvényességéhez a következő feltételek szükségesek:

- őszinte és mély bűntudat az elkövetett vétkek miatt,
- a bűnök megvallásának őszintesége és teljessége,
- saját akarat, önkéntesség,
- intimitás, titkosság, ami a gyóntató lelkészre is vonatkozik.

A gyónás történhet párbeszéd, illetve vallomás formájában. A bevezető imádságok után a hívő megvallja bűneit, ezt követik a lelkivezetői tanácsok, az esetleges penitenciák, majd a feloldozás. A penitenciák lehetnek imádságok, jócselekedetre vagy gyakoribb templomlátogatásra való buzdítás, bizonyos vétkek esetében a közjogi következmények vállalása. Súlyos vétkek esetében (élet elleni bűncselekmény, abortusz, ahol nem csak a női vétkesnek kell feltétlenül bűnhődnie, etc.) a penitencia lehet akár az eucharisztiától való időszakos eltiltás is, akár több esztendős távlatban is.

Az egyház buzdítja híveit a szentségre való felkészülésre (vétkek összegzése, böjt), elkerülve annak spontán jellegét. Hasonló kitartással kéri az egyház, hogy tagjai mind gyakrabban éljenek a gyónás lehetőségével, mielőtt egy adott vétek feledésbe merülne. Az ortodox egyház az évenkénti négy gyónást tartja alapvetőnek, amelyek az esztendő négy böjti időszakához kötődnek. Emellett az egyház fontosnak tartja, hogy a hívőnek állandó lelkivezetője, gyóntatója legyen, akitől a gyónások között is kérhet életvezetési tanácsot.

A bűnbánat szentségének lényeges aspektusa a lelkészekre vonatkozó gyónási titoktartás, amelynek megsértése hivatalvesztéssel járhat. Viszont az anonimitás hangsúlyozott megőrzése mellett a lelkész, amennyiben szükségét érzi, konzultálhat feljebbvalójával, vagy tapasztaltabb kollégájával egy-egy esettel kapcsolatban, az adandó lelkivezetői tanácsok és a penitenciák kérdésében.